Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

MÁRCIUS 1 Inula •T T ti ii • I Vorossii Pécsi botanikusról — Vö­röse» László Zsigmondiról, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanáráról — neveztek elegy új. általa felfedezett növény­fajt. A peremizsfélékhez tar­tozó növény tudományos la­tin neve: Inula Vörössii — körülbelül harminc centimé­ter magasra nö és csillag alakú, sárga virága van. A botanikus a Dráva mentén, Szaporca község határában, bukkant rá az érdekes nö­vényre, amely viszonylag nagy területet foglalt el. Feltevése szerint itt alakult ki, tehát őshonosnak számít a Dráva mentén. A szakiro­dalomban nem találta meg a begyűjtött növényfaj leírá­sát. ezért meghatározás vé­gett két példányt elküldött belőle Pénzes Antalnak, a neves botanikusnak. Ö álla- oította meg aztán, hogy ed­dig ismeretlen növényfajról van szó és adta neki az Inu­la Vörössii nevet. Ez egyút­tal elismerése annak a hosz- szú és eredményes növény­tani munkásságnak, amelyet Vöröss László Zsigmond foly tat. öt éve kutatja például a Dráva mente flóráját és több érdekes felfedezést tett. Európában elsőként ő talál­ta meg itt az úgynevezett erdei boszorkányfüvet, mely­nek őshazája Észak-Ameri ka és rábukkant a világ legki­sebb virágzó növényének, az eev milliméter hosszúságú és 0.6 milliméter szélességű ví­zi dara egész telepére. Német kulturális körút A Magyarországi Német Dolgozok Demokratikus Szö­vetsége március 8—12 között kulturális körutat szervez Baranya megyében. A mű­velődési házakban megren­dezendő programot dr. Wild Frigyes főtitkár előadása ve­zeti be, majd a Sopron—fer­tőrákos egyesített kultúr- esoport kétórás műsort ad. A körút első állomása Iip- tód lesz, ahol kedden mutat­koznak be. szerdán Vém en­den, csütörtökön Székelysza- barban, pénteken Szeder­kényben és végűi szombaton Pécsvátradon lépnek feL----------------------nctpiö A városi tanács végrehajtó bizottsága előtt [/ 2 Pécs III. ötéves terve 195 millió forint áll a város rendelkezésére Bizonytalan egy sor fontos létesítmény megvalósulása A tanácsi gazdaság harma­dik ötéves tervjavaslatának megvitatása fő napirendi pont­ként szerepelt a városi tanács végrehajtó bizottságának pén­teki ülésén. Élénk érdeklődés előzte meg az előterjesztést, melyet ala­pos sokoldalú vita követett. Ugyanis az elkövetkező öt évre az OT előirányzata alap­ján előreláthatóan 195 millió forint áll a pécsi városi ta­nács rendelkezésére. Ez az összeg a város fejlődésével járó igények kielégítését nem fedezi, egy sor fontos létesít­mény megvalósítása bizonyta­lan. 3500 új lakás A tanács tervosztálya a tervjavaslat elkészítése során a város legégetőbb problémáit vette figyelembe, öt év alatt 3500 lakás építését tervezik. Ebből a nyugati városrészen 1905 lakás építhető, a többit pedig a szigeti és a déli vá­rosrészen építenék fel. A la­kásokhoz egy sor kapcsoló lé­tesítmény kell, mint bölcsőde, óvoda, üzlethálózat. Viszont az előző évek hitelhiánya és az elégtelen építési kapacitás miatt a már meglévő laká­sokhoz olyan kevés a kap­csoló beruházás, hogy ezek pótlása majdnem teljes egé­szében felemészeti a továb­biak számára biztosított ősz- szeget. Így előreláthatóan kö­rülbelül 1600 lakás maradna kapcsoló létesíményék nélkül. A vita során kiderült, hogy nem megnyugtató a város piachelyzete sem. A jelenlegi piacok már nem teszik lehe­tővé a lakosság ellátását, szűk séges lenne ezek fejlesztése, s nem utolsó sorban egy vá­sárcsarnok létrehozása. Ezt indokolja a környező termelő- szövetkezetek fejlődése is, me­lyek egyre több áruval kíván­nak megjelenni a piacokon. A város gázellátása a kö­vetkező években a nagy ben­zinbontó megépítésétől függ, melynek beruházási program­ja most van jóváhagyás alatt. Ennek megépítése teszi lehe­tővé a Sütőipari Vállalat, a Porcelángyár fejlesztését, a meszesi lakótelep, valamint az újonnan épülő lakások bekap­csolását. A beruházásra élőre- láthatón 72 millió szerepel a III. ötéves tervben. A III. ötéves terv során egyre jobban előtérbe kerül a város központjának rendezése. Számos épületet le Hell bon­tani, ipari üzemeket kell ki­telepíteni a városból. A terv- javaslatban szerepel a Fém­ipari Vállalat, a Vegyesipari Vállalat fejlesztése, de a ke­retösszegek hiányában nem látszik biztosítottnak a Fém­ipari Vállalat kitelepítése, s nem tisztázódott még eddig az sem, hogy a Sütőipari Vál­lalat központi üzemének fej­lesztése vagy a kenyérgyár megépítése valósítható meg. Ez utóbbi a város kenyérel­látása szempontjából nagyon indokolt lenne. Útépítés, vízellátás A város nagymérvű fejlődé­sére való tekintettel ebben az időszakban kell megépíteni az északi körutat és a 6-os út második szakaszát, emellett egy sor utat meg kell javí­tani. A vita során több szó esett a Bajcsy Zsilinszky úti vasúti felüljáró megépítésé­ről. A város egyre növekvő forgalma indokolttá tenné en­nek megépítését. A vízellátás javítása terén két értékhatár feletti beruhá­zás szerepel a javaslatban. Befejeződik a pécs-nyugati szennyvízcsatorna és átemelő telep, valamint a makárhegyi víztározó építése. Ezenkívül több víztározó építését is szükségesnek látja a végre­hajtó bizottság, a gerincve­zetéket pedig öt év alatt több mint hat kilométer hosszan kell bővíteni, s három kilo­méter hosszú lenne a déli fő­gyűjtőcsatorna, melynek be­ruházási programja most van folyamatban. Jelentős egészségügyi prob­lémákat is meg kell oldani. Többek között az újmecsek- aljai, valamint a meszesi ren­delőintézet bővítését, vala­mint gyermekkörzeti orvosi rendelőintézet építését a Ma­gaslati úton. A Balokány li­Pótolni kell a második öt­éves terv során elmaradt ok­tatási intézmények építése te­ö (perces infer hí Jól teleltek az őszi vetések Ha hinni lelhet a jó időnek, elmúlt a tél, mely a szántó­földeken áttelelő növények­nek legkritikusabb időszaka. Az őszi búza, az Ő6zi árpa, az ősszel elvetett takarmány- keverékek most már kikerül­tek ebből a veszélyes zónából s nagyjából már megmutat­ják magukon a tél nyomait. Baracs József megyed főagro- nómusnaík, aki 16 éve minden márciusban végigjárja a bara­nyai hajtárt, néhány kérdést tettünk fél arról, hogyan te­leltek át az ősziek. — Milyen volt az idei tel a növényekre? — Bárcsak mmdem tél Ilyen volna! Jó tél volt Ahogy a búzát földbe tettük, nemso­kára mintha csak megrendel­tük volna, megjött rá a vas­tag és tartós hótakaró. Feb­ruárban aztán voltak ««SraT, fagyos napok is, ami már ve­szélyes lehet de a hőmérő higanyszála egyszer sem zu- sant olyan mélyen a mínusz­ba. hogy az ártott volna a vetéseinknek. Sőt. azt a pár száraz, fagyos napot a terme­lőszövetkezetek jól ki tudták használni a téli fejtrágyázás megkezdéséire, hiszen a fa­gyos táblákat járművekkel nem volt nehéz megközelíte­ni. Hótakaróra az idén már sehol nem fejtrágyáztak sezt nőm is szabad. Felfagyásra, kiipállásra nem is tudok példát felhozni. A Dráva mellett és Mohácsi-szi­geten a belvíz tett kisebb ká­rokat de inkább csak foltok­ban. A foltok helyén esetleg kipusztul a vetés, de ez a kár nem számottevő. — Alig látni sárguló vagy egészen ritka vetést a határ­ban; mit jelent a növények üde zöld színe? — Valóban zöldebb a ha­tár, mint tavaly ilyenkor s ez az utóbbi hetek sok és erős napsütésével, a bő klorofill- képződéssel, az asszimiláció gyors és erőteljes megindulá­sával magyarázható. Ez még­sem csak a jó télnek és az ideális tél végi időjárásnak köszönhető, hanem annak Is, hogy ősszel a növények veté­sét már október végéig be­fejezték a termelőszövetkeze­tek. S ennél még egy lépés­sel visszaimehetnénk egészen oda, hogy már a magágyak is csaknem kifogástalan minő­ségben készültek él. Vagyis jó volt a vetések betelel tető­se s ennél még szeszélyesebb időjárást is kibírták volna. A termésekre vonatkozóan természetesen még nem lehet semmit sem mondani. A kilá­tások a mostani kép alapján mindenesetre biztatók. — Mi a teendő most a veté­sekkel? — Fel kell figyelni arra, hogy a pocok szaporodóban rén a hiányokat. Ilyen a me­szesi 12 tantermes gimnázium s az Attila utcai 12 tantermes középiskola, valamint 8 tan­termes iskolák építése a Szé­kely Bertalan út környékén és a Kertvárosban. Mindezek csak kiragadott problémák a megoldásra váró sokrétű feladatok közül, me­lyek a III. ötéves tervjavas­latban szerepelnek. Hatvanmillió községfejlesztési alap A mindennapi problémák megoldására — utak javítása, közvilágítás bővítése, óvodák felszerelése, kultúrotthonok támogatása stb. — a köz­ségfejlesztési alapból körülbe­lül 60 millió forinttal rendel­kezik majd a városi tanács, öt év alatt ezt az összeget több mint 160 felé osztva igyekszik megoldani a legége­tőbb kérdéseket. Megtanulják ügyességük maximumát adni van, mert a jó tél nemcsak a növényéknék, de ennek a kártevőnek is kedvezett. A védekezősizar ingyenes, s most kell mérgezni pocok éllen, mert aratás táján csúnya meg­lepetéseket okozhat egyik- másik helyen. A tavaszi vetések ápoló eszköze most is a henger. Fo- gasolni szakmai hiba volna, hengerem! azonban kell. A másik eszköz, amit javasolni tudok: a csillagkapa vagy ro­tációskapa., mellyel főleg a vízállásos helyeken megtömő- dött talajt kell fellazítani a növény gyorsabb fejlődése ér­dekében. A téli fejtrágyázási munka 65—70 százalékát már elvégezték a tsz-ek, most ez a legfontosabb teendő kint. De ha a hőmérséklet a plusz 15— 17 fokot tartósan eléri, meg kell kezdeni az őszi gabonák vegyszeres gyomirtását is. Eh­hez a nagy munkához ma má r 216 növényvédőgép áll ren­delkezésre s a gabonaterület 50 százalékán vegyszerrel sze­retnénk ki pusztítani a gyomo­kat. S végül még csak annyit, a lucernások áttelelése is jó volt a mezeipocok azonban főként ezt az évelő növényt veszé­lyezteti. Egy pocokpár — utó­daival együtt — fél hold lu­cernást képes kipusztítani. Ezért kell irtani ezt a vesze­delmes kártevőt. SZOMORÚ INTÉZET SZIGETVÁR UTÁN, a Barcs felé vezető út mentén van egy szomorú intézet: az Álla­mi Szociális Foglalkoztató Otthon, az egyetlen ilyen jel­legű leányintézet az egész or­szágban. ötven, szellemileg fogyatékos, tizenhat éven fe­lüli lány él itt. Aki tud, az kézimunkázik, mások takarí­tanak, a kertben dolgoznak, esetleg a Görösgali Állami Gazdasághoz járnak, egy ré­szük viszont, talán húszán; semmire se használhatók, el­helyezésük folyamatban van. Lehangoltság s valami mély tragikum, ezt érzi itt az em­ber, s az a humánum se vi­gasztal, amivel az állam a maximumot próbálja nyújtani nekik. Az ember belép a fo­lyosóra, vízszagú és csillog a nedvességtől, naponta több­ször is felmossák, tisztaság és rend uralkodik az intézetben, de a lélek csak küszködik va­lami ellen, azután elfárad, s tulajdonképpen nem is tudni egész pontosan, hogy mi itt a fárasztó. Talán a szomorú élettörténetek? Vagy más? Az intézet igazgatójának, dr. Szabó Lászlónak az asz­talán egy névsor fekszik szét­nyitva. Névsor, névsor, de hát a neveknek itt valójában alig van jelentőségük. Azután be­kopog egy medveszerűen erős lány, arcán összekeverednek az erőszak és a gyengédség, a ravaszság és a megbocsátás vonásai. 22 éves körülbelül, mert pontos születésnapja nincs. Ez egy lengyel lány, mondja az igazgató. A hábo­rú, persze, amely ebben az intézetben is itthagyta a nyo­mait. 1945 tavaszán a szom­bathelyi hadikórházban egy lengyelül félrebeszélő nőtől elvettek egy csecsemőt, a gye­rek körülbelül hathónapos volt. A nő nem sokkal később meghalt, a lány, akit még csecsemő korában örökbefo­gadtak, személyi adatai között ez szerepel: született 1944 őszén. Egy másik lány, most rehabilitáció alatt áll, 1944- ben az anyja ölében ült, ami­kor az anyját megölte egy ak­na. De nemcsak a háború. Az alkohol is. A rokoni házassá­gok is. Négy-,-öt- és hatéves gyerek értelmi képességének megfelelő színvonal. Minden alapvető emberi jellemvonás felfedezhető bennük, de külö­nös módon sokkal nyersebbek ezek a vonások, rendszertele­nek s keresztezik egymást. — AZ INTÉZET az ország­ban egyedüli. Azt jelenti ez, hogy a 16 éven felüli korosz­tályokat tekintve az egész or­szágban megoldható az arra rászoruló szellemi fogyatékos lányok intézeti elhelyezése? — Sajnos, nem. Sokkal töb­ben vannak ennél, de nincs hely. — Milyen problémákkal küzd az intézet? — Szűkén vagyunk, nincse­nek megfelelő foglalkoztató termeink. Tekintettel arra, hogy az intézetben kötelező a munka, ez nem kis gondot okoz. — Szeretnek a lányok dol­gozni? — Igen. A munka elvonása számukra büntetést jelent. — A rehabilitáció után ho­gyan állják meg a helyüket az életben? — Tavaly 16 lányt rehabili­táltak, ezek közül csak egy jött vissza. — Nem vágyódnak esi in­nen? — Vegyes ez. Van néhány gyerek, akik különösen sze­retnek itt lenni. Ebben az is szerepet játszik, hogy kint az életben sok megaláztatásban volt részük. Mások viszont nem tudják felmérni, hogy mit kapnak itt és zúgolódnak. A szökés egyébként egészen ritka, bár van egy lány_ aki rendszeresen elmegy, de ez rendőrségi ügy. — Az intézet jellegénél fog­va valószínűleg sajátságos ne­velési módszerekkel dolgoz­nak. — Nevelési alapelv a szi­gorú következetesség. A lá­nyok szellemi képességét nem lehet fejleszteni, de őket em­berré formálni — igen. Hogy megtanuljanak viselkedni, hogy megtanulják az ügyes­ségüknek, munkabírásuknak a maximumát adni. — A fegyelmezés? — A legszigorúbb büntetés, ha valakinek vasárnap dél­után a hálóban kell marad­nia. Ugyanis vasárnap dél­után látogatnak át a turbéki fiúintézetből a fiúk, akkor ta­lálkozhatnak, beszélgetnek, sé­tálnak, televíziót néznek. En­nek a megvonása a leghatha- tósabb fegyelmi eszközünk. Egyébként hetenként egyszer gyűlést is szoktunk tartani, ilyenkor kiértékelem a lányok viselkedését. — Van ennék valami hatá­sa is? — Egy ideig. — És a szülők? — Hát... DR. VÖRÖS ISTVÁNNÉ, az intézet tanára is csak bizony­talanul felhúzza a vállát; a szülők, hát igen, szégyellik a gyerekeket, egyesek úgyszól­ván menekülnek előlük, de egyébként is; a társadalom, amikor nem egy hivatal for­májában, hanem személy sze­rint jelentkezik, a legtöbb­ször nemcsak a felelősséget hárítja el, de gyakran a hu­mánus magatartást is megta­gadja. Pedig az intézet lakói semmiről se tehetnek. Van­nak. Érzékenyek, legfőképpen a betegségükre, a lelke mé­lyén mind azt hiszi, hogy a többiekkel ellentétbe, i ő csak egész véletlenül került ide. Az igazgató azt mondja: legnagyobb problémánk, hogy szűk a hely, nincsenek foglal­koztató termeink. Az intézet falai között valóban ez a leg­nagyobb probléma, de a fala­kon kívül sajnos szembe kell nézni a témakör súlyosabb problémáival, a kihelyezések­től az utódlás kérdéseinek ésszerű rendezéséig. Ha reha­bilitálják őket, kilépnek az életbe, de nagyon gyakran így vagy úgy elbuknak, látszólag talpra álltak, de nem áll mel­lettük senki, csak vannak, s újra csak úgy tűnik: a lehe­tetlennel próbálkoznak. m

Next

/
Thumbnails
Contents