Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

MÁRCIUS m. napló í A pécsi színház Székesfehérvárod Radványi Lászlónak tulaj­donképpen nincs társulata, mégis ő az ország „legnépe­sebb együttesének” igazgatója. A Székesfehérvári Vörösmar­ty Színház impozáns épülete a tízhónapos évadban tizen­két fővárosi és vidéki színház produkcióinak ad otthont, márciusban nyolc színház ti­zenhárom előadását láthatták és egy táncdal-estet. Szomba­ton a pécsiek vendégszerepel­tek. délután és este a Nyitott ablakot mutatták be. — Ügv hallottuk, hogy rö­videsen önálló társulatot szer­veznek? — Én is hallottam — mond­ja ^adványi László, — Ráday ko!:egám méltatlankodott a színészek közgyűlésén, hegy miért nincs társulat Fehérvá­ron. Pillanatnyilag irreális a g'mdolat, mert a város nem bírna el egy állandó színházat, túlságosan közel van Pest, a város lélekszáma is kiesd. Vi­szont a mostani rendszer jól bevált telt házak előtt játsza­nak a különböző színházak, változatos, ltítűnö programot tudunk összeállítani* — Hogyan? — Ismerem a színházak műsortervét, a számításba jö­vő darabokat megnézem és ennek alapján kötünk szerző­dést Az újjáalakított Vörösmarty Színhál Akitől annyi antogrammot kértek: Holl István, mint Novotni a színpadon — A pécsiekkel hasonló capcsolata alakult ki? — Rövidesen ismét Pécsre jtazom, nagyon kiváncsi va- jyok az Ének Charlie úrért-ra. Sn személyesen nagyon tisz­elem a pécsi művészeket, ki- ;űnő színházat csinálnak. A közönség is szereti őket, nézze najd meg, telt házat talái és ^ismerésben sem lesz hiány. — Mióta vendégszerepeinek tt a pécsiek? — 1063-as évadban hívtuk neg őket először, azóta min­den évben találkozunk. Az idei szezon a,legjobb, 12—14 előadásra kötöttünk, ill. kötünk szerződést. Először lépett fel az operatársulat, nagy tetszéssel fogadták a Lammermoori Lu­cia remek előadását, eddig ugyanis csak a szegediek hoz­tak operát. Nagyon jó vissz­hangja volt a Lear király-nak, a ma esti előadás dicséretére csupán egy számot: a Nyitott ablak ötödször vonz táblás há­zat És még valamit, a pé­csiek nem „tájolnak”, meggyő­ződésem szerint ugyanolyan színvonalon játszanak, mint otthon, nincs fegyelmezetlen­ség lazítás, a közönség ezért is szívesen látja őket. Az emeleti társalgó a legké­nyesebb igényeket is kielégíti, kényelmes kanapék, fotelek, modem bárpult. Az egyik sa­rokban Holl Pistát fogják gyű­rűbe a ki tudja honnét besur­rant autogrammvadászok Kis­sé fáradtnak látszik, kollégái, mondják, hogy lázas, a szín­padon ebből semmit sem mu­tat, ott változatlanul a ked­ves, kétbalkezes, csetló-botló Novotni közlegény. — Számítsd le, hogy nem érzem valami jól magam, de a közönség itt nagyon kedves. Minden poénért hálás, nevet, mosolyog és természetesen tapsol. Nagyon szeretek Fehér­várra jönni, pedig a két út hat. órás zötykölödést jelent. Sramek, a polgármesteri Iroda tisztviselője, azaz Faludi László és a főnök Szalma La­jos sakkpartiba mélyed, amíg az ügyelő nem szólítja őket a színpadra. A többiek a tele­vízió előtt ülnek. Mendelényi Vili szoknyában, magassarkú cipőben libeg be, szőke paró­káját egyelőre a kezében tartja. — Ragyogó színház, ilyen modem berendezéseket ritkán látni nálunk, elfogadnánk Pécsre is. öröm itt játszani. Hét óra után már özönlik a közönség, a széles, hosszú elő­térből jobbra és balra nyílnak a nagy befogadóképességű ruhatárak, az erkélyt ülések feljárói. Az erkély két bejá­rata előtt természetesen ismét tágas előtér és büfé fogadja az érkezőt. Ebben a színház Fotográfiai konferencia Budapesten Kedden reggel a Technika Házában megkezdődött az op­tikai, akusztikai és filmtechn - kai egyesület által rendezett 5. tudományos és alkalmazó t fotográfiai konferencia, A kon­ferencia mintegy kétszáz rész­vevője közül csaknem 140-en külföldiek. Képviseltetik ma­gukat az európai fotokémiai gyárak, a japán fotóipar, a moszkvai, a xvroclawi, a drez­dai, a zürichi és a müncheni egyetemek fotográfiai tanszé­kei. Deanne Marie Darré és Lukács Ervin hangversenye ben nincs tolongás, lökdöső­dés, mindenki kényelmesen el­fér. A nézőtéren úgy érzi ma­gát az ember, mintha a szín­padon ülne, a legtávolabbi ülésről is jól lehet látni, mert az építészek inkább szélesség­ben növelték a székek számát. A szünetben pillanatok alatt kiürül a nézőtér s én, aki so­hasem jártam ebben a szín­házban, megdöbbenve kérdez­tem, hova tűntek az emberek. — A büfébe — mondták s mindjárt vezettek le a föld alá, ahol az egész épület belső berendezésével összhangban rendezték be. Nem is büfé ez, hanem egy modem klub asz­talokkal, fotelekkel, rejtett világítással. Az egyik beszél­gető társasághoz fordulok és mint nézőktől, a pécsiek pro­dukciójáról érdeklődöm. — Varga Gyula vagvok — mutatkozik be készségesen az egyik fiatalember. — Nagyon szeretek színházba járná. A pécsiek? Láttam a Lear ki­rályt-1 vetekszik a fővárosi előadással, a színészek kitű­nőek, az összhatás is jó. Fent a társalgóban az ügyelő az összes színészt a színpadra szólítja, hogy elbú­csúzzanak a közönségtől, megköszönjék a hálás tapso­kat. A színház lassan kiürül, a kellékeket, ruhákat össze­csomagolják s Thália modem szekere, az Ikarus elindul Pécs , Bocz József Foto: Erb János líiíisri társasutazás Kosziba Április 27-én indul a KISZ Pécs városi Bizottsága Ifjú­sági Utazási osztálya által szervezett, idei első Szovjet­unióba utazó csoport 11 és fél napos útjára. A társasutazás résztvevői Moszkvában részt vesznek a május elsejei dísz­szemlén és felvonuláson, majd Leningrádba utaznak. Még márc. harmincegyedikén lehet jelentkezni erre az útra az If­júsági Utazási Osztály ügyele­tén: délután 4 órától 6 óráig a Doktor Sándor Művelődési Házban (Déryné u. 18.). Rész­vételi díj: 1750,— Ft (Utazás hálókocsiban, napi háromszori étkezés, szállás, programok.), A Pécsi Filharmonikus Ze­nekar legutóbbi, vasárnapi és hétfői hangversenyein Lukacs Ervin vezényelt, a koncertek világhírű vendcgszólistája Jeanne Marie Darré franci:' zongoraművésznő volt. Mihály András 1950-ben komponált, nem túlságosan ie- lentős Ünnepi nyitányával kez­dődött a hangverseny, majd Jeanne Marie Darré lépett a színpadra, hogy a zeneiroda­lom két nagyszerű alkotásá­nak, Liszt Ferenc Esz-dúr zon­goraversenyének és Cesar Franck Szimfonikus variációi­nak zongoraszólamát játssza el. A hosszú és ragyogó pálya­futásra visszatekintő művész­nő egyéniségéből ezúttal is szinte áradt a franciás szellem és báj. Oly sokszor megcsodált csillogóan könnyed, mindent- tudó technikája is alig veszí­tett valamit régi fényéből. A kissé sápadtra sikerült Szim­fonikus variációknál sokkal hálásabb feladatot jelentett Liszt Ferenc nagyon népszerű, minden pianista által szívesen játszott zongoraversenyének tolmácsolása. Darré nagyvona­lú eleganciával szólaltatta meg a versenymű zongoraszólamát. A káprázatos csillogású, vir­tuozitást és nagy erőt igénylő részeknél azonban meghiteb- ben csendült fel a világjáró Mester mélyértelmű lírai val­lomását tükröző, bensőséges Idoiárőfv elöntés Várható időjárás szerda est»«: felhőátvonulások, tőbbfelé fufó havasesővel, majd elsősorban a hegyvidékeken hózánor*»al. Flénk, helyenként erős északnyugati szól. D—21 típusú vetftőherevdezés működik a pécsi Kossuth ^mkf'Tá'bbfei^faly^^Várhníó Filmszínházban. A modern félautomata gépek naponta dél- 'egaiacsonyabb éjszakai hómér- elött tiz órától este tizenegyik szünet nélkül működnek, szol- ! lék'et ™(nusz *>,, p,u** *. leg- gáltatják a kitűnő minőségű képet a nézők százainak. hoto^p kteoi. melódiákat árasztó középrész. A világhírnév és a tagadha­tatlan'zenei élmény ezúttal is szűnni nem akaró tapsokra késztette a. hálás közönséget. A művésznő szinte külön kis szólóestet rögtönzött, pazar bő­kezűséggel ontva a ráadas- számokat: vasárnap Chopin Gesz-dúr etűdje, e-moll kerin- gője, Liszt Kromatikus etűdje, hétfőn este Chopin Perc-kerin- gője. Liszt La Campanellája és Beethoven: Athén romjai c. műve hol poétikusan ro­mantikus, hol pedig szelleme­sen derűs előadásával fokozva a közönség élményét. Jeanne Marie Darré zongo­rajátékához a Pécsi Filharmo­nikus Zenekar gondosan elő­készített, romantikus felfogá­sú kíséretet biztosított. A ze­nekar „nagy” száma ezúttal a koncertet lezáró Honegger III. szimfónia volt. Érdekes, ritkán hallható művet ismert meg a pécsi közönség a II. világhá­ború befejezése után kompo­nált, háromtételes ún. Liturgi­kus szimfóniában, mely volta­képpen a zeneszerző békevá­gyának művészi kifejeződése. A fiatal magyar karmester, akinek muzikalitása, nyugal­ma a koncert során jól érvé­nyesült. ezúttal különösen kel­lemes benyomást keltett. A biztosan intonált, a világot el­borító erőszakot kifejező Dies irae tétel döbbenetes erejű tolmácsolása után ugyan kis­sé hidegnek éreztük a De pro- fundis clamavi tétel látomásos honeggeri líráját. Annál meg­döbbentőbben hatott Lukács Ervin vezénylése nyomán a zárótétel, mely drámai erővel festi az emberiség harcát a meg , semmisülés ellen. Dona nobis pacem! — kiált a hangszerek hangján a zeneköltő, melyre — mint ő maga írja — „a vá­lasz a szív békéje, anmk az életnek a lehetősége, me', va­lóra válhatnék, ha az emberi­ség jóakaratú lenne.” — nt — Mohács, Rákóczi utca 40. A házat két család vásárolta meg 75 ezer forintért, ök is, mint a többi árvíz sújtotta cigánycsalád, nehezen értik meg, hogy az 50—50 ezer fo­rint segély csak a házvételre használható fel, a fennmara­dó összeg a Vöröskereszté. — Látod — mondaná az ismerősöm __, az ember a kis­uj ját nyújtja nekik, máris... — Ezt mondaná, de nem len­ne igaza. A két család héttagú. Az­előtt Is együtt laktak egy Du- na-parti vályogputriban. Most örömmel mutatják a helyisé­geket, szó ami szó, mindegyik­re ráférne a „felújítás”. De miből? Kosztics Péter két éve dolgozik a Farostlemezgyár­ban, 1300 forintot keres. Fe­lesége kivette a gyereket az általánosból, de mint mondja: olyan hitvány, hogy nem vet­ték fel munkára. Most este járja ki a nyolc osztályt. Vojkovics Péter öt éve van a vasútnál. 1200 forintot ke­res. Két gyereke van. __ Hogy tudnak kijönni? — ké rdezem a fiatal asszonyt. — Nem győzöm magamat, mindig kölcsön kell kérni. Ha a gyerek iskolás lesz, én is el­megyek dolgozni. A házban öt helyiség van. Vojkoviesné büszkén mutat­ja a kertet — Tegnap vetegettem — mondja. — Hagymát, répát, cukorborsót, ezt. azt, hoav le­tloll István és K”tns Béla ssfcVna-t" U M«ér| nagy flcvriem- gyfen télre valami. Még földi- mól Szivlcr József és Mendelényi Vilmos, a színház I eprem is van — dicsekszik. társalgójában ' Régen is volt kertjük? ÁRVIZES PUTRISOK — Hát érdem« ezeknek?! — háborgott nemre; egy Is­merősöm, miután előadta, hogy az új lakást kapott cigányok fel­tüzeltek a padlót, leszerelték a kilincseket stb... Mindezt hallotta valahol. — Hát érdemes? — kérdezte. — Mondd meg, érdemes? Megmondom. Csodálkozva né* rám. — Sose volt. Honnan lett volna. — Azért kérdezem, hogy mi­től ért hozzá? — Hát napszámba jártam. Az ember megtanulja. Baloghék fiatal házasok, két gyerekük van. Ezt a lakónyil­vántartóból tudom, mert nin­csenek itthon. Balogh György dolgozik valahol a felesége lement a gyerekekkel az Alsó- Duna-sorra, az anyjához. Ne­héz elszakadni onnan... A ház, amit megvettek, sarok­épület a Bárány utcában. Ahogy az ablakon keresztül ki tudtam venni, háromszobás lehet, mellékhelyiségekkel, ud­varral. Baloghék az egyetlen cigány család Mohácson, akik mind az 50 ezer forint segélyt felhasználták. Frissen mosott fehérnemű szárad a Fürst Sándor utca 50. előtt. Nem sok. de patyolat- tiszta. Ez az első, ami meg­ragad. A második Cenner Ká- roíyné. A szoba-konyha-kam- ’•ás házban is tisztaság az úr, de Cenner Károlyné szabad­kozik. — Most raktam a tűzre. Fel akartam már mosni, de előbb vizet melegítek. Érted, ismerősöm; szabad­kozik; Cennerék egy helyiség­ből álló putriból költöztek Ide. A férj alkalmi munkás. — Miért? — így több a kereset. Ami­kor uszályt rak ld, egy hét alatt keres 1200-at. Most az erdőben háncsol. 40 forintot kap méterenként, de kettőt Is el tud végezni naponta. Mihalovlcs Péter két éve dolgozik a MÉH Vállalatnál, havi 1200 forintért. Minden áron meg akarja mutatni a munkakönyvét. — Vizes a szoba — panasz­kodik az asszony. Valóban vizes. 40 ezer fo­rintba került a ház, az árvíz felverte az árakat. Ez a csa­lád is a Duna-parti telepről jött, itt valamivel jobbak a körülmények, de mégsem tud­tak kiszakadni a nyomorból. Ezt az utcát valamikor Ci­gány utcának hívták. A 21 éves fiú muzsikál. Az asszony a kertészetnél dolgo­zott. — Elrohad a bútor... Pedig még vásárolni Is tud­nának. Gyű j fenének is, ha lenne hova. Vojkovics Jánosnak négy gyereke van. Három iskolába jár, a negyediket... — ... kivettem az általános­ból. Velem jár az erdőbe, ilyen rőzséket csinálunk — mutat ld Vojkoviesné az ud­varra. — Most estin végzi. A férj nincs itthon. Nyolc éve dolgozik a vasútnál, bé­re havi 1100 forint. Hatan él­nek belőle. Az új lakás egé­szen üres. — Nem gondolt arra, hogy dolgozni menjen? — kérde­zem a feleséget. — Már próbáltam. Nagyon nehéz dió, mert nem tudok írni, se olvasni. Ezért mon­dom nekik, csak tanuljatok, tanuljatok, ne legyetek olyan buták, mint én. * Hat írvíz sújtotta cigány csa­lád vásárolt házat Mohácson. Negyven család még nem tud­ta felhasználni az állam nyúj­totta segélyt. — Elaludtunk egy kicsit — Is­men be Beck Ferenc, a városi tanács titkára. — Jelenleg út házvétel van folyamatban. Putrisok — «#. így áll a gé­pelt papíron. — Elhelyezni őket. Szét a ká­rosban. így, Így lehetne megol­dani a cigánykérdést — mondja Beck Ferenc. Ez a szükséges kezdet. Eltün­tetni a putrikat. A. G

Next

/
Thumbnails
Contents