Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
196«. MÄRCrUS JOnapló 5 Mi a TTI? Teret kérnek a fiatal tehetségek Nyolcvan fiatal mérnök, közgazdász és technikus tervező közössége a XILV -nél A KISZ Központi Bízott sága 1964-ben határozatot hozott. hogy az ország legjelentősebb ipari üzemeiben és vállalatainál szervezzék meg a fiatal műszakiakra alapozott társadalmi tervező irodákat. A cél kettős volt. Egyrészt: az iparban jelentkező, időszerű feladatok teljesítésének segítése, másrészt a fiatal mérnökök és technikusok alkotókészségéhez lehetőségek biztosítása. Teret a fiata'olcnakl A társadalmi tervezés feltételeit és lehetőségeit e határozat nyomán néhány nagyüzemben a helyi kívánalmak és sajátosságok felmérése után rövidesen ki is dolgozták. Különösen sikeres volt ez a Ganz-MÁVAG-ban. Az itt létrehozott Gépipari Társadalmi Tervező Iroda alig másfél éves fennállása alatt kilenc jelentősebb tervezést fejezett be. Vidéken a Dunaújvárosi Vasműben alakult meg az első társadalmi tervező iroda, 8 most, március elsején, vidéki viszonylatban másodiknak, a bányászatban pedig elsőként, a Mecseki Ércbányászati Vállalat KISZ-bizottsága is létrehozta saját tervező irodáját Az Ércbánya Vállalatnál bányamérnökök, vegyészek, geológusok, gépészek százai dolgoznak. Többségük fiatal, a KISZ ez idáig a „Kiváló ifjú mérnök és technikus” mozgalmak keretén belül igyekezett biztosítani a fiatalok számára az alkotó munka és rendszeres továbbképzés lehetőségeit. Az elmúlt esztendőben például 190 pályaművet dolgoztak ki e címek megszerzése érdekében a fiatalok, többségük azonban elméleti jellegű volt, s nem kap csolódott közvetlenül a termelés, műszaki fejlesztés gondjaihoz. A most létrehozott társadalmi tervező iroda működési szabályzata így foglalja össze a feladatokat: „... első fokon a vállalat profiljába illő munkák, másodfokon más gazdasági szervek, egységek, intézmények témáiból a nép- gazdaságilag fontos feladatok megoldását tűztük ki célul...” A feladatok megoldására, a témáknak megfelelően, szakcsoportok alakultak. A tervező irodában azok az önként jelentkező fiatal műszakiak dolgoznak. akik vállalják, hogy legalább száz, s legfeljebb ötszáz óra pluszmunkát végeznek évente. Az érdekek találkoznak Kollár János mérnök, a TTI vezetője, így összegezte az iroda megalakulásának előzményeit és működésének alapelveit: — A TTI a vállalat gazdasági vezetésének és KlSZ-bi- zottságának segítségével jött létre, de szükségességével valamennyi vezető szerv egyetértett. Jogi képviseletünket a vállalat látja el. Vállalásaink kiterjednek önálló tervezési és szerkesztési munkákra, egy-egy téma technológiai kidolgozására, s ezek kivitelezésére a tervezéstől a gyártásig. Részfeladatként vállaljuk előtervek készítését, gazdasági számítások elvégzését. Uj, s bizonyára nagy jövő előtt álló kísérletünk a világszínvonal tanulmányozása, a külföldi szakirodalom kutatása .,. — Hogy történik a végzett munka anyagi elismerése? — A TTI az elvállalt témákról időkalkulációt készít és ennek alapján ajánlatot tesz az anyagi elismerés mértékére a vállalatnak. Csak olyan munkákat vállalunk el, melyek elvégzéséhez rendelkezünk a megfelelő szakemberekkel, s mindenképpen tartani tudjuk a határidőket. A vállalat által felajánott jutalomösszegeket a végzett munka alapján osztjuk szét A társadalmi tervező iroda egy-egy feladat átvétele után hozza létre a megfelelő szakemberekből azt a kollektívát, mely aztán anyagilag és erkölcsileg egyaránt felelős lesz a végzett munka minőségéért. A terveket a vállalat zsűrije értékeli és veszi át — Az első feladatunk kisebb „lélegzetű” munka, valószínű egy rakódó terveinek elkészítése lesz — mondja Kollár János. — A vállalatvezetéssel egyébként úgy állapodtunk meg, hogy a közeljövőben csak a hozzánk tartozó üzemek tervezési munkáit végezzük. Az érdeklődés nagy. Az előzetes felmérések szerint 80—90 fiatal mérnök, közgazdász és technikus munkájára számíthatunk... A kisüzemek segítése A közelmúltban Miskolcon tartott országos bányásztanácskozáson szinte valameny- nyi tröszt küldöttei nagy érdeklődéssel hallgatták a MÉV fiataljainak terveit. Baranyai viszonylatban a MÉV mellett egyedül a Szénbányászati Trösztnél állnak rendelkezésre egy hasonló tervező iroda megszervezéséhez a szükséges szakemberek. Létrehozására nyilván rövidesen sor is kerül, a jövőt nézve azonban az lenne jó, ha a megyei KISZ-bizottság mellett működhetne egy — amolyan „vállalatok felett álló” — tervező kollektíva, mely a legjobban rászorulóknak, a kisüzemeknek, szövetkezeteknek és alacsony műszaki létszámmal dolgozó vállalatoknak adhatna segítséget. A működési feltételeket ilyen viszonyok között természetesen módosítani kell; a jogi képviselet, anyagi dotálás, erkölcsi és anyagi felelősség kérdése még viták tárgyát képezheti, a sikeres első lépés után azonban nyilván ennek kell lenni a másodiknak. Békés Sándor Baktériumokból oltóanyag Könyvankétok a műszaki propagandahónap keretében A méltán érdeklődést kiváltó műszaki propagandahónap újabb érdekesnek ígérkező rendezvényeire kerül sor március 2i-én a Fegyveres Erők Klubjában. A klubban rendezik meg a Műszaki és Haditechnikai Könyvkiállítást. E kiállításhoz kapcsolódik a hétfő délután 3 órakor Szabó Sándor t. alezredes — a Zrínyi Katonai Kiadó szerkesztőjének könyv- ismertetője »»Haditechnikai könyvek a kiképzés szolgálatában” címmel. Ezen az ismertetőn a hivatásos és tartalékos tisztek ismerkedhetnek meg a kiadó legújabb hadi- technikai kiadványaival. Ugyancsak hétfőn este S órakor pedig a tv-, a rádió-» a híradástechnika kedvelői találkozhatnak Bálint János ezredessel »»A katonai híradás- technika főbb irányai” című népszerű könyv szerzőjével« Látogatás a Mikrobiológiai Intézetben SZÜRKE, kopott, jelentéktelen külsejű épületben kaptak helyet, mely a város szegényháza volt valamikor. A bejárat mellett szerény zománctábla hirdeti csupán: Mikrobiológiai Intézet. A külföldi mikrobiológusok sokat tudnak a munkájukról, évről évre elolvassák minden fontosabb közleményüket. A pécsi átlagember csak a telefonkönyvből tud az intézet létezéséről (ha tud róla egyáltalán), hiszen az épület eldugott helyen fekszik, csak a Kórház tér vagy az 1-es Belklinika Garai utcai bejárata felől lehet megközelíteni. Dr. Ráüss Károly proíesz- szorral együtt nyolc kutató dolgozik az intézetben. A kicsiny gárda annyifélét kutat, hogy csak egy könyvben lehetne beszámolni munkájukról, mely — különösen, ha iényképeKkel illusztrálnánk —, izgalmas és helyenként szórakoztató olvasmány volna, hiszen kit ne érdekelríe például, hogyan állítják elő és szárítják a baktériumot — kilószam? Kinek ne c&igázná fel a képzeletét, hogy ebben az intézetben kilókkal mérhető mennyiségben tárolják a szárított baktérium- kivonatot, melyek többsége fehérnek és szemcsésnek latszik, mint a porcukor? A kutatók és asszisztensek számára az egész „baktériumgyártás” illetve -kivonatelőállítás csak rutinmunka, egy elkerülhetetlen közbeeső állomás, mely azért van, hogy — a baktériumkivonat segítségével — kísérletezhessenek, kutathassanak, s előállíthassák a vérhas vagy a csecsemőkori bélhurut oltóanyagát. Különösen ez utóbbi kettót tartják fontosnak, hiszen még ma is vagy tizenötezer ember betegszik meg évente vérhasban az országban. Milliókat költünk a járványügyi hálózat fenntartására, az egészség- ügyi felvilágosításra, az éttermek stb.-k tisztaságára, higiéniájára, és még ez a sok sem elég. Bebizonyosodott, hogy csak oltóanyaggal lehet hatásosan küzdeni e betegség ellen, megelőzni, hogy a vérhas, mint tömeges fertőzés, egyáltalán fellépjen. AZ OLTÓANYAG előállításához állatkísérletekre van Baktérlumklvonat-készítés olt rahangbesugárzással oltóanyag céljára szükség, Ilyen kísérletekre viszont csak olyan állat alkalmas, amely megfertőződik, vér hast kap az embert meg- betegítő baktériumoktól. Ilyen állat csak egy van: a majom. A majom viszont — mint tömeges kísérleti alany — megfizethetetlenül drága Ezért először azt kellett elérni, hogy egy sokkal olcsóbb és szaporább állat, az egér is legyen érzékeny azokkal a bacilusok- kal szemben. Bár ez csak egy mozzanat a hosszú évek óta folyó kutatásokból, ez a mozzanat is mutatja, hogy mennyit kell dolgoznia, mennyi mellékösvényt kell megjárnia egy kutatócsoportnak, mire a tulajdonképpeni céljához, az oltóanyagkísérletekhez egyáltalán elér. S noha dr. Ráüss professzor — mint a legtöbb tapasztalt kutató — nagyon óvatos és mértéktartó, amikor a kísérleti eredményekről beszél, annyi mégis megállapítható, hogy messzire jutottak, s nincs messze az idő, amikor az oltóanyag meglesz. A vérhas a felnőtteket támadja meg, a csecsemőkori fertőző bélhurut főként az egy éven aluliak ‘betegsége. Sok anya ismeri. A gyermek nem eszik, nem fogad el sem vizet, sem más folyadékot, s teste, ha nem viszik sürgősen orvoshoz, néhány nap alatt, mint a fonnyadt alma, kiszárad. A gyermekklinikán minden évben sok az ilyen beteg, különösen nyáridőben, s a megbetegedések két százaléka még ma is halállal végződik. Dr. Ráüss profess- szort 1952-ben azért tüntették ki Kossuth-díjjal, mert — Magyarországon elsőnek — felismerte e betegség kórokozóját. Most — már három éve —• a megelőzésért folyik a küzdelem. Szopós egerekkel kísérleteznek, keresik a betegség oltóanyagát A VÉRHAS és a csecsemőkori fertőző bélhurut csak két kutatási ág a sok közül. Kutatási téma még a baktériumgenetika, a baktéri um-reri sz- tencla. a baktériumok kórokozó képességének kémiája* egyes vírustörzsek tulajdonságainak vizsgálata és még sok más. A kutatók mindemellett oktatnak, közöttük olyan egzotikus tantárgyakat is, mint a trópusi mikrobiológia, mely a pécsi orvosegyetemre járó afrikai diákok számára fontos. Dr. Ráüss professzor pontosan húsz évvel ezelőtt került az intézet élére. A huszonkettedik évfordulót már az új egyetemi városrészben fogja megünnepelni. Mind a huszonnégy kutató, asszisztens és alkalmazott várja ezt a napot, hiszen dolgozni, elismerést és nevet szerezni lehet egy régi, szűk épületben Is, de egy új és nagyobb helyen mégiscsak jobb és kényelmesebb. — Magyar — A SZOBOR ÉS ALKOTÓJA Másfél órai döcögős, kanyargás, aztán némi gyaloglás után elérek a csillaghegyi villa kapujába. Eldugott, csendes, álmos hely, a párás, esős levegőben köröskörül szürke hegyek, az út túloldalán, egy pocsolyás térség végében új épület magasodik. A csengő nem szól, végre’ dühös csaholás veri fel a csendet, aztán egy oulóveres férfi jelenik meg az új épület ajtajában. „Jövök, csak bezárom a műtermet!” — kiáltja. Futóléptekben közeleg, bent a fekete puli már örjöng, a házigazda beenged, torkasza- kadtából esöndesítl a pulit teljesen hiába, végre fölérünk: „ugorjon be azon az ajtón!”, kiabál, ott egy másik puli, tőle nem kell félni. békésen rám mered, meg se rezzen, csak néz... Na, ezen túlvolnánk. A kert végében őzek sétálnak, finom, kecses léptekkel. Idebent tömérdek növény, mint valami télikert: az ablakban akváriumok, madárkalitka. Somogyi József beszélni kezd, rutinnal, világosan, sőt érzékletesen fogalmaz. Hanelq tárgyilagos, de a szemében olvan fénvt látok, ami valamely belső elégedettséget, jóleső érzést jelez. Hiszen a bronzszoborról van szó, a Zrínyiről. — Tíz évvel ezelőtt csináltam egy lovasszobrot. Pusztán a magam kedvteléséből. Zrínyit, a költőt. Amikor a szigetvári dolog felvetődött, felvetődött egyben az a megoldás Is, hogy ezt kellene bronzba önteni. Energikus fejmozdulattal nemet int. — Nem olyan ez, hogy az ember megtagadja a gyermekét. Áz egy korabeli stl- láris megoldást követett. Semmi se indokolja, hogy Szigetvárra egy barokkos szobrot tegyünk. Hogy csak a fejet meg a kosztümöt változtassuk meg. Gondolkodtam a dolgon: végül csak a méret maradt meg az eredetiből, ha szabad így mondanom. Az életnagyság alatti szobor intimebb, ér- zelemgazdagabb. Közelebb áll a szemlélőhöz. Nem em- lékmű-jellegű szobrot akarok. hiszen azt a tisztán formai szempontok sem Indokolják, egy ilyen szobor kiesne a térből. - A szobor a kis híd közelébe kerül. Az ott nem egy tektonikus tér. szóval nem olyan, ami épületekkel pregnánsan meghatározott. Mondhatnám, közelebb áll a térség fogalmához, azzal a kastélyszerű épülettel, fákkal, satöbbi. Szerintem ezt a teret nem mérettel lehet megfogni, hanem meg kell találni azt a gyújtópontot, ahol a szobor a maga kis formai létével hatni tud. Ott lesz a szimbolikus híd előtt, mintha most lépne a hídra, a híres kirohanás előtt egy perccel... Türelmetlen kézmozdulattal inti le magát. — Egy pillanat... tisztázni kell valamit. Zrínyi nem lovon és nem páncélban tört ki a várból. Elolvastam minden idevonatkozó írást. Voltak katonák, akik ott voltak a kirohanáskor, mégis túlélték: azt hiszem, ez a leghitelesebb forrás. Zrínyi teljes díszben, gyalog indult a török elé, ma úgy mondhatnánk, kitette az összes rendjeleit. Egyik kezében pisztoly volt, azzal még lelőtt valami főtörököt. A történelmi tény az, hogy még a kirohanás után is ajánlottak neki szabad elvonulást. De ő lőtt, aztán ágyútalpra fektették, végül valamelyik török irgalomból levágta a fejét. Később felküldték a fejet a budai pasának, aki Miksához is elküldte... Miksa ott állt a seregekkel, képes lett volna kiűzni a törököt, de ő;.. Elragadott bennünket a történelem. A szobrász végigsimít a homlokán, el Is mosolyodik, mintha arra gondolna, nem érdemes négyszáz év múltán így ne- kitüzesedni, miről is akartunk tulajdonképpen beszélni? Már újra komolyan magyaráz, s arra kell gondolnom, hogy végeredményben ezeket a históriákat azért tanulmányozza egy művész, hogy igaz legyen a műve. Igaz, a szó mélyebb értelmében. Mert ez korántsem túl egyszerű kérdés. — Ha ragaszkodom tehát a történelemhez. Székely Bertalan lesz a dologból. Ö is bizonyára ismerte ezeket a tényeket. Másrészt viszont: Zrínyit valóban lovon kell ábrázolni, az áll közelebb az igazsáshoz. A ló, a lo- von-valóság a fővezérség velejárója volt. De a szobor, helyét is figyelembe véve, olyan érzést fog okozni, mintha a lő éppen ráfordulni készülne a hídra. A téri adottsággal társul a „story” is. Mivelhogy a ló nyaka kissé elhajol, kidől a térből... Ennek persze eredeti oka más. A szokványos profilnézettel nem volt különösebb problémám, de ami az Izgalmas, az a hát-, vagy még inkább az elölné- zet. A lovasszobrok Achil- les-pontja. Ez a nézet nem elég pregnáns, olyan, mint a táncnál is egy-egy mozdulat, amivel a néző nem tud mit kezdeni, mondjuk, amikor a szembenálló táncos éppen felemeli a lábát. Holtpont. Ezt kell minimálissá tenni, tartalommal megtölteni. A táncban, ha elég gazdag és sodró, ezeken a holtpontokon észrevétlen, zökkenő nélkül siklik át a szem. Nos. ezért örülök úgy ennek a megoldásnak. Olyan érzést kelt, hogy a ló megtorpanhat, de az ember, a harcos szilárd marad. Szemközt az elsődleges látvány Zrínyi lesz, a lovas, és nem a ló. Készül a szobor eredeti nagyságú ginszvá!tr,zatr5. Az előmunkálatok mái megtörténtek. — Perez», az előmunkálatok, a vázlatok, az mind semmi, az igazi most jön. Olyan érzés ez, mint egy leendő anyaság. Milyen lesz a születendő gyermek? Az ember merő izgalom. Eleinte délibábos gyönyörűségben él. A szobor, mint egy tündérszép menyasszony. Az ember bejár hozzá, vele él, vele alszik, vele lélegzik. Aztán egyszer belép és elhűl: egy ronda vénasszonyt lát a tündérlány helyén Akkor meggyűlöli, rá se tud nézni. Később lehiggad: nem is olyan borzasztó, gondolja, és nekikezd megint Egyszer egy reggel bementem a műterembe, nézegettem a szobrot, tetszett, örültem neki. Mire megettem a tízóraimat, kivert a veríték El kellett menekülnöm. Nagyon rossz érzés ez. de azt hiszem enélkül nincs alkotás. Mosolyog — a hős Zrínvi most délibábos ködökben él hét benne. A kalitká’’1’»'! halkan pittyeg egy madár Somogyi József, Kossuth- dfjas szobrászművész azt mondja még: — Jól szeretném megcsinálni Az ember nem sok lova s'"”-’"•of csi"'*’''', életében. Valószínőlea 'T.i; egyet, egyetlen egyet. Hallatna Erzsébet.
