Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

196«. MÄRCrUS JO­napló 5 Mi a TTI? Teret kérnek a fiatal tehetségek Nyolcvan fiatal mérnök, közgazdász és technikus tervező közössége a XILV -nél A KISZ Központi Bízott sága 1964-ben határozatot ho­zott. hogy az ország legjelen­tősebb ipari üzemeiben és vállalatainál szervezzék meg a fiatal műszakiakra alapo­zott társadalmi tervező iro­dákat. A cél kettős volt. Egy­részt: az iparban jelentkező, időszerű feladatok teljesítésé­nek segítése, másrészt a fia­tal mérnökök és technikusok alkotókészségéhez lehetőségek biztosítása. Teret a fiata'olcnakl A társadalmi tervezés fel­tételeit és lehetőségeit e ha­tározat nyomán néhány nagy­üzemben a helyi kívánalmak és sajátosságok felmérése után rövidesen ki is dolgozták. Kü­lönösen sikeres volt ez a Ganz-MÁVAG-ban. Az itt lét­rehozott Gépipari Társadalmi Tervező Iroda alig másfél éves fennállása alatt kilenc jelentősebb tervezést fejezett be. Vidéken a Dunaújvárosi Vasműben alakult meg az első társadalmi tervező iroda, 8 most, március elsején, vi­déki viszonylatban második­nak, a bányászatban pedig elsőként, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat KISZ-bizottsága is létrehozta saját tervező iro­dáját Az Ércbánya Vállalatnál bányamérnökök, vegyészek, geológusok, gépészek százai dolgoznak. Többségük fiatal, a KISZ ez idáig a „Kiváló ifjú mérnök és technikus” moz­galmak keretén belül igyeke­zett biztosítani a fiatalok szá­mára az alkotó munka és rendszeres továbbképzés le­hetőségeit. Az elmúlt eszten­dőben például 190 pályamű­vet dolgoztak ki e címek megszerzése érdekében a fia­talok, többségük azonban el­méleti jellegű volt, s nem kap csolódott közvetlenül a ter­melés, műszaki fejlesztés gond­jaihoz. A most létrehozott társa­dalmi tervező iroda működési szabályzata így foglalja össze a feladatokat: „... első fo­kon a vállalat profiljába illő munkák, másodfokon más gaz­dasági szervek, egységek, in­tézmények témáiból a nép- gazdaságilag fontos feladatok megoldását tűztük ki célul...” A feladatok megoldására, a témáknak megfelelően, szak­csoportok alakultak. A ter­vező irodában azok az önként jelentkező fiatal műszakiak dolgoznak. akik vállalják, hogy legalább száz, s legfel­jebb ötszáz óra pluszmunkát végeznek évente. Az érdekek találkoznak Kollár János mérnök, a TTI vezetője, így összegezte az iroda megalakulásának előz­ményeit és működésének alap­elveit: — A TTI a vállalat gazda­sági vezetésének és KlSZ-bi- zottságának segítségével jött létre, de szükségességével va­lamennyi vezető szerv egyet­értett. Jogi képviseletünket a vállalat látja el. Vállalásaink kiterjednek önálló tervezési és szerkesztési munkákra, egy-egy téma technológiai ki­dolgozására, s ezek kivitele­zésére a tervezéstől a gyár­tásig. Részfeladatként vállal­juk előtervek készítését, gaz­dasági számítások elvégzését. Uj, s bizonyára nagy jövő előtt álló kísérletünk a vi­lágszínvonal tanulmányozása, a külföldi szakirodalom kuta­tása .,. — Hogy történik a végzett munka anyagi elismerése? — A TTI az elvállalt té­mákról időkalkulációt készít és ennek alapján ajánlatot tesz az anyagi elismerés mér­tékére a vállalatnak. Csak olyan munkákat vállalunk el, melyek elvégzéséhez rendel­kezünk a megfelelő szakem­berekkel, s mindenképpen tar­tani tudjuk a határidőket. A vállalat által felajánott juta­lomösszegeket a végzett mun­ka alapján osztjuk szét A társadalmi tervező iroda egy-egy feladat átvétele után hozza létre a megfelelő szak­emberekből azt a kollektívát, mely aztán anyagilag és er­kölcsileg egyaránt felelős lesz a végzett munka minőségéért. A terveket a vállalat zsűrije értékeli és veszi át — Az első feladatunk ki­sebb „lélegzetű” munka, való­színű egy rakódó terveinek el­készítése lesz — mondja Kol­lár János. — A vállalatveze­téssel egyébként úgy állapod­tunk meg, hogy a közeljövő­ben csak a hozzánk tartozó üzemek tervezési munkáit vé­gezzük. Az érdeklődés nagy. Az előzetes felmérések szerint 80—90 fiatal mérnök, közgaz­dász és technikus munkájára számíthatunk... A kisüzemek segítése A közelmúltban Miskolcon tartott országos bányászta­nácskozáson szinte valameny- nyi tröszt küldöttei nagy ér­deklődéssel hallgatták a MÉV fiataljainak terveit. Baranyai viszonylatban a MÉV mellett egyedül a Szénbányászati Trösztnél állnak rendelkezés­re egy hasonló tervező iroda megszervezéséhez a szükséges szakemberek. Létrehozására nyilván rövidesen sor is ke­rül, a jövőt nézve azonban az lenne jó, ha a megyei KISZ-bizottság mellett mű­ködhetne egy — amolyan „vállalatok felett álló” — ter­vező kollektíva, mely a leg­jobban rászorulóknak, a kis­üzemeknek, szövetkezeteknek és alacsony műszaki létszám­mal dolgozó vállalatoknak ad­hatna segítséget. A működési feltételeket ilyen viszonyok között természetesen módosí­tani kell; a jogi képviselet, anyagi dotálás, erkölcsi és anyagi felelősség kérdése még viták tárgyát képezheti, a si­keres első lépés után azon­ban nyilván ennek kell lenni a másodiknak. Békés Sándor Baktériumokból oltóanyag Könyvankétok a műszaki propaganda­hónap keretében A méltán érdeklődést ki­váltó műszaki propaganda­hónap újabb érdekesnek ígér­kező rendezvényeire kerül sor március 2i-én a Fegyve­res Erők Klubjában. A klubban rendezik meg a Műszaki és Haditechnikai Könyvkiállítást. E kiállításhoz kapcsolódik a hétfő délután 3 órakor Szabó Sándor t. alez­redes — a Zrínyi Katonai Kiadó szerkesztőjének könyv- ismertetője »»Haditechnikai könyvek a kiképzés szolgála­tában” címmel. Ezen az is­mertetőn a hivatásos és tar­talékos tisztek ismerkedhetnek meg a kiadó legújabb hadi- technikai kiadványaival. Ugyancsak hétfőn este S órakor pedig a tv-, a rádió-» a híradástechnika kedvelői találkozhatnak Bálint János ezredessel »»A katonai híradás- technika főbb irányai” című népszerű könyv szerzőjével« Látogatás a Mikrobiológiai Intézetben SZÜRKE, kopott, jelenték­telen külsejű épületben kap­tak helyet, mely a város sze­gényháza volt valamikor. A bejárat mellett szerény zo­mánctábla hirdeti csupán: Mikrobiológiai Intézet. A kül­földi mikrobiológusok sokat tudnak a munkájukról, évről évre elolvassák minden fon­tosabb közleményüket. A pé­csi átlagember csak a telefon­könyvből tud az intézet léte­zéséről (ha tud róla egyálta­lán), hiszen az épület eldu­gott helyen fekszik, csak a Kórház tér vagy az 1-es Bel­klinika Garai utcai bejárata felől lehet megközelíteni. Dr. Ráüss Károly proíesz- szorral együtt nyolc kutató dolgozik az intézetben. A ki­csiny gárda annyifélét kutat, hogy csak egy könyvben le­hetne beszámolni munkájuk­ról, mely — különösen, ha iényképeKkel illusztrálnánk —, izgalmas és helyenként szó­rakoztató olvasmány volna, hiszen kit ne érdekelríe pél­dául, hogyan állítják elő és szárítják a baktériumot — kilószam? Kinek ne c&igázná fel a képzeletét, hogy ebben az intézetben kilókkal mérhető mennyiségben tá­rolják a szárított baktérium- kivonatot, melyek többsége fehérnek és szemcsésnek lat­szik, mint a porcukor? A kutatók és asszisztensek számára az egész „baktérium­gyártás” illetve -kivonatelőál­lítás csak rutinmunka, egy el­kerülhetetlen közbeeső állo­más, mely azért van, hogy — a baktériumkivonat segítségé­vel — kísérletezhessenek, ku­tathassanak, s előállíthassák a vérhas vagy a csecsemőkori bélhurut oltóanyagát. Különösen ez utóbbi kettót tartják fontosnak, hiszen még ma is vagy tizenötezer ember betegszik meg évente vérhas­ban az országban. Milliókat költünk a járványügyi háló­zat fenntartására, az egészség- ügyi felvilágosításra, az étter­mek stb.-k tisztaságára, hi­giéniájára, és még ez a sok sem elég. Bebizonyosodott, hogy csak oltóanyaggal lehet hatásosan küzdeni e betegség ellen, megelőzni, hogy a vér­has, mint tömeges fertőzés, egyáltalán fellépjen. AZ OLTÓANYAG előállítá­sához állatkísérletekre van Baktérlumklvonat-készítés olt rahangbesugárzással oltóanyag céljára szükség, Ilyen kísérletekre vi­szont csak olyan állat alkal­mas, amely megfertőződik, vér hast kap az embert meg- betegítő baktériumoktól. Ilyen állat csak egy van: a majom. A majom viszont — mint tö­meges kísérleti alany — meg­fizethetetlenül drága Ezért először azt kellett elérni, hogy egy sokkal olcsóbb és szapo­rább állat, az egér is legyen érzékeny azokkal a bacilusok- kal szemben. Bár ez csak egy mozzanat a hosszú évek óta folyó kuta­tásokból, ez a mozzanat is mutatja, hogy mennyit kell dolgoznia, mennyi mellékös­vényt kell megjárnia egy ku­tatócsoportnak, mire a tu­lajdonképpeni céljához, az oltóanyagkísérletekhez egyál­talán elér. S noha dr. Ráüss professzor — mint a legtöbb tapasztalt kutató — nagyon óvatos és mértéktartó, amikor a kísérleti eredményekről be­szél, annyi mégis megállapít­ható, hogy messzire jutottak, s nincs messze az idő, ami­kor az oltóanyag meglesz. A vérhas a felnőtteket tá­madja meg, a csecsemőkori fertőző bélhurut főként az egy éven aluliak ‘betegsége. Sok anya ismeri. A gyermek nem eszik, nem fogad el sem vizet, sem más folyadékot, s teste, ha nem viszik sürgő­sen orvoshoz, néhány nap alatt, mint a fonnyadt alma, kiszárad. A gyermekklinikán minden évben sok az ilyen beteg, különösen nyáridőben, s a megbetegedések két szá­zaléka még ma is halállal végződik. Dr. Ráüss profess- szort 1952-ben azért tüntették ki Kossuth-díjjal, mert — Ma­gyarországon elsőnek — felis­merte e betegség kórokozóját. Most — már három éve —• a megelőzésért folyik a küz­delem. Szopós egerekkel kí­sérleteznek, keresik a beteg­ség oltóanyagát A VÉRHAS és a csecsemő­kori fertőző bélhurut csak két kutatási ág a sok közül. Ku­tatási téma még a baktérium­genetika, a baktéri um-reri sz- tencla. a baktériumok kóroko­zó képességének kémiája* egyes vírustörzsek tulajdonsá­gainak vizsgálata és még sok más. A kutatók mindemellett oktatnak, közöttük olyan eg­zotikus tantárgyakat is, mint a trópusi mikrobiológia, mely a pécsi orvosegyetemre járó afrikai diákok számára fon­tos. Dr. Ráüss professzor ponto­san húsz évvel ezelőtt került az intézet élére. A huszon­kettedik évfordulót már az új egyetemi városrészben fogja megünnepelni. Mind a hu­szonnégy kutató, asszisztens és alkalmazott várja ezt a napot, hiszen dolgozni, elis­merést és nevet szerezni lehet egy régi, szűk épületben Is, de egy új és nagyobb helyen mégiscsak jobb és kényelme­sebb. — Magyar — A SZOBOR ÉS ALKOTÓJA Másfél órai döcögős, ka­nyargás, aztán némi gyalog­lás után elérek a csillaghe­gyi villa kapujába. Eldugott, csendes, álmos hely, a pá­rás, esős levegőben körös­körül szürke hegyek, az út túloldalán, egy pocsolyás térség végében új épület magasodik. A csengő nem szól, végre’ dühös csaholás veri fel a csendet, aztán egy oulóveres férfi jelenik meg az új épület ajtajában. „Jö­vök, csak bezárom a műter­met!” — kiáltja. Futólép­tekben közeleg, bent a fe­kete puli már örjöng, a há­zigazda beenged, torkasza- kadtából esöndesítl a pulit teljesen hiába, végre föl­érünk: „ugorjon be azon az ajtón!”, kiabál, ott egy má­sik puli, tőle nem kell fél­ni. békésen rám mered, meg se rezzen, csak néz... Na, ezen túlvolnánk. A kert végében őzek sé­tálnak, finom, kecses lép­tekkel. Idebent tömérdek növény, mint valami téli­kert: az ablakban akváriu­mok, madárkalitka. Somogyi József beszélni kezd, rutinnal, világosan, sőt érzékletesen fogalmaz. Hanelq tárgyilagos, de a szemében olvan fénvt látok, ami valamely belső elége­dettséget, jóleső érzést je­lez. Hiszen a bronzszoborról van szó, a Zrínyiről. — Tíz évvel ezelőtt csi­náltam egy lovasszobrot. Pusztán a magam kedvtelé­séből. Zrínyit, a költőt. Amikor a szigetvári dolog felvetődött, felvetődött egy­ben az a megoldás Is, hogy ezt kellene bronzba önteni. Energikus fejmozdulattal nemet int. — Nem olyan ez, hogy az ember megtagadja a gyer­mekét. Áz egy korabeli stl- láris megoldást követett. Semmi se indokolja, hogy Szigetvárra egy barokkos szobrot tegyünk. Hogy csak a fejet meg a kosztümöt változtassuk meg. Gondol­kodtam a dolgon: végül csak a méret maradt meg az eredetiből, ha szabad így mondanom. Az életnagyság alatti szobor intimebb, ér- zelemgazdagabb. Közelebb áll a szemlélőhöz. Nem em- lékmű-jellegű szobrot aka­rok. hiszen azt a tisztán for­mai szempontok sem Indo­kolják, egy ilyen szobor ki­esne a térből. - A szobor a kis híd közelébe kerül. Az ott nem egy tektonikus tér. szóval nem olyan, ami épü­letekkel pregnánsan meg­határozott. Mondhatnám, közelebb áll a térség fo­galmához, azzal a kastély­szerű épülettel, fákkal, sa­többi. Szerintem ezt a te­ret nem mérettel lehet meg­fogni, hanem meg kell ta­lálni azt a gyújtópontot, ahol a szobor a maga kis formai létével hatni tud. Ott lesz a szimbolikus híd előtt, mintha most lépne a hídra, a híres kirohanás előtt egy perccel... Türelmetlen kézmozdulat­tal inti le magát. — Egy pillanat... tisztáz­ni kell valamit. Zrínyi nem lovon és nem páncélban tört ki a várból. Elolvas­tam minden idevonatkozó írást. Voltak katonák, akik ott voltak a kirohanáskor, mégis túlélték: azt hiszem, ez a leghitelesebb forrás. Zrínyi teljes díszben, gya­log indult a török elé, ma úgy mondhatnánk, kitette az összes rendjeleit. Egyik kezében pisztoly volt, azzal még lelőtt valami főtörököt. A történelmi tény az, hogy még a kirohanás után is ajánlottak neki szabad el­vonulást. De ő lőtt, aztán ágyútalpra fektették, végül valamelyik török irgalom­ból levágta a fejét. Később felküldték a fejet a budai pasának, aki Miksához is elküldte... Miksa ott állt a seregekkel, képes lett vol­na kiűzni a törököt, de ő;.. Elragadott bennünket a történelem. A szobrász vé­gigsimít a homlokán, el Is mosolyodik, mintha arra gondolna, nem érdemes négyszáz év múltán így ne- kitüzesedni, miről is akar­tunk tulajdonképpen be­szélni? Már újra komolyan magyaráz, s arra kell gon­dolnom, hogy végeredmény­ben ezeket a históriákat azért tanulmányozza egy művész, hogy igaz legyen a műve. Igaz, a szó mélyebb ér­telmében. Mert ez koránt­sem túl egyszerű kérdés. — Ha ragaszkodom tehát a történelemhez. Székely Bertalan lesz a dologból. Ö is bizonyára ismerte ezeket a tényeket. Másrészt viszont: Zrínyit valóban lovon kell ábrázolni, az áll közelebb az igazsáshoz. A ló, a lo- von-valóság a fővezérség velejárója volt. De a szo­bor, helyét is figyelembe véve, olyan érzést fog okoz­ni, mintha a lő éppen rá­fordulni készülne a hídra. A téri adottsággal társul a „story” is. Mivelhogy a ló nyaka kissé elhajol, kidől a térből... Ennek persze ere­deti oka más. A szokványos profilnézettel nem volt kü­lönösebb problémám, de ami az Izgalmas, az a hát-, vagy még inkább az elölné- zet. A lovasszobrok Achil- les-pontja. Ez a nézet nem elég pregnáns, olyan, mint a táncnál is egy-egy moz­dulat, amivel a néző nem tud mit kezdeni, mondjuk, amikor a szembenálló tán­cos éppen felemeli a lábát. Holtpont. Ezt kell minimá­lissá tenni, tartalommal megtölteni. A táncban, ha elég gazdag és sodró, eze­ken a holtpontokon észre­vétlen, zökkenő nélkül sik­lik át a szem. Nos. ezért örülök úgy ennek a megol­dásnak. Olyan érzést kelt, hogy a ló megtorpanhat, de az ember, a harcos szilárd marad. Szemközt az elsőd­leges látvány Zrínyi lesz, a lovas, és nem a ló. Készül a szobor eredeti nagyságú ginszvá!tr,zatr5. Az előmunkálatok mái megtör­téntek. — Perez», az előmunkála­tok, a vázlatok, az mind semmi, az igazi most jön. Olyan érzés ez, mint egy leendő anyaság. Milyen lesz a születendő gyermek? Az ember merő izgalom. Elein­te délibábos gyönyörűség­ben él. A szobor, mint egy tündérszép menyasszony. Az ember bejár hozzá, vele él, vele alszik, vele lélegzik. Aztán egyszer belép és el­hűl: egy ronda vénasszonyt lát a tündérlány helyén Akkor meggyűlöli, rá se tud nézni. Később lehiggad: nem is olyan borzasztó, gon­dolja, és nekikezd megint Egyszer egy reggel bemen­tem a műterembe, nézeget­tem a szobrot, tetszett, örül­tem neki. Mire megettem a tízóraimat, kivert a veríték El kellett menekülnöm. Na­gyon rossz érzés ez. de azt hiszem enélkül nincs alko­tás. Mosolyog — a hős Zrínvi most délibábos ködökben él hét benne. A kalitká’’1’»'! halkan pittyeg egy madár Somogyi József, Kossuth- dfjas szobrászművész azt mondja még: — Jól szeretném megcsi­nálni Az ember nem sok lova s'"”-’"•of csi"'*’''', éle­tében. Valószínőlea 'T.i; egyet, egyetlen egyet. Hallatna Erzsébet.

Next

/
Thumbnails
Contents