Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
MM. FEBRUÁR 10. napló 3 Pályázat a luxemburgi Acéltröszt számára Az Építészeti Világszervezet — az úgynevezett UIÁ — a múlt évben valamennyi tag- szervezetéi, így hazánkat is megkereste egy nemzetközi pályázattal. Az európai acélközösség, a luxemburgi Acéltröszt előregyártott lakóház egység megtervezésére írt ki pályázatot. Az ÉM. Pécsi Tervező Iroda két mérnöke — Szigetvári János és Takács János — vesznek részt a pályázaton és augusztusban küldik el pályamunkáikat Luxemburgba. Téli gépjavítás - gép nélkül Több mint kétszázezer holdat vegyszereznek a tsz-ek A Szederkényi Növényvédő Állomás főagrpnómusa kimutatást tesz elém. A számsor a komlói Jószerenesét Tsz mániái üzemegységének kukoricásáról árulkodik. Két évvel ezelőtt a vegyszerezett területen holdanként 11 mázsa többletet értek el anélkül .hogy az önkölt-ég emelkedett volna, hiszen a kapálás költsége szerény számítás mellett holdanként 240—360 forint, ugyanakkor a vegyElkcs/üH Pécs villamosenergiarendszerének fejlesztési terve Az egykori statisztika adatai ma már mosolyra késztetik az embert. Pécs város 1894. december 1-én kapcsolódott be a hazai villamosenergia rendszerbe, s az új világítási mód oly „rohamosan” tért hódított, hogy Í895 végén már 110 fogyasztóval büszkélkedhettek a városatyák. A Légszeszgyár utca 13. szám alatti, kétszer 150 lóerős, gőzgéppel hajtott, villamos erőmű telep ekkor valódi csodának számított. A Lég- szeszgyár utca, Rákóczi út, Bem utca és Széchenyi tér között az üzletekben kigyúl- tak a villanyégők. Korszerűtlen energiarendszer 1895-től 1920-ig tartott a város villamosításának hőskora. Ebben az időszakban a villany kiszorította a város utcáiról a gázvilágítást, s a városi csúcsterhelés elérte az egy megawattot. Az 1920—45 közötti időszak a stagnálás kora volt, a teljesítmény egy megawattról mindössze 2-re nőtt. A fogyasztók száma 50 év alatt elérte ugyan a 20 ezret, a hálózat korszerűsítése azonban nem történt meg. A fel- szabadulás utáni 20 év alatt a teljesítmény 2 megawattról 12-re ugrott, a fogyasztók száma pedig meghaladta a 40 ezret. 1955-ben nagyarányú energetikai rekonstrukció kezdődött, a mintegy negyedszázad elmaradását azonban még mindig nem sikerült pótolni; a következő években, a város energiarendszerének teljes átépítésére lesz szükség. A város villamosenergiarendszerének kábelezése 1926 —28 között kezdődött. A 110 voltos hálózat ekkor 3x110 voltosra alakult át. A gazdaságos és zavartalan energiatovábbítást egyre kevésbé biztosították már az utcai oszlopokra szerelt vezetékek, ugyanakkor ezek az oszlopok városképi szempontból is kellemetlenek voltak. Elsőnek a Széchenyi tér 2000 voltos kábelhálózata épült meg, majd az 1938—39-es kisebb gazdasági fellendülés időszakában a kábelrendszert a belváros egész területére kiterjesztették. Az 1958-ban indult nagyarányú rekonstrukció során a 2000 voltos városi feszültség 5000 voltos magasabb szintre tért át, mellyel párhuzamosan a kisfeszültségű hálózat a korábbi 110 voltról 220 voltra változott, mert csak ezekkel a kapacitásnövekedésekkel lehetett a rendkívül gyors fejlődés energiaigényeit kielégíteni. A városfejlesztéssel összhangban A DÉDÁSZ az energiahálózat kiépítését, illetve felújítását a városfejlesztési tervek legmesszebbmenő figyelembe vételével végzi. Ma talán még sok olyan ember van. aki nem érti, miért kellett például a vásártér közelében egy nagyteljesítményű alállomást építeni, mikor ezen a területen jelenleg még viszonylag alacsony az energiaigény. A városfejlesztés és ipartelepítés tervei azonban választ adnak e kérdésre: e területen hatalmas fogyasztói kapacitások belépésével kdl számolni. 1945-ben 2 megawatt, ma 12, 1985-ben pedig előreláthatólag 62 megawatt lesz az igény. A várható növekedés tehát több mint ötszörös. A fogyasztói létszám ez idő alatt a jelenlegi 40 ezerről hatvan- ezerre nő. A városban jelenleg 200 transzformátor-állomás dolgozik. A következő húsz évben számuk megduplázódik, az egy fogyasztóra eső jelenlegi évi 1460 kilawattórás fogyasztás ugyanis 4400 kilowattórára emelkedik. Ez a szám az 1960. évi angliai egy főre eső, hasonló jellegű, fogyasztásnak több mint kétszerese. Növelni kell az energiarendszer tápállomásainak számát is. 1972- ben a József utca elején, az e célra fenntartott szabad területen, egy új alállomás épül, mellyel egyidőben a Széchenyi téren és Bem utcán keresztül húzódó nagyarányú kábelfektetés is megtörténik. A terhelés góca a nyugati városban lesz A terhelés góca a következő években a jelenlegi belvárosból Ujmecsekaljára és a felépítendő szigeti városrészbe . tevődik át, ennek megfelelően már most elkészültek a Tüzér utca, 120 kilovoltos alállomás tervei. 1965—70 között a városi feszültség a jelenlegi 5 kilovoltról 10 kilovoltra tér át. szeres gyomirtásé 268 forint volt. (Egy évvel később, 1965- ben már csak 233 forint.) — Az akkori piaci árakon ez 1980 forint többletbevételt jelentett. Gépesíteni, amit csa lehet! Lehet, hogy a példa nem tipikus, de akármennyi is a többletbevétel, tény az, Baranyában az idén a kukorica vetésterület 70—75 százalékán tervezlek vegyszeres gyomirtást a tsz-ek. Ha hoz- j “závesszük. hogy négy éve 1/ kezdtek vegyszerezni, s a te- rület mindössze 10 százalékán, a fejlődés üteme rendkívüli. Emellett 42 000 hold búzára szórnak ki karbamidot, sőt a burgonya vegyszeres gyomirtását is megkezdték, 3700 hold az igény, ki is elégítik. Elég csak egy pillantást vetni a tsz-taglétszám, az aktiv tagok, méginkább a növénytermesztésben dolgozók létszámának csökkenő tendenciájára, ugyanakkor az egy főre jutó szántóterület növekedésére, rögtön magától értetődő a magyarázat: kapálásra nehezen kapni munkaerőt, gépi erő kell. S a tsz-ek tehát — amit lehet — gépesítenek. Növényvédő gépparkjuk évente 40— 60 darabbal gyarapodik, jelenleg 225 darab — zömmel RAPIDTOX II-es, S—2—93- as. A növényvédő állomás szerint 1970-re el akarják érni, hogy minden ezer holdra jusson egy működő gép. A nagyüzemi módszer alaposabb szervezést, körültekintést kiván. A csábító többletbevétel még nem old meg egycsapásra mindent, egy új módszer bevezetése nem megy egykönnyen. Először is aggasztó az erős szakmunkáshiány. A szakemberek száma 80 fő, és az igazsághoz tartozik, a növényvédő gépszerelő tanfolyamon nagy a részvétlenség, alig tudtak 30 főt összeverbuválni. A megfelelő erőgépállomány biz*osítása további nehézség. Nyilvánvaló, tavasszal a vétód, szántási munkáké az elsőség, a vegyszerezés csak másodrendű. Jó szervezéssel, ütemezéssel kell tehát az utóbbit időben elvégezni. Mezítlábas R nitl oxo; Majdnem, hogy objektív nehézségek ezek. tetézve néhánv érthetetlen jelen-éggel. Tél van, a gépjavítások ideje. Térjünk csak be a Villányi Gépjavító Állomás bólyi üzemegységébe, itt javítják január elsejétől az összes növényvédő gépeket! Azaz csak javítanák, mert eddig 12-őt hoztak be. s összesen is csak 40-re kötöttek szerződést. Pedig becslés szerint az állomány 70 százaléka — 150 gép — szorul javításra. (Nem drágán, 50 százalékos állami kedvezménnyel, átlagban 3—4 ezer forintért javítanak egy génét.) Tapasztalatból tudják, hogy a növényvédelmi gépek már két év múlva elkezdenek „vacakolni”. Sokhelyütt helytelenül tárolják, elmulasztják a karbantartást, s rögtön _ megjelenik a veszedelmes "jelenség, a korrózió. Szívésebben tárolnak a gépszínben terményt, gépek hamar kikerülnek a szabad ég alá. A „leleményes” tsz-ek egyszerűen átszerelik a növényvédő gép gumikerekeit a becsesebb jószágra, a Zetorra. Mert a gumikerék. gumiköpeny hiánycikk. Nevetve újságolták Bóly- ban. hogy a múltkor két ilyen „mezítlábas” RAPIDTOX II-t szedtek le a szállítókocsiról. Főhet a fejük, honnan szereznek rá gumit, nekik is hiánycikk, kiutalásra kapják. Ne meire^eH íny a tavasz elé! Miért idéztünk ezeknél az eseteknél? A feladatok nagyok, hiányzik még a gyakorlat. Tavasszal aztán, mikor vegyszerezni kellene, egyszer csak észbe kannak, rossz a gép. Megrohanják a gépjavító állomást, s már mámapra szeretnék, ha megjavítanák. Ekkor azonban már elc-űszhat- nak a határidővel. Ne nézzünk így a tavasz elé, a többlet- bevételért már most fáradozni kell! Miklósvárt Zoltán Húsz egynéhány évvel ezelőtt Hűvösvölgyben és Istenkúton két hangulatos kertvendéglóje is volt a pécsi nyugati külvárosnak. Virágzásukat, vendégforgalmukat az sem zavarta meg, hogy két másik szórakozóhely, a Pompár és a Tolnai is beékelődött közéjük. Pedig annak idején sivár reptér volt még a mai Uj- mecsekalja helyén, és a belvárostól is kilométerekre nyúló foghíjas házsorok választották el a daindolia- kait Minek köszönhette mégis népszerűségét az említett két kertvendéglő? Fenyőinek, hársfáinak, kiránduló jellegének, ízletes, házias főztjeinek, tájjellegű borainak. Vagyis olyan sajátosságainak amit nem pótolhatnak az újonnan és szépszámmal épült reprezentatív szórakozóhelyek. A városiak télen is szívesen látogatják a „nyári” vendéglőket. Fél órákat vacognak, toporognak végig a buszmegállóknál, hogy kellemes órákat tölthessenek el a mecseki, a daindoli vendéglőkben, turistaházakban. Példa rá a várostól egyik legtávolabb eső szórakozóhely, az Istenkúti Turista- ház, amely már a nyár folyamán is kellemes meglepetéssel csábítgatta a vendégeket. A sült keszeghez, halászléhez, a választékos ételekhez, italokhoz, zenekar szolgáltatta a ráadást, a hangulatot, amit megtalálunk ugyan a városi szórakozóhelyeken is, de í .. Mondják el a különbséget maguk a vendégek és a vendéglátók. — Kell az ilyenfajta „ki- kapcsolódás”. Szeretjük ugyan a Nádor, az Olimpia disztingváltan hangulatos zsongását, tapintatos fegyelmezettségét, kötöttségét, de legalább ennyire a havat taposó séták utáni turista vendéglők tarka abro- szos melegségét, hangulatát is. Es szeretjük a harmadik, a negyedik pohár után; halk danászások ártalmatlan fegyelemsértéséit is, mert ez is kell az embernek .. . — Szeretjük még az ilyen kis turistaházak vendéghez idomuló zenekarát, szeretjük a házi főztet kínáló, italokat díc-érő házigazdát, szóval minden olyat, amiért érdemes fagyoskodni a buszmegállók előtt. És mit mond a turistaház vezetője? — Ami erőnkből telik, mindent elkövetünk a vendégekért. A hazai recepttel készült halászlétől a választékos húsételekig, az olcsó asztali fehértől, az aranyhegyi, a móri, a badacsonyi borokig, üveget bontunk, asztalt terítünk, zenés hangulatot teremtünk a vendégeknek. És mi mindem még? Néhány ezer forintos költséggel kibővítették, lakályosabbá varázsolták a a téli helyiséget. A frissen festett falakon vasból kovácsolt lám- partartók, s fölöttük mester- gerendás mennyezet kölcsönöz Igazi turistaház jelleget és hangulatot a vendéglőnék. Aztán bizonyos mértékben modernizálták is, mert gázzal, hűtőszekrény- nyeL presszógéppel szerelték fel a konyháját, és borkóstoló jelleget adták a rácsos sütésnek is, amely 11 fajta borával, likőrkülönlegességeivel incselkedik az asztaltársaságokkal. Tehát nem szorul reklámozásra az Istenkúti Turistaház. Annyira nem, hogy maholnap megoldhatatlan gondot okoz majd a szombat, vasárnapi vendégforgalom lebonyolítása. Különösen amióta külföldi turisták is programjukba vették meglátogatását. Az ő Igényeik máris túllépték a jelenlegi adott-ágokat, ami sürgetően felveti az elszállásolási gondok megoldását De vannak más gondok is, amelyek már a közeli tavaszi, nyári vendéglátó problémák megoldását sürgetik. A vendégriasztó esős, szeles napókkal számolva jó előre gondoskodni kellene már a viszonylag nem is olyan költséges műanyagtetős, kerti „menedék” megépítéséről, amely minden bizonnyal megnövelné a forgalmat, és ezzel rövid időn belül megtérítené a beruházási költségeket is. S ha mindezekhez hozzátesszük, hogy Pécs városának nemcsak ez az egyetlen turistaháza van, akkor feltételezhető az is, hogy a többiekben Is haconló gonddal, mego’d^sokkal kell számolnia a Turistaházakait kezelő felettes szerveknek. P. Om. Gondolatok az árrendezés nyomán i. |z özeit tíz éve volt utol- jára a fogyasztókat érintő árrendezés. Ez sok tekintetben jó hatással volt a lakosságra, biztonságérzetet adott. Az utóbbi években nagyobb figyelem terelődött arra. hogy bizonyos termékek előállítása menynyibe kerül a társadalomnak, fedezi-e az eladási ár, nyereséges-e vagy éppen veszteséges és a különböze- tet miért kell a nemzeti jövedelemből kiegészíteni. A jobb gazdálkodás útjainak keresése közben vitathatatlanul kiderült, hogy kinőttünk a gazdaság irányításának azt a formáját, amit 1948—49-ben alapoztunk meg és korrigáltunk 1953-ban és 1958 körül. Uj, az eddiginél jobb. a társadalom érdekeinek hasznosabb utat kell találnunk. Ennek része a termelői és fogyasztói árak rendezése. Érthetően élénk vita tárgya ez a lakosság körében. A legtöbbet tárgyalt téma a ; hús és húskészítmények árá- ! nak emelése. I Ismert, hogy a sok erőfeszítés ellenére, évek óta húshiány van. Oka: az állattenyésztés elmaradt az igények mögött. A szarvasmarhaállomány országosan csökkent. A sertésállomány- ; nál van gyarapodás: 1935- ben négymillió hatszázezer sertés volt az országban, ! 1964-ben pedig hatmillió- I háromszázezer. Ugyanez idő- ; szak alatt azonban a fo- £ gyasztás is növekedett: 1935- > ben egy fő 33 kiló 20 deka í húst fogyasztott, 1964-ben ( pedig 50 kiló 30 dekát. ! Húsból külföldre is szállítanunk kell, mert ezért kapunk iparunk számára nélkülözhetetlen nyers- és félkész anyagokat. Vannak, akik úgy vélekednek^ hogy a hús és a húskészítmények árának \ emelése indokolatlan és „kedvezmény a parasztnak”, Mi is e téren a valóságos helyzet? A Baranya megyei Tanács 1965-ben 5C i; olyan termelőszövetkezetber végzett elemző vizsgálatot amelyek jól gazdálkodnak Vizsgálták a marhahús ter- ! melési költségét is. Kiderült, ! hogy egy kiló marhahús nettó költsége 1964-ben 21 forint 6 fillér volt, ugyanekkor 13 forint 88 fillérért vásárolták meg tőlük, mert ez volt a megállapított átlag felvásárlási ár. Ez azt jelenti, hogy egy hízómarhánál 197 forint volt a veszteségük. Ugyanez a vizsgálat azt is megállapította, hogy a sertéshizlalásnál volt haszon, de hízott sertésenként mindössze 285 forint. A vizsgálat feltárt még egy elgondolkoztató állapotot: 1964-ben 414 millió forint értékű hízóállatot adtak közfogyasztásra a baranyai termelőszövetkezetek és ebből a hasznuk 20 millió forint volt. (Nem tévedés!) Aligha vitatható, hogy a termelési költségek és a fel- vásárlási árak ilyen aráÍ nya nem ösztönző az állat- tenyésztés fejlesztésére. Ide kapcsolódik a tejtermelés is. Közismert, hogj a tejtermelés még gyenge £ termelőszövetkezetekben. Kimagasló eredménynek számít a dunafalvi tsz, aho egy tehéntől 1964-ben 324! 1 | liter tejet fejtek. Egy litei S tej önköltségi ára 2 forin 1 75 fillér. A garéi termelő 1 ! szövetkezetben egy tehéi í 1366 liter tejet adott, ott i . £ termelési költség literenkén . i 6 forint 58 fillér. Hasonli önköltségi szint még sol r ; helyen található. Jogos . i ' kérdés: mi ennek az oka . j Az ok sokféle: silány ál 1 lalállomány, hiányos é t i szakszerűtlen takarmány« j zás, hozzá nem értés, s ner utolsó sorban az anyagi érdektelenség. Hazánkban 20 éve árpolitikai tendencia a mezőgazdasági termékek fogyasztói árának alacsony szinten való tartása. Ennek mélyreható gazdasági, történelmi okai vannak. A felszabadulás előtt ** országos szintű viták tárgya volt, hogy mennyire van nyitva az agrárolló, vagyis hogyan aránylanak a mezőgazdasági termékek árai az ipari termékekéhez. Erről a gazdaságpolitikai talajról vívta harcát minden paraszttömörülés vagy párt, ezen a talajon bukott el vagy tört magasba sok parasztpolitikus. A felszabadulás előtt — és ezúttal nemcsak a Horthy-rendszert kell érteni — a magyar paraszt vágya volt, hogy egy mázsa búzáért egy pár csizmát kapjon. Ez az agrárollós definíció amolyan népi mérce volt. Ha ma azt a kérdést tennénk fel, hogy mennyire van nyitva az agrárolló, akkor a válasz egyértelműen így hangozhat: nagyon. Ezt az állam eddig milliárdos összegekkel, a nemzeti jövedelemből korrigálta. Az állami hozzájárulás viszont kevésbé ösztönzött, a többtermelésre, mert egyik oldalon állt a termelési kötelezettség, a másik oldalon pedig az állami ki- egyenlítés, ami köznyelven úgy is kifejezhető: „Majd elengedik a hitelt”. Jobb útnak ígérkezik, — bár ez csak első lépésnek tekinthető a most érvénybe lépett korrekciókkal, — hogy kapja meg a mezőgazdaság az előállított termékek értékét, termelésében legyen anyagilag érdekelt, legyen az jövedelmező, amit a gazdálkodás feilesztésére fordít. Az államnak viszont kevesebbet, majd később egyáltalán ne kelljen adnia dotációt és aZ így megmaradt pénzt, a fizetések 1a- vítására. szociális juttatásokra fordítsa. Nálunk azért volt eddig olcsó és jelenleg is az, a mezőgazdasági termék, mert a nemzeti jövedelemből nagyösszegű támogatás ■ áramlott a mezőgazdaságba. Csak érzékeltetésnek: 1964- ben 3.5 milliárd forintot kapott ilyen címen a mező- gazdaság. Az új követelmények viszont azt mutatják, hogy egészségesebb, ha a felvásárlási árak emelésével (hús, gabona, ipari növények, állati termékek) és nem állami támogatás útján juttatjuk több bevételhez a mezőgazdaságot Mi elsősorban saját körülményeinket ismerjük. Nerr árt aoznban megnézni, hogj például a hús ára hogyar aránylik külföldön az itthonihoz. Forintba átszámítva néhány példa: egy kiló marhahús Csehszlovákiába! 36,67, Német Demokratikui Köztársaságban 40,14, Len gyelországban 30,84. E® kiló sertéshús: Csehszlová kiában 42,11, Német Demo kratikus Köztársaság 32,77 Lengyelországban 37,70 fo rint. Ausztriában egy kill marhahús 26,50, Franciaor szágban egy kiló sertéakara 46,80, a Német Szövetség Köztársaságban ugyan« 56,10 forint. 1 gy aztán nem esőd! hogy a hozzánk érkéz külföldiek olcsónak találjá nálunk nemcsak a húst, hí nem általában az élelmi*« reket és az sem eeodj hogy miért „éri meg" kü! földön eladni a turtstána a magyar szalámit vagy mi élelmiszert. Ezt a különb« get is ki kell egyenlített de ez csak sokadrangú ré« ennek a megkezdődött li tézkedés-sorozatnak, mert lényeg nyilvánvalóan ne turista szinten szemlálend Kászon 14»
