Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

IMS. FEBRUAR S. nuplo 5 Történelmi tanulmányi verseny a középiskolában BONTJÁK A TAVASZ UTCÁT TARR IMRE’ 4 938 februárjában az antt-| ' fasiszta népfront a spa-1 nyol parlamenti választáso-1 kon döntő győzelmet aratott és Spanyolországban nép­front-kormány alakult, amely ellen hamarosan összefogott a német és olasz fasizmus. A polgárháború és szabadság- harc számos hőst adott a munkásmozgalomnak, s ennek egyik alakja Tarr Imre. Tarr Imre a Mecsek olda­lán fölfelé kanyargó Nyíl ut­ca egy földszintes házában született 1900. november 25-én. A négy gyermek föl­nevelése nehéz gondot jelen­tett a bérkocsifuvarozásból élő apának. Ez a helyzet ha­tározta meg a gyermek fejlő­dését. Amint Pécsett lakó nő­vérétől megtudtuk, csendes, szerény, de emellett játékos gyermek volt. Társai szeret­ték, mert együtt érzett velük, még nélkülözésében is segített rajtuk. Egy nap zuhogó eső- ben, kabát nélkül jött haza. Odaadtam Pistának, mert az a szőlőhegyen lakik s a hosszabb út alatt jobban meg ázik" — válaszolta édes­anyja kérdésére. Bár otthoni körülményei elég mostohák voltak, a pol­gári iskolában a legjobb ta­nulók közé tartozott. A világ­háborúban az ő édesapját is a harctérre vitték, az alig 15 éves Imre családfenntartóvá lépett elő és fizikai munka után nézett. Előbb a postánál, majd a vasútnál próbált el­helyezkedni, míg végül az üszögi állomáson kapott be­osztást. Jó munkája alapján innen került a főállomásra szertárosnak. Elméleti és po­litikai ismereteit a Munkás- othonban szerezte, ahol elő­adásokat hallgatott és részt vett a vitákban. Igen sokat olvasott. 1919. március 21-én megala­kult a Tanácsköztársaság és Tarr Imre Budapestre sie­tett ahol bekapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba, majd önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A Tanácsköztársaság buká­sa után visszatér Pécsre és nagy szenvedéllyel veti magát a budapesti példa alapján a pécsi ifjúmunkás mozgalom szervezésébe. Munkatársa volt a Munkás című kommu­nista lap szerkesztőségének 1920-ban a Szocialista Ifjú­munkás Szövetség Baranya megyei szervezete titkárává választotta. Tevékenységét a változatos módszerek, a tak­tikai érettség jellemezték. — 1921. május 1-én ő szervezte a Tettyére induló ünnepi me­netet. Tarr Imre mellett Doktor Sándor két lánya ha­ladt. 1922-ben letartóztatták. A városházán a vallatások és kínzások hosszú sora követ­kezett. Három hét múlva Pest­re szállították, ahol 2 évre ítélték. * Börtönbüntetését Győrben töltötte le. Alig hogy kiszabadult, a győri bí­róság perújrafelvételt ren­delt el és újabb elfogatási pa­rancsot adtak ki ellene. „Inkább a harcban halok meg, de még egyszer a kezük közé nem kerülök! Légy jó és becsületes, vigyázz apánkra!” — ezekkel a szavakkal búcsú­zott húgától. Ettől kezdve (19241 hozzátartozói többé nem látták. Tarr Imre Bécsbe, majd * Párizsba került. A fran­cia fővárosban ekkor már népszerű magyar emigrációé csoport tevékenykedett, ö is e csoportnak lett tagja. Te­vékenységére hamarosan fel­figyelt a francia rendőrség és Belgiumba toloncolták. Viga­sza térése után a Párizsban megjelenő Szabad Szó című magyar nyelvű lap szerkesz­tő bizottságának tagja lett. Szerény, közvetlen egyénisége, őszinte szavad Igen népsze­rűvé tették a munkások kö­rében. Szívós, lankadatlan munkájának elismeréséül 1930-ban a Kommunisták Franciaországi Pártja magyar nyelvű osztályának vezetősé­gébe választották. 1936. februárjában kitört a spanyol polgárháború és sza­badságharc. A spanyol nép ügye a világ valamennyi ha­ladó szervezetének ügye lett. Ezren és ezren jelentkeztek a világ minden részéből, hogy megvédjék a spanyol nép sza­badságát. Magyarországot is több százan hagyták el titok­ban, szökve, nemcsak kom­munisták, hanem más dol­gozók is, hogy harcoljanak a szabadságért. Tarr Imre volt ezeknek a csapatoknak egyik szervezője Franciaor­szágban, majd később aktív résztvevője. Frontra utazása előtt mondta: .„A spanyol szabadságharc rendkívül fon­tos, mert ha megnyerjük. Európa balra fordul, ha elve­szítjük, világháború lesz. Ezért semmilyen áldozat lem sok.” A magyarok száma a spanyol frontokon körülbelül 1200 fő volt. Kezdetben a nemzetközi zászlóaljakban re- gyesen harcoltak Később 'ón­álló magyar zászlóaljként vet­ték fel a harcot az ellenség­gel. Ennek az önálló zászló­aljnak lett politikai biztosa Tarr Imre. 1937. június 12-én a magvar zászlóalj támadásra készült Huesca mellett Chimillas fa­lu közelében. A számbeli és technikai fölény a fasiszták ol­dalán volt, akik a támadó sza­badsághősöket sortűzze] fo­gadták. A zászlóalj parancs­noka, Hevesi Ákos és politi­kai megbizottja Tarr Imre szinte egyszerre kapta a ha­lálos lövést. A bátor, igazi harcosok te­vékenységét nem homá- lyosíthatja él az idő. Csalá­dot, nyugodt életet feladva, fegyverrel a kézben védték az igaz ügyet. Emléküket őrzik intézmények, utcák, terek, amelyeket róluk nevezték ed. Iskolánk a munkásmozgalom egyik hősének kijáró meg­emlékezésként a KlSZ-bizott- ság által kezdeményezett tör­ténelmi tanulmányi versenyt is róla nevezte el. * Részlet Szokola Judit, a LeS- wey Klára Gimnázium KlSZ-titká- ráaak pályamunkájából, amellyel a Tarr Imre történelmi tanulmá­nyt versenyt Indítják. Bittó társasatazások tavasszal Elkészült a KISZ Pécs városi ? Bizottsága 1966. évi külföldi tár- ‘ sasutazási programja. Közel 40 í csoportot Indítanak t országba, f A KISZ Bizottság mellett műkő- j dő Ifjúsági Utazási Osztály mun- í katársai már most elfogadják a < Jelentkezéseket a különféle utak- j ra. A tavaszi szünetre szervezett í diáktársasutazások után három < csoport indul útnak áprilisban, j Április lS-án 8 napos drezdai í társasutazás indul. Részvételi j díj: 700 Ft (vonatköltség, szállás, ) ebéd, programok). A Drezda— j Lipcse—Berlin útvonalú 8 napos J társasutazás résztvevői április > 17-én indulnak. Ennek az útnak < 1200 Ft a részvételi díja. Az első szovjetunióbeli társasutazásra az idén április 27-től május 8-ig ke­rül sor. A 11,5 napos program résztvevői megnézik Moszkvában a Vörös téren a május elsejl díszszemlét és felvonulást. Rész­vételi díj: 1750 Ft. Az utakkal kapcsolatban fel­világosítást és a jelentkezéshez, szükséges nyomtatványokat az Ifjúsági Utazási Osztály ügyele­tén — kedden, csütörtökön és vasárnap délután 4 órától 8 óráig ! — kaphatnak az érdeklődők a) Doktor Sándor Művelődési Ház- J ban (Déryné u. 1*.). BUDAPEST FELÉ A motoráll ásón ketten van­nak: Horváth Sándor vonat­vezető és Győrvári Ferenc motorvezető. A vonatvezető a szerelvény parancsnoka. Neki jelentik a kalauzok az utas­létszámot, kocsihőmérsékletet, a rendkívüli eseményeket; s ő felel a menetrend betartá­siért. Az utasokkal ritkán talál­kozik. — Az utasok teljes bizton­ságban érzik magukat a vo­naton — mondja, — s ne­künk az a feladatunk, hogy ezt semmi se zavarja meg ... A MÁV vasúthálózata, biz­tosítóberendezései az elmúlt másfél évtizedben sokat fej­lődlek. a korszerűségtől azon­ban még messze állnak. Az 1901-es gyorsmotorvonat át­lagsebessége 80—100 kilóméi ter, ami a jelenlegi adottsá­gok mellett az utazósebesség felső határa. A jelzőkön olaj­táplálású lámpák égnek, gyak ran megesik, hogy kialsza­nak, fényük is gyenge. Most még a köd Is nehezíti a lá­tást. Beszélgetésre nemigen van idő. Dübörögnek a hengerek, épületek, fák, lámpák suhan­nak, oldalra azonban senki sem néz. — Szabad a jelző. — Szabad a jelző. Először a vonatvezető mond­ja, aztán a motorvezető, mint egy visszaigazolásképpen. Eb­ben nem szabad tévedni. — Már azért is szigorú bün­tetés jár, ha akárcsak egy méterrel meghaladja a moz­dony a tilos jelzőt — mondja a motorvezető, de hangjában nyoma sincs az elégedetlenség­nek a szigor miatt. A munka- fegyelem itt vasfegyelmet' je­lent. Mecsekalja, Szientlőrinc, Bükkösd... A száz kilométe­res sebesség mellett minden csak egy villanás, még arra sincs idő. hogy viszonozzák a szolgálattevők tisztelgését: mire felemelkedik a kéz, a vonat messze hagyja az ál­lomást ... Persze ennek ellenére van­nak ismerősök. — Pusztaszaholesőn minden csütörtökön felszáll egy piros kalapos hölgy — mondja Győrvári Ferenc. — öt isme­rem. Persze csak így, látás­ból, a piros kalapjáról. Min­dig az első kocsiba azálL Ha egyszer elhagyja a kalapot, talán észre sem veszem ... A köd Dombóvár után még súlyosabb. Végig a Kapós- völgyben áttörhetetlen fehér­ség kíséri a vonatot. A ref­lektorok tehetetlenek. Olyan ez, mint a vakrepülés. A jel­ző már csak akkor villan elő, ha tíz méterre megközelítet­ték. A kanyarokban hossza­san búg a kürt: szarvasok járják éjjelenként a vidéket, sőt ember is gyakran a vas­útra téved. — Komolyabb esetem még sohasem volt — mondja Győrvári Ferenc. — Ha elin­dulunk mégis mindig úgy ér­zem, először vagyok úton, nyugalomnak, megszokásnak nyoma sincs bennem ... Hőgyész után hosszabb sza­bad út következik. Beszélge­tünk. — Hogy lett mozdonyve­zető? — Or akartam lenni. Tud­ja, milyen köztiszteletben állt régen egy mozdonyvezető? — Csendesen mosolyog. — El­mondok egy történetet. Egy vasúti altiszt intelligencia­vizsgáján történt. Kérdik tőle: tudja a hét vezér nevét? — Csak hatot — mondja, de azt sorjában. S mindjárt mondja is: Antal. Bakó, Ceg­lédi v. Az állomás hat moz­donyvezetőjét ... A Sorbonne doktora Mennyire megváltozhat az ember másfél év alatt! 1964 nyarán találkoztam először dr. Molnár László do­censsel. Az Idegklinika park­jában ültünk nagy, árnyas fák alatt, s 6 csendesen válaszol- gatott a zárt osztály életével kapcsolatos kérdéseimre. Az volt a riporttémám. Sovány arcú. élgondolkodó férfinak láttam, aki sokat 'cigarettá­zik. így őriztem meg az em­lékezetemben. „ S most, másfél év után: ugyanfiz a sovány arcéi, ugyanazok a mélyen ölő, fe­kete szemek, csak ... Nagy, sötétszínű, baszk sapka & fe­jén. S a beszéde! Időnként az volt a benyomásom, hogy franciául gondolkozik, a le­fordítja magyarra. Meg is Je­gyeztem tréfásan: — ön egészen elfranciáso- Aott. — Azt azért nem! — moso­ly odott el. — Csak a beszé­dem lehet furcsa, mert egy évig Párizsban éltem, s — meg akartam tanulni a nyel­vüket —, mindig franciául be­széltem. Egyébként csak Franciaországban tudtam meg, mennyire magyar vagyok. Az embernek külföldre is el kell mennie, hogy megismerhesse magát és a hazáját. — Hogy került Franciaor­szágba? — Kissé hosszú történet! Még 1960-ban kaptam egy pá­rizsi meghívást, s akkor hat hetet töltöttem a francia fő­városban. Később. 1962-ben, mi, magyar idegorvosok nagy­gyűlést rendeztünk Budapes­tien, ahol külföldiek, közöttük franciák i9 részt vettek. Egy párizsi orvos felfigyelt arra a témára. amit előadásomban kifejtettem, s a nagygyűlés Ez a történet egyébként akár ma is megeshetett vol­na, hisz a mozdonyvezető ma is „Vezér”. Így mondja ezt a pályamunkás, s így az igaz­gató. — És ha elölről kezdené? — Én megint ez lennék — mondja, különösen hangsú­lyozva az „én”-t. — Mert a fiatalok közül sokan meggon­dolják. Jönnek, itt vannak pár évig, aztán továbbállnak. — A pénz miatt? — Amiatt is. Éppen any- nyit keresünk, mint egy jobb lakatos, s nincs éjszakánk, ünnepünk, karácsonyunk ... — Tilos a jelző. — Tilos a jelző... — A be­szélgetés megszakad, a vonat megtorpan a ködben, s bárén még nyomát sem látom a jelző piros lámpájának, a vo­natvezető már a színváltozást is észrevette. — Szabad. — 'Szabad. A visszafogott motor fel­búg, a vonat újra nekilendül. Győrvári Ferenc a jelzőcsen­gő után nyúl: jelt ad Balogh Istvánnak a második moto­ron; induljon ő is, mert domb következik... Békés Sándor után lejött velem két hétre Pécsre — Milyen kutatási területtel foglalkozik ön? — Az agy vérkeringésének problémáival. Az agy ereinek beidegzése, az idegrendszer és az agyi érfalak kapcsolata ... — mondta, s előhúzott egy vaskos könyvet. — Beszéljünk még róla? A könyv súlya lehetett vagy két kiló. — Nem, köszönöm. — Akkor visszatérünk a franciákhoz! Az említett pári­zsi orvosnak nagyon megtet­szett a munkánk, s elhatároz­ta, hogy odahaza ók is meg­indítják « kutatásokat. Né­hány ér múlva meghívtak, hogy utazzak ki hozzájuk, s egy bizonyos ideig dolgozzak velük. — Kereken egy év lett ab­ból a bizonyos időből! — je­gyeztem meg. — Mivel magyar rázható, hogy a vendégkuta­tást meghosszabbították? Elnyomja a cigarettát a hamutartóban: — Valóban, kezdetben egyi­künk sem gondolt az egy év­re Később alakultak így a körülmények. Nagyon érde­kes helyzet: a franciák között aránylag keveset foglalkoznak az agy vérkeringésével, a Sor­bonne Általános Élettani Inté­zetében — ahol dolgoztunk —. a ml munkánk új kutatási te­rületnek bizonyult. Valamiben viszont a franciák voltak ügye sebbek. A már többször emlí­tett párizsi orvos — dr. Paul Läget a neve, nagy szervező készséggel megáldott ember — előkerített Svájcból egy elekt­romérnököt, aki pompás — kutatásainkat megkönnyítő — műszert konstruált. A kutatá­sok annyira meggyorsultak, hogy a francia kollégák, s különösen az itt kézét profesz- S7ora, dr. Monnier nagyon fel­lelkesedték. Nem tudtuk ab­bahagyni előbb. — Ki javasolta, hogy a Sor. bonne-on doktoráljon? Ismét rágyújt: — Monnier professzor, ö in­dítványozta, amit a párizsi magyar nagykövetség kultúr- attaséjával és pécsi felette­seimmel i$ közöltem. Mind­két helyen örömmel fogadták a hírt, hiszen az ilyesmi a magyar—francia kulturális kapcsolatok szempontjából sem közömbös. így született meg ez a kicsiny disszertáció' — mondja mosolyogva, s elő­vesz egy narancssárga színű fedéllel borított könyvet. En­nek a súlya is lehet vagy más­fél kiló. A könyv nyelve ter­mészetesen francia, sok fény­kép van benne. — A disszertáció megvédé­se az egész világon ünnepé­lyes külsőségek között szokott lezajlani. Hogy történt az ön esetében? — A szokásos szertartásos­sággal. Négytagú zsűri, vagy ötven főnyi hallgatóság, s a kiszemelt „áldozat”, aki jelen esetben én voltam. A zsűri tagja volt dr. Monnier pro­fesszor. dr. Környey István professzor, a Pécsi idegklini­ka igazgatója, akit ebből az alkalomból hívtak meg Pá­ráiba éa a Sorbonne még két professzora. Megjelent a ma­gyar nagykövetség kultúratta- séja is. Előadást kellett tarta­nom a témáról kérdéseket in­téztek hozzám (kettőt Környey professzor is) és így tovább A zsűri végül — akárcsak a bíróságoknál szokás — vissza­vonult tanácskozásra. Körül­belül tíz perc múlva vissza­tértek, s a zsűri elnöke ünne­pélyes szavait kíséretében kö­zölte, hogy a disszertációt ki­tűnőnek minősítették s még ünnepélyesebb külsőségeik kö­zött, a természettudományi kar nevében a Sorbonne dok­torává fogadott. Egy papírból készült henger alakú tokban átnyúitotta a dinlomát, majd egy díszes stólát, melynek egyik fele a párizsi színeket — piros és kék — Jelképezi, a másik tele pedig hermelin szőrmével van díszítve. Az utóbbi a doktorátus fokát szimbolizálja, ami körülbelül a ml kandid»túránknak felel meg. — Azt mondta, beszéli a magyar nagykövetség kultúf- attaséjával is. Nem tudja, hány magyar kutató doktorált még a Sorbonne-on? Elgondolkozva néz maga elé, — Tudomásom szerint egy sem az utóbbi két évtizedben — Sokat és mégis keveset tudunk a több mint Kétszáz éves Sorbonne-ról. Beszelne valrmit a patinás intézmény­ről? •— Vagy százezer egyete­mista tanul Párizsban, köztük sok külföldi, illetve magvac is. Ennyi embernek kevés a hely. És — ez már a rmjá­val jár — sók a régi énü’®- Amikor Párizsba kerültem, ét­ié az egyik öreg. boltbau#s<>s épületben dolgoztam. ké«óHb azonban átköltöztünk egv mil­dem intézetbe. Sok az ér •'* Ve­rés új épületeket adnak át a párizsi egyetemvárosban. — Mit tudnak a franciák Magyarországról? Hogyan vé­lekednek rólunk? — Orvoskollégáim szerint a magyar kutatók munkáját, tudományos közleményeit az eredetiség, ötletessé* és szel­lemesség jellemzi. Nagyon hí­zelgőnek tartottam a véle­ményt, később azonban ta­pasztaltam, hogy olyan ma­gyar tudományos közleménye­ket is olvastak, amiket én nem ismertem. — Mit mond az utca em­bere Magyarországról? — Egy asztalosnál éltem albérletben. Több ismerőse barátja átjárt hozzánk, sokat beszéltem velük. Meglepett, hogy milyen nagy szimpátiá­val viseltetnék a magyar nép iránt. Franciaországban a ma­gyar népet mindenki — a kis­ember is — mmt egy külön­legesen muzikális népet tartja számon Az áruházakban és másutt meglepően sok és vál­tozatos témájú magyar hang­lemezt találtam. A házigaz­dámhoz járó munkások közül többen jártaik Magyarorszá­gon s elragadtatással beszel­nek Budaoestről. Él még a ré­gies, pusztai romantika emlé­ke is. Ezzel magam is szem- beszálltam. Magyar LásiM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents