Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
19M. FEBRUÁR L napló 3 Le kell-e bontani a Balokányt? II. A bűvös kör Ezerötszázhúsz PIK-lakás fekszik a Balokányban, az ösz- szes PIK-lakás egykilencede. Évente négyezer panaszt jelentenek be a PlK-házak lakói a Balokányból, tetőbeázás, falrepedés, omlásveszély, ajtó- és ablnkelhasználódós stb. címén. Ez az összes PIK-házak- ból befutó panaszok egynegyede. Ha a PIK minden panaszt orvosolni akarna, legalább évi ötmilliót kellene költenie a Balokányra. A PIK-nek azonban kevés pénze van, csak harminc milliót kap egy évben az egész városra. A vállalat ezért 1956—1963 között csak évi 1—1,5 milliót, az utóbbi két esztendőben pedig évi 2—2,5 milliót szánhatott erre a városrészre. Roppant kevés, s ugyanakkor sok is, hiszen a Balokány 16 milliót nyelt el az utóbbi évtizedben, s ha a tatarozások és felújítá- sok úgy folytatódnak tovább, mint a legutóbbi két évben — s nem folytatódhatnak másképp, mert a panaszok száma tengersok — akkor a Balokány az elkövetkező tíz esztendőben megint el-u-ztit vagy huszonötmilliót. Altprnníiv kezdet Két évtized alatt tehát vagy negyven milliót emészt fel ez fl rozoga városrész. Ha csak ezt néznénk, arra a következtetésre juthatnánk, hoffv a legjobb lesz minél előbb lebontani a Pécsi Tabánt. Am ha a dolgok mögé nézünk, látni fogjuk, hogy nem is -i-ua egyszerű az ügy. Kiss Dénes, Papp József Várady Gézáné építészek, s talán senkinek _ sem bántja annyira a szemét egy ilyen városrész, mint az építészekét. S mégis, a tények és körülmények ismeretében kénytelenek voltak — egyelőre a Balokány rovására — a következőket megállapítani; 1. A Szigeti városrészben 35 százalékos az átlagos szanálási arány, ezen belül azonban van tíz egynéhány százalékos területük Is. a Balokányban _ mi nt már említettük — majdnem 50 százalékra kell felkészülnünk, bár ezt az arányt is csak akkor érhetjük el, ha csupa 8—9 emeletes házat vagy száz méternél hosszabb épületkolosszusokat emelünk a — Orvosi rendelőt alakítanak ki ebben az évben köz- ségfejie^ztési alapból Dráva- keres^óron, és biztosítják teljes felszerelését. Még ebben az évben befejezik a könyvtár építését is. lebontottak helyén. Pécsett egyelőre még nincs ilyen városrész. 2. A Szigeti városrész nagyobb része közművesített, úthálózata elfogadható, alapközművei, útjai többé-kevésbé a bontás után is felhasználhatók. A Balokánynak közművesítése nincs, útviszonyai csapnivalók. Ha a Balokányt választjuk, egy főgyűjtő csatornát kell Meszesről odavezetni. 3. Az építészek által elmondottakhoz hozzá kell még tenni, hogy nemcsak 8—10 lakásos PIK-házak találhatók a Balokányban, hanem egy-két lakásos kicsiny viskók is. Magánkézben vannak, tulajdonosaik általában öregek. Tekintettel az igen sűrű beépítettségre — kétszáz fö hektáronként. négyszerese a családi házas normának! — kártalanításuk igen nagy összegeket emészt fel, s nagy üggyel-baj- jal jár. Búrócskázó folytatás Az építészek nemcsak ügyészek voltak, hanem védők is, sőt — ha érzelmeiket nézzük ügyvédek voltak inkább. Mondtak ellenérveket is, amiket — némileg megtoldva és kiegészítve — ismét pontokba foglalhatunk: 1. Most tíz egynéhány százalékos aránnyal szanálnak a Szigeti városrészben, az Athy- nay út környékén. Tekintve azonban, hogy e városrész átlagos szanálási arányszáma 35 százalék, szükségszerűen eljutunk a 40—50 százalékos területekhez Is. Tehát a Szigeti városrészben is van néhány Balokány. Mi hasznunk van ebből a búj ócskából? Legfeljebb annyi, hogy megnehezítjük a holnapot. 2. Árvíz volt az elmúlt évben, száj- és körömfájás pusztította az állatállományt. Mind ezt megérzi a népgazdaság. Tegyük fel, hogy a bujócska pillanatnyilag Indokolt. Ha ugyariis tovább bogozzuk a dolgot, még ezt a teóriát Is megcáfolhatjuk. Nem lehetünk struccok és vakok, hiszen a Balokány 80—90 éves házait konzerváljuk — a nyolcvan- kilencven év átlagos kor! —, míg az Athynay út környékének 40—50 éves házait szanáljuk! Ki fizeti meg a taksát? Mi történne, ha abszurdumig vezetnénk a dolgot? Akkor odajutnánk, hogy a legkifizetődőbb volna a tíz egynéhány éves Ungvár utca környéki házakat lebontanunk! 3. Mint említettük, a Balokány az elmúlt tíz évben körülbelül tizenhat milliót nyelt el, s 1976-ig megint elpusztít vagy huszonötöt. A tizenhat millióból — a közművesítés! költségeket Is beleszámítva — 94 vadonatúj, kétszoba összkomfortos, távfűtéses lakást lehetett volna felépítenünk, a huszonöt millió pedig ismét vagy 150 ilyen lakást oroz el tőlünk. Feneketlen zsákba öntjük a pénzt, hiszen — akár tataroz a PIK, akár nem — a lakók életkörülménye alapjában véve semmit sem változik. 4. Nem várhatnak többet azok a lakók sem, akik a Balokány magánházaiban élnek. A tulajdonosok többsége ugyanis vékonypénzű ember, nincs ereje arra, hogy kellő-n karbantartsa, felújítsa a házát. Dr. Békéi László járásbíró szerint a Legfelső Bíróság is kimondatta, hogy nem kötelezhetők erre a műveletre. Mit tehet még a lakó? Elmegy a tanácshoz? A tanács ugyan megbírságolhatja a hanyag tulajdonost, de ha az kisjövedelmű, nyugdíjból él, nem lehet behajtani a bírságot. Hogy mi következik ezután? Tulajdonképpen semmi. Mindenki tehetetlen. Az állam csak akkor léphet közbe, ha a — meg nem javított — ház élet- veszélyessé válik. Az ilyen közbelépésben azonban nincs sok köszönet, hiszen az államnak kell lakást adnia még a háztulajdonosnak Is. A ház a tulajdonosé, a gond pedig az államé. Kényszerít befejezés aránya magasabb a pécsi átlagnál.” Cikksorozatunkat a baloké- nyi állapotok leírásával kezd tűk. Most. néhány nagy kanyar után visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Nincs más választás — minden út ide vezet. Bár a pécsi tervezőmérnökök számításai hitelesek, de még nem teljesek. To-, ibbl részletezésekre, finomításokra volna szükség, számításbi kellene venni a balokányl probléma más kihatásait, mellék- körülményeit Is. Nem tudni elvégzik-e azokat a számításokat, s ha elvégzik. hogyan alakulnak a gazdaságossági mutatók. Be bárhogy alakuljanak Is; a Balokányt le kell bontani. A gazdaságosság nagyon fontos tényező abban a versengésben, amelyet a világkapitalizmussal folytatunk. De még a gazdaságosság sem fétis. Nem nőhet az emberek fejére. A gazdaságosság Is az emberekért van! (Folytatjuk!) Magyar László Miután sem a PIK, sem pedig a háztulajdonos nem változtathat a lakók életkörülményein, tíz év múlva is érvényes lesz, amit dr. Szabó Lajos, a városi KÖJÁLL településegészségügyi szakembere a Balokányról mond. Sőt még rosszabb lesz a helyzet, mint ma, pedig az sem rózsás; „A balokány! házak zöme a múlt században épült. Szigetelés alig van, vagy nincs. A lakások többsége nyirkos és nedves. Belmagasságuk alacsony, nyílásaik szűkek. A múlt században sok istálló volt a városrészben, sok lakást abból alakítottak ki. Ezek állaga maholnap már a szükséglakás kívánalmait sem éti el. A Balokányban sok az olyan ház, amelynek hosszan elnyúló, udvari lakásaiban 8— 10 család él. Mivel csatornázás a terület legnagyobb részén nincs, a lakók közös udvari vízcsapot és vécét használnak. Jellemző a település- és környezethigiéniára az a tény. hogy a Balokány egyike a legkevesebb vízfogyasztású területeknek a városban. Az asztmások és reumások Ez aztán a paradox: plakát és a vadászzsikmány. Nimród fiai Vókányban Trefi és Betyár „nézeteltérése” az egy szem nyúl fölött. A vókányi sex-bomba — harisnyakötőjét igazítva — ott látható a falon, a bejárattal szemben, a helyi dekoratőr jóvoltából. A színes felületű asztalok mentén párnázott székek, a mennyezet középpontjából szétsugarazva színes szalagok emlékeztetnek még a szombati nagy, százötvenfős lakodalomra. Ez az italbolt belső helyisére. Italbolt? Kocsma. E meghatározást szégyellni nincs okunk, ennek tradíciója van, j i. Strucz Ferenc... Sturm István... Sudár... itt van; Sugár - -1 Sugár Gusztáv pos- tajnűszaki felügyelő: 41-83. — Négy ven...egy-nyolcvan- . három ... — Jó estét, a Dunántúli Naplótól beszélek... ön a misinai televízió állomás vezetője? — Igen, miről van szó. — Az adásról! Erről az emWrP*^°l,5 szörnyűségről... Már éppen harminc perce, hogy szitkozódunk Van önnek egyáltalán ' készüléke, mert akkor látnia kell, mi meg'’ 'tt a képernyőn. És éppen yasárnap! El tudná mondani, mi ennek az oka? — Elmondhatom, de ha akarja meg is mutatom. Van egy k*s 'deje? Tíz perc múlva ott a kocti ... * —- Ez a berendezés itt a mikrohullámú vevő. A budapesti stúdióból a képet és hangot ezzel vesszük át. Ez a monitor itt mellette azt mutatja, hogy milyen minőségű kópét kapunfc A monitor leginkább egy kisképomyos televízióhoz hajlít. Emyöjén títoikzatoa vonalak futnak össze-vissza, mind«® «A csak nem kép. A nyomok nem a Misinára vezetnek Mi okozta a vasárnap esti televíziós vételhibát? — Ez a kép valóban sem- l mivei sem jobb, mint ott lent a városban. De mi okozza ezt, ki ezért a felelős? _— Az lenne a legegyszerűbb, ha megnevezhetnénk a vétkest. Állandóan csengenék a telefonok, az emberek azt követelik, csináljunk valamit. mintha mi minden lehetségest amúgy!t; nem tennénk meg. Ebben az esetben azonban nem sokat tehetünk: a berendezések műszakilag kifogástalanok. A rossz képért egyedül a meteorológiai viszonyok „felelősek”. .. — Az idő viszonylag szép... — Nem is itt. környezetünkben kell a rendkívüliréget keresni. A zavarokat a troposzférában lezajló rendkívüli események okozzák. Ilyenkor az történik ugyanis, hogy a légkör elektromos jellemzőinek megváltozása következtében a képet és hanget továbbító mikrohullámú sugárnyaláb útja megtörik. — És a hang miért Jót — A hang átvétele a mikrohullámú lánc megkerülésével is lehetséges. — A beérkező kép tehát rossz. Arra nincs lehetőség, hogy itt javítsanak rajta? — Sajnos nincs. Sokan várják ezt tőlünk, mert nincsenek munkánkkal tisztában. Valamiféle erősítő állomásnak vélik a pécsi adót, ami a gyenge minőségű vétel megjavítására szolgál. Mi ezzel szemben olyanok vagyunk, mint a jó kereskedő: amit kapunk azt tudjuk változatlan minőségben továbbadni ... — Nem lehetne a hiba okát a nézővel tudatni? — Szöveges közlésre nincs mód. De menjünk csak tovább. Ez itt a Tv-adóterem. Ezen a képernyőn, ami a kisugárzott képet mutatja, jelenleg vízszintes csíkokat lát. Ezzel akarjuk jelezni azt, hogy a hiba nem a pécsi adóban van. —- E jel láttán legtöbben azt hiszik, hogy ilyenkor a pécsi adót kell szidni... — Pedig, ha ezt a jelet adni tudjuk, akkor nyilván az adóberendezéseink kifogástalanok. Arra kérjük nézőinket, ha ezt a jelet látják, ne hibáztassák készülékeiket, vagy az adást. Ilyenkor. ha módunkban állna, azt a közlést kellene sugároznunk. hogy a „Pécsi adó nem kap képet”. Sétánk ezzel véget is ért. Tizenkilenc óra harminc perc van, a műsor szerint most kezdődik a Tv-híradó. Villognak az oszcilloszkópok, zöld fények táncolnak a mü-zerek szürke tejüvege mögött. Az ellenőrző monitorok képernyőin szürke árnyak úsznak, és miközben a szolgálatot teljesítő technikusok tehetetlenül várják, hogy megszűnjenek a meteorológiai rendellenességek, a telefon dühösen és fáradhatatlanul berreg: az elkeseredett nézők szüntelenül szidalmazzák azokat, akik kellemetlenségeikről a legkevesebbet tehetnek,.. m. a.) az Italboltnak viszont nincs. A söntés zsúfolt, ahány ember csak elfér az asztalok mentén, inkább szoronkod- nak, de a szokásos vasárnapi ultipartiból kimaradni egy sem akar. Kibicnek, játékosnak, egyformán izgalmas ez. Csak az asszonyoknak nem, akik unatkozva iszogatják kis málnájukat vagy éppen sörüket, amit a papa fedez majd a filléres nyereségből. — A vadászok mikor jönnek? — Négyfele. — Köd van. Ores zsákkal jönnek. — Bettim van! Gumicsizmás sszony jön be keszkenőbe burkolva. Megy egyik asztalhoz. — Na nem jössz még? Ml már ettünk, nem vártunk rád..; A férfi int neki a fejével, inkább a söntés irányába. Az asszony megy' a csaposhoz, féldecit kér. Tarkójára teszi tenyerét, aztán hirtelen hátra vágja a fejét és a pálinka eltűnik. Oly mozdulattal ivott, mint a filmbéli nyaklövéses német tábornok (Erich von Stroheim), csak az asszonynak nem a nyaka volt merev, hanem a keszkenő után kapott. — Megjöttek! A vadászok jöttek meg. Bevonulnak a másik terembe, puskákkal, hátizsákokkal, nyulakkal, fácánokkal, és szép és okos pofájú vizsláikkal. Behoztak egy kis friss hideget, csizmájuk talpán erdei avart és havat. — Trefi! Ide! A vizsla puha, kényelmes léptekkel megy az asztalig. Gertner Kristóf kolbászhéjat dob kutyája elé. A tarisznyákból ennivaló kerül az asztalra, a bort meg a kocs- máros, Sill Vince hozza egyszerre hat üveggel. A vadász- társaság elnöke, Kapinya László — nagydarab erős ember — ledobja a kabátját is csak a töltényes tarisznyát akasztja vissza a nyakába, est le nem teszi, így kívánja a biztonság. A hangzavar, a jókedv teljes. — A nyúl kétlábra állt és sirt. Még a könnye is jött. — Rálőttél? — Fenéi! Nem lőttem rá. — Én őzzel jártam így. Olyan bánatosan nézett. .. — Szovjet. IZS-puskám van. Nagyon jó a lőképe. Jobb puskám soha ne legyen! Jtt Vókány környékén több mint 12 ezer holdnvi téridét a Kokszművek Uj É1e* * * 1 2 3 vadász- társaságáé. A társasán Kapinya I.ászló, de itt van Gergátz Gvörgy tecbnik-s,' Beke József pécsbánvai mérnök. Jencsik István bánvá’z, jf Kádár Imre bányász aztán á vadászmester, Vezán Miklós is Vasárnap reggel hatkor indultak ki a vadászterületre, délután négyre, szíirküle’kor befejezték. A zsákmány — a köd miatt — éppenséggel n°m nagy: 36 nyúl, néhány fácán ás fogoly. Meg egv róka. — Róka? Minek? Kapinya mondja: — A róka dúved. nus’M- tani kell. Húsz forint ..vér- díj" jár érte. ha a v-d-'sz bemutatja a róka lev'• -*1 orrát. A bőréért külön ötven forintot kap. A területen őz is var:, de ma nem lőttek őzre — Tilalom van rá? — Persze. Kristóf felnevet: — De fehémépekre nincs ám tilalom egész évre! — Tudja, mennyi őzünk van? — Mennyi? — Körülbelül százbó«cán négyszáz. Fogoly \a’V négyszáz, — mondja Vezár. vadászmester. — Talán megszámolták? — mondom. — ügy, ahogy mondja. Azt hittem ugratnak, de aztán Kristóf meg Kar>ir>a segítségével meggyőznek arról, hogy valóban számolható a vadállomány némi kis eltéréssel. Háromfelé osztják a területet, egy rossz, egy közép és egy jó kategóriára. Itt figyelembe veszik azt. hogy a terep milyen, erdős, vaay it- ; kás, vagy bozótos... stb. Ez- után rendszeres figve' -c .- v "n számolják az adott- területen megforduló állatokat A valóságban ez persze bonyolultabb. — Ml a szép a vadászatban? — kérdem. Kapinya Lá-zló: „Pihentet és az ember rana ’--ói* n kollektívához." Gertner Kristóf: „Az erdőt és a vadadományt nem lehet nem szeretni.’’ Vezán Miklós: „Tizennyolc éve Vadászgatok, de félnapig eltartana, ha elmesélném ml a szép ebben ...” Elkészült a nvúlpörkölt is közben. Az asztal elcsendesül, csak a borospoharuk emelkednek koccintásra. Rab Ferenc
