Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

4 DAVIDFÖLD napló 196«. FEBRUAR CT. Az emeletes házak övezetét minden átmenet nélkül föld­szintes családi házak váltják feL Gyerek biciklizik az úton, apró, háromkerekű gyerek­biciklivel, és senki sem szói rá, hogy ne az úttest közepén járjon, mert ezen a helyen nagyon kicsi a forgalom, öreg munkás ás a kertben, gumi­csizmában és agyonfakult munkaruhában. Libagágogás, tyúkkodácsolás szűrődik ki a nyesett kertű házak mögül. A város peremén Komor hegyvonulatak zár­ják be Pécs felől a láthatárt, idelátszik a Misina, meg a tv­adó acéltomya. A csáládihá zas teleptől nem messze, ap­ró község lapul meg a völgy­ben. A kisközség meg a csa­ládi házak között szántóföl­dek húzódnak, a földeken asszonyok dolgoznak, az a te­rület tehát valamelyik tsz-é... Mégsem tökéletes az illúzió, mert van itt meddőhányó is, örökös, kénszagú füsttel. A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság találkozik ezen a településen, melyet a kom­lóiak Dávidföldnek neveztek el. Egy Dávid nevű komlói emberé volt ez a vidék, mi­előtt beépítették. Komlón ál­talános szokás, hogy dűlőkről neveznek el városrészeket. Van itt Kenderföld,' Geszte­nyés, Szilvás, Kökönyös, sőt még Somágtető is. Csak a cikcakkos, Ultramo­dern iskolaépület környéke zajos ezen a körülbelül két­ezer ember lakta településen, mely Dávidföld középpontjá­nak tekinthető. Szünet van, a gyerekek hangos zsivaj gással kergetőznek az iskolával szem ben fekvő kopár réten. Egy­ke? Az iskolaigazgató szerint még nincs, bár ... Mintha kevesebb volna a gyerek, mint az emeletes házakból ál­ló városrészeken. Rózsaverseny A dávidföldiek többsége vi­dékről költözött be. Az ezer helyről származó emberek ezerfélék. Göncz János tanár megpróbálja összeegyeztetni a kertes családi ház kényelmét a modern, bérházi lakás vív­mányaival: kazánt épített a pincébe, s meleg levegővel fűt minden szobát. Panasz­kodik, hogy csak két felnőtt olvasója van a dávidföldi te­rületi könyvtárnak: az iskola hivatalsegédje meg a takarí­tónője. Mások nem Jönnek, noha többször kihirdették. Hetedikes, nyolcadikos koruk­ban már a gyerekek is elha­nyagolják az olvasást. Ezen a telepein sokkal kevesebb a továbbtanulók száma, mint az emeletes házakból álló város­részekben. A dávidföldi gye­rekek többsége — ha felnő — keresni akar. Bár csak száz-kétszáz négy­szögölnyi kert tartozik egy házhoz, mégis, a dávidföldi­ek nagyon sokat beszélnek a kertről. Van aki hatalmas be­tonoszlopokat ásott a földbe, s így akar nevelni szőlőlugast, más viszont zöldséget termel, s mivel kevésnek tartja a száz-kétszáz négyszögölet, az iskola rétjéből egyszerűen fel- ás, és hozzáknnyarít még jó- néhányat. Majdnem minden háznál disznó van az ólban. Pénzért veszik a kukoricát, nem olcsóbb így a hús, sót majdnem drágább, s mégis: minden tavasszal megszerzik a malacot, mert azt Ők hizlal­ják. Ruspai János bácsi ismert vájár volt, mielőtt nyugdíjba vonult. Nyolc kitüntetése van; most ásó, kézifűrész volt a kezében, amikor megláttam. ö Dávidföld rózsaszakértője, talán Jókai regényes Gül Ba­bája sem volt büszkébb a ró­zsáira őnála. Teleültette ró­zsafákkal a kertjét, s még a hetvenedik házba is elmegy a rózsanemesítés kedvéért. Valóságos rózsakultusz bon­takozott ki a telepen, tucat­nyi ház törekszik arra, hogy Ruspai bácsit lepipálja. Messziről jött ember Márkus István zömök, csa­paerő férfi, egy szocialista bri­gádban dolgozik. Amikor be­léptem hozzá, Jókai-könyvet olvasott. Kedvtelve beszélt a Trabantjáról, s arról, hogy hova kirándultak már a csa­láddal. Nyáron közös progra­mokat szoktak lebonyolítani az utca másik hét családjá­val. Vesznek két hordó sört, egy csomó húst, kézikocsira rakják, aztán megindulnak gyalogosan — az ilyenkor szo­kásos vidámsággal — Sikon- dára, amely talán három kilo­méterre van Dávidföldtől. Pörköltet főznek, poharasnak, kártyáznak — az egész utca részvételével. Nincs igazuk tehát azok­nak, akik azt állítják, hogy a csaiádiházas életforma ele ve egoista, individualista szemléletre nevel. Nem fel­tétlenül igaz ez, bár az el lenkezőjére is mondhatnánk példát. Van a telepen egy bányász, aki szabad idejében kétkerekű, kis kordéllyal hord ja fel a meddőhányóból a se­lejt idomkövet. Pincét vagy mást akar építeni, mindig tol dozgatja-foldozgatja a házát. Meredek, igen meredek dóm bon húzza a kocsit, hevedert vet át a vállán, akárcsak a volgai hajóvontatók. Nézni is izzasztó. Van a telepen tíz-tizenöt család, amely szükséges rossz­nak tekinti az iskolát, s ara­tás, kukoricatörés idején ki­kéri a gyerekét, mert szeret­ne vele elmenni valamelyik közeli tsz-be dolgozni, harma­dáért. Sok helyről jött, sok­féle ember él Dávidföldön; faluról hozott, beidegzett szo­kások keverednek az újjal. Sokáig tart, mire átalakít­ják és viszonylag egységesre gyúrják egymást, de eljön az az idő is. A gyermekek már városiak A gyerekek már nem em­lékeznek a nógrádi, Bács me­gyei házra, földre, lóra, is­tállóra, a régi életmódra, ök már hozzászoktak ahhoz, hogy Jó szerencsét! köszönnek az iskolában. Magyar László ötvenkét gépben kelnek a csibék Két asszony eiemlámpávai járja a keltetőgépeket. Bevi­lágítanak a kerek, kémlelő ablakon, ellenőrzik a gép bel­sejében a hőmérsékletet. Tá­volabb éppen szedik ki a „frissen” kelt csibéket a gép­ből. Pattannak a tojások, egy fiatalasszony szabadítja ki héj-börtönükből a naposcsibé­ket. Azonnal kvarc-lámpa alá kerülnek, hogy elveszítsék ál­mosságukat. — Mert nagy a különbség a kvarcolt és a kvarcfényt nem kapott csibék között — magyarázza dr. Száva Dezső, A „sőt ét es" Közlemények — Klubközi táncverseny 27-én, ma de. 11 órakor Pécs város Dok­tor Sándor Művelődési Házában (Déryné u. 18.) Érdeklődőket szí­vesen látunk. — A gazdasási irányítás rend­szerének reformja a szocialista országokban címmel dr. Varga György közgazdász tart előadást ■ebruár 28-án, hétfőn este 7 óra­kor Pécs város dr. Doktor Sán­dor Művelődési Házában (Déryné u, 18). Minden érdeklődőt szíve­sen látunk. — Értesítés. A pécsi március havi megyei Jellegű vásár, már­cius 6-án, vasárnap lesz. megtart­va a Megyeri úti piactéren, me­lyen más megyei iparos és ke­reskedő nem árusíthat. — Áramszünet lesz február 28- tól március 5-lg 7—17 óráig Pa­csirta, .Tnkabhegyl út. Alsó- és Közép-Makár, valamint Oregtne- efees területén. DED ASZ üzemvezetősége, Rákóczi út 34. 20 óra 00 perc. Azt hinné az ember, hogy a portás nyit kaput, de nem ilyen egyszerű a dolog. Lóh- nert Jen öné ugyanis, aki tíz éve délután os, nem portás: hlbacím-felvevő. Rögtön arra kér, írjuk meg: a 11-19-es te­lefonon találhatók. Ez ugye nemcsak vállalati érdek . j . Az asztalon vaskos dosszié, felirata: Sötét címek. Nem tudok ellenállni a csábításnak, határozottan közlöm: Néhány sötét címre lenne szükségem. Természetesen köztünk ma­rad. — Nem venné jó néven Varga Imre, a „sötétesünk”. Ha kicsap a biztosíték, sötét lesz a lakásban, akkor jön ő. De csak este tízig, és csak ha az „óra előtt” van a hiba. Előfordul, hogy azért hívják az ügyeletet, mert a konyhá­ban elaludt a villany. Ilyen­kor udvarias felvilágosítást kapnak, esetleg javaslatot: cseréljék ki a körtét. Az ilyen hiba rendbehozása nem az Áramszolgáltató feladata. Nem a legjobbkor érkez­tem. A hálózati szerelők ép­pen kint vannak a Kolozsvár utcában, URH-kocsival szok­tak járni, de éppen felmondta a szolgálatot. Léhnertné nagy pszichológiai érzékkel jellem­zi a telefonálók lélektanát. A felháborodott olyan hangerő­vel beszél, hogy ki kell dugni a kagylót a kis helyiség abla­kán. Mivel nem kap választ szidalmaira, lassan megnyug­szik, végül bocsánatot kér, ő rendkívül ideges, de nem a hölgyet akarta megbántani, hanem a vállalatot. A gyanak­vó egyszerű rövidzárlat esetén határozottan követeli, hogy a DÉDÁSZ azonnal kapcsolja vissza az áramot, nem volt joguk kikapcsolni, ő rendesen fizeti a számlát. Az udvarias (ez a legritkább típus) még egyszer telefonál, s megköszö­ni, hogy olyan gyorsan kija­vították a hibát. Ilyenkor a „hibacím-felvevő” továbbítja a szerelőknek a köszönetét. A SZERELŐK készenléti szolgálata délután 3-tól más­nap reggel 7-ig tart. Este 11- ig rendes munkabérüket kap­ják, utána lefekhetnek, sak­kozhat, akinek kedve tartja — ötvenszázalékos készenléti díjért az éjjeli javítás idejére túlórát számolnak el részük­re. Tegnap rengeteg hívásuk volt, ma, hogy visszajönnek /# a Kolozsvár utcából, nyugod­tan beszélgethetünk; a város- "ban minden rendben. így van ez mindig, nem lehet előre tűdni, mekkora lesz a „forga­lom”. Hotton Imre egyes szerelő Ismerteti az ügyelet felépíté­sét. Hat egyes szerelő és be­osztottja látja el felváltva, az itteni szolgálatot, és természe­tesen a gépkocsivezető. Tóth László üzemvezetőhelyettes és Hantos Ferenc művezető ott­honi műszaki ügyeletben van­nak, egymást váltva már hosszú évek óta. Végül laká sán ad ügyeletet naponta két- két szerelő is, ők szükség ese­tén a műszaki ügyeletes utasí­tására hívhatók be. A cél a város villamosenergia ellátá­sának biztosítása, az esetle­ges hibák gyors kiküszöbölé­sével. — Legnagyobb eficnaé Künk a szeles, viharos idő — mondja Gáspár József beosz­tott szerelő; Sokszor bizony tíz-ti zenkét emberre is szükség van, a ré­giek már tudják, mikor, egy­más után jelentkeznek be te­lefonon, nem várják meg az értesítést. Lackó István sofőr már kilenc éve jár a szerelők­kel, ha teszem az*, a borbála- telepi trafóhoz hívják őket, nem kell neki magyarázni az utat HIBACfM-BEJELENTES csak nem érkezik. A Kolozsvár ut­cai javítás felől érdeklődöm. Elmondják. 19 óra 55 perckor csörög a telefon, (óh, ha öt perccel előbb jövök!) A fogyasztó je­lenti, hogy nála és a környe­ző házakban is több lakásban sötétség van. Léhnert kartárs­nő azonnal riasztja az egyes szerelőt, ő telefonon értesíti a műszaki ügyeletet. Mire ki­érnek az udvarra, a gépkocsi motorja már jár. Egyenesen a trafóállo­máshoz mentek? — Igen. De nem ott volt a hiba. A házak bejáratánál már vártak minket. „Nálam sem ég!” „Nálunk sem ég!” Végig kellett járnunk három házat potyára. Az egyikből utánunk szaladt egy asszony­ka: Ne menjenek el, az én villanyom még nem ég! Végre a Kolozsvár utca 11 alagsorá­ban megtaláltuk a hibát. Egy főbiztosíték, túlterhelés miatt kiolvadt. — Mennyi időt vett igénybe • Javítás? — Tíz percet. De a hibake­reséssel együtt több mint fél órát. Amint visszaértünk, je­lentettük Hantos művezető­nek, hogy mit végeztünk. De ezt már ön is hallotta. Éjjel tizenegy óra. a szerelők lepihenhetnek, miért is zavarnék tovább. De még nem engednek el. — Hívja fel a műszaki ügyeletet, figyelje meg, meny­nyi idő alatt veszi fel a kagy­lót! Tárcsázok, gépiesen meg­nézem az órám. Nem segít, nincs rajta másodpercmutató. „Halló, Hantos” — jelentke­zik a művezető. — Hogyhogy ilyen hamar? — Itt van a közelemben a telefon. — És ha éjjel háromkor ke­resik? — Nem alszom mélyen, és húsz év alatt eléggé belém- idegződött Ma csendesebb nap van, ezt szeretjük. És ez a fogyasztók érdeke is. Kért Tamás a Baranya megyei Mezőgaz­dasági Vállalat igazgatója — megfigyeltük, hogy a kvar­colt naposcsibék frissebbek. Csak pattint az ember az uj- jával felettük és máris felfi­gyelnek. Különben a pécsi keltető az ország legnagyobb ilyen üze­me. ötvenkét gép dolgozik a Xavér utcai keltetőben, a hét emeletes épületben, öt emelet a föld felett, kettő a föld alatt van. Évente 3.2 millió naposcsibét keltetnek és kül­denek szét tovább tenyésztésre. Korábban Szolnok megyéből, most viszont Fejér megyéből kapják a tojást. Ebben az évben több mint egymillió to­jást szállítanak Fejérből, ahol 18 ezer törzstyúk biztosítja a naposcsibe-utánpótlást. Éppen rakodnak a gépekbe. A keltető-ládákba a han- tosi meg a pátkai tsz-ből ér­kezett tojásokat rakják be. A pátkai tsz-ben tízezer tojó­tyúkot gondoznak, így onnan kapják a legtöbb tojást. A tojásokon számok, ezekről különböztetik meg a termelő egységeket A gépeken különféle felira­tok, például ilyen: GÁZOSÍT- VA! Gázzal vagy klórlúggal fertőtlenítik a gépeket, bizto­sítják a higiéniát. A másik gépen egy tábla: KÍSÉRLETI 5040! Ugyanis a tízezres kapa­citású Gergely-féle gépekbe a vállalat újítása következté­ben 12 ezer tojást raknak. A megyei tanács elrendelte a kísérlet ellenőrzését, hogy utána elfogadhassák újításnak és szerte az országban beve­zethessék. A földszinten van a szülő­otthon. Ide 18 napos koruk­ban kerülnek a tojások és né­hány nap múlva előbújnak a csibék. Az ország legnagyobb kelte­tőjének Idei terve: 2.5 millió naposcsibe, negyedmillió ka­csa, 100 ezer pulyka és 50 ezer liba. Ezt a tervet szeret­nék túltejesíteni; Idljárásjelentés ▼árható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások, he­lyenként futó esóvel. Fokoza­tosan élénkülő, holnap időn­ként erős délnyugati, nyugati szél. Enyhe idő. Várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 3—7, legmagasabb nap­pali hőmérséklet 13—17 fok között. A vajszínű Mercedes szán­száznegyven kilométeres se­bességgel száguldott az or­szágúton. Állandóan előzött, állandóan az út baloldalán haladt, s ha néha egy-egy kanyarban beszorult a lassító, összetorlódó kocsik közé, a kanyar után mindig kiugrott a konvojból és erőszakosan előretört. Mr. John Balogh elégedet­ten ült a volán mögött, s a tisztább, forgalammentes út­szakaszon egy-egy pillanatra lehunyta a szemét, élvezte a vakrepülés könnyű, fölé­nyes bátorságát. Mindig a kellő pillanatban nyitotta ki a szemét, mindig jó érzékkel fékezett, vagy lépett a gázba. Gondolatait, alapérzését egyet­len fakó mondatocskában le­hetne összefoglalni: „Hát ez természetes”. Természetes, hogy kellő pillanatban, é<s ter­mészetes, hogy pont ő ül a vajszínű Merced esben, és ter­mészetes, hogy a napfényes tavaszi országúton néha le­hunyja egy kicsit a szemét. Megengedheti magának, Mr. John Balogh dolgai vitatha­tatlanok ... Amikor elérte a Balaton partot, lassított, s ötven-hat- van kilométeres sebességgel úszott tt as ismerős fasorok ÉS Ml LETT között, a barátságosan fény­lő kis állomások mellett, a szőlődombok és a kéken csil­logó víz között. Amikor meg­kerülte a szigligeti vulkánkú­pokat, hirtelen arcok és ne­vek jutottak az eszébe... Ki­vel is fog majd a faluban be­szélni? Kihez megy először? Lehet, hogy nem is örülnek majd látogatásának a régi tár­sak, lányok... Lehet, hogy valaki majd meg is kérdezi száraz, feszengő hangon, hogy tulajdonképpen mit akar a faluban? Miért jött? Igen, hát Varjú Jóskát kell megkeresni, a cipész fiát, akivel valami­kor együtt jártait a közeli kő­bányába és hát majd a ma­kacs nagybátyját, Balogh An­talt és persze Mikola Júliát, talán legelőször Mikola Jú­liát.,, Amikor Balaton ed éri eshez érkezett, egy világoskék Wartburg Jött vele szembe. A Wartburg hirtelen fékezett, aztán a tükörből látta, hogy megfordul, s utána ered... Kicsit megnyomta a gázpe­dált és a Mercédesz százba ugrott. A Wartburg a nyomá­ban volt, «ttot* ráhajtott, az­tán hirtelen száznegyvennel előzte a Mercedest... „Ez megőrült” — gondolta Mr. John Balogh és beletaposott a gázpedálba. A Wartburg vezetője ekkor lehúzta a vo­lán mellett az ablakot és in­tegetett, hogy álljon meg. „Mit akarhat ez?” — tűnő­dött Mr. John Balogh, s mi közben fékezett, a belső zse­bében kitapogatta az útleve­lét. „Rendben, persze, min­den rendben” — gondolta és megállt a Wartburg mögött. A wartburgos már az út szé­lén állt, aztán odalépett a Merced eshez. —* Mégis Jól láttam — mondta — hát szervusz.,. Kovács Ferenc állt előtte, a nem ivós Kovács Ferenc, aki csendesen ült velük éj­szakákon át, de soha nem ivott, csak mosolygott, bólo­gatott és fütyörészett. Kovács Ferenc már nevet­ve szorongatta a kezét: — Hát mégis te vagy, az istenfáját, már azt hittem, hogy elnéztelek. Nem láttad, hogy integettem, amikor szem­be találkoztunk?

Next

/
Thumbnails
Contents