Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1966. FEBRUAB ít 2---------------------------------------------napló Vi etnami hadszíntér „Falvakat égetünk fel, nőket és gyermekeket ölünk..." A magyar kormány válasza az NDK kormányának memorandumára Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes szombaton fo­gadta Wilhelm Meissnert, az NDK budapesti nagykövetét és átadta a magyar kormány válaszát a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az európai biztonság kérdésével kapcsolatos memorandumára. A magyar kormány válaszában hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság javaslatai az európai bé­ke és biztonság iránt érzett történelmi felelősségtudatról tanúskodnak, találkoznak a békeszerető államoknak a nem. zetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcával. A javas­latok megfelelnek valamennyi európai nép, így a magyar nép érdekeinek is. A magyar kormány álláspontja szerint e javaslatok megtárgyalása és megvalósítása jelentősen hozzájárulna Európa biztonságának megszilárdításához, egyben hasznosan szolgálná a világbéke ügyét. A Magyar Népköztársaság kormánya — mutat, rá a továbbiakban a válasz — magáévá teszi és iámon«' a ''z NDK javaslatait és nem fogja kímélni erejét, hogy lehető­ségeihez mérten a jövőben is mindent megtegyen az euró­pai népek békéjéért és biztonságáért. Kállai Gyula Banbaybau Saigonból érkező jelentések szerint a dél-vietnami sza­badságharcosok kisebb egy­ségei az ország több pontján intéztek támadást az amerikai és dél-vietnami csapatok ellen, és súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek a szombatra virradó éjszaka során. A fel- szabgdítási hírügynökség je­lentése szerint Dél-Vietnam­Felőtfék az Apolló holdrahétát Cape Kennedy: A so­rozatos műszaki hibák elhárí­tása után szombaton, magyar idő szerint 17 óra 15 perckor az Egyesült Államok Cape Kennedy-! kísérleti terepéről sikerült fellőni az Apolló holdrakétát A holdrakétát az óriási méretű, 22 lépcsőfokból álló, összesen 650 tonna súlyú Saturnus—1,6 ' típusú rakéta viszi. A szombati kísérlet közvet­len célja megtudni, hogyan reagál a holdrakéta a légkör­be való vissiatéréskor kelet­kező óriási hőre. Mint isme­retes, az Apolló-program vég­ső célja, hogy embert juttas­sanak a Holdra. Washington: Johnson elnök szombaton magyar idő szerint 18.00 őrsikor félórás sajtókonferenciát tartott, ame­lyen főleg a vietnami kérdés­sel foglalkozott Megismételte korábbi kijelentéseit arról, hogy kész újabb csapatokat küldeni Vietnamba, amennyi­ben Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamba küldött ame­rikai haderők parancsnoka ilyen kérést terjeszt elő. Az elnök nem nyilatkozott a ter­vezett létszámnövelésről. Az elnök négy pontban fog­lalta össze az Egyesült Álla­mok dél-vietnami politikáját: 1. Szilárd kormányt terem­teni; 2. Elősegíteni a demok­ratikus módszerek kifejlődé­sét; 3. Harcolni a nyomor el­len; 4. „Tisztességes és igaz­ságos” békét teremteni, ismét ban a lakosság mind gyakrab­ban tüntet az' ellen, hogy az amerikaiak mérgező vegyi­anyagokat használnak a ter­més elpusztítására és ugyan­akkor veszélyeztetik a lakos­ság életét is. Washington: Lewis Walt tábornok, a Dél-Viet- namban harcoló amerikai ten­gerészgyalogosok parancsnoka pénteken megbeszélést foly­tatott Johnson elnökkel. Walt később újságíróknak kijelen­tette, hogy véleménye szerint még több tengerészgyalogos bevetésére volna szükség Dél- Vietnamba. Mcnamara hadügyminiszter elismerte „a kormánycsapa­toktól” többen dezertálnak, mint gondoltuk. „Ezek általá­ban parasztok, akiknek nincs kedvük harcolni és mindenek­előtt szeretnének visszatérni otthonaikba” — mondotta. Morse amerikai szenátor valóságos vádbeszédet mon­dott: „falvakat égetünk fel, nőket és gyermekeket ölünk meg, rizsföldeket pusztítunk el" — mondotta. Morse ki­jelentette, hogy a dél-vietnami háború 700 000 menekültjének többsége azért kényszerült otthonának elhagyására, mert el akarták kerülni az ameri­kai bombázásokat Az Egyesült Államok azt ál­lítja, hogy szabad választá­sokat akar Dél-Vietnamban, de valójában ezt csak akkor fogadná el, ha a Vietcong tel­azt bizonygatta, hogy az USA „csak az agresszióra akar ve­reséget mérni”, de kijelentet­te: „el vagyunk szánva, hogy minden szükségest megte­gyünk ennek érdekében”. „Ez nem könnyű, nem rövid, ha­nem bonyolult és önfeláldo­zást igénylő feladat” — je­lentette ki Johnson, nem volt hajlandó viszont megmonda­ni, véleménye szerint mennyi Időre van szükség céljainak eléréséhez. Johnson cáfolta azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint Rusk külügyminisztert rövidesen Goldberg, jelenlegi ENSZ-megbízott váltja fel. — Közölte végül, hogy Wilson, brit miniszterelnöktől részle­tes tájékoztatást kapott az angol küldöttség moszkvai tárgyalásairól jesen megsemmisülne — mon­dotta. Ha a háború kiterjesz­tése folytatódik, 400 000, majd 600 000 amerikai katonát kell majd a vietnami harcterekre küldeni —, hangoztatta Mor­se szenátor, majd bejelentette, hogy hétfőn módosító javas­latot nyújt be a vietnami há­ború költségeinek fedezésére szolgáló törvényjavaslathoz. Saigon: A dél-vietnami szabadságharcosok Quang Tri tartományban, Saingontól 600 kilométerre északra pénteken lelőtték az amerikai légierő egyik F—4 B-típusú vadász­bombázóját, közölték szom­baton Saigonban. A rossz idő­járás következtében pénteken és szombaton is csak kisebb arányú légitevékenység folyt a VDK területe fölött: az amerikai légierő az elmúl* 24 órában őt bevetésben támadta Vinh körzetét Jenő bűnügyében. Fitter a há­ború alatt gazdag családba nősült, amelynek Debercsény- ben több mint hétszáz holdas birtoka volt. Az 1945-ös föld­reform után 100 holdat hagy­tak meg Pilleréknek. 1945. decemberében Pillér a felesé­gétől megvásárolt 35 holdat a rajta levő lakó- és gazdasá­gi épületekkel, a többit az asszony felajánlotta az állam, nak. Pillér földjén 1950-ig ap­ja gazdálkodott Ekkor Pillér Jenő az ingatlant — két hold és a rajta levő épületek ki­vételével — az államnak aján­lotta fel, s egyidejűleg a megmaradt ingatlant is él­hagyták. 1962-ben az ingatlant államosították, s az erről szó­ló határozatot Pillér Jenő is megkapta. A határozat az épü let telekkönyvi számát téve­désből nem jelölte meg, ezért az a telekikönyvben továbbra is Pillér nevén maradt. Az Ingatlant azóta is a Magyar- nándori Állami Gazdaság használja, a lakóépületet ter­melőszövetkezeti tagok bérlik. Pillér 1965 októberében meg­Külföldi UUelc Tirana: Az ATA albán hírszolgálati iroda jelentése szerint az Albán Népköztársa­ság kormánya felkérte a Len­gyel Népköztársaság kormá­nyát, hívják vissza a tiranai lengyel nagykövetet. Az albán lépés válasz a Lengyel Népköztársaság kor­mánya február 23-i jegyzéké­re, amelyben közölte, hogy a lengyel kormány nem tartja kívánatosnak Prffti-nék, az Albán Népköztársaság varsói nagykövetének további len­gyelországi tartózkodását. * Djakarta: Az indonéz hatóságok szombaton szigorú intézkedéseke* léptettek élet­be, hogy megakadályozzák az előző napi diáktüntetések nyo­mán kialakult igen feszült helyzet elfajulását és elejét vegyék az eddiginél még sú­lyosabb fejleményeknek. Betiltották a tüntetések mozgatóját, a szélsőségesen kommunlstaellenes KAMI diákszervezetet, gyülekezési tilalmat rendeltek el és a ki­járási tilalmat este 9 órától reggel 6 óráig hosszabbították meg. a nevén áll az ingatlan, s ezt akarta felhasználni visszaszer­zésére. Megjelent az épület­ben lakóknál, közölte, hogy az ő tulajdonában laknak, azt az állami gazdaság jogtalanul bi­torolja, * a lakbért a jövőben neki fizessék. Az ingatlan visszaszerzése céljából különböző állami szer veknél is eljárt, a községben pedig elhíresztelte hogy az In­gatlant el akarja adni. Fellé­pése — amely azt a látszatot keltette, hogy a volt földbir­tokosok visszaszerezhetik in­gatlanaikat — a környékbeli dolgozó parasztok körében nyugtalanságot, nagy felhábo­rodást váltott ki. A bíróság Pillér Jenőt bű­nösnek mondta ki a demokra­tikus államrend elleni izgatás­ban, s ezért egyévi és két- hónapi szabadságvesztésre ítél­te a közügyek gyakorlásától pedig három évre eltiltotta. ítéletében megállapította, hogy Pillér Jenő szocialista állam­rendünk egyik alapintézmé­nye, a társadalmi tulajdon szilárdsága ellen izgatott. Bombay: Kállai Gyula szombaton Bangalore városá­ban a fiatal indiai nehézipar legkorszerűbb üzemeivel is­merkedett. A miniszterelnök elsőként a 11 éve épült, sok ezer munkást foglalkoztató Hindustan szerszámgépgyárat kereste fel. A dolgozók min­denütt melegen üdvözölték a magyar kormányfőt. Kállai Gyula végigjárta a fémforgá­csoló műhelyeket, az öntödét, a tanműhelyt, az óragyárat és a többi üzemrészt. Délután Kállai Gyula bú­csúlátogatást tett Majszur ál­lam vezetőinél, majd repülő­gépen Bombayba, India má­sodik legnagyobb városába In­Accra: Az accrai rádió je­lentése szerint Geoffrey Bing, aki 1955-ig az angol parla­ment munkáspárti képviselője volt, majd 1957-től Ghana fő- állarnügyésze, később pedig Nkrumah elnök közeli tanács­adója lett, önként megadta magát Accrában. A ghanai rádió jelentése szerint a szombat reggel meg­ismételt ultimátum ellenére az elnöki palota őrségének egy része még mindig nem adta meg magát, és továbbra is kitart a Flagstaff House- ban. A Londonból Accrába tar­tó Khow Amihyia, a ghanai titkosszolgálat egykori veze­A bombayi repülőtéren tró­pusi hőségben a város és Ma- harastra állam vezetői, a kon­zuli testület és a magyar ko­lónia tagjai üdvözölték a mi­niszterelnököt. Nagy-Bombay lakossága jelenleg négymil­liónál tart és nem volt meg­lepő, hogy a város feldíszített utcáin óvatos becslés szerint legalább félmillió ember kö­szöntötte a magyar vendége­ket. Szombaton este Maharastra kormányzója vacsorát adott Kállai Gyula tiszteletére. A magyar küldöttség hétfőn indul haza Bombayból és Ciprus érintésével érkezik vissza. tője, áld azt állítja, hogy 6 volt az államcsíny értelmi szerzője, Rómában megszakí­totta útját és a repülőtéren nyilatkozott újságíróknak. — Többek között kijelentette: „Amennyiben Nkrumah az EAK-ba érkezik, kérni fogjuk kiadatását. Nkrumahot bíró­ság elé állítjuk...* „Úgy vé­lem — folytatta —, hogy kö­rülbelül kétéves időszakra van szükség az új, szabad válasz­tások kiírásáig". Az AFP Peűdngbfil kelte­zett jelentésében arról tájé­koztat, hogy Nkrumah szom­bat este, helyi ldó szerint 23 óráig még nem hagyta el a kínai fővárost. Johnson sajtóértekezlete ítélet Pillér Jenő bűnügyében A Tolt földbirtokos társadalmi tulajdon ellen izgatott A balassagyarmati megyei bíróság ítéletet hozott Pillér tudta, hogy az államosítás el­dult. Accrái jelentés: Ghana föállamiigyésze megadta magát Az SZKP XXIII. kongresszusa elé Huszonkét pártkongresszus írta: Nyikolaj Lomakin Az SZKP-nek megalakulása óta 22 pártkongresszusa volt. Az elsőt 1898-ban, a XXII-et pedig 1961-ben tartották. Már­cius végén Moszkvában meg­nyílik az SZKP soron követ­kező, XXIII. kongresszusa. Minden kongresszus nagy politikai jelentőségű esemény, mérföldkő a párt és az egész társadalom történetében. A kongresszus, mint a párt leg­felsőbb szerve, megjelöli az általános irányvonalat, kidol­gozza a párt stratégiáját és taktikáját egy meghatározott szakaszra, felülvizsgálja, mó­dos tja és jóváhagyja a párt programját és Szervezeti Sza­bályzatát, alakítja a párt ve­zető szerveit. A kongresszusok határozatai feleletet adnak korunk legégetőbb kérdéseire, tükrözik a társadalom életé­nek megérett szükségleteit. Az SZKP története két fő időszakra oszlik, az Októberi Forradalom előtti és utáni pe­riódusra. Ennek megfelelően a pártkongresszusokat is két fő csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba a Forradalom «■tölti idők kongresszusai tar­toznak, a másodikba pedig azok, amelyekre már a szov­jet hatalom idején került sor. Az első csoportba az I—VI. kongresszusok, a második cso­portba a többi 16 kongresz- szus tartozik. Tartalmukat tekintve e két csoportba tartozó kongresz- szusok határozatai ugyanúgy különböznek egymástól, mint ahogy a párt helyzete az Ok­tóberi Forradalmat megelőző és követő időszakban külön­bözik. Az első esetben a párt a cárizmus, a burzsoá rend­szer megdöntésére és a prole­tárdiktatúra megteremtésére gyűjtötte az erőt. Akkor a párt fő feladata volt a régi kizsákmányoló társadalom szétzúzása. Az Októberi Forra­dalom után a párt már mint uralkodó párt lép fel, amely a világ első munkás-paraszt ál­lamának egész életét irányítja. Fő feladata ebben az idő­szakban az új, szocialista tár­sadalom kialakítása. S ennek természetszerűleg meg kellett mutatkoznia a párt megfelelő kongresszusai munkájának jel­legében is. A legkorábbi pártkongresz- szusok között különösen nagy jelentősége volt az 1903-ban megtartott II. kongreszusnak. Munkájának az volt a fő eredménye, hogy Oroszország­ban létrejött a munkásosz­tály marxista pártja, a bolse­vikek pártja. A Lenin által kidolgozott eszmei és szerve­zeti alapokon megalakult párt példaképe lett az újtípusú, valóban forradalmi, az oppor­tunizmus minden megnyilatko­zásával szemben kérlelhetet­len pártnak. Eltérően a II. Intemacionálé reformista pártjaitól, amelyek a bur­zsoáziával való megegyezésre hajlottak, ez a párt a szocia­lista forradalom és a prole­tárdiktatúra pártja volt. Amint erre Lenin később rá­mutatott, a bolsevizmus, mint politikai eszmei irányzat és mint politikai párt 1903 óta létezik. Ez a kongresszus fogadta el a párt első programját,, tudo­mányosan megjelölve benne a munkásosztály forradalmi mozgalmának legközelebbi (minimális program) és távo­labb! (maximális program) feladatait. Ez volt az első és hosszú ideig a világon az egyetlen program, amely nyíl­tan meghirdette és megindo­kolta a proletariátus diktatú­rája megteremtésének szük­ségességét. A párt következő három kongresszusa, — a IN., IV. és V. — főleg azzal foglalkozott, hogy kidolgozta a párt takti­kai irányvonalát az 1905— 1907. évi forradalomban. Fi­gyelmének központjában az akkori idők alapvető kérdései álltak: a fegyveres felkelés, az ideiglenes forradalmi kor­mány kérdése, a parasztmoz­galom iránti viszony, az ag­rárkérdés, a burzsoá pártok­hoz való viszony stb. E kér­dések marxista kidolgozásá­ban különösen fontos szerepet játszott a párt III. kongresz- szusa. Ez a kongresszus ve- j tette fel és alapozta meg azon tételeket, amelyek a burzsoá- demokratikus forradalomban a proletariátus vezető szere­pével, a parasztsággal, mint a proletariátus fő szövetségesé­vel, a cárizmus megdöntése érdekében szervezendő fegy­veres felkelés előkészítésével és végrehajtásával, a proleta­riátus és a parasztság forra­dalmi-demokratikus diktatú­rájának megteremtésével, a burzsoá-deinokratikus forra­dalomnak szocialista forrada­lomba való átnövésével voltak kapcsolatban. A kOTCresszus határozatai t<5! vezettetve, a bolsevikok óriási munkát vé­gérték a munkásosztály é* a dolgozó paraszti tömegek ne­velése és szervezése, az orosz- országi forradalmi mozgalom fejlődését elősegítő feltételek megteremtése terén. Az utolsó forradalom előtti kongresszus, a VI., amelyet 1917 július—augusztusában tartottak, megvizsgálta a tel­jes burzsoá hatalomátvétel és a reakció tobzódása folytán az országban kialakult helyzetet. Azt a következtetést vontaié: nincs többé lehetőség a forra­dalom békés kibontakozásához, ami a februári burzsoá-de­mokratikus forradalom győzel­me után adva volt. Napirend­re került a fegyveres felke­lésnek, az ellenforradalmi burzsoázia diktatúrája erősza­kos megdöntésének kérdése, napirendre került az a kér­dés. hogy a proletariátus és a szegényparasztság kezébe ve­gye a hatalmat. A párt által kidolgozott irányvonal az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségű győzelmével teljes mértékben igazolást nyert. A párt valamennyi kővet­kező kongresszusának legfőbb célja volt a szovjet állam megerősítésével és védelmé­vel, az ország gazdasági és kulturális fejlődésével, a szo­cializmus felépítésével kapcso­latos kérdések megoldása. Az uralkodó párt számára a he­ly« gazdaságpolitika kidolgo­zása és gyakorlati megvalósí­tása központi és elsőrendű feladattá válik. Lenin rámu­tatott, hogy a proletariátus legfontosabb és legalapvetőbb érdeke az államhatalom meg­szerzése után a termékek mennyiségének növelése, a társadalom termelőerői óriási mértékben való kifejlesztése. A VIII. kongreszus 1919 márciusában elfogadta a párt új programját, amely a ka­pitalizmusból a szocializmus­ba való egész átmeneti idő­szakra meghatározta a fel­adatokat. A programban je­lentős helyet foglalta él a szocialista termelési mód megszilárdítására, az ország gazdaságának fellendítésére irányuló intézkedések megha­tározása. Ámde semmiféle program nem képes előre feleletet adni mindazon kérdésekre, ame­lyek az új társadalom megte­remtése folyamán felvetőd­hetnek és elkerülhetetlenül fel is vetődnek. Ezért minden további pártkongresszus mez- vizsgálta és megoldotta a gaz­dasági építés azon konkrét problémáit, amelyeket maga az élet, a jelen szükségletei diktáltak. így az 1921. évi X ko-g- resszus határozatot hozott an új gazdasági politikára (NFFI való áttérésről, ami rendkívü­li szerepet játszott a munkás­osztály és a parasztság sz''*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents