Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-03 / 28. szám
f9M. FEB RU ÄR 3. napló 3 A gazdasági irányítás reformja Keserű Ionos földművelésügyi miniszterhelyettes előadása Pécsett KINT MARADTAK A MEDVÉK Kedden Pécsett a Ságvári 'tű '-otthonban megkezdőit a- négynapos tsz-elnöki •vébbképző tanfolyam. Az bő napon Keserű János föld- űvelésügyi miniszterhelvet- s a Gazdasági irányítás re- "mia címmel tartott elő- lást. I fpjlodé* összképe jó Bevezetőben az előadó roden vázolta mezőgazdasá- ink fejlődését. Az összes ezőgazdasági termelés érté- ! az 1963. évi 63 milliárd- 1 1965-re 68 milliárdra emellett. A mezőgazdasági ter- ékek 20—22 százaléka ment ■ente exportra. Az export .5 százaléka tőkés orszógok- i irányult. Míg a mezőgaz- 6?ági export 40 százalékkal, mezőgazdasági import 82 ázalékkal nőtt a második éves terv során, de az exirt—importegyenleg mégis •ereséges a mezőgazdaságin. A tiszta nyereség évi [ milliárd forintot, öt év f>tt 8,8 milliárdot tett ki. A munka termelékenysége jelentősen nőtt. Míg 1960- n egy mezőgazdasági dol- zóra jutó termelési érték 677 forint volt, addig 1965- n már 43 608 forint. A nö- kedés itt 33,4 százalékos — bb, mint az iparban. A jó összképen belül azon- m negatívumok is vannak. Indenekelőtt az, hogy me- gazdaságunk fejlődésének ;me lassúbb a tervezettnél, tsz-ek hitelterhei gyors mértben nőnek. Az egy holdra 5 hitelteher 1960-ban még ik 22 forint volt, 1965-ben ír 160 forint átlagosan, s yes tsz-eknél elérte a te- rbírás határát. Az öt év itt csak pár százalékkal ikkent a gyenge tsz-ek szá- i. A kívánatosnál lassabban •jednek az új fajták, új terítési módszerek. Romlott a -tagság korösszetétele, az agos életkor 54 év, emellett millióval csökkent a mező- zdasági dolgozók száma öt alatt. Tervelőírás helyeit- tájékoztatás \ termelőszövetkezet irá- ítása új módszerének az a ja, hogy ezek a negatívu- >k megszűnjenek és mezö- zdaságunk a kívánatosnak •gfelelően fejlődjék. A többi akban arra fogunk töre- dni — mondotta a minisz- •helyettes —, hogy a terme- zövetkezetek semmiféle terv •írást ne kapjanak, csupán ékoztatást a népgazdaság ínyéről, illetve arról, mit nnyiért tudnak értékesíte- A Jövőben ezért lesz egy izágos tájékoztatás öt évre >lóan, mely erre az időszaktartalmazza a várható ár- idenciákat, az állam hitel- újtási szándékát — mire és ■nnyi hitelt kíván adni az am —, az értékesítési lehe- égek várható alakulását földi és külföldi piacokon, anyagi és műszaki ellátás rható alakulását, mennyi ?, műtrágya stb. lesz. Az izágos tájékoztatás mellett z a szerződtető vállalatokon -észtül történő tájékoztatás végül a területi tájékozta- I, melyet a tanácsok végez- k. A tanácsok tájékoztatják tsz-eket egy újonnan épülő nzervgyár vagy egy öntöző ltoma építéséről stb. Minőik alapján a tsz-nek magé k kell megterveznie, mit ;án termelni. Eves terv hc- ?tt több éves terv élsz, ami lönösen a mezőgazdaságban inyös. felmerül a kérdés, ml lesz. nem találkozik a népgaz- sági terv a tsz-terwel? Há- n eset lehetséges. Ha az el •és kis mértékű — ilyen ec]- ? is volt —, akkor a nép- zdaság termény-, illetve delate rtalékot képez, hogy im rt útján szerezze be a kiesett árut. Ha az eltérés nagy, de a többlettermék jól értékesíthető, akkor nincs probléma. Ha az eltérés nagymértékű, de negatív irányú, akkor árváltoztatással befolyásolja helyes irányba az állam a termelést. A gazdasági befolyásolás eszközeinek túlzott központosítását decentralizáció fogja felváltani. A tsz-beruházások 80—90 százaléka eddig állami hitelekből történt s így nem az üzem döntötte el, mire fordítsa az összeget. Az anyagi, műszaki ellátásnál az úgynevezett elosztási elv érvényesült. A cél az, hogy a tsz-ek a továbbiakban minél több beruházást eszközöljenek saját erőből —, a hitelnyújtás 90-ről 50 százalékra csökken, — s gépeiket, eszközeiket nem elosztás útján szerezzék be, hanem a kereskedelemtől vásárolják meg. . Tűt drágák az iparcikkek Az ipari és mezőgazdasági árszínvonal aránya döntően befolyásolja a tsz-ek bevételeit, a tagok jövedelmét. Mik jellemzőek a mezőgazdasági árrendszerre? A mezőgazdasági termékek árszínvonala kedvezőtlenül alacsony, az iparcikkek ára ugyanakkor indokolatlanul magas. Vegyük az 1963-as évet! Ebben az évben a mezőgazdasági árszínvonal 27 százalékkal volt alacsonyabb az iparinál. Ha helyes áron számoltunk volna, akkor a mezőgazdaság abban az évben nem 33, hanem 59 mii liárd forinttal járult hozzá a nemzeti jövedelemhez. És ez nem mindegy, mert a 33 milliárd csak 19,7 százalékos, az 59 milliárd viszont 34,9 százalékos hozzájárulást je lent, tehát a valóságban nemzeti jövedelem egyharma dát adta abban az évben mezőgazdaság, ugyanakkor beruházásoknak csak 20 szá zalékát kapta. Abban az évben a mezőgazdasági üzemek 12 százalékkal fizettek többet az iparcikkek áráért, mint ami indokolt lett volna. Ha így vizsgáljuk, akkor az ipar 1963 ban nem 96 milliárddal, ha nem csak 63 milliárd forint tál járult hozzá a nemzeti jövedelemhez s ez nem 57 szá zalék, hanem valójában csak 37.6 százalék, alig valamivel magasabb a mezőgazdaságé nál. A tisztánlátás kedvéért kell azt is megemlíteni, hogy 1959 tői 1965-ig az ipari árszínvonal 23 százalékkal, a mező- gazdasági árszínvonal viszont csak 11 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság a fenti évben 16 milliárd forint értékű iparcikket használt fel s 2 milliárd forinttal fizetett érte többet az indokoltnál. Ezzel szemben a mezőgazdaság saját termékeiért mintegy 10— 12 milliárd forinttal kapott kevesebbet az indokoltnál. A mezőgazdaságot ily módon ért károsulást az állami támogatás vagy dotáció évi összege. 8—9 milliárd forint — nem is fedezte. Szabadabb áralakulás A mezőgazdasági termékek áraránya sem megfelelő, ezek az árarányok nem ösztönzik termelőszövetkezeteket a népgazdaság számára kívánatos termelésszerkezet kialakítására. Ezért kellett felemelni például a kenyérgabona felvásárlás! árát. A jelenlegi alacsony mezőgazdasági árszínvonal 1957—1958-ban alakult ki a kisparaszti gazdálkodás idején. Akkor helyes is volt, hisz a kistermelőnek akkor nem állt szándékában beruházni, a termelést bővíteni. Ma már nem tartható fenn ez az árszínvonal, mert a tsz-ek eladásodnak, bevételeik nem elegendők a termelés bővítésére, vagy ha a termelést bővítik. a tagok életszínvonala csökken. Az iparcikkek magas ára gátolja a mezőgazdaságban az új technika bevezetését. A következő évek feladata lesz a mezőgazdasági árszínvonalat közelíteni az iparihoz Az 1965-öshöz képest 31 százalékos árszínvonal-növelés történik a mezőgazdaságban, ebből 9 százalék már 1966- ban megvalósul, a hátralévő százalék pedig a továbbiakban. A helyes mezőgazdaságon belüli árarányok kialakítása érdekében magasabb áruk lesz azoknak a cikkeknek — pl. szarvasmarha, gyümölcs, zöldség stb. —, amelyek keresettek a nemzetközi piacon, a földdel, illetve a munkaerővel takarékoskodó növényféleségeknek, stb Cél, a jövőben, hogy az áraknak csak kisebb hányada legyen központi ár, nagyobb hányada pedig szabadon képződjön. A közeli évek munkája A fentiekből minden szinten le kell vonni a következtetést a siker érdekében. A feladat igen nagy, de megvalósítása mégsem a távoli Jövő. hanem a következő évek munkája lesz. Huszan-harmincan látogatnak mindennap a Mecseki Állatkertbe még ezekben a téli napokban is, de tegnap, február 2-án a szokásósnál is többen felkeresték az illatokat. Illetve közülük is tulajdonképpen csak a medvékre voltak kíváncsiak. Minden medve a barlang előtt volt, a fehérek is, az örvösök is. meg a barnák is. A barnák közül a Gyuri helyébe érkezett hatalmas hím és a tavaly született egyéves bocs nézegette a látogatókat, míg a harmadik, az anyamedve szilveszterkor napvilágra jött kölykeivel foglalatoskodott és nem jelent meg a kiváncsiak szeme előtt. A nap sütött, a mackók azonban nem bújtak tússzá barlangjukba. r Újítási fogadóóra Az Országos Találmányi.l Hivatal Pécsett tartózkodó szakembered február elsején nem ebédeltek. „Ugyeletük” délelőtt 10-kor kezdődött az SZMT székházában, és több mint hat óra hosszat tartott. Dr. Almai György jogi főelőadó azt mondta távozás előtt: „Sok vállalatnál rossz szemmel nézik a többszörös újítókat. Ahelyett, hogy minden segítséget megadnának nekik... Nyomás a vállalatra? Elnézést a „közibevágásért”, de egy ércbányászati dolgozónak címzett levél következő része ide kívánkozik: „A 29/1959. Korm. sz. rendelet 14. § (4) bekezdésére történő hivatkozás, és ezen a címen való díjkövetelés a rendelet helytelen értelmezéséből fakad. Ezt nem tudom másképpen értékelni, mint a vállalatra gyakorolt nyomást, amellyel jogtalan anyagi előnyöket akar szerezni. Jószerencsét!”... Aláírás: főmérnök. Nem járunk messze az igaz Ságtól, ha feltételezzük: elolvasás nélkül írta alá. Mert ilyen véleményt — sajátjaként — főmérnök nem ad írásban. Másnak sem volna szabad... Az újító ugyanis nem tett mást, mint élt a jogaival. Közte és a vállalat között a szerződés megkötésében, pontosabban a fizetendő újítási díj mértéke tekintetében véleményeltérés merült fel- Ilyen esetekre a törvény úgy rendelkezik, hogy egy közös megállapodással kijelölt személyre vagy bizottságra lehet bízni a döntést. Ha pedig a személy vagy bizottság kijelölésében nem tudnak közös nevezőre jutni, a vállalat bírósághoz fordulhat, anMeleg van a galérián. De heves-tüzes mondatok is pattognak: — Kár, hogy a szakszervezet már a kezdetkor nem segített abban, hogy a vállalások tartalmukban olyanok legyenek, hogy megfeleljenek a szocialista brigád címnek! Mert ez a brigád kétségtelenül ezt is meg tudta volna szerezni — jelentette ki Ke- nedi Mihály igazgató. — így önhibáján kívül csak a Kiváló brigád címmel kénytelen beérni. — Igen, 1965-ben alakultunk — mondja Radivojevics Sándor brigádvezető — s ez egyetlen év alatt is már munkakörön belül Is, kívül is szép erdményeket értünk el. A régebben ar. egymás iránt MzalcA i&röza brigádba matlan, széthúzó és ezért minduntalan váltakozó munkatársak egységes kollektívává kovácsolódtak és ez olyan jó munkafeltételeket teremtett, amelyek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tényeken is lemérhetők. A brigád magatartása által egy esztendő óta a söröző közönsége is megváltozott. A gyors, udvarias kiszolgálással, a szakmai követelmények szigorú betartásával, a „topis” öltözetű, züllött egyének, ittasok és rendbontók következetes eltávolításával elérték, hogy a Nádor Söröző a vendégek nyugodt, kulturált szórakozóhelye lett. E tényt fényesen igazolja az is, hogy amíg például 1964. II. felében az evőeszközhiány 848 forint, addig 1965. I. felében 536, a II. felében pedig csak 244 forint volt. A 10 brigádtag közül egy német. kettő pedig a szerb-horvát nyelvben tanfolyamon tökéletesítette magát. A brigád által bevezetett „Baranyai kolbászka” ételkülönlegesség is a vendégek körében rendkívül népszerű lett. A brigád az elmúlt évben tervét anyagi téren 107 százalékra teljesítette, s ezt az új évben emelni szeretné. Tervbe vették, a baranyai tájjellegű ételek fokozottabb bevezetését, a gyakori kisméretű német, Illetve délszláv estek rendezését, természetesen megfelelő ételekkel és zenékkel. Hogy pedig a növekvő idegenforgalomnak is kellőképpen meg tudjon felelni, a brigád felkérte dr. Harcos Ottó tanárt, hogy számukra a pécsi, baranyai nevezetességekről tanfolyamot tartson. A brigád munkájában talán az a legnagyszerűbb. hogy minden eredményüket saját meglátásaik, vállalásaik alap ján érték el, — s amennyiben a szocialista módon élni, tanulni, dolgozni jelszót egyre jobban valósággá váltják, példamutatásukkal bizonyosan nemcsak a pécsi, hanem az ország vendéglátásának Jó hírnevét is emelni fogják. nak a díj mértékére vonatkozó döntése pótolja a felek megegyezését. A jogalkotó figyelembe vette azt a körülményt Is, hogy egyes vállalatok igyekeznek mellőzni a bírósági utat, esetleges hosz- szadalmassága vagy egyéb okok miatt: amennyiben jelentős népgazdasági érdek indokolja, az illetékes miniszter döntése alapján a megvalósító szerv az újítást igénybe veheti. MII mond a Jogszabály? A Mecseki Ércbányászati Vállalat tehát több megoldás között választhatott. Először, azt meg kell hagyni, felajánlotta az újítónak, jelöljenek ki közösen egy bizottságot. Ehhez az újító nem járult hozzá: joga van hozzá. Miként a vállalatnak is joga lett volna bírósághoz fordul- ni. hogy az állapítsa meg a fizetendő díj százalékos kulcsát. A vállalat- nem ezt tette. Egyszerűen bevezette az újítást erre vonatkozó szerződés nélkül. És itt jön az a bizonyos 14. § (4) bekezdés. Így rendelkezik: „Ha az újító és a megvalósító szerv között a megvalósításra vonatkozóan szerződés nem jött létre, de a megvalósító szerv később a javaslat tárgyát — igény- bevételre vonatkozó döntés vagy az újító tudta nélkül — gyakorlatba veszi, az újító részére a jelen rendeletben megállapított keretek között az általa eredetileg kért díjat meg kell fizetni. Az el járás bírói útra tartozik.” Az újítással elért megtakarítás mintegy 800 ezer forint. Az újító eredetileg 4 százalékos díjazást kért. Ez nem lépi túl a rendeletben megállapított kereteket. Az újítás gyakorlatba vétele után, Idézett rendelkezésre Hivat kozva „gyakorolt nyomást a vállalatra”, majd peresítette követelését. A bírói gyakorlat nem egységes az ilyen ügyek eldöntésében. Lehetséges, hogy újítónk, immár felperesünk nem kapja meg a négy százalékot. De hogy jogta lan anyagi előnyöket akar szerezni? Hadd folytassuk dr. Almai György félbeszakított mondatát: „... rosszul értelmezett vállalati érdekből, indokolatlan tekintélyféltésből akadályokat gördítenek jogos igényeik kielégítésének útjába, ezzel akarva-akaratlan elveszik a kedvüket oly hasznos tevékenységük folytatásától." Felbecsülhetetlen érték Tényleg, ha megnézzük közelebbről, tevékenységük hasz nosabb, mint első pillanatban gondolni lehet. 1948 és 1964 között több mint 4 millió újítási javaslatot nyújtottak be, megvalósításra került mintegy másfél millió. A 16 év alatt egymllliárd 198 és fél millió forint újítási dijat fizettek ki számukra, a népgazdaság hasznát forintban, ezek után még elképzelni Is nehéz. Ez a nagy számok átka. De ha egy-két embert kiragadhatnánk ... Iváncsics József fúrómester Zobák-aknán. 35 éves, 40 újítása van. Harmincat fogadtak el, de ez nem biztos, nem emlékszik pontosan... Az el nem fogadottak dolgában jár 6 is bíróságra, Pestre meg még ő tudja hova. A fogadóórán két óra hosszat beszél, felsorol, magyaráz, kérdez, vitatkozik. idéz paragrafusokat, és ami még nagyobb szó ennél: nem untatja a szakembereket. Jóval több, mintegy millió forintot takarított meg népgazdaságnak elfogadott újításaival... Novotárszky István szobrász elhatározta, hogy egy úgynevezett „forgatható és ee- rinces” ágyat konstruál; látott gerinctöréséé bányászokat. A vállalatoknak, ame- - lyekhez fordult, nem vág profiljukba a gyártás ... Becsben ráharaptak volna, de ő magyar állampolgár. Elgondolása sokkal használhatóbb és olcsóbban kivitelezhető, mint az eddigiek. A pécsi klinika professzora nagyon örülne ... Kiss Károly szintén a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál dolgozik. Műanyagcsö evár tására adott be újítást. Elfogadták. Külső vállalat legyártotta a prototípust, de a sorozatgyártásra nem vállalkozik. „Anyaghiány.” Az újítás, ha bevezetik, körülbelül 1,2 tonna acélcsövet pótol kilója 95 forint. A műa"'"•'* 75, és egy kilóból nem 1 hanem száz darab csőre e- lik. Majd... Hat Urán át szünet nélkül Dr. Almai György, Fehérvári Géza OTH osztályvezető helyettessel közösen tartja a frontot, a másik szobában Bárkányi József főelőadó nyújt segítséget a hozzá forduló 19 embernek... ■ Ebéd nélkül, szünet nélkül, amíg nem indul a vonat. Az Országos Találmányi hivatal Pécsett tartózkodó szakemberei február elsején az 5 órás gyorssal visszatértek Pestre. Legközelebb más megyébe mennek, hogy tanácsaikkal, felvilágosításaikkal segítsenek. De ne feledkezzünk meg róla, a mi újítóink itt maradtak. Kéri Tamás — A Mohácsi Farostlemez- gyár termékeinek alapanyaga 20 százalékban puha rosté fűzfa, melyet a gyár a szállítási költségek csökkentése érdekében a megyéből szerez be. A tél beálltával az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek megkezdték a fűzfa kitermelését; melyért űrméterenként 230 forintot fizet a gyár. A kitermelt fűzfa pótlására és a gyár folyamatos ellátására a közelmúltban több ezer fűzfadugványt ültettek eL
