Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

»66. FEBRUAR 22. napló 3 Busójárás — 1966 'T avaly dideregtünk, az idén kellemes, tavaszias időjárás fogadta a mohácsi busójárásra érkező vendégsereget. A Széche­nyi téren már kora délelőtt nagy a forga­lom, erre tart mindenki, ahol ünnepélyes ke_ retek között nyitják meg a hagyományos far­sangi karnevált. Fél tízkor felhangzott a baranyai vasár­napok szignálja, három zászló kúszott fel a magasba. Szigetvárról, Pécsváradról és Sik­lósról fáklyás staféta érkezett a térre, egy mohácsi sportoló meggyújtotta a kandelá­bert, közben a pécsi helyőrség zenekara el­játszotta a busójárás szignálját. Ezután Pál- kuti Keresztélv, a mohácsi városi tanács el­nöke nyitotta meg az ünnepséget, üdvözölte a vendégeket, akik között ott láttuk Rapai Gyula elvtársat, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagját, a megyei pártbizottság el­ső titkárát, Aczél György elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a művelődésügyi miniszter első helyettesét, Palkó Sándor elvtársat, a megyei tanács vb- elnökét, valamint a megye számos vezetőjét. A látogatók között volt Mihail Levente, a Román Szocialista Köztársaság belkereskedel­mi minisztere és kísérete, a megyében tar­tózkodó lengyel szociálpolitikai delegáció, Eszék és Pélmonostor néhány vezetője, a külföldön élő horvátok szövetségének elnöke. Képviseltette magát a jugoszláv nagykövet­ség és a délszláv szövetség is. A megnyitó után a pécsi helyőrség, a gyár. városi úttörők és a mohácsi művelődési ház zenekara adott térzenét. Nyíltszíni tapsvihar Eldördül az ágyú Gazdag, érdekes kiállítások Micsoda látvány! Délután öt órakor divatbe­mutatót rendeztek a Duna Áruházban. Az erkélyen fog­lalt helyet Mihail Levente, román belkereskedelmi mi­niszter, aki hivatalos küldött­ség élén tartózkodik hazánk­ban és vasárnap megtekintet­te a busójárást. A divatbe­mutató után alkalmunk volt beszélgetni a miniszter elv­társsal. — Nagyon kedves város Mohács — mondotta —, örü­lök, hogy láthattam ezt az érdekes, jellegzetes karnevált Ezernyi ötlet A kirakatversenynek úgy látszik meglett az eredmé­nye. Mohács főutcáján úgy­szólván valamennyi boltot meg kell ezért dicsérni. Legnagyobb érdemük — amiben persze a rendező- bizottságok ízlése is benne van — a mértéktartás. Ugyanakkor jellegzetesen busó-díszítést kapott min­den kirakat. A röfös üzlet például ügyesen rakta ki a busófejet a fonalmotrin­gokból. Külön kiemelném azt, mint fontos tényezőt, hogy ez a magyar és a délszláv lakos­ság barátságának ünnepsége volt. Nagyon fontos, hogy a határszéleken a szocialista or­szágok népeinek legyenek ilyen találkozói. Az alkalom ebben az esetben ugyan kü­lönleges, de jó szolgálatot tesz a kapcsolatok, egymás megis­merésének kifejlődésében. Én még sohasem láttam a busó­járást. ezért számomra szép élmény volt Az ének­és táncegyüttesek sikere Teli volt i kultúrház nagy­terme a tán'■''söpörtök műso­rán. Hatalmas tapsvihar fo­gadta a Mecsek Együttes szép szatmári táncait, s különösen a nagyszerű, férfias verbun­kost. A felsőszentmártoniak a közönség elé varázsolták a fonó hangulatát fontak, éne­keltek, beszélgettek, táncol­tak, végtelen természetesség­gel, mintha nem is produk­cióról volna szó, csupán arról, hogy kinyitották a fonó abla­kát az embereknek, pillant­sanak be: tessék, ilyen . i. A zágrábi Goran-együttes nagyon szépen énekelt. A nép­zenei feldolgozásokat a közön­ség meleg tapssal fogadta. A Központi Nemzetiségi Együttes gyönyörű, mozgal­mas tánca, a látványos kóló is sikert aratott, nyíltszíni tapsvihar tört ki a pompás, tüzes és technikailag is kitűnő férfiszólóknál. Ha technikailag nem is, öt­letben és bájban kiemelkedett (A főtér körül sűrű ember-1 gyűrű, teli vannak a tanács ablakai is, a betonvirágtartók, a lépcsők. A tér közepén szí­nes, libegő leplekkel a törö­kök sátrai.) Négyszáz évnyit vissizalapaz- tunk a történelemkönyvben. Itt vannak a törökök: lovakon jönnek a méltóságteljes, nagy- turbános harcosok, gyalogo­san a többiek, a fátylas há- remhölgyék. a fezes férfiak, a bugyogósok, a kaftánosok . .. (Mennyi török! És ennyi jel­mez! ... Aha, milyen ügyes kombinációk: annak ott tré­ningnadrágja van, innen jól látni...) Sétálnak a törökök a tábor­ban. nem félnek semmitől. A lovasok dölyfösen mászkálnak közöttük. Színpompás kép, de... (...De mi már tudjuk, hogy mindjárt itt lesznek a busók: Megállj török... Op­mecseknádasdi német tánc- csoport műsora. Fiatal gye­rekek forogtak a jellegzetes német muzsikára, összekoc- carvtak a fejek, egy félfordu­lat után pedig a szoknyák és nadrágok — a közönség élénk, hosszantartó derültsége köz­ben, amely végigkísérte á tré­fás. kedves műsort. Sok műsorszám, sok együt­tes és két előadás — a busó­járás látogatóinak igen nagy része gyönyörködhetett vasár­nap e kitűnő nemzetiségi együttesek közös műsorában. pardon. Ezek még nem a busók, csak a népi együtte­sek. Szépek, szépen is táncol­nak, jó nézni őket köröskör­be a téren, csak valahogy nem a kellő történelmi pillanat­ban érkeztek...) Itt az ellenség! Fuss török, ha kedves az életed! Elöl vágtat a jalkele: fekete ördög, vérpiros szarvakkal, Utána a busóhad, mindenféle szer­számmal és fegyverrel, fület hasogatnak a kereplők; a törökök rémült ordítása köze. pette lángnyelvek csapnak fel a színes sátrakból, menekül a török, a busóik sorra kasza­bolják le, verik agyon őket. (Remek forgatag, de a sát­rak égő foszlányai felcsa­pódnak a levegőbe, majd visz- szahullanak, nagy ég, csak meg ne gyulladjon valami! A törökök eltakarodtak, illetve átadták a helyet a nagy busó menetnek.) Kürt szól, kereplő karattyol, megnyugodva égnek a sátrak mélyén fölhalmozott rozsé- és fahalmok A busók körbe­járják a teret, olykor birkóz­nak egyet, ketten úgy össze­akaszkodnak, hogy úgy kell szé'vá’ogatni az .alkatrésze­ket” a félrecsúszott álarcot meg az elvesztett kereplőket | Csacs: húzza a csunt. az egy J fatörzsből vájt csónakot, amellyé: átkeltek a busók a Dunán Egy vesszőkosárban ha talmas busót húznak: három arca van, az előrenéző szá­jában kés. a másik kettőben p pa. Itt húzzák már a for­gókereket is, hárman ülnek rajta és ügyesen forognak ... hoppá, az egyik most lecsú­szott! Iiesztő csontváz jele­nik meg állkapcsa csattog, kasróldn "érés törökfej bil­leg. E<?v busó ’ibaMton lova­gol, v Murik csak melyik is ! a saját lába, ja persze, ame- j lyiken jár... Szömyalakok tömege tűnik fel, négerforma I Egész nap áramlottak a lá­togatók a belvárost fiúiskola termedbe, amelyekben meg­rendezték a kiállításokat Pleidell János busó-témájú képei a helyiek előtt már is­asszony. diónyi műszemmel, egy busó kis teknőben rongy­babát vonszol maga után, jön a csun, a libán lovaglót föl­lökik, többen feldőlnek, nini, az ördög leesett „ a lóról és nem tud vissza mászni, ütik a vasdobozokat, a másik szörny- alak parasztmenyecskére ha­sonlítana, ha hátul nem vi­selne hosszú állatfarkot, mu­lat a nép, itt vannak a népvi­seletbe öltözött táncosok is, aztán váratlanul eldörren az ágyúlövés, félig mindenki meg süketül... de az igazi meg­lepetés, amikor felszállnak a, lila-kék füstök, gyönyörű a tér, színes farsangi forgata­gával ... Egy deszkaemelvényen Plei­dell János rajzol, szájában pi­pával, némileg izgatottan. Meg kell örökíteni a pillanatokat. A fotósok izgalma már alig mérhető, birtokukba veszik az egész teret, itt szélen majd­nem többen vannak, mint a busók... De lám, azt a látványt el­mulasztották: két kaftános török meg egy marcona busó állnak egymás mellett, a bu­sónak hátralökve az álarca, kimelegedett úgylátszik. A bu­só szögeket tart a foga között, a két török valamit magyaráz, a busó belerakja a szöget a kereplőbe, na így már jó lesz. Ezek szépen kibékültek! Közben még a tövé is kelt egy kis izgalmat, a közönség lázasan integet. A műszemes szörny, a rendező óhajára le­veszi az egyik rémes szemet. — Marika! Gyere fiam, fogd meg a nagymama kezét, mer■ eltűnsz! — Jé, hát te vagy az? Hadd nézzem azt az álarcot! — Mit tetszik szólni, ugye izgalmas volt? — Gyertek, igyunk meg egy pohár sört... És folyik tovább a nagy szabadtéri farsang. mertek. Gazdag, színes, nép­raj zilag is érdekes anyag, s feltétlenül sokait jelentett azoknak is, akiknek ez volt az első élményük a busójárás­ról. Pleidell képei akkor is megmaradnak az emberek emlékezetében, ha az „igazi" busókat nem is látta teljessé­gükben, ami e hatalmas for­gatagban elképzelhető. Hogy milyen emlékképe marad az embereknek Mo­hácsról általában, ahhoz bizo­nyára hozzájárult az üzemek termékeiből összeállított kiál­lítás is. A Mohácsi Bútorgyár szokványos bútorai ugyan ke­vésbé voltak vonzóak, s nem sokat jelenthet a látogatónak a pár. kevéssé ismert öntödei termék sem, a selyemgyár ki­állítása azonban már szebb volt, és igen Jó hatást tett a farostlemezgyár termékeinek bemutatása is. ötletes és hasz­nos tablókat láthattunk. Horváth János „szobájáén rengeteg látogatót vonzott, ami nem csoda. Nemcsak a népművészet mesterének rangja tette ezt, hanem az is. hogy láthatták magát a mes­tert munka közben, szerszá­mai között, s láthatták a sok szép darabot, ami e munka eredményeképpen születik. Jó volt, hogy vásárolhattak is maguknak mohácsi korsót, hamutálat az idegenek. Nagyon gazdag és színvo­nalas kiállítás volt a Masz­kok — álarcok című. Az a látogató is megsejtette az ösz- szefüggések lényegét, aki a feliratokat nem olvasta el. hiszen az álarcok önmagukért beszéltek. Afrikától, Melané- zián keresztül Dél-Amerikáig vezet az út, azaz egészen a mohácsi sakocokig. Tűzijáték. busóbál Este fél nyolc. A Széche nyi téren a busójáték rom­jai, gyerekek szaladgálnak a török sátrak maradvá­nyai között, a tér körül még sokan álldogálnak, bár eb­ben az Időpontban már s vendéglőkben, éttermekben zajlik az élet. Ismét felhangzik a szignál a zászlókat bevonják, dr Csúcs László, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke mond zárszót felolvassa az emlékplaket­tel jutalmazott művészeti csoportok vezetőinek nevél megköszöni a közreműködő rendezők fáradozását és a busójárást bezárja. Eloltják az ünnepi lán­got, hogy azután hatalmas dörrenés kíséretében fenn i magasban újabb fények avuljanak ki. A busójárás történetében először tűzi­játékkal zárult a nap a gye rekek örömére. Főpróbánál: tö volt. Este nyolc órakor került sor a busóbálrp. a várost oártH-'-ttsé'1 énül'’tőben pe­dig a város vezetői vacsorái rendeztek a művészeti cso­portok képviselői számár.-» A vendégek Négerek, törökök, sz-tagok, pécsi tü- iék, bácskai csa- Idapák, eszéki lá- lyok... Szóval kicsi a vi- ig. Persze, nemcsak gy kicsi, hogy a ►usó járáson min- en számottevő (ácskai és dél-du- ántúli széplány alamint „menő rác” meglelhető, anem úgy is, hogy „janicsáraga” sebéből kiesik egy ici sárga valami, ajta a felirat: Made in Izrael — 965”. Vagyis, az Íz­leli rágógumigyár egyik tavalyi ter­méke. Múlt és je­len szépen egybe­fonódik itt Mohá­cson, amit egy af­rikai fiú esete is igazol. Megy a pécsi orvosegyetem néger növendéke a belvá­rosi fiúiskolába, az álarckiállításra. Az­tán könnybelábadt szemmel lép ki on­nét: — Láttam olyan álarcot, törzsünknél is van nekünk ha­sonló! A sarkon befor­dul Bálint András színművész. — Jaj, istenem! Bozse moj! — mondják a lányok két nyelven, hiszen a mohácsi bakfi­sokkal szinkronban megdobbant erre az eszéki vendéglá­nyok szíve is. Igen, az eszékiek! ök jöttek a legtöb­ben. A Jugoszláviá­ból érkező három és fél ezer vendég zömének kocsiján jelzés: OS. Vagyis: Osijek. Hangoztat­ják: jó, hogy a ma- gyorbólyi vasúti át­kelőhelyen kívül megnyílt az udvari közúti határátlépő állomás is. Mihail levente román belkereskedelmi miniszter Szép élmény volt A Gorám-együttes Farsangi forgatag SPBrökvflág Mohácson

Next

/
Thumbnails
Contents