Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
«•«. JANUÁR ml — napló 5 Áruház, üzletház vagy semmi? Mikorra oldódik meg az Űjmecsekalján lakók iparcikkel Iá fása 1959-ben kezdték meg UJ- mecsekalján, az akkor még áruháznak szánt, négyszintes kereskedelmi objektum építését. 1961 december 31-ig 7,1 millió forintot használt fel ehhez a B. m. Építőipari Vállalat a beruházásra szánt 20,5 millióból. 1962. január l-tól a második ötéves terv beruházási hiteleinek csökkentése címén 1966. január 1-ig szüneteltetést rendelt el az Országos Tervhivatal az építkezésen. Erre az esztendőre 2,5 millió forintos kijelölést kapott az áruházra a B. m. Építőipari Vállalat. Kérdés: folytatják-e a munkát és mikorra készül el. lakabot Zoltánná kereskedelmi osztályvezető: — Az eredeti elképzelésekkel szemben nem áruház lesz, hanem üzletház. Az ÉM Általános Épülettervező Irodát tavaly bíztuk meg a berendezési terv elkészítésével. A tervezet szerint az objektum három szintjén történne árusítás, az alagsorban raktárakat, a legfelső szinten ugyancsak raktárakat és javítóműhelyeket helyezünk el. Számunkra nagyon fontos volna, hogy az üzletházat mielőbb megnyithassuk, erre szükség van az Űjmecsekalján élő lakosság ellátásának megjavítása érdekében. Az üzletházban méterárut, női és férfi konfekciót, cipőt, műszaki, sport, háztartási, üveg, porcelán és villanyszerelési cikkeket, bútort, lakberendezési árukat hozunk forgalomba. Az üzletház mielőbbi megnyitását a belvárosi boltok túlzsúfoltsága is indokolja. Az Állami Áruházban például magasabb az egy főre jutó forgalom, mint bármelyik budapesti áruházban. Dr. Bánki Nándor, s városi pártbizottság osztályvezetője: — Annak idején kiszámították a Belkereskedelmi Minisztériumban, hogy áruházként üzemeltetve nem lenne rentábilis a kérdéses kereskedelmi egység. Nekünk az a véleményünk, ha áruházként nem is, de az iparcikkek széles skáláját árusító üzletházként szűk ség van erre az újmecsekaljal lakosságnak. Ezért nem értünk egyet azzal, hogy a beruházás befejezése tovább húzódjék. Tudomásom szerint két és fél millió forintot biztosított a Nehézipari Minisztérium 1966-ra az építkezés folytatására. Bár a befejezéshez ez az ősszeg nem elég, arra feltétlenül fel lehet használni, hogy az építkezést té- Hesftsék és olyan állapotba hozzák, hogy a* legkésőbb 1968-ban átadható legyen^ Egervári Tibor, a B. m. Építőipart Vállalat műszaki osztályvezető- helyettese: — Óriási programunk van, 40 millió forinttal több a kijelölésünk, mint amennyit kapacitásunk elbírna. Programunk még nem végleges —v 3—4 hét kell teljes kialakulásához. Úgy vélem, ahhoz, hogy az üzletházat 1966-ban tovább építhessük, már meg kellett volna rendelnünk a nyílászáró szerkezeteket, mert ezek beszerzése igen nehéz. Van egy olyan ígéretünk, hogy az áruház építkezését 1966-ban folytatjuk, de ahhoz, hogy biztosat mondhassunk meg kell várni a végleges programot. Kővári Antal, az Ércbányászati Vállalat osztályvezetője: — 1966-ra 28,4 millió forintos kijelölést kapott Ujmecsek aljára a B. m. Építőipari Vállalat. Ebből két és fél millió az újmecsekaljal áruházé. 1965 második felében az Országos Tervhivatalban folytatott tárgyalásainkon az ÉM építési főigazgatósága ezt tudomásul vette. Az a véleményünk, A gazdaságirányítási rendszer reformfa A szocialista gazdaság növekedésének formái és tartalékai hogy az ez évre előirányzott 2,5 millió beépíthető. A nyílászáró szerkezeteket — elsősorban ezek hiányára hivatkoznak az építők — valóban nehéz beszerezni és erre az évre nem is remélhető. -A meglévő nyílászáró keretek azonban beépíthetők és ezenkívül vannak olyan munkák — födémek, szellőző csatornák építése stb. —, amelyek a nyílászáró szerkezetek hiányában is elvégezhetők. Terveink szerint 1867-ben további 5,4. 1968-ban újabb 5,4 millió forintot fordítunk az áruház építésére, 1968-ban szeretnénk átadni rendeltetésének. Aruház, OzieOiá* — vagy semmi? — tettük fel a eim- beli kérdést és csak az dőlt el bizonyosan, hogy üzletház lesz az áruháznak tervezett épületből. De mikor? Reméljük, a B. m. Építőipari Vállalat programjába veszi a 2,5 millió forintos munkát hogy a következő két esztendőben azután végre elkészülhessen ax újmecsekaljal űa- letháXi Harsány! Márta A Dráva Gyöngye A magyar—jugoszláv országhatár mentén gazdálkodó drávasztárai termelőszövetkezet közgyűlése határozatot hozott arra, hogy a Déli őrszem nevet Dráva Gyöngyére változtatja. A Baranya megyei Tanács hozzájárult a névváltoztatáshoz és új működési engedélyt adott kj a termelőszövetkezet számára. A több mint kétezer holdas termelőszövetkezet méltán választotta a Dráva Gyöngye nevet — a Dráva mente egyik legjobb közös gazdasága ez, ahöl az idén negyven forintot fizetnek munkaegységenként, akárcsak a tavalyi zárszámadáskor. hozzá is járul) a technika fejlesztéséhez az újítómozgalom is. Népgazdasági szinten pedig a technika fejlesztésének lehetőségeit úgy használhatjuk ki, hogy az új beruházásokkal létrehozott üzemeket a lehető legfejlettebb technikával szereljük fel, illetve, ha az elhasználódott berendezéseket a legfejlettebb, vagy legalábbis a korábbinál lényegesen fejlettebb eszközökkel cseréljük fel. A technika fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a gyártási folyamat, a tehnológia korszerűsítése, ésszerűsítése és egyszerűsítése, amely ugyancsak fokozza a munka hatékonyságát. Ez egyben megköveteli a termelés egész folyamatának jobb szervezését, a munka folyamatosságának biztosítását stb. Az intenzív fejlődés egyik legfontosabb tényezője a termékek minőségének a javítása. A minőség javulása igen sokféleképpen kifejezésre juthat attól függően, hogy milyen termékekről, illetve milyen szükségleteket kielégítő termékekről van szó. A minőség javulása kifejeződhet például a gépeknél abban, hogy nagyobb pontossággal állítják elő a termékeket, kevesebb selejtet termelnek; növekszik a gépek, illetve alkatrészek használhatósági ideje; működésük során kevesebb hiba jelentkezik; ugyanaz a gép többféle munkafolyamatban felhasználható; kisebb területen is üzemeltethető. A textilféléknél a minőség javulása kifejeződhet például a tartósság fokozódásában, abban, hogy kevésbé gyúródnék, jobban tartják színüket, megfelelnek a divat követelményeinek. A termékek bármely tulajdonságában következik is be a javulás, az bizonyos, hogy a minőség javulása azonos értékű a termelés mennyiségének a növekedésével, sót, az esetek jelentős részében -a minőség javítása hasznosabb, mint a termékek mennyiségének a növelése. <xxxx^oooooooooooo<x>ooo<x>ocoooooo<xx>oo<xxx>o<x^oc>o< oooooooooooooo85 ezer könyv között Jellegzetes, kissé hajlott alakját jól ismerik a Megyei Könyvtár olvasói. Hatodik éve dolgozik a kölcsönzőben Kozma Jenő. Az olvasók néha fintorognak: ..mire akar nevelni bennünket?”. Jenő bácsi pedig min- denttudóan mosolyog, háta mögött 85 ezer könyvvel, »zerpben az 5250 olvasóval. Mindenféle tapasztalatai vannak, még egészen régről is. — A villamosműveknél, ahol mintegy passzióból könyvtároskod tam, egyszer a*t mondta valaki; ki volt az a bolond, aki megvette ezt a Don Quijotét? Mondom: én. Bolond? Miért ne. Ugyanabban az időben egyszer valahogyan kiejtettem Ady nevét. Az irodában egy hő azonnal tiltakozni kezdett. Ady neve úgy hatott rá mintha egy rablógyil- k' >1 beszéltem volna. — És a mai olvasók? — Elég nagy részük, akiket én úgy hívok: könyvfalók. Szerelmes könyvet kérnek, meg kalandosat. Van, aki régi, levitézlett írók műveit követeli. Mindig azt mondom nekik: egy életünk van csak, de ha tíz volna, ezzel akkor se kéne tölteni az időt. — Ha nem kémek egy meghatározott müvet, nem szokott valami igazi irodalmat adni üyen olvasóknak? — Dehogynem. Néha sikerül. néha nem. Egyszer odaadtam valakinek Turgenyev Egy vadássz feljegyzéseit, an* szerintem a világirodalom legtündókletesebb müve. Kérdem: na, hogy tetszett? Savanyúan nézett rám az illető: el se olvastam, adjon valami jobbat. Van egy csoportja az embereknek, amelyik kifejezetten megszimatolja, mi a jó irodalom, és abból nem kér. — Ilyen kiábrándító a kép? — Dehogy. Legtöbb örömöm a fiatalokban telik. Eltekintve egy kisebb résztől, amely nem jut túl Jókain, Dumas-n, a történelmi regényeken és az útleírásokon, meglepő, hogy mennyire érdeklődnek a fiatalok a modem irodalom iránt. A tanulmányaik kapcsán irodalomtörténeti műveket is olvasnak. Sok történeti vagy riportkönyvet is, különösen a második világháborúról. Aztán meg szinte szemmel- láthatólag növekszik az érdeklődésük a temészettudo- mányos művek iránt. Ezt szerencsére a könyvkiadás is támogatja. No meg a kötelező irodalom, meg kell mondanom, hogy úgy veszem észre, a lányok szorgalmasabbak. Nyáron kötelező olvasmányt csak lányok kémek, őszintén szólva örülünk is neki. mert így a tanévben kisebb a tumultus. — Milyen rétegek olvasnak legtöbbet? — A nyugdíjasok. Van egy volt mozdonyvezető, minden héten elvisz 6—8 könyvet. Meg a háztartásbeli nők, bár ezt nem lehet pontosan ki* mutatni, mert nyilván ilyenkor az egész család olvas. Azt hiszem különben, hogy minden gátetiben egyformán vannak sokat olvasó emberek. — Nem fárasztó a könyvtáros munkája? — Hát, keddi napokon — hétfőn ugyanis nincs kölcsönzés —, amikor négyszáz körül varrnak az olvasók, nem mondom. Vagy ha egy- egy igényesebb olvasó a katalógusból kiírja a kért köny veket, van mit futkosni eb* ben a hatalmas raktárban, ötvennyolc éves vagyok. Viszont az irodalom, a könyvek világéletemben passzióim voltak. — Nyugdíjkorbam is szándékozik maradni? — Nem. Nyugdíjas koromban akarom elolvasni, amit adósságnak érzek. — Olyan is akad? — De még mennyire! Az asztalomon gyűjtöm az olvasni valót, de bizony a halmaz csak igen lassan apad, s mindig újra feltöltődik. Néhány művet pedig éppen azzal a céllal vettem meg, hogy majd ha nyugdíjas leszek, elolvasom végre, vagy újra olvasom. Puskin. Vörösmarty és Arany van köztük például — Milyen tanácsot tudna adni a fiataloknak, mennyit kellene olvasniuk, hogy nagy jából minden lényeges, nagy művet ismerjenek? — Három-négy óra naponta élég volna. — Ideális esetben, talán, Sikerülhet. De mivel erre nincs mindig lehetőség, mit tudna mégis tanácsolni. — Válogassák meg az olvasmányaikat! Mint mondtam, egy életünk van.^ A gazdasági növekedésnek (lényegében: a termelés növekedésének) két alaptípusát különböztetjük meg: az exten- zív és az intenzív fejlődést. Az eztenzív fejlődés lényegében azt jelenti, hogy a termelést a dolgozók számának emelésével növeljük, hogy tehát (országos viszonylatban) egyre több és több embert vonunk be a termelés folyamatába és így a ledolgozott munkaidő összességében növekszik. Ez természetesen feltételezi, hogy a társadalomnak vannak nemdolgozó, de munkaképes tagjai, akik hajlandók munkában állni, továbbá, hogy elhelyezésük érdekében új munkahelyeket ftetmelőkapacitást) teremtsünk. Ha az új termelőkapacitást (üzemeket) a már meglevőkkel azonos technikai szinten hozzuk Is létre, az a körülmény, hogy több munkahelyen több ember termel, a termelés növekedését ‘eredményezi. Ez esetben, ha az egyes munkahelyeken nem is növekszik a munka termelékenysége, társadalmi szinten a termelés mégis növekszik. Az extenzhr fejlődés tehát: többen dolgozunk és így többet termelünk. Az intenzív fejlődés lényegében azt jelenti, hogy a munka hatékonyságának, termelékenységének fokozásával növeljük a megtermelt termékek mennyiségét. Ha sikerül növelni a munka termelékenységét. akkor változatlan (sőt, csökkenő) mennyiségű munka végzésével is többet tudunk termelni, mint korábban. Bár az extenzív és intenzív I fejlődés elvileg egyértelműen megkülönböztethető, a valóságban gyakran egybefonódva jelentkeznek. Például hazánkban a gazdasági növekedést az elmúlt húsz évben az extenzív és intenzív tényezők együttes hatása eredményezte. Ugyanis 20 év alatt jelentősen nőtt a termelés területén foglalkoztatottak száma, ugvan- akkor jelentékeny mértékben I emelkedett a munka termelékenysége is, s e változások a termelés gyorsütemű növekedéséhez vezettek. Mostanában gyakran hallhatjuk, olvashatjuk, hogy hazánkban kimerültek (illetve lényegtelenre zsugorodtak) az extenzív fejlődés lehetőségei. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy most már nem tudjuk számottevően növelni a termelés folyamatában dolgozók létszámát, mert a munkaképp lakosság dolgozni kívánó része csaknem teljes egészében dolgozik és a lakosságnak ez a része (csakúgy, mint az egész lakossági) jelentéktelen mértékben növekszik, sőt, esetleges csökkenésével Is számolhatunk. Extenzív módon tehát ma már alig lehet növelni a termelést. Korábban viszont kényszerültünk az extenzív fejlesztésre, hogy a dolgozni kívánó embereknek munkahelyet biztosíthassunk. Egészében * véve, korábbi fejlődésünket az extenzív és Intenzív tényezők együttesen eredményezték, a továbbiakban pedig csak az intenzív tényezők kedvező változása eredményezheti gazdasági növekedésünket. Nézzük meg részletesen, hogy milyen módon fokozható a munka hatékonysága, hogyan biztosítható az intenzív fejlődés? Technikai minffség A munka hatékonyságát fokozni főként az alkalmazott technika fejlesztésével lehet. E területen igen jelentős kihasználatlan lehetőségeink, tartalékaink vannak. Minden bizonnyal valamennyi vállalatnál, termelőegységnél saját erőből is lehet fejleszteni az alkalmazott technikát (ha csak viszonylag szerény mértékben is) és ezen keresztül is növelhető a munka hatékonysága. Jelentős mértékben hoz- ■ájániUiaf tá■ ténylegesen Takarékosság Az intenzív fejlődés természetesen megköveteli a dolgozók szakképzettségének növelését, mert az egyre fejlődő termelés egyre bonyolultabb feladatok elé állítja a termelő embert, amelynek csak úgy tud megfelelni, ha gyarapítja ismereteit. Másrészt a dolgozók szakképzettségének a növelése ma még fontosabb követelmény, mint korábban volt, ugyanis az intenzív fejlődés viszonyai között nemcsak egyszerűen termelni kell úgy, ahogy az adott munkahelyen az megszokott, hanem hatékonyabban, Jobban, Jobb minőséget kell termelni, ez pedig azt követeli meg, hogy a megszokottól eltérően, új módon kell termelni. (Ez persze nem azt Jelenti, hogy mindenhol azonnal új módon kell termelni, de azt igenis jelenti, hogy mindenhol kutatni kell a termelés új, hatékonyabb, jobb módjait és hogyha ezek már megvannak, ezek szerint kell termelni. Hány helyen megvannak már, csak éppen nem alkalmazzuk!) A további gazdasági növekedés szempontjából — az előbbiek mellett — nagy fontossággal bír a takarékoskodás. Takarékoskodni kell a termelőkapacitással, a nyersanyaggal, a munkaerővel. Takarékoskodni, vagyis csak annyit igénybe venni, csak annyit felhasználni, amennyi valóban szükséges a termeléshez. Takarékoskodni nem annyit jelent, hogy kevesebbet használunk fel, mint amennyi szükséges, mert ez nagyobb kárral jár, mint amekkora értéket így megtakarítunk. Takarékoskodni annyit jelent, hogy mindenből felhasználjuk a termeléshez szükséges mennyiséget és megfelelő célszerűséggel, de többet nem használunk fel és nem is veszünk igénybe, természetesen a szükséges tarta-. lékokon kívül. így felszabadíthatjuk a rendelkezésre álló termelőkapacitás, anyag és munkaerő egy részét, ezt a népgazdaság más területein használhatják fel, ahol ez jelentős termelésnövekedést eredményezhet. Takarékoskodni tehát annyit jelent, hogy népgazdasági szinten többet termelhetünk. Amire szükség van További fejlődésünk szempontjából újabban gyakran hangoztatott követelmény, hogy azt termeljünk, amire ténylegesen szükségünk van, amire itthon vagy külföldön megfelelő kereslet mutatkozik. Ez valóban alapvető követelmény, mert ha olyan termékeket termelünk, amelyeket sem itthon, sem külföldön nem tudunk eladni, ez any- nyit jelent, hogy felesleges munkát végeztünk, sőt, elpazaroltuk a rendelkezésünkre álló termelőkapacitás, anyag- és munkaerő jelentős részét, amelyeknek felhasználásával más, valóban szükséges termékeket termelhettünk volnai Gazdasági fejlődésünk szempontjából a legfontosabb tényezők között kell említeni a nemzetközi munkamegosztás, főként a KGST-nyújtotta lehetőségek jobb kihasználását. El kell érnünk, hogy itthon csak olyan termékeket termeljünk, amelyeket érdemesebb itthon termelni, mint külföldön megvenni, viszont olyan termékeket itthon ne termeljünk, amelyeket érdemesebb külföldön megvenni, mint itthon termelni, mert külföldön olcsóbban kapjuk meg. mint amennyiért itthon elő tudjuk állítani. Az intenzív fejlődés előbbiekben felsorolt legfontosabb tényezői tekintetében népi- gazdasági szinten jelentős tar-, talékokkal rendelkezünk. Mindenképpen érdekünk, hogy a tartalékokat mozgósítsuk, hogy lehetőségeinket jobban kihasználjuk. Természetesen érdekünk az is, hogy az extenzfv növekedés lehetőségeit is maximálisan kihasználjuk. De ilyen extenzív növelési lehetőségeink ma már alig-alig vannak, viszont az intenzív növekedésnek igen jelentős, szinte korlátlan lehetőségei vannak és ilyen lehetőségek a technika fejlődésével újból és újból mindig keletkeznek. Gazdasági növekedésünk tehát a jövőben csak az intenzív fejlődéssel biztosítható. Új követelmény? Joggal feltehető azonban az a kérdés, hogy talán eddig nem volt érdekünk és célunk az, hogy kihasználjuk az intenzív fejlődés lehetőségéit? De igen! eddig is érdekünkben állt és célunk volt az Intenzív fejlődés lehetőségeink kihasználása és jelentős mértékben ki is használtuk ezeket a lehetőségeket. Nem új követelmény tehát az intenzív fejlődés, de ma sokkal jelentősebb, mint korábban, mert ma már az egyedüli lehetőség. Az intenzív fejlődés lehetőségeinek a kihasználását sok tekintetben akadályozta, illetve még ma is akadályozza az érvényben levő gazdálkodási, gazdaságirányítási rendszer, főként azon keresztül, hogy nem ösztönzi anyagilag kellően a vállalatokat a lehetőségek kihasználására, a termelésnek a tényleges társadalmi szükségletekhez való igazítására és e tekintetben nem is ad kellő lehetőséget, önállóságot a vállalatoknak. E fékező tényezők kiküszöbölését, a meglevő lehetőségeink jobb kihasználását célozzák az MSZMP KB 1965. november 18—20-1 ülésén megtárgyalt és elfogadott irányelvek a gazdaságirányítási rendszer felülvizsgálatáról és rugalmasabbá tételéről. Tóth Lajos)
