Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

ti- 19«. JANTTÄR 13. 7őé, hé, hé! Z alán ezzel kellene kez­denem, hogy „Nagy, á, fehér pelyhekben hullott a hó ...” vagy így, hogy „H6- ''fehér lepel alatt pihen a ti város ..Esetleg a falu, hhol „hósipkás” kémények egykedvűen pipálnak... Ez így is van, de mégis köz­helyek ezek, amelyek talán ^Kiférnek a festő vásznán, de jtto'z igazi tél beköszöntével a , hó egycsapásra kizökkent ztpennünket a hétköznapok ■^megszokott. ritmusából. ’ Azt mondtuk, lassan meg- ^ússzuk a telet. Nincs hó, január közepét írjuk, még eYmindig nincs hó s akármi­lyen február—március hó- Jiap következzék is, — né- fhány száraz hetet elrabol­junk már a téltől. így ör­vendeznek a házmesterek, gépkocsivezetők, vasutasok, útkarbantartók. Igazuk van. A földekre meg hó kell, ismert kifagy a vetés, oda a &iérmés. Ez is igaz. A kis­iskolások eddig csak rajzol­ják a hóembert az iskola­padban, most építhetik az tudvarokon és a játszótere- idken. Tegnap sílécet cipeltek már a vállukon e szép sport *jág rajongói föl a Mecsekre n és koraesti szürkületkor Ufyriss hideget hoztak be so- tigukkal a dömörkapui tu- ofristaházba. Forraltbort it- eHak és a fűszer illata át- i tjárta a termeket. & Fehér és hideg. Csak? Van más tulajdonsága is. .0Mondjuk illata. Ha egy ma- ■igrékkai az arcomhoz emelek, újakkor emlékeztet a vasre­szelék illatára. És puha ott, Hahói láb vagy gép nyomot -émég nem hagyott. És szűri JJo felesleges zörejeket. rt ptemrég három pécsi vct­u ” dász járta a Bisse- ff’környéki nagy erdőséget 1^1két napon keresztül — re- ^tményteíenül. tű>nem lövik, — három, esz­tendeje nagyon megritkítot­ták az állományt — szarvas- nyomokat kerestek. Kesereg­etek. „Ha lett volna hó, amely v őrzi a nyomokat!” De nem ivóit. Nápolyiszeletet ettek 1 'vacsorára a bissei kocsmá­dban és hazajöttek. Most ?%már van hó, és a szarvas- ^bika akár besétálhat a falu dolá is, lőni rá nem szabad, fi itt a tilalom ideje. ( y Most „másokat" vesznek célba. Nem a szerencsével ■ ’ ezúttal meg nem áldott hő­mérőmül vadászok, hanem íocsak úgy általában az uta­sok. Már szidják. Már reg­gel szidták az autóbuszve­zetőt, a kalauzt, a vállala­tot, a Köztisztaságit, a ház­mestereket, a PIK-et, már célbavettek mindenkit, akik „okai” mindennek. Vagyis a hónak. No igen, a hónak van romantikája, amig az erdőt járjuk, amig a gye­rekek szánkón suhannak le a város meredek utcáin, amig hócsaták folynak az iskolai udvarokon, amig cserépkorsóba eresztett riz- ling társaságában pislogunk kifelé a borospince ablakán. A hó azonban rideg való­sággá válik abban a pilla­natban, amikor késnek a buszok, vonatok, az autók összekoccannak az ország­úton, amikor hanyattesünk a síkos járdákon és inkvi­zíciót módszerekkel büntet­nénk a járdát nem takarító háztulajdonosokat. Mennyi öröm és baj! A hó miatt.' Egész éjjel esett, sűrűn és ferdén satírozva ezüst szálakkal az utcai lámpák fénykorét. Ap úttest egy- szintre került a járdával. Még nem voltak lábnyomok. Aztán jött egy férfi. Feke­tén, szinte arc nélkül, ka­lapban, kis csomaggal a hóna alatt. Az utcában elő­ször vágott nyomot a szűz hóban. Akik utána jöttek, nem tértek el a nyomtól, amely egyre szélesedett, majd belebotorkált a főút­vonal autóktaposta széles szalagjába. Most ébredt a város. Vagy talán nem is aludt, teljesen soha nem is alszik. t» apókig? Hetekig? De " először majd a jármü­vek bontják meg a fehér hótakaró szép harmóniáját. Megszürkül, ikrisodik, sa­lakkal, homokkal, korom­mal, olajjal, égéstermékkel vegyül. Aztán fekete lesz. A nap is lehámozza majd a háztetőket. Nagy dara­bokban csusszan le a jár­dára, s áld alá kerül, meg kapja az első tavaszi zu­hanyt, egyelőre szilárd ál­lapotban. Akik pedig a na­pos oldalról, — sütkérező i közben — figyelik ezt ai évenként ismétlődő utca heccet, azok jót nevetnek No és? Akkor már tavas-, lesz. A nap átsüti a sza kállas ereszek jégcsapjai és csurog, suhog a víz te- tőn, csatornán, járdán, út testen. Akkor már únjuk < havat. Amit annyira vár­tunk. De még januárt írunk.'. Rab Ferenc--------napló-------------------­Tov ább magasítják a Duna-jobbparti töltéseket Bővítik a tekele-víz medrét Vízmüveket építenek Mohácson, bzentlörincen és Bükkösdön 5 A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóságnak alapvető fel­adata a vízgazdálkodás, vagy­is a rendelkezésre álló víz­készletek feltárása, megóvása, a vízszennyeződés elleni véde­kezés és a vízügyi hatósági feladatok ellátása. 1965-ben például 1 300 000 forint bírsá­got vetettek ki a Mecseki Szénbányászati Trösztre, a Pé­csi Gázműre, a Szigetvári Konzervgyárra és más olyan üzemekre, amelyeknek szenny­vízkibocsátása a megtűrtnél : magasabb volt. A bírságból > befolyó összegek később a ' vízszennyeződés elleni védeke­zést szolgálják. A vízgazdál­, kodás azonban nem meríti ki ! teljesen a Vízügyi Igazgatóság i munkáját. Ha ehhez azonban \ árvizek, valamint a belvizek ) elleni védekezést és a kárel- í hárítást is hozzávesszük — ! 1965-ben csaknem 72 millió (forintot fordított az Igazgató- jság belvízcsatornák, vizfolyá- j sok, árvízvédelmi töltések ter­> vezésére, fejlesztésére, felújí- ) tására és karbantartására — (kapunk teljes keresztmetsze- (tét e két megyére kiterjedő j szerv tevékenységéről. Magasabbak, erősabbak a gátak Gombás Lukács, az igaz- < gatóság vezetője Holl Lajos 1 főmérnökkel most összegezik / az elmúlt év eredményeit. | — Tavaly 28 millió forintot (fordítottunk a termelőszövet- \ kezetek öntözőberendezései- Jnek létrehozására, halastavak \ építésére és a vizműtársulá- s sok vízhálózatának kialakitá- isára. Baranyában és Somogy- I ban 12 vízgazdálkodási társu­lás és 32 törpevízmű társulás í működik, amelyeknek vizgaz- ! dálkodási, pénzügyi és műsza- (ki felügyelete ugyancsak az í igazgatóság hatásköréhez tar- ítozik. A társulatok 1962-ben í 69 millió forint értékű mun- | kát végeztek el. Ezt az össze- ! get elsősorban a falusi víz- í hálózat építésére használták, de talajvédelmi munkák el­végzését, lecsapolásokat i6 szolgáltak. Az év eredményei­hez tartozik, hogy tovább folytattuk a tározási lehetősé­gek felkutatását, és a víz­folyások vízmérlegének feldol­gozását Baranyában. A Vízügyi Igazgatóság nagy erőpróbáját jelentette az ár­víz. — Az árvíz következtében eredeti tervünk felborult. Az árvíz után súlyponti felada­tunk a helyreállítás, valamint a töltésfejlesztés és a töltés- erősítés lett. Körülbelül 300 ezer köbméter földdel erősí­tettük az igazgatóság munka­eszközeivel a Mohács-jobbpar­ti töltéseket. A Folyamsza­bályozási és Kavicskotró Vál­lalat kotróhajói ezen felül mintegy 150—180 000 köbmé­ternyi földmunkát végeztek Mohács térségében. Ezzel je­lentősen fokoztuk a védelem biztonságát, csökkentettük a töltések mentén az átszivár- gási lehetőséget, sőt, csökken­tettük a jövőbeni védelmi költségeket is. A Mohács-’ jobbparti töltés 130 centimé­terre] lesz magasabb az 1965. évi legnagyobb árvízszintnél. Az a földmennyiség, amit ho­mokzsákokban az árvíz ide­jén odahordtunk, teljesen be­épült a töltéstestbe. A kölkedi helyzet Ismeretes, hogy az árvíz elleni védekezés csupán Mo­hács térségében több, mint 50 millió forintba került. Az öt­venmillióból épült meg egye­bek között a kölkedi körgát, mely még most is áll, a amellyel kapcsolatban több­ször hangzott el olyan panasz, hogy esőzés idején több házat elönt a víz. — Az árvíz elleni védeke­zés miatt vált szükségessé a kölkedi körgát megépítése. Azóta többszörösen átvágtuk az északi ée a déli töltést, a vizet teljesen kivezettük, így nem tud annyi víz összegyűl­ni, hogy az érintett 8—^10 csa­lád házait veszélyeztesse. Mi­vel lehetséges, hogy húsz évig nem lesz szükség erre a töltésre, ugyanakkor az is megtörtén hetik, hogy jövőre ismét az ottani lakosság foko­zott védelmét kell biztosíta­nia, a Vízügyi Főigazgatóság dönt arról, hogy a gát meg- maradjon-e jelenlegi helyén, vagy nagy anyagi ráfordítá­sokkal áthelyezzük. Az elmúlt esztendő jelentő­sebb vízügyi beruházásai kö­zé tartozik a Fekete-víz med­rének bővítése, amit a tavalyi ZENEI NAPLÓ FISCHER ANNIE EMBERNEK LENNI pt )M— Embernek lenni... 1— noja Kiss Gizella önkéntes pJidőr, KISZ-tan ácsadó ta- ij^r, ifjúságvédelmi felelős, $ földrajzot tanít a Janus ínnonius Gimnáziumban —, ibemok lenni minden vo­nlon! Ez egy olyan életfel- jf/jjás, program — teszi hozzá k'Vetve —, amit a gyakorlat- sí jn megvalósítani nem is loan könnyű. jpjvli mindent foglalhat roagá- n ez a két szó: embernek •*Ani? — Küzdelmet, munkát, fedéseket. Mi mindent tük­rei? — Magányosságot, i»másrautaltságot, összetar- ’ it, szövetséget, segítőkészsé­v ,1— A rendőrségi ügyek érde- — mondja Kis® Gizella jji újságírásra célozva —, de j is érdekes, amiért ügyek .ílurfh és akkor is érdekesek, fellőtt a bíróságra kerülné­d<!— Egyetértünk — mondom. 4; de hogyan lehet ezt előre r ícLni ? El kell menni a gyere­kekhez, meg kell ismerni a í^rnyezetet, a családot. Meg V,fll ismerni őket! V— De kiket? Mindenkihez ■i*m lehet elmenni. — Erre van támpont. Aki­ije fokozottan romlik a ta- ■Imányi eredménye. Vagy . :í félrehúzódik a többitől. :t látja az ember. Nem szó­ld. hogy valaki is egyedül 'rezze magát. ‘i — Tavaly hány családot Iá- ugatott • meg? '/Bosszú beszélgetés alapján tudom megállapítani; körülbe­lül százat. — Családot látogatni — kérdezem —, az Ifjúságvédel­mi felelős kötelessége? — Persze. — Ki, ellenőrzi a munká­ját, kinek számol be róla? — Magamnak. — Legközelebb mikor megy? — Holnap. — Kihez? — Egy kislányhoz, akit ki­csaptak az iskolából. — Magával mehetek? — Jöjjön! A kislányt, akit megláto­gattunk. N. Máriáhiak hívják, tizenhat éves és az első osz­tályba járt. — Rossz gyerek? — teszem fel útközben a meglehetősen suta kérdést. — Nem tudom. — Miért csapták ki? — Nem tudom, nem taní­tottam. N. Mária szívesen fogad. A szobában sötét van, a vil­lany nem ég, bizonyára taka­rékossági okokból. Levesszük a kabátot, leülünk. Rövid un­szolás után a kislány is. Édes­anyja állva marad. Lassan engdd a feszültség, ami diák ég tanárnő között megszokott. — Miért maradtál ki? — Kidobtak. — S miért dobtak ki? — Mert nem mentem isko­lába. — Bizonyára "tudod, mi lesz a következő kérdésem. Miért nem méhtél iskolába? — Nem mentem. — Miért, valamilyen okod volt erre? — Szeptemberben kezdő­dött az egész cirkusz. — Milyen cirkusz? — Nem akartam én tovább tanulni — tör ki a kislány, — nem én akartam. _ Mit akartál csrinálni? — El akartam menni ipari tanulónak. — Hová? — Mégis: mihez voK ked­ved? — A kereskedelemhez — ezt úgy mondja, hogy nem hiszem el. — Ki akarta, hogy tovább tanulj? — A köles. A kollégiumban Így határoztak. Hárman vol­tunk jó tanulók. Ide osztottak be. A kislány szeme egyre ned­vesebb lesz. A .köles” — mint később megtudtam —, a bük- kösdi leánynevelő. A gimná­zium, ahova járt. gyermek­felügyelői szakközépiskola Képesítést ad. — Nem gondolod, hogy a kollégiumban lót akartak? — Lehet. De én dolgozni akartam. És haza akartam jönni. K. Márta Bükkös*« a pé­csi átmeneti kollégiumba ke­rült, állami gondozásba. — Sápadt vagy —, a tanár­nő előrehajol és megigazítja a kislány haját. — Nem a hajad. Tudom, hogy ez a di­vat, de sápadt vagy. — Áh. csak kócos. — Mindig itthon van az­óta? Nem szokott kijárni? — fordul Kiss Gizella a mamá­hoz. — Nem vagyok én itthon, dolgozom. — Mennyit tetszik keresni? — Kilencszáznyolcvanat. — Csak ketten vannak? — Van még egy gyerekem, ö is kollégiumban. Hatodi­kos. — Te most mihez, akarsz kezdeni? — fordul a kislány­hoz. — Dolgozni szeretnék. — Próbálkoztál? — Igen, úgy volt. hogy... — és elmondja, ami nem si­került. — A Laci bácsi is akart segíteni, meg a Mária néni is. De nincs munka. Még nincs. Laci bácsi min­dennap jön. Laci bácsi és Mária néni nevelők. Ahogy a kislány sza­vaiból kitűnik, törődnek gyerekkel. Elbúcsúzunk. A konyhában világosabb van. mint a szo­bában. A falon újságkivágá­sok. Színészfotók. — Milyen szép 3 millióval szemben idén 12 milliós ráfordítással folytat­nak. A Fekete-víz gyűjti össze a Gyöngyös-patak, az Almás­patak, a Pécsi-víz és több más patak vizét. Szabályozá­sával, medrének bővítésével ezek korábban gyakori kiön­tésének megakadályozása a cél. A Dráva szabályozására Matty térségében 4 millió fo­rintot fordított 1965-ben a Déldunántúli Vízügyi Igazga­tóság. — Az ez évi tervünk 62 millió forint felhasználását irányozza elő Ebből tovább folytatjuk a Duna-parti tölté­sek erősítését, magasítását. Tervjavaslatunk szerint 3,5 millió forintot használunk fel erre a célra. Legnagyobb munkánk a Fekete-vfz, majd a Baranya csatorna mederbő­vítése lesz. A vízgazdálkodási feladatok közül legfontosabb a vízminőség megóvása. Elké­szítjük a vízfolyások vízmér­legét és ezek alapján hatá­rozzuk meg a felhasználható szabad vízkészleteket. Ebben az esztendőben több vízmű épül Baranyában. Ezek közül legjelentősebb a mohácsi, a szentlőrinci éa a bükkösdi. Vízmű építéséhez kezdünk Nagyharsányban, Magyarher- telenden és Vókányban. Elő­készítjük a következő évek törpevízmű-építéseit is. 1967— 196fi-ban törpe vízm ű -tá rsu 1 ás létrehozását tervezzük Vajsz- lón. Szászváron, Mágocsan, Hidason, Mecseknádasdon, Pa- tapoklosiban és Szentlászlőn. A törpe vízművek műszaki ter vei még az idén elkészülnek. Balviitlt vérhatók Az igazgatóság már készül a tavasai belvizek fogadásá­ra Is. — Az őszi- bőséges csapa­dékmennyiségtől telített a ta­laj és olvadás esetén nem tudja befogadni a nagy víz­tömegeket. Ezért tavasszal ki­sebb elöntések várhatók. A védekezés átfogó szervezeti intézkedéseket követel. Fon­tos, hogy a mezőgazdasági üzemek gondoskodjanak a ki­sebb levezető árkok kitisztí­tásáról, az áteresztők szabad- dátételéről és teljes erővel segítsék saját területükről a víz levezetését nyed van. Ezek azok. akiket szeretsz? — AJciket szeretek, azok bent vannak a szobában. — Nem is láttái .1 őket. — Visszamegyünk. — Gyújts lámpátI — mond­ja a mama. — Látom, az a Bére» Ilona És az? — A Kildare. — Nincs is olyan rossz Íz­lésed. Az ki la? — A Dómján Edit — Ezeket veszed, ezeket az újságokat? —- Igen. Meg mást is. — És olvasod is őket? — Igen. — Mi érdeled a legjobban — A divat — vallja be szé­gyenlősen, de nevet a szeme — Látod, Így szeretem, ha mosolyogsz. — Ezt a Laci bácsi is mond­ta. — Mit? — Hogy megver, ha nem nevetek. • — Nos — kérdez az utcán Kiss Gizella. — Mit fog imi róla? — Nehéz lenne elmondani — Ez a kislány biztos so­kat hallja otthon, hogy dol­goznia kellene. És van benne szív. — Van. — Jön a tanácsra? — Miért? — Munkát kell neki szerez­ni. — Megyek. novemberben elmaradt zongo­rahangversenyére január 16- án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor kerül sor a Neriízeti Színházban. Vendégjátéka ré­gen várt eseménye városunk zenei életének, hiszen egyéni­ségével. tudásával, varázsla­tos játékával minden alka­lommal megrendíti hallgató­ságát. Művészetének költői erejében, mondanivalójának gazdagságában, mely az elő­adóművészet mind magasabb csúcsait fedezi fel az egész világ hangversenylátogatói számára, most ml is közvet­len közelről, a személyes él­mény lebilincselő hatásával találkozhatunk. Méltató! azt írják róla. hogy a zene igaz­ságának szüntelen és szenve­délyes kutatása vezeti mind újabb meg újabb magaslatra Miközben egy-egy mű kottá­ját vallatja, az a zeneszerző teljes életművének valamenv- nyi összefüggését, a kompozí­ció keletkezésének ^korát tár­ja fel Ezért örültünk, ami­kor megismertük Fischer An­nie pécsi koncertjének rész­letes programját: három Mo- zart-mű: a c-moll fan^-da (K. 396). a D-ddr rondo 'K. 485) és az a-moll szonáte K. 310), aztán Schumann Fanta­siestücke (op. 12.) című nagv- lél egzetű kompozíciója, és vé­gül a csúcs: Liszt: h-moll szonátája. Várjuk Fischer Annie va­sárnapi hangversenyét. de várjuk a három nappal ké­sőbb. a Liszt-teremben este fél 8-kor kezdődő orgonákon - centet Is, melyen e gyönyörű hangszer két pécsi művésze: HALÁSZ BÉLA ÉS VÖNÖCZKY ENDRE ül a játékasztalhoz. Műsoru­kon az orgonairodalom né­hány szép alkotása szerepel: Bach a-moll prelúdium ég fu­gája, melynek Jellegzetessége, hogy rövidebb preludium elő­zi meg a hatalmas és virtuóz fugát, majd egy Mendels- sohn-mű következik. Mendels­sohn sokszínű életművében külön helyet foglal el néhány orgonaműve, elsősorban hat orgonaazonátája. A hangver­senyen előadásra kerülő III szonáta két tételes. Ezután Halász Béla mai magyar ze­neszerző, Gárdonyi Zoltán gregorián dallamra írt Parti- táját szólaltatja meg. Vönöcz- ky Endre műsorát Bach fia­talkori, életerővel és lendület­tel teli D-dúr preludium és fugájával kezdi, majd a bel­ga Cesar Franck: Preludium. fuga és variáció című műve hangzik el, melyet három kis korálelőjáték (Pachelbel. Bux­tehude és Bach alkotása) kö­vet A hangversenyt Reger rövid, hatalmas hangorkán- nal szóló bevezetésű Introduc­tion és Passacaglia című alko­tása fejezi be. Az elmúlt napokban a Pé­csi Nemzeti Színház Lammer- moori Lucia előadásain Ed­gar szerepében CSONGOR JÓZSEF mutatkozott be. Kiváló teno­ristánk hangfekvésének kitű­nően megfelel ez a szerep, melyet becsülettel meg Is ol­dott. Csongor eddigi szerepé­ben viszont Wágner Józsefet hallhattuk, aki ezúttal is Igen jó benyomást keltett Érdekes bemutatóra kész"', a Janus Pannonius Gimná­zium leánykórusa. A kórus él vezetője, Ivasivka Mátyás már évek óta levelezési kap­csolatban áll az angol zene­történet Purcell mellett leg­jelentősebb, élő zeneszerzőjé­vel, BENJAMIN BRITTENNEL aki a Kodályunkhoz ha­sonlóan az „Ifjúság embere”. E kapcsolat«* eddigi legszebb bizonyítéka az az igen mee- tisztelő megbízatás, melyet a Janus-kórus kapott Britten'öl Egyik legújabb, orgonakisére- tes, egyneműkari művének, az öttételes Missa Brevtsnek ma­gyarországi bemutatóját bízta a pécsi gimnázium immár négyszeres helikoni aranyér­me leánykórusáca.

Next

/
Thumbnails
Contents