Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
1966. JANUAR 13. napló 3 Lesz-e gazdáfa társasházépítésnek ? Pénz, építőanyag és kivitelező oil A múlt év decemberében ■?.kket írtunk lapunkban Zöld áf-at a társasházépítésnek! ;í<inmel. A cikkben közöltük, V',)gy a tömeges tái-sasházépí- g(-s több feltételét megteremitek. Van telek, a Pécsi Ter- > Vállalat elkészítette a építendő terület szakaszos '‘Jzművesítési tervét. A Ma- v!ar Építőművészek Pécsi ®Toportja és az Építőipari Tu- ^fiányos Egyesület Pécsi ^■portjának tagjai számítá- Tcat végeztek, s azt állítják, ,gy mintegy 190 ezer forin- eJ'i költséggel elő lehet állí- at‘ii egy átlagos társasházi "'‘teást, beleértve a telekárait és a közművesítés! kiadását is. ^'bT ASA-elemekkel Építeni szándékozókban t£»cs hiány. Balatonyi Dezső, ?itOTP Baranya megyei fióknak vezetője szerint Jelen- .<*' legalább ezren vállalkozónak egy ilyen akcióra a íÉosban. Mi hiányzik akkor óg? Mindenekelőtt a pénz. ♦•beépítésre váró terület köz- ’"•svesítési költségét valakitől előzetesen meg kell hite- ’^nie. > s «álint János, a Pécsi Terséé Vállalat igazgatója Bu- oéiestre utazott ebben az rácban s tárgyalt Gács -hzlóval, az OTP vezérigaz- ’léójával. Részletesen ismertje előtte a számításokat, iveket és elképzeléseket. <ii':s László a tájékoztató h*n megígérte, hogy kamatmentes hitelt biztosít a telek- béíárlás és közművesítés cél- íAs. , tta az OTP tartja a szavát, :Z*.or pénzben sem lesz eln.v.. A pénz azonban még elég. Egy tömeges épít- oíés nemcsak pénzt emészt ifi hanem rengeteg építő- íagot is. A következő kér- tehát úgy szólt, hogy ^-e elég építőanyagunk, il- áje milyen anyaggal épít- % egyáltalán? jálint János válaszában az többi társasházépítésé- ‘^hivatkozott. Mint mondotta legtöbb helyen a hagyo- fjjyos építőanyagot válasz- fl1iék. (Természetesen esetleg rj>a kerülhet a panel is.) A jekvő szükséglet megkíván- p hogy az építőanyagipar vé- \rfen jobb és termeléke- ">1JDb munkát, s a TÜZÉP "'Jjtsa meg az anyagellátást teától értetődik, hogy a ^ jyományos építőanyagok használását újakkal kom- ’ “Tihat iák. Bálint János sze- W. például stasa-elemekkel n^ene felépíteni a födéme- o i Emélkeztetett arra, hogy Tjécsi stasa-üzem termelvé- t^Jnek talán csak a negyedórát tudják a városban fel- e -nálni, az elemek többsé- én Szegedre, Zalaegerszegre cő^náshová kell szállítani. A ■-rfizú fuvarok naßy szállítá- Vójtöltségre vezetnek, fokoznia vagonhiányt. A jövőben céj nagymértékben csökkentig Vjénk. éW ■d‘ A kísz-ekkel pénz és építőanyag utár fivitelezőkön a sor, hiszen U mint kétezer társasház- st felépíteni — ennyirő t # szói — nem kis dolog rldnek vállalnia kell ez! munkát állami építőipar nerr wlhatJa, hiszen amúgy ii ■rhelt. s nem tud határ W befejezni egy sor léte |*ényt. Ezért mindenki ; *<ekre gondol. Amint Bá »János is mondja, a ktsz Kapacitása jelenleg nine: H kihasználva. Elszórtál Äeznek, munkájuk nen lBé termelékeny. A Terve «Vállalat igazgatója szerin a különböző építőipar Äek munkaterületét eg! »e koncentrálnák géfiesí "Régüket fokoznák, leg Jh> 50 százalékkal, sőt méi »óbb mértékben növeked ||a termelékenységük, t ■ek tehát képesek volná , a több mint kétezer la i “'felépítésére. 8 nem kel lene tartani attól, hogy betöltetlen űrt hagynak maguk után. Ha ugyanis a ktsz-eket egy területre koncentrálnánk a magánkisiparosok vállalhatnák el azt a sok apró munkát családi ház megnagyobbítása, fürdőszoba építése stb. —, amelyekre ma még a ktsz-ek elfecsérlik erejük egy részét. A magánkisiparosoknak is volna tehát munkájuk, nem építhetnének viszont — nemegyszer illegálisan — házakat. Automatikusan helyreállíthatnánk az egészséges arányokat. A fentiekkel Magyarcsik Gyula, a KISZÖV elnökhelyettese és Haász József, a KISZÖV termelési osztályvezetője is egyetértett. Elmondották. hogy már évek óta foglalkoznak a tömegesebb méretű társasházépítés gondolatával. Közölték, hogy a megyében a pécsivel együtt hét építő ktsz van. Ebből hármat — a pécsit, sásdit és pécsvá- radit — a pécsi társasházépítésekre irányíthatnának. A többieket nem lehetne elvonni a fontos vidéki építkezésektől. A Minisztertanács mellett működő Gazdasági Bizottság döntése alapján 1138 társasházat kell felépíteni , városunkban a harmadik ötéves tervben. A három ktsz vállalni tudja ezt a munkát. Gépek kellenek! Ha a három ktsz-t egy munkaterületre koncentrálják, az minden bizonnyal különböző szervezési intézkedéseket tesz szükségessé. Ezt aránylag könnyűszerrel megoldhatják. Sokkal több gondot okoz viszont a géphiány. A három ktsz ugyanis nincs felszerelve elegendő és megfelelő kapacitású földmunka-, illetve emelőgépekkel, márpedig gépek nélkül nem lehet a stasa- elemeket felhasználni. Bár a gépi ellátás az utóbbi időszakban meggyorsult, több és nagyobb teljesítményű darukra stb.-kre van még szükség. Több-kevesebb földmunkagépet időnként bérbe adhatna a Baranya megyei Építőipari Vállalat is. A különböző forrásokból eredő vélemények szerint a vállalat földmunka- gépeit ma úgy sem lehet teljes mértékben kihasználni. A társasházépítés ügyében felkerestük dr. Bánki Nándort, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetőjét és Körösi Lajost, a városi tanács elnökét is. A Körösi elv- társ irodájában lezajlott beszélgetésen részt vett Hirdi Ferenc, a városi tanács építési és közlekedési osztályának főmérnöke, illetve dr. Misán- gyi Sándor, a tanács tervosztályának vezetője is. !\inc* igazi gazda Hirdi Ferenc közlése szerint 1967-ben 200 lakás építését akarják megkezdeni, szerencsés esetben befejezni. 1967 közel van már, a terv végrehajtása maximális erőfeszítést követel meg a különböző szervektől. S a feladat még fokozódik. mert a 200 lakás csak indulószám. A következő három évben, tehát 1970 végéig évente több mint 300 társasházi lakást kell felépítenünk, ha teljesíteni akarjuk a Gazdasági Bizottság 1138 lakásos tervét. Az állami építőipari vállalatoknál egész hivatali apparátus foglalkozik az ilyen volumenű építkezések adminiszt rációs munkáival. A társasház építésitek viszont nincs ügyintéző gárdája. Foglalkozik vele a tanács, a Tervező Vállalat meg más is, mert a program mindegyiket érinti valamiképpen. Annyira azonban egyiket sem, hogy az egész — bonyolult és szervezett — ügvin'éz.ést magára vállalja. Mindegyiknek más a dolga, s nincs is erre létszáma. A társasházépítés ügye tehát azon áll vagy bukik, hogy lesz-e a dolognak igazi gazdája. Ezt dr. Bánki Nándor és Körösi Lajos is kiemelte Pécsett sok olyan tehetséges ember él, aki szívesen áldoz és munkálkodik egy nemes ügyért. A Pécsi Tervező Vállalat már eddig is jóval többet foglalkozott az üggyel, mint 'amennyi — profilja alapján — kötelessége volna. Feltétlenül megemlítendő a Magyar Építőművészek pécsi Csoportja és az Építőipari Tudományos Egyesület Pécsi Csoportja is. Dr. Szabó Dezső, az Építésgazdasági és -Szervezési Intézet Pécsi Kutatócsoportjának munkatársa az elmúlt évben harminc gépelt oldalas tanulmányt adott ki a társasházépítés problémáiról. A tanulmány nagy figyelmet érdemel, már azért is, mert olyan ember tollából szárma- "kik, aki építészmérnök és jogász egyszemélyben, így meglehetősen jól láthatja a különböző problémákat. Minden feltétele megvan tehát annak, hogy egy társadalmi bizottságot hozzunk létre a társasházépítési program végrehajtására, csupán egy szerv vagy személy kell. amely e bizottság megalakítását kezdeményezi. Függetlenített személyeket! Végső fokon persze még egy ilyen bizottság sem elég, hiszen tagjai napi feladataikkal vannak elfoglalva, s csupán szabad idejük egy részében számíthatunk a munkájukra. Ezért szükség volna olyan emberekre is, akiknek csak a társasházépítés előkészítése, szervezése, stb. volna a dolga. Hogy hány ember legyen ez. s hol rendezzék be az irodájukat, az már külön megfontolások tárgya lenne, s nem érinti a kérdés érdemi részét. Körösi Lajos és dr. Bánki Nándor is egyetértett az ilyen elképzelésekkel. Amint tapasztaltuk, ma főként a városi tanács tartja kezében a szervezési ügyeket. A hitek szerint az Építésügyi Minisztérium létszámvizsgálatot rendelt el az építési és közlekedési osztálynál, s ez a vizsgálat arra enged következtetni, hogy ismerik és megértik a problémát. Társasházak a Hunyadi úton Az MSZMP KB határozatainak szellemében 1965 az eredmények éve voll' Hogyan vette ki részét a decemberi határozatok megvalósításából az A KÖP pártbizottsága Magyar László Takács László párttitkár nem tart ideológiai kiselőadást, beszélgetésünk végig a gazdálkodás szférájában marad. Egyébként is, ami mjun- kát végeztek, azt a felsőbb pártszervek, a vállalat helyzete és maga a határozat szabta meg — így mondja. Éppen ezért hozták létre az AKÖV- nél a pártbizottságot, hogy álljon élére a határozat megvalósításáért folyó munkának. Alapos elemzés, lelkiismeretes munka előzte meg azoknak a feladatoknak a kiválasztását, melyek legjobban illenek a vállalat sajátos jellegéhez. A súlyozás helyesen történt, ezt az elért eredmények bizonyítják. De ő rögtön ezzel kezdi: ÖSSZHANG A VEZETÉSBEN — Viszonylag könnyű helyzetben voltunk; jócskán akadt javítanivaló... — Miért, honnan indultak? — Az Autóközlekedési Igazgatóságtól. A TEFU, a MÁV- AUT, a helyi közlekedés, a komlóiak mind „önálló” vállalatok voltak, külön-külön akartak jól dolgozni. Az igazgatóság pedig, amely egész Dél-Dunántúlt „összefogta”, nem tett mást, mint közvetítette a minisztérium utasításait a különböző részlegeknek. Éveken keresztül „eredményromló” cég voltunk, vagyis a tervezettnél kevesebb nyereséget tudtunk befizetni a költségszint emelkedése miatt — Úgy tudom, az átszervezés még a decemberi határozat előtt megtörtént. — Igen. önálló megyei vállalatok jöttek létre, köztük a 12-es AKÖV is, a TEFU, MAVAUT stb. egyesítése útján. — Első intézkedésük? — A vezetés egységének és összhangjának megteremtése. Ez a vállalat tevékenysége, a bevezetendő intézkedések szempontjából létfontosságú volt. * — Komoly akadályokba ütközött? — Hát akadtak vezetők, akik nehezen szokták meg, hogy az utasítások kiadásán kívül mást is várnak tőlük. A korábban „önállóan” gazdálkodó részlegekkel pedig meg kellett értetni, hogy az AKÓV-höz tartoznak, első a népgazdaság és a lakosság érdeke. Furcsán takarékoskodtak kezdetben. Spóroltak "az indigóval, a lábtörlővel, bizonyos papírokkal... — sőt, a kerekekkel is. Egyes vezetők futózás helyett járatták őket egészen vászonig, hogy az adott időszakban elért „megtakarítás” alapján prémiumban részesüljenek. A gépkocsivezetők egy része, hogy jobb teljesítményt mutasson ki, az út minőségével sem töfudve, túlterhelte a kocsit. Ezzel valóban megtakarítottak egy- kétezer forintot, de ennél sokkal nagyobb károkat okoztak a gépkocsiban. A vezetők általában elnézték ezt, helyenként még támogatták is. Olyan eset is előfordult, hogy a vezető, jó szándékkal ugyan, ‘nem adott ki több anyagot, sőt, lezárta a raktárt — hogy csökkentse a költségeket. Tlven körülmények között iött az az intézkedés, amely valóban jelentős meg- takar'tást eredményezett. így beszél erről Takács László: CSÖKKENŐ KÖLTSÉGEK A Pécsi Felsőfokú Vegylnarl Gépészed Tee»*Vk<^>r> utcai tömbjének északi és déli épflleirészét már fe1ú,;- Az állványok már a középső épületet borítják. F.bben nz ér bán ennek a felújításán dolgoznak az építők. — Az eredeti „kisvállalatok” minden munkát maguk végeztek kisipari módszerekkel, kézi erővel, több ráfordítással. Nekiláttunk tehát koncentrálni és specializálni a termelést, bizonyos munkafolyamatokat, gépeket és embereket egy helyre, központi helyre csoportosítottunk. ígv jól felszerelt üzemben jól képzett szakemberek magasabb technikai szinten végzik a motor-, rugó-, adagoló- stb javításokat. De röntgenezni is tudjuk a legfontosabb alkatrészeket, és korszerű gépek esi mérőállomást hoztunk létre, kiküszöbölve ezzel a szükség- •-erűén szubjektív emberi érzékszervekre támaszkodó vizsgálatokat. Eradminv* j tószázalék és mintegy 0,5 százalékkal kevesebbet emésztettek fel a költségek 1965-ben. Ez többmilliós megtakarítást jelent, túlnyomórészt impoit- ' anyagokból. — A határozat az élő munkával történő takarékos!: dást is fontosnak tartja. Sí--0 került ebben a vonatkozásban előrelépni? ÉRDEKELTTÉ TETTÉK AZ EMBEREKET — Bevezettük a teljesítménybérezést, először a gépkocsivezetőknél. Legtöbbjük rögtön megértette, hogy nem jár rosszul, ha dolgozik. Persze. előfordult, hogy — a szorosan megállapított idő következtében — a legbecsületesebb munkával sem tudták megkeresni korábbi órabérüket. Ezeket a panaszokat már orvosoltuk, a teljesítménybér számukra is, a vállalatnak is kedvező. Amikor a gépkocsivezetők már teljesítményben dolgoztak, de a rakodiik még nem. érdekes helyzet alakult ki. A sofőrök rá-rászól- tak a rakodókra, hogy igyekezzenek. mire azok többnyire csak vállukat vonogat- ták; „Minek? Az órabé-em így is, úgy is megvan!” — Náluk egyébként is nehezebb volt áttérni a teljesítménybérezésre: jónéhánvan ép-vm azért jöttek ide. mert itt „nincs az a nagy hajtás.” — Célul tűztük ki, hogy pc legyen olyan bérfizetés, ami mögött nincs tel jes'tménv. Ennek szellemében rendeztük a gépkocsivezetők és kalavok fizetését: a ledolgozott id*ö-t. 100, az állásidőért eze*-’1 50 százalék iár. Ezzel "•’'•Höben a vezetés beosztotta. a gépkocsivezetők körün'"Kil egyformán részesrdienek a .rossz” fuvarokból és "uol lehet. osztott rr>‘ * ' •'idővel biztosítja a keresetet. AZONOS CÉLOKÉRT Takács elvtárs ígv be«-él: „nekiláttunk”, „beva • cl tü „rendeztük”... Ez is bizo— 't- ja: valóban egység és hang uralkodik a vezet'^'-'-n. Erre támaszkodva -— és pártvezetés fel«.' n'«ő szinten ugyanazokért a célokért munkálkodott. A gazdasági vezetés adta ki az utasításokat, hozta az új, előrevivő intézkedéseket De végrehajtásukhoz a szinte személyekig hato'ő affitá-iós munka teremtette meg a feltételeket.
