Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

A 1966. ÍANTTAK 12. napló 5 Amerikába utazik <i miami Népi Együttes-éTizenkilencedik külföldi méjára készül az eddig 23 yzágban sok sikert aratott ' agyar Állami Népi Együtt -J. Már elkészült az együt- .i küszöbön álló amerikai '-’jának. menetrendje is. A nigyar művészek január 15- indulnak útnak, s New rl,»rkban kezdik meg és feje­lj be csaknem kéthónapos jJVutjukat. Január 18-tól a *Bvap végéig adnak műsort ' város egyik legnagyobb elő- t. ^termében, a City Center­en. s március első két hété­in ismét itt szerepelnek ^Ijd. A két időpont között a 0*lz tagú együttes ellátogat az !Í,iA észak; és középső részé- °Jk nagyvárosaiba; fellép Üttsburg, Cincinnati. Detroit, Wcagó Columbus és Cleve- «d. valamint több más vá- i közönsége előtt, majd rö- időre Kanadába látogat. ^♦»mgvárak épülnek építőipar és a lakásépí- l. gyári jellegű módszerei- < kiterjesztésére Győrött és iWskolcon nagy házépítő kom­iját épül, ennek szovjet gép­iéi majd kétszer annyi Iá- ispánéit gyártanak, mint a ■.n régi ben átadott első bu- wbestd házgyár. Szolnokom új iletelemgyár, Hegyeshal- >r\ pedig egy nagy kavics- •^ályozómű építését kezdik Javítják az ellátást az ^anyagipar hiánycikked­Tanulságok bírósági ítéletekből A baleset-elhárítási oktatás kötelező Amikor mindkét fél fizet - A kötelességmulasztás büntetéssel jár Autóutak feltárása aa idegenforgalom céljaira H. Ádám önálló ács kis­iparos volt, majd a Beremendi Dózsa Termelőszövetkezet tag­ja lett. A tsz megbízta azzal, hogy gépműhelyének födémé­ről a betonba ágyazott desz­kákat leszedje. Az ács a bakk- állványra pallót helyezett és ezen állva látott a munká­hoz. Munka közben egyensú­lyát veszítette, a falnak esett és vállát törte. H. Adám gyógykezelése 9617 forintba került és a gyógykezelő Inté­zet természetesen fizetési meghagyást küldött a tsz-nek a teljesített betegségi szolgál­tatások erejéig. A tsz vonako­dott az összeg megfizetésétől, arra hivatkozott, hogy képzett ácsiparos volt s így őt bal­esetelhárítási oktatásban nem kellett részesíteni. Az ügyből bírósági tárgyalás lett. A pécsi járásbíróság ítéle­tében a kibocsátott fizetési meghagyást hatályában fenn­tartotta s fellebbezés folytán a megyei bíróság az ítéletet helybenhagyta. A megyei bí­róság indokolásában kimond­ta; a tsz alaptalanul érvelt azzal, hogy a sérült képzett ács volt és így nem kellett balesetelhárítási. oktatásban részesíteni. Az idevonatkozó rendetetek kimondják, hogy az a munkáltató, amely az előirt óvórendszabályokat be­Húszmillió dollár értékű hulladékot gyűjtött össze 1965-ben a MÉH A duVkok és az üzemekben 2goző fiatalok az elmúlt •<oen is eredményesen vettek íjfet a .hulladékok, gyűjtésé­ül. segítségük nyomán a nféH-vállalatok. tavaly 196 «jjr tonna vas, 11 000 tonna !jp, 51000 tonna papír és yé0 tonna texlilhulladékot titok át a feldolgozó üze- 'Jjknek. Az összegyűjtött vas Vladék olyan nagy mennyi­ig, hogy 39 000 D—4/K típu- * ! traktor készülhetne belőle. j összegyűjtött hulladék- ai/ágok értéke mintegy húsz- 4lió dollár. Sok tízmillió forintot ér a kb. 400 ezer juh- és báránybőr, amelyet vidéken gyűjtöttek össze a MÉH-telepek. Az átvett juh- és báránybőmek több mint a fele szőrmeipari célra alkalmas. A csaknem egy­millió házi- és mezeinyúlbőrt főként a kalapgyártáshoz használják fel, egy részét azonban szintén a szőrmeipar rendelkezésére bocsátják. Át­vett a MÉH 200 000 marha- és borjú-, valamint tekinté­lyes mennyiségű pézsma-, vidra- és nyestbőrt is. tartani elmulasztja és emiatt baleset következik be, a fel­merült költségeket, nyugellá­tást. baleset járadékot a ki­fizető .szervnek megtéríteni köteles. A tsz csak akkor nem köteles az üzemi balesetből származó költségeket megfi­zetni, ha a baleset kizárólag a sérült mulasztásának követ­kezménye. Az, hogy valaki önálló kisiparos volt, — hang­zik a bíróság ítéletének indo­kolása — nem teszi szükség­telenné a balesetelhárítási ok­tatás megtartását. Helyes, ha a tsz-ek alaposabban meg­vizsgálják; a balesetelhórítás- sal kapcsolatos oktatásban milyen mulasztásaik vannak. Pénzről, de főként az emberek testi épségéről vem szó ... * Az ÉM: Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat és a Pécsváradi- Dózsa Tsz építési szerződést kötöttek. Az építő­ipari vállalat egy halastó épí­tését vállalta mintegy 572 000 forintért. A szerződésbe fog­lalt munka lényegében két völgyzáró gát létesítésére vo­natkozott. A munka helyét a tsz meghatározott Időre volt köteles kitűzni és átadni, er­re azonban a jelzett időpont­ra nem került sor, sőt, az újabb határidőt sem tartották be. Az építőipari vállalat — miután a tsz-t értesítette — a munkákat megkezdeni a gépekkel felvonult. De hiába. A munka megkezdését a tsfc hibájából különböző körülmé­nyek megakadályozták. Mit tesz erre a vállalat? Felhívja a tsz-t: az akadályozó körül­ményeket szüntesse meg, mert ellenkező esetben a gépek ál­lási idejéből származó költ­ségtöbblettel megterheli. Végül is a vállalat 247 óra gépóllást véve alapul. 47 698 forint költ­ség megfizetését kérte a tíz­től. A tsz az igényt vissza­utasította. Az egyeztető bizottság meg­vizsgálta az ügyet s a gépek állásidejét. — mindkét fél be­leegyezésével — a 247 óra helyett 191 órában állapította meg, így az összeg 37 107 fo­rintra csökkent. A tsz azon­ban ezt sem volt hajlandó megfizetni. Az ügy bíróság elé került, ahol az ítélet: a kárt 50—50 százalékban kell meg­osztani. Az indokolás tanulsá­gos: a vállalat helyesen járt el, amikor a munkák érdeké­ben gépeket is felvonultatott, nem tehetnek arról, hogy nem tudtak dolgozni. De az már nem volt helyes, hogy hagyta állni a gépeket ehelyett, hogy elvonult volna és ezzel eleget tesz kárenyhítési kötelezettsé­gének. A bíróság ítéletében hangsúlyozta: ■ a peres felek mindegyike súlyosan megsér­tette a szocialista együttműkö­dés elvét, mert nem követtek el minden lehetőt annak ér­dekében, hogy egymást kise­gítve a kárt elhárítsák. A vál­lalat kis jóindulattal megte­hette volna, hogy munkásai­val a munkaterület útjába ál­ló fákat, tuskókat eltávolít­tassa, s nem tétlenül nézi a körülményeket. A tsz-nek pe­dig a szerződésben foglaltak­nak eleget kellett volna ten­ni. A per és a fizetés elkerül­hető lett volna abban az eset­ben, ha mindkét fél kölcsö­nös jóindulattal segíti egy­mást. A lovászhetényi Uj Remény­ség Tsz volt elnöke M. Gyöbgy ellen folytatott a bíróság tár­gyalást. A tsz sertésállomá­nyában fertőző gyomor- és bélgyulladás lépett fel. A be­teg állatok elkülönítését a körzeti orvos elrendelte, de ennek végrehajtása még he­tekkel később sem történt meg. Számos állat elhullott. A bíróság magasabb összegű pénzbüntetésre ítélte az elnö­köt. Az indokolás kimondja: az alperesnek gondoskodni kell a tsz gazdálkodásának irányításáról, valamint a ter­melési tevékenység szakszerű ellátásáról. Feladata lett volna a beteg állatok megfelelő idő­beni elkülönítéséről, az ólak tisztántartásáról gondoskodni. Mindezekre utasítást kellett volna adnia s ezek végrehaj­tását elelnőrizni. A kárért közrehatása arányában fele­lős. (G. F.) A Magyar Építőművészek Szövetsége, az Országos Idegen forgalmi Tanács és az Építés­ügyi Minisztérium a közel­múltban ötletpályázatot hirde­tett a jelentősebb autóutak mentén a táj adta lehetőségek fokozottabb kiemelésére az idegenforgalom céljait szolgá­ló épületek elhelyezésével, esetleg az oda nem illő épít­mények eltávolításával. A pá­lyázatra 14 tanulmányt küld­tek be. Szigetvári János, a Pécsi Tervező Vállalat mér­nöke a Dunaföldvár, Solt, Kalocsa, Dusnok, Baja útvo­nal idegenforgalmi feltárására készített tervet, amit a bíráló bizottság III. díjban részesí­tett. — Pécsi tervező létére miért választott alföldi útvo­nalat? — A pályázat kiírásának szellemében egy gépkocsival gyorsan bejárható, adott táji szépségekkel rendelkező olyan útvonalat dolgoztam fel, amelynek mentén a „magyar táj” jellegzetességei megtalál­hatók, ugyanakkor a szocia­lista piezőgazdaság eredmé­nyeit tükröző létesítmények is szembetűnőek. Az általam választott útvonalon a síkság, a puszta jól érzékelhető, de az útvonal egyik oldalon a Dunára támaszkodik. — A pályázat elsősorban az idegenforgalom aljait, szol­gálja. A magyar autósoknak is nyújt valamit az útvonal a feltárás után? — Feltétlenül. A B-datonra vagv Budapestre látogató autós kirándulásként Is végig­járhatta az utat és hatja azt a bizonvo« — ;ó értelemben vett — .maa.var romantikát”. A kiinduló állomé« földvár, ahol a feltáró« s'nt levő török torony a bel'”—"M- tás után vármúzeumm- dezhető be. s így az Ho~gn- forealmi látványosság *o«*»i- mát is kielégíti. A tere«« előtti várbástya területére oe- dig egy terraszos vendéül'*4 egység kívánkozik, amin«''' a felépítését javasoltam. A du- naföldvári hídon át az um-á az Alföldre jut. Solton 8 bo­rospincék és présházak táji együttesében borozótér. uzson­názó pihenőhely alakítható ki. Soltot elhagyva, dél felé az 51-es számú útvonalon jobbról a Duna zöldövezete, balról a megművelt gazdag mezőgaz­dasági táj látványa fogadba az autóst. Az útbaeső falvak­ban megtalálhatók a népi épí­tészet jellegzetes emlékei. A hófehér templomok barokk si­sakjukkal rajzolt képként «o- rakoznak egymás után. A fal­vakból a dunai árterületre utak vezetnek le, ahol a ho­mokos part kitűnő fürdési le­hetőséget biztosít. Az útvonr.l közepetáján van Kalocsa, itt az érdeklődő megtekintheti az érseki palotát, melynek könyvtára a benne felhalmo­zott értekekkel külön figyel­met érdemel. Továbbhaladva dél felé, találkozhatunk az Alföld jellegzetességeivel. Ki­emelkedik közülük a dusroH szélmalom. A malom és fából készült belső szerkezete ép­ségben van. csupán a szélke­lepek rongálódtak meg. Az itt lakó molnár a malom tarto­zékait gondosan megőrizte. Itt van még egy rosszabb ál­lapotban levő szélmalom 's, aminek malom vendéglővé ala­kítását javasoltam. Az útvonal végállomása Baja, ahol Petőfl-szlget egy kiépítendő campinggel az út­vonal végső pihenőhelye le­het. ÖK HUSZONHATAN ■ Azt ihondja a közmondás: egy asszony nem asszony, de három asszony már kész * vásár, ha együtt vdnnak. Hát ha három asszony együttesen vásár, mit je- lenthet öt beszédes asz- szony egy társaságban? —■ w Komoly konzíliumot. Bizony azt. Különösen, ha olyan asszonyokról van szó, mint páj Mlhályné, Andrics X Györgyné, Pfaff Antalné, ÚJ Plaskóvtcs Mihályné . és Ja- $ kobovics Pálné, akikkel a nagykozári tsz irodájában tartottuk meg a „konzíliu­mot” a szövetkezetről. Jó / hírük jócskán megelőzte ezt i a beszélgetést. Persze, eb­iben a jó hírben nemcsak ők öten, hanem jóval töb- ■i*5 ben, egész pontosan huszon- hatod magukkal szerepeli nek, méghozzá egyetlen név alatt; Szabadság-brigád. Csak március elsején éri j el az egy esztendőt szövet- $ Ikazésük napja, de Ilyen gaz- \\ | dag, ennyi szép eseményt í/inagába foglaló esztendővel fJJ még a városi, szocialista £---------------------­br igádok sem igen dicse­kedhetnek. Mert amíg . ott rendszerint lakatosok, esz­tergályosok, öntók, szakma szerint egyesülnek brigá­dokba, emitt csak annyi volt kezdetben az alap hoz­zá, hogy csapatokba állva osztozkodtak meg a meze] munkákon. És milyen a mezei csapatmunka? Egy­szer ide, egyszer amoda szólítja őket a szükség, ami nemegyszer megbontja az összeszokottságot, hiszen nem egyformán alkalmas mindenki aratásra, begyűj­tésre, cséplésre és egyebek­re. Tehát más a csapat-, s megint más a brigádmunka. Ez igazában akkor derült ki, amikor zsendülni kez­dett a tsz újonnan telepí­tett 50 holdas barackosa. Mert az ültetésnél elég volt még az agronómus vezény­lése, de arra már tíz agro­nómus Is kevés lett volna, hogy dirigálni tudjon a ter­mőre fordulást megelőző munkában. Ahhoz már ker­tészkedő tudással rendelke­ző emberekre volt szükség. Amikor meghirdették a téli tanfolyamot, nemigen tolakodtak érte a tsz-beli- ek. Kivéve azt a tíz asz- szonyt, akik közül ötük ne­vét már említettem. De az Ő jelentkezésük is amolyan vesszőfutás volt még, hi­szen több gúnyolódás ki­sérte a buzgalmukat, mint elismerés.. Ezek után nem csoda, ha a tanulásukban, vállalkozásukban több volt a dac, a csakazérüs, mint a eredeti természetes, szán­dék. Hogy aztán ez vagy más energiák segítették át őket a téli tanfolyam elsó három hónapján, talán ők sem tudnának rá pontos választ adni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy mind a tízen sikerrel vették az el­ső akadályt. A második év után már a gyakorlatban is jelesre vizsgáztak. A gyümölcsfa­metszésben, a zöldváloga­tásban, de majdnem min­den kertészeti munkában biztos volt a kezük, ottho­nos a mozgásuk. / — Csak nézték a szom­szédok, amikor, egyes-egye- dül magam metszettem meg a saját szőlőmet — dicsér­te meg az iskolát Jakobo- vics Pálné. Aztán a második év más eredményeket is hozott. A szamóca-, a málnaültetés több munkáskezet igényelt, de olyan kezeket, amelyek szintén jártasak a kertész­kedésben. Az pedig nem ment a tanfolyam bővítése nélkül. — Tizenhat új asszonyt sikerült beszerveznünk a tanfolyamra, de hál’isten volt már bőven példánk a meggyőzésükre — mondotta Andrics Györgyné. A tapasztalt „tízek” párt­fogásukba vették az újakat és olyan bravúrt hajtottak végre velük, amihez hason­lót messze környéken is bajosan találnánk. Utol­érették velük a második évfolyamot és ezen a télen már együtt iratkoztak be az utolsó, a bizonyítványt adó tanfolyamra. Huszonhat asszony tarto­zik tavaly március óta Go- ják Andrásné .szocialista kertészbrigádjába. Van köz­tük harmincéves és van öt­venéves . is, de munkájuk­ban, közös vállalásaikban senki sem venné észre a korkülönbségeket. Néhány speciális munka kivételével, mint az állattenyésztés, a traktorozás és hasonló, nincs olyan munka, amit ne vállalnának, és ami ennél 1? több, ne végeznének el időben és hiba nélkül. Mert nem kertészfeladat a széna- betakarítás, a kazlazás, a kukoricakapálás, a magtárt munka, mégsem ellenkez­nek, ha segítségüket kérik bármelyikre is. — Mert mi mindig együtt vagyunk, Jóban, rosszban, könnyű ránk találni — mondta Blaskovich Mihály- né. • Úgy mondta, jóban, rossz­ban? így igaz ez. Tavaly a cukorrépaszedés idején Pój Mihályné szegbe lépett, ami nemcsak betegeskedést, ha­nem keresetcsökkenést je­lenthetett volna a számára, ha nem állnak mellé a bri­gádtársak. — Nem kellett kérni őket — emlékezik vissza Páj Mi­hályné. — Mire kisántikál- tam a répaföldekre, olyan tiszta volt a parcellám, mint az asztal. Amikor megkö­szöntem nekik, csak annyit mondtak: „Sose hálálkodj 1 így hamarabb gyógyulsz, hamarabb válsz a hasz­nunkra is...” Egy éve vannak Így együtt, de már tradíció náluk a kölcsönös szívesség. Tavaly ősszel Katona Jenőné sző­lejét szüretelték le ripsz- ropszra, és miután nem tudtak mit kezdeni a hátra­lévő órákkal, hát átugrot­tak Jakobovics Pálné szőle­jébe, és szürkületig azt is leszüretelték. És ml min­dent még? Elvállalták, hogy brigá­don belül ennyi ezer tojást, annyi tucat baromfit adnak le háztájiból a földműves­szövetkezetnek, s csak any­nyfban módosult az ered­mény, hogy ebből is, abból is jócskán túlteljesítették a felajánlást. — Mint az édestestvérek — mondta róluk Zerényl Béla tsz-elnök, amikor elém tette a brigádnaplójukat Sorra mutatta a brigád­munkákról. a névnapokról a közös kirándulásokról ké­szült fényképeket, végül megállapodott a felajánlá­soknál. — Ha nem is olyan pre­cíz a bejegyzett vállalásuk, mint a tapasztalt gyári bri­gádoké, de legalább olyan őszinte, s kicsinnyel talán közvetlenebb, melegebb is árokénál... Kicsit megakad, úgy lát­szik világért sem akarja megsérteni a gyáriakat, mert némi habozás után hozzáte­szi még: — Hát persze, asszonyok .,. s így hát valamivel ér­zelmesebbek is a férfinép­nél... A legjobban mégis azzal nyugtatott meg. amikor azt is elmondotta, hogy ezűnő- ben vannak a villongások, Egyre mérsékeltebb, egyre tompább a megjegyzések éle a brigád körül, s egyre több róluk az elismerő szó. — De ideje is — tette hozzá szigorúan a tsz-elnök. — Tizennyolc hold szamó­cánk, 38 hold málnánk for­dult termőre az Idén, ki­csi lesz, gyenge lesz hozzá a jelenlegi brigád, ha még oly lelkes is a hozzáállásuk. Pálinkás György Anna-napot tart a brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents