Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

JAHVÄK napló 3 Az igazgató Szűcs István, i a főmérnök Tuska Sándor. ; A Szigetvári Konzervgyár 1966-os évi feladatairól be­szél getünk. A korábbi eszten­dőkhöz viszonyítva az új terv­evet egészen más alapállásból indították. A kis dohányzó- asztalon, amelyet körülültünk, egy vaskos dosszié fekszik: ez még a múlt év tervdokumen­tációja. Mondom, egészen fi­gyelemre méltó iratköteg. Az igazgató megmutatja most az 1966-os év „tervdokumentá- c pját” is. Azért kívánkozik ez idézőjelbe, mert a dokumen­táció nem több egyetlen ív papírnál, amelyen a címzé­sén kívül a lényeg, vagyis a tulajdonképpeni terv ,— há­rom gépelt sor és három adat Első mondat: „Exportérté­kesítés 82 millió forint”; Má­sodik mondat: „Költségszint 96 százalék”. Harmadik mondat: „Feldolgozási költ­ség: 34,8 százalék”. bxportlerv 112 millió forint — Tulajdonképpen mivel magyarázható az éves tervnek ez az örvendetes leegyszerű­sítése? — Január elsejétől üze­münk az új gazdaságirányí­tási elvek alapján fogott hoz­zá a tervfeladatok végrehaj- tá ahoz. Ez az új módszer persze feladta nekünk a lec­két. — Hogy értsem ezt? — A korábbi gyakorlat ez volt: az Élelmezésügyi Minist* tórium Konzervipari Trösztje leküldte az üzemnek a teljes termelési dokumentációt. Az igazsághoz persze hozzátar­tozik az is, hogy a tervkészí­tésnél a tröszt figyelembe vette a mi ellentervünket is, ■ée a kötöttségek ennek elle­néi* fönnálltak. A tröszt meg határozta a mennyiséget cik­kenként, a forintértéket szin­tén cikkenként (körülbelül hatvan féle konzervipari cik­ket állítunk elő), aztán az export- és belkereskedelmi értékesítést forintban. Meg­kaptuk a termelékenység mutatóit, a célprémium fél­használásának: módozatait, béralapot, létszámot, göngyö­leghányadot és ki tudja még hányféle mutatót és rendsza­bályt. — Ezzel szemben most? — Amint látja, három mu­tatót kapunk: exportértékesí­tés forintban, aztán a költség­szint és a feldolgozási költ­séget százalékban. Ennyi az egész. Nyilvánvaló, hogy ez­zel az egyszerűsítéssel nagyon komoly önállóságot biztosít a tröszt számunkra. Egyszerűsítik a tsz-beruházások lebonyolítását zettel kötünk szerződést, ame­lyikkel élkarunk, illetve ame­lyikkel lehet. Az ősszel mái ebből a szabad alapállásból kezdtük meg a szerződésköté­seket. Mi felkínáltuk az árat. s a termelőszövetkezet vagy elfogadta vagy nem. Ehhez joguk volt. Ha nem tudtunk „üzletet kötni”, bekopogtunk a másik szövetkezetbe. Volt olyan szövetkezet, amelyik azt mondta. Inkább a MÉK- kel köt szerződést, mert ott jobban megtalálják számítá­sukat. Volt olyan, amelyik velünk szerződött. A harma­dik pedig nem szerződött sem velünk, sem a MÉK-kel, ha­nem inkább lent vagy ken­dert termeszt, mert talajvi­szonyaik erre a növényféle- ségre legkedvezőbbek. — Mi lett az eredmény? — ötvenkét termelőszövet­kezettel és négy állami gaz­dasággal szerződtünk. A szük­séges nyersanyag — a szer­ződések alapján — most már biztosított. De persze... Si­kerről nem beszélhetünk ja­nuár elején. Mert az időjárás még beleszólhat elképzelé­seinkbe. Tavaly és tavaly­volt, a hosszú esőzés, majd a hirtelen szárazra fordult idő miatt a tervezettnél sokkal kevesebb nyersanyagot tud­tunk beszerezni. Az időjárást semmiféle „mechanizmussal” irányítani nem lehet, de az biztos, hogy az új gazdasági módszerek bevezetésével az üzem termelési bizonytalan­sága nagymértékben csökkent Az új gazdaságirányítási módszerek későbbi alkalma­ssása jegyében egv hete, de­cember 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter, az építés­ügyi miniszter, a földművelés­ügyi miniszter együttes ren­deleté a termelőszövetkezeti beruházásokról és felújítások­ról. Erről beszélgettünk Gö­dör Andrással, a Termelőszö­vetkezeti Beruházási Iroda ve­zetőjével. — Milyen nehézségeket okozott az egységes rendelet hiánya? — Az 1961-ben megjelent beruházási kódex csak az ál­lami beruházásokra vonatko­zik, a termelőszövetkezetire nem. Az utóbbiról 17 külön­böző, de főként csak a rész­kérdésekre kiterjedő jogsza­bály intézkedett, de ezeket a rendeleteket más-más időpont ban. más-más szervek ’ adták ki, és elég sok ellentmondást tartalmaztak. Nem kapcso­lódtak szervesen egymáshoz, egyikót-másikát időközben módosították, kiegészítették. Megtörtént az is, hogy alka­Okosán kell dolgoznunk uk. Csak az a lényeg, hogy 34,8 százalékos feldolgozási öltséget egy tizeddel sem íphetjük túl. Kevesebb lehet, ez már megtakarítást jelent. — A béralap-kedvezményre ;ondol? — Igen. A megtakarított érösszeg 75 százalékával azt sinálunk, amit akarunk, ragyis felhasználhatjuk bér- melésre vagy prémiumra, a egjobb belátásunk szerint fyilvánvaló, hogy törekszünk najd a bérmegtakarításra, s i fennmaradott összeggel aao Lat a dolgozókat dotáljuk, ikik kiemelkedően jó mun- :át végeznek. Magyarul: ínyagi ösztönzésre fordítjuk. Egyébként ez annyiban nem ,új” dolog, hogy a múlt évi jredményeink alapján októ- >er elsejétől a mi üzemünk capott 22 ezer forint prémiu- not — ezt szétosztottuk már — ezen kívül százezer íorm­ot bérfejlesztésre a hatvan- latos esztendőre. Ennek óriá- á anyagi ösztönző ereje lesz. A tröszthöz tartozó üzemek tözül nem mindegyik része­sült ebben az előnyben. — Az új gazdasági mecha­nizmus más vonatkozásban is új módszereket léptetett élet­be. Gondolok például a nyers anyag beszerzésére. Üzletkötés a tsz-ekkel — Elmondjuk a korábbá gyakorlatot. Az Élelmezésügyi Minisztérium közölte zöldség­éi gyümölcsigényét a Föld­művelésügyi Minisztériummal. A két tárca — miután meg­egyezett — lebontotta a ter­vet megyékre, a megye pe­dig járásokra. A járási ta­nács ezután kijelölte azokat a termelőszövetkezeteket, amelyeknek le kell szerződ- .niök a konzervgyárral. Meg­határozták. azt--iá, hogy- egy- egy termelőszövetkezet hány holdon köteles zöldségfélesé­geket termelni üzemünk szá­mára. Persze nem ment eny- nyire mereven, ahogy most elmondjuk, de annyi biztos, hogy az ilyen központi irá­nyítás eléggé gátolta a ter­melőszövetkezeteket szabad elhatározásukban. — És az új módszer? — A két tárca most is tár­gyalóasztalhoz ül, ami termé­szetes is. A folyamat eljut a megyei tanácsig. De a megye j most már közvetlenül velünk j tárgyal, azaz, szabad kezet ad: azzal a termelőszövetke- 1 Nekünk most nagyon oko­san kell gazdáikodnun/k pénz­zel, létszámmal, okosan kell ! kereskednünk, de úgy, hogy I sem mi, sem a mezőgazdasági j „üzletfeleink” ne károsodja- ; nak. Párhuzamosan pedig l olyan műszaki feltételeken ! kell tömi a fejünket, ame- ! iyekkel a kiváló minőség tar­tása mellett lehetőleg egyre olcsóbban, egyre kevesebb költségráfordítással állítsuk elő gyártmányainkat. Mi az új gazdasági módszerek beveze­tésének örülünk, mert hiszen végül is a terv „lent” az üzemben realizálható, az üzemen állhat vagy bukhat. Reméljük, ez utóbbi nem kö­vetkezik be. Rab Ferenc lomszerűen egyes hatóságok az állami beruházásokra vo­natkozó kódex rendelkezéseit húzták rá” a mezőgazdaság­ra. Mindez összekuszálta, ne­hézkessé tette a termelőszö­vetkezeti beruházások lebo­nyolítását. — A régi gyakorlathoz képest milyen könnyí­téseket tartalmaz első­sorban a rendelet? — Az eddigi gyakorlat á következő volt. A tsz elkészí­tette. (persze nem mindegyik) üzemfejlesztési távlati tervét, régebbi nevén: telepítési ter­vét. Az ötmillió forinton fe­lüli beruházásoknál a beru­házási programot is el kel­lett készíteni, értékhatáron alul igénylőlapot kérni, majd jóváhagyatni. A távlati ter­vet aztán lebontották éves. operatív állóeszköz fejlesztési tervre. Ennek alapján a be­ruházási iroda elkészíttette a tervezővel a kivitelezési ter­vet (dokumentációt), ami már konkrétan tartalmazta az el­végzendő munkákat. Ezután következett a kálvária az alá­írásokért. íme az építési en­gedély útja: a tervező, az Il­lető tsz, az illetékes építő­Emeletes épülettel (oldják meg az újmecsekaljai Ipari Tanuló Iskola keleti szárnyát. A hozzáépítéssel új tornateremmel, előadóteremmel, barkácsoló-helyiséggel, szertárrá! és fürdővel bővül az iskola. Szabadabb bérgazdálkodás — Maradjunk e három mu­tatónál! — Nos, 82 millió forint ér­tékben kell árut exportál­nunk. Ezt a mennyiséget a külkereskedelmi szervek már I lekötötték, illetve folyamato- I san kötik meg a szerződése- 1 két a külföldi cégekkel. Az I egész évi termelésünk értéke i persze nem 82 millió, hanem 110 millió lesz, vagyis a több­let az belkereskedelmi for­galmazásra kerül. A második mutató: 96 százalékos költség­szint, vagyis példaként ez annyit jelent, hogy 100 forint termelési értéket 96 forint költségráfordítással szabad előállítanunk. A harmadik mutató, a feldolgozási költ­! ség, azaz, 34,8 százalék. Ez nem más, mint az előállítási ! költség, amely magában fog- t lalja a munkabéreket. az j energiaköltséget, gép- és saer- számhaszná latot, szállítási ú költséget. vagyis minden 5 olyan motívumot, mely köz­ti vetve kapcsolódik az áru le- j gyártásához. A minisztérium, J illetve a tröszt a továbbiaik- ,j ban nem szól bele, hogy a ” 110 milliós termelési értéket 4 mi milyen létszámmal vagy milyen pénzügyi és műszaki j elképzelések alapján biztosít­^öetfr r/)iiröm Száz forintnak ötven a fele — Drezdában Amikor német népdalt játszik a magyar prímás Tizenöt évig ezt mondták neki Pécsett: — Gézukám, isteni prímás vagy! Aztán tavaly, június 12-én a Szeged Étteremben elját­szotta a nyitó csárdásegyvelé- get és „Gézukám"-ból ezzel Herr Dörömböző lett. — Fél évig muzsikáltunk az osztályon felüli drezdai Szeged Étteremben — mond­ja. — Január 2-án járt le a szerződésünk. És a Dörömböző zenekar most kicsomagol. Ajándékot, élményeket és sok-sok siker emlékét, foto, levél, kedves apróságok formájában. — Nagy elismerés volt, hogy az Országos Szorakoztatózenei Központ bennünket ajánlott a KONSUMEX nemzetközi köz­vetítő szervezetnek. Egyébként a budapesti Lakatos Feri ze­nekarának helyét foglaltuk el Drezdában. A fél esztendő sok minden­re elég volt. Először is az ös­szehasonlításra : — Minden nemzetiségű ven­dégünk akadt, még hindu is. De állítom, hogy sok tekin­tetben a németek a legideáli­sabb vendégek. Nagyon „jó fülük van” és végtelenül diszkréten tudnak szórakozni. Minden dalt szöveggel éne­kelnek. dudorászó vendég alig akad. És a fehér asztal j mellett is nagyon fegyelme- ! zettek. Egyszer két csinos nő ült be az étterembe, férfi kíséret nélkül. Sokszor fordul elő ilyesmi, Németországban. a háború miatt kevés a férfi. Aztán fejenként felhajtottak egy-egv liter bort. úgy em­lékszem. tokaji volt. Herr Dörömböző hátranézett Herr Kovácsra — itthon Karcsi bá­csi. a cimbalmos —, hogy: te jó isten, mi lesz itt!? Aztán nem lett semmi! A két lány továbbra is szín jó­zanul viselkedett. És a zene­karban attól kezdve nagy te­kintélyük nőtt a német nők­nek. Igaz. odakint nem szo­kás, hogy magányos lányokat molesztáljanak, és a fél év alatt részeg embert sem lát­táik. egyet sem. — Műsoruk? — Csak húsz százalékban játszottunk úgynevezett ma- gyamótát. A folyamatosan ját­szott több órás csárdás pél­dául egyetlen dalnak tűnik az idegen ember fülében. — Vagyis: számára néha egy­hangú a magyarnóta. Ezért igen sok bécsi dalt, operettet, német népdalt játszottunk Kezdeti izgalmunk után nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a zeneileg rendkívül igényes né­met közönségnek tetszett a' játékunk. Ettől függetlenül Drezdában is igen elterjedt a „Száz fo­rintnak ötven a fele” és az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék” kezdetű magyar dal. utóbbi német viszonylat­ban érthető is. Aztán a fia­talemberek szerint odakint is „csak egy kislány van a vilá­gon”. legalábbis egyszerre csak egy. Ezért ezt a nótá* is sokszor elhúzták. Bánatuk? Elsősorban az. hogy a, hatalmas zenei kultú­rájú Lipcsében ég Drezdában vajmi kevés hangversenyt, előadást hallhattak, hiszen csak hétfőn este értek rá, és akkor zárva volt az opera. — Láttunk azért néhány re­mek drezdai előadást. A Don Juan például feledhetetlen él­mény volt. Ilyen pontos, egy­beforrott együttest még sosem hallgattam. Aztán, különösen a turné vége felé. egyre erősebb volt a vágyódás a gyerekek után. Igaz, a feleségek egyikét hó­napig kint voltak, de a gye­rekek ... És ez érződött a já­tékukban is. Lassan nőtt a honvágy és hiába volt minden könyörgés, • Döröraböző-ae­nekar nem hosszabbította meg a szerződést. Most lassan kinéz a Rákó­czi útra: — Tudja, ideális vendég x német, meg minden remek volt, a fizetés is, de azért .. szóval sosem tudtam leülni a vendégek közé és elbeszélget ­ni mindenről. Nemcsak a nyelvi akadályok miatt .. szóval idegenek voltak ... Pedig szerettek őket oda­kint is. Különösen jólesett a német szokás, hogy egy-egy zeneszám, dal után felállva tapsoltak. De sok tapsol ka­pott Kovács Karcsi bácsi, a cimbalmos is! Búcsúzáskor, karácsonykor ajándékokkal halmozták el őket, amit ed­dig egyetlen magyar zenekar­ral sem tettek meg. Fél évig sokszor naponta húsz-huszon­öt levél érkezett Drezdába h pécsi vendégektől. A levelek ezután fordítva jönnek, na­gyon sok drezdai törzsvendég kérte el pécsi címüket. — Sietek, most szállítjuk a cimbalmot és kocsit kel! sze­rezni, mert estére már a So- pianában játszunk! — mond­ja Herr Dörömböző, azazhogy most már ismét Géza. Földessy Den« IVagy óbb önállóság, fokozott felelősség Három mutató / a Szigetvári Konzervgyár tervdokumentációjából pari vállalat, és végül a lelyi tanács Ez másfél-két lónap. Az építési engedély kkor újra borítékba került, i beruházási iroda elküldte íz illetékes elsőfokú épftés- igyi hatóságnak, a járási ragy városi tanácsnak, cégé­letül pedig a kivitelezőnek. \ kivitelező aztán 45 napion aelül visszaigazolta postázta i kiviteli szerződéstervezetet. | — Mi a helyzet most? — Az üzemfejlesztési táv­lati tervbe tulajdonképpen be­épült a beruházási program, de ezt is csalt néhány speciá­lis létesítmény (például 40« holdon felüli öntözőtelep. 100 holdon felüli halastó, vagy 3000 köbméter hasznos alap­területen felüli hús-csibenevé- lő és töjóüzem, stb.) esetében kell elkészíteni. Kis kitérő: a megye területén előrelátható­lag kevés speciális, tehát prog­ram-létesítmény épül, a leg­több esetben igénylőlapra lesz szükség. Az igénylőlap sorsá­ról a járási tanács a bankkal egyetértésben dönt. és ha en­gedélyezi a beruházást, össze­állítható az éves operatív ten', majd elkészülhet a terv­dokumentáció. Ezzel azonban járási szinten (kiemelkedő lé­tesítményeknél megyei szin­ten) tulajdonképpen meg is történt a megerősítés, tehát feleslegessé vált — az esetek nagy részében — a hónapokig tartó külön területfelhaszná­lási és építési engedély meg­szerzése. Ezenkívül 45 nap­ról 15 napra rövidül a kivi­telező vissza! gazolást határ­ideje is. — Végezetül valamit a rendelet legfontosabb alapelveiről, a g<izdasá- gosságról, és arról, hogy a beruházásokat elsősor­ban a közös gazdaság saját erőforrásainak jes mozgósításából ’kell megvalósítani. — A gazdaságossági vizs­gálatok a szerteágazó üde- letek között elsikkadtak, "'sak nagyobb beruházásoknál mér­ték a gazdaságosságot. azt azonban nem írták elő vilá­gosan, mit lehet nagyobb be­ruházásnak tekinteni, milyen értékhatár felett kell végezni számításokat. A jelenlegi rendszerben már az üzemfej- j lesztési távlati tervekben tisz­tázzák a gazdaságossági kér- j dóseket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents