Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 6. szám
8. JANUÁR 8. naplő ■ finom ez a, perec! — Szokolai felv. Hogyan érintik az ár- és bérintézkedések az ÉPFII dolgozóit? Beszélgetés Tatár József párttitkárral Tatár József az ellenforradalom óta párttitkár az Építőipari Szállítási Vállalat pécsi üzemegységénél. Hogyan érintik a közeljövőben bevezetendő változások a vállalat dolgozóit, megértéssel fogadték-e az intézkedéseket? — erről kérdezgetem. Nem választ el minket az íróasztal, egymás mellett ülünk a vendégek számára fenntartott fotelekben. Konkrétumokra van szükség — Ugyanitt ültünk, közvetlenül azután, hogy tájékoztattak minket az intézkedésekről, még a vasárnapi' cikk előtt — mutat maga köré. — SportöliözöKISZ-klub, zabaifpolcos könyvtár Lippón ónak. a viszonylag tá- 6 kis falunak fiatalsá- y reményekkel kezdi az tendőt. A szórakozás, Sdés eddigi legnagyobb a megfelelő helyiségek t sikerült leküzdeniük, ín ugyanis felépült a töző és megnyílt a club is, s ebben nem lemük volt a lippói fiaik. A községi tanács fél ezer forinton mo- könyvtári berendezést vásárolt. így a Llppó és a körzetébe tartozó kisebb falvak könyvtárait most már korszerű, szabadpolcos könyvtárrá lehet átalakítani. De jutott iskolának is a községfejlesztési alapból. A körzeti és a három tagiskola elavult berendezését újjal cserélték ki, és egy televíziót is kaptak a gyerekek. Az iskolai fejlesztés összesen hetvenötezer forintba került Űj növényvédőszerek | egy vegyszer a mező- rgban alkalmazásra ke- kutatók, szakemberek soportja kísérletezik a riumokban és a kis- is területeken. Baranya >en jelenleg a termelők 0 szerféleség közt vá- tnak. Ez nagyon kis ha az egész földön t 35—40 ezerhez viszo- , de számottevő a nö- ,! megyei viszonylat- ' hiszen 6—7 évvel ez- ' sak 40—50 szer került ’ mba. A kísérletekben ' öbb szer szerepel, a szi- ' bírálás után csak a leg 1. kerülnek alkalmazás- ' szerek számszerű nö- ' sénél nem az a cél, * i termelők ne igazod- 'ki. A fejlődés mai irá- 1; speciális szerek felé f s a kutatók nem ál- Itk elő olyan növényiét, mely minden kár1 illetve betegségre jó, 3 mindenki értene. A 3 lűjabb vegyszer, mely " ben forgalomba kerül, ^ínyira speciális, hogy '' g az egyik a hossznö- n st serkenti, a másikkal it ikor a hossznöveke- 1 ökkenthetjük. |,bonatermesztésben az ak van jelentősége. A v linklorid — amit CCC „hoznak forgalomba, a „felék szárhosszát csőkul így a megdőlés vétóval kisebb, emellett iázazságtűrővé teszi a Ma a műtrágya-ada- 1 vekedése egy bizonyos M, főleg a Nitrogénnél ” nem emelhető, mivel Megdőlés veszélyével jár. melyet Ausztriában ^Egyesült Államokban nkalmaznak, nálunk is hető, mert a hazai V elő tudja állítani. Ez & jelenleg a jó talajerőiddel kező gazdaságok- ^telyek emellett magas ^’műtrágya adagokat '’'.znak, elengedhetetlenek jasznövekedést serkentő ’’Hinnél >már két éve ''írom, más-más növé- é' 80—100 ppm-es oldaton konstrukciós légpor- j' géppel. A kertészeti Éknél elsősorban lomb- 3 lést és amennyiben a (TOyviszony kedvező, a kontrollhoz viszonyítva az érés 1—2 héttel korábbi. Legnagyobb eredményt a dohány- termesztésnél lehet elérni: 20—40%-os levélmennyiség- növekedés garantált. A permetezés időpontja, s a kijuttatás módja azonban olyan nehézkes, hogy azt legfeljebb növényvédelmi szakmérnök, vagy felsőfokú speciális szak- technikus tudja csak elvégezni. Ezek a szerek, amelyekből aránylag keveset kell használni, s az értékük nagyon magas, nem bízhatók bárkire. Gibberellinből például 1 kh legelőre 15 gr. szükséges. Frank József szakmérnök A vállalat párt- és gazdasági vezetői. Előttünk papír, ceruza. Két szélsőséges esetet vettünk, hogy legalább hozzávetőlegesen lássuk, mire számíthatunk gyáron belül. Minket negatívan érint, ez az első pillanatban nyilvánvaló volt. De amikor egy olyan munkás „költségvetését” csináltuk meg, aki a maga keresetéből tartja el feleségét és három gyermekét, ráadásul nehéz fizikai munkát végez — valamelyest megnyugodtunk. Úgy néz ki, hogy az ár- és bérszabályozások vállalaton belül is kiegyenlítik egymást. — Csak úgy néz ki? — Igen, és ez komoly gondot okoz. Hogy semmit sem tudunk biztosan. A dolgozók, akikkel beszélgettünk, egyetértenek abban, hogy valahol el kellett kezdeni az új gazdasági mechanizmusra való áttérést, jól látják az eddigi árpolitika visszásságait is. Nincs ellentétben ezzel, hogy — mivel valamilyen formában legtöbbjüknél anyagi hát ránnyal jár — nem tapsolnak az intézkedésiek. De, ami saját helyzetüket illeti, nem is tudnak véglegesen állást foglalni. Hiszen a rakodók és művezetők nem tudják, menynyivel emelik a fizetésüket, a gépkocsivezetők és karbantartók csak találgatják, hány százalékot vonnak le tőlük nyugdíjjárulék címén. És mi is csak találgatni tudunk. — Ez megnehezíti az agitá- ciót. Hí után számítják a nyugdíjjáru ékoti — Megnehezíti, mert óhatatlanul általánossá teszi. Gyári szinten pedig éppen a konkrétumokra lenne szükség. Egyedül az adminisztrátorok, a létszámnak mintegy 10 százaléka, tudják, hogy mihez tarhatják magukat. Úgy gondolom, ez mindenütt így van, az igazi számolgatás februárban kezdődik majd. Vannak azonban speciális gondjaink, köztük olyan, amelyre vonatkozólag — bár bízunk abban, hogy a megoldás megnyugtató lesz — a hozzánk fordulóknak semmit sem tudunk mondani. De menjünk sorban! A művezetőknél nincs kétség, benne volt az újságban, ők kapnak fizetésemelést. De ilyen, hogy rakodó, egy cikkben sem szerepelt. Vajon a nehéz fizikai mun3 Új módszer-anyag nélkül? kát végzők i közé sorolják őket? Feltétlenül jogos ez a kívánságuk, most várakozó állásponton vannak. — És a legnagyobb horderejű probléma? — Kétségtelenül az, hogy mi lesz a gépkocsivezetőkkel, ök eddig is nehéz helyzetben voltak. Kötelező túlórázniuk, 12 hónap átlagában 265 óra a felső határ, de egyes hónapokban 300 óráig is elmehetnek. — Túlórapótlék? — Nem jár nekik, a nyolc órán felüli munkáért is rendes órabérüket kapják. Fizetésük maximum negyven százalékát elérő prémiumban részesülhetnek, ezt a 40 százalékot azonban az alapfizetés után számolják, noha a prémiumfeltételeket csak túlórával lehet teljesíteni. És most Itt van a progresszív nyugdíjjárulék . .$ A létszám kétharmadát érinti — Az alapfizetés vagy a „teljes fizetés” után fogják megállapítani? — Ez az, amire nézve sehol sem található még közvetett utalás sem. Igaz, hogy gépkocsivezetőink „magas keresetűek”, de vajon lehet-e egyen lőségjelet tenni a napi nyolc órai, illetőleg a napi 10—11 órai munkával elért 2300 forint közé? Hiszen a gépkocsi- vezető egy hónap alatt körülbelül „40 napot” dolgozik. — Hallhatnánk valami adatot, amely világossá teszi az alap és a túlórával megnövelt fizetés arányát? — A gépkocsivezetők tízhónapos átlagkeresete 258 órára számolva: 20 648 forint. Ez pontosan 8 forintos órabért jelent. Ha ezt beszorozzuk 210 órával, a törvényes munkaidővel, 1680 forint havi átlagkereset jön ki. Ezt alapul véve szinte nem lesz gépkocsivezető, akire vonatkozik a progresszivitás. Nagyjából ugyanez a helyzet a rakodóknál. Jelenlegi átlagos órabérük 7,35, 210 órára számolva körülbelül 1500 forint. A többit túlórával, több munkával keresik. A gépkocsivezetők és a rakodók együttesen a létszám 65 százalékát alkotják. Természetes, hogy ez a fő kérdés most nálunk. Kéri Tamás Mintegy három évvel ezelőtt kezdett meghonosodni bányáinkban a cseh-hálós fejtési módszer. Az új eljárás gazdaságossága hamarosan nyilvánvalóvá vált, s a komlói Kossuth-bánya pél dáját rövidesen követte Zo bák-akna, majd Vasason és Szabolcson is áttértek az ú? alkalmazásra. Az új módszer eredmé nyeként jelentősen csökkent az önköltség, de vele pár huzamosan nőtt az anyag gazdálkodási osztály gondja. 1964-ben ugyanis a 30x30 milliméter átmérőjű foná- sú, s 80 centiméter széles hálóból 100 000 négyzetméternyire volt szükségük. Tavaly ez az igény már 300 000 négyzetméterre emelkedett Az előbbi mennyiséget sok utánjárással még csak biztosították, de tavaly már komoly gondot jelentett az anyag beszerzése. A gyártó vállalatok export-kötelezettségekre, kapacitás- és alapanyaghiányra hivatkozva 'nem vállaltak rendelést vagy csak nagyon kis tételt, de azt sem a tröszt igényeinek megfelelő sűrűségűt és szélességűt. Ezért a fonatgyártásra kijelölt profil-vállalattal, a Budapesti Vegyipari Gépgyárral szemben a tröszt kénytelen volt a Központi Döntőbizottsághoz fordulni. A döntőbizottság sem tudott az ügyben érdemlegesen állást foglalni, ugyanis a gyárnak nem volt huzala. Rengeteg utánjárás után végül is a Vegyipari Gépgyár az igény felét, vagyis 150 ezer négyzetméter drótfonatot legyártott, részint 60 centiméter, másrészt 1,25 méter szélességben Ez pedig azt jelentette, hogy a felhasználás előtt négy, sőt sok esetben hat embert kellett foglalkoztatni a szélesebb drótháló felébe vágásánál. így. jártak el azokkal a hálókkal is, amelyeket a nagykereskedelmi vállalatokon keresztül az ország valameny- nyi megyéjét összejárva beszereztek. A bányaüzemek idei igénye ugyancsak 300 ezer négyzetméter sodronyfonat A rendelést a Vegyipari Gépgyárhoz még 1965 [március 26-án elküldték. Július 5-én megérkezett a visszaigazolás. mely szerint 150 ezer négyzetméter gyárfását vállalják, egyenletes üteme- z zéssel szállítva január l-től december 31-ig. Igaz. hogy a mennyiség a szükséges igénynek csak a fele, de legalább elvileg biztosítva van — gondolták az anyaggazdálkodási osztályon. Három héttel ezelőtt azonban telefonált a Vegyipari Gépgyár kereskedelmi osztály- vezetője: 1966. január l-től a sodronvfonat gyártását átveszi a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat, s kérik a trösztöt. járuljon hozzá, hogy az 1965-ös évre visszaigazolt sodronyfonatból a még visszamaradt 50— 60 'ezer négvzet.métért 5—6 hónap alatt pótlóan leszállítsák. Kötbér vagy drótháló? Ez esetben ez volt a kérdés. Mit válaszolhattak, mint belementek abba, hogy inkább a drótfonatot szállítsák, ha késve is. Ugyanakkor felvették a kapcsolatot a Bács-Klskun megyei Finommechanikai Vállalat főmérnökével. Itt már az volt a kérdés: van-e biztosítók arra. hogy a múlt Ävröl származó 50—60 ezer né*»v- zetméter lemaradást valamint az idei évre igazolt 150 ezer négyzetmétert legyártsák? Válasz: Megígérhetjük, de a gépeket még nem kaptuk meg. Előreláthatóan csak január közepén kezdik leszerelni Budapesten. Ezt a választ rövid időn belül követte egy akadálvközlés, mely szerint az első és második negyedévre vállalt kötelezettségnek nem tesznek eleget, ezért kérik, hogy az első negyedévi drótfonat-mennyiséget május 31-lg, a második negyedévit pedig július 31-ig szállíthassák. Az új módszerrel történő fejtés gazdaságosságát számtalan példával igazolják Éppen ezért érthetetlen az, hogy az idei tervfeladatok elkészítésekor a bánya ilyen irányú igénye miért maradt figyelmen kívül akkor, amikor a szén gazdaságosabb termelése az ipar egyik leglényegesebb kérdése. A vasiparban ez a drótfonat- mennyiség elenyésző szám. A bánya szempontjából viszont nélkülözhetetlen, s nem mindegy, hogy honnét, milyen méretben és mikor tudják beszerezni. Nem hisz- szük, hogy nagyobb körültekintéssel. ne találna gyártó vállalatra vagy gyártó vállalatokra a sodronyfonat, s ezt az igényt ne lehetne kielégíteni. Mint ahogy az sem valószínű, hogy bárki is azt merné mondani teljes felelősséggel, hogy sodronyfonat nincs, térjenek vissza az eredeti módszerekhez. I | Este hét órakor, a város mindhárom kerületében szolgálatba lép egy ügyeletes orvos. Van még egy fogorvos és egy gyermekszakorvos is — egész Pécsre kiterjedő hatáskörrel. Szolgálatba lép még két sofőr is. ök a Városi Rendelőintézet garázsában posztóinak, s várják az orvosoktól érkező hívásokat. , Az I. kerületben most Me- láth Ferenc doktor a soros Begyújt a kályhába, elolvassa az ügyeleti napló előző éjszakai bejegyzéseit, stb. Már a kedvenc folyóirata után nyúlna, amikor — nem sokkal hét óra után — megszólal a telefon. A doktor a tolla után nyúl, felírja a címe^, majd a Rendelőintézet garázsát hívja. — Jó estét, itt Meláth! — mondja a készülékbe. — Már megkezdődött!... A Basamalom út környékére megyünk! Évek óta ismerhetik egymást, mert a sofőr a kurta félmondatokból is ért. Tíz perc múlva megérkezik a Wat- szawa. Sebesen siklunk lefelé a holdfényes és néptelen Tolbuhln úton. — Hány hívást kapnak éjszakánként? — kérdem az orvostól. — Nagyon bizonytalan — válaszolja. — Van, hogy hetet. van, hogy egyet. A közelben lakók beiönnek hozzánk a rendelőbe. Velük együtt néha tizennégy-tizenöt embert látunk el. „Jöjjön ki, doktor úr...!” _ Ha egy kerület hét hívást kap. a három kerület húsz-huszonegyet is kaphat — mondom a doktornak. — Ezenkívül még a gyermekszakorvos is kijár. Nem kevés a négy embernek a két gépkocsi? — Bizony, megtörtént már, hogy a betegnek másfél órát kellett várnia. Egyébként előfordul, hogy még két kocsink sincs, mert valamelyik felmondja a szolgálatot. Megállunk egy magányos háznál. Két férfi várakozik az udvar bejáratánál. Ágyban fekvő fiatalasszonyhoz irányítják az orvost. — Jaj, a gyomrom, doktor úr! — panaszkodik I az asz- szony. — Attól félek, vér- hast kaptam ... — Nem vérhas ez! — mondja az orvos, miután meghallgatta a 'tüneteket, — Mit evett ma? — Semmit. — Semmit? — kérdi a doktor hitetlenkedve. — Csak egy kis lekváros kenyér volt! — szól közbe a beteg mamája. — Az a legrosszabb! — mondja az orvos. — Tejbe- papit kellett volna adni. Mondják, nincs egy kis almájuk? A fiatalasszony láthatóan megnyugszik az injekcióktól s a Warszawa megindul visz- szafelé. / A következő l telefonhívás éjfél felé ér bennünket. Most a Sándor utca jelentkezett. Egy fiatalember áll a kérdéses ház kapujánál, hajadonfőit és kiskabátban, nem törődve a jeges széllel. Majdnem minden hívó a ház előtt várja az orvost. Kicsiny, zsúfolt szobába lépünk, egy középkorú asszony fekszik az ágyban. — Jaj a szívem, majd kiszakad! — mondja az asz- szony. — Még a lányom is hallja, hogy dobog, ha mellettem áll. — Milyen gyógyszert- szed? — kérdi az orvos. — Panaverint... A doktor az asszony szíve fölé szorítja a fülhallgatót. Injekciós ampullákat vgsz elő a táskából, letöri az üvegnyakakat. — A második injekciót melyik karjába adjam be? — kérdi az asszonytól. — Mindegy nekem, doktor úr; — mondja a beteg bele- nyugvóan. A Warszawa fénypásztája megint az úttesten táncol. A sofőr óvatosan kanyarog az alacsony házak között. Az oi vos a szemüvegét törülgeti. — Minden éjszakai hívás indokolt? — kérdem a doktortól. *— Ma mind a kettő az volt. Egyébként talán a hívások negyven százaléka jogos, bár... — Bár? — Azért minden hívás megnyugtatja a beteget. Minden ügyeletes orvos rengeteg történetet tud a felesleges hívásokról. Egyszer Vasasra mentek, több mint húsz kilométert autóztak, néhány tized foknyi hőemelkedésért ... Máskor két öregasszony telefonált be hozzájuk a hátukat fájlalva ... Amint kiderült, egész nap heverésztek az ágyban, azért fájt a hátuk ... Egy harmadik esetben egy gyerekhez hívták ki az orvost. Mire odaért, a gyermek már aludt, s a szülők nem akarták megengedni, hogy felébressze. Azt mondották, szívtelenség volna felzavarni... — Ilyenek miatt marad el néha az orvos a sürgős hívásoktól! — mondja a sofőr rezignáltam — Én tudom, az én anvám is azárt halt meg. mert nem kapott idejében orvost. Nyolcán maradtunk árvák utáa«,.. A harmadik hívás éjjel fél kettő tájban hangzik el. Most Pécsbányára kell menni, egy asztmás öreg bácsihoz. Ezút>- tal a piros Moszkvics Jött ki, egy másik sofőrrel. Kihűlt és gőzölgő meddőhányók, erdők között haladunk el, felbukkan a bánya aknatornya. Csendes és néptelen a környék. — Hétszáz utca van a városban — mondom a sofőrnek. — Ismeri mind a hétszázat? — Dehogy ismerem; — válaszolja mérgesen. — Hogyan ismerhetném, amikor egy csomó utcának még neve sincs? — Melyik városrész a legrosszabb? — Ujmecsekalja és a Kertváros Úgy kóválvgunk a házak között, mint a bolygó hollandi a tengeren. Éjnek idején nem járkálnak emberek, dkiktől megkérdezhet'ők a címeket... Nem is tudnám megmondani, hányszor kértük már, hogy szegezzék ki az utcatáblákat, s szereljenek fel« néhány térképet Ujmecsekal- Ja és Kertváros forgalmas helyéire. Azt hiszi, megtették? Dehogy is tették!... A gépkocsi köhögve, morogva kapaszkodik felfelé a meredek dombon. Hatalmas, kopár gesztenyefák alatt haladunk el, megállunk egy kivilágított háznál. — Megérkeztünk az asztmás bácsihoz! — mondja az orvosi, Magyar László
