Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
1980. JANUAR M. 4 napió Sok összehasonlítást olvastunk az ország négy megyei jogú városáról. Párhuzamot vonnak a lakosság száma, az iparosodottság foka és struktúrája, a közművesítettség és emeletes házak aránya, a parkosított területek nagysága és sok más egyéb között. Van olyan KSH-kiadvány is, amely azt boncolgatja, hogy mennyi új és mennyi öreg ház van a négy városban, s a rési, ütött- kopott házakból — százalékos megoszlásban — melyik városban van több? Szerencsénk szerencsétlensége Talán mondanunk sem kellene, hogy Pécs húzza a legrövidebbet ebből az összehasonlításból. A pécsi házak egyharmada, pontosabban 33,4 százaléka még a múlt században épült, szemben a miskolciakkal 19,7, a debreceniek 22,1 és a szegediek 25,6 százalékos arányával. Mint mindennek, ennek is megvan az okai Szeged az 1879-es árvízi pusztítások után teleépült masszív házakkal, s a két világháború között is kiemelt anyagi támogatásba rr részesült. Miskolc fiatalabb város Pécsnél, s kevesebb öreg házat örökölt a múltból, mint mi; Debrecen szélesen elterülő mezőváros volt, ott csak a földszintes, civisnegye- dek helyén lehetett az emeletes lakónegyedeket kialakítani. Végül Pécs szerencsés város is, nem szántották végig az aknák meg a bombák, mint például Székesfehérvárt. Nálunk a háború nem végzett el semmiféle „szanálást”. Gyakran hivatkozunk például városunk patinájára, s hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amit ml patinának j^evezünk, gyakran nem egyéb |apzönséges rozsdánál. A sok rozzant ház után azt várhatnánk, hogy Pécs többet bontott le és szanált az elmúlt két évtizedben, mint a vidéki városok bármelyike. Aztán jön a hideg zuhany, hiszen — Ismét KSH-adato- kat idézünk! — 1963-ban Kaposvárott 23 lakást bontottak le, Miskolcon 47-et, Győrben 71-et, Salgótarjánban 124-et. Pécsett pedig összesen 7-et! 1954 és 1963 között felépült városunkban 9501 lakás, lebontottak 196-ot, vagyis a szanálási arány nem több, mint 2,06 százalék! A bontva építkezés csak ebben az évben indult meg nagyobb mértékben, mivel 1966-ban már 150 lakást szanálunk, bár még ez a szám se túl magas. A 35 ezer lakosú Salgótarján 110 rozoga lakást bont le ebben az évben. Romantika, de milyen? Pécs többet bonthatott volna abban a tíz évben, hiszen van annyira öreg, hogy megkapja, kiharcolhassa magának legalább az országos szanálási átlagot. S hogy mégis ilyen keveset bontottunk, annak oka nem az Országos Tervhivatalban, hanem helyben keresendő, azoknál, akik a jogos óvatosság határait túllépve, a szanálással járó felelősségtől visszariadva, annak következményeit nem vállalva megakadályozták az ilyen Irányú kezdeményezéseket. Igaz, utólag már nem segíthetünk a bajon, az viszont hasznunkra válik, ha mindenki, aki a szanálásban illetékes, belátja; bátrabban kell bontanunk! Most már a vasszükség kényszerít bennünket erre, hiszen Ojmecsekalja, Ojmeszes, a déli városrész új épülettömbjei és a két kertváros kivételével úgyszólván mindenütt elavult házakkal találkozunk Megnézhetjük Gyárvárost, vagy a Petőfi utca északi részét és annak környékét — ebből a szempontból mindegy, A Tettve és a Balokány egver^en egy múlt század végi 1 ".lkáni városképre emlékezteti. A Mecsekről nézve nagyon romantikusan fest, csak éppen lakni nem kellemes benne. Különösen a Balokányt kell kiemelni, mely hovatovább olyan hírhedt nevet szerez, mint a század elején a budapesti Tabán. Aid a Felső- Balokány utcán végigmegy, több összedőlt épületet, rogyadozó kőkerítéseket, s egy csomó olyan házat lát, melyekhez foghatót úgyszólván már falun sem találhatunk. S ha találomra benyit az egyik házba, mondjuk a 83 éves Kun bácsihoz, akkor tapasztalni fogja, hogy nemcsak a házak eleje mutat rozzant képet, hanem düledeznek az udvarokban rejtőző istállók, fészerek. mosókonyhák, s megrepednek a lakások belső válaszfalai is. Akinek a szubjektív élmény nem elég, objektív adatokat kérhet a Pécsi Tervező Vállalattól, .mely felmérte a Fel- sővámház utca, Irányi Dániel tér, Nagy Lajos, Temető és Major utcák által határolt területet. Hallani fogja, hogy a szóbanforgó terület 1091 háza közül csak 34 jó, s csupán 63- M érdemes tatarozni. További 226-nál már csak akkor beszélhetünk „tatarozásról”, ha az egész födémet lebontják. 768 épületre, a házak kétharmadára pedig nem érdemes költeni egy vasat sem. Ott már csak a bontás segíthet A százalékok bilincsében A pécsi építészkörökben az elmúlt években gyakran hallottunk aiTÓl, hogy az újme- csekaljai munkák befejezése után lebontják a Balokányt, s ott folytatják tovább az építkezést. Terveket is láttunk, ám később a Szigeti városrész neve került előtérbe, s ma már alig hallani a Balokány- ról. A Szigeti városrésznek sok olyan utcája van, melyek képe nem, vagy alig marad el a Balokánytól. Nem lehet kétségbe vonni, hogy a Szigeti városrészben is bontani kell. Mégis fel kell tennünk a kérdést: mi lesz a legkritikusabb városrésszel? Mi történik a következő tíz évben, hiszen Üjmecsekalján még 2 ezer lakást helyezhetnek el, a Szigeti városrészben pedig további 7 ezret. A kilencezer lakás építése legalább két ötéves tervet vesz igénybe, vajon kibírja-e a Balokány ezt a hosz- szú időt? A kérdésekre a Pécsi Tervező Vállalat három mérnöke, Kiss Dénes, Papp József Rögtön hat óira. Gemer Ottó idegesen sétál fel és alá. A varrónők, különösen a fiatalabbak, huncutul pillanthatnak felé a kesztyűhalmok mü. gül, — de esik sem szúr az újjába; kisújjukban van a szakma. Egymás szavát sem értjük, működnek a gépek. Aztán csend lesz. Gemer Ottó előre lép, biztonságot remélve támaszkodik a varróasztalra. Szokatlan szituáció egy revizor számára. Itt őt ellenőrzik. — Kedves hallgatóim! Mai előadásomban gazdasági fejlő désünk... — Hangosabban! — K hm, khm, gazdasági fejlődésünk ... — Jöjjön középre! Olyan ez itt, mint egy kör- színházban. Akármerre is fordul a „színész”, lesznek, akik háttal ülnek neki. És a közönség nem szívbajos. Ráadásul állandóan nyílik, nyikorog az ajtó, jönnek a bedolgozók. Előadás alatt az átvétel zavartalanul folyik ... Munka közben TIT-előadás? Az első gondolatom ez volt: nyilván a termelés rovására. Csúnyán melléfogtam. Rendesen dolgoznak közben, látnivaló. Szaporán járnak a kezek. cikázik a tű, csattog az olló, szemük a munkadarabon. De vajon eljut-e a tudatukig az értéktörvény, a beruházás, az extenzív és intenzív gazdálkodás? Egy asszony nézi egész idő alatt mereven az előadót, tekintetéből azt lehet kiolvasni: magyarázhatsz te «mit akarsz, a tojás ára és Várady Gézáné válaszolt. Elmondották, hogy Pécsnek 1963 elején még 22—25 százalékos szanálást engedélyeztek, ami annyit jelent, hogy minden 100 felépítendő új lakás fejében 22—25-öt lebonthatnak. Erre az évre 10—12 százalékra olvadt ez a szám, tehát nem magasabb az országos átlagnál. Ez — Pécs sajátos helyzetét tekintve — nem méltányos, sőt sérelmezhető, de egyelőre tény, s amíg az marad, ragaszkodniuk kell az előírásokhoz. A 10—12 százalék körülményei között szóba sem kerülhet a Balokány. Ez a városrész ugyanis olyan zsúfolt és sűrűn lakott, hogy a szanálási arányszám eléri a 47—19 százalékot! A százalékok bilincsébe szorított építészek, városrendezők pillanatnyilag tehetetlenek. (Folytatjuk.) Magyar László Tegnap délelőtt a Pécsi Nemzeti Színház klubjában a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége, a Pécsi Irócsoport és a színház igazgatósága vitát rendezett Vészi Endre Ember a szék alatt című drámájáról amelyet a múlt héten mutatott be a színház. A meghívott fővárosi és helyi írók, kritikusok, színházi szakemberek közül többek között felszólalt Almást Miklós kritikus. Hubai, Miklós író, Dohai Vilmos főrendező. Palotai Boris író, Nógrádi Róbert igazgató, Bóth Béla, a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, Gáli István kritikus, Kamondy László író. Rokonszenves vállalkozás A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy Vészi Endre új műve rokonszenves, érdekes vállalkozás. Olyan témához, problémához nyúl, amelyet eddig nem láttunk magyar színpadon. Az egyszerű kisember a darabban teremtett körülmények között neldbátorodik és leleplezi a korrupt, csaló vezetőket. Valóban közéleti, szándékában pozitív darab, a két főszereplő tisztasága azt a magatartást tükrözi, amely a szocialista embert jellemzi. Hittel teli, Ékszerészek a Szigeti úton Ugyeskezű aranyművesek a régi ékszerekből újakat készítenek a Fővárosi Öra- és Ekszcripari Vállalat pécsi kirendeltségének Szigeti úti műhelyében. szenvedélyes figurákat teremt, akik vállalják a harcot, a küzdelmet. Többek véleménye szerint a témát új úton közelíti meg, s választ ad arra a most folyó úgynevezett „hős vitára” is. Gazdag a nyelvezete, a líra és önirónia elegyedik benne, a szerelmi dialógusok nemcsak az egymáshoz való érzelmi közeledésről szólnak, hanem emberileg hitelesek és tiszták, filozofikus mélységűéit. Az ember a szék alatt megoldásában bizonyos egyenetlenséget mutat. Gáli István szerint az első és a harmadik felvonás szatírikusabb, a második viszont lírai hangvételű és ezek között nincs megfelelő összhang, ugyanakkor a második felvonás túlságosan hosszú és a másik kettővel szemben naturális. Az indítást nem követi izgalmas cselekmény. elveszti szatirikus, intellektuális jellegét és egyfajta társalgási vígjáték színvonalára esik vissza. Both Béla szerint a cselekmény nagyon vékony, kissé szegényes és ezt sajnálatos módon a figurák sem ellensúlyozzák, miután az író kevés valóban életteli, érdekes figurát alkotott. A mű kettős vonalát, a szatirikus társadalmi és a lírai groteszk vonalat nem tud. ta pontosan ötvözni. Mások is hangoztatták, hogy ezek a törések nem segítették az alapgondolat tiszta és világos kibontását, sőt az esetek több ségében zavarják a nézőt, hogy a konfliktust teljes mértékben megértse, még akkor is. ha a Szilvái—Szilvia-pár küzdelmét pártoló érzelemmel kísérik. Tisztelet az új magyar dráma iránt A vitában többen kifejtették, hogy jobban életszerű szituációba kellett volna helyezni az alapgondolatot. Társadalmilag teljesen valós az a probléma, hogy bizonyos körülmények között merjen-e valaki szólni, leleplezni a társadalom ellen vétő embereket SZERDÁN ESTE HATKOR 2.10. ő biztosan figyel. Ez a kislány meg olvas? Csak lapozgat. „Tények ég érvek az 1966. évi tervfeladatokról és bérintézkedésekről” — ilyen című füzet van előtte. Nyilván ellenőrzi, jól mondja-e az előadó ... — Nem, csak ebben is megnézem. hogy miről beszél. Jók ezek az előadások, mindig megkérdezhetjük, ha nem értünk valamit. — Mióta járnak magukhoz a TIT-től? — Több mint öt éve dolgozom a Kesztyűgyárban, minden szerdán jönnek. Az előadó szemrehányóan ránknéz. j<8 van, szóból ért az ember, nem is kérdezek többet a kislánytól. Mellettem középkorú asszony ül. — Érdekli? — Éppen mondom a kolléganőmnek. hogy milyen értelmesen beszél. — „A marhahús felvásárlási ára...” — hömpölyög az előadás, és lám, az asszonyok „átesnek a katharzison”. Mint j varázsszóra, egyszerre emelik | fel a fejüket. Igen, ez az ő témájuk. Az előadó leviszi a hangját, ez azt jelenti, hogy akinek van kérdése, most felteheti. — Egy kiló húsért egy teljes műszakot kell dolgoznunk majd — ez az első „kérdés”. És egymás után hangzik el a második, a harmadik, a tizenkettedik ... Nem jelentkeznek az asszonyok, nem állnak fel. amelyik elmondta a magáét, varr tovább. Minden gátlás nélkül, bátran — és őszintén vitatkoznak. A mun. kahelyükön ... Érdekes, gondolom, az a nő ott a szúrós szemével _ csak nézi. nézi most is az előadót. Nem kérdez, nem vitatkozik. Mégis egyetértene? Vagy mégse figyelne? Gerner Ottó nemcsak revizor, párttilkár is a Beruházási Bankban. Most mégsincs köny nyű dolga. A ..parasztkérdésben” szinte sarokba szorítják. — Házat építenek, kocsijuk van. százezrük a takarékban, de a kukoricát a diákoknak kell letörni... Halk kuncogás, jól megmondta ... a néni. Hiába veti ellene az előadó, hogy ha ilyen jól él a paraszt, akkor miért néptelencdnék el a falvak hangja eivész a további kérdé ekben. És máris arról folyik a vita, hogyan le- i hetne megakadályozni, hogy egyik vállalat a másik munkáját tönkretegye. — Jöttek a csatomajavftók, feltörték az aszfaltot, rendbehozták, elmentek. Jöttek a... Ezekre az asszonyokra nem lehet rámondani, hogy kizárólag saját problémájukkal vannak elfoglalva. — Én csak azt akarom mon dani. — kanyarodik vissza egyikük —, ha valaki úgy gondolja, hogy ismét a parasztnak kedveztünk, és rózsás a helyzetük, ki lehet próbálni, mindenkit szívesen látnak, aki dolgozni akar. Gerner Ottó kihasználja az alkalmat, még egyszer elmagyarázza, most már végig kezében tartva a „kezdeményezést”. miért Jó a munkásnak, ha a parasztnak könnyebb. Megnézem az órát, hét múlt 10 perccel. Hétkor a legtisztább lelkiismerettel leléphetett volna... — ötkor lett vége a párt- napnak, egyenesen ide jöttem. Szívesen járok hozzájuk, úgy veszem észre, érdeklődnek. — Nem zavarja, hogy dolgoznak közben? — Először szokatlan volt, tudja, ha az ember talál egy médiumot, aki „áhitatosan" figyeli minden szavát, köny- nyebb beszélni. Ök pedig, ez már csak így van, a kesztyűket figyelik. Most volt itt másodszor. Nem csodálom, ha talán még nem szokta meg egészen. Kén Tamás Almás! Miklós, a vita vezetóje és Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház Igazgatója. S vagy hallgasson, nyugodjon bele, a dolgokon úgy sem lehet változtatni. Viszont a stilizált körülmények elterelik a figyelmet azzal, hogy a figurák egy elképzelt világban mozognak, élnek, cselekszenek. Teljesen igazuk van azoknak, akik a valóságos társadalom létét hiányolják. Ennék azonban egyáltalán nem mond ellent az a megállapítás, hogy a darab áttételesen bátor harcot hirdet a cinizmus ellen, s végső kicsengésében tulajdonképpen azt mondja, hogy a rossz tapasztalatok ellenére is vállalni kell a harcot. Az értékelés sarán nagy te_ rét kapott a színház alkotó tevékenysége. A vitázó felek abban egyetértettek, hogy a szín ház hozzáértően, lelkesen, az új magyar dráma iránti tisztelettel nyúlt a darabhoz, » vállalkozó kedvét éppen a bemutató bizonyítja. Ennek a tevékenységnek a végeredménye az érdekes előadás. A megjegyzések zöme elsősorban arra vonatkozott, hogy a rendezés sokat tehetett volna az alapgondolat tisztázásáért. A lényeg kiválasztását, a hőssé válás folyamatát segítette volna, ha jobban tömörít' és nem szórja szét a néző figyelmét különböző lényegtelen helyzetekre A dráma elején még aktuális szerepe volt a fősz- foreszkáló ruhátlan keringő alakoknak, de később már zavarólag, üresjáratnak hatott A díszletek, a kosztümök túlzóan stilizáltak, fokozták a mű elidegenftettségét, elvonták a figyelmet a mondanivalótól. Sokkal Jobban érvényesült volna a gazdag nyelvezete, ha a környezet naturalisztikusabb koncepció alapján adott volna keretet. Természetesen abban egyetértettek, hogy a szatíra, a komédia megengedi a túlzást és nem könnyű határvonalat húzni, hogy ebben meddig lehet elmenni. Premier után a helyszínen A több mint háromórás vita rendkívül hasznos volt A rendező szerveket dicséri, hogy egy vidéken bemutatott új magyar darab értékelését premier után egy héttel, a helyszínen tűzték napirendre. A tárgyilagos eszmecsere nem rekedt meg Vészi Endre munkásságánál. sok tekintetben felölelte az egész magyar drámairodalom helyzetét, vitatott problémáit. Az írók, kritikusok, valamint a színházi szakemberek tisztázó, értékelő állásfoglalása a kapcsolat él- mélyítésének is Jó szolgálatot tett, amelynek nem lehet más az eredménye, minthogy minél több mad témájú, kitűnő előadást nyújthatnak a nézőknek. B. J. — Egy bolgár nagyváros központjának részletes rendezési tervét vállalta el pályázat formájában az ÉM. Pécsi Tervező Vállalat öt fős csoportja. Vita Vészi Endre drámáidról Le kell bontani a Balokányt^ I. Patinás városunk közönséges rozsdafoltjai
