Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

1986. JANUAR 26 napló 5 A festői 8 egyszersmind praktikus rendellenségben so­rakozó tárgyak egyrészt vala­mi lomtárat idéznek fel az ember képzeletében. Egy öreg varrógép, teáskanna, halomnyi villanydrót, üvegek, papírkö- tegek, deszkák, egy köteg nyersfából kivágott kézforma, koponyacsontok, festékes do­bogok, az egyiken a következő felirat: elsőrendű belső zo­máncfesték. Ami a lomtárba már nem illik bele ilyen si­mán: a plafont plakátok bo­rítják (elég magas ez a te­rem!) egy szekrényoldalon rej­télyes eredetű zománctáblák, aroelvek egyike a dohányzást tiltja, másika a komoly „épí­tésügyi hatóság” föliratot vi­seli. a harmadik még tömö­rebb. az van ráírva: mosó­konyha. Aztán páros ördögfej is van a szobában, a falom egy sugárzó nap. amelyet egy öreg vesszőkosáir-fenékből csi­nált valaki. Ez Bóbátáék otthona. Évekkel ezelőtt is ugyan­ilyen volt ez a hely. Legfel­jebb jelentéktelen változások történtek azóta, például a mo­sókonyha-táblát valószínűleg később szerezték be. Meg per­sze felnőttek, befutottak, hír­névre tettek szert Azért mert érettebbek lettek, vagy azért, mert új művészi utakra tér­tek — ez most nem tartozik ide. Az emberek, akik mind­ezt csinálják, évekkel ezelőtt is nagyjából ilyenek voltak. Hogy milyenek? A nézőtérről A nézőtér hideg és kicsi, a világítás úgy történik, hogy Kós Lajos odamegy a villany­kapcsolóhoz és föl- vagy le­kapcsolja. A színpadon meg­világított bábok azonban úgy mozognak a fekete háttér előtt, mint igazi színházban illik. Bábok? Ez nem egészen helyes. Kezek, kesztyűk, fi­gurák? Bármelyik elnevezés megteszi. A Ritmusfantáziával kezdik, ez a szignáljuk. Piros kesztyűk és sárga, kék, zöld, elegáns kezek táncolnak — —A Pécsi Siflis- és GyümBles­Icrmelő Szakszövetkezet vezető­sége értesíti tagjait, hogy az alább megjelölt időpontban és he­lyen taggyűléseket tartunk: 1968. iunuár 26-án 17 órakor: Rácvárosi Napközi Otthon, 1966. január 27-én ■ 7 órakor: Istenkúti Kultúrház, 966 Január 28-án 17 órakor: Új­hegyi Alt. Iskola, 196«. január 31- en 17 órakor: Kertváros, Rózsa 'Urai munkásklub, 1966. február -én 17 órakor: Petőfi utcai Alt. 'kola, 196«. február 2-án 17.3« ' rakor: Ágoston téri Alt. Iskola, !)86 február S-án 17.30 órakor: Ágoston téri Alt. Iskola. 196«. feb­ruár 4-én IS órakor: Alkotmány utcai Gyakorló Iskola. A taggyű- 'ésen megbeszélésre kerül a szö­vetkezet szervezésének és fejlesz­tésének soron lévő feladatai. Is­mertetve lesz a szövetkezet tag­ságának nyújtandó további ked­vezmények lehetősége. Továbbá a szolgáltatások körének bővítése. Végül a taggyűlés megválasztja küldötteit az évi rendes küldött­gyűlésre. Tagjainknak névreszóló meghívót la küldünk, lakóhely szerint csoportosítva Érdeklődő- hat szeretettel várunk. Vezetőség. — Fárasztó bizony — mond ják, némileg büszkén — mint a sport. Amikor a tévé fel­vett bennünket, reggeltől es­tig, félórás ebédszünettel dol­goztunk. Utána nem tudtunk kijönni a fürdőkádból. — Aki akar. még rendez­het is — mondja Kiss Éva — én is most rendezek egy gye­rekdarabot. Csodálatos dol­gokat lehet ott csinálni: _ Nem igen járunk más­hova — mondja Kerl Laci — majdnem mindennap itt va­gyunk. Van magnó, rádió mindig szól a zene. Ma guk csinálják a bábokai is, fából, papírból, textilből s fninden elképzelhető anyag­ból. Harmnican vannak a törzs tagok. Olyanok, mint valam különös szekta tagjai. Hobby — kérdezem és me? könnyebbülten bólogatnak Nem rajonganak a nagy sza vakért, a vak is látja. Egy­szerűen imádnak játszani Szenvedélyük a bábozás, él nem tudnak tíz év alatt égj esetet se kimutatni, amikoi valaki csak úgy egyszerűen abbahagyta volna. „Megszagol, tűk a színpadlevegőt” — kun- coknak, aztán megkérdezem kinek mi volt eddig a legked- vesebb szerepe és ekkor hir­telen az egész dolog még vi­lágosabbnak tűnik: Nekem a kecske — mondja Laci boldogan, Éva a szürke kis szamarat emlegeti, ame­lyet harisnyából csináltak. Ági meg a kocsmánosmét. Nagyon szeretnek játszani — csupán ennyi a titkuk. 1 H. E. kesztyűs hölgyek és urak. Az­tán ugyanezek a kezek körö­ket írnak le, át- meg ’átvil­lannak a háttéren. Aztán zi­zegve összeborulnak éi ki­nyílnak mint a virágok. Ezek­nek a kezeknek nagyon sok jelentésük van, rengeteg öt­let. ritmus, szépség és szel­lemesség van bennük. Na­gyon jó ez — ismeri el a fenntartásokkal teli néző is. A kutyáknak pedig, ame­lyek hallatlanul mulatságos po­fával vonaglanak és nyöszö­rögnek, s torkukból fúvós hangszerek zenéje tör elő — egyszerűen muszáj nevetni. (Az előbb a „színészek” ci­pőt fűztek, cigarettáztak, vic­ceket meséltek 'Jeanról, a klasszikus inasról, az asztal­hoz támaszkodva nevetgéltek, cukkolták egymást é- időn­ként kinyitották az ajtót, nem jön-e már Balázsi, aki nélkül csak négyen vannak, de csak vonogatták a -vállukat, hogy mi lesz, ha nem jön. Aztán befutott Balázsi Ágnes, gyor­san megkritizálták a sapkáját, s mig valamelyik lerángatta a csizmáját, ő féliában állva megfésülködött és szidta a vonatokat). Meg kellene nézni -ezeket a hajladozó, zenéhez . simuló mozdulatokat teljességükben is. A színpad mögött Majdnem unott képpel tén- feregnek, Kiss Éva mémökférje bajlódik a magnetofonnal, ke­zük fejére fekete szem-félét ragasztanak, az ujjaikon piros posztó-sapkák. Tamáska — akiről az előbb pontosan tud­ták, hogy el fog késni — fe­kete hajhálót visel .a fején. Ez egy pillanatra megdöbbent, de aztán rájövök, hogy Ta­máska nagyon magasra nőtt Balázsi Ágnes viszont olykor fölágaskodik, amúgyis magas­sarkú cipőiben. Kiderül, hogy még függöny - huzogató is akadt, egy beté­vedt .kolléga”, aki ezekben a számokban nem játszik. Az is kiderül, hogy a piros posztó-micsodák az ujjakon olyanok, mint a kakastaréj. Kiderül továbbá az is, hogy, ez itt egész komoly izom­munka. Minden zavarosabb itt há­tul, a mozdulatoknak az a harmóniája és tisztasága kive- hetetlen. a Bach-muzsikára írt szám, a csíkos kesztyűk­kel még meglepőbb: a hosszú Tamáska és Kerti Laci, aki olyan nehézkesnek látszott, valósággal ide-oda szökkennek a lányok háta mögött, akik úgy tűnnek most, mintha táncosnők lennének. Nemcsak a kezük, az egész testük követi a zenét. Tamás­ka, ahogy olykor megpihen, feszült figyelemmel az arcán, hangtalanul énekel, mozog a szája: tata-ta, tatatata... Civilben Az egyik öú gimnazista, a másik főiskolás, Kovács Kati ötvös-raj zszakos a Művészeti Gimnáziumban. Kiss Éva gaz­dasági vezető — „az ország legfiatalabb gazdasági vezető­je”, mondja egy hang méltó­ságteljesen — a Széchenyi Gimnáziumban. Balázsi Ágnes meg Sásdról jár be. ezényelt SZERKESZTŐSE© Gazdátlan vadászház? A napokban Zobák-puszta és Kisújbánya között a Hi­das-völgyben jártam es a Csurgó-forrástól nem messze festői környezetben egy va­dászházat láttam. Az épület alaposabb áttekintése után meggyőződtem róla, hogy egy elhanyagolt, tönkretett épületről van szó, amelynek felépítése jelentős összegbe kerülhetett. Beázott a tető, leszakadt a mennyezet, ösz- szevert kályhák, ajtók, vas­ágyak, matracok ... Kié vagy kiké lehet ez a „gaz­dátlan” vadászház? V. L Pécs, 39-es Dandár a. 4/b Hozzászólás az új városközpont vitához: Mi lesz a közlekedéssel? SÁNDOR JÁNOS A hangverseny évad dere­kán sűrűsödnek a koncertek, a zenei események. Vasár­nap de. a Liszt-teremben, illetve hétfőn este a Nem­zeti Színházban az Országos ! Filharmónia bérleti sorozatá­ban a Pécsi Filharmonikus Zenekart Sándor János ve zényelte. Műsorán három al­kotás szerepelt: Beethoven VIII. szimfóniája, SzervaP- szkv Klarinét szerenád ? Kovács Béla közreműködő sével valamint Ravel Darh nis és Cloe II. szvitje. A le­hetséges fiatal karmester aki ezúttal is mindháro"- művet imponáló biztonsága gal vezényelte — úgy érez­zük —, mindig hazajön Pécs­re. Igv érezte ezt a közön­ség, melv meleg tapsokkal köszöntötte és a ’.enekar s melynek tagjai szemmellát- hatóan szívesen és pontosan követték karmesteri elkép­zeléseit. Az elhangzott három mű, a zeneirodalom három kü­lönböző területéről való al­kotás. nemcsak a korok, ze­nei irányzatok kontrasztiá- nak hangsúlyozásával nyúj­tott változatosságot, hanem alkalmat adott Sándor Já­nosnak arra, hogy a Filhar­monikus Zenekar odaadó köz­reműködésével karmesteri erényeinek legjavát nyújt­sa. Sándor derűs, életvidám temperamentuma és humor? Beethoven kissé mostoha­gyerek-sorsú VIII. szimfóniá­jának tolmácsolásában ka­pott teret Ez a viszonylag rövid, de a legnagyobb Bee- thoven-sztmfóniákkal vetél­kedő szépségű mű a pécsi közönség számára szinte az újdonság varázsával hatott. A partitúra nélkül dirigáló Sándor különösen a mű di­namikai gazdagságát tárt? fel. melynek során főként a fúvósok — köztük is a kür­tösök (Herbert György és Salamon Károly) kimagasló, e gyakran bírált hang- szercsoportnál örvendetes tel lesítmónye érdemel említést Sándor másik karmesteri erénye a mai magyar mű­vek bemutatása. Ezúttal Szer vánszky Endre, az ötvenes évek elején komponált Kla­rinét-szerenádjára esett a választás. A Bartók—Kodály utáni generáció egyik jelen­tős komponistájának e mü­ve érdekes módon egyrészt követi a klasszikus verseny­művek hagyományait, más­részt azonban él a modern gondolati tartalom által meg követelt formai szabadságok­kal. A magyar népi muzsi­kát idéző műben főszerepet játszó klarinétszólót Kovács Béla szólaltatta meg, fölé­nyes technikai biztonsággal a mű értékeit gondosan tük­röző művészettel. A hangverseny legnagyobb sikert jelentő zárószáma, Ra­vel: Daphnls és Cloe szvitje ismét más, az eddigiektől el­térő hangulatot, zenei stílust árasztott. A neves francia komponista merész színfestő készsége, virtuóz ritmikai igénye remek tolmácsolóra lelt Sándor Jánosban, akinek különösen fejlett ritmikus fantáziája. Szuggesztív erejű vezénylése nyomán az amúgy is hatásos, sok külsőségre épülő mű bonyolult ritmu­sa, változatos harmóniavilá­ga és bravúros hangszerelé­se gazdag színekben pompá­zott. A mű dinamikai lehe­tőségei Sándort is magukkal ragadták és így a terem akusztikáját tekintve a hang erő felfokozása helyenként a túlméretezettség határait Is megközelítette. A 2 hárfával, újabb fúvó- és ütőhangsze­rekkel felfokozott zenekar játéka nyomán — melyből Barth István művészi fuvo­laszólóját kell kiemelnünk — olyan tomboló tapsvihar ke­rekedett, hogy a zenekari koncerteknél eléggé szokat­lan módon, a Ravel-mű beit jező részét meg kellett ismé telni, **W‘. *- ni ­A Pécsi állami áruház kirakatában látjuk a városközpont foly­tatásának tervét, amelyet a Szabadság út, Rákóczi út, Bajcsy Zsi­linszky út és az új S-os út között kívánnak felépíteni. A tervezők s bárom makett, illetve a mellékelt magyarázó szöveg segítségével választ adnak arra, hogy a jelzett terflleten milyen középületeket akarnak elhelyezni. Arra azonban nem utalnak, hogy a tervezett városközpont hogyan illeszkedik be a maglévő, környező városrészbe és a még felépítendő déli lakónegyedek képébe. Teljesen tájékozat­lanok és tanácstalanok vagyunk ebben a kérdésben. Még több problémát okozott nekem a terv közlekedési szem­pontból. Ha ugyanis a terv megvalósul, a Jókai utcát a Rákóczi út és a S-os út között kettévágják. Két zsákutca keletkezik, melynek sem déli, sem pedig északi Irányban nem lesz folytatása. Vajon he­lyes lesz ez Így? A Jókai utca egyik legfontosabb utcája a városnak, mert közvetlen összeköttetést biztosít a főpályaudvar és a város fő­tere között, s tehermentesíti a Szabadság út forgalmát. Közlekedési szempontból nem tarthatom a tervet szerencsésnek, ezért örömmel fogadnám, ha az illetékesek válaszolnának ésgrevéte- leimre. H8NDOL BEI.A nyug. gépészmérnök. Már belefáradtatok... A Xavér utca ... számú ház lakói az alábbi panasz elintézése érdekében kérik az önök segítségét: 1952-ben a Pécsi Építő Ktsz garázsa, sze­relő műhelyei és más részle­gei költöztek házunkba, amin akkor még volt kapu. Ez azon­ban a nagy gépkocsi forgalom következtében hamarosan tönkrement, és egészen 1956- ig kapu nélkül maradtunk. Ekkor a szövetkezet, a rend­őrség felhívására helyreállí­Már megint a sár tóttá, de az új „létesítmény” is csak három hónapig tartott. 57 óta kapu nélkül vagyunk ismét, 64-ben tatarozhatták a házat, de a kaput, mivel nem volt, nem tatarozták... A kapunélküliség azelőtt Is kellemetlen volt számunkra, de legalább volt éjjeliőre a szövetkezetnek, aid meggátol­ta, hogy az udvarra, ahová a lakások közvetlenül nyílnak, bejöhessenek a rendzavarók. Most azonban a szövetkezet elköltözött, a kapuval és az éjjeliőrrel együtt. Helyette MHS anyagraktár nyílt az ud­varunkban, értékes anyagokat tárolnak ott. Kérjük, továbbít­sák panaszunkat a PIK, eset­leg az Építő Ktsz felé, mert mi már belefáradtunk. Kozma Ferenc Pécs, Xavér u. ... szám. Sötétek az utcák Kovács-telepről írok, nem ke­vesebb, mint 20—22 ntea közvilá­gításé ügyében. Ugyanis másfél éve hol van, hol pedig nines utcákban este kőzvUágftás. Szám­talan esetben Jelentettük a hibát, de á hibát sosem Javították gl tökéletesen. Hogy miért nem, azt már á szerelOk tudnák megmon­dani Tény éa való, hogy rövid­del a szerelők eltávozása után dj- ra sötétségbe borultak az utcák és sötétek ma te. A dolog már azért is kellemetlen, mert a leg­több utcában nincs kövezett út, sőt még járda sem. Ezért kérjük a OEDASZ-t — ezúttal már a saj­tó útján —, hogy szabadítsanak meg bennünket a sötétségtől. HERENDI JENŐ Levendula utca 2. Beázik a lakás Két éve lakunk mostani la­kásunkban. A garancia-idő alatt a homlokfal nagy mér­tékben beázik és a lakás több részén is beázik a fal. Több hiba is volt a lakás­ban, amit hosszas huzavona, utánjárás után kijavítottak, de a beázást többszöri felszólí­tásra sem hajlandók rendbe­hozni. A garanciális idő alatt beadott papírokat letagadják éa nem hajlandók a hiányos­ságokat megjavítani. Kisfizetésű embereik va­gyunk, a lakással kapcsolatban nagyon sok a kiadásunk. A lakás ára 126 000 forint, így joggal elvárhatnánk, hogy ne­hezen összerakott pénzünkért hibátlan lakásban lakhassunk. Már nem egyszer szóltunk a Szövetkezeti Lakásépítőnek, de hiába! Jurínovícg Antal Ujmecsekalja, Polláck Mihály n. ifi. IV. em. 45. Ml, a m. kerü­letben levő Hajnal­ka utca lakói azt akartuk, hogy le­gyen jó és járható utcánk. Felajánlot­tuk társadalmi munkáinkat is, amit a tanács szívesen fogadott Többen voltunk, akik ígére­tünkhöz híven dol­goztunk Is, bár — ami a lényeget ille­ti — nem sok ered­ménnyel. Utcánk ugyanis rosszabb, mint volt. Telehordták kövek­kel, felemelték a szintjét, olyannyira, hogy az úttest ma­gasabbra került mint a régebben épOK házak jelen­tős része. Hordtak a kőre földet is, de mivel a víznek nincs lefolyása, megáll az úttesten, s valóságos sárten­gert képez. Csak tetézi „örömünket”, hogy a közvilágítás is rossz, Így — igen gyakran — csak a testi épség veszé­lyeztetésével lehet a mi utcánkban Járni. Én megértem, hogy a tanács nem tud minden igényt kielégíteni. Az igaz­sághoz tartozik azonban, hogy sok éve halljuk ezt már. A különböző magyarázatoktól még nem lesz Jobb az utcánk. Végül az sem utolsó érv szá­munkra, hogy most, látszólag azoknak van igazuk, akik ta_ valy tavaszai, a tár­sadalmi munka szervezése idején azt mondották: „Nem érdemes hoz­záfogni. úgy sem lesz belőle semmi”. Még ma, utcánk ilyen állapotában sem tudok igazat adni a pesszimis­táknak. De azért örömmel fogadnám, ha nemcsak beszél­nénk, hanem ezút­tal már bizonyíta­nánk is — a tanács segítségével. Bőgi Józsefné Hajnalka u. 13. SIKLÓS Játékszenvedély

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents