Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-25 / 20. szám
199». JANUÁR *5. napló 3 Egyéves a pécsváradi tsz-hozi építőipari társulás Építkezés tízmillióért A kezdeményezés bevált - Módosításra szorulnak a társulással kapcsolatos rendelkezések Szokatlan céggel állunk szemben, neve sem hétköznapi; Pécsváradi Járási Termelőszövetkezetek Építőipari Közös önálló Vállalkozása. Egy éve javasolta a járási tanács végrehajtó bizottsága, hogy a községíejlesztési munkákat Végző, úgynevezett Kö- FA brigádból és hat termelő- szövetkezet — Berkesd, Ká- toly, Pécsvárad, Püspöklak, Szederkény és Véménd — építőbrigádjaiból verbuváljanak össze közös társulatot. A feladat az érintett, valamint más tsz-ak gazdasági és egyéb épületeinek kivitelezése, községfej lesztési munkák, ezen kívül a tsz-tagok családi ház építkezése, a szükséges tatarozások, felújítások elvégzése lenne. 1965. január 15-én aztán tető alá Jött a vállalkozás, fejenként 50—50 ezer forint induló „tökével’’, két be_ ton keverővei, egy kevés állványanyaggal ég hetven emberrel. Negyedmilliós nyereség Az eredeti terv, amit később menet közben felemeltek, — összesen 8 millió 800 ezer forint (ebből 4,6 millió a tsz- eknek), egy-egy főre pedig havonta átlagosan 8 ezer forint termelési értéket írt elő. A mutatókban természetesen benne van a kivitelezett beru. házások összes költsége, tehát a felhasznált anyagok, gépi munkák értéke, annak ellenére, hogy ezekről a feltételekről az építtetőknek kell gondoskodnia, s a vállalkozás csak munkaerőt ad. A lebonyolítás rendje az, hogy generál-szerződést kötnek, de az épületek szakipari (lakatos, bádogos, villany- és vízvezetékszerelés, stb.) munkáit mások, például a ktsz végzi el. Gond az any^r hiány és a szállítás Mit mutat a mérleg? A tervteljesítés 100 százalék körül mozog, a termelési érték I 10,4 millió forint, (6,2 millió forint a tsz-eknek). Közben nem egy gonddal kellett megküzdeniök. — Mikor elkezdtük, nyakunkba szakadt a csomó átvett, befejezetlen építkezés, — mondotta Bábosik Illés igazgató. — Egyes helyeken építőanyagok tűntek el, vagy egyszerűen elhordták. Ez meg bénította az építkezés további folytatását Az építőanyag-probléma sok szór visszatér. A beszerzésről, a bevételezésről tulajdonképpen az építtetőnek, a tsz-eknek kellene gondoskodnia, a Vállalkozásnak ehhez nincs joga. De a beszerzés nagy nehézségekbe ütközik, a tsz-eknek általában nincs anyagbeszerzőjük. a Vállalkozás viszont építeni akar, s minél gyorsabban, ez érthető. Nem állíthatja ]e a munkásait. Ez arra kényszerítette egyúttal őket, hogy gyakorlatilag maguk gondoskodnak emberről, aki lót-fut, felhajtja a szükséges anyagot, ha kell Szentlő- rincen, Bomyhádon, vagy esetleg Miskolc környékén. Ha az után végre sikerül, lehet könyörögni, alkudozni járműre. Mert az aztán végleg „hiánycikk”, a tsz-ét májustól októberig egy pillanatra sem lehet megkapni, furcsa, de jelenleg ez jelenti a szűk keresztmetszetei. És zűrös az anyagok bevételezése, megőrzése, (mert ez már igazán a tsz reszortja), sok a szabálytalanság, gondatlanság, nem egyszer hiányzik az anyagból. A Vállalkozás, mivel gyakorlatilag ráhárult ez a feladat, azt szeretné, ha igazán önálló lenne, azaz hitelkeretet biztosítanának számára és átvehetné teljes felelősségére az anyaggazdálkodást, esetleg gépeket is. Aztán. A szakipari munkákat, mint említettük, másokkal végeztetik el. De ugyanakkor a ktsz-ekkel, mint alvállalkozókkal, tilos szerződést kötnünk, emiatt előfordul, — falat kell bontani, mert a villanyszerelők nem tudnak időben megjelenni. Feltétlen megoldást kellene találni. Kisebb, de szóvá tették, megszüntethetnék azt a formalitást, hogy csak a negyedévenként ülésező igazgatótanács engedélyével vásárolhatnak belső használati tár gyakat, (például dobkályhát, irodaszereket, stb.). 2600 forintos átlagkereset Az évi átlagos munkáslét- szám száz fő körül ingadozik. A szakmunkások átlagkeresete havi 2600—2700. a segédmunkásoké 1700—1800 forint. Hatvan százalékuk alkalmazott, (többségükben volt Kö- FA brigádbeliek). 40 százalékuk tsz-tag. Ez bizony kettősséget jelent. A tsz-tag szakmunkások háztájival rendelkeznek, keresetük kevesebb; 1800—1900 forint és táppénzre, családi pótlékra sem jogosultak. Ez nem egyszer elégedetlenségre ad okot és végsősorban a munkafegyelem rovására megy. Mert ki vonja felelősségre a tsz-tagot, aki hiányzik, mert éppen sürgősebb dolga akadt, kukoricát kell kapálnia. Egy ilyen fiatal vállalkozásnál nem csoda, ha tucatnyi az újként tornyosodé akadály. Elhárították, megfeleltek feladatuknak, életképességüket bebizonyították. Igyekeztek megoldani a tsz-ek építési problémáit, mellette jó keresetet, megélhetést biztosítottak a brigádtagoknak, s mindez még tiszta nyereséget is hozott a konyhára. Ez utóbbi sorsáról később döntenek, az azonban biztos, negyven százalékát továbbfejlesztésre használják fel. Ezenkívül természetesen az „alaptőke” is megtérül. A jelenlegi bérintézkedések egyelőre nem érintik a vállalkozást, munkaerő elszívó hatásával azonban számolnak. Az évi tervük nagyjából azonos a tavalyi 10 millió forintos teljesítéssel. A jelek szerint — menet közben — a mostan! számot is nyugodtan emelni lehet. Miklósvári Zoltán Szarvascsa’ojjafó Mohácson Hétfőn szarvascsálogatót kezdtek a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság bédai erdészeténél. Szúnyoe-fjígeten ugyanis mintegy bntvan szarvas tartózkodik. Ezeknek a vadaknak az e*°tés° ugyan ott is megoldható lenne, azonban a1» rrdószet attól tart, hogy eev áradás “setér Konvoi ült 'eg1» qz ellátás- k Ezért tegnap hozzáláttak. hogy a hatvan szarvast kicsalogacsák Szú- nvog-sz-'getről. Az etetésükre színt lucernaszínát bevitték a szigetre, azonban nem hagyták ott. hanem szakaszonként elszórták. Zalka Máté emlékbizottsáa Zalka Máté születése közelgő 70. évfordulójának megemlékezéseit előkészítő emlékbizottság alakult. Munkájában a Magyar Tu* dományos Akadémia, 'a Párttörténeti Intézet, a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar írók Szövetségének képviselői vesznek részt Koiszerűsödik a Nádor Ezekben a napokban többszázezer forintos beruházással korszerűsítik a Nádor Szállodát és Éttermet, valamint i hozzátartozó vendéglátó egységeket. Már elkészült a szálló bejárati része és a hall. A Mecsek cukrászda nagytermének padozatát vörös és fehér márványlapokkal rakják le. Gólya-lányok — félévkor A lányok — szőkék, barnák, csinosak, — beteszik az indexet a retikülbe, „Gardénia 22”- es illatú zsebkendő mellé és ezzel vége a sok kollokviumnak, vége a főiskolán eltöltött első félévnek és ... Hát igen, vége a kislányságnak is. A fekete kötésű bizonyítvány ott a reti- külben azt is tanúsítja, hogy a középiskolás élet bizony elmúlt. Aztán az indexeket leadják szépen a tanulmányi osztályon, beugranak valahová egy feketére és most már komolyan elkezdik tárgyalni: hód is volt a hiba. Mert az elsőévesek javarészének félévi tanulmányi átlaga — no, nem rosszabb, mint bármelyik elsős évfolyamé, — de el-elmarad az érettségi vizsgák. sőt a felvételi vizsgák átlagától. Szóval ez már felsőfoA kalauzok és a vezetők, az a hatszáz ember, aki szállítja a másik 120 ezret, tisztában van szakmája legfőbb alaptörvényével: az utasnak mindig igaza van. Nem provinciális szabály ez, alkalmazza az Idős pesti kalauz is, aki ahelyett hogy kikérné magának a tiszteletlen „mester” megszólítást, e szavakkal nyújtja át a szemtelen su- hancnak a Jegyet: „Parancsoljon, segéd úr!” És nem Is újkeletű szabály. Nem várnak különös megbecsülést. A nők például — a fiatalok sem — nem haragszanak a „kalauz néni” megszólításért De azt nagyon szeretnék, ha az alapvető dolgokban az utasok több segítséget nyújtanának, nem is nekik: egymásnak. Azért fordultak az újsághoz, hogy elmondhassák negatív tapasztalataikat, amelyek önmagukban nem túl meglepőek, de ti ességükben meggyőzően mutatják: bizony nagyon sokan egyszerűen nem tudunk Utazni, és ezzel gyakran magunk Idézzük elő azokat a kellemetlenségeket, amiért másokra (?) haragszunk. Milyen alapvető dolgokról •s ven szó? Már előző cikkünkben érintettük a sorompót, mely komoly időkieséseket okoz. A jelenlevő gépkocsivezetők most elmondják, hogy nagyon gyakran azért Pem tud még éppen átcsúsz- Pl a busz a sorompó „alatt”, mert az utasok feleslegesen feltartották. A végállomáson azzal, hogy felszállás után kezdik csak keresgélni a forintost, a Bőrgyárnál csúcs- forgalom IdtUéa pedig egyszerűen nem tudják megérteni, hogy ahol öt embernek van hely, oda nem fér el harminc. Hosszú percekig nem indulhat tovább a kocsi, mert mindig van olyan ember, akinek az egyik lába még lent van... — Itt van ez a „menjünk a kocsi belsejébe” felszólítás — mondja Hauszmann József né, aki 15 éve van a vállalatnál —. Az utasoknak már a könyökén jön ki, mégis többnyire hiábavaló. Nem arról az esetről beszélek, amikor zsúfolásig tele a kocsi, hiszen ilyenkor még hátul is le lehet szállni. De vannak megrögzött peronosok, akik végállomástól végállomásig utaznak, mégsem hajlandók előremenni: akadályozzák a többieket a felszállásban. ■ Tényleg van benne valami, ha előre megy az utas, nem a kalauznak tesz szívességet. — Talán nem rökönyödnek meg az olvasok, ha megemlítem: akad utas, aki nem tudja — vagy nem jut eszébe, hogy leszállási szándékát az ajtó felett levő csengővel jelezni kell — veszi át a szót Schmieder Ferencné —. Előfordult, hogy valaki a Széchenyi téren odaállt az ajtóhoz, aztán amikor a kocsi elhagyta a balokányi megállót, ingerülSzóba került még az a gyerekes anya, aki, ha helyet adnak neki a tömött járművön, gyerekét ülteti le, és ezzel még egy helyet elvesz — nem a kalauztól, az a szülő, áld rászól csemetéjére, hogy ne adja át a helyét... a „tréfás” utas, aki csupa ötfilléressel fizet, és a konok, akivel nem lehet megértetni, hogy éjfél után dupla a jegy. Azután lassan, észrevétlenül megváltozik a beszélgetés jellege. — Azért rengeteg múlik a kalauzon is. Hogy milyen hangon figyelmezteti az utazóközönséget, tud-e disztingválni. — Úgy van! Amint a kalauz nem tehet arról, hogy késett a kocsi, ugyanígy a Széchenyi téren felszálló utassal nem szabad éreztetni, hogy Ujmecsekalján egy huligán szemtelenül kérte a jegyet. — Az egészen megszokott dolog, hogy a közelben ülők összeszedik a peronon szorongok viteldíját és továbbítják számukra a jegyet. — Ha a kalauz szerényen, udvariasan beszél, legtöbbször maguk az utasok védik meg az igazságtalan támadásoktól. Egyszerű lélektani reakció ez is. Milyen az ideális kalauz tehát? Egymást kiegészítve szedik össze az „ismérveket”: — Udvarias, nyugodt (kedélyes), határozott. És ha egy kicsit ml, utasok is megerőltetjük magunkat, a fenti cím így módosul: Hat- százan —* 120 ezerért. Kéri Tárnia kú intézmény, Itt másképp billen a mérleg karja, súlyosabban, szigorúbban. Dehát ilyenkor ez egy kicsit még meglepő... Nézem a nagy kékesszürke Kartonokat odabent a tanulmányi osztályon. Nevek, tanulmányi csoportok, felvételi pontszámok, aztán a mostani eredmények. Éppen a magyar— orosz szakos csoport kartonjait forgatom, ötvenötén vannak, a felvételi vizsgára legtöbben — harmincötén — jeles, a többiek legalább jórendű érettségivel jöttek. Ez tíz, tie legalább 8—9 pontszámot nyomott a latba A másik tizet itt a felvételi bizottság előtt lehetett volna megszerezni. Javarészt azonban csak 5—8 pont jött még hozzá. Tulajdonképpen az volt az első meglepetés: itt már nagyobbak a követelmények, mint a gimnáziumban Már akkor rá lehetett volna döbbenni, hogy a középiskolás életnek, a kislányos világnak vége. De nyár volt, és különben is: ilyet kívánni?! Persze most itt vannak a fekete indexek... Azt mondja Gröller Györgyné, aki a tanulmányi osztályon a nappali hallgatók csoportjának vezetője: — Tudja, ha egy elsőéves szeptemberben tanulni kezd, akkor az „öregebbek” rászállnak: „Na, látszik, hogy most kezded a főiskolát, tanulni csak a vizsgaidőszakban szokás ám!” A „gólya” erre elrestelli magát. és úgy tartja illőnek, hogy léire dobja a jegyzetet És a kellemetlen dolgot könnyű elfeledni. a gimnáziumi naponkénti feleltetései, a rávaló feä- készülés, hamar a feledés homályába veszik. — Jegyzetelni sem tudnak még. Pedig nem egy tárgyból nincs sokszorosított jegyzet vagy tankönyv, és némelyik tanár is úgy ad elő, hogy kellő rutin nélkül képtelenség jegyzetelni a mondatait Ez már kész szerencsétlenség az elsőéves hallgató számára ... És a Kossuth utca, a város, a presszó ... Sok falusi lány van a főiskolások között, akit az első hónapokban még elvakítanak a „city fényei”, nagyvárosi lány akar lenni, Fecskét szív, feketét iszik ... és nem tanul. Bonyolult okozati rendszere van annak, hogy ki miért vizsgázott Itt gyengébben, mint az érettségin. Mindenegyes körülményt nem lehet tipikusnak mondani, nehéz törvényszerűségeket felállítani. És hát még sem mindegyik elsőéves „csúszott le" az érettségihez képest, tízen tartották a színvonalat i i De figyeljünk: cm] — Igaz, kimondhatatlan lámpalázam volt — mondja Lóridon Ilonka —, különösen az első két kollokviumon. De ez elmúlt, az elsőn kettesre, az ötödiken már jelesre vizsgáztam. Csak sok mindenből, úgy érzem, nem kaptuk meg a kellő alapot a gimnáziumban. Én például magyar sza- ■ kos vagyok, de nyelvtanbóL verstanból alig hoztam magammal valamit. Pedig ott színjeles voltam, itt meg most 3,6 az átlagom! öjtet Komoly pedagógiai hiányosságokról van tehát szó. — Amit én kaptam a gimnáziumban, — vélekedik egy kislány Győr megyéből — az, most látom csak. nagyon kevés. Főleg magyarból. Én is jeles voltam és most közepes leszek. — És a többinek is ez a véleménye? — Nagyon sokan érezzük, hogy a gyenge középiskola, vagy gyenge tanár most itt megbosszulja magát. Ez a vélemény meglepő és fontos. Néhány évvel ezelőtt ugyanis még csak egy-két pontot számított az érettségi. A pontok túlnyomó többségét a felvételi vizsgán lehetett csak megszerezni. Vagyis a gyenge középiskolákban sízer- zett jeles bizonyítvány nem mindig volt elegendő a bejutáshoz, mert rendszerint nem jeles tudás állt mögötte, és ez ki is derült. Azt mondta erie a minisztérium: — Nem lehet iskola és iskola között különbséget tenni a gyerek kárára, hiszen ő nem tehet róla, hogy tanára vagy az iskolája nem tanította meg vele jól az anyagot. És elrendelték: tíz ponti t jelent minden jeles érettségi, akármelyik középiskolában Is szerezték. Az eredményt pedig most elmondták a lányok. A lányok egyébként most hazautaznak, mégis csak befejezték a félévet. És a gyengébb gimnáziumok egykori tanulói ezt mondják: — Ha nincs ez az egyenlös- di a pontszámokkal, tán be sem kerültünk volna a főiskolára, elvitték volna a helyeL a Nagy Lajos meg a többi jó gimnázium növendéken Ez persze nem ilyen egyszerű. Mert az egyenlőid'nek megmutatkoznak a hátrányai is. Az az érzésem, hogy megint a „ló túlsó oldalán” építjük a jövendőt. Nem ártana kissé mégis különbséget tenni a jó és a gyenge középiskolák között. Legalább a hozott pontszámok némi csökkentesével, hogy aztán a felvétel bizottság előtt, fej-fej mellett derüljön ki, kire költsön az állam újabb négy évig. Főldessy Dén« Iííitszáan — százhúszezerrel szemben? A közlekedési dolgozók „másik oldala99 I fen csattant fel: „Na, mi az, nem állnak meg? Nem látják, hogy itt állok?!” De az egészen gyakori eset, hogy hátul akar leszállni valaki, és nem szól semmit, csak amikor látja, hogy tovább vitte a busz. Akkor aztán bepótolja a hallgatását ... Pedig egészen természetes, hogy a vezető, ha nem ég a jelzőlámpa és felszállók nem várakoznak — nem áll meg a megállóban. Van olyan kocsi, ahol nem is a kalauz kezeli a hátsó ajtót. De ha az utas idejében szól, ott is jelt tud adni a vezetőnek. Sok felesleges vitára ad alkalmat a jegyváltás is. Fan- tázia-szegényebb atyák gyermekeiket ugratják olyan módon, ahogy egyesek a jegyet kérik: „Kérek két forintost!” írásban talán nem jön jól ki, de egy tömött buszon, közömbös hangsúllyal előadva, pláne, ha a kalauz már hajnali háromtól talpon van — biztos a hatás. Letépi a jegyet, és akkor jön a magyarázat: „Nem egy kétforintost kértem, hanem két egyforintost” (vagy fordítva). Van kalauz, aki ez ellen úgy védekezik, hogy megkérdezi: „Meddig tetszik menni?” És van utas, aki így felel erre: „Azt ne mondjam meg, hogy kihez megyek?”...
