Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-04 / 2. szám
im JANUAR 1 napló 3 második ötéves tervben 128 millió forinlof fordítottak kulturális célokra Pécsett )65 a második ötéves terv isó esztendeje volt. Ilyenvalamivel több statiszti- készül, hiszen nemcsak a Jtóbbi év eredményeit szo- összegezni, hanem az sz iitéves periódusét is. A si városi Tanács Művelő- igyi Osztálya is megálla- itta. hogy az elmúlt öt P ‘t hozott a lakosság szá- kulturális vonatkozásIskolák, óvodák v. ' »sszesített adatok sze- Pécsett a második öt- i terv időszakában kere- 128 millió forintot fordí- «k kulturális célokra, isik, óvodák, művelődési onok építésére, felújítá- . Ebből 73 millió forint tt beruházásra, tehát új iítményre, 35 millió fo- értékben felújításra és ■nböző eszközökre, beren- sekre pedig 20 millió fo- Ez az összeg akkor is /on jelentős, ha a város nyos nehézségekkel küzd, is az iskolai osztályte- gondot jelent az óvodás- gyermekek megnyugtató lyezése. : ötéves terv első évében, -ben készült el a Bánki át utcai 75 személyes óvo- mintegy hárommilliós »éggel. Ugyanebben az <n különböző művelődésintézményekben végeztek ikításd és felújítási mun- tokat, erre közel hétmil- forintot fordítottak, 3,8 ót fjedig beszerzésre, -imásodik évben adták át éltetésének a Jókai utcai Köztársaság téri 100 fé- tyes, korszerű, modern be- ezésű óvodát, amelyekre lsen négy és fél millió tot költöttek. A felújítás eszerzés összesen meg- Ita a tízmilliós nagyságét. ] 1963-as esztendő a leg- tősebb időszaknak bizot. Az első két évben nis több beruházás kez- tt meg s ezeket az épí- íbben az évben adták át “Ítélésüknek. Ilyen volt a :i Donát utcai 24 tan- es általános iskola 17 ó forintos, a Köztársaság 16 tantermes általános isii millió forintos költséggel. Befejeződött a Felső- Vámház utcai általános iskola rekonstrukciója, ennek során 3 és fél millió forintos ráfordítással tíz új tanteremmel bővítették. A Fehérhegyi Általános Iskola négy tanterme két és fél millió forintba került. Ebben az évben kezdte meg működését a Mecseki Kultúrpark, felépítéséhez a város lakossága több millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Több mint tizenkétmilliót költöttek felújításra és beszerzésre. Központi menza 1964-ben teljesült a mesze- si városrész lakóinak régi kívánsága, két és fél millió forintos költséggel elkészült a művelődési ház. Átadták a Jókai utcai 20 tantermes modern általános iskolát, az építkezés költsége meghaladta a 13 millió forintot. A Bárt- fa utcai általános iskolában felépült a politechnikai műhely, kibővítették a Türr István utcai ötven személyes óvodát. Vasas I-en több mint hárommillió forintot fordítottak a hattantermes általános iskola létesítésére. Tavaly viszont Vasas n-n fejezték be a nyolctantermes általános iskola építését, 5,6 millió forint értékben. A középiskolai tanulók étkezésének biztosítására másfélmillió forintos beruházással létrehozták a központi menzát, amely nyolcszáz tanuló ellátását végzi. Áthúzódó beruházásként megkezdték az új- mecsekaljai 20 tantermes gimnázium építését, eddig mintegy hárommillió forintot használtak fel a 12 milliós teljes költségből; az 50 személyes bolgárkerti óvoda és a 8 tantermes általános iskola munkálatait. Felújításra és beszerzésre 11 millió forintot biztosítottak. 1208 tanár tanít Pécsett A második ötéves tervben nagymértékben növekedett az iskolai tanulók létszáma is. 1961-ben 15 034-en tanultak az általános iskolák nyolc osztályaiban, ebben az évben pedig 17 065. A középiskolákban tanulók létszáma 1961-ben 4977 volt, ma pedig 6653 diák végzi a középiskolát. Az általános és középiskolákban öszszesen 1208 nevelő dolgozik, száznegyvennel több. mint az ötéves terv első évében. Az általános iskolákban a szak- rendszerű oktatás mértéke százszázalékos, a felső tagozatban az óraterv szerint leadandó heti órák 94,2 százalékát a tantárgyak tanítására képesített tanárok látják el. A második ötéves terv a lehetőségekhez képest számottevő eredménnyel zárult, a város jelentős kulturális és oktatási létesítményekkel gaz dagodott. Az új évvel megkezdődő harmadik ötéves terv bizonyára hozzájárul a jelenlegi gondok megoldásához. Aranyponty ünnepségek Baján / Ebben az évben felújítják az ősd halászati hagyományokat Baján. A városi tanács. az Új Élet Halászati Szövetkezet, valamint a Bajai Sporthorgász Egyesület dolgozott ki erre nagyszabású tervet. A négynapos ünnepség során felelevenítik az úgynevezett péterpáli „Jánoska- eresztés”-t, melyre külföldi vendégeket is meghívnak. Az ünnepségsorozat neve | egyébként Aranyponty-ünnepség lesz. Felkérik majd az Agrártudományi Egyesület halászati szakosztályát, hogy Baján rendezze meg a halászati szakemberek országos tanácskozását. Nagyszabású víziparádét is rendeznek, azonkívül nemzetközi regatta-verseny, víziparádé és halfőző-verseny szerepel az Aranyponty-ünnep- i ségek programjában. Tízezer óra múltkor panaszkodott egy községi tanácséiBúcsújárás Villányban — Mlsebor ez, kérem, úgy tessék inni belőle — mondja a paprika orrú gazda és maga is belekóstol a pohárba. — Hol látott maga vörös misebort — iszik a pincevendég és közben arra gondol, hogy mégiscsak jó bor ez, ha huszonöt forintért vesztegeti is az öreg. — A mi papunk — meséli nagy ambícióval tovább a gazda — csak vörösbort kért a kehely be. Ki látta azt, hogy mit iszik az oltárnál, a jó istennek meg úgyis mindegy. Nem igaz? Mind a négyen rá biccentenek a fejükkel, hogy szent igaz és újra emelkednek a poharak, tele sűrű-vörös villányival. Az egész diskurzus pedig szilveszterkor zajlott le a villányi pincesoron, ahol egy s azon kőműves több szőlősgazda megrendelésére is építkezett. S ha már a misebornál tartunk, akkor azt is hozzátehetjük, hogy búcsújárás volt az év utolsó napjaiban Villányban. Jött ide mindenféle vállalat _ és intézmény revizora és főellenöre, megbízottja és vezetője. Mindenkinek akadt valami sürgős mondanivalója valahol. Aztán — ha már éppen itt jártak — akkor a kocsik belsejéből előkerültek a nagyhasú demi- zsonok is. De hiszen nincs ebben semmi különös. A városi vörösbort akar inni újévkor, a villányi gazda pedig eladja a borát — jópénzért. Reprezin/áéió Ipari riporterünk családlátogatáson Kovács család, öl termelési ri- tiait készítem, nszobás, modem n, egészséges ezetben üze- Lenyomom a set, az ajtót találom. Csen- smre egy tíz év „portás” néz kisablakon, — beható érdeklő- tón tárja ki a . Éberen őrköd- társadalmi tu- i felett. tzör a szociális «lényekkel isidéin. A mel- yiség meglepő- zta, trágár feliem éktelenke- falon, sikerrel : fel a harcot slőtlen elemek- \ fürdő egyik >an mosógépet itrifugát pillan- íeg. Lám, Itt ak névleg mű- a nőtanács. — z is igaz, hogy ban egyszerre így dolgozó tud inozni. rcllemes modo- Itkárnő” min- eeremónia nélkül az igazgató szobájába vezet. Lajosnak szólítja a főnö- ' köt, de kora és szolid öltözéke arra utal. hogy ez nem bizalmaskodás, hanem inkább az üzemi demokrácia pregnáns megjelenési formája. — Hallhatnánk valamit a dolgozók étkeztetéséről? Elmondja, hogy az önkiszolgáló rendszer fejlettebb formáját vezették be, mindenki annyit vehet a tálból, ameny- nyit csak akar, — a Jegyrendszert megszüntették. Nem hiába fordítják az igazgatói alap jelentős részét erre a célra. Év eleje lévén, az elfekvő készletek is érdekelnek. — Jelentős menv- nvlségű hidasi brikett van raktáron. — tájékoztat az igazgató —. de sikerült Vi- k'”o7«bölnünk az erkölcsi kopást. — Milyen értelem— Áprilisig tároljuk a szenet, és értéke mintegy 25 százalékkal növekedni fog. íme a takarékos gazdálkodás, mely nyilván a nagyobb önállóság eredménye. Amint véleményemnek hangot adok. az igazgató szomorúan ingatja a fejét, és az anyavállalat központosítási törekvéseire hivatkozik; — Minden vasárnap itt ebédel az anyós... — önköltség? — Jelentős, beruházásokat eszközöltünk, vettünk egy Horizont tv-készülé- ket. Ezzel a minimumra csökkent a ruhatári és taxiköltség. Igaz, egyben ki is merült az igazgatói alap. — És miből fizetik a jutalmakat? A titkárnő válaszol; — Családi sörös üvegeket tartalékoltunk erre a célra, de sajnos kicsúsztunk a határidőből: januárban már nem veszi visz- sza a Csemege. — Most mihez kezdenek vele? — Erkölcsi ösztönzésre fogjuk felhasználni. Bejön az egyik fiatalkorú dolgozó. — Hány gyerekkel dolgoznak? — Ez az egy van. Tehát prototípus. — És mikor térnek rá a sorozat- gyártásra? Az igazgató legyint, mormog valamit, majd a titkárnőt reprezentatív teendők végzésére utasítja. Gőzölgő kávéval tér vissza. — Hűségjutalmai fizetnek? — kérdezem tőle. — Még megbeszél jük az anyavállalattal. Mert tizenöt éve vagyunk házasok igaz, de az igazgat elvtársnak voltak igazolatlan hiányzásai. Kéri Tamás — Több nincs — mondja aztán a gazda. Mire a városi megkocogtatja az egyik hasas hordót. Na. gyón mély annak a hangja. Tele van vörössel. — Ebben? Talán seprűt tart? — Az a fiamé, mert hogy mi ketten kezeljük a bort. Ami az enyém volt. azt et- adtam. Maguk vitték az utol ját, a fiam meg nem rendelkezett még. — Hol a fia? — Űriember az. hivatalban dolgozik, majd csak estére jön meg. — Addig mi nem várhatunk, papa. Adjon még egy \ demizsonnal, na isten éltesse az új évben. S Isznak. A bortól-e vagy a köszön- j téstől. de megenyhül az öreg j szíve. Már nem sokat törődik a fiával, hanem fogja a lopót és nagyokat szív vele a hordóból. — Kilenc, u^gye. meg egy az tíz lesz, na tartsa még ide, mert nem volt ám minden lopó pontosan teli. Engem ne szidjanak, hogy smu- cig vagyok magukhoz — és fél lopóval még utána tölt. A poharakat is teli engedi, az ujja végén spriccel ki a vörös nedű a lilára festett; talpas poharakba. < — Igyanak! — mondja, de : ő már fel is hajtotta a ma- s gáét. Mikor o vendégek el- kocsiznak a Warszawával, 5 kiáll a pince elé és a szom- ) széddal beszélget. — Egész búcsújárás volt ma nálam. A szomszéd is replikázik: — Ilyen búcsú gyakrabban is lehetne. *— Azt meghiszem — mondja rá az öreg — csakhogy ahhoz bor is kellene ... Gáldonyi Béla Biklát viselő asszony Addig terjed az Ormánság, ameddig a bikla ér — mondták korábban a több mint negyven községet magába- foglaló baranyai tájegységről, amely nemcsak a korábban itt dívó egykézésről hanem a honfoglalás idejéből sokáig megőrzött népművészetéről, szokásairól, népviseletéről, ízes magyar beszédéről híres. A biklára vonatkozó területhatároló megállapítás ma már azonban nem érvényes az Ormánságra: a háziszőttes hófehér női szoknya viselete az Ormánságban ma már olyan ritka, mint a fehér holló. A sellyei Raffai Sándomé talán az egyetlen, aki nap, mint nap viseli a biklát és felette a bő aljú ümögöt, vagy másik nevén kebelt. Öltözékének egyéb darabjai is megfelelnek az évezredes népviseleti hagyománynak: köztük a fejfedővel, melynek színe a leélt évek számával válik mind sötétebbé és dísztelenebbé. nők. — Az 1965-ös évre húszezer forint értékű társadalmi munkát terveztünk a községben, és a végén még örülhettünk: tízezer is alig lett belőle. — Mire akarták felhasználni ezt a tízezer forint értékű munkát? Nem akarom , elárulni” a tanácselnökömet, annál is inkább, mivel a megyében nem a legrosszabbak közé tartozik, bizonyos területeken talán még példamutató is. már eddig több okos intézkedés, jóléti objektum és rokonszenves közhangulat dicséri munkáját, de a beszélgetés alatt végülis ki- * derült, hogy a falu lakóinak tulajdonképpen több okuk is lehet arra, hogy távol maradjanak a társadalmi munkától. A társadalmi munka szán te egyidős a felszabadulással, s nemcsak egyszerűen megszoktuk, de a legcsekélyebb frázis nélkül: a szocialista boldogulás, gyakran a gyors és hathatós segítség egyik fontos eleme lett Bármilyen furcsán hangzik, az utóbbi húsz év társadalmi megmozdulásainak, a felajánlott társadalmi munkáknak valóságos történeti sorrendjük van: kezdve a felszabadulást közvetlenül követő, a közegészség védelmét szolgáló romeltakarítással s az újjáépítéssel, majd a hőskölteményekbe ülő munkás falujárásokkal, a gyermekligetek, a játszóparkok gondos- építésén át egészen a legutóbbi évek már-már egészen nagyszabású közös állami-társadalmi megmozdulásokig, aminek itt Pécsett is meg lehet találni az eredményét, mint például a televíziós reléállomás vagy a vidámpark és az állatkert építése. A társadalmi munkának nálunk már hagyományai vannak, s ha őszintén meggondoljuk: ezek a hagyományok nem is olyan szárazak és jelentéktelenek, mint azt mi időnként elgondoljuk. Azt mondja a tanácselnök: a végén még tízezer is alig lett belőle. Csakhogy közben elfelejtette önmagától megkérdezni, s talán a közvetlen munkatársaitól Is, hogy az a másik tízezer vajon miért maradt el? ' y annak rendkívüli idő- ’ szakok, amikor az 'em berekben szinte automatikusan ébrednek, fel a humanista érzések: ilyén időszak többek között egy háború s a háborút követő időszak, ilyenek a nagy lelkesítő célok, általános népi-nemzeti megmozdulások. Azután ezek az időszakok természetszerűleg elmúlnak, az emberek kisebb vagy nagyobb mértékben kivették a munkából a részüket, s az érdeklődésük kezd megcsappanni. Azt jelenti ez, hogy az emberek megváltoztak? A zi jelenti ez, hogy felelőtlenebbek lettek, mint korábban voltak, és önmaguk érdekeibe húzódtak vissza? Azt jelenti ez, hogy számukra ötödrangú kérdéssé vált a város, a falu vagy éppen az embertársaik gond ja? Nem erről van szó, csak hát egy valami módon túlfeszített, felfokozott társadalmi állapotot egy bizonyos idő után már nem lehet. vagy nagyon nehéz ébren tartani, vagy egyszerűen nem is kell olyan hőfokon tartani, s az emberek aktivitása egv idő múlva megcsappan. Érdemes volna statisztikailag összeszámolni hogy húsz év alat: mennvi társadalmi munkát produkált ez az ország, s ehhez hozzáadni azt is, hogy időnként előfordult: a társadalmi munkát, az emberek kollektív segítőkedvét és ércét egészen közömbös vagy lényegét tekintve egészen kis jelentőségű célokra hasz nálták fel — s ezzel együt' is csodálatra méltó számo kát kaphatnánk. Miért maradhatott el az. a bizonyos tízezer? Ez a megfogalmazás így könnyen belesodor az adott község konkrét helyzetének az elemzésébe. Általánosabb és jelen esetben szerencsésebb is, ha a kérdést úgy fordítjuk meg: mivel lehetett volna százszázalékosan felkelteni a másik tízezer aktivitását is? Az utóbbi húsz év alatt ** kialakultak az új életrendek, felfogások és teljesen új, egyenértékű kapcsolatok. a családon belül is kialakult egy új, korszerűbb életrend. Vagyis az emberek nagyjából berendezkedtek, megállapodtak és kevés hibaszázalékkal előre tudják, hogy mire van szükségük és mire számíthatnak. Nem az én tanácselnököm mondta ki először, időnként mástól is lehetett hallani olyan, többé-kevésbé irónikus meg jegyzéseket, hogy „hol van már az a forradalmi lendületű időszak, amikor elég volt egy üzenet, egy jólsd- került gyűlés, vagy csak egy határozat, és talpon volt a fél üzem, vagy a fél falu a munkára, az összefogásra, de hát ez ma már nincs meg, az emberek túlnyomó része elkényelmesedett”. Persze, volt olyan idő. Kellett is. hogy legyen. Ha nem lett volna, talán kétszer annyi időre lett volna szükség, hogy az ország a háború után talpra álljon, s hozzákezdjen az alapvető társadalmi változásokhoz. De hát ezt a belső lendületet most számonkérni? Átalakult ez időközben. Okosabb. progresszívebb és terv szerűbb lett Miről van szó? Az irónikus megjegyzések helyett sokkal inkább arra kellene gondolni, hagy az emberek és a konkrét közösségi célok (legyen az egy járdasor vagy egy pedagógus lakás vagy bármi) — minél konkrétabb összefüggésben legyenek egymással. Vagyis: X-nek vagy Y-nak személyes érdeke legyen az a munka, amit társadalmilag felajánlott, s elvégez. Azután. Az se mindegy, hogy egy ilyen társadalmi megmozdulás szervezett vagy esetleg szervezetlen körülmények között bonyolódik-e le, zavarja-e a munkát a hangulatot a társadalmi részvételt az anyaghiány, esetleg a munkaterületek szervezetlensége, vagy más? A község vagy az üzem vagy a város vezetői valóban fontosnak tartják-e azt a bizonyos munkát, mert az ilyen körülményekből ez előbb-utóbb ki szokott derülni. Az se közömbös a társadalmi munka szempontjából, hogy elég differenciál t-e például a munka elosztása? Ha egy jobb sorsra érdemes vízvezetékszerelővel esetleg követ hordáinak, s egy villanyszerelő falat meszel — ez aligha szolgálja annak a társadalmi megmozdulásnak a népszerűségét. S végül: de nem utolsó sorban, annak a mun kának eredménye is legyen ne húzódjon el a végtelenségig: elkedvetlenítve min üenkit. llogy ne maradjon el az " a bizonyos másik tíz- rr>-:n* értékű iávsadal- m uiunka. (T)
