Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
Farkas Gabi. Paál László és Karikás Péter. Minden mozgalomnak külön gondja volt az ifjúság gyakorlatképpen kialakult egy magasabb nézőpont, melyből tekintve nevelése kívánatosnak látszott. Az Eszperantó Világszövetségnek is egyik főgondja az utánpótlás, olyan ifjú-tábort kell felzárkóztatnia, mely méltó lesz annak az eszmének hordozójává, melyet a nagyszívű lengyel valósított meg. Célja volt olyan eszközt adni a népek kezébe, mely megszünteti a faji, nyelvi, vallási különbséget, segíti a megértést s emberré teszi a másik mellett az embert. Nem utópia az Eszperantó, már századokkal előbb rámutattak a tudósok egy nemzetközi nyelv szükségességére, amikor pedig a tudomány és diplomácia terén — európai országokban — még ott volt a klasszikus latin. Zamenhof a fejlődő tudomány, a terjedő nemzetközi kapcsolatok mellett jól látta az egymásra- utalt, de más-más nemzetiségű emberek egymásiránti türelmetlenségét is, melyet a jében folyik eszperantó nyelv- oktatás. Egyelőre szabadon választható, de már van szakiskola (Franciaország), ahol kötelező érettségi tantárgy. Az egyre gyorsabb ütemű és mind nagyobb ismereteket, követelő életben viszonylag kevés ideje marad ifjúságunknak a nyelvek alapos elsajátítására, pedig — kivált kis népek fiainál — hamar lezárul a nemzeti nyelv határa. Az eszperantó birtokában bármely nemzeti nyelvnél szélesebb körű lehetőség nyílik ismeretek szerzésére, csere-utazásra, gyűjtésre. Az Ifjúsági Szervezet folyóiratot ad ki („Kontakto”), mely baráti kapcsolatok megteremtésére is alkalmas. A T. E. J. O. minden esztendőben megtartja kongresz- szusát, szervezési kérdések figyelembevételével abban az országban, ahol a Világszövetség kongresszusa ül össze, csak a város más minden esetben. Az elmúlt évben Tokióban megtartott Ifjúsági Világ Kongresszus volt sorban a 21. Az eddig elért legnagyobb lélekszám 550, ami a Világszövetség kongresszusi résztvevőinek száma mellett kicsinek látszik. Ennek magyarázata nem az érdektelen-i ség — bizonyítja az eddig Pécsre érkezett számtalan le- /él —. hanem útlevélszerzési nehézségek s az ifjúsági anyagiakban nagyon is mérsékelt wvelkedése, amin egyelőre sem a T. E. J. O., sem a He- yi Szervező Bizottság segíteni íem tud. Tekintve, hogy a Világszövetség 1966-ban Budapesten art ja évi — ezúttal az 51. — cangresszusát, a T. E. J. O. választása Pécsre esett. Nagy negtiszteltetés és nagy gond i viszonylag kisszámú csoDO- t- íak, ahol ifjúság alig vök. ""a fjúsági klub működik a >ZOT kebelében, hetenkent sszejöveteleket rendeznek, hol rendszeres nyelvi tovább- épzés folyik, számtalan fo- yóiratot olvasnak s közösen pitik baráti kapcsolataikat, Helyeket a jövendő koneresz- zus remélhetőleg kiszélesíti. előbbre viszi az Eszperantó gyét Magyarországon. Leszkó Margit Mikola Bazsan: Qomuwl 21. Gyászoló Terek, Utcák duzzadt erein A lobogót lángként lobbantják a szelek, 8 a lobogón egy szó: Lenin. A nap Lehullt — Fekete zászló. A nap Is fekete, 1 Fekete a rúd.1 Gyászindulótól, mollban gyászol* Indulótól harsog a város, az út. Falun, városon, parton, piacon át Szívhez a szíve, vállhoz a válla: Így vonul az ország, Iljlcs kommunája. Hada és Hazája. Nem! ö élő. Nem halt meg, nem ls volt beteg! Nézd a millió orcát! Millió szívben ég, millió zászlón lebeg - Így vonul Ujiccsel az ország. Bontsd ki a gyászlobogót! A gyász esztendeje ez lett. Hazánk vezérétől Kommunák, Vonulók ' Ma végső búcsút vesznek. Hirdetik, hintik antennák a hírt — A hír percre se szűnt: — Lenin Szíve kihűlt! Lenintől Búcsút veszünk. Dördül a szörnyű pillanat — híre megy Minden népnek, minden időkben Január 21. Hat óra ötven. Mint penge, mint jajszó. égbontás. Elkomorult hangú üzemek. Ma együtt minden munkás Lenin sírjánál tiszteleg. Gyászlobogót emelnek a kezek És erőt véve szívein. Felkel ő — aki vezérel és veast — Felkel a sokmilliós Lenin!- Radó Görgy fordítása i más nyelv, más vallás és az . elvek különbözősége táplált. , Szerencsére kor és szükség mindig megteremti a maga emberét s Zamenhof sem mentesült az erkölcsi kényszertől, mely őt az Eszperan- , tó megalkotására predesztinálta. Évek munkáját fektette bele s jogfenntartás nélkül, pazar nagylelkűséggel tárta a világnak, dajkálja fel. ha életrevaló s törölje, ha ellenkezőnek bizonyul. S a „gyermek” növekedett. Elődök s más szülőktől származó korcsszülött „kortársak” hullottak el mel7 lette. Páratlan egyszerűsége s a legtöbbek által beszélt nagy nemzeti nyelvek sajátosságaitól mentes tisztasága biztosította létét. Az 1897-ben kiadott első nyelvtan óta napjainkig felnőtté lett. Ifjúsága nem volt dédelgetett — csak emlékezzünk a mi harmincas éveink elejére, meg a második világháborút követő időre — már-már úgy tűnt, hogy az utánpótlás híján elöregszik és semmivé lesz. Az akkori idők nyomát még viseljük, csoportúinkban hiányzik, vagy csak kisszámú a törzsgárda, az úgynevezett átmenet Veteránjaink . vannak — és .ifjúságunk. Ez utóbbi világszerte növekedőben számszerint is. Ma már nincs ország, sziget, város, ahol eszperantisták ne lennének, köztük mindenütt fiatalok. Világszervezet fogja őket egybe, a Tutmonda Eszperano Junular’ Organize. (T. E. J. O.) Az utóbbi évék kedvező légkörében rohamosan erősödik az ifjúsági mozgalom is. 1954-ben az UNESCO a világ minden részéből összegyűjtött 16 millió aláírás alapján elfogadta azt a határozati javaslatot, mely szerint elismeri az Eszperantó gyakorlati értékét, támogatja célkitűzéseit s tanítását javasolja iskolákban, mert kitűnő eszköznek bizonyult békeépítés ^s kulturális kapcsolatok létrehozása terén. 1963-ban eszperantó kereskedelmi és ipari szakbizottság jött létre, kialakítandó a nemzetközi levelezést ezen a téren. Ugyancsak ebben az évben már 32 országban 16 272 iskolában tanították s ez a szám folytonosan növekszik, tekintve csak a mi városunk iskoláit, melyek legtöbbEmber a szék alatt/ Vészi Endre új darabja a Pécsi Nemzeti Színházban A pénteki premier várakc zással teli, izgatott légkört kellemesen megszépítette diszkrét ünnepélyesség, mel az új magyar darabok szüle tése körül mindig kialakul, jelzi a szerző, a színészek, a egész alkotógárda ügyszerete tét, és a közönség tiszteleté a teljesítmények iránt. Vészi Endre új darabja ér dekes vállalkozás... Expozí cióján jól érezni, hogy ruti nos szerző alkotása, aki bels< mondandóján túl képes figye lembe venni a közönség ér deklődési körét, s a színpat technikai lehetőségeit és korlátáit is. A darabot képilef leginkább talán egy osztályor kívüli, kismerülésű belvíz cirkálóhoz lehet hasonlítani melyen az ismertebb hajótípusok formajegyei mind megtalálhatók, az ép'tőművészeh játékos ötletei szerint keve- I redve, vagy éppen csoportosítva. Nem lehet azt mondani, hogy ilyen és ilyen hajó. csak azt, hogy egy hajó. Vészi Endre darabjában kirajzolódik a realista művészet embert kereső, társadalmi szinten gondolkodó irányzatának igénye, de mellette sorra felbukkannak a kísérletező drámaírós divatos megoldásai és módszerei is, így az abszurd színjátszás motívumai, Brecht elidegenítéssel operáló módszerei, a melodráma konvencionális fordulatai, a francia bulvár-színház módszertana, a maga felszínen mozgó. nevettető igényeket kiszolgáló világával, és felbukkan a kedves, szelleme« pesti zsargon is. Mindezek eredményeképpen a stílustörés, vagy jobbindulatúan fogalmazva a sokszoros stílusváltás az előadás folyamán elkerülhetetlen. A néző néha bizony zavartan pislog, mert érzelgős, felszínesen filozofálgató párbeszédeket, hirtelen vezércikk motívumok követnek, a vezércikk motívumokat kis „jópofa” odamondogatások, melyek aztán végtelen szürke verbalizmusba fulladnak. A szellemes, sokszor kevésbé szellemes szótömeg egyébként nem használ túl sokat a darabnak, mert a szavak eltakarják az emberarcokat, a figyelem elakad a szövegszerkezeteknél. Az „Ember a szék alatt” storyja egyetlen mondattan összefoglalható: A félbenma- radt kisember szerelmi lendületében nekibátorodik és leleplezi a sikkasztó igazgató A darab a kisember nekibá torodásáról, s a nagy igaí gató, vagy ahogyan Vészi áJ talánosítja az igazgatót; avf zértitkár és a kisember hai cáról szól. A történet végű nem izmosodik drámává, mer csak arról van szó, hogy kisember jelentse a túlóra csalást vagy inkább ne je lentse? Ez az igazi drámáho kevés. A dráma kibontakozá sát egyébként a stíluskevere dés, az egyöntetűség hiány: is akadályozta, de a fő prob léma mégis a szereplők kon tumélküli figurája. Nem tud juk, hogy a vezértitkár, azon kívül, hogy vezértitkár kieső da, micsoda? Hogyan kerül erre a posztra, honnan jött miért sikkaszt? A társada lommal egyébként furcsa mó dón semmiféle kapcsolati sincs, úgy hat, mintha a vállalat zárt világába ejtőernyővel dobták volna le a Hőidről. Szilvái ugyan elmond magáról egy-két dolgot, de ennek ellenére sem kerül rokonaink közé. Távoli ismerői marad, akivel ugyan köszöni viszonyban vagyunk, de csak úgy arcról, külső megjelenésében ismerjük. Szilvia pedis az első paciban trónoló eminens, sematikusan jó megjelenéssel, jó magaviselettel, egyenes úton járással, akiről a2 ember fel sem tételezi, hogy szülei vannak, vagy ne adj isten krumplipaprikást eszik. Egyszerűen csak van ... Kiéber még a legemberibb, melyhez bizonyára Paál László fi- gurateremtő ereje is hozzájárult. Vészi Endre új darabját Sile Endre rendező érezhetően nagy műgonddal, szerető törődéssel állította színpadra. Gondoskodott róla, hogy ahol kellő cselekmény hiányában, vagy a verbalizmusok eredményeként csökken a néző érdeklődése, történjem valami külsődleges és látványos. így aztán kellő időben kigyulladnak a szükséges fények, megszólalnak a telefonok, bekapcsolódik a zene. vagy érdekes jelmezű figuráik lépnek a színre. Ebből eredően természetesen néha gyanúsan nagy a jövés-menés, néha meglepően gazdag szín- és fényár ragyog fel a színpadon. A stílusváltozásokat Sik Ferenc ügyesen egymásbamosta. s a zökkenések alig érzékelhetőek. Alig érezhetőek, • de vannak, s a nézőben a vegyes ízek nyomán feltámad egy kevés bizonytalanság. Azt hiszem Sik Endre érdeme, hogy ezeket a feltámadó elbizonytalankodá- sokat újra és újra képes voll elaltatni, s felkelteni érdeklő- désünket Szilvái sorsa iránt Pintye Gusztáv díszletei jók, látványosak és praktikusak is egyúttal, a színészek számára • maximális játéklehetőséget biztosítanak. Hasonlóan jók Gombár Judit jelpez- tervei is. A színészi játék harmonikus egységéről, az egységes játék- szintről ez alkalommal nem beszélhetünk. A színészek különböző eszközökkel formálták meg különböző módon felfogott szerepeiket. Galambos György magabiztosan, nagy rutinnal játszotta el a vezér- titkárt, de gesztusaiban megőrzött valamit az operettek bécsi eleganciájából is. Karikás Péter nagy átéléssel igyekezett megformálni Szilváit, néha a teljes azonosulás szintjét is elérte, máskor azonban csak külsősége« gesztusokká! tudott kifejezést adni örömé nek, vagy meglepetésének Szilvia szerepében Farkas Gabi mutatkozott be. Az els' felvonásban a légies jótündér helyett érdekes módon egy vagány traktorista lányt ját szott. aki mindössze néhány napja került be a gépállomás irodistái közé. Ebben valószí nűleg szerepet játszott az öve- rál, a szkippelő járásmód, és a lény fizikális hangsúlya. A másik két felvonásban lépye gesen javult a játéka, de egyes furcsa, széles gesztusokról mindvégig nem tudott lemondani. Paál László a szokásos csehovi megközelítésben játszotta Kiéber alakját. Játék? kiegyensúlyozott és meggyőző volt. Szabó Samu Kossuth-dí jas, a tőle megszokott régi kedves operettfigurát hozta az érzelgős éjjeliőr szerepében Bősze György jól hangsúlyozta az altitkár másodlagossá- gát, függését, a darab hangulati fordulópontjain jók voltak a váltásai. Az al-altitkár szerepében Szivler József színes. de ebben a pozícióban talán szoikatlanul vidéki figurá’ teremtett. A darabban színre lépett még Bakos László. Mo- nori Ferenc. Fekete András és Bucsky Csilla. Az „Ember a szék alatt” bemutató előadása, a vitatható megoldások ellenére is szórakoztató. érdekes színházi él mény volt. Bertha BnlcsuNéhány szó az Eszperantó Ifjúsági Mozgalomról
