Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
4 napló 1966. JANUAR 23. Fogyasztók vagyunk vagy egy tévedés áldozatai? Hatszázan 120 ezerrel szemben A múlt év utolsó napjaiban a pécsi postások sok száz, alábbi szövegű értesítést kézbesítettek ki. „Értesítjük t. Címet, hogy a gázkészülékek bérbeadását 11)65. december 31-én megszüntetjük, és a tulajdonunkat képező gázkészülékeket értékesítjük. Gázfogyasztóinknak, illetve bérlőinknek előjogot biztosítunk. az általuk korábban bérbevett és a használatukban lévő gázkészülékekre. Ének értelmében ... Felhívjuk szíves figyelmét, ha a fbnti gázkészülékeket nem kívánja megvásárolni, erről nyolc napon belül írásban szíveskedjék vállalatunkat értesíteni, hogy a gázkészülékek leszereléséről és elszállításáról gondoskodhassunk. Amennyiben a lemondó nyilatkozat nyolc napon belül nem érkezik hozzánk, az adás-vételi szerződést megtörténtnek tekintjük.” Aláírás: Pécsi Gázmű. Hi a fontosabb? Természetesen ezt a furcsa értesítést a felettes hatóság utasítására napokon belül egy lemondó levéllel'' hatálytalanították. Így az eset alapjában véve nem érdemelne túl nagy figyelmet, csakhogy a szolgáltató vállalatok gyakorlatában kezd egyre inkább uralkodóvá lenni néhány különös jelenség, a Pécsi Gázmű intézkedése is beletartozik gzetkbe a' különös jelenségekbe, ilyen minőségében viszont már megérdemelheti a részletezést A gazdaságirányításiban, a vállalati mechanizmusban előtérbe lépett — helyesen — a reform elmélete, az ésszerű nyereségre való törekvés, figyelembe vesszük, hogy az áruviszonyok s az értéktörvény a szocialista gazdaságban is léteznek s hatnak is, egész gazdasági mechanizmusunk átrendezése lényegében alkalmazkodást jelent egy korszerűbb s főként hasznosabb hely rethez. Csakhogy, ami szükséges és természetes az árutermelő üzemek, vállalatok esetében, az véleményem szerint furcsa a szolgáltató vállalatoknál, ellentmondásos is ■ szolgáltatásnak nálunk nem ; - az elsőrendű feladata, hogy prinél több nyereségre tegyen szert, hanem az, hogy a la- krsság igényeit maximálisan kielégítse. A Pécsi Gázmű kérdéses körleveléhez az ötletet egy revizori vizsgálat adta. A gáztűzhelyek értékesítése rendkívül előnyösen javított volna a vállalat pénzügyi mutatóin, hiszen az értékesítésen túl a bérlettel együtt megszűntek volna a kezelés, a javítás és az adminisztrálás kötelezettségei is. Különös módon arra azonban nem gondoltak, hogy Kezdve az iparágtól a fogyasztóig a kisebb-nagyobb problémák végnélküli sorozatát nyitották volna meg. Fel lehetne vázolni többek között a nem rendszeres és szakszerűtlen javítások következményeit, de mindenekelőtt a fogyasztó szempontjait, amelyekről a szolgáltató vállalatoknál sajnálatos módon egyre kevesebb szó esik. Utána kel'ene számolni A szolgáltató Iparnak per»ra. megvannak a maga sajá- •os és nem is túl könnyű prob mái. Az árutermelés mindig 1 iztans 'gosabb s egyenletesebb s, mint a lakosság szolgálatban állni. A szolgáltatóipar ki van téve a lökésszerű lakossági igényeknek, csakhogy a probléma az. hogy a szol- ál tató ipar az ilyen piaci ’•obiémákat nem megoldja, hanem különböző módon, nem s mindig rendeltetésszerűen és szerencsésen: védekezik ellene. A Patyolat például jelenleg 6—8 napra vállal tisztítást. márciusban e* a határkő v»’ószínűleg 3—4 hét lesz. 7Z a lökésszerűség gazdaságivá e'ég sok zavart okoz a m’gáltató vállalatok egyenlőtől munkarendjében, egész mechanizmusban, énpen ezért mielőbb meg kellene keresni az ésszerű lehetőségeket, amelyek segítségével bizonyos mér tékig irányítani lehet ezeket az igényeket. A lakosság például sok olyan munkát is ad a szolgáltató iparnak, ami különösképpen nincs szigorúan időhöz kötve. A ballonkabátot példának okáért októberben is be lehet adni a Patyolathoz vagy decemberben is. A magán gépkocsik negyven százaléka például jelenleg a garázsban pihen, ezeknek körülbelül a fele kisebb-nagyobb javításra szorul, fékállítás stb. de a kocsi tulajdonosa most azt mondja; majd a tavasszal. A pécsj autójavító ipar kapacitása jelenleg nincs kellően kihasználva, a tavaszi hónapokban viszont bosszantóan zsúfolt lesz. Csakhogy: ha kérünk valamit a lakosságtól, azért általában adni is kell valamit. Mi történne például, ha a téli hetekben mozgó autószerelő brigádok a helyszínen bizonyos házalókkal olcsóbban végeznék el ezeket a kisebb javításokat, mint a főidényben? Mi történne például, ha a Patyolat és más javító-szolgáltató vállalatok az úgynevezett „uborkaszezonban” egy bizonyos összeggel olcsóbban tisztítanának;'- Annál is inkább, mivel a szezon végi kiárusítások is lényegéiben ezen az elven alapulnak. -Nem valószínű, hogy ez ráfizetést jelentene. Sőt Utána kell számolni. Bizalom A szolgáltató vállalatok és a lakosság közötti nem éppen derűs és kiegyensúlyozott viszonyt a legtöbbször átengedjük a humoristáknak, pedig ez nem egyszerűen műfaji kér dés. Itt van például a bizalom ami a gyakorlatban időnként- • kínosan egyoldalú. Mi történik például, ha egy fali sugárzót szeretnék magamnak felszereltetni? A művelet az alábbiak szerint bonyolódik le. írok egy levelet a vállalatnak, bejelentem a szándékomat, majd kapok egy értesítést. hogy keressem fel a vállalat központját. Felkeresem, adnak egy csekket; a kiszállás és a kalkuláció fedezeteként fizessek be ennyit és ennyit, a postáról vigyem visz- sza a szelvényt bemutatva. Azután kijönnek a lakásra, felmérik a munkát s megmondják: majd értesítjük. Azután jön a csekk: fizessem be X összeget, mondjuk 300 forintot, a csekket pedig vigyem be a vállalati központba. Megint az inkvizíció; befizetés, posta, csekkszelvény, majd kijövünk. kijönnek, megcsinálják. Csakhogy kiderül, hogy a kalkuláció 300 forint volt, a munka azonban nem 300 forintba került. Vagy több, vágy- kevesebb, de nem annyi. Újabb csekk, befizetés, vagy pedig jön egy értesítés: jöjjön be a vállalat pénztárába s felveheti a különbözetet. Az ember azt hiszi, hogy megrendeli a munkát, kijönnék, megcsinálják, azután kifizeti. Hát ez nem ilyen egyszerű, mer; nálunk gyakran az jelenti a kizárólagos problémát, hogy mi lesz az elszámolással? Nem sokkal nagyobb a bizalom a fogyasztóval szemben akkor se. ha történetesen egy számlát akar kifizetni. A szolgáltatási számlák kiegyenlítése. ha az embernek nem sikerül találkoznia a díjbeszedővel (mert kevés kivétellel a legtöbbször munkaidő alatt hozzák a számlát, amikor a fogyasztó nincs otthon) a befizetés közismerten bonyolult. A villanyszámlával például be kell menni a vállalat központi irodájába, de kizárólag csütörtökön 3 és 5 között. Sétáltatják. idegesítik az embereket egy formális és bürokratikus munkarend, egy vállalati célszerűség jegyében. Azt is lehet erre válaszolni, hogy ott az OTP. Ami az OTP számla fizetési akcióját illeti, nem túl szerencsés megoldás, legalábbis tömegesen nem Ez már beS a hangnem? A hangnemről is valamit. A szolgáltató vállalatok és hivatalok időnként egészen különös hangot s modort engednek meg maguknak a fogyasztókkal szemben. Parancsolgatnak, sértegetnek, utasítanak, fenyegetőznek, az ember csak csodálkozik, hogy milyen alapion ‘t Emlékezzünk csak a Pécsi Gázművek körlevelére: „Értesítjük t. Címet. hogy a gázkészülék bérbeadását... megszüntetjük, és a tulajdonunkat képező gázkészülékeket értékesítjük...” A jogkörök se tisztázottak egészen. A postai telefonszámla hátsó oldalán ezt olvasom: „Ha az előfizető a számla összegét a hó 20-ig nem fizeti be, állomását a forgalomból nem zárják ki, de a következő havi számláját az első késedelem esetében 20, minden további késedelem esetében 40 forint nyilvántartási díjjal terhelik meg...” Mintha egy dühös büntetöbíró határozatát olvasnám. De hát a postának van ilyen jogköre? Vagy ha van. hogyan keletkezett? Ezekután tényleg nem is tudom egész pontosan: a szolgáltató üzemek, vállalatok vannak a fogyasztóért, vagy esetleg egy különös tévedés áldozatai vagyunk? Az igazsághoz tartozik, hogy a jelenleg fennálló rendelkezések egyelőre szinte teljesen lehetetlenné teszik a rugalma sabb megoldásokat. S a szolgáltató ipar vezetőinek körében uralkodó „nyereséges” szemlélet, az a törekvés, hogy ezek a vállalatok minél magasabb nyereséggel, minél jövedelmezőbben működjenek, nemegyszer a lakosság bosz- szúságának, sőt: indokolatlan anyagi megterhelésének árán "is: ez csak részben saját igazgatói ambíció, bizonyos értelemben a hiányos felsőbb rendelkezések következménye Is. Az új gazdasági mechanizmusban mindenesetre az ilyen jellegű reformokra is lesz lehetőség. Annál is inkább, mivel abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy a szolgáltató iparnak nálunk nem a nyerészkedés az elsőrendű feladata (miért is volna arra szükség, hogy a köztisztasági vállalat (!) vagv a vízmű például minden körülmények között nyereséges legyen?) Ami viszont nem zárhatja ki a nyereséget, de mindenekelőtt feladata _ a fodrászattól a sütőiparig, a vízműtől a köztisztasági vállalatig, hogy maximálisan kielégítsék a lakosság igényeit! Thiery Árpád A közlekedési dolgozók „másik oldala" — p’gyszerű lélektani re- ^ akció — mondta egy tekintélyes pszichológus. — Ha sokat kell várni a buszra, a kalauzt szidják... Ennek tudatában szemléltem a 20-as buszon lejátszódó, sajnos mindennapi esetet. A kalauz elcsengette a kocsit, de az ajtó nehezen csukódott, a lépcsőn is álltak. Egy sovány, magas, jóarcú fiatalembernek még sikerült elkapnia a fogantyút, nagynehe- zen feltornászta magát a többiek tetejére és kiabálni kezdett: — A szentségit! Hát barom maga, hogy nem várja meg az embert?! Napjában egyszer jönnek? Nem is érdemlik meg, hogy fizessek! — Ne legyen szívtelen! — könyörgött bámulatos nyugalommal a kalauz. — Tudja, hogy nekünk is szükségünk van a pénzre... — Paraszt! — jegyezte meg békülékenyen a fiatalember s átnyújtotta a bérletet. A 12. AKÖV igazgatósági tanácstermében összegyűlt kiváló kalauzok és gépkocsivezetők ennél cifrább történeteket is tudnak. Szabó Sándor, a vállalat egyik legjobb sofőré, csúnyán megjárta egy alkalommal. Éppen állásideje volt. elhatározta tehát, hogy csinál egy maszek fordulót, úgyis csúcsforgalom van. Üres kocsival állt be a megállóba, azt tervezte, hogv mindenkit felvesz, ezzel egycsapásra megszünteti a tumultust... Egy gutaütéses férfi szaladt oda hozzá: „Hol áll meg, maga marha!” Nagynehezen sikerült megmagyaráznia, hogy éppen ott állt meg, ahol kellett, de a többiek közben betörték az első ajtót, egymás hegyén-hátán foglalták el a kocsit, és leköpdösték a kalauznőt. Hogy miért? Előtte húsz percig nem jött busz... egállapodunk, hogy fel- teszek néhány kérdést, mint „utas”, erre válaszolnak, majd ők mondják el, ami a szívüket nyomja. — Miért kell hóbuckába lépni a leszállásnál? — ez az első kérdés. — Előfordul, hogy a vezető rossz helyen áll meg, de a fő ok nem ez. A Köztisztasági Vállalat eltakarítja a havat, — és a buszmegállónál gyűjti össze. így vagy a felvagy a leszállás okvetlenül hóban kell, hogy történjen. A városi tanács szabályrendelete szerint nekünk kellene három méteres körzetben meg tisztítani a buszmegállót, erre viszont egyszerűen nincs emberünk. NAPONTA EZER KÖBMÉTER HAVAT SZÁLLÍTANAK EL A VAROSBÓL Szombaton délelőtt 16 tehergépkocsi vett részt a hőeltakarításban. A rakodá~t egy hóharácsoló és egy rakodógép végezte. Délig 612 köbmétert szállítottak el. A nehezen megközelíthető helyeken 128 hómunkás és 39 gépiparista diák dolgozott — Miért csengeti el a kalauz a kocsit, ha még van hely és felszálló is? — Vegyük például az új- mecsekaljai végállomást! Ha itt hagynánk, hogy megteljen a kocsi, nem tudná felvenni az utasokat az Olimpiánál meg a hétemeletesnél, pedig azok is időre mennek. A közeljövőben ezeknél a megállóknál szeretnénk televíziós kamerát felszerelni, hogv az itt várakozók számát figyelembe tudjuk venni a kocsik indításánál. Fontolja meg az utazóközönség; ugyanannyi, bár nagyobb férőhelyű kocsival bonyolítjuk le a közlekedést, mint három évvel ezelőtt. Az utaslétszám viszont tíz százalékkal nőtt. — Miért áll meg néhány gépkocsivezető olyan távol a járdától, hogy az öreg nénik csak hathatós segítséggel tudnak fellépni a magas lépcsőre? — Mert volt már olyan eset, hogy a tükör elvitte az utas orrát... Ha egy kicsit hátrább várakoznának, lenne hely a kocsinak közvetlenül a járda mellett — Miért nem közlekednek menetrend szerint, pontosan a járatok? Egyszer félórákat kell várni, másszor egymást érik a kocsik. — ysilóban így van, a T közlekedés egyenletessége sokszor felborul. Ennek több oka van. Nagyon sok üzletnek rossz helyen van a raktára; a rakodó kocsik elfoglalják a megállót. Ha távolabb állunk meg, ezzel nemcsak az utasoknak okozunk bosszúságot, le is lassul a felszállás. A Hal téri megállóban szinte minden nap 20—30 mázsa slamm „parkí- rozik”. A Nemzeti Bank fiókja előtt reggel 8 óra körül elmenni majdnem lehetetlen. A szembejövő kocsik belezavarnak a legszűkebb utcába is, nekünk, akik utasokat szállítunk, kell alkalmazkodnunk. Aztán ott vannak a járókelők, akik csigalassúsággal közlekednek a gyalogos átkelő helyeken, de ha eszükbe jut, teljesen váratlanul le-lelép- nek a járdáról is, hirtelen fékezésre kényszerítve a buszt. A 39-esnél pedig a sorompó okoz komoly időkieséseket. Hetenként átlagosan 120 percet kell állni miatta. De ez már ahhoz a problémához tartozik, „hogyan kell utasnak lenni”, erről majd legközelebb. Hová vezetnek a nyomok? Beszélgetés Müller fetüayelövel Csendesen ballagtam a sötét utcán, fejemben egymást kergették a gondolatok de egyik sem érte utol a másikat. „Ki vette ki a konzul fiókjából a pisztolyt? Ki írta a névtelen levelet? Miért nem írta alá? Ki vezette félre Jácint atyát? Ki pusztítja a Leh- nert családot?” Egyszer csak valaki a vállamra tette a kezét. Ijedten fordultam hátra. Müller felügyelő volt. — Honnan ismerem én magát? — nézett rám tűnődve. — Nem törzsvendég véletlenül a Hetedik Menny országban? — Oh, nem — szabadkoztam —, én a Nádorba járok. — Szóval újságíró — bólintott, és ment volna tovább. — Felügyelő úri — csimpaszkodtam a ruhájába. — Olvasóinkat szörnyű izgalomban tartják az agyafúrt módon elkövetett gyilkosságok. Mondjon néhány szót a megnyugtatásukra! — A nyomozás eredményéről sajnos még nem nyilatkozhatok _ tárta szét a kez ét. — Nem időszerű. De magával szívesen elbeszélgetek, csak hogy tisztábban lássa a helyzetet. — Köszönöm mivel tartozom? — Majd a végén, — legyintett. — Nos, mi érdekli? Elöntött a melegség. Hát hogyne! Nem kis dolog egy felügyelőt kihallgatni ... — Mit tud Langer doktorról? — szegeztem mellének az első keresztkérdést. — Kérem szépen — hebegett —, én is a pincértől hallottam először ezt a nevet. — Akkor miért nem kérdezte meg tőle, hogy ki az? — Bocsánat, erről az író tehet. Világos volt, hogy mellébeszél, kénytelen voltam taktikát változtatni. Rámosolyogtam. — De azért valami elmélete csak van, Müller úr? — Hát igen — vallotta be, nehezen palástolva büszkeségét. — Nos, kivele; — Langer doktor hívta fel a pincért telefonon. De ki hívta fel Emmit? És ki hívta beteghez Jácint atyát? Megannyi kérdőjel. El kell fogadnunk azt a feltevést, Iwr doktor jában nem más, mint Jácint atya... Te jó isten, mi lesz ebből! — ... Emlékszik Cuki szavaira: „Idősebb, őszes férfi”. Ilyenekben pedig nem bővelkedünk. Jácint atyaként foglalkozott a hívekkel, köztük Carló Ce- nuttival és Emmi Lehnert- tel, mint Langer doktor pedig bejárt a mulatóba cl- garetta-csempészni. — És Carló nem ismerte fel? — ö felismerhette, együtt csempészkedtek. És akkor nem kell keresni azt az embert, aki beteghez hívta. Az ugyanis nem létezik. — Egy valami mégsem stimmel — akadékoskodtam. — Arra még csak képesnek tartom az atyát, hogy csempésszen. De hogy hidegvérrel résztvegyen egy gyilkosság végrehajtásában? — Emmire gondol? Szerintem az a „gyilkosság" túl jól volt előkészítve. Az életben nem passzolnak ennyire a dolgok. Emm: összejátszott Langer Jácint tál és Carló Cenuttival. Ko média volt az egész. — Ennyi képmutatásl tételez fel Emmiről? — Ha-ha, még többet isi Meggyőződésem, hogy ő ölte meg a bajuszos Cenuttit Amikor megtalálták a pisztolyt, felvágta az ereit . Szerintem közte és Carló között van valami... Vajon mire gondolhat a felügyelő? — És ki írta a névtelen leveleket? — A gyilkos! — válaszolt pillanatnyi habozás nélkül. — De ki a gyilkos, izé, kik a gyilkosok? — Hát nézze! Az egyik beosztottam szerint a tenisztréner. Ebben valahogy nem hiszek. A másik arra tippel, hogy Anette Lehnert asszony. Valahogy ebben sem. De azt hiszem elég is lesz ennyi, legyen türelemmel, vasárnap megnézem az utolsó folytatást, utána már többet tudok mondani. Azzal kirántotta magát a kezemből és eltűnt az éjszakában. Ekkor nyilallt belém a kétség: vajon Müller felügyelő tud-e magyarul? Most melyik az IGAZI Müller? Akivel beszéltem, vagy aki a nyomozást veKéri Tan*
