Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

napló I960, január 19. „Őszintén beszélünk a kérdésekről...64 (Folytatás az 1. oldalról) Ha a világipacon kevésbé ke­lendő az ipari cikk, akkor mezőgazdasági termékeket kell eladnunk. Az intézkedések az ilyen változtatást is célozzák. ..Amíg az emberek a piac­ról élnek, addig szeretik a pénzt” — folytatta az elő­adó. maid arról beszélt, hogy sokan nem becsülik eléggé azt a juttatást, amit az állam közvetve ad. Csak azt nézik, mi van a borítékban. A köz­vetett juttatások rendszerét felül kell vizsgálni, s néhány közvetettet át kell tenni a borítékba. A jövedelmi arányokról való változtatásról szólva Ra­pa i elvtárs beszélt a nyug- dijjárvlék progresszivitásáról, arról, hogy ez a jovedelemel- vonó intézkedés a családok­nak nem nagy százalékát érinti. Elmondotta, hogy Pé­csett felülvizsgálták, hány családban van 4—5 gyermek. .,Elmentem egy 8 gyermekes családhoz — folytatta, — az illető 1700 forintot keres plusz a családi pótlék. Most őszintén: mit lehet ebből 6 gyermek részére venni égy, hogy elégedett legyen? Elin­tézzük, hogy ezek a családok a tanácstól megfelelő támoga­tást kapjanak. Akkor, amikor Pécsett személyenként 2000 forint van a takarékban át­lagban, akkor nem megen­gedhető, hogy a nagycsaládo­sok nem megfelelő körülmé­nyek között éljenek. A maga­sabb jövedelműeket még a progresszivitás ellenére sem érinti súlyosan az intézke­dés.” Beszélt arról, hogy az intézkedéseket nem a nép­gazdaság! nehézségek miatt kellett bevezetni. Ezeknek az intézkedéseknek most semmi közük nincs a népgazdasági tervekhez, — távlatban azon­ban Igen. Az intézkedések kiegyenlítik egymást. Távlat­ban a termelés ösztönzését fogják szolgálni. „Az őszinte beszéd azt is feltételezi, hogy ne csak a ne­hézségekről, hanem az ered­ményeinkről is őszintén, büsz kén beszéljünkf — folytatta Rapai elvtárs, majd felsoro­lásképpen említette az új lé­tesítményeket, a Hőerőművet, a Patyolat új telepét, az új tejüzemet, egy sor rekonst­rukciót. Elmondotta, hogy 5 év alatt a megyében 11 6Ö0 új lakást építettünk, körülbelül 40 000 ember költözött i) la­kásba. A történelem során 5 év alatt a megyében mikor költözött ennyi ember új la­kásba? Tény az is, hogy még sokan élnek nehéz lakáskö­rülmények között, de a kor­mány igyekszik ezeknek a problémáján is segíteni. El­mondotta, hogy öt év alatt a megyében 180 általános Is­kolai tantermet építettek, új klinikai tömb épül, — böl­csődék, rendelőintézetek léte­sülnek — mindez választ ad arra. hogy népgazdasági prob­lémák miatt került-e sor az intézkedésekre. Rapai elvtárs a továbbiak­ban kitért arra is, hogy a nép­gazdaság továbbfejlesztése ér­dekében a gazdaságirányítási rendszerben gyökeres reform­ra van szükség. A gazdasági hatékonyságnak, a minőségi követelményeknek kell előtér­be lépniök. A befejező részben az elő­adó arról beszélt, hogy ná­lunk ma olyan a politikai lég­kör, amikor mindenki szaba­don ■elmondhatja véleményét, s még az sem baj, ha véle­ménye „nincs vonalban”, eb­ben vagy abban téved. Ml ezt a szabad, nyílt légkört akar­juk továbbra is. De nem tűr­jük azt, hogy a szabad vé­leménynyilvánítást felhasznál­va egyesek izgassanak az állam, a szocializmus ellen! Aki átlépi a szabad vita, a szabad légkör határát, figyel­meztetni kell. Némelyeknél divattá vált hangoztatni: min­den rossz. Végül kitért arra, bogy a túlzott anyagiasság kezd érvé­nyesülni nálunk — mondják. Jobban akar az illető élni? Ez természetes,- azért épít­jük a szocializmust, hogy az igényeket mindjobban kielé­gíthessük. De nem támogat-' juk azokat, akik a közösség kárára akarják a maguk jobb létét megteremteni, — bűnös úton, ami a bírósági tárgyaló­terembe vezet. A mi népünk becsülete«, dolgos. Hogy van­nak köztük, akik a javakat nem munkával akarják meg­szerezni? Leleplezzük és megbüntetjük, bármilyen funk dóban is legyen. „Arra ké­rünk mindenkit, hogy szak­mai munkája jó elvégzése mellett politikailag is álljon helyt, s ha e kettő együtt jár, meg tudjuk oldani feladatain­kat” — fejezte be előadását Rapai Gyula elvtárs. i Garay Ferenc Fjodor Tyitov a Szovjetunió új magyarországi nagykövete Moszkva: Fjodor Tyltovot kinevezték a Szovjetunió magyarországi nagykövetévé. Elődjét, Georgij Gyenyiszovot, felmentették nagyköveti tisztségétől és más munkára osztot­ták be. Fjodor Tyitov 1910-ben született. Az SZKP Központi Bi­zottságának tagja és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Accrában les» a IX. VIT Még mindig nem tisztázódott a nigériai helyzet Ghana fővárosában, Accrá­ban rendezik meg a IX. VI- lágifjúsági Találkozót, ez év nyarán — így döntött a Fesz­tivál Előkészítő Bizottságának hétfőn este Bécsben befejező­dött ülése. A tanácskozáson hazánkat Varga József, a Ma­Moszkva: Moszkvában a Vörös téren eltemették a ja­nuár 14-én elhunyt Szergej Korolev akadémikust. Az első szovjet szputnyikok és űrha­jók konstruktőrének hamvait a Lenin Mauzóleum előtt ra­vatalozták fel. A temetésen jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői. A gyász-nagygyűlést Leo- nyid Szmimov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese nyitotta meg. Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnö­ke méltatta az elhunyt érde­meit Országunk és az egész világ tudománya olyan tudóst vesztett Korolev személyében, akinek nevével örökre össze­forrott a tudomány és tech­gyar Ifjúság Országos Taná­csának alelnöke képviselte. Mint Ismeretes, a IX. VIT- et eredetileg Algírba hívták össze 1965-re, az algériai bel­politikai események azonban megrendezését lehetetlenné tették. nflca egyik legnagyszerűbb viv mánya, az űrhajózás korsza­kának megnyitása. Búcsúbe­szédet mondott Nyikolaj Je- gorlcsev, a Moszkvád városi Pártbizottság első titkára és Jurij Gagarin, az első szovjet űrhajós ts, A nagygyűlés után gyász in­duló hágjál mellett az SZKP és a szovjet kormány vezetői ax elhunyt tudós ravatalához lépteik, a Korolev akadémikus hamvait tartalmazó urnával a menet elindult « Kreml falá­hoz. A Kreml falában, a szov­jet állam sóik más elhunyt ki­válósága mellett helyezték el a tudós főid! maradványait. Nigériában a nyugati hírügy nökségek kedd reggeli jelen­tései szerint a hadsereg ellen­őrzi a helyzetet — a legutóbbi napok eseményeinek háttere azonban mindeddig nem tisz­tázódott. Ironsi tábornok, a vasárnap megalakult katonai kormány vezetője hétfői sajtóértekezle­tén nem volt hajlandó közöl­ni, meddig szándékozik az or szág élén maradni. Az új kor­mányfő kijelentette, hogy eltökélt szándéka véget vet­ni a zavargásoknak Nyugat- Nigériában és felszámolni az ellentéteket fiszak-Nigé- riában, majd hozzáfűzte, hogy szükség esetén kész el­rendelni a statáriumot. Noha Ironsi a minisztertanács kérésére vette át a hatalmat, mélyebb jellegű változásra utal az, hogy közölte: szándé­kában áll egy új alkotmány kidolgozása. Az első két nap eseményeit összegezve az AFP francia hírügynökség lagosi tudósító­ja azt a feltevést kockáztatja meg hétfőn reggel írott, de csak később továbbított kom­mentárjában, hogy a nigériai események fő rendezője maga Ironsi tábornok volt, s a had­sereg alacsonyabb rangú tiszt­jeinek lázadása csupán a jól előkészített ürügyet jelentette a hatalomátvételre. Bellaigne szerint a hadsereg a puccs végre­hajtásában összefogott az el lenzéki pártok szövetségével, az „Egyesült Haladó Nagy Szövetséggel (APEA). A cél az volt hogy az államszö­vetség négy tartományában ideiglenes katonai kormá­nyokat létesítsenek, s a fő­városban is megragadják a hatalmat. A nyugati és az északi tarto­mányban gyors és erőteljes akcióra volt szükség. Ez meg is történt: Páklntolát, a nyu­gati tartomány miniszterelnö­két és Ahmadu Bellot azon­nal megölték. A két művelet során életét vesztette Akintola 23 éves fia és Bello egyik fe­lesége is. A keleti tartomány ban — maga Ironsi Is innen származik — Okpara minisz­terelnök kedvezően fogadta a nigériai hadsereg kezdeménye zését és így a kormányt egész egyszerűen „védelem alá he­lyezték”. A középnyugati tar­tományban ugyanezt az eljá­rást alkalmazták. A terv szerint le kellett szá­molni a szövetségi kor­mánnyal is, amely Akintola és Bello befolyása alatt állt, de ugyanakkor el kellett kerülni a vérontást és a pá­nikot. Ezért rabolták el — irja az AFP tudósítója — Balewa miniszterelnököt és Eboh pénzügyminiszteri Az utóbbi megpróbált ellenáll ni és megbízható források sze­rint úgy összeverték, hogy sé­rüléseibe valószínűleg bele­halt. Balewa rögtön megadta magát, de további sorsa nem Eltemették Korolev akadémikust India—Pakisztán Csftkkrnt az incidensek száma New York: U Thant ENSZ­főtitkár jelentést terjesztett a Biztonsági Tanács elé az In­dia és Pakisztán közötti fegy­verszüneti vonal helyzeté­ről. Ez volt az első Ilyen Je­lentés a taskervti egyezmény aláírása óta. A jelentés szerint az érintkezési vonalakon Ja­nuárban számottevően csök­kent az incidensek száma. A Honvédelmi Minisztérium közleménye A kalocsai hajóállomásnál január 15-én egy kiképzési feladatot teljesítő katonai te­hergépkocsi átszakította a Du­nába vezető csatorna hídjának korlátját és a mélybe zuhant A Honvédelmi Minisztérium mély megrendüléssel közli, hogy a tehergépkocsin tartóz­kodó 22 személy közül kilen­cen életüket vesztették. A kiképzési feladat teljesí­tése közben elhunyt Fazekas Imre, Gál József, Gere Sán­dor. Jobbágy József, Molnár János, Pásztor György, Peru István, Sánta Zoltán és Sze­keres Béla honvédeket a Hon­védelmi Minisztérium saját halottainak tekinti és temeté­sükről gondoskodik. Az elhunyt katonákat ja­nuár 18-án Kalocsán mély részvéttel, katonai gyászszer­tartáson búcsúztatták, és — a szülők kívánságának megfele­lően — temetésük volt lakó­helyükön történik. ismeretes. A hadsereg tehát kezébe vette a hatalmat — kérdés, milyen módon kíván élni ve­le. — Lehetséges, hogy sza­badon bocsátja b korábban be­börtönzött ellenzéki vezető­ket, s ezek előreláthatólag na­gyobb szerephez jutnak a po­litikában. A nigériai esemé­nyek megfigyelői között min­denesetre az a vélemény ala­kult ki, hogy a parlamenti de­mokrácia, miután egyszer el- tűnt, aligha tér vissza régi formájában — írja a francia tudósitó. Unkaralainen Viikko ÉSZAKON Tampere egyik legszebb ut­cájában találom meg a Kau- punginhotellit, azaz a szállo­dát, a Hámeenkatu 11. szám alatt. A főportás — mint a vi­lágon mindenütt — kimért, méltóságteljes és udvarias. Elmagyarázom, kit keresek, nem érti, újra kezdem, ismét nem érti. Aztán hirtelen eszembe jut valami, kihívom a szálloda elé, a hirdetőoszlop­hoz, és rábökök a plakátra. A plakáton ugyanis ez olvasható többek között: „...Unkarilais- Suomalainen Vierailu. Show tanssit. Alfons Krizsik, yhtyei- neen Budapestista ... stb.” És egy lénykép: Krizsik Alfons, Kész Dódi pécsi, illetve Veres Sá ndor budapesti tánczené­szek. A portás előkerit egy lift- boyt, aki átvezet a szálloda bárhelyiségóbe. Mindhárman itt várnak rám. — Kicsi a világ! — kiált fel Kész Dódi. — Nem éppen ... jegyzem neg, legalábbis Pécstől Tam­peréig e néhány ezer kilomé­ter ... Krizsik közben a bárpult mögött tevékenykedő piro6 „spencer” kabátba bújtatott fiatalembernek szól valamit, jóég tudja milyen nyelven. Megkapjuk a tejből, gyümölcs­lét ékből és kevéske szeszből mixelt koktélt „A mecseki riZr ling persze jobb, de ezt is maf lehet inni” — mondják keser­ves sóhajtások közepette, ax- tán a türelmetlen kérdések pergőtüzében kezdjük el a nem várt, ám nagyon kellemes ta­lálkozást. Itthon mi újság? Semmi. Minden a régi. És ú? — Október elején indultunk el Finnországba, de az egész hónap utazással telt el. Tizenkétezer kilométert tet­tek meg impresszáriójuk agyon gyötört Simcáján. Volt olyan nap amikor 8—700 kilométeres út után este felléptek Ovluban, a szakszervezet székházában. Másnap tovább, föl északra, Sodankylébe. — Itt pillantottuk meg a sarkifényt, bár először azt hit­tük, valakik ref lek torozzák az égboltot. Itt hallottuk a hely­beliektől, hogy a sarki fény né­hanapján zenél is. Vagy ha nem zenél, akkor susog, mint a nád, vagy zizeg, esetleg süvít, mini a szél. Ezt a helybeliek mond­ták, mindenesetre mi nem hallottuk a fény-zenét. Az együttes egyik legmara­dandóbb élménye: Lappföld. Azt mondja Krizsik Alfonz, hogy az első lappföldi kis vá. pofikéban eléje tárult egy cso­dálatos világ, amely hajdani, gyermekkori film- és olvas­mányélményeire emlékeztette. Kedves, hófödte faházak, csiz­más, bundás, nagysapkás gye­rekek az utcán, hasonló öltö­zetű asszonyok a boltokban, férfiak a „Saloon” nevű buti­kokban, ahol esténként játék­automatával szórakoznak a fia­talok. Modem kirakató üzlet- helyiségek, szatócs Jelleggel, mert egy-egy boltban jóformán mindent lehet kapni egyhe- lyütt: vadászpuskát, savanyú­cukrot, padlókefédöt és csiz­mát, kenyeret, konzervet, töl­tőtollat és egyebeiket. — Láttam egy plakátot, amelyen ez a szó állt: „Show”. — Igen, mi is meglepődtünk — mondja Kész Dódi — mert ez az angol szó, legalábbis a? ismert hazai TV-műsor alap­ján csillogó, látványos revüt jelent. Ezt hittük. De a finnek értelmezése szerint „tempera­mentumos, felhajtást" jelent, szerényebb kivitelben. A „felhajtás” egyébként si­kerrel járt. Lappföldön, Róva- niemi nevű városban például parókát Öltve előadták a Beatt- les-ek „Misery" című számát. A nem mindennapi produkció hatására az ámuló-bámuló színpadi ügyelő a hátsó ajtót nyitva felejtette, s berohant a gondnok négy jól megtermett, vörö« szőrű kutyája. A meg­riadt kutyák belegabalyodtak a kábelekbe, s hangosan voní­tottak. A közönség persze tombolt a gyönyörtől. A műsor valóban „show" volt a javá­ból... — Itt Tamperében, ebben a szállóban egy olasz zenekart váltottunk fel. Jellemző a ren­dezőség ötletességére: az ola­szokat „Olasz szüret, itáliai ősz” Je’leggel hirdették Szóló- kosarak lóRtak a falakon, az asztalok fölött, a mennyaetröl pedig aold-fehér-piroa «aalago­kat húztak. A hotel igazgatója és a dekoratőrök ezután meg­fordították a szalagokat és a hirdetőtáblát, — a magyar mű­sor kezdetére és ez volt olvas­ható: „Magyar hét" „Unkari- lainen Viikko", Tampere különben nagyon szép és vidám város. Annak a biaonyoe „északi, hideg hal- vérűségnek” nyoma sincs, ami kiderült főleg az esti bemutat­kozó műsor alkalmából, ame­lyen fellépett Dvo Rapsodya nevű magyar táncospár, ó* Krizsik Alfonz együttese; a közönség forró elragadtatással fogadta fellépésüket. — Jártunk egyébként Svéd­országban is, Pajala nevű vá­roskában — meséli Krizsik Al­fonz. — Közösön ad tunic mű­sort a helyi tánczenekarral, a pajalai „Comet*”-ekkel. Bemu­tatták nekünk az együttes tag­jait: vállig érő, rendezetlen hajú, zavaros tekintetű fiúk voltaik. De aztán, amikor mu­zsikálni kezdtek.., alaposan rájukcsodálkoztunk. Az utolsó taktusig is kitartó precízsógük sejtette velünk, hogy ezek a fickók gondosan és alaposan felkészült, kitűnő, tehetséggel megáldott zenészek. A pajalai „comets"-ekkel kapcsolatosan aztán élénk vi­tába keveredtünk, ami tartott még az étteremben Is, a salá- tás, zöldséges, tejes-vajas és halas vacsora alatt is. Nem is vita. Inkább s pécsi aenéM* Kész Dódi, Veres Sándor és Krizsik Alfonz. tapasztalatainak summáznia a mi ifjú tánczenészeinknek nem szükséges átvenniük a nyugati nagyhajú, „félcódulás különcök külsődleges jegyeit Ue... az is igaz, hogy a liver­pooli hullám „feladta a leckét' nekünk is. Vagyis: a magyar tánczenészeknek is előre kell lépnie a „Szőke gyerek” és ha­sonló, agyoncsépelt dalok lapos egysíkúságából. Ne „zeneszol­gáltatást” találjon a vendég, hanem szórakoztató twncaenét, dübörgő _ koQgflttlla­met tükröző — művészi- tg nyel előadott tánczenét. * Késő éjszakába nyúlt s szélgetés Tamperében. Azaz hogy.,, míg elolvr tam Krizsik Alfonz lev lét amelyet itt fentebb riport!'' öntve rögzítettem. Sa|no« -.er lártam Finnországban, de v ...ha a pécst fiúk hírt magukról, minek Is járta-” ’ na? Shakespeare sem vol' amikor Julius Caeaart nyak to szúrták, mégis megírta,.. Bab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents