Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

1965. DECEMBER 16. napló ] fl magyar szakszervezeti küldöttség ciprusi útjáról Interjú Bogár József elvtárssal, az SZMT vezető titkárával Bogár József elvtáns, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára a napokban érkezett haza Cip­rusból, ahol a magyar dele­gáció tagjaként vett részt az összciprusi. Munkásszövetség (PEO) XIV. kongresszusán. Útjáról a következőket vála­szolta lapunk munkatársá­nak kérdéseire. Í — Milyen tapasztalatokat szerzett a küldöttség a PEO kongresszusán? — A PEO meghívására ma­gyar szakszervezeti küldött­ség is részt vett a kongresz- szuson, — ennek voltam tag­ja. A kongresszust (amelyen mintegy 670 küldött, körül­belül 40 OOO szervezett dol­gozót képviselt) Nicosiában, á fővárosban rendezték. A ciprusi dolgozók több szak- szervezeti szövetségbe tömö­rülnek. de ezek közül a leg­nagyobb befolyással és leg­több szervezett dolgozóval a baloldali PEO rendelkezik. A kongresszus a szakszervezet főtitkárának beszámolójával kezdődött, aki kül- és belpo­litikai kérdéseket elemzett. Pozitiven beszélt többek kö­zött a Szovjetunióról, amely sok segítséget adott és ad a ciDrusiak függetlenségi har­cához. I — Ezen kívül milyen témák­ról volt szó a kongresszu­son? — Beszélték a munkások életkörülményeinek helyzeté­ről, a PEO-nak ezzel kapcso­latos feladatairól, a szerve­zeti élet további erősítéséről, valamint a dolgozók társada­lombiztosítási és munkásvédel­mi kérdéseiről, amelyek ter­mészetesen összefüggnek a szakszervezeti feladatokkal is. I — A magyar delegáció hal­latta-e a hangját? — Igen. Küldöttségünk ne­vében én szólaltam fel. — gz elhangzott beszámolókhoz szól tam hozzá, majd rövid átte­kintést adtunk a magyar szakszervezetek munkájáról. I — Miben látta a PEO legfon­tosabb tevékenységét? — Döntő a PEO munkájá­ban — s ennek számos eset­ben a kongresszus is kifeje­zést adott, — hogy a leg­fontosabb feladat, a függet­lenségi harc érdekében száli elsősorban síkra, mindent en­nek rendel alá. Talán egy gyakorlati példa: a kőműve­sek sztrájkot akartak ren­dezni. A PEO segített meg- I magyarázni, hogy ez a sztrájk most gyengítené a kormányt a döntő feladat megoldásáért vívott harcában —, a sztrájk nem időszerű, — de természe­tesen a jogos követeléseiket a kormány igyekszik kielégí­teni. I — Az imperializmus szította görög—török ellentétekről ott a helyszínen milyen benyo­másokat szereztek? — Köztudomású, hogy Cip­rus 1959-ig brit koronagyar­mat volt, az országot mintegy 80 százalékban görögök, 18 százalékban törökök lakják, ezeken kívül örmények, ara­bok is élnek itt. A népek kö­zött mesterségesen szított el­lentét eredményeként, a törö­kök elbarikádozták magu­kat. A görög és a török „te­rület” között ENSZ-csapatok cirkálnak, — mi is találkoz­tunk velük. Jellemző, hogy míg a török „részen” bariká­dokat emeltek, addig a görög részen Ilyeneket nem tapasz­taltunk. — Volt-© lehetőségük Nicó- sián kívül máshova is elláto­gatni? — Igen. — az ország öt nagyobb városa közül hár­mat néztünk meg. Jártunk többek között Famagustában, az ország legnagyobb kikö­tőjében, ahol — mint mondot­ták — mintegy 3 hónap óta már ismét együtt dolgoznak a török és görög munkások Morfu környékén megnéztük az ország legnagyobb pa­raszt-szövetkezetét, amely Ciprus narancstermésének mintegy 30 százalékát adja. Tapasztaltuk, hogy a szövet­kezeti mozgalom mind na­gyobb teret nyer. Szövetkez­nek a kiskereskedők, a pa­rasztok. Jólesett a magyar szemnek, hogy a piacokon még decemberben is láttunk uborkát, paradicsomot, zöld­babot, paprikát. Persze a tél ott lényegében azt jelenti, hogy december és február között esik az eső. Különben vízszegény ország, — a kávé­házakban az ivóvízért úgy kell fizetni, mint nálunk mondjuk a szódavizért. Öröm­mel láttunk Ciprusban ma­gyar árukat is, — cukrot, gyógyszereket. Küldetésünk végeztével kellemes kötele­zettségünknek tettünk eleget akkor, amikor a SZOT meg­hívását tolmácsoltuk: láto­gasson el hozzánk a szakszer­vezet egyik vezető funkcioná­riusa. A meghívást őrömmel fogadták — fejezte be a kér­désekre adott válaszát Bogár elvtárs. G. F. Pécsi gitárok Tíz gitár prototípusa készült el a pécsi Vasas Ktsz hang szer javító ' részlegében. Az Erdősi László részlegve'.elő által tervezett úttörő- gitárokai a közeljövőben szándékoznak bemutatni a belkereske­delem és külkereskedelem szerveinek. A képen: Brods~ky József j hangszerkészítő a széria egyik gitárját készíti. szór nősült férfi mondta: ad­tak a nőknek különböző jo­gokat, de a női munkabérek eleve alacsonyak. Miért? Körülbelül hetven százalékuk olyan helyen dolgozik, ahol nem is kaphat többet. Gon­dold csak, van egy gépírónő. Keres havi 1200 forintot. Igaz, 8 gépírás nem nagy dolog, de azt is csinálni kell vala­kinek. és nehéz elképzelni, hogv valaki ennyi fizetésből egy családot rendesen el tud­jon tartani. Férfit nem látsz te a tömegesen női munkakö- ■ h-n, Kevés ezekben a be- i \ : ban a pénz. Azt mond ,-A : a nők úgyis csak kiegé- sritik a férj keresetét... Egy ideig töpreng, mintha i/alami fontos mozzanat után kutatna az emlékezetében, mondjuk egy konkrét pél­da* hévesne. — Azt is írd meg, hogv mi v’ia csak a diplomás nő­ket emlegetik, de menjenek csak el például a Mohácsi Selyemgyárba, van ott Is elég látnivaló. A nők négy meg hat gépen dolgoznak egy­szerre. 1600 meg 1800 forin­tot keresnek 96—98 százalé­kom minőség mellett. Nagy s-o az ... — Ezek szerint nem szerei­méi a nők helyében lenni? — N§m. A pincér felbontja a sörö­ket. Iszunk egy kortyot. Szer­tartásosan, mintha egy ünnepi aktus résztvevői volnánk. Ta­lán mégis jobb lett volna egy idegen, gondolom. — Biztos arra is kíváncsi vagy, hogy miért nem szeret­nék a nők helyében lenni Szerinted például egy terhes nő el tud helyezkedni? Nincs olyan igazgató, amelyik fel­venné. Nem rajonganak a nőkért, az biztos. Azt mond­ják: gyereket szül, a gyerek beteg lesz, meg a nő is beteg lesz, a női munkaerők meg­bízhatatlanok. Széttárja a tenyerét, bele­néz, mint egy varázsló. — Talán tehetnek róla? ... Vagy ott vannak a főbérlők. Irtóznak a házaspároktól. Előre kikötik; gyerek aztán nem leszj Sokszor látom a hirdetőtáblád meg az újság­ban: szoba kiadó, csak fér­fiaknak! Pedig legtöbbször a főbérlő felesége szól bele: női albérlő ne jöjjön a lakás­ba. Ezt magyarázd meg... A Nők Lapja is mindennel fog­lalkozik, ilyenekről meg a nők munkalehetőségeiről ír­hatna többet, ahelyett, hogy a férfiakat szidja. P"dig legalább annyi házasságot a nők tesznek tönkre. Tudom, két gyors házas­sága után a harmadik se si­került neki valami túl fénye­sen. Biztos, hogy nem ő te­het erről; Legalábbis nem el­sősorban. Egyenes ember, a munkában is, a szerelemben és a barátságban is, tudom, hogy utálja a kerülőket, s ha valamit „elkövet”: a lelke mélyén ő érzi legjobban a fe­lelősség súlyát. — Te szoktál segíteni ott­hon? — kérdezem. — Amit tudok. — Például? — Begyújtok, kihamuzok. Segítek takarítani. Néha be is vásárolok. Elmegyek a gye­rekért az óvodába ... — Véleményed szerint a feleséged mennyivel dolgo­zik többet, mint te? Körül­belül. — Nem mennyiségi kérdés ez: mennyit segítek és meny­nyit segíthetnék. Egyáltalán az, hogy segíteni kell. Mert végül is, szerintem nem az a fontos, hogy én minél többet vegyek le a feleségem vállá­ról, hanem az, hogy minél ke­vesebb legyen az ő vállán. Mert most úgy néz ki az egész, mint egy mérleg. Ha az egyik oldalon kevesebb lesz, ugyanaz a teher a másik oldalon jelentkezik. Aztán egyszer csak r-; kezdünk el kiabálni, férfiak. ­Mezőgazdaságunk iparosodásának ügyét a gyakorlatból jövő kezdeményezések < vihetik előre Baranyai mezőgazdászok és közgazdászok találkozóba dr. Komló Lászlóval Az utóbbi idők kétségtele­nül legolvasottabb könyve mezőgazdász körökben dr. Komló László Ipari mezőgaz­daság felé című munkája. A szerző kedden délelőtt Sziget­váron találkozott baranyai ol­vasóival, mezőgazdászokkal és közgazdászokkal, hogy a já­rási TIT agrárszakosztály fel­kérésére vitát nyisson könyve témájáról. Könyve kiegészíté­seként a szerző rövid vitabe­vezető előadást tartott, mely­ben a következőket állapítot­ta meg. Lehet-e iparág a mezőgazdaság? Hazai közgazdászaink egy része még ma is nemleges vá­laszt ad erre a kérdésre. Ho­lott a mezőgazdaság iparoso­dása hazánkban is nemcsak hogy megvalósítható, de szük­ségszerűen be is fog követ­kezni. A száz évvel ezelőtti ipari forradalomhoz hason­lóan ezekben az évtizedekben a mezőgazdaság forradalmát éljük. Ha egy országban az ipar fejlett, s a mezőgazda- sági aktív népesség az összla­kosságnak már csak 5—10 szá­zalékát teszi ki, szükségsze­rűen bekövetkezik a mező- gazdaság iparosodása, hisz a hagyományos mezőgazdaság­ban kézműves módszerekkel ez az 5—10 százalék nem tud­ja élelemmel ellátni a lakos­ságot. Hazánkban a mezőgaz­dasági népesség 1962-ben 31 százalék volt, ma már 25—30 százalék között van, de ez csak látszólag aktív népesség, hisz ennek több mint 60 szá­zaléka elöregedő, s a 27 éven aluliak aránya mindössze 5 százalék. Nálunk az ad különös je­lentőséget a dolognak, hogy nem csupán a lakosság ellá­tásáról van szó, hanem arról is, hogy európai piacaink zö­mét élelmiszerexporttal sze­reztük meg, s tartjuk fenn ma is, melynek ellenében ipari nyersanyagokat vásárolunk. Ha tehát hagyományos mó­don visszük tovább mezőgaz­daságunkat, ez súlyos kiha­tással lehet más népgazda­sági ágazatainkra is. 4 megoldás hogyanja Fontos az ipar magas fej­lettségi foka, hisz ennek az iparnak kell ellátni vegysze­rekkel, gépekkel, műanyaggal — Gondolkoztál már va­lami megoldáson? — Nem az én feladatom ez, de több óvoda meg bölcsőde kellene. És ami még ennél is sokkal fontosabb: alaposabb és szervezettebb szolgáltatá­si rendszer. Az ember sok­szor egész csodálatos dolgok­ról olvas, hogy az építészek, a várospolitikusok milyen modern dolgokban törik a fe­jüket. Erre gondolok... Elbúcsúzunk, majd felhív­juk egymást telefonon. Egy perc múlva utolér, megfogja a kabátomat. — Valamit elfelejtettem. — Mond. — írd meg, hogy túlzottan j magas a gyerektartás. Tu­dom, hogy nem lehet úgy számítani, hogy én nyolcszá­zat fizetek havonta, de a gyerek ellátása nem kerül ezerhatszázba, miért fizetek én akkor egy gyerek után nyolcszázat. Fáradtság is van a gyerekkel, tudom ... És az öröm, amit a gyerek jelent a szülőnek? Az semmi? Ami­től az apát sokszor igazság­talanul fosztják meg? Ezt felül kellene vizsgálni... A mérleg miatt — mondja s a kezét ügyetlenül mozgatja tel és alá. Mint egy gyerek. (Folytatása következik) Thiery Árpád stb. a most már gyárszerűen termelő mezőgazdaságot. De nem fontos, hogy minden or­szágnak legyen ilyen mező- gazdasági ellátó ipara, hisz a nemzetközi munkamegosztás eredményeként az eszközök kölcsönösen megvásárolhatók. Jó példa erre a baromfihús előállítás, mely nálunk ma már ipari fokot ért el, s az ehhez szükséges egész felsze­relést Nyugat-Németország- ból vásároltuk. Vagy a kül­földi intenzív búzák, melyek­ből néhány éve pár vagonnal vettünk, s azt elszaporítva ma már kezünkben vannak ezek a fajták. Költséges és hossza­dalmas kutatások helyett az ipari marhát is ily módon kel­lene beszereznünk, annál is inkább, mert a kisparaszti marhából, a heterogén ma­gyartarkából soha nem lesz ipari marha, melynek első követelménye a homogenitás és a jó gépi fejhetőség. A hagyományos fajtákat csak hagyományos körülmé­nyek között szabad tartani, mert a sárga-magyar tyúk a gyárban nem produkál, az ipari csirke pedig elpusztul a paraszti udvarban. A hagyo­mányos mezőgazdaság mögött minden hidat fel kell égetni, mert az ipari mezőgazdaság merőben más, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ma mégis sokan összekeverik a kettőt, pedig cipőgyárban suszterszerszámmal nem lehet cipőt készíteni és a cipészmű­helyben sem lehet gyári fel­szereléssel dolgozni. Hasonló a helyzet az épít­kezések vagy a táptakarmány etetés kérdésében is. Hazai építőiparunk a Dunai Cement­mű létrehozásával hagyomá­nyos építkezésre rendezkedett be, holott a jövő a könnyű épületelemeké. A betonistálló drága a csibének, de a mar­hának is, soká amortizálódik. Vas tartószerkezetek, egysze­rű, könnyű és olcsó préselt falak, melyek helyszínen két- három nap alatt összeállítha­tók, ez az olcsó és korszerű módja a mezőgazdasági épít­kezéseknek. Másrészt hagyo­mányos állománynak nem szabad típusépületet készíteni, ott annyi megoldás legyen át­menetileg, ahány üzem. Az ipari állománynak szigorú tí­pusterv kell, mely az ország minden részében is hajszálra azonos. Ugyanígy ipari takarmányt csak ipari állománynak éssze­rű adni. Ma vita tárgya, hol legyen a keverőüzem, míg az ipari állományok nem alakul­nak ki, addig célszerűbb, ha a keverést az üzemek maguk végzik el, hisz itt nincs más­ról szó, mint a szemester­mény megdarálásáról, s a pre- mix bekeveréséről. Az ipari állománynak gyári takar­mány kell, ami viszont nem azonos a jelenlegi keverő­üzemek termékével. Hol kezdődik a mező­gazdaság iparosítása? A hagyományos mezőgazda­ság jelenlegi szakaszában ho­rizontális kapcsolat van az egyes ágazatok között, s ver­tikális összefüggés ágazaton belül. Ha az állattartást fej­lesztjük, akkor fejleszteni kell a takarmánytermelést is. Az ágazatok tehát nem sza­kíthatok el egymástól. Verti­kálisan a tehenészet mellett ott van a borjúnevelés, a nö­vendéknevelés, a marhahizla­lás is, ezek sem szakíthatok el egymástól. Itt szükségsze­rűen sok az üzemág, hisz a kézimunkaerő is csak úgy hasznosítható, ha egyik ágból időszakonként átcsoportosít­ják a másikba. Az iparoso­dás Eeltétele az ágazatok kü­lönválása, a függőség felszá-. molása. Miért éppen az állatte­nyésztés!: kezdhető ez el? Mei^ az állatok zári helyen vannak, ahol a gyári te^^és feltételei könnyebben meg- j teremthetők. Az áHattp-iás elválasztható a taitarmán ter­mő területtől, ez a horizon­tális szétválás már egyes ese­tekben. például baromfi, mee- valósult. De megtörtén fV i vertikális szétválás is. más üzem szaporít má= term’ü a tojást, más keltet, más :z. lal és végül más üzem dp’- goz fel. Ha egyes fázisok "“ás és más üzembe koncén '■•-jód­nak, így már nagy tömeg árut tudnak gyártani. Ahol egyik üzem végterméke a má­sik üzem nyersanyagává vá­lik, a láncolat egyes fázisain levő üzemeket vertikálisan koordinálni kell. létrejön a vertikális integráció, ahol a vezetés vertikálisan és hori­zontálisan koordinál. Hol legyen a koordinációs pólus? A vágóhídnál, ahol a vég­termék jelentkezik, vagy a mezőgazdaságnál, ahol készül? Ez nagy vitát kavart világ­szerte, de nálunk is. Nálunk a vita fő oka, hogy mig a feldolgozó ipar állami kézben van, az áru termelése a szö­vetkezeti tulajdon keretén be­lül történik. A két miniszteri tárca egy-egy alapon történő egyesüléséig nem várhatunk felülről jövő intézkedést. De igen is mód van arra, hogy egy megyén vagy járáson be­lül egy-egy vertikum létre­jöjjön. Társul a termelés, a feldolgozás és az értékesítés, közös vezérkart alakítanak ki, ahol egyik sem érvényesítheti az önös érdekeit a másik ro­vására, mert akkor önmagá- is károsul. Persze, ha az ára­kat továbbra is központilag állapítanák meg, akkor megint csak monopol helyzet alakulna ki. Fontos, hogy a vertikumok márkázzák árui­kat, s olcsóbb termelésre tö­rekedjenek, mert csak így lehetnek versenyképesek or­szágon belül is áruikkal, s így juthat minél olcsóbb áruhoz a fogyasztó. Manapság gyakran tévesen értelmezik a koncentráció ki­fejezését, ez alatt lényegében földkoncentrációt kell érteni, mert a termelés koncentráció­ja megtörténhet földkoncent­ráció nélkül is. Mig az ipari mezőgazdaság technikai és gazdasági alapjait meg nem teremtettük, lényegében rém beszélhetünk koncentrációról és specializációról, mert ez hagyományos mezőgazdasás­ban nem mehet végbe, de szükségszerűen bekövetkezik az ipari mezőgazdaságban. A fiatalok mezőgazdasága Átmeneti korszakot élünk. Az átmenet során még szük­ség van a háztáji termelésre de az idős generáció elhalásá- j val egyidejűleg megszűnik a 1 háztáji gazdálkodás. Az ipán mezőgazdaság a fiatalok me­zőgazdasága lesz és a fiatal szakmunkás munkaidő után nem a háztáji tehenet akarja megfejni, mert ez számára nem kikapcsolódás, de be akar ülni a kocsijába, hogy a leg­közelebbi városban városi életet éljen. Az ipari mező- gazdaság kevés mérnököt és sok technikust igényel. Egy mérnökre általában 20—30 technikus, ez az arány. De az általános mezőgazdasági mér­nökök ideje lassan lejár. s specialistákra lesz szükség. Ez a tény a jelenlegi mérnök- képzés reformját igényli. Mezőgazdaságunk iparoso­dásának ügyét ma még csalt lentről, a gyakorlatból jövő kezdeményezések vihetik előbbre, mert aminek helyes­ségét a gyakorlat igazolja, azt semmiféle érvvel nem lehet elvitt, I ni. Rónaszéki Ferencné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents