Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
(MS. DECEMBER 15. napló 3 UlUtdcH mfw Uíhcs Pécsi üzemeket látogatott meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Nyugdíjba megy a K 25-ös Megyei bonló Ocsárdon Tíz év a „felső korhatár” Befejezéshez közeledik a kukorica betakarítása, s a nyomában támadt problémák nem kis fejtörést okoznak a gazdaságoknak. Nagy gond a tárolás, egyes szakemberek becslése szerint, a termés 10—20 vagy még ennél is több százalékát a romlás veszélye fenyegeti, mikor minden szem kincset Az állami gazdaságok soha ilyen sikeresen nem vették az akadályokat, — gépekkel egy-kettőre elvégezték a betakarítást, majd biztonságba — műanyagfóliákba, góléba, magtárba — helyezték a termést, egyetlen cső kukoricájuk sincs prizmában. A tsz-ekben azonban nem ez a helyzet, 15 százalékban még száron, a termés más része szabad ég alatt prizmákban, kupacokban a földön, várja a szárítást, tárolást vagy az elszállítást; az időjárás ké- nye-kedvére kitéve, mert az enyhe, esős idő nem akar fagyosra fordulni. Mit tanácsolnak a szakemberek? A tsz-ekben a műanyagtá rolás nem oldható meg, mert erre a célra lemorzsolt, megszárított kukorica alkalmas. A víztartalom viszont nagyon magas, 35—40 százalékos, a tavalyihoz képest 10—15 szá Zalákkal több és esetenként éretlen, ennek a jelentős vízmennyiségnek az elpárologtatósa már magában véve pluszmunkát jelent, azonkívül, hogy növekvő vetés- terület — több terméssel a tárolótér-kapacitás nem tartott lépést. Sokszor leleményességre van szükség. A Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat maximális kapacitással, éjjel-nappal vasárnap is szárít, de még így sem győzi az átvételt, érthető, több segítség innen nem várható. Lehetőségek kínálkoznak azonban, mely- lyel megelőzhető, jelentősen csökkenthető a károsodás. Például ami a kupacokban van termés — azt etessék fel először az állatokkal, ne nyúljanak a góréfchoz. Nem tragédia a sok rossz megoldás közül a legkevésbé rossz, ha hagyjuk egyelőre a töretlent, a nedvességtartalma is csökken, egyelőre nem romlik, károsodik, mint inkább belekeveredjen a sáros földbe.. Bár a vadkár miatt ez a megoldás sem mindenütt szerencsés. Segíthetnek az állami gazdaságok, a megfelelő kapcsolatot a termelőszövetkezetnek kell kezdeményezni és felvenni, itt is vannak kínálkozó lehetőségek. P. J. Seleszt elvtárs. Dr. Korom Mihály elvtára. (Folytatás az 1. oldalról) get akkor, amikor szilárd kap csőlátókat építenek ki a szocialista országokkal, politikai, gazdasági, kulturális téren. Kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy jöjjön létre minél több küldöttség cseréje különböző szinten, mert ez kölcsönös haszonnal jár. Szólott arról, hogy látogatásuk során ismerkedtek a megye dolgozóival, s mindenütt az őszinte barátságot tapasztalták a szovjet nép iránt. Néhány szóval kitért a nemzetközi helyzetre, az imperializmus agressziójára, valamint arra is, hogy a szovjet nép a béke megvédése érdekében erősíti országa védelmi képességét. Emelte poharát a magyar nép további sikeres munkájára. PohárWtezöntffJe végén Seleszt elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelvényért nyújtotta át Dezse Bélánénak, a szentlőrinci tsz tagjának, megyénk országgyűlési képviselőjének. Hasonló jelvényt adott át Rapai Gyula elvtársnak, Rameisl Ferencni elvtársnőnek, a nőtanács megyei titkárának, dr. Donhof- fer Szilárd elvtársnak, a Kórélettan igazgatójának, valamint Gergely Lajos elvtársnak, megyénk országgyűlési képviselőinek. Kedves vendégeink tegnap délután elhagyták megyénket, a megye vezetői Baranya határáig kísérték őket, ahol a „viszontlátásra” ’köszönéssel búcsúztak a szovjet parlamenti küldöttségtől. Te!;es!!ei?e éves tervét a Betonárogyár pécsi üzente — Az éves tervünk 19 millió 600 000 forint, s jelenleg 20 milliónál tartunk — jelentette szerkesztőségünknek Domsics János, a Betonáru- gyár pécsi üzemének vezetője. — December 9-én reggel hat órakor teljesítettük éves forint-tervünket, a kiszállítási tervvel napra készen állunk, s idén először elmondhatjuk, hogy a tervezett 400 000 négyzetméter mozaiklapot határidőre elkészítjük. Minőság terén is értünk el javulást. Idén még minőségi kötbért nem fizetett a vállalatunk. önköltség tekintetében a háromnegyedéves értékelés alapján 3,4 százalékos megtakarítást értünk el. Év végéig előreláthatóan mintegy másfél millió forinttal teljesítjük túl a tervünket. A távirati stílusban elmondott eredmények a pécsi üzem dolgozóinak jó munkáját dicsérik. A háromnegyedév eredményeként 10 000 forint jutalmat kaptak, a negyedik negyedévre szánt célprémium pedig 15 000 forint, melyet az üzem legjobb dolgozói között osztanak ki. MAR AZ ELSŐ tíz percben lemondtam arról, hogy beszélgetésünket senki és semmi nem zavarja meg. Az igazgatói szobában — szemben az íróasztallal — van egy kanapészerű bútordarab, behúzódtam a sarkába és szemléltem ezt a — különben mindennapos — forgalmat. Benyit a titkárnő, azt mondja, itt a doktor, de nincs hol rendeljen, négy segédmunkás vizsgálatra vár, mielőtt belépnek az üzembe. Aztán a telefon: „Vác van itt, Gróf elvtársi" Gróf Károly a váci testvérüzemmel beszél. Amikor végre egy kicsit elcsendesedik a rezidencia, kiszól az ajtón, főzzenek már két jó erős feketét, mert leragad a szeme az álmosságtól, és leül mellém. — Az éjjel itt aludtam ezen a tákolmányon, vagy két órát talán. — Miért nem otthon? — Számoltam. Normázunk és külön-külön minden műhelyrész kifizetett bérét kellett összevetnem a béralappal. Egy papírlapra két kört rajzol, egyikbe beleírja a rendszeresen kifizetett bérösszeget, a másikba a béralapot, amely több az előbbinél. Az összegkülönbözetet persze fel kell használni, de ezeik után mikor jut idő a szak mai továbbképzésre? Mert ezt is megkövetelik. Azt mondják: kevés a szakmailag képzett nő. De mikor képezze magát? — Nem túl egyoldalú ez a kép? — Mi, nők lényegesen nagyobb terheket cipelünk a vállunkon az életben, mint maguk. — A családanyákról van szó. — Ezt én is hangsúlyozom. Ahol nincs család vagy egy férj, ott az egyenjogúság jól érvényesül. Azok a nők a maga cikkét nem is nagyon értik meg. Egyéb téren nincsenek komolyabb problémák, a nő éppen olyan körülmények között él, mint a férfi. A tárgyalótermekben az év minden szakában van valami egyforma ősziesség, meg a leheletfinom fantázia, havonta körülbelül húsz férj és húsz feleség szokott itt a pulpitus előtt állni, tegnap is voltak, holnap is lesznek. Különös lehet ezt a furcsa, ismétlődő színjátékot éveken át újranézni, annál is inkább, mivel azt hiszem kevés szomorúbb dolog van a világon, mint tanúja lenni annak, hogy a szép szerelmekből miként lett megromlott házasság. — Mi a válási tapasztalat? — Az itteni ügyek talán 20 —25 százalékának alapproblémája az, amiről most beszélgetünk. Azonban nagy hiba volna a válási statisztikákat egészen közel hozni az egyenjogúsági problémához, mert nemegyszer előfordul, hogy a válóperi tapasztalatok bebizonyítják: a nők azt hiszik, hogy a gazdasági függetlenséghez a szerelmi függetlenség is hozzátartozik. Ezen a téren elég gyakran a nők kezdeményeznek. Ezt mutatja a válóperi terület, dehát a házasságok nagy többsége életképes. — Viszont családanyának és felszabadult nőnek lenni ösz- szeegyeztethetetlen? — Nem feltétlenül. — Ezek szerint van megoldás? — Ha nem is teljes, de hatékony segítséget lehetne nyújtani a dolgozó nőknek. — A férjek szerepére gondol? Felnevet. — Mondhatnánk, persze, hogy a férjek így meg úgy, de ez egy üres szólam volna. Nem mostanában lesz tömeges típus a stoppoló férj, a bevásárló férj, a gyereket fürdető férj meg a vacsorát főző férj. Ne áltassuk magunkat, erre reálisan a közeljövőben nem számíthatunk... Amikor a több segítségről beszélek, nem is a szolgáltatásokra, meg a háztartási gépekre, meg a konzerv ekre gondolok. Mert a gépeket is kezelni kell, ez is időbe telik, ami pedig a konzerveket illeti, egy három—négy tagú család esetében bizony nem túlságosan kifizetődő. ... Véleményem szerint a dolgozó nők munkaidején lehetne változtatni. Például egy asszonynak nagyon nagy szüksége volna a szombati napra, amikor magunk között mondva túlságosan sokat nem ér a hivatali vagy üzemi munkája. Otthon ez a nap viszont óriási kincset jelent a számára. Vagy az is egy elfogadható megoldás volna, ha az anyák naponta mondjuk csak, hat órát dolgoznának. Mert, ha ehhez hozzávesszük az otthoni másik hat nyolc órai kemény, idegeket őrlő házimunkát, így is éppen elég jut egy családanyának ... Szerintem ezen a téren, a dolgozó asszonyok munkaidejének a csökkentésében kell keresni a megoldás kulcsát. Bár hangsúlyomra: teljes, azaz százszázalékos megoldást ebben a kérdésben én nem nagyon tudok elképzelni. — Arra gondol talán, hogy sokkal szerencsésebb, ha a családanyák otthon maradnak? — Nem. Egy biztos: a nők ne menjenek vissza a főzőkanálhoz! Ez visszalépés volna, erre nincs is szükség. Sőt: azzal kezdtem, hogy a nők remekül megállják a helyüket. Sok értelmes nő hivatott arra, hogy alkosson. — Megenged egy kérdést: az egyik legszebb életpályát mondhatja hivatásának, s emellett férje, gyermekei vannak. E gyenjogúnak érzi magát? — Feltétlenül. Az viszont egy egészen más kérdés, ha én az anyámmal összehasonlítom magam, ő nem cserélne velem, pedig én vagyok a felszabadított nő... Nagyobb megértést, nagyobb megértést, nagyobb megértést Egyelőre jóformán csak eny- nyit tudok leírni a füzetembe, ez pedig így önmagában nem valami sok. (Folytatása következik.) TUccy Árpid Szeptember elsejével létrehozták országszerte a mezőgazda'gi gépkört1'" vállalatokat. Megyénként telöltek ki erre a célra egv-egy gépállomást Baranyában ezzel a feladattal az ócsárdi gépállomást bízták meg. Az első bontásra szánt Hoffherek napokban érkeztek meg. A gépállomás nem alakul át teljesen gépbontó vállalattá. Kezdetben kettős feladatot lát el. így megmarad tizenegy kombájnja a körzet termelőszövetkezeti igényeinek kielégítésére, három közös gazdaságban — Szaván. Ócsárdon és Kisdéren — teljes műszaki kiszolgálást vállaltak. a közösben előforduló váratlan meghibásodásokat elhárítják és tiz Sz—100-as traktorukkal mélyszántást ároknyitást végeznek. Az ócsárdi géDállomás felkészült új feladatának végrehajtására és 100. nagyméretű polcot szerelt fel egy műhelyben a bontott gépalkatrészek tárolására. Most kezdődnek a selejtezések és elsőnek a Hoffhereket küldik a bontóba, bár ennek nincs különösebb jelentősége, hiszen olyan kevés a Hoffher- traktor az országban, hogy alkatrészei* már aligha használják fel. Azonban hamarosan kiselejtezik az else, az ötvenes évek elején forgalomba hozott K—25-ös csehszlovák gyártmányú Zetoro- kat. Ezekből a gépekből még ma is érkezik a magyar mezőgazdaság számára. így minden megmentett alkatrészt, felújított fődarabot hasznosíthatnak majd. Általában az erőgépek ..fel. ső korhatára” tíz év. azo'-n már nem gazdaságos felújításuk. a nagyjavítás ” ő-t a következő években újabb típusok így példán] az troktorok első kiadásai rülnek a bontóba, hogv alkatrészeiket tovább hasznosítsák. okosan, így, hogy ösztönzően hasson a termelésre. — Éppenséggel nem valami népszerű feladat. Már mint a normarendezés ... — jegyzem meg. Széttárja a kezét: — Persze, hogy nem, ha lelkiismeretlenül csináljuk ... Hosszas magyarázatba kéz dett — őszintén szólva kissé bosszúsan hallgattam kezdetben — de aztán hirtelen felfigyeltem, mert a hév, ahogy magyarázott, átragadt rám is. Én azt mondtam, „rázós” dolog a normák meg- bolygatása — még ha szükséges, akkor is — Ö azt mondja, „nem rázós”, ha egy üzem helyesen gazdálkodik a béralappal, meg a munkaidővel, meg az emberek képességével, rátermettségével. Megmutatja a bérlistát. A lakatosok, esztergályosok, öntők zömének 7,50-től 9,80—10 forintig terjed az órabére. Ez egy bizonyos alapot képez, amelyre pluszként rámegy még a teljesítményszázalák is. — Látszólag ez igazságos — mondja Gróf Károly — mert hiszen, az alapórabérre ki kell és ki is fizetjük a teljesítményt is. Csakhogy valami még sincs rendben. egy üzemrészben munkanap-vizsgálatot tartottak. Kiderült, hogy a 8 órai munkaidőből — a szokásos kb. 50 perces pihenő vagy dohányzó időn kívül — egy teljes óra tétlenséggel telik el. Ennek oka lehet pillanatnyi anyag- vagy szerszámhiány, oka lehet a fegyelmezetlenség is, vagy éppen az ellenőrzési fegyelem hiánya is. Az órabér persze megjár a teljes 8 órára. Hátrányos helyeztbe ki kerül először? Az üzem. De a dolgozó is. Még akkor is, ha megkapja az órabért a fiktív-munkáért. Mert ha lenne valami ösztönző erő, ami e kiesett órák megszüntetésére késztetné a dolgozót vagy közvetlen fölöttesét, akkor az eredmény leolvasható lenne a termelés grafikonján, de a fizetéses borítékon is. — Ezért vezetjük be az egyenes-darabbér rendszerét, amely másutt már jól bevált. Ennek a lényege az, hogy függetlenül az alapbértől, azt a bizonyos „pluszt” a valóságban megtermelt munkadarab után keresheti meg akár az esztergályos, akár az öntő. Tehát aki 7,50 órabérrel rendelkezik, többet kereshet, mint az, aki 9 forintos órabérrel eddig viszonylag nyugodtan dolgozott. Természetesen ehhez fölemelik a rnunka- darab előállítási árát is, amit fedez a béralap. — Számítunk arra is, hogy a törzsgárdatagok közül egyeseknek ez nem tetszik — mondja az Igazgató. — Nem értem ezt... — Általában a törzsgárdatagok a legmagasabb órabérrel rendelkeznek. Ha csak egy kicsit túlteljesítette a százszázalékot, már elég szép keresetre tett szert, mert az alapbére is magas volt. Csak hogy az alacsonyabb béresek — többnyire fiatal szakmunkások — között is szép számmal vannak olyanok, akik jóképességű szakemberek, magyarán szólva: képesek arra,, hogy „ráhajtsanak" a muhi’ kára és esetleg több munkadarabot adtak ki kezükből, mint egy-két „idősebb” dolgozónk. Most — függetlenül az alapbérüktől — ők is pontosan megkapják azt az ösz- szeget a munkadarabért, mint amennyiben mi elszámoljuk. Ez a módszer — kissé leegyszerűsítve — így néz ki: az üzem megrendel mond juk 100 darab X alkatrészt a dolgozótól, s mindjárt közli vele: 1 darab X alkatrész legyártására X fillért, vagy forintot adok. Csak az a fontos, hogy minél hamarabb átadásra kerüljön a legyártott 100 darab alkatrész. Utána kapja a következő „megrendelést". A jó áron felkínált munkát, nyilvánvaló, hogy a lehető leggyorsabban legyártja a „kivitelező”, vagyis a dolgozó. — Nos hát, így néz ki a mi normarendezésünk és tudjuk előre, hogy aki szorgalmasan dolgozik, az nagyon is jól jár, anélkül, hogy különösebben megerőltetné magát. Tulajdonképpen nem történik semmi más, csak összhangba hozzuk a munkaidőt, teljesítőképességet, bért, termelést a meglevő béralappal. Egy fillért sem kérünk ezért az államtól. Csak ami van, azzal próbálkozunk helyesen gazdálkodni. KÖZBEN — míg a norms- ügynek a végére érünk — telefirkáljuk a kezünkbe eső papírdarabokat számokkal, rajzokkal, fura ábrákkal. Behozzák a napi postát. „Tegye csak az asztalra, kérem'”, mondja az igazgató, de megpillant egy ismerős borítékot,, azt gyorsan fölbontja. A lévé! mellől kiesik egy arasznvi papírmacska, nagy bajúsz- szal, csámpás fülekkel. — A kisfiam műve — mondja az igazgató és az íróasztalból egy köteg 'ivén papírmacskát húz elő, az utóbb* ''ónapok küldemóue:. A család Pesten él, a leveled onnan érkeznek Mohácsra. Rab Ferenc I Összhangban a béralappal
