Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
IMS. DECEMBER 12. napló 5 Látogasson Pécsre! Mint ismeretes, Január 1-től kezdve Magyarország és Jugoszlávia között megszűnik a vízumkényszer. Ez ínaga után vonja majd a két szomszédos ország közötti turista- és idegenforgalom növekedését. Várható, hogy a jugoszláv turisták nagy számban keresik majd fel Pécset és a megye nevezetesebb helyeit. Előzetes tájékoztatásuk érdekében a Pécs városi és Báránya megyei Idegenforgalmi Hivatal három részes, összehajtható, kizárólag szerb-horvát nyelvű idegenforgalmi prospektust készített. Ebben ismerteti Pécs és a megye nevezetességeit, üdülő és szórakozóhelyeit, bemutatja Harkányt, Abali- getet. Szigetvárt, Mohácsot, Komlót, Pécsváradot, Siklóst. Mi leqyen a fiam? Pályaválasztás előtt a nyolcadikosok A padokban ülnek egymás mellett, élénken reagálnak az osztályfőnök minden szavára, mozdulatára. Szülők ők, nyolcadikos szülők, mélyebben, görcsösebben koncentrálnak, mint a tanulók, szemükből nemcsak érdeklődés, felelősség sugárzik — gyermekeik jövőjéért érzett felelősség. Az eddigiekben az iskolában kiegészítő szerep volt az övék a pedagógusok munkája mellett. Most, amikor fiúk, lányuk elvégzi a nyolcadikat, előléptek, majdnem önállóan kell eldönteniük, hogyan tovább. Mert egy tizennégy 1 éves embernek még homá- t lyosak az elképzelései, taníI Foto: Erb ban nemcsak a háttérbe húzódás van, de valami a maga sabbrendűség fölényéből is. — Egyenjogúság? Nem teljes mértékben. — Miért? • v — Meg kellene gondolni, hogy mit mond az ember... De nem is lehetünk teljesen egyenjogúak. — Miért? — Maga ezt jobban tudja * Van benne valami a finomabb minőségű babák törékenységéből. Kis gesztusai, grimaszai és zavartalan pillantása együttesen körülbelül ezt mondják: mit lehet itt tenni ez ügyben, uram? Két gyereke van. Jól keres. A férjé is. Imádja a családját. A lelke mélyén a hivatását is. — Ha cinikus vagyok, azt mondom: újra kellene kezdeni mindent. Onnan, hogy matriarchátus. Tudja, hogy mire gondolok ... Meggyőződésemmé vált, hogy a nők egyenjogúságát nem lehet megoldani. Van egy óriási mennyiségű munka, ezt a férfivel nem lehet megosztani. — Nincs megoldás? — A kommunizmusban, amikor a munkaidő a nők számára reálisan lecsökken. * Fiatal. Elegáns. A férje magasrangú tisztviselő. Ismerem őket. Autójuk van, az autó ilyenkor télen a garázsban alszik. Az asszony nem dolgozik. Dolgozhatna?' Nem tudom. Nem akar válaszolni. Azt mondja: vonaton mit mondhat az ember egy újságírónak? Amikor elköszönök, utánam szól. — Olvassa el minden héten a Nők Lapját. Többet én se tudok mondani. * A középgenerációhoz tartozik. Külön is kér, hogy a nevét meg ne írjam. Azt mondja: meg kell értenem, a férje miatt — Nincs egyenjogúság. A férfi ugyanabban a munkakörben többet keres, mint egy nő. A nő hazamegy, otthon mindenről neki kell gondoskodni ... Egyenjogúság? Talán az egyedülálló nők esetében el lehet képzelni. — Megoldás? — El se tudom képzelni, hogy mi volna a megoldás- ügy gondolja, hogy a férfiak megértenék, hogy a nő is ember? >— A maga véleménye szerint tehát az egész reménytelen? — Nem reménytelen. Talán majd egy későbbi generációnál. Akiket már úgy nevelnek. * A férje nehéz fizikai munkát végez Jól keres. 15 éve házasok. Három gyerekük van, szép lakásuk, televízió, világos színű bútor, nem régen vehették, az asztalon ostoba kis szobrok, a falon három kép. a festők isme'elle- nek. Évente két hizót vágnak. Vasárnap két kiló hús szokott elfogyni az én asztalotóiban, szüleiben bízik, hogy helyesen indítják el az életben, ami többnyire további tanulást jelent. De hol? Szak középiskolában? Ipari tanuló intézetben? Gimnáziumban? A pedagógus ebben csak tanácsot ad, a végső szót a szülőnek kell kimondania. Az elkövetkező hetekben minden iskolában sor kerül ezekre az ankétokra, ahol szülők és pedagógusok megbeszélik a gyerek pályaválasztását. — Mihez ért a fiam, tessék megmondani? — kérdezi bátortalanul az egyik. — Orvos lesz és kész! — jelenti ki magabiztosan a másik szülő. — ö vágja le a csirkét is... Kabar Ferenccel, a városi tanács művelődésügyi osztályának oktatási csoportvezetőjével is a nyolc általánost követő pályaválasztás időszerű kérdéseiről beszélgetünk. — Mikorra várható a pálya* * választási tájékoztató és a jelentkezési lapok kiadása? — A tájékoztató már készül, még ebben a hónapban nyomdába kerül, és januárban — mint minden évben — megjelenik. Természetesen érthető, hogy a szülők, noha gyermekeiknek a jelentkezési lapot csak februárban kell kitölteniök, már holnap kézhez szeretnének kapni egy részletes, a lehetőségeket és a pontos címet tartalmazó jegyzéket. Ennek a vállalatok részéről van akadálya, jelen pillanatban ugyanis nem tudják megadni fejlesztési tervszámaikat — a beiskolázható tanulók számát —, mert 1906-os gazdasági terveiket sem ismerik. — De azért m&r vesznek fel előjegyzéseket a kfllonbBző szakmákra? — Szó sincs róla. A gyerekek jelentkezését, akáripari tanuló, akár középiskolába csak jelentkezési lappal együtt lehet elfogadni. Erre törvényes rendelkezés van. Más kérdés az, hogy néhány protekciós valóban „előj egyeztette” csemetéjét egyik vagy másik szakmára, később középiskolába jelentkezett a gyerek, fel is vették, de a vállalat még sokáig fenntartotta a helyét — amelyre pedig sokan pályáztak. Nagyon nehéz ezt leleplezni, mert ha kimegyünk egy vállalathoz és kérjük az előjegyzést, csodálkozva néznek ránk: „Ilyen nálunk nem létezik” ... — Mit várb.ataafc az ankéttől j a szülők — és a szülőktől a ! gyerek meg a pedagógus? — A szóban forgó ankétokon vagy szülői értekezleteken, mindegy, hogy minek nevezzük, mérik fel az iskolák a várható igényeket. Más szóval tájékozódást szereznek, hogy irányító munkát tudjanak folytatni. Előfordul ugyanis nem egy esetben, hogy a gyerek bejelenti, milyen pályára kíván menni, a nevelő testület pedig nem ért egyet a választással. A tizennégy éves gyerekek szülei az eseteik többségében kész elképzelésekkel rendelkeznek, már évekkel ezelőtt kiválasztották azt a pályát, ahol a legtöbbet lehet keresni, vagy ahová ők szerettek volna menni annak idején. És azt igyekeznek biztosítani — tűzön-vizen keresztül — a gyerek számára. Ez nem is baj akkor, ha az óhajok egybeesnek a lehetőségekkel; megfelelnek a gyerek képességeinek. De vajon el tudja-e dönteni ezt a szülő? Ügy hiszem, erre a gyerekkel évek hosszú sora óta foglalkozó pedagógiai szakember mégiscsak alkalmasabb. Ezért az a szülő jár el helyesen, aki megkérdezi a pedagógust, milyen jellegű pályára célszerű irányítania a végzős fiatalt. Bizony sokszor előfordul, hogy a középiskolába, sőt egyetemre erőszakolt tanuló elkedvetlenedik, búskomor vagy egyenesen életunt lesz, látszólag minden ok nélküL — Lesz elegcnflfi tovAIibtanu- ( liUi lehetőség a végzősüknek? < — A szakmunkásképző iskolák és középiskolák férőhelye együttesen valamivel több, mint a végzős nyolcadikosok számára. PARAZITÁK (kért) mont mondja az asszony. Elhízott, talán csak a hangjában lehet egy-egy pillanatra felfedezni a hajdani szépség nyomait. 35 éves. 15 év alatt legalább harmincötöt öregedett. Végigsimít az arcán. ... meg szokott verni. Mit tehetek? Én már nem tudok mihez kezdeni. Ne írja ezt meg ... Pár év múlva már megvédenék majd a gyerekek. — Gyakran megveri a férje? — Ha berúg. De akkor se mindig. — Fizetéskor? — Néha. Meg ha névnap... De hát ne higgye, hogy az én uram olyan. Csak előfordul. Nem is kellett volna ezt megmondanom. Van akit állandóan ver az ura, az enyém nem olyan. Ezt mondhatom. — Nem gondolt niég arra, hogy bejelentse, mert meg szokta verni? — Hova jelenteném be? Miért jelenteném be? Szeret az engem. Bemutatkozik. Alig értem a nevét, nem is fontos. 20 éves. Ideges. Megnyugtatom: legfeljebb nem válaszol. Szép nő. van benne valami tigrisszerű. Nem intellektuális alkat. Szereti, ha kiszolgálják. Egy ideig hallgat, azután rámnéz, furcsán mosolyog. — Azt hiszi, a szexuális életben talán van egyenlőség? Valami alapve' "en rossz. Elhibázott. Nem tudom megmagyarázni magának, hogy mi, csak rossz. Kérdezze meg a ! nőket, a legtöbbjük férfi j szeretne lenni. Nem gondolt J még arra, hogy miért? * Vannak nők, akik elég fia-! tatok ahhoz, hogy az ember az életkorukról érdeklődjék: j furcsa módon valami mégis j visszatart. A zárkózottsága? 1 Szerénysége, amivel szeretné í elhárítani magáról a figyel- J met? Lehetséges. Rendes fér-, je van. Ö is rendes. Mégis j állandóan úgy érzi, hogy meg- 1 bántják, félrevezetik, valami < olyasmit követnek el vele ! szemben, amit nem érdemei { meg. — Túl pesszimista vagyok í én ahhoz, hogy jót mondjak] a nők egyenjogúságáról. So- ; se lesznek egyenjogúak. Mi nők nem engedhetünk meg 1 magunknak annyit, amennyit a férfiak sajátmaguknak ... [ Hallott már női pincebuliról? < A választ könnyen megkap-! hatja otthon: mi keresni va- ' lód van ott?... Mi lenne, ha például egyszer én is elmennék a barátnőimmel egy kis „kiruccanásra”? — Megoldás? — Nehéz ez. Talán megold- j hatatlan. Mindenesetre jó < volna, ha a férjek csak egy < töredékét betartanák annak, ; amit udvarlásaik idején megígértek. Éri nem várom el, hogy mosogasson. Másról van j szó. Egészen másról. (Folytatása következik) AxpÁd M ég el sem hangzott az ítélet a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szigetvári kirendeltsége dolgozóinak bűnügyében — a 20 vádlott többszázezer forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont —, máris újabb bűnügy szálainak gombolyításához kezdett a megyei Rendőrfőkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztálya. Ebben az esetben az előbb említett vállalat pécsi kirendeltségén tapasztalt visszaélések és csalások kerültek vizsgálat alá. Kovács László, a vállalat kővágószöllősi raktárosa árpát, kukoricát, napraforgót, búzát adott el készletéből, s a pénzt zsebre vágta. Kovács összejátszott Varró Józseffel, a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai raktárosával, és a manipulációk eredményeként kötegben kerültek a százasok pénztárcájukba. Olcsón vásárolt tőlük gabonaféléket Tóth Jenő málomi lakos, aki 20—30 disznót is hizlalt „maszek” alapon. Jól jövedelmezett az üzlet. A vajszlói földművesszövetkezet szénafelvásárlója, Boros János sem hagyta ki a felvásárlások alkalmával saját zsebét: százezer forint körül jár az az összeg, amelynek hollétéről kérdezgetik. Nemsokára a bíróság elé kerül a Mecsekvi- déki Vendéglátó Vállalat néhány éttermének vezetője is — több tízezer forintra rúg a hiány... Nem az a cél most, hogy csokorba kössük a társadalmi tulajdon károsításával kapcsolatos bűnügyeket. Ennél érdemesebb a bűncselekmények okának vizsgálata, az, hogy milyen körülmények tették, illetve teszik lehetővé a közösség pénzének herdálását, meg- dézsmálását. Ha kronológiai sorrendben kezdünk a téma vizsgálatáshoz, akkor azt tapasztaljuk, hogy az 1953-tól 1955—56-ig az adminisztráció, a bizonylati elszámolás rendszerének hiányosságai adtak lehetőséget a bűntettek elkövetéséhez. „Ügy sem veszik észre” jelszóval nyugtatták magukat azok, akik a köz pénzéhez nyúltak. Egy vádlott saját üzelmeiről készített kimutatása szerint százezer forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont, ezt be is vallotta, de vállalatának központja „csak” 80 000 forint hiányt mutatott ki. Az ellenforradalmat követő egy-két évben megnőtt a zavarosban halászók száma. Loptak, amit értek — pénzt, árut —, aztán nyugatnak vették az útjukat. Volt példa arra is, hogy az itthonmaradó tette el a csalással szerzett ösz- szeget és a bűntettet disz- szidált kollégája számlájára íratta. A következő időkben, a mezőgazdaság átszervezésének éveiben ugrásszerűen megnőtt a társadalmi tulajdonnal foglalkozók száma, örvendetes, hogy ebben az időben nem emelkedett jelentősen a közösség kárára elkövetett bűntettek száma. Napjainkban — különösen az utóbbi félévben — ismét felfelé ível az e tárgyú bűncselekményeket mutató statisztika vonala. Felelőtlenebbek, meggondolat- lanabbak lettek talán a közösség vagyonával dolgozó emberek? Nem. Ellenben lényegesen javult a bűnüldöző szervek munkája, felfedik a szabálytalanságokat, a csalásokat, mind kevésbé lehet „megúszni” a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeket. A most felfedett cselekmények jelentős részét egy, két, vagy három éve követték el — ezk sem maradnak következmény nélH kül, a statisztika számait pedig most növelik. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetőinek vallomásából néhány általános vonásra kell felfigyelni. Kezdetben kisebb összegekkel csalnak, aztán „evés közben jön meg az étvágy” Kialakít magának egy olyan élet- színvonalat. amely legális keresetét jövedelmét meghaladja. Ehhez az életszínvonalhoz „megfelelő baráti kör’’ is járul. Látja, hogy baráti körének tagjai autót vesznek, nyaralót építenek, ő sem akar lemaradni. Mind mélyebben nyúl a „kasszába” mindaddig, amíg meg nem fogják a kezét... A már említett Kovács László kővágószöllősi raktáros — fizetése kétezer forint körül — autót vett a vejének, azaz mint mondja „csak besegítettem”. A vele „üzleti összeköttetésben” álló Tóth Jenő is autón járt. házat építtetett, — az orgazdaságból származó jövedelem nem kismértékben segítette ehhez. Vannak emberek, akiket elfog a gyors meggazdagodás vágya és céljaik eléréséhez illegális módszerekhez nyúlnak. Kiderül a vallomásokból az is, hogy nagy volt a csábítás, mert a kezdeti visz- szaélésekre úgyszólván senki sem figyelt fel. Boros Jánosnak, a vajszlói földművesszövetkezet felvásárlójának tömbelszámolásán eligazodni nem könnyű, a szabálytalanul kitöltött papírok tömkelegén kell most a rendőrségi revizornak „átrágnia” magát. Korábban sajnos egyik ellenőr sem figyelt fel az „indigós ma- szatolásokra”, ez adott bátorságot a nagyobb összegű visszaélések elkövetéséhez. ) valaki kisebb jövedelemmel rendelkezik. s mégis autót vesz. ugyanakkor házat is épít. — ismerősei körében nem egyszer hangzik el a kérdés: „miből?”. „Nem irigvli az autót, a villát senki sem, ha megdolgozott érte” — mondják az emberek, s így is van. De a felháborodás hangján beszélnek akkor, ha kitudódik: lopott pénzből vagy „ügyeskedések” árán jutott az illető a vagyonához. Vannak, akik a könnyű pénzszerzési lehetőségnek más módszerét választják. A megkönnyíteti külföldi utazásokat sokan igyekeznek kihasználni. „Hozok annyi árut, hogy az utam ingyenbe lesz” — mondják és szemérmetlenül „dobják piacra’’ a vámcsalással behozott holmikat: 40—50 orkánkabátot... „Néhány vezetőnek is többet kellene tennie, hogv a vállalatánál kialakítson olyan légkört, amely elítéli a szabálytalanságokat és a kisebb hibák felett sem húny szemet” — hallani a véleményt, amivel csak egyet lehet érteni. Egyetlen vezetőnek sem lehet közömbös, hogy vállalatánál vagy intézményénél olyan a légkör, hogy sorra buknak le emberei. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál legutóbb húszán ültek a vádlottak padján. Még ki sem hűlt a helyük, máris újabb üzelmek adnak munkát a különböző szerveknek. S az ítéletek nyomán nemcsak a tett elkövetője bűnhődik, — hanem családja, hozzátartozói is megérzik a következményeket. A jellemgyenge emberek számára is szükséges az egészséges légkör kialakítása, ahol a legkisebb szabálytalanságra is figyelmeztetik egymást. Ezzel lehet elejét venni annak, hogy a kezdeti „kisebb ügyek” naggyá dagadjanak. Mert végeredményben a mi pénzünkről van szó! ___Garay Ferenc A kávéházban