Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
3 Összeült a magyar nők kongresszusa Gyümölcsöző kapcsolatok Á Baranya megyei pártmunkásküldöttség fvovi útjáiól (Folytatás az 1. oldalról) Ma már sok tízezer falusi asz- szony és lány vesz részt a szocialista munkaversenybem és a szocialista brigádmozgalomban. Gyakran azonban kedvüket szegi, ha azt látják: van, ahol a versenynek nincs gazdája, a teljesítményeket nem értékelik és akadnak olyan vezetők, akik a versenyt feleslegesnek tartják. Erdei Lászlóné a továbbiak, ban beszámolt arról, hogy az egészségügyi, a szociális és a kulturális területen dolgozóknak ma már több mint 66 szá zaléka nő, a kereskedelemiben pedig csaknem 60 százalékos az asszonyok és lányok aránya Általában a pult mindkét oldalán dolgozó nők és anyák a1 Inak, akiknek tudniok kell1: a jól végzett munka, a kész- sk, az udvariasság sokat segíthet, de a kölcsönös megértésnek is érvényesülnie kell mindennapi életünkben, Hő az államigazgatásban — Az államigazgatásban 33.6 százalék a nők aránya — foly tatta ezután. Felelősségteljes munkaterület ez, ahol a nők ügyszeretetükkel, emberségükkel erősíthetik az állam és az állampolgárok közötti kapcsolatot. A felszabadulás előtt az államigazgatásban nők nem tölthettek be magasabb funkciót. Ma viszont 141 tanácséi, nöknő és 837 titkár dolgozik az országban. Választott tanácstagi funkciót több mint 18 000 nő tölt be. A parlament tagjai közül pedig 65 a nő: Az egész világon egyedül Mla- gyarországan tölti be asszony az országgyűlés elnöki tisztét. — A nők munkája nélkülözhetetlen az ország számára, hasznos, az egész társadalomnak, hozzájárul a fejlődéshez, a családok jólétének növeléséhez. Azonban ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy teljesen legyőztük már azt a maradi, kispolgári szemléletet, amely szerint a nő nem egyen értékű munkaerő, inkább való háziasszonynak, mint mondjuk esztergályosnak, vagy éppen bírónak. A tárgyilagosság ked véért azt is hozzá kell tennünk, hogy ezek nemcsak a régi előítéletek maradványai, hanem újak is, amelyeket a fejlődés következtében előállott átmeneti nehézségek táplálnak. Mostanában például gyakran hallani arról, hogy a gyermekes anya kevésbé gazdaságos munkaerő, mert ahhoz, hogy dolgozhasson, gyermekintézményekre van szüka kislakás kényelmes és tágas legyen. Ha valaki garnitúrát vett, s annak bizonyos darabjai nem férnek él jól, vagy egyszerűen fölöslegesek, azokat könyörtelenül ki kell tenni a lakásból. Teljesen idegenek a modem lakástól a nagy, pöffeszkedő ülőbútorok, vagy például az az elrendezés, amely a bútordarabokat nem szerves egységben szemléli, egymástól függetlenül helyezi el. Értelmes legyen a lakás és használható. ez az alapelv. Az emberek, mégis elsősorban. azt szeretnék, hogy szép legyen a lakásuk. Hely télén volna ez a törekvés? Hiszen nem mindig vezet oda, amit az imént mondott: hogy a modern lakás ..értelmes”. — Az értelmes jelző mellé feltétlenül oda kell tenni, sőt, talán eléje: a modem lakás legfőképpen őszinte. Őszinte, szerény, egyszerű. Ez rendkívül összetett kérdés. A társadalmi tudat bizonyos fejlődése nélkül nem is juthatunk sokkal előbbre. Néhány példát, hogy világos legyen. Valaki házat épít, s a szép, tágas ház mellé nyomorult kis vityillót húz, nyárikonyhát, hogy ne menjen tönkre az új bútor, a szép konyha- berendezés. Valakinek két szobája van, de csak az egyikben él, kényelmetlenül, összezsúfolva, a másikat arra «setre tartogatja, ha venI ség, szülési szabadságot, munkaidő-kedvezményt kell biztosítani, és segíteni kell háztartási munkájának ellátásában is. Erdei Lászlómé beszélt arról, hogy a Statisztikai Hivatal adatai szerint a nők évente átlag 1.4 napot hiányoznak gyermekápolás és 5.8 napot terhesség, illetve szülés miatt. Az üzemeknek és vállalatoknak számítaniok kell erre a kiesésre. A jelentkező feszültség feloldására a nőmozgalom nevében javasolta, hogy a sok nőt foglalkoztató üzemek és vállalatok kapjanak lehetőséget a kismamák helyettesítésére. A beszámoló a továbbiakban kitért a nők szakképzettségének növelésével kapcsolatos feladatokra, majd azzal foglalkozott, hogy gyakran megsértik az „egyenlő munkáért egyenlő bért” élvet és ezzel az egyenjogúságot is. Az iparon kívül a mezőgazdaságban is gondot okoz a férfiakkal azonos jövedelem biztosítása. A háztáji földek kiadásánál is jónéhányszor hátrányos helyzetbe kerülnek az asszonyok. Felhívta a termelőszövetkezetek vezetőit: alkalmazzák minél szélesebb körben azt a Nógrád megyei mód szert, hogy a háztáji terület nagyságát a végzett munka és az eltartásra szoruló családfa, gok száma alapján határozzák meg. Erdei Lászlómé a magyar nőmozgalom helyzetével, új szerepével és, feladataival foglalkozott ezután. Megállapította, hogy hazánkban a nőmozgalom jelentős és szervezett politikai erő, majd végül felvázolta a következő évek programját. Mozgósítsuk a nőket — Politikai és kulturális fel világosító munkával mozgósítanunk kell a nőket a munka, a termelés feladatainak megoldásáért, az anyagi és szellemi javak még nagyobb bőségének megteremtéséért — mondotta. Legyenek közülünk még többen a munka új stílusának úttörői, a szocialista brigádok követői. Okos szóval harcoljunk azoknak az intézményeknek és szolgáltatásoknak a továbbfejlesztéséért, amelyek a családok korszerű életét, a nők kettős hivatásának harmonikus betöltését, egész népünk jobb életét biztosítják és munkával is segítsük céljaink elérését. — Tartsuk továbbra is feladatunknak a hazaszeretet erő sítését, ösztönözzünk a haza és i dégek jomfék. Igen, a vendégnek, a szomszédnak, a látszatnak berendezni a lakást: az egyik legáltalánosabb, legmesszebbre visszanyúló nagy hiba. A lakásnak az a rendeltetése, hogy az emberek kényelmesen, ésszerűen és őszintén éljenek benne. Mire gondolok? Bármilyen anyagból lehet bármit csinálni, az illető berendezési tárgy, ha betölti feladatát és megfelel a tulajdonosa anyagi erőinek, akkor az őszinte lesz és majdnem biztosan szép is. Például a függöny nem arra való, hogy dísz legyen. Funkciója, hogy kívül ről csökkentse a belátás lehetőségét, belülről pedig megszűrje az ablakon beáramló, kemény fényt. Sok építész egyszerű halászhálót vásárol, azt teszi az ablakra. De lehet bármi, ha nem hivalkodó, cifra, öncélúan gazdag, akkor többnyire szép is. Lehetnek persze más funkciói is, például két, önmagában csúnya ablakot eltakarni, a térben összefogni. Ezeket kell figyelembe venni. Nem kell szégyellni a rongyszőnyeget, - ízléses lehet a maga helyén. A csillárnak például mi a feladata? Hogy az általános világítást biztosítsa a lakásban, de ha egy villanykörte lóg a mennyezeten egymagában, az szúrós, kemény, bántó és a szemnek rendkívül ii.tt.. . > lényt ad. Ezt a fényt a nép még eredményesebb szolgálatára. Juttassuk teljes diadalra a nők kulturális forradalmát, küzdjünk minden olyan nézet ég szokás ellen, amelyben tovább él a nők el_ nyomottsága, kiszolgáltatottsága. Értessük meg és fogadtassuk el mindenkivel a családi munkamegosztás új formáját, és a családi élet új normáit. A társadalmi együttélés, a munka, a közélet, a család, az élet minden területén fogjunk össze a szocialista erkölcs követelményednek alkalmazásáért, megvalósításáért í nők felelőssége — Vívjuk ki mindem területen az anyaságnak járó megbecsülést és tisztéletet. Szilárdítsuk a felnőtt társadalom felelősségvállalását, áldozat- készségét a következő nemzedékért, gyermekeinkért, munkánk folytatóiért, életünk kiteljesedésóért. Növeljük — elsősorban az anyákban és rajtuk keresztül az egész társadalomiban — a gyermeknevelés kultúráját. Tanítsuk meg az édesanyákat arra, hogy helyes úton, azon a pályán keressék gyermekeik boldogságát, ahol a legtöbbet tehetik a társadalomért, ahol a legjobb eredménnyel fejthetik ki képességeiket. Értessük meg, hogy a fizikai és szellemi mun kának egy a rangja. Nyissuk ki az anyák szívét, hogy ne tűrjék egyetlen gyermek kal- lődását sem, tarsák ébren az egész társadalom felelősségérzetét a gyermekekért. — Tegyünk meg mindent azért, hogy tovább szélesedjék a nők látóköre, hogy asz- szonyaink és lányaink józan ítéletű, forró szívű segítői legyenek a haladás nemzetközi erőinek, hogy szolidaritásukkal bátorítsák, példájukkal erősítsék a szabadságukért harcoló hazafiakat, s mindezzel az eddiginél is eredményesebben járuljanak hozzá a béke megőrzéséhez. — Kongresszusunk nemcsak a számadást, hanem egy új időszak kezdetét is jelenti mozgalmunkban. Előttünk álló feladataink megoldásáért munkára szólítjuk a nőket, egész társadalmunkat — fejezte be beszámolóját Erdei íjásztomé. Erdei Lászlómé nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett. A szünet után elsőnek Kál. | lai Gyula, a Minisztertanács j elnöke emelkedett szólásra. A kongresszus ma folytatja j munkáját. kell valahogyan szétszórni, akár egy faháncsból készített egyszerű hengerrel, akár egy egyszerű üveglappal, ami a mennyezetre irányítja a fényt. És emellett konkrét helyi világítás kell a lakásban, olvasáshoz, kötögetéshez, kártyázáshoz, munkához. Százasnál kisebb körte ne legyen ebben a lámpában, aminek megint csak nem meghökkentőnek, elképesztőnek, ilyen-olyan szépnek, hanem egyszerűnek és értelmesnek kell lenni. Mindent egybevetve: bármilyen lakásban lehet őszintén élni, azaz modernül. Az ilyen lakásban minden magától a helyére kerül, ha a rendező elv az őszinteség. Ilyen lakásba nyugodtan jöhet a vendég, ha nem is áll minden glédában, otthonosan és jól fogja magát érezni. Az ilyen lakás azt a bizonyosságot árasztja magából, hogy egy szocialista család otthona, egy olyan családé, amely bázisa ennék a társadalomnak. Mindez érthetően összefügg a társadalmi tudat fejlődésével. az emberek életformájának változásával. De valószínűleg nem ilyen ma- gátólértetődő a kérdés, és a szakembereknek konkrétan ezen a területen is nagyobb felvilágosító munkát kellene kifejteniük. — Nagyon sok próbálkozás, előrelépés történt ezen a területen. Azt hiszem, elégsoA két megye — Lvov és Baranya — között 1962 óta testvéri kapcsolat alakult ki, amelynek keretében — a korábbiakhoz hasonlóan — az elmúlt hetekben küldöttségek kölcsönös látogatására került sor. Amint a sajtó erről hírt adott, a Baranya megyei pártmunkásküldöttség — egy- időben a lvoviak pécsi látogatásával — nyolc napig tartózkodott a Ívovi kerületben. A sokoldalú és dús program során a területi pártbizottságok, tanácsok vezetőivel, munkatársaival együtt ipari, mezőgazdasági üzemeket, kulturális intézményeket látogattak meg. Fejlett iparvidék Az volt a cél, hogy a két megye dolgozói között kialakult baráti, emberi kapcsolatok ápolásán túlmenően megismerjük a kommunizmust építő szovjet emberek életét, a társadalmi és gazdasági fejlődés kérdéseit, továbbá, hogy tapasztalatokat szerezzünk a párt és gazdaságvezetés munkamódszereit illetően. A küldöttség — véleményem szerint — ennek a kötelezettségének eleget tett és a gazdag élményanyagon belül, sok konkrét, hasznos tapasztalatot is szerzett. Ezek közül — a teljesség igé-. nye nélkül — most az ipar fejlesztésének egy-két kérdését említem meg. A 2500 négyzetkilométer nagyságú, 2,3 millió lakosú Ivovi kerület nemcsak természeti szépségekben, de természeti kincsekben is gazdag vidék, Nyugat-Ukrajna iparilag legfejlettebb körzete. Áz olaj- ég fölei gázmezők mellett a Mentős kálisó-ki- térmelés adja meg az alapot a vegyipar, olajfinomítók, műtrágya- és műanyagüzemek nagyarányú fejlődésének. — Ugyanakkor a széntermelésnek szinte korlátlan lehetőségeit biztosítják — a mecseki szénmedence körülményeihez képest — kitűnő geológiai adottságokkal rendej- kező 6200 kalóriájú szénmezők, amelyek a gépesítés maximális szintjét is lehetővé teszik. (A termelékenység hatásfokára jellemző, hogy a Mecseki Széntröszt által termelt szénmennyiséget fele annyi létszámmal termelik ki ennél a vállalatnál). Az építőipar kapacitása és technikai felszereltsége a területi kan forgatják az ilyen jellegű kiadványokat, amelyekből sok részletkérdésen túl, egyre inkább nyilvánvalóvá válik: mi, modem építészek, nem szeretjük a célszerűtlenséget, de az andalítót, a megnyugtatót sem, hanem a kontrasztot, az emberi agyat foglalkoztatót. A csipketerítő erre a szokott példa: formafeloldó funkciójával, mondjuk a hamutartó és az asztallap közti kemény átmenetet feloldó, megnyugtató tendenciájával egy elmúlt kor ízlését tükrözte. A csipke, mivel produkció, örömet okoz a készítőjének, ilyen értelemben elfogadható, ha nem túl mütyürkés, édeskés, elaprózott, és persze ha nem borítja be öncélúan az egész lakást. Ilyen és ehhez hasonló elvek, gyakorlati tanácsok ismertetésére még nagyobb körben volna szükség. Még lényegesebb, azt hiszem, az ipar „modernizálódása”, ésszerűbb, olcsóbb, változatosabb bútorok, berendezési tárgyak gyártása. Tudomásom szerint, hamarosan sokat javul a hély- zet, de addig is, a kényelem, a használhatóság és — ismétlem — az őszinteség szem előtt tartásával mindenki meg találhatja a legjobb megoldást, hogyan lehet a lakása — a kislakás! — praktikus, okos, kényelmes, s ebből fakadón, szép is. Haflama Erzsébet arányokat figyelembevéve a miénkével azonos. Ha a nagy ságrendbeli különbségeket szem előtt tartva összehasonlítást teszünk az ipar termelési és fejlesztési problémáit illetően, a következő eltérő sajátosságok tapasztalhatók: Közismert, hogy nálunk az ötvenes évek iparosítási politikájával szemben az akkor alkalmazott extenzív módszerek helyett az iparfejlesztés intenzív módszereit kell jelenleg előtérbe helyeznünk. Erre az késztet bennünket, hogy' ma már nincsenek számottevő munkaerőtartalékaink, nyersanyaghelyzetünk is meglehetősen szűkös (az ipar által felhasználásra kerülő anyagok jelentős részét importáljuk). Ugyanakkor a belső' piac részbeni telítettsége következtében is termékeink jelentős hányadát exportáljuk. A felsorolt okok miatt arra kell törekednünk, hogy a meglévő munkaerő- és szellemi kapacitást a lehető leggazdaságosabb módon használjuk fel, továbbá a nyersanyaghelyzettel is számolva olyan termékeket (és olyan minőségben) állítsunk elő, amelyek a nemzetközi piacon is versenyképesek. A fejlesztés intenzív módszereihez tartozik, hogy új gyárak, ipartelepek helyett a meglévőket kell magas színvonalon korszerűsíteni és új munkahelyek létrehozása helyett a jelenlegiek termelékenységét kell növelni. A jelenlegi körülmények között a termelés mennyiségi növelését tehát nem az ipar „kereteinek” bő-j vítésével, hanem elsősorban a belső tartalékok maximális' feltárása és hasznosítása útján biztosíthatjuk. Kimeríthetetlen tartalékok Tapasztalataink szerint a Szovjetunió és ezen belül a Ívovi kerület erőforrásai olyan gazdagok, amelyek még hosszú időn át biztosítják az ipar extenzív fejlesztésének lehetőségeit. A hatalmas nyersanyagbázis — amely a folyamatban levő feltárásokkal is állandóan bővül, — szinte problémamentesen oldhatja meg az ipar alapanyagellátását. A jelentős munka- erőtartalék foglalkoztatása pedig egyenesen feltételezi az új üzemek, gyárak létesítését. A kiegyensúlyozott munkaerőhelyzetre utal az a számunkra meglepő és a mi viszonyainkkal ellenkező tapasztalat is, hogy Lvov üzemeiben a dolgozók túlnyomó többsége helyi lakos és a vidékről bejáró munkások száma igen alacsony. A többi városban is hasonló a helyzet. Pl. a Cser- vonovgrádi szénbánya dolgozói (kb. 20 ezer ember) csaknem teljes számban helyi lakosok. Az ipari üzemek munkásai között sok a fiatal. A küldöttség által meglátogatott két üzemben (Televíziógyár, Cipőgyár) a munkások átlag- életkora 30 év alatt van! Még annyit a munkaerő kérdéshez, hogy a Ívovi kerület népsűrűsége kb. azonos a mi nagyobb vidéki ipari településeink lakottságá- val. A nyersanyagbázis és munkaerőhelyzet mellett lehetővé teszi az extenzív fejlesztést a nagy belső piac is, amelynek felvevőképessége, figyelembevéve az életszínvonal állandó fejlesztésére irányuló célkitűzést — szinte korlátlan. Az iparfejlesztésnek itt alkalmazott extenzív módszere természetesen nem jeleni semmiféle műszaki konzer/ vativizmust. 'Az ói evárV- üzemek, a lehető iegkorsze- l rűbb berende>'l..,el készül- | nek és a ni; ^asabb technika: színvonal hatványozottan r.ö- 1 véli az ipar; potenc'át. A mi viszonyainkhoz hasonló i., rendszerint o'yan esetber e- iei'tkeznek csak probémák. amikor egy rég' üzem ilan- I dó hozzáépít' útján bő<-ü'. A sok ..toldás" miatt nem mindig alkalmazható a <o"- szerű üzemelrendezés és üzemszervezés. 0 g^rfa^ápiránví^s új módszere A Ívovi körzet párt gazdasági vezetőit, de az egész 1 '.véleményt ugyanúgy min; nálunk Magyarországon, messzemenően foglalkoztatja a gazdaságirányítás új módszereinek kutatása, keresése. A termelés gazdaságosságának alapvető problémái itt is napirenden vannak és sok elgondolás van arra nézve, hogy a főbb gazdasági kategóriákat. ösztönzőket (érték, ár, hitel, jövedelem) hogyan használják fel hatékonyabban. Vannak már kísérleti módszerek is. PL a Ivovi Progress cipőgyár a fogyasztók igényeinek megfelelő termelés elősegítése érdekében termékeit közvetlenül adja át a kiskereskedelemnek. Itt az anyagi érdekeltséget (vállalati. egyéni) a óéinak megfelelően. új módon határozták meg. Ugyancsak új módszert vezettek be a szénbányászat bérezési rendszerében is (prémium, nyereségrészesedés), amely hasonlít a mi szénbányáink bérezéséhez. A* SZKP szeptemberi plénumának határozatai nyomán a Ivovi kerületben is most folyik az ipar átszervezése, minisztériumi nagyvállalatok létrehozása. A termelőerők koncentrálása és hatékonyabb felhasználása a2 igények jobb kielégítése érdekében hozott határozatokat mindenütt fegyelmezetten végrehajtják, azonban reálisan számolnak azzal, hegy a gazdaságvezetésben szükséges szemléletbeli változás mellett a pártszervezetek gazdasági- ellenőrző tevékenységében is új munkastílusra van szükség. _ Az ipar ágazati (minisztériumi) irányításával össze kelL hangolná a területi párt- szervek ellenőrző módszereit, amj a problémák egész sorának megoldását igényli. A Szovjetunióban az 1965-ös évvel fejeződik be a hétéves népgazdasági terv. A Baranya megyei küldöttség látogatása idején is már több jelentős lvovj üzemiben elérték a terv által előírt célokat, többhe- lyütt befejezték a hétéves tervüket, az eredetinél lényegesen több terméket adva a népgazdaságnak. Itt említem meg, hogy a termelési eredmények propagálására, a termelésiben élenjáró dolgozók népszerűsítésére nagyobb gondot fordítanak, mint nálunk. Az üzemek faliújságjain, műhelyek falain — kisebb városok forgalmas utcáin — táblázatok, képek sora foglalkozik a termelés eredményeivel. Lendület é$ céltudat Azokon a lelkes hangulatú üzemi gyűléseken — ahol a magyar küldöttség megjelent — mindenütt baráti szeretettel köszöntötték a küldöttség tagjait. Ezeken a találkozásokon is alkalmunk volt meggyőződni a Ívovi dolgozók munkalendületéről. céltudatosságáról, amely eddigi eredményeiknek i® legfőbb alapja volt. Úgy vélem, hogy a két testvér-megye dolgozódnak jövőbeni szélesebbkörű kapcsolata, egymás eredményeinek és problémáinak kölcsönös megismerése a két nép ba- "á'Ságénak ápolásán tvdme- ' n ''"edménvesen felhasználhatók tosznak a szociálist;; építés mi. 'to területén. Dr. Nagy József