Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
TORKOS ILDIKÓ DREZDA PÁL JÓZSEF JUJEANÁ lujeaná Jön a tél s a vad szél hajad közé vág Zörög a lejed felett meztelen két ág Megőrült süvöltő éjből elég egy Uc a Nap is roppant felhők mögé megy A fagyban jegek csillagok ropognak Döreje hallik hasadt ablakoknak lujeaná Hallom jön a tél jön a tél és mégse Fagy be forrásodnak hullámverése Madarak szállnak az emlékek raja már lx>esog a patakod patakod visszavár Kedves patak volt és kezes eléd szaladt És átfogta lábadat a térded alatt Markodból tükrének kristályozó gyöngyszeme Csörgött a vállad párnáját hintette be De pár csepp arany pelyhes sugarak között Melled tájékára inged alá szökött lujeaná Szememet a szememet ügye láttad Hova tűnt kéklő tükréből a bánat Vagy benne volt még csak most téged tükrözött Fényre mosollyal mosolyra fénnyel köszönt JHlbe kerül egy magyar <fihu? Készülnek a jövő évi tervek Év végi látogatás a filmgyárban A MAFILM zuglói telepén ezekben a hetekben lázas munka folyik. Ez érződik mind a négy alkotócsoportnál, a műtermekben, a folyosókon és a vágószobában. Kőrútunkat az első alkotó csoportnál kezdjük. Újhelyi Szilárd a vezetője és tagjai neves rendezők, így Fábry Zoltán, Ranódy László, Má- riássy Félix és Kovács András. Ritka eset, hogy a csoport tagjai éppen együtt vannak. Csak akkor ülnek össze, amikor egy-egy témát megvitatnak. Jelenleg éppen szétszóródtak a négy égtáj felé: Újhelyi Szilárd a mexikói filmfesztiválra utazott, Má- riássy Félix Cegléden forgat, Fábry Zoltán új forgatókönyvén dolgozik, Kovács András témát keres. Hasonló a helyzet a második csoport főhadiszállásán is. Palásthy György éppen a „Ketten haltak meg” című filmje felvételeit nézi a házivetítőben, a kritikusoknál is szigorúbb szemmel. — Minden mozinéző úgy ismer, mint vígjátékrendezőt — mondja Palásthy — különösen a „Meztelen diplomata” című filmem után. Szeretném bizonyítani, hogy nem áll tőlem messze a dráma sem. A téma röviden: miért hal meg két szerelmes — a faji előítéletek — Hány milliót kívánna az egri várvédők történetének megfilmesítése? — Ilyen téma csak színes filmen képzelhető el. Ez már eleve 30—40 százalékkal drágább a fekete-fehérnél. Becslésem szerint Gárdonyi regényének megfilmesítése legalább 12 millió forintba kerülne. A harmadik alkotócsoportnál is szorgos munka folyik. Keleti Márton Kossuth- díjas rendezőnket a műteremben találjuk. A díszletek egy pesti színház öltözőjének illúzióját keltik majd a felvételen. A fényszórók sugárkévéi Ruttkay Évát és Zolnai Zsuzsát világítják meg. Kint fagy, de itt a műteremben forró a levegő: a világosítók és a díszletmunkások ingújj- ban dolgoznak. Hegyi Barnabás operatőrnek mégis kevés a fény: újabb fényszórókat kér. Valósággal trópusi a hőség a „Butaságom története" című film felvételeinél. Már csak nézője a felvételeknek Irina Petrescu román színésznő, aki egy francia színésznőt alakít Keleti Márton új filmjében. — Szívesen jöttem Budapestre — mondja a vendég. — Régi vágyam volt, hogy megismerkedjem néhány híres magyar színész munka- módszerével. Közelről láthattam Ruttkay Évát, Básti Lajost, Várkonyi Zoltánt, Major Tamást, Gobbi Hildát, Kiss Manyit. Mindannyian fáradhatatlanok: ha kell, hússzor is elpróbálnak egy- egy jelenetet. Hajnaltól éjszakáig felvétel és próba. Néha azt hittem, már nem bírják. Tévedtem. Az energikus és a mindig mindennel elégedetlen Keleti Márton óriási iramot diktál. Ha kellett, szigorú volt, ha úgy érezte, hogy humorral feledtetheti fáradtságukat, akkor elmondta a legújabb pesti viccet. — Mikor látjuk újra Budapesten? — Sietek haza, mert otthon vár a színház és a film. Hä elfoglaltságom engedi, akkor jövőre visszajövök a „Butaságom története” bemutatójára. Nádasdy László ugyancsak a harmadik csoport tagja. Az év utolsó napjaiban a vágószobában dolgozik. Most állítja össze a „Fény a redőny mögött” című filmjét. Az elsötétített kisszobában a rendező együtt ül Zákányi Sándor vágóval. Reggeltől-estig vetítenek, a kép nem nagyobb, mint a televízió készülék ernyőjén. miatt —, csak azért, mert egyikük cigány? ... Remélem, még ebben az esztendőben kész a film, — hacsak váratlan technikai akadály nem szól közbe. Forgács Lajos gyártásvezető szobájának ajtajára éppen új táblát tesznek ki. Ez jelzi, hogy új film forgatására készülődnek. Címe: ..Felhők között1’, rendezője Mészáros Gyula, ugyancsak a második alkotócsoport tagja. — Mibe kerül a film? — Érdeklődünk Forgács Lajos gyártásvezetőtől. — Négymillió forintos a költségvetésünk, általában ennyibe kerül egy-egy magyar film előállítása — mondja. — Természetesen akad kivétel is: főleg a történelmi témák drágák, elsősorban a kosztümök és a különleges díszletek miatt. Régi vágya a közönségnek, hogy végre filmesítsék meg Gárdonyi híres regényét, az Egri csillagokat. Ha már egyszer így szemtől-szembe találkoztunk egy film-költségvetési szakemberrel, megkérdezzük: Így kell ezt csinálni: Keleti Márton Ruttkay Évát instruálja A vágás fontos fázis a gyáaM tásnál. Minden jelenetei ugyanis1' kétszer-háromszor is celluloidszalagra vesznek és ilyenkor dől el, hogy a több változat közül melyik és milyen hosszúságban kerül a filmbe. Ez határozza meg a ritmust, vagyis itt kell elkerülnie a rendezőnek és a vágónak a vontatottság veszélyét. Minden mozdulatnak, minden szónak különösen fontos szerepe van Nádasdy új filmjében. Most éppen azt a jelenetet vetítik, amikor a főszereplő, Latinovics Zoltán gyanús imbolygó fényt pillant meg egy hivatal folyosóján. Megpróbál behatolni, de nem tud. — Semmit sem mondhatok — titokzatoskodik Nádasdy László rendező —, sem azt nem árulhatom él, hogyan akarnak a kémek egy rendkívül jelentős magyar találmány birtokába jutni, sem azt, hogyan leplezik le az elhárítok. Majd jövőre, a moziban. A négyes alkotócsoport vezérkaránál, Nemeskürti István szobájában főleg előkészületi munka folyik. Az 1965-re tervezett négy film ugyanis már kész. A csoport idei termése: Az iszony, A nehézéletűek; a Patyolat-akció, és a Zöld ár. Hármat már látott a közönség. A negyedik, Jancsó Miklós filmje, „A nehézéletúek” a- mely balladai hangvételben dolgozza fel az 1846-as szabadságharc bukását követő nehéz és sötét időszak betyáréletének drámáit, még bemutatásra vár. Sok érdekes elképzelés és terv megvalósítására készülnek a négyes csoportnál. — Szeretnék megfilmesíteni egy újabb Németh László művet — mondja Hintsek György, az „Iszony” rendezője. — Melyiket? Azt majd az íróval közösen döntjük el. Várkonyi Zoltán valamelyik Jókai-regónyből akar kétrészes színes filmet rendezni. Makk Károly egyszerre ‘Több témával is foglalkozik, kész forgatókömye azonban jelenleg még nincs. Lehet, hogy Fejes Endre íráséból készít filmet. Mindez azonban már 1966- os terv. A zuglói filmgyárban elkészül az 1965-ös mérleg: az elmúlt tizenkét hónapban 18 új film született. Mennyiségileg tehát teljesítette a filmgyár a tervet. A minőségről pedig nem a statisztika, hanem a közönség nyilatkozik. Molnár Károly ■ Máté György KŐSZÍVŰ EMBER IGAZA A bankettről még behallatszott a kis szobácskába az éljenzés, de az orvos már közölte, hogy az ünnepeltnek. a nagy Ba- radlay Kázmérnak mindössze egy órája van hátra. Szív-verőér-kövesülésben szenvedett régen, dehát mégis evett-ivott-do- hányzott mértéktelenül, s ez most megbosszulta magát. Felesége sírva állt a dívány előtt, amelyre a kőszívű Baradlayt fektették. — Semmi gyöngeség, Marie — szólt a féiíi, egyre hidegebb hangon. — A természet folyamata ez. Én hatvan perc múlva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. tegyen olyan jó, üljön ide az ágyam mellé, a kis asztalhoz, írja fel, amit mondani fogok. A nő teljesítette a parancsot, a férj folytató: — Írja Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. Járják ők ki az élet iskoláját. Legidősebb fiam, Ödön, legyen pincér. Adjon mindig elég pénzt neki, amíg ipari tanuló lesz, hogy versenyezhessen a pálya n^mes ifjaival. akik degeszre keresik magukat borravalóval. Nézze el túlcsapongó szenvedélyeit, mert ha egy jó nyári restibe, vagy egy kedvelt pesti nagyvendéglőbe kerül, mindezt folytatni tudja az emberi kor végső határáig. A nő csendesen írta a rábízottakat. — Második fiam, Richárd, hamarosan leszerel. Ne zupáljon be. Nyisson ön neki egy maszek autószervizt; ott dicsősége mindannyiunkra fog világítani, mert ismerem, ő bőviben lesz mindenkor a Volkswagen, Simca és Fiat 1100-alkatrésznek. Ebből bőven telik mindenre. írja ön le ezt is. A nő így tett. — Harmadik fiam, a legifjabb Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy legjobban szerettem őt a három közül. Legyen ő sima, okos és eszes jó fej, hogy őt idézzem, akkor mindig magasabbra fog emelkedni. Tartson ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal: legyen női fodrász. Ezzel azt hiszem, mindent megmondtam. Az ő feladata lesz, hogy szükség esetén anyagi támogatást ebből adjon testvéreinek. A kőszívű ember lehunyta szemét és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta azt. Töredezett hangon rebegé: — Az óra végire jár ... Az orvosnak igaza volt.. . Már nem fáj semmi . . . Sötét lesz minden ... Csak fiaim képe világít még... A nő látta, hogy a végső perc betelt, férje halva van. Odarogyott térdére az íróasztal mellé s két összekulcsolt kezét a teleírt papírra fektetve rebegé: — Esküszöm, hogy az ellenkezője fog történni annak, amit ő végrende’ étévé! parancsolt. Nem engedem, hogy fiaim konjunktúra-emberekké legyenek. Esküszöm ... ... Egy emberen túli, egy elképzelhetetlen borzadályú kiáltás hangzott fel a csendben. A felriadt nő rettenve tekintett az ágyon fekvő halottra. Aztán összeszedte minden pénzét, még OTP-kölcsönt is igénybe vett, hogy el tudja kellően temet- tetni kőszívű férjét; az viszont valóban eszébe sem jutott, hogy végakaratát teljesítse. Baradlay Ödön túlcsapongó szenvedélyű ifjú volt valóban. Ám Marie, az édesanyja nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe oly könnyen, mint apja és közgazdasági esti technikumba járatta. Egy darabig ott is csapongóit, amennyire ezt a túlzsúfolt technikumi tanrend megengedte. Utóbb lehiggadt és 4-es átlaggal megszerezte a technikumi érettségit. Aztán beiratkozott a Közgazdasági Egyetemre, azt is elvégezte. Végül elhelyezkedett az egyik Impex- nél könyvelőnek. — De nem lett mégse pincér, aki vissz- eresss futja a lábát, hogy jókeresetű személyek kétforintjait kiérdemelje! —* szólt Marie. — Tisztviselő lett belőle, íróasztala van, emberi életet élhet! A barkácsoló természetű Richárd pedagógus lett. méghozzá a tekintélyes matematika-fizika szakon. Sikerült is a városban elhelyezkednie. Édesanyja ' boldogan mondta: — Tanár lett a fiam! Nem mászik naphosszat mocskosán kétes elemek leprakocsijai alatt, nem lopkodja ki a ió alkatrészeket a szervizelő autókból! Másokat okit! Oh, be gyönyörű! , A sima, okos és eszes Jenőt Marie könyvtárosnak íratta be; az ifjút az egyetemi évek befejeztével vidékre helyezték. Az anya boldog volt, hogy a fiú a kultúra és a tudomány nagyszerű alkotásai között tevékenykedhet. Büszke is volt, hogy a kőszívű Kázmér gonosz terveit sikerült végképp keresztülhúznia. Könyvelő és pedagógus fia sokszor felkereste az özvegyet, s hol virágot, hol apró ajándékot is vittek neki. Később azonban értékesebb dolgok is kerültek Baradlayné asztalára név- és születésnapokon, húsvétkor, karácsonykor. Egy-egy szép műanyagruha, egy vég vászon, egy liba, egy operabérlet. — Nektek sincs sok — szólt ekkor Marie. — Miért költitek rám azt a kevés pénzt? Vegyetek példát Jenő öcsétekről. Az ott vidékein meghúzza magát a kis fizetésével, nem szórja a pénzt, mint ti! Egyszer elhatározta, meglepi Jenőt és visz is neki valamit abból a sok jóból és szépből, amivel Ödön és Richárd elhalmozta. Elment a kis városi könyvtárba. Ám Jenőt nem találta ott. A könyvtáros — kopott könyökű, borotválatlan ember — a szemben lévő ragyogó üzletre mutatott. Annak homlokzatán csillogó betűkkel állt a felirat: „Baradlay Jenő női fodrász-szalon’1. Előtte gyönyörű autó, szemmel láthatóan a tulajdonosé. — Most épített villát is — mondta lelkesen a könyvtáros. Az anya sírva ment át a tékozló fiúhoz— Kőszívű, te, akár az apád1 Hát az végakaratát teljesítetted, amikor én könyvtárossá neveltelek, taníttattalak! Hogyan tehetted? Jenő pironkodva mondta: — Egy darabig dolgoztam én a kör"' tárban, de felkopott az állam. Ak’ o eszembe jutott, minek szánt boldogul' apuka. Esti tanfolyamon kitanultam a női fodrászatot. És üzletet nyitottam. — De miért? — zokogta Marié. — Mert legalább egvik’!nknék jól ke1’ keresnie. Azóta támogatni tudom testvéreimet is — ebből veszik a többi közt nz- ked az ajándékokat.
