Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
IMB. DECEMBER 23. naplö 3 18000 hold termőföld vár lecsapol ásra a szigetvári járásban Zárszámadás előtt a baranyai termelőszövetkezetek Kórház vagy Luca széke? A szigetvári járás termelőszövetkezetei 43 000 hold szántóföldön gazdálkodnak, ennek A területnek 40 százaléka, mintegy 18 000 hold mély- fekvésű, belvizes terület. Az aggasztó helyzetet felismerve, a járásban ebben az évben megkezdték e kritikus talajok javítását. E célra négy Sz—100-as lánctalpas traktort kapott a járás, s ezekkel a gépekkel Teklafalu, Zádor, Kétújfalu, Hóból, Szentdénes és Rózsafa határában 2000 holdon végezték el az al- tslajlazítást. ez a 60—70 centis mélylazítás igen gyors eredményt hozott. Különösen ,Endrőcön és Kétújfaluban, de másutt is, a meglazított táblák szivacsként nyelték el az őszi csapadékot, míg a szomszédos táblákon áll a víz. E talajok teljes megmentése azonban ennél átfogóbb és alaposabb munkát kíván. A területen átfolyó Fekete-vizet, valamint az ezt tápláló Almás- és Gyöngyös-patakokat szabályozni kell, hogy a bel- vízleesapolás valóban hatásos legyen. Ez azonban már jórészt állami feladat. A Föld-' művelésügyi Minisztérium a közelmúltban bízta meg az OMMI-t, hogy készítsen el egy iránytervet a Fekete-víz vízgyűjtőjének rendezésére. Előzetes becslések szerint ez a vízrendezési munka 20 miit lió forint beruházást igényel majd. A termelőszövetkezetekben megkezdődtek az előkészületek a zárszámadásokra és közben már a jövő évi gazdálkodási terv aprópénzre váltásán munkálkodnak. A zár- számadási előkészületekről, az idei zárszámadás várható ered menyeiről adott tájékoztatást munkatársunknak dr. Major Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főkönyvelője. — Mikor kezdődtek meg a zárszámadási előkészületek a megye termelőszövetkezeteiben? A szorosan vett zárszámadási előkészületek azzal kezdődtek, hogy november 9—11- én a Földművelésügyi Minisztérium országos értekezletet tartott valamennyi megye részvételével. Az itt kapott irányelvek és rendelkezések alapján november 15 és 26 között, két csoportban megyei szinten megtartottuk a termelőszövetkezeti főkönyvelők és járási számviteli dolgozók eligazítását. Ezt követte járásonként a szövetkezeti elnökök, mezőgazdászok és ellenőrző bizottsági elnökök felkészítése. Ezután a termelő- szövetkezetek megalakították a leltározó bizottságokat, melye két közvetlenül a szövetkezet főkönyvelője oktatott ki a teendőkre. Azért tartottam Telefoninterjú Hol tart a beiskolázás? A pályaválasztási tájékoztatót »anuár végiére várja a nag. közönség, különösen a pályaválasztásiban érdekeltek Addig is van mivel foglalkozniuk a tanulóknak, hiszen a félévi bizonyítvány „a fejük fölött lebeg”. Hogy az érthető bizonytalanságot mégis enyhít, sük valamiképpen, a városi tanács munkaügyi osztályán érdeklődtünk, hol tartanak a beiskolázás előkészületei? Molnár Zoltán előadó, akinek feladatkörébe tartozik az 1966-os beiskolázás előkészítése, a következőket mondotta: — Az országgyűlés állásfoglalása értelmében az iskola- politika gyakorlatát alá kell rendelni a munkaerő-gazdálkodás kérdéseinek. De a közelmúltban, az 1966-o$ nép- gazdasági terv ismertetése során az is elhangzott, hogy a munkaerő-gazdálkodásban fokozottabban kell a helyi erőforrásokra támaszkodni. A kö_ vetkező évi beiskolázási volument — a művelődési osztály- lyal közösen — ezekre tekintettel alakítottuk ki, figyelemmel az általános iskolából kilépők számára, egészségesebb arányok kialakítására töre| kedve. — A munkaerőgazdálkodás, a népgazdaság igényeinek fe. lel meg a gimnáziumi férőhelyek három osztállyal való csökkentése, amelyről korábbi cikkünkben már hirt adtunk. Mit tettek a helyi erőforrások fokozottabb kihasználása érdekében? — A mintegy 1600 középiskolai férőhely jelentős részét pécsiek részére tartjuk fenn. Ezzel elejét kívánjuk venni annak, hogy a Pécsett érettségiző vidékiek munkába állításakor feszültségek keletkezzenek a tősgyökeres városiak elhelyezésében. — Hány százalékkal nő a helyiek aránya a középiskolák ban? — Idén tizenkét százalékos növekedést terveztünk. — Mit jelent ez az egyes középiskola-típusoknál? — A pécsi gimnázáumokfba a tavalyi 68 százalékkal szemben 75 százalékban helyieket veszünk feL Technikumokba tavaly 35, idén 54 százalékban pécsiek jelentkezését fogadjuk el. A szakközépiskolákban pedig a tavalyi 52-ről 65 százalékra nő a helyiek aránya. — Hány nyolcadikos végez <H*e» « tanévbe»? — Körülbelül 1800. A fiúk elhelyezése száz százalékban biztosított, olyan formában, ’ hogy 45 százalékban szakmunkásképző intézetekbe, 55 százalékban pedig középiskolákba tudjuk felvenni a jelentkezőket. A szakmunkásképző intézetek összférőhelye 1100 fő fölött van, úgy hogy ide kedvezőbb arányban tudunk megyeieknek is helyet biztosítani. A vállalatok már elkészítették beiskolázási terveiket és továbbították a felettes hatóságokhoz jóváhagyás végett. — És mire számíthatnak a lányok? — Nekik nehezebb dolguk lesz, ebben az évben is csak javítani tudtuk a helyzetükön ... Tavaly 13 százalékuk tudott szakmát tanulni, idén körülbelül 21 százalék előtt nyílik meg ez a lehetőség. Kis mértékben ugyan, de javult a középiskolákba felvehetők aránya is. A tavalyi 60—65 százalékkal szemben — csaknem változatlan létszám mellett — idén mintegy 70 százalékban fogadhatjuk el jelentkezésüket. Ha ezeket a nem végleges számokat összeadjuk, meg még a gyors- és gépíró iskolára is számolunk 5—6 százalékot, azt látjuk, hogy a végzett lányok közül mindössze 3—4 százalék kényszerül rögtön munkát vállalni. Náluk azonban a szakmunkás- képzésnél is túlnyomórészt csak pécsieket tudunk számításba venni. — Melyek azok a szakmák, ahol különösen várják a tanulókat? — 93 kőművest, 79 villanyszerelőt, 60 géplakatost, 52 esztergályost, 40 ácsot keresnek a különböző pécsi vállalatok. Ezek a legnagyobb számok, de a felsorolás korántsem teljes, a tájékoztatóban, amit minél hamarabb szeretnénk megjelentetni, majd min dent megtalál az érdeklődő. — Mi az a minden? — A tanulható szakmák jegyzéke, felvételi lehetőségek szakmák szerinti csoportosításban, annak feltüntetésével, hogy egy-egy szakmában hány főre van szükség, a középiskolai továbbtanulási lehetősé, gek iskolatípusok szerint, és külön a középiskolát végzettek továbbtanulási lehetőségei — fejezte be nyilatkoztát Molnár Zoltán. (BA* szükségesnek ezt ilyen részletesen elmondani, mert így lehet bemutatni, miként jutott le a kormányhatározat egészen a végrehajtó egységekig, a termelőszövetkezetekhez. — Jelenleg milyen munka folyik a termelőszövetkezetekben az idei zárszámadások előkészítésével kapcsolatban? A termelőszövetkezetek egy része már november végén megkezdte az állóeszközök leltározását. Egyébként magát az általános leltározást minden termelőszövetkezetben december 15-én megkezdték és a rendelkezés szerint január ötig kell befejezniük. Ezzel egyidőben a szárszámadási elő készületek szerves részévé vált az állóeszközök újraértékelése. A gépeik és gépi berendezések felvételezését január 31-ig kell befejezniük. Ezt követően kerül majd sor az épületek és ültetvények újraértékelésére, amelyet május 31-ig fejeznek be. Ahol erre lehetőség van, ott a gépek újraértékelését a leltározással egyidőben végzik. — Hány termelőszövetkezet készít ezekben a hetekben zárszámadást? Baranyában jelenleg 133 működő mezőgazdasági termelőszövetkezet, egy halászati szövetkezet és négy építőipari önálló közös vállalkozás készít zárszámadást. A zárszámadást január 31-ig kell befejezni. A megerősítéseket pedig úgy kell végrehajtani, hogy február 28-ig valamennyi termelőszövetkezetben megtarthassák a zárszámadási köz gyűléseket. — Milyen intézkedések és rendeletek szabályozzák az idei zárszámadások előkészítését, van-e eltérés a múlt évihez viszonyítva? A földművelésügyi és a pénzügyminiszter közös utasításban szabályozta a zárszámadásokat 1965-ben. Ebben az utasításban — a múlthoz viszonyítva — fokozottabb mértékben hangsúlyozzák a zárszámadás tartalmi helyességét, azaz a mérleg valódiságát. Mit jelent ez? Most félreérthetetlenül és határozottan kimondja az utasítás, hogy a termelőszövetkezetek vezetői „a leltárt, a mérleget és a zárszámadás többi részeit ... kötelesek aláírni, aláírásukkal az abban foglalt adatok valódiságáért is felelősséget vállalnak.” Jogi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy a tsz-vezetők büntetőjogilag felelnek a zárszámadásba került minden adatért. Hangsúlyozza az utasítás a termelési alapok fokozottabb biztosítását. Ez a következő évi biztonságos termeléshez szükséges vetőmagvak, takarmányok, egyéb eszközökre vonatkozik. Bár a tsz-törvény tartalmaz erre vonatkozó paragrafust, de az utóbbi években ennek elsikkadt a jelentősége. Baranyában például a forgóalapok nem növekedtek a szükséges mértékben, vonatkozik ez elsődlegesen a takarmánykészletekre. Az utasítás most határozottan kimondja: Amennyiben a szövetkezet a szükségletet természetben biztosítani nem tudja, köteles ennek megfelelő forint-összeget tartalékolni, még akkor is, ha ez mérleghiányt idéz elő. A tartalékolás növeléséből származó átmeneti fizetési nehézségek leküzdésére viszont az állam hitelt nyújt a szövetkezeteknek. Másik „újdonság”, hogy míg a korábbi években március 31-ig, addig most csak január 31-ig lehet beszámítani az osztható jövedelembe a szerződéses értékesítésekből várható bevételt — de ehhez is külön járási engedély szükséges. — Mit vár Major elvtárs az idei zárszámadások eredményétől? Köztudott, hogy megyénk mezőgazdaságát ebben az évben nagyon sok és súlyos csapás érte. Elsődleges a jégkár, az árvízkár, belvízkár és az előző évi száj- és körömfájás utóhatása. Ennek ellenére az eredmények valamivel jobbak lesznek a tavalyinál. Erre enged következtetni az a tény is, hogy november 30-án 63 termelőszövetkezetünknek már nem volt esedékes tartozása. A bankbetét 23 millió forinttal több, mint tavaly volt. A gyenge és jó termelőszövetkezetek közötti diferenciálódas bizonyos mértékű fokozódásával számolunk. Előzetes felmérések szerint a tagok részesedése megyei átlagban nem éri el ugyan a tervezettet, de több lesz a múlt évinél. A mérleghiányos termelő szövetkezetek száma és a mérleghiány csökken és azt reméljük, hogy a takarmányhiánnyal együtt sem lesz több mérleghiányunk, mint a múlt évben. A várható eredmények mind azt mutatják, hogy a vezetők munkája és a tagok szorgalma tovább javult, és azt eredményezte, hogy az elemi csapásokból származó károk nagy részét ellensúlyozni tudták, részben megtakarításokkal, részben terven felüli bevételeikből. Fokozottan érezhették a termelőszövetkezetek az állam segítő készségét, a károkért kifizetett hatvanmillió forintban. Gáldonyi Béla Az új, komlói kórházépület folyosóit járjuk dr. Pál- völgyi László igazgató főorvossal és másokkal. Pompás kórtermek, laboratóriumok, nővérszobák és irodák, konyhai gőzüstök, mosó- és szárítógépek maradnak ei mögöttünk, végtelennel: tetsző számban. Több mint négyszáz helyiség van ebben az óriási épületrészben. Csak egy a furcsa: rajtunk és néhány szerelőn kívül senki sincs ebben a monstrumban. Hiányzik a betegek, a fehérköpenyes orvosok és ápolónők megszokott látványa. — Miért üres az épület7 — kérdem Pálvölgyi doktortól. — Nem sürgős, hogy átadják? — Hogy nem sürgős?! — válaszol a főorvos méltatlankodva. 1— Tarthatatlan a helyzetünk! Az ablakhoz lép. lemutat a régi komlói kórházra, ahhoz ragasztották az újat. Abban a kicsiny épületben dolgoznak csaknem valameny- nyien. Szörnyen összezsúfolódtak, nincs helyük és ágyuk. A kevésbé súlyos betegeknek néha csak hordágy jut, a szülő anyák majdnem sorban állnak már... A röntgenlabor sem fér el, a betegeket a Városi Rendelőintézetbe szállítják útvilágításra — mentővel. Belgyógyászati osztályuk majdnem két kilométerre van innen, a kenderföldi városrészben ... ök, az orvosok és ápolók a folyosón étkeznek, mert nincs ebédlőjük. Nincs öltözőjük sem. — Akkor miért üres az új épületszámy? — kérdem ismét a főorvostól. — Hosszú történet! ■— jegyzi meg Martini József, a Komlói városi Tanács főmérnöke, aki szintén eljött a kórházlátogatásra. —■' Az új kórházat már 1964 júniusában át kellett volna adni, de abból sajnos nem lett semmi. Ezután újabb határidőket tűztek ki. Ilyen volt 1964. október 31., 1965. július 31., 1965. november 30., de a kórház még ma sincs készen. Társaságunkban van Ud- varácz Márk, a Tolna {negyei Építőipari Vállalat technikusa is. Természetesen védi a vállalatát. Arra hivatkozik, hogy a kórházon kívül az övék a gimnázium és kollégium, a sok száz lakás felépítésének gondja is. És mindezek csak komlói gondok. Ezenkívül még több tucat munkahelyük van Tolnában és Baranyában. Mindenki a maga érdekeit nézi. szüntelenül követelnek tőlük, azt sem tudják, kinek teljesítsék előbb a kívánságát. Milliós tételeket fizetnek ki kötbérben. Udvarácz Márk megjegyzéseit Martini József, dr. Pálvölgyi László és a többi orvos nem hagyja megválaszolatlanul. Hosszas vita kerekedik ki. Ma már nehéz lenne kibogozni, hogy a vállalat mennyiben hibáztatható. Tény és való: sem emberrel, sem pedig géppel nem bírja a rengeteg munkát, s ott van még az anyaghiány is. Azt azonban a technikus sem tudja kétségbe vonni, hogy mégiscsak a vállalat felel az építkezésért, s több vonatkozásban elmarasztalható, mint ahogy elmarasztalták a múlt hónap közepén is, egy furcsa műszaki átadás címén. Udvarácz Márk „ellentábora” igen szemléletes emlékeztetőt ad erről a műszaki „átadásról”. Amint mondják huszonhét ember szállt ki a különböző fórumoktól. Rendkívüli látványban volt részük. Az átadásra kerülő épületben több helyen hiányzott a radiátor. A csapokból ■ nem folyt víz. A konyha gőzüstjei, a mosoda gépei nem voltak kipróbálhatók, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt gőz!... Villanykapcsolók helyett egy sor kórteremben színes drótok lógtak ki a falakból Hogy a népes bizottság mit szólt, nem nehéz elképzelni. Amint látom, a puszta emlék is felborzolja a .kedélyeket. De még a sérelmeken is túltesz az aggodalom. És nem ,is alaptalanul, mert november 15 a műszaki „átadás” óta kis- híján másfél hónap telt el, s a legújabb határidő, amit Udvarácz Márktól hallunk, január 15. — Az ötödik határidő. Az1 ötödik már! — mondták az orvosok. A komlói városi pártbizottság is közbelépett már, hogy ezt a határidőt — végre! — megtartsák. S közbelépett azért is, mert — bár még nincs vége az építkezésnek —, már itt van egy újabb, egy másik gond, a kórház ^ további korszerűsítése, bővítése. Az új épület átadása ugyanis az építkezést _ még nem teszi befejezetté. Még mindig hiányozni fog az annyira fontos baleseti osztály stb.. § ez csak akkor lesz meg. ha a »-égi épületet részben átalah úk, illetve megtoldják egy emelettel. Már most megindult a harc azért, hogy a vállalat nyomban folytassa ezt a munkát. Érthető a komlóiak kívánsága: kórház kell nekik, néni pedig Luca széke. A legszebb Anna hétköznapjai Az ősz hajú férfi lábujjhegyen került az épület mögé. Szemében huncutkás fény csillogott, amikor bekopogott a Baranya bisztró konyhájának ablakán. — Főszakács néni! — szólt be kérlelő hangon. — Főszakács néni! — kopogott újból. A függöny félrelibbent és egy finom arcú, fiatal lány tekintett ki az ablakon. Kissé mandulavágású szeme mosolyra derült, arcán kétféléi gödröcskélc ültek. — Máskor ne tegyen majoránnát a pirított májba! Az ablak túlsó oldalán fehér fogsor villanása nyugtázta a kérést, aztán a függöny visszahullt, csak a töprengés maradt.. — Ki lehet ez a lány? * A júliusi, kánikula úgy átforrósított mindent, hogy még a könnyű nyári ruháés a rövidujjú ing is terhesnek tűnt a harkányi Bányász vendéglőben, ahol javában tartott az Anna-bál. A közönség idegesen feszengett helyén. Az est fénypontja következett... o legszebb Annát választották. Amikor a lilaruhás, fekete lány megjelent a zsűri előtt, egy pillanatra dermedt csend támadt, aztán kitört a taps- vrihar, mely hangos követelőzésbe csapott át. Kis szünet után kihirdették az eredményt: Az 1965. évi harkányi szépségverseny győztese: Blum Anna, Pécsről! A legszebb Anna pedig boldogan, de szerényen fogadta a gratulációkat, vette át a virágkosarat és a kéthetes üdülést biztosító első díjat. Nem akart indulni a szépségversenyen. ismerősei valósaggal úgy tuszkolták a zsűri elé s így lett Annából ..szépségkirálynő”. A „szépségkirálynő” nem utazik fényes gépkocsin, hanem a 21-es busz szállítja már hajnali öt órakor munkahelyére, ahol az ajtóban várják a munkába igyekvő, éhet dolgozók. Hogyan jutott az ételek birodalmába? — Nem ez akart lenni. Mezőgazdasági technikumba szeretett volna járni, de nagyon messze esett a kis bányászlaktól a szentlőrinci iskola, meg aztán édesapja is a vendéglátóipari szakma mellett döntött. Vállalta ezt a munkát és becsülettel helyt állt. Az iskolát jelesen végezte. A gyakorlati órákon megismerkedett a sütés-főzés tudományával és már több mint egy éve, önállóan dolgozik. Egy éve üzemel a Baranya bisztró. Van olyan törzsvendég, aki éhesen tér vissza vissza vidéki útjáról, s ha megkésve is. de itt étkezik. Ilyenkor boldog Anna és boldogok munkatársai, mert tudják, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. Anna azonban nem elégedett meg eddigi eredrné nyeivel, tovább tanul. Az ősszel beiratkozott a vendéglátóipari üzletvezetői tanfolyamra. Igaz, hogy ilyen körülmények között a szórakozásra nem sok ideje marad. A szabad napokon egy-két jó könyv, ritkán egy mozi és a televízió, aztán jön a józa- nító hajnal, úgy, ahogyan Tóth Árpád megírta: — Nappal lett józanító robot s már nem látták a Nan még mint dobott arany csókot egy munkáslány kezére... Baksa László
