Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

l»w. DECEMBER 19. Ülést tartott Tsz-tan ács Szombaton délelőtt a me­gyei tanácson ülést tartott a Baranya megyei Termelőszö­vetkezeti Tanács. Földvári János elnöki beszámolójában az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács október 1-én tartott ülésén elhangzottakat ismertette. Módosítani fog­ják többek között a terme­lőszövetkezetek közötti ver­senyt. Rendelettervezet szü­letett a tsz-ek jogi ellátásá­ról; négy-öt termelőszövet­kezet részvételével körzeteket kell felállítani, s a körzetek egy-egy főfoglalkozású jo­gászt alkalmaznának. Az el­nöki beszámoló ismertette azt a tervezetet is. amelyet már a kormány elé terjesz­tettek: eszerint ki kell ter­jeszteni a tsz-ek mellék­üzemági tevékenységét, hogy ezáltal is emelhessék jöve­delmüket. (A jövőben pl. bérfuvarozást, bontási anya­got és építkezéshez szüksé­ges félkészáru feldolgozása stb. — engedélyezett mel­lékfoglalkozás). Beszámoló hangzott «4 ® zárszámadási előkészületek­ről. T>r. Major Ferenc, a me­gyei tanács vb. mezőgazda­sási osztályának főkönyve­lője az aktuális feladatokat ismertette. Ezután a tanács tagiaj szólaltak tel. Az ülés második részében konkrét javaslatokat tettek a résztvevők egyes, a terme­lőszövetkezeteket érintő kér­désekben. napló 5 Baranyai tájak kulacsokon A Pécsi Porcelángyár ked­ves termékkel lepte meg a vásárlókat: kis kulacsokat gyárt melyekre a festők Eger, Székesfehérvár, a Mát­ra és Budapest legszebb ré­szeit festik. Készültek olyan apró diszkül ácsok is, melye­ken Pécs és Baranya jelleg­zetes épületei, illetve tájai láthatók. A gyár hatezer ku­lacsot készített megrendelő­jének, az ÜVÉRT-nek. Ha belépek az ajtón, felvil­lan bennem egy gondolat: atomreaktor. Ez nem az, de mégis arra emlékeztet auto­matizált berendezésével, titok, zatos villanó és kialvó fényei­vel, furcsa elektromos zöre­jeivel. Virágtartóban zöld asz­parágusz, a háttérben hatal­mas vöröszéz kupola, aztán üvegfalak és fekete csempék a mennyezetig, jobboldalon a vezérlőasztal, amelyen színes fények gyúlnak ki és kapcso­lók sokasága segíti, hogy itt nagyon okos gép osztja meg az emberrel a munkát. — Féltem én ettől.. Ezt mondja ez a 26 eszten­dős, fiatal sörgyári munkás, aki karosszékben ül a vezérlő­asztal mellett. Hogy miért telt? — Mert azt mondták, hogy a berendezés ilyen érzékeny, meg olyan érzékeny, és hát nézze meg csak a vezérlőasz. tál műszereit! Amikor először leültem, olyan zavarban vol­tam, mint akit rajtacsíptek a hazugságon és zongora mellé ültetik, játsszon valamit, pe­dig soha egyetlen billentyűt le nem ütött még. Hidegkúti Tibor 1953-ban olvasta az újságban, hogy ser­főző mesterség is van a vilá­gon, el lehet kezdeni iparita­nulói szinten, aztán segédle­vél, technikum meg miegy­más. — Megszereztem a segédleve­let, és éppen tíz esztendeje már, hogy a, Pécsi Sörgyár­ban dolgozom a főzőházban. — Tehát a régi fözőházban kezdte. — Igen. — És a régi meg az új fő­zőház között... — Nézze, ón a régi techno­lógia szrint is szívesen dol­goztam, mert én nagyon sze­retem a szakmámat, ponto­sabban az egész gyárat, min. denkit, aki itt dolgozik. De az új főzőházról mit mond­jak? Nézzen körül, és ha is­merte a régit, akkor elképzel­heti, hogy én szavakban nem tudom kifejezni, mit jelent ez nekünk. Ezzel az új létesítménnyel egyelőre nem lesz több sör. Jelentősége abban rejlik, hogy automatikus rendszerével M­Ha HSZBT konferenoa A Magyar—Szovje1 Ba­ráti Társaság ma ts"í le­gyei konferenciáját .gy- vere« Erők Klubjának dísz­termében. A konferencián ér+ékelik az elmúlt öt esz­tendőben végzett munkát, meghatározzák 3/ ilkövetke- -'«nclő évek tennivalóit, va- Um’n! megválasztják a- ál :sz'--svise'őket é- kon sz- szusi küldött?'-et. majd ki­tüntetéseket osztanak ki az aktíváknak. Az MSZBT IV. Országos Kongresszusát január 21— 22-én rendezik Budapesten, ahol városunkat és megyén­ket tizenegy küldött kép­viseli. küszöbölhető az esetleges em- i béri tévedés, amely a régi be­rendezésnél, régi technológiá­nál lehetőségként mindig fönn állott. Az új berendezés — legalábbis a főzésnél — már eleve biztosítja a jó minősé­get. És még az is előnye, hogy az új főzőházban végre alkal­mazhatják a söriparban jelen­leg világviszonylatban ismert legjobb technológiát. — Az automatizálás azon­ban nem minden. Elegendő-e a szakmai ismeret, amelyet eddig elsajátított, a megválto­zott termelési körülmények­hez? Hidegkúti nemet int fejével: — Mondhatnám azt, hogy egy ideig „eldolgozhat” még az ember korábbi tudásával. De nehezen. Ez a vezérlőasz­tal például, de nem is ez, hanem inkább a folyamat- ábra azonnal kimutatja, hol van üzemzavar. A gép auto­matikusan kikapcsol egy munkafázist addig, mig a za­vart el nem hárítjuk. Tehát ez így könnyű. Csakhogy a berendezés bonyolultsága kö­veteli meg tőlünk, hogy ismer­nünk kell alaposan minden szerkezetet, az új technológia minden mozzanatát. Hidegkúti ezért végzi most a technikum harmadik osztá­lyát. A sörgyár nagyarányú re­konstrukciója a harmadik öt- > éves tervben indul Uj gépek. < új berendezések, új épületek,, meggyorsított és leegyszerűsí. ett termelési folyamatok, több í jobb sör, — körülbelül eny ■ nyit jelent majd 1970-re a re-i konstrukció. < Az új főzőház üvegfalán át 5 kilátni a gyár előtt elvezető útra, amely a klinikához, Il­letve a Donátushoz vezet. Sze­mélyautók, taxik, autóbuszok hajtanak el. némely kocsi le­lassít. a buszok utasai meg­lepett kíváncsisággal pillanta­nak erre a szép üzemrészre, amelyben a termelés szinte egy ..kirakatban” zajlik le a járókelők szemeláttára. Ez is szép benne. Rab Ferenc Ahol a tassz vW&kd Diós csífo, foszlós kalács az ünnepekre A Pécsi Sütőipari Válla­lat ezer mázsa kenyeret — 400 mázsa egy kilós finom fehéret és 600 mázsa két ki­lós félfehéret —s valamint 8 ezer darab negyed és félkilós foszlós meg fonott kalácsot, diós csigát, pozsonyi és búr­kiflit készít. December 24-ép a szokásosnál gyorsabban szállítják az üzletekbe a ke­nyeret és péksüteményeket a gépkocsik, hogy minden bevá­sárló idejében hozzájuk jus­son. Szombaton és vasárnap nem sütnek, de 27-én. hétfőn reg­gel friss pékáruval nyitnak a boltok. Ülésezett a Mecsek; Bányász művészeti köre A héten megtartotta idei utolsó ülését a Mecseki Bá­nyász művészeti köre. A kör egy esztendővel ezelőtt ala­kult. Tagjai egy bányásznapi irodain« és képzőművészeti pályáza' nyertesei, valamint azok a .natal bányászok, akik behatóbban érdeklődnek va­lamelyik művészeti ág iránt. A kör kettős célt tűzött maga elé: segíteni a tehet­ség jeleit mutató öntevékeny művészeket, s terejszteni a művészet szeretetét a bányá­szok között. Az idei év tapasztalatainak összegezése után elkészítették a jövő évi munkatervet. 1966- ban ismét meghirdeti a Me­cseki Bányász a már hagyo­mányos bányásznapi művésze­ti pályázatát, több kiállítást tartanak, irodalmi estekkel összekötve, s a tagok ismeret- anyagának bővítése érdekében két kirándulást is szerveznek: egyet Sopronban a bányászati múzeumba, egyet pedig Buda­pestre a Szépművészeti Mú­zeumba. A bányász művészeti kör egyébként szeretettel vár­ja a város valamennyi mun­kását, aki érdeklődik a mű­vészetek iránt. gyerekeket, ha az ötödik hó­nap letelt? Ha biztos 'lehet­nék abban, hogy a többi gye­rekeim is a bölcsődébe kerül­hetnek, szívesen vállalnék harmadik, negyedik babát is . . A gyerek? Az anyaság? Mindezek megbecsülése? Nos, van ezen a téren mulasztása, feladata éppen elég a férj­nek, az egész családnak, de az országnak, a társadalom­nak is. Az egyenjogúságról. Az egyenjogúságot a nőnek a társadalomban betöltött szerepe alapján ítéljük meg. Ezen a téren nálunk általá­ban nincs lényeges probléma. A jogszabályok tekintetében semmiképpen; a nőket a po­litikai életben, a munkában, és a közélet összes területein teljesen egyenlő jogok ille­tik meg, esetleg időnként elő­fordul valami helyi torzulás, amit egy-egy határozott intéz­kedéssel könnyen meg lehet oldani. A probléma nem itt van, hanem a jogegyenlősé­get a legtöbbször összetéveszt­jük a munkaegyenlőséggel. Az egyenjogúság szempontjá­ból nem lehet vitatkozni az­zal a férjjel, aki azt mondja: én nem mosogatok, én nem megyek el bevásárolni. Más a jogok egyenlősége és más • munka mennyiségének aránytalansága. Ez az utóbbi pedig a férj, a család szem­pontjából elsősorban etikai, a társadalom szempontjából vi­szont technikai kérdés: a kü­lönböző jóléti beruházások és a különböző szolgáltatások terén milyen mértékben és milyen szerteágazóan tud a dolgozó anyák segítségére lenni. Ismerjük a dolgozó nők, különösen pedig a dolgozó anyák munkatetheiről készült tudományos felmérések kínos aránytalanságait. A pszichológus az mondja: — Idegbántalmak, depresz- sziók, kimerültség, sok eset­ben az elfásultság érzete kí­nozza az asszonyokat. Egyre növekvő munka és kevés gyengédség, figyelem. Hiá­nyoznak a szeretet apró meg­nyilvánulásai. A házasságok ötödik—hatodik évében már megszűnik az udvarlási vágy, gépies lesz a simogatás, „köte­lességszerű” az odaadás, és a megerőltetés, valamint a lelki sematizmus törvényszerű kö­vetkezménye az idegek kifá­radása ... Az orvos azt mondja: — Az asszonyok nem kí­mélik magukat. A családi igé­nyek növekedésével egyenes arányban nőnek az asszonyok, feleségek, anyák feladatai is. A havi ciklus második és har­madik napján például mente­síteni kellene őket a megeről­tető házi munkától, de mun­kájuk, életük, egész tevékeny­ségük üteme ilyenkor sem csök­ken. Az asszonyok közül egy­re többen szenvednek fejfá­jásban, egyre többen panasz­kodnak szívbántalmakra, ve­getatív disztóniára, neurasz­téniára. A szociográfus azt mondja: — Nyomozni kezdtem. Hu­szonöt asszony időbeosztását térképeztem fel: orvosnőt és gyári munkásnőt, szövetkeze­tekben és irodákban, iskolák­ban és laboratóriumokban és a közlekedésben dolgozó asz- szonyokét. Csak két példát. Fiatal házaspár, egy szoba konyhás lakásban laknak, az asszony napi időbeosztása: összesen 14 órai munka. Idő­sebb házaspár, kétszoba össz­komfortos lakás, . gépesített háztartással, az asszony napi időbeosztása: összesen 13 óra 15 perc. Az átlag napi 12— 14 órai munka. A vizsgálat tárgyává tett huszonöt család­ból csupán három helyen ál­lapítottam meg, hogy a fér­jek és a gyerekek is egyfor­ma arányban igyekeznek meg­könnyíteni a dolgozó anya terheit. De ezek a tények szükségképpen elindították bennem a kérdések láncola­tát, Mikor képezheti magát a dolgozó asszony? Mikor szóra­kozik például?... Előfordult itt egy hét alatt jónéhány vélemény a dolgozó nők terheinek aránytalansá­gairól. Az az igazság, hogy; a férfiak többsége úgy gon-; dolkodik ezekről az arányta- ; lanságokról, mint az egyszeri ‘ filozófus: ha azt mondom: „idő”, akkor tudom, hogy mit mondok, de ha azt kérdezitek tőlem, hogy mi az idő, akkor erre nem tudok válaszolni. A gúnyos kifakadásokat, vagy óvatos megfogalmazásokat a végtelenségig lehetne folytat­ni, de most még inkább úgy tűnik: mélységesen befejezet­len probléma ez. A megoldás? Volt erről szó a hét folya­mán. Elégszer. Legfeljebb megismételhetem. A nyilvá­nosságot kapott több mint húsz vélemény között akadt elfogult és nehezen elfogadha- ; tó is, de együttesen rajzolták ki magán és társadalmi éle­tünk egyik nehéz problémájá­nak körvonalait. Nem felada­tom, hogy az utószó jogán bármiféle összegezést is ad­jak. Ez a riportsorozat diag­nózis volt. ügy gondolom: ez ! a legtöbb, amit egy riporter I ebben a témakörben megte- ] hét. j Thlery Árpád Csinos fiatalasszony csuk­ja be maga után az ajtót. — Ennek a csizmának a sarkára kellene vasat ten­ni... — Tessék ideadni, és be­lelépni abba a papucsba. A fiatalasszony átadja a csizmát, belép a papucsba, fizet, s már nyílik is a mű­helyajtó: kész a vasalás. A Baranya megyei Cipész KTSZ Sallai utcai javító- műhelyében vagyunk. Mennyezetig érő polcokon sorakoznak a „meggyógyí­tott” cipők. Némelyik va­lósággal újjászületett. Női tűsarkú cipők törött sarkát pótolják: legalább 15—20 féle sarok között válogathat a megrendelő. Női csizmá­ra szögletes fasarkot tesz­nek. alig 30 forintért, s a csizma újból kiszolgál egy telet. Győrfi Jenő, a javítórész­leg népszerű Jenő bácsija, szép fekete tűsarkú cipőt emel le az egyik polcról. — Legalább háromszáz forintos cipő. A felső rész még egészen jó állapotban van, csak kilyukadt a talp és lekopott a sarok. Meg­talpaltuk, új sarkot tet­tünk rá, ez az egész hat­van forintba került. Érdemes meg javíttatni a cipőket. Még festetni is. Vi­lágoszöldről divatos né- gerbamára festettek be egy alacsonyszárú bundacipőt; remekül néz ki. A javítás: árak nem magasaik, s ter­mészetesen a romlás foká­tól függenek — külön táb­lázatról lehet pontosan le­olvasni. A kis helyiségben 5— 600 pár cipő sorakozik ké­szen. Naponta körülbelül 100 fordul meg: ennyit hoz­nak s ennyit is visznek el. A vállalási idő attól függ, mennyi a munka, de álta­lában 4—5 nap. Időközben folyton nyílt és csukódott az ajtó. Kendős asszony teszi le a pultra a talpalásra váró gyerekba­kancsot. — Szombat délre, ha le­hetne. akkor jön be a vo­natom. Nagyon kellene, szandálban jár a gyerek... Meglesz a cipő, az asz- szony nyugodtan távozhat. * A méretes részleg ott van két ajtóval odébb. A meg­rendelő iroda jóval „elegán­sabb”: szép, fényes cipők sorakoznak az üvegszekré­nyekben. Kik is alkotják a meg­rendelők többségét? — Olyanok, akik nem tudnak gyári cipőt horda­ni — mondja Bagó János részlegvezető — és olyanok, akiknek valami különleges igényűk van. A különleges lábméret egyáltalán nem nagy baj, csakhogy negyvenhármas körömcipőt nem gyártanak. Ahogy beszélgetünk, fiatal lány jön be. jó magas ter­metű. Fekete körömcipőt hoznak ki:. — Elkészült a cipő. Negyvenhármas, de igen csinos, a tulajdonosnak ra­gyog az arca. Hová vezet majd az első út az új ci­pőben? ■— Azt hiszem, színházba megyek majd — mosolyog a vevő, és nem sokallja a szép cipőért a háromszáz- nyolcvanöt forintot. Ennyi a női körömcipő ára, de természetesen a felhasznált anyag minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet. A cipők szépek s egyre divatosabbak. Három cipő — egy nyújtott, lúkacsos. csauszínű ún. víkemd-cipő, egy alkalmi fekete férficipő és egy bordó női körömcipő, antilop ráccsal, díjat is nyert nemrégiben a szövet­kezetek termék-versenyén. Saját modelljeikből össze­állított kollekcióból is vá­logathat a megrendelő, de a különleges igényeket is ki­elégítik. Ha valakinek megtetszik egy divatlapban látható cipő, nyugodtan el­viheti a szövetkezetbe, a rajz után elkészítik neki. Mégpedig az anyagtól és készítési módtól függő, sza­bott áron. Vagyis a külön­leges igények nem növelik az árat. Egy kiesig körülnézünk a mintacipők között. A női borjúbox, antilop vagy lakkcipő egységesen 385 fo­rint. Egy barna lakkcipőn csinos aranypántok. Egy szürke bőrcipőt kék lakkal kombináltak. Igen sokfé­le kényelmes, alacsonysar­kú cipőt készítenek, az idő­sebbek számára elsősorban, akik a divatcipők között nemigen válogathatnak. A női eugos bokacipő is na­gyon csinos és praktikus őszre-télre. A báránybéléses bundacipők a fázós lábnak jó meleget adnak a leghi­degebb télben is. Még a férfiaknak i* ké­szítenek meleg cipőket Filcbéléssel, és rövid, vagy kívánságra félmagas szárral. Nem beszélve a csizmákról, amelyben meglepően bő a választék. A méretes részleg tehát azon fáradozik, hogy lehető­leg mindenféle igényt ki­elégítsen. Aki ide belép, nem távozhat dolgavége- zetlen vagy csalódva. Van is forgalom, különösen ilyenkor, ünnepek táján. Ilyenkor a vállalási idő ki­csit megnyúlik, de így is igyekeznek három hét alatt elkészíteni a megrendelt cipőt. A megrendelő irodát ha­marosan korszerűsítik, mo­dem világítással, új falfes­téssel, szép bútorokkal lát­ják el. Ezzel is a megren­delőknek kívánnak ked­vezni, akik már megszeret­ték. megszokták ezt a rész­leget, vagy pedig ezután lesznek majd állandó. s minden bizonnyal elégedett „kuntsaftjai” a boltnak, (x) \ 9 ÜZEM A KIRAKATBAN

Next

/
Thumbnails
Contents