Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

1965. DECEMBER 19. 2 napló Az 1966. évi népgazdasági terv (Folytatás az 1. oldalról) zalékkal emelkedik, s ez utóbbihoz hasonlóan nő — megfelelő termés esetén — a parasztság egy főre jutó reál­fogyasztása. A minisztertanács ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedésekre is hatá­rozatokat hozott. Az intézke­dések több célt szolgálnak: növelik az anyagi ösztönzést: egyes fontos termékek terme­lői árait közelebb hozzák a tényleges termelési költségek­hez; egyes árak emelésével, illetve leszállításával csökken­tik a termelői és a fogyasztói árak között fennálló indoko­latlan különbségeket; mér­séklik a jelenlegi ár- és bér­rendszer egyes aránytalansá­gait, s mindez előmozdítja az ipari és a mezőgazdasági ter­mel« fejlődését. A mezőgazdasági termelés hatékonyabb ösztönzése céljá­ból, továbbá annak előmozdí­tására, hogy a termelőszövet­kezetek saját eszközeikből tudjanak minél több beruhá­zást megvalósítani, 1966. ja­nuár l-től fel kell emelni az állatok, egyes állati termékek és egyes növényféleségek fel- vásárlási árát. Új árak 1966. február l-től átlagosan SO százalékkal emelkedik a sertéshús és átlagosan 50 százalékkal a marhahús ára, ezzel összefüggésben a hús- készítmények, továbbá 15—19 százalékkal a tejtermékek fo­gyasztói ára. Az ezekhez kapcsolódó vendéglátóipari és üzemélelmezési árak maga­sabbak lesznek. A felvásárlási árak emelése ellenére változatlan marad — a többi között — a kenyér, a lisztféleségek, a rizs, a tej, valamint a cukor fogyasztói ára. ^j.1966. április l-től a tüze­lési idény befejezése után, átlagosan 25 százalékkal fel­emelik a szilárd tüzelőanya­gok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árát. Elmélkedik a központi- és a távfűtés díja. Az intézkedés nyomán a tü­zelőanyagok eladásánál jelent­kező év 1,4 milliárd forintos állami támogatás 820 millió forintra csökken. 1966. június l-től felemelik a városi helyi közlekedésben a jegyek árát, s egyszerűsí­tik a díjrendszert. Egyedül Budapesten a közlekedés (vil­lamos, autóbusz, hév. kishajó) üzemeltetési költsége jelenleg évi 600 millió forinttal meg­haladja a bevételt; a díjeme­lés ezt a dotációt a felére csökkenti. Nyugdíj járulék A havi 1700 forintot meg­haladó keresetek után 1966. február l-től progresszíven növekvő nyugdíjjárulék kerül bevezetésre. A Minisztertanács határo­zatának megfelelően a társa­dalmi közterhek arányosabb elosztása végett 1966-ban, emelni kell a nagyobb jöve­delemmel rendelkező kisipa­rosok, kereskedők és szabad­foglalkozásúak jövedelemadó­ját. A kormány egyes régebben ismert bérfeszültségek csök­kentése, valamint a kereseti arányok javítása céljából úgy határozott, hogy 1966. február l-től évi 2 milliárd forintot kell bérek és nyugdíjak eme­lésére fordítani. A béremelés elosztását a kormány — a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának javaslatára — a kö­vetkezőképpen határozta meg. Fel kell emelni mintegy 300 ezer — főként telejsítmény- béres — munkásnál közel 600 millió forinttal a béreket ott, ahol a fokozott fizikai igény- bevételt, vagy a munkavég­zés egyéb kedvezőtlen feltéte­leit, a munkához szükséges szakképzettséget és gyakorla­tot a bérben jobban kifejezés­re kell juttatni; a főművezetők és a műve­zetők bérét (szakképzettsé­güktől teljesítményüktől és az általuk irányított terület­től függően); az állami vállalati építőipar­ban a különélésd pótlékot, ezen. kívül az építkezéseken dolgo. zók, a termelést irányító mun­kavezetők részére munkahelyi pótlékot kell fizetni; a pedagógusok illetményét; egyes kategóriákban az egészségügyi dolgozók bérét; és egyes kategóriákban a bel­kereskedelmi dolgozók bérét. A 2 milliárdos keretből 150 millió forintot meghaladó összeget fordítanak arra, hogy február l-től különböző mér­tékben, de átlagosan 10 szá­zalékkal növeljék a 750 fo­rinton aluli sajátjogú nyug­díjak összegét és a 400 forint alatti özvegyi nyugdíjakat. Az elhatározott béremelé­sek körülbelül 800 ezer dol­gozót érintenek. Emelkedik a családi pótlék A Minisztertanács határo­zatot hozott arra is, hogy 1966. február l-től gyermeken­ként 50 forinttal fel kell emelni a két és a többgyer­mekes munkások és alkalma­zottak családi pótlékát. Ennek kihatása — a 2 milliárd fo­rinton felül — évi 800 millió forint 1966. február l-től a zsír ára 20, a szalonnaféléké pe­dig — átlagosan 11 százalék­kal csökken. Ugyancsak feb­ruár l-től 8—25 százalékkal, együttesen évi 700 millió fo­rintos kihatással le kell szál­lítani egyes textiláruk és ru­házati cikkek árát. Emellett 1966-ban és utána is rendsze­resen lesz leszállított áron való árusítás és szezonvégi ki­árusítás. A termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási ellátását és családi pótlékát közelíteni kell a munkásokéhoz. Ezek az intézkedések július 1-én lép­nek életbe, megvalósításuk évi 250 millió forintot igényel. A felsorolt fogyasztói ár-, bér- és szociális jellegű in­tézkedések forintkihatása összességében kiegyenlíti egy­mást: a fogyasztói áraknak és a szolgáltatási díjaknak az elő­zőkben ismertetett felemelése — számításba vébe az elren­delt árcsökkentésekét — ösz- szes kihatásában a lakosság egészének évi kiadásait 2 mil­liárd 300 millió forinttal nö­veli, a progresszív nyugdijjá- fulék az érintett dolgozók ke­resetét 700 millió forinttal csökkenti; a jövedelmeket csökkentő intézkedések együt­tes kihatása tehát 3 milliárd forint; a bérek és a szociális jel­legű juttatások végrehajtásra kerülő emelésének jövedelem- növelő együttes kihatása 3 milliárd 50 millió forint. Az elhatározott intézkedé­sek tehát kihatásukban ki­egyenlítik egymást, ezen fe­lül a tervnek megfelelően a bérből és fizetésből élőknél több mint 4 milliárd forinttal növekednek a jövedelmek, így 1966-ban az egy főre jutó reáljövedelem 3,5 százalékkal emelkedik. Ezen a jövedelem növeke­désen belül a jövő évi terv — a február 1-ével megvaló­sításra kerülő 2 milliárd fo­rintos bér- és nyugdíj eme­lésen felül — a munkatelje­sítmények és a foglalkozta­tottság magasabb szintjével összhangban, a bérből és fi­zetésből élő dolgozók kerese­tét 2,3 milliárd forinttal eme­li, ez megfelel az egy kere­sőre jutó reálbérek mintegy másfél százalékos emelkedé­sének. A kormány utasította az il­letékes minisztereket a. jöve­delemelvonó és jövedelemnö­velő intézkedések bevezetésé­nek teljes részletességgel tör­ténő kidolgozására, valamint arra, hogy ezeket időben hoz­zák a lakosság tudomására. * A Minisztertanács felkéri és felhívja az ország dolgo­Fock Jenő elvtárs nyilatkozata a jövő évi feladatokról, az új ötéves tervről, az 1966-os évi ár- és bérpolitikai intézkedésedről Az 1966. évi és a harma­dik ötéves népgazdasági tervvel, valamint a jövő évi ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult Fock Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjához, a Minisz­tertanács elnökhelyettesé­hez: KÉRDÉS: Kér jak Fock elv­társat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól és as ezzel kapcsolatos tenuivaiúk- r6L VÁLASZ: Mindenekelőtt ar­ra szeretném a figyelmet fel­hívni, hogy 1966. évi tervünk kidolgozásánál messzemenően figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országun­kat ért természeti csapások kedvezőtlen körülmények elle­néire — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határoza­tát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányí­tani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebeik kö­zött megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől el­térően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható ter­mék. A népgazdaság igénye azonban az export továbbá fo­kozását követeli meg. Ezért az új évben e vonatkozásban még nagyobbak teendőink. Az ipar termelési terve, vé­leményem ezerint, túlteljesíti hető. Ez azonban változatla­nul csak ott kívánatos, ahol a több termelés népgazdasági igényt elégít ki, s mindenek­előtt az export növelését szol­gálja. Emellett azonban, kü­lönös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb intézkedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. 1966-ban min­den valószínűség szerint szük­ség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figye­lembe nem vehető, de minden bizonnyal bekövetkező fogyasz tási igénymódosulások kielé­gítését szolgálják. Az idei tapasztalatok aizt mutatják, hogy a munkater­melékenység gyorsabb növe­lésének lehetőségeit nem me­rítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez ha­sonlóan, a termelékenység eme lése legyen a termelés növe­kedésének fő forrása. Lehet­ségesnek tartjuk, hogy a tar­talékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés ja­vításával, a napjaink követel­ményeinek megfelelő nyilván­tartási, elszámolása és admi­nisztrációs rendszer megvaló­sításával a termelés növeke­désének mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítsuk. Ezt segíti a koráb­bi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modern gyártási eljárások bevezetése és a korszerű anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munka- fegyelme, lendületes munkája, növdkvő tudása biztos alapot - ad a mind nagyobb önállóság- j gal felhatalmazott vállalati vezetésnek arra, hogy bizto­sítsa a termelékenység kívá­natos növekedését. zóit, hogy fegyelmezett és szorgalmas munkával, gondos és takarékos gazdálkodással valósítsák meg a jövő évi nepgadasági tervet. Javasoljanak és kezdemé­nyezzenek bátran, tárják fel és hasznosítsák mindenütt a termelékenység növelésében, a költségek csökkentésében, a műszaki fejlesztésben, a mun­ka- és üzemszervezés megja­vításában, a beruházások gyors és pontos kivitelezésé­ben és a költségvetési gazdál­kodásban fellelhető tartalé­kokat. Lépjenek fel nyílt bí­rálattal a gyorsabb fejlődést Noha a termelés összetétele a korábbi éveknél jobban meg felel az igényeknek, a termé­kek egy része még mindig készletként — részben felesle­ges készletként — halmozódik fel. 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyü­lemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vo­natkozik ez elsősorban a bel- kereskedelmre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalé­kát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint meg­takarítást jelentett. 1966-ban .további intézkedé­seket teszünk a készletek ala. kulásának szabályozására, el­sősorban a feleslegek keletke­zésének meggátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottam mérjük fel az igényeket, a termelés rugal­masan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari terme­lői készleteket, amelyek a to­vábbiakban sem értékesíthe­tők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkeres­kedelemben a jövőben is foly. tatjuk a leszállított árú kiáru­sításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mel­lett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek iránt az érdek­lődés idényjellegű, vagy ame­lyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak, így február második felében, 1966-ban is sor kerül a szo­kásos szezon végi kiárusításra. KÉRDÉS: Az 1966. ipari termelés 4—6 évi terv az százalékos növekedését irányozza elő. So­kan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: Természetesen tö­rekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem akadályozó hibákkal és fo­gyatékosságokkal szemben, ne tűrjék meg sehol a felesleges kiadásokat, a pazarlásokat. Szerezzenek továbbra is ér­vényt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága tavaly decemberi hatá­rozatának, amely körültekintő takarékosságra, szilárd mun­kafegyelemre, ésszerű gazdál­kodásra, fokozott felelősségtu­dattól áthatott tettekre moz­gósít. Odaadó munkával ér­jenek el újabb eredményeket a szocialista építésben, egész népünk jólétének további emelésébe* csupán elhatározás dolga, Az ipari termelés növekedésének mértékét mindenekelőtt a beL ég a külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igé­nyekről, hanem — mind na­gyobb mértékben — minőségi követelményeikről van szó. Az ipari termelés üteméneik nö­velése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyor­sul a műszaki fejlődés, javul termékeinek megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény; hogy termékeink kevesebb anyag- és munka erői elhaszná­lással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növe­kedjék versenyképességünk. Csak így tarthatjuk rpeg tra­dicionális piacainkat, és sze­rezhetünk újakat. Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgaz­daságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megte­remtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek terme­lésének növelése egyben biz­tos fedezete a nagyobb fejlő­dési ütem által megkívánt többlet importanyag beszer­zésének. Az ez évi bíztató eredmények alapján, és a gaz. daságirányításd reform várha­tó hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk, a kö­vetkező időszakban kedvezőbb lesz. KCRDfiS; Az év vécével lezá­rni IT. ötéves tcrvflnk Idősza­ka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: A következő esz­tendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fej­lesztjük, melyeket a VIII pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb voná­saira az 1964. decemberi Központi Bizottsági határo­zat nyomatékosan rámuta­tott. 1966. évi népgazdasági ter­vünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves ter­vünk első éve. A párt Köz­ponti Bizottsága úgy határo­zott, hogy az új ötéves ter­vet a jövő év elején a gazda­sági irányítás reformterveze­tével egyidőben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2— 3 hónapot arra akarjuk fel­használni, hogy tovább ta­nulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett P"«v je­lentőségű beruházások haté­konyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságo­sabb módszereit, és néhány más kérdést. Uj ötéve' tervünk előké­szítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocia­lista országgal mái megkö­töttük az 1966- 1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereske­delmi forgalmunk minteg'" 70 százaléka, mint eddig. ’’ kö­vetkező időszakban is a szo­cialista országokkal bonyo­lódik. KÉRDÉS: A . Jövő évben né­hány ár­és bérin tézkedésre kerül sor. Mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek fel­vásárlási, s közliiii néhány termék fogyasztói árának vál^; toztatását? VÁLASZ: A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüze­mi gazdaságok létrehozásá­val, és fokozatos megszilár­dulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének legfontosabb elő­feltétele. A nagyüzemi ter­melési módban rejlő lehető­ségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a terme­lésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellené­ben juttatott megfelelő ré­szesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszkö­zöket, és saját erőforrásból jobban hozzájárulnak a ter­melés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következ­ménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mező- gazdasági termelési költségek­hez, mind az iparcikkek árai­hoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszo­nyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházá­sokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési esz­közök pótlásához Is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik ál­landóan növekednek. Igv az­tán a szövetkezetek lüvedel- me mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hiteM^sza- fizetési kedvezményeket — el­engedést, vagy fizetési vála­dékot — nyújt az állam Ez csökkenti az anyagi érdekelt­séget, nem ösztönöz megfe­lelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgaz­dasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag énoen azoknak a mezőgazdasági ter­mékeknek az ára a legala­csonyabb, amelyek a né-em 7- daság számára a legf" ‘ ''•■'b- bak. A mezőgazdasági +or- melés helyes irányú fejlesztéséhez tehát az ár­színvonal emelése mellett •>z árarányok javítása is szüksé­ges. Ezek alapján hrtá-n-7+a el a kormány, hogy í~-',"ár 1-től több fontos mez<V--d<’- sági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jö­vedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak ke-ként 3 forintos, a tenyészmarha árának ezzel arányos. vala­mint a tej felvásárlási á”á- nak literenkénti 30 filléres emelése. Kisebb, de viszony­lag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vásócn’-ke nagyüzemi felára is. Klón­ként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a ke­nyérgabona árának 22 száza­lékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztsá­(Folytatás a 3. oldalon) > *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents