Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
IMS. NOVEMBER 18. napló Az ötéves terv vívmánya Koncentrált termelés cg bányában Ölvenh^rom frontfejtés helyett harminc ötven százalékkal nőtt a tröszt teljesítménye A számok önmagukban is sokat mondanak: 1960-ban a M-. es?ki Szénbányászati Tröszt üzemeiben 53 frontfejtés üzemeit — ma harminc, 1900-ban 3 kilométer felett volt a front- homlokhossz. ma kettő. A nyitott vágathossz 5 év alatt 263 kilométerről 203 kilométerre csökkent, ugyanakkor a tröszt össz- iízemi teljesítménye 1960—65 között 50 százalékkal nőtt, a szén önköltsége pedig 20 százalékkal csökkent. A változások és kiemelkedő eredmények mögött egy új tér ti ölési mód, az úgynevezett oncantrációk létrehozása áll. \z első kísérletek 1958—59- >en kezdődtek, s I960 óta tekinthető általánosnak a koncentrációs törekvés. Milyen ha 'ássál volt az új termelési mód bevezetése az emberekre, milyen elgondolások hívták életre, s beváltották-e a hozzá fűzött reményeket? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Szabó Rezsővel, a tröszt műszaki osztályának vezetőjével, Szo- kola Ferenccel, az István-ak- nai kerület főmérnökével, Illés Károly bányamesterrel, valamint Nagy István és Barát Sándor feltáró-csapatvezetők- kel. — Milyen gondokkal Járt az új termelési módra való áttérés? SZABÓ REZSÓ: A széntermelés koncentrálásának megfelelően a feltárást, előkészítést is koncentrálni kellett. Mindenütt az volt a cél: kevesebb helyen többet. SZOKOLA FERENC: A szer vező munka a termelés alapja lett. Az átmeneti időszakban leállítottunk néhány fejtést, összevontuk az erőket, ez azonban csak a dolog egyik oldala volt. mert ezzel együtt biztosítani kellett a legmagasabb szintű gépesítést és a zökkenőmentes anyagellátást is. ILLÉS KAROLY: Úgy lehet, ne ezt mondani, hogy a koncentrációk kialakítása lehetővé tette a gépesítést, ugyanakkor azonban szükség- szerűvé is, mert a létrehozott nagyteljesítményű munkahelyeket csak nagyfokú gépesítéssel tudjuk kihasználni. Viták is voltak. Sokan azt állították, hogy a fejtéseket csak 15—16 méterre lehet egymástól telepíteni. Ma már természetes a 6 méteres fejtési távolság is. — Milyen hatással volt a koncentrációk kialakítása az emberekre? SZABÓ REZSŐ: Biztonság technikai szempontból előnyösebb helyzetbe kerültek, bár ezt az elején sokan nem értették. Azt mondták: össze vagyunk zsúfolva, ez tömegkatasztrófát jelenthet. A valóság az, hogy kevesebb biztosításra van szükség, s ezeket a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően tudjuk elvégezni. Rendszeresítettük a fémtámo- kat, s lehetővé vált a szigorúbb ellenőrzés... NAGY ISTVÁN: A mi csapatunk öt éve dolgozik együtt. Ez idő alatt egy méterről 4 méterre növeltük a vágathajtási sebességet. Húsz ember van egy-egy csapatban, s több ségük már évek óta együtt dolgozik. Rengeteget tanultunk ez idő alatt. Csillésünk már alig van: mindenki segédvájár, gépkezelő és vájár lett... BARÁTH SÁNDOR: Az új termelési mód megköveteli a nagyobb eredményeket, de az eszközöket is jobban biztosítja. A gépekről most nem akarok beszélni részletesebben: elég annyi, fúrógépeink teljesítménye négyszerese a réginek, s azt a csillét, amit ketten tíz percig raktunk kézzel, a rakodógép most egy perc alatt megrakja ... ILLÉS KAROLY: Minden embernek megvan a maga „reszortja”. A brigád fogaskerék. szerűen végzi munkáját: ha valaki lemarad, az egész brigád érzi, éppen ezért nincs is szükség arra, hogy bíztassuk az embereket... — A koncentrációk kialakítása tehát „kollektivabbá” tette a termelést... SZOKOLA FERENC: S nem csak abban az értelemben, hogy többen dolgoznak együtt. Minden menetrend szerint történik. A munkahelyek számszerű csökkenésével növelni kellett a fejtések előrehaladási sebességét, gyorsítani kel lett az előkészítést. Ahhoz, hogy terv szerint jöjjön a szén, a feltáróknak, előkészítőknek éppen úgy terv szerint kell dolgozni, mint akik a fejtésben vannak. SZABÓ REZSŐ: A „kollek- tivizálódás” olyan értelemben is igaz. hogy anélkül ma már nem lehet dolgozni, hogy az emberek ne tudják, mit miért teszünk. A reggeli raportok ma már inkább termelésá tanácskozáshoz hasonlítanak... — A koncentrált munkahelyek kialakításának bizonyára hátrányai is vannak ... SZOKOLA FERENC: Inkább veszélyei. István-akna tíz évvel ezelőtt 14—16 fejtésből adta a mostaninál jóval kevesebb teljesítményét. Most négy munkahelyről nyerjük a 300 vagonnyi szenet. Ha a szállítóeszközökben zavar keletkezik, ha egyik munkahely kiesik, óriásiak a veszteségek. S ez megint a műszakiak megnőve, kedett felelősségét bizonyltja. — Hogy lehetne Összegezni az Ot év tapasztalatait? ILLÉS KAROLY: Ugrásszerű műszaki fejlődést hozott. Rendszeresítettük a folyamatos szállítószalagokat, bevezettük a fémtámbiztosítást. s általánosabbá lett a millszekun- dumos robbantás... SZOKOLA FERENC: Tovább javult a vezetés színvonala. Békés Sándor Leszerelnek ld«iáriís;e!entéf» Várható időjárás csütörtök estig: borult, hideg idő, az éjszakai óráktól délnyugat felől havazások, ónoscsők, megélénkülő délkeleti, déli szél. Helyenként hófúvás. Az erős éjszakai lehűlés mérséklődik, a nappali hőmérséklet elsősorban délnyugaton emelkedik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1—6, legmagasabb nappali hőmérséklet az ország délnyugati felében nulla, plusz 4, má'hol mínusz 3, plusz 2 fok között. Az egység felsorakozott. Azok, akik már csak néhány napot töltenek a laktanyában, azok is. akik mos ,.lépnek elő" másodéves ireg- katonának. s azok is, akik éppen csak, hogy ismerked nek a katonai renddel. Újoncok és leszerelök egy vonod ban. A tisztek úgy beszélnek erről, hogy „váltás van a laktanyában” és azt mondják: jó lenne még egy ével együtt szolgálni ezekkel a fiúkkal. Megszerették őket. összeszoktak. Hideg van, mínusz kilenc fok. Az egység parancsnoka odasúgja: ez jobb a katonának, mint a sár. Ha mozog, nem fázik. Viszont a sarat le kell takarítani a csizmáról, a köpenyről. Nézem a leszerelőket. Bizony mozognak. Az ünnepi aktusra ünneplőbe öltöztek. Félcipő, pantalló és tányérsapka. Nem éppen téli öltözet. Másfél órát állni... — ez az utolsó fizikai erőpróba a hadseregben. Közben Kerékgyártó Béla őrnagyot, az egység parancsnokát hallgatják: — Két év az ember életében nem nagy idő, de a had- seregben töltött két esztendő hozzásegítette önöket felnőtt emberré válásukhoz. Megszerették a kollektívát, megtanulták egymást segíteni, becsülni. Elsajátították a haza fegyveres védelmének ismereteit. Eközben sok nehézséggel is meg kellett küzdeniük, a hideggel, a többnapos gyakorlatok fáradalmaival. Ebben az évben pedig — a katonai kiképzésen kívül — az árvíznél, az állategészségügyi zárásnál, az őszi mezőgazdasági munkáknál is bebizonyították szorgalmukat. — Hazatérnek családjuk, mvnJcahehjük, munkatársaik körébe. Arra kérem a leszerelő katonákat, hogy necsak a gazdasági, hanem a politikai életben is gyümölcsöz- tessék a hadseregben szerzett tudásukat. És ekkor kilép a sorból egy leszerelő katona. Fegyver a vállán: — Engedélyt kérek a búcsúbeszéd megtartására. Aztán Keresztes Zoltán szakaszvezető az egység felé fordul: — Minden évben így szokott ez lenni; egy leszerelő katona ide áll és búcsúzóul megköszöni parancsnokainak a két évi segítő munkát. — Majd így folytatja: — Vörösmarty kérdezte több mint egy századdal ezelőtt: „Mi dolgunk a világban? Küzdeni erőnk szerint a legnerr.es- bekért!” Ereje pedig annak van. akinek hite can. 'ki hisz a holnapban bogy véri pel ás a népért harco- 'unk. — Megváltoztunk-e a kén év alatt? Meg kellett vál- ‘óznunk, hiszen a körayeze- 1ünk olyan volt. hogy itt a gyerekes, csintalan, meggondolatlan cselekedeteinket nem nézték el. Megtanultuk becsülni az embereket, szeretni az életet és tisztelni mások munkáját. Keresztes szakaszvezető mellett már ott áll az „utánpótlás”. Újvári János honvéd tiszteleg és kér engedélyt hogy válaszolhasson a most bevonultak nevében. — Amikor beléptünk a kapun, második, sőt a katonai szolgálat ideje alatt az első otthonunkba jöttünk. A búcsú megszokott környezetünktől. szeretteinktől nem volt könnyű. Az eltelt pár nap alatt azonban feloldódott az új iránti aggodalom, jól érezzük magunkat a tiszta környezetben, egymás körében. — Búcsúzunk tőletek és az általatok letett fegyver új, erős kezekbe kerül. ígértük, hogy úgy fogjuk viselni, mint békés életünk, szabadságunk legbiztosabb segítőtársát. Még nincs vége az ünnepségnek. Most nyújtják át a kitüntetéseket. a sorrmkívüli előléptetéseket. A Magyar Néphadsereg kiváló katonáié lett 16 leszerelő, élenjáró rímet kaptak huszovdeetten. Több alegység nyerte el a, „kiváló” kitüntetést, sokan bekerültek az egység dicsősénkövmlébe és sokan soron kívül, őrmesterekké léptek elő. A KTSZ- bizgttság js megíntalmazta a kikánzáfhen, a politikai munkában kitűnt katonákat. Most ott sorakoznak valamennyien — közel százan — a csapatzászló mailéit Ahogy úiabb és úiabb kitüntetésekről olvassák fel a narancsot, ugyanaz a leszerelő katona többször is előlép. Csak egy nevet jegyeztem meg közülük: Siila Ferenc sor őrmester. a Maanar Néphadsereg kétszeres kiváló katonása. Hozzá, hasonló, kínáló szorgalmai leszerelő még ló pár volt a pécsi egységnél... Itt mintha megállt volna a világ. Van egy nagyon öreg ház a Téglaház utca 2. szám alatt. Beékelődött a régi erőmű és a panelüzem közé. Iparvasúti síneken, salakos gyalogösvényeken át jutok el hozzá. Valamikor vagy háromszáz négyszögölnyi kert is volt itt, de a panel- gyár lassan elfogyasztotta a telket, az üzem oldala nyolc-tíz méterre áll a családi ház ablakától. Ami a kertből megmaradt, kettéválasztották, egyik oldalon kút, másikon miniatűr baromfi-udvar négy kapirgáló tyúkkal és riadt, öklömnyi kutyával. A köd nyomasztó és a panelgyár gépeinek si- vítása is. De aztán bent, Bagó József konyhájában felenged az ember ebből a komor hangulatból. A bútorok öregek, a padlózatot téglával rakták ki. Bagó József most ért haza Helesfáról, van ott néhány négyszögölnyi szőlője. A hátizsákban demizson, meg apró dughagyma, amit majd a kerítés mellé ültetnek és kihajt tavaszon, ha a panelgyárból kiáradó vöröses por meg nem eszi, mint az ablak alatt álló körtefát. Bagó József magas, szikár, ötvenes férfi, „aranykezű” ezermester autószerelő volt, de rokkantsági nyugdfiba kényszerült. Nagyon jókedélyű, nyugodt természetű ember. — Itt élek látja, gondtalanul, vidáman — mondja, Álmatlanság a város szélén... aztán hunyorít szemével, értsem úgy, ahogy akarom, esetleg a gondtalanságot idézőjelbe is tehetem, bár nem muszáj. Kedves arcú fejkendős nénike a házvezetőnője, mos rá, főz rá, rendbentartja a lakást. A demizsónból üveget tölt, leteszi az asztalra, aztán leül a tűzhely mellé. Bagó József teletölti a poharakat. — Igya nyugodtan, ez nem tatár rizling... — Az mi? — Otelló. De ez nem az. A bor jó zamatú. Édeskés. Mondom neki, csak úgy élcelődve, hogy a megyében tizenkétezer hektó bort csináltak vízből és cukorból ... — Ebben nincs — jegyzi meg. — Nem is mondtam, hogy ebben van. A néni megszólal a tűzhely mellől. — A gépieket mondja, meg a p>ort az újságíróknak ... — Minek? Ezen úgy sem lehet változtatni — mondja Bagó József. Később aztán mégis előkerülnek az iratok, rajzok. Az áll benne, hogy amikor a panelgyárat felépítették, kisajátították a telek nagyrészét, majd később még egy darabot, s ez rendben van, mert fő az ipar. De Bagóék meg a többi lakó azt is kérte: sajátítsák ki a házat is. A KÖJÁLL megállapította, hogy egészségtelen itt az élet, mert a megengedett háromszorosa a zaj- és porártalom. Ezt műszerekkel mutatták ki. De évek óta húzódik az ügy. A városi tanács igazgatási osztálya nagyon előzékenyen és egyetértve a lakók panaszával folyamodott a Baranya megyei Építőipari Vállalathoz a kisajátítás ügyében. A KÖJÁLL is ráütötte a p>ecsétet ez év nyárelején, de törvény ide, törvény oda, a vállalat nem reagál. Most ugyan vagy hat-hét hete, már a Minisztertanácstól is voltak itt, két férfi és egy nő, s a hölgy azt mondta itt a szobában, hogy „nem is olyan nagy a zaj”, a pornak meg nyomát sem látja. (Persze, most naponta ötször törölgetnek). Hát megrekedt az ügy, pedig nyolc-tíz családról van szó, gyerekekről, felnőttekről, akiknek az egészsége mégis csak szent, vagy szentnek kellene, hogy legyen. A több tízmillió forintba — amelybe a panelgyár került — belefért volna az a néhány tízezer, amivel kártalanították volna a környék lakóit Megmutatják a szobát, fönt a mennyezet szélén teljes hosszúságban megrepedt a fal, a szomszédos gépek örökös rezgésétől. Még ez is, a por, meg a zaj mellett! — Na, elég a siránkozásból! — mondja Bagó József, aztán elrakja az iratokat, amelyek pecsétek, aláírások, utasítások garmadáját tartalmazzák. Én meg nézem az asztalra helyezett hatalmas, szép rádiót, amelynek teteje felnyitható: magnetofon és lemezjátszó. — Ki magnózik? — Én. Mert itt éjjel nehéz az alvás, hát mit csináljak az álmatlanság ellen? Aztán később meg már szenvedélyemmé vált a magnó. Mutat egy kis szekrényt, a polcokon vagy száz magnós doboz áll pontos rendben. Katalógust is vezet. Valamit kikeres, aztán fölteszi a szalagot. — Szereti az orgonát? Bachnak egy orgonára komponált műve ez. Fenségesen szép — mondja áhítattal az autószerelő. Végighallgatjuk, aztán sorra vesszük a többit: klasszikus müvek, zongora- versenyek és szimfonikus zenekarok előadásában, dzsessz-szémok is. És persze, Lórán Lenke, Kabos László, Alfonzó magánszámai évekre visszamenőleg, amelyek a rádióban, vagy a tv-ben elhangzottak, — Ez a szórakozásom. Van egy rossz vekkerem. A rádióműsorból kiválasztok valami szép zenekari művet, fölhúzom az órát és lefekszem Amikor csörög a vekker, bekapcsolom a magnót és visszafekszem. — S ha elalszik? — Semmi baj. Szereltem egy automata kikapcsolót a magnóra. Mutatja a műanyagból készült, regulátor-rendszerű kis alkatrészt. A tv-t is a konyhából nézi, üvegajtón át vezeti ki a konyhába. Harminc évig hallgatott a konyhai kakukkóra. Megcsinálta, negyedóránként bólogat a kakukk egv kis ablakon át és jelzi az idő múlását. Bagó József mindenhez ért. Tesz-vesz itthon, vagy kint a helesfai szőlőben. Magányos ember, de mentes a magányosokra jellemző komorsástól, csüggedt kiábrándulástól. Amikor kikísér, lelkemre köti, hogy ne őt toliam előtérbe, ő egyedül áll, „mint az ujjam”, hanem a családosok, azokra veszélyesebb ez az egészségtelen környezet. Ha már írok az ügyről, persze. Mert nem muszáj írni. Majd csak lesz valahogyan. ő bízik benne. Különben meg jöjjek el máskor is, ha jó zenét akarok hallgatni, vagy nevetni egy órát Alfonzon, a nagy „viccmesteren”. Kint sötét van és köd, ami nem akar eloszlani. Rab Ferenc Keresztes To'tán szakaszyzető búcsúzot» a laki., a i ától, társaitól. par -nokaitó!: „Most kilépünk a laktanya kapuján és munkában élni, boldogan békésen — ez nemes feladat, férfimunka lesz”. Újvári János néhány napos katona még csak; öt bízták meg újonctársai, hogy nevükben búcsúzzon a leszecelőktöl: .Ti a közeljövőben a mi munkánkat folytatjátok ml pedig átvesszük tőletek a Magyar Népkö/,iá’*s^f säg minden polgárának szent kötelességét, a haza védelmét' Sülé Ferenc sorőrmester, •. Magyar Néphad ereg kétsz kiváló katonája nemcsak maga sajátította el a haditer1’ ‘kai és harcászati ismereteket, hanem kiváló beosztottakat is nevelt, mint öregkatona. Vvvvvv?»ívv^i0/Nc»tvvva«9v>^'^^wvv: Keczer Tmre főhaíinarvfi^k es a több: pora ’ ónoknak 3 szorgalma. szaktudása erclm^n-ez- te, hogy az egységnél még egv évben sem szerelt le ennyi kiváló és élenjáró katona»
