Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
1965. NOVEMBER tó. > 4 napló Megkezdődött az opszággjnilé§ ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) tevékenységre és alkalmasak továbbképzésre, sőt átképzésre is. HARMADSZOR: a szakminisztériumok újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy nincs szükség a termelés minden ágában felsőfokon képzett, ún. szaktechnikusokra. Több olyan munkaterület is van (pl. vájár, statisztikus. könyvelő, tervező), melynek ellátására középfokon képzett szakember is megfelel. Mindezt figyelembe véve a következő elhatározások érlelődtek meg: 4 A szakmunkásképzés *• bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző iskola marad. Ezt számszerűleg jelentősen fejleszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most újabb határozatokkal jogot és ösztönzést kapott arra, hogy közreműködésünkkel új tantervéket dolgozzon ki. Ezekben a tantervekben elsősorban a matematikai és a természettudományi képzést kell erősíteni. így most már reális lehetőség nyílik arra, hogy azok a szakmunkások, akik ilyen magasabb szintű képzésben részesültek, esti vagy levelező formában további két év alatt teljes szakközépiskolai végzettséget szerezzenek. O A szakközépiskola kép- *” zési célját és tartalmát tehát megváltoztatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokon szakmák I—1 csoportjára, s célul tűzi ki, hogy végzett tanulói — a termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig — sokféle feladat ellátására legyenek képesek. ®<\z idevonatkozó terv pontos kidogozása még előttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó. a továbbtanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. S még valamit: a végzettek nagyobb része munkába fog állni. A jelenleg működő szakmát adó középiskolák, valamint több gim názium is az 1966/67. tanévtől kezdve fokozatosan a mondottaknak megfelelően átalakul. 9 A középfokú techni- '*■ kusokat a jövőben nem az iskolákban, hanem az üzemekben képezik majd ki a szaktárcák irányításával — a gyakorlati termelőmunka mellett és arra alapozva. Nem lehet ugyanis valaki jó technikus a termelési folyamat alapos ismerete nélkül. A technikusi beosztás is parancsnoki poszt, és az. hogy ki a jó irányító, szervező, az nem az iskolában dől el, hanem a gyakorlati munkában. Szakközépiskolai céljaink megvalósításához igen jelentős tartalmi és szervezési munkát kell elvégeznünk. Ezt hivatott elősegíteni a kormánynak az a döntése, hogy felállítja az országos oktatási tanácsot, amely — az oktatás ügyben érintett tárcák részvételével, a művelődésügyi miniszter tanácsadó és koordináló testületéként — biztosítja az oktatás-nevelés elvi, politikai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységét, továbbá koordinálja az iskoláztatási tervszámok bontását és részt vesz az iskola- rendszer szervezetét érintő és más lényeges oktatáspolitikai kérdések, javaslatok kidolgozásában. A megyei tanács végrehajtó bizottságok mellett is létrejönnek az oktatási tanácsok. Szeretnénk, ha ezek összhangot teremtenének a területükön lévő valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményt, szakmunkásképző iskolát érintő kérdésben, pl. az iskolai és diákotthoni helyiségek, műhelytermek gazdaságos kihasználásában, a tanerők arányos foglalkoztatásában, a beiskolázások arányainak kialakításában. Kívánatos lenne, ha erre vonatkozólag is megfelelő jogokat kapnának. Szétaprózódtak a felsőfokú technikumok Ilku Pál a felsőoktatásról szólva elmondotta, hogy elkészültek az új tantervek és programok s írják az új jegyzeteket, tankönyveket is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású szocialista szellemű szakembereket. A hallgatókra már a szakmai képzés során úgy keli hatni, hogy kommunista szakemberekké vallanak, hogy ne csak ismerjék, hanem el is fogadják a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetét, s így a szocialista ember politikai magatartásával és élet- felfogásával kezdjék meg gyakorlati-társadalmi tevékenységüket. E célok eléréséért még sokat kell tennünk, a világnézeti nevelőmunka egyetemeinken és főiskoláinkon még nem kielégítő. Mindenek előtt a marxizmus oktatását kell megjavítanunk, mégpedig úgy, hogy a marxizmus ne csak tanar .agszerű ismeretévé váljon a hallgatóknak, hanem a meggyőződés erejével irányítsa az egész emberi magatartásukat. A világnézeti, politikai nevelés nemcsak a marxizmus—leninizmus oktatóinak a feladata, her'vn az egyetem és főiskola minden oktatóiénak és vezetőjének ügye. Érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy a polit'kai, a világnézeti ne- vt ’ "munkát nem szabad el- S7 va-ini a szaktárgyi "kta- tár'ól. Elengedhetetlen, hogy a hallgatókat szocialista világnézetre valamennyi tantárgy ' Iktatásában is nevelni kell. Különösen fontos ez mcst. amikor a hallgatók — kör"' tünk demokratikus állapotának megfelelően — egyetemeiken, főiskoláinkon is rvíjton. őszintén teszik fel kérdéseiket. A hallgatók vitatkoznak, s ez jó, de nem egyszer hangot adnak a különböző forrásokból származó polgári és kispolgári nézeteknek s ezek nem maradhatnak válasz nélkül! A hallgatók kérdéseire, problémáira sokoldalú, tartalmában helyes, tudományos feleletet kell adnunk a szocialista pedagó- gia módszereinek türelmes alkalmazásával ugyan, de úgy, hogy a burzsoá és a marxista ideológia összeütközéséből fel- télenül a marxista álláspont kerüljön ki győztesen. A 61/III-as törvény létesítette új intézmények a felsőfokú technikumok is. Feladatuk, hogry érettségi és megfelelő üzemi gyakorlat után, két-három év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei számára kellő elméleti és gyakor- j lati felkészültségű szaktechnikusokat képezzenek. Ma a középfokú technikumi képzés fogyatékosságai, gyengéi következtében az egyetemet végzett mérnökök jelentős része olyan másodszintű munkakörben dolgozik, amely nek jó ellátása nem igényel ötéves — és ennek megfelelően drága — egyetemi képzést. Az üzemek azonban arra kényszerülnek, hogy mér nökeik egy részét olyan munkakörökbe állítsák be, amelyeket gyakorlati tapasztalatokban gazdag és elméletileg jól felkészült szaktechnikusok is elláthatnának. Ennek az állapotnak a megszüntetésére szerveztük a felsőfokú technikumokat. A törvény meghozatala óta 48 ilyen felsőfokú technikumunk alakult, s ezekben 55 szakon képeznek technikusokat. Az elmúlt tanévben az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán több mint 17 000 hallgató tanult. Szak- technikusokat képeznek a i néphadsereg tiszti iskoláin is. Azt is meg kell azonban mondanunk, hogy az átszervezésben nem jártunk el elég körültekintően. Jó néhány felsőfokú technikumunkban nem kielégítő az oktatás színvonala: nincs kellő számú magasan képzett oktató, a felvételi munka fogyatékosságai miatt sok a gyenge hallgató, | akinek nincs szakmába vágó, i illetve semmiféle termelési | tapasztalata. Nyugtalanító a I felsőfokú technikumok nagy 'száma és szétaprózottsága is. Sürgősen tisztáznunk kell tehát, melyek azok a munkakörök, melyek ellátása szak- technikust igényel. E területekre kell koncentrálnunk erőinket, mind szervezeti téren, mind pedig az oktatás színvonalában. A koncentrált képzés, néhány nagy létszámmal dologzó intézmény kialakítása olcsóbb is, és jobb eredményekkel is biztat. Az intézmények összevonása szoros együttműködést kíván egy részt a szaktárcák, másrészt a szaktárcák és a megyei (fővárosi) tanácsok között, mind a szakemberszükségleti tervek kialakításában, mind a végzettek elosztásában. Tervszerű fluktuáció 2 napnali és levelező tagozat között 1963-ban vezettük be az új egyetemi és főiskolai felvételi rendszert. Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a szár- magás szerinti megkülönböztetést. Úgy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin elérhető pontszám felét középiskolai tanulmányuk alapján kaphatják; ezzel egyrészt elismerjük a középiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és szerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolai tanulókat, hogy még szorgalmasabban, még elmélyültebben dolgozzanak. A felvétel további fontos feltételeként a jelentkezők közösségi magatartását szabtuk meg. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer kiállta a próbát: találkozott az emberek igazságérzetével és bebizonyosodott, hogy a teljesen nyílt versenyben is megállják helyüket a fizikai dolgozók gyermeked. Ennek egyik bizonysága, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedett. Pedig meg kell mondanunk, hogy tanulmányi feltételek szempontjából általában hátrányosabb helyzetben vannak a fizikai dolgozók gyermekei. E fiatalok egyré- sze a családban kevesebb segítséget kaphat a tanulásához. A vidéki, különösen a paraszt gyermekek naponta 1—2—3 órát utazással töltenek. A nagylétszámú családokban otthon is szükség van segítségükre, gyakran nincs megfelelő nyugalmas helyük a tanulásukhoz. E hátrányokat, gátló körülményeket nagyobb szorgalommal, kitartással kell nap nap után, évről évre legyűrniük, de még így is hátrányos helyzetben maradnak az önképzés, az iskolán kívüli kulturálódás sok vonatkozásában. A felvételi rendszert —pozitívumai ellenére is _ minde n évben sokan bírálják: leggyakrabban a nagy számban elutasítottak miatt. Többször felvetik, hogy egyes jelentkezők kevesebb pontszómmal jutnak be az egyetemre, mint mások. Mi itt a valóság? — Egyetemeinkre, főiskoláinkra meghatározott tervszámok alapján vesszük fel a hallgatókat. Mivel a tervezettnél jóval többen jelentkeznek, az ismert szempontok alapján szükségszerűen válogatnunk kell közülük A jelentkezések azonban nagyon aránytalanok a különböző egyetemek és főiskolák között. Évek óta igen sokan kérik felvételüket például a bölcsészettudományi, állam- és jogtudományi karokra, a művészeti főiskolákra, az orvostudományi egyetemekre és egyes mérnöki karokra, viszont a szükségesnél kevesebben pályáznak a természet- tudományi karok tanári, tanárképző főiskolák reál szakjaira, továbbá néhány műszaki egyetemi karra. Ilku Pál kiemelte: a jövőben jóval nagyobb szerepe; kell kapnia a felvételek eldöntésében a magatartásnak Jobban mérlegre kell tennünk a felvételizők erkölcsi jellemvonásait. melyeknek alapvető eleme a népünkhöz, hazánkhoz való hűségük. A felvételi vizsgák idején egyesek visszatérő megjegyzése, hogy — úgymond — „romlik a középiskolák tanulmányi színvonala”. — Mit mutatnak a tények? A felvettek egyetemen kapott és a középiskolából hozott pont- száma között mindössze 0,9 az eltérés. A felvettek tanulmányi átlaga évről évre javul. Az azonban igaz, hogy középiskoláink színvonala nem egyforma; vannak gyengébben dolgozó középiskoláink. Feladatunk, hogy ezeket a jók mellé felzárkóztassuk Minden középiskolában megkülönböztetett gonddal kell foglalkozni a hátrányos tanulmányi feltételekkel rendelkező tanulókkal. Ilku Pál az esti és levelező hallgatók munkájáról ezeket mondotta; helyesnek és igazságosnak tartanánk a fluktuáció tervszerű megszervezését a napnali, valamint az esti é§ levelező tagozatok között olymódon, hogy azokat a "iatalokat, akik a nappali tagozaton mások helyét elfoglalják, de magatartásukkal rossz példát mutatnak, tanulmányaikat elhanyagolják és a vizsgáikon megbuknak, az esti tagozatra irányítjuk, az esti tagozatról pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják, — a nappali tagozatra vlsz- szük. Egészséges jelenségnek tartjuk, hogy a szakmát adó középiskolai típusok esti és levelező tagozatán tanulók száma lényegesen meghaladja a nappali tagozatokon tanulókét. A jövőben is gondot kell fordítanunk az esti és levelező tagozatok szervezésére. Jüvőre rendezik a peda ói usok fizetését A szónok a továbbiakban elismeréssel szólt a pedagógusok munkájáról. Pedagógusaink nagy többsége munkával nagyon is túlterhelt. Több ezer úgynevezett képesítés nélküli pedagógus az oktató-nevelő munkával küszködve most szerzi meg pedagógiai képesítését. A pedagógus-ellátottságban helyzetünk ugyan javul: ebben a tanévben képesítés nélküli nevelőket már nem kellett alkalmaznunk. De a több mint 90 000 pedagógus jelentős része — főleg a természettudományi és nyelv szakos tanárok — ma is jóval többet dolgoznak. mint amennyire óraszámuk alapján kötelezve lennének. Nem ritka az olyan tanár, aki heti 30—35. vagy több órában tanít. Sok erőfeszítési tettünk, hogy a pedagógusokat megszabadítsuk a túlterhelésüket még fokozó adminisztrációtól. Oktatásügyünk és a pedagógusok helyzetének javításában mindenekelőtt pedagógus-lakásokra van szükségünk. Ezt átérezve a tanácsok az elmúlt 5 esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok lakáshelvzeté- nek javítására. A különféle erők összefogásából 3135 nevelői lakás készült el. A kor- mánv gazdasási bizottsága az elmúlt napokban tárgyalta a pedagógus-lakásénftések és -vásárlások ügyét, s olyan határozatot hozott, amelynek megvalósításával ielentősen iavítani tudunk a helyzeten. Pedagógusaink életkörülményei megjavításának van még egy kérdése, s ennek megoldására méltán rászolgálnak nevelőink — a pedagógusok fizetésének rendezése. Ezt a dolgozók is régóta tá mogatják, a kormány is min dig elismerte jogosságát, de gazdasági helyzetünk alakú lásától kellett függővé tenni a megoldást Reméljük, az 1966. évben mód nyílik a fizetésrendezésre, s ezzel segítjük pedagógusainkat. hogy tevékenységüket még inkább az Iskolai munkának szentel jék. A pedagógusokon kivül eredményeink elérésében sokat A képviselő hangsúlyozna, hogy az oktatási reform végrehajtása szép eredményeket hozott már Baranya megyében is, majd azokról a problémákról beszélt, amelyek ezek nek az eredményeknek a továbbfejlesztését gátolják. Minthogy a megyében igen sok a kevés lakosú kis település. a szakrendszerű oktatás kiterjesztése érdekében itt is körzetesíteni kellett a kis iskolákat. Ez meg is történt, de ezzel együtt nőtt az a gond is, amit a tantermek viszonylag kis száma már eddig is okozott. A járási székhelyeken lévő és a körzeti általános iskolákban a tantermek olyan zsúfoltak, hogy ez már csaknem akadálya az oktató-nevelő munka további javításának is. Hasonló a helyzet a középiskolákban, amelyek már elérték a befogadó- képességük felső határát és a szakmunkásképző iskolákban is, amelyeknek egy része „albérletben”, azaz általános isko Iák helyiségeiben működik. A megye általános iskoláinak 8. segítettek a megyei tanácsok művelődésügyi apparátusai, a szülői munkaközösségek és az iskoláinkban működő ifjúsági szervezetek. Szeretném ezt is megköszönni és egyben kérni további támogatásukat — mondotta Ilku Pál, mair* így fejezte be beszédét: Kérem beszámolóm negvi- .tatását és elfogadását Kérem tisztelt képviselőtársai"' tanácsait. segítségét. A vitában felszólal szabó János Baranya megye képví- selője. osztályában idén végzett 6250 tanulónak már csak 80 /.,izalékát tudták a közép- xaik- munkásiképző-iskolaha fel "enni, 1970-ben pechg öbb nint 8000-en kerülnek ki az általános iskolákból. A probléma megoldása tehát szükségessé teszi, hogy az anyagi lehetőségekhez mérten javuljanak Baranya megyében is az oktatás tárgyi feltételei. A szakmunkásképzés tartalmi kérdéseivel foglal -a Szabó János kifejtette: helyesli a tananyag korsz sütésére vonatkozó javaslato' s azt a lehetőséget, hogy e fiatal szakmunkások két év a i tt elvégezhetik a középiskolát és érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Szabó János a művelődés- ügyi miniszter beszámolójával egyetértett. Számos felszólalás után az elnöklő Pólyák János az országgyűlés csütörtöki ülését berekesztette. — Az ország- gyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Dr. Kishont! Tibor, a megyei tanács egészségügyi osztályánál vezetője és dr. Stefanits János, a városi tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője tegnap délután szerkesztőségünkben járt és tájékoztatta lapunk munkatársait megyénk és városunk egészégügyének helyzetéről és fejlődéséről. Változások a csehszlovák kormányban Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke az alkotmányban biztosított jogával élve 1965. november 10-én a következő döntéseket hozta: Felmentette miniszteri funkciójából Michal Chudikot, aki a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és szerdán a csehszlovák nemzetgyűlés al- elnökévé is megválasztották. Felmentette miniszterelnökhelyettesi beosztásából Jan Pillér nemzetgyűlési képviselőt. Felmentette miniszteri beosztásából Cestmir Cisar iskola- és művelődésügyi, Josef Odvarka tüzelőanyagipari, Josef Pesl nehézgépipari és Josef Pucik vegyipari minisztereket. Otakar Simunek miniszterelnökhelyettest kinevezte a gazdasági és tudományos együttműködési állami bizottság elnökévé, Josef Krejci minisztert kinevezte miniszterelnökhelyettessé és megbízta a Nehézipari Minisztérium vezetésével. Frantisek Vlasák minisztert kinevezte az állami technikai fejlesztési bizottság elnökévé. Miniszterré nevezte ki Frantisek Penc-et és megbízta a Bányaipari Minisztérium vezetésével, Vaclav Vales-1, akit megbízott a Vegyipari Minisztérium vezetésével és Jiri Hajeket, akit megbízott az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium vezetésével. Miniszterré nevezte ki Jan Marko-t, a Szolvák Nemzeti Tanács képviselőjét. Szabó János Baranya megyei képviselő felszólalása \
