Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

’ t*S& NOVEMBER 10. napló 3 Társasházak épülnek Pécsváradon Tegnap a járás községei­nek építkezési és rendezé­si helyzetét vitatta meg a pécsváradi járási tanács vég­rehajtó bizottsága. Az előter­jesztés szerint az elmúlt öt év során figyelemre méltó fejlődés tapasztalható. öt évvel ezelőtt csupán Pécs- várad rendelkezett általános rendezési tervvel — és éppen ezért csak ebben a község­ben haladtak megfelelő rend szerint a lakóház valamint a közületi építkezések. Az idén már Hosszúheténynek, Hidas­nak, Mecseknádasdnak, Vé- méndnek, Szederkénynek és Püspöklaknak is van rende­zési terve, sőt Pécsvárad, Püspöklafc és Véménd már részletes tervek alapján va­lósítja meg fejlesztését. A járás 10 községében si­került rendezni az elmúlt &t évben a házhelyek ügyét is. Ennek során 150 új ház- • helyet jelöltek ki, amelyek­nek egy részét az Országos Takarékpénztár bocsátja az igénylők rendelkezésére. A végrehajtó bizottság ha­tározatot fagadott el, amely szerint a szentlőrinci példát követve, a járás székhelyén két társasházat építenek. Az egyik a gimnázium alatt épül majd, a másik a község ke­leti részén. Ugyancsak elhatározták, hogy társulások útján javít­ják a falvak ivóvízellátását. A már megépült pécsváradi és véméndi törpevízmű után újakat hoznak létre Mecsek - nádasdon és Hidasom. Egy hét alatt 9600 hold mélyszántás Sok traktor szorult javításra a vetés után — 4 kukorica 63 százalékát törték le a megyében 0 7í tárlat a Tanárképző Főiskolán November 3-án nyílt meg a főiskolások őszi tárlata, ahol a főiskola hallgatói — elsősorban a rajzszakosok ál­lították ki műveiket. A ki­állítás első díját Takács Pé­ter IV. éves. a második dí­jat Sulyok József III. éves, a harmadik díjat Dóczi László II. éves hallgatónak ítélte a zsűri. Dicséretben részesül­tek Leitner Sándor és Kis- . mányoki Károly I. éves hall­gatók. Már több mint egy hete be­fejeződött a kenyérgabona vetése a megyében, s mivel akkor sok traktor felszaba­dult, az őszi mélyszántás üte­mének fokozódására lehetett számítani. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az előző héten — amikor még vetés is volt —, több traktor szántott, mint most. Október utolsó he­tében az 1375 szántótraktorból 968 szántott a termelőszövet­kezetekben — 70,4 százalék —, míg november első hetében csak 937 traktor, az e célra alkalmas erőgépeknek mind­össze 68,2 százaléka. E jelen­ség legfőképp azzal magya­rázható, hogy a gyors ütem­ben végzett vetési munkák­ban túlzottan igénybe vett erőgépek egy részét ezekben a napokban megjavították, rendbehozták, hogy a szántá­si munkákban menet közben» ne legyen nagyobb fennaka­dás. Ez az oka annak, hogy az elmúlt héten Baranya megyé­ben — az állami gazdaságok kivételével — mindössze 9640 hold őszi mélyszántást végez­tek el s e munkával pilla­natnyilag 30.1 százalékra áll a megye. Még több mint 118 ezer hold szántás van vissza s az e heti ütemmel ezt a területet kerek három hónap alatt lehetne megszántatni. Az őszi munkák időbeni el­végzésére meghirdetett ver­seny az őszi mélyszántás végső határidejéül december 1-ét szabta meg. Ezért a me­zőgazdasági üzemeknek gvor- sítaniok kell a szántást. Kü­lönösen sok a tennivaló még a szigetvári járásban, ahol ez a munka csak 24,5 százalé­kos készültségre áll. Sok helyen akadályozza már a szántást a lábon álló kukorica, illetve kukoricaszár is. A 95 879 hold kukorica- területnek eddig 63 százalé­kát takarították be a közös és háztáji gazdaságok, ezen belül a termelőszövetkezetek közös kukoricájának törése azonban még csak 50,6 szá­zalékra áll. A szárvágást 32 százalékban végezték el. Az őszi munkák közül ekét fő munka elvégzése most a legfontosabb. Ha az üzemek határidőre vagy egyáltalán végezni akarnak, meg kell gyorsítaniok a kukorica-beta­karítást és az őszi mélyszán­tást. Jelenleg 305 traktor dol­gozik két műszakban — 19- cel kevesebb, mint az előző héten —, növelni kell tehát újra a kétműszakos gépek számát, hisz a tavasziak alá történő őszi mélyszántás idő­beni elvégzése legalább olyan fontos, mint a vetés volt. A gabonafutrinka lárvája, a csócsároló ellen eddig 8446 katasztrális holdon védekez­tek a tsz-ek. Különösen erős a védekezés a mohácsi, a pé­csi, a pécsváradi és a siklósi járásban, mivel a fertőzés is ezeken a helyeken a legerő­sebb. Ez egyben jelzi azt is, hogy e járásokban nagyobb területeken vetettek gabonát ismét gabona után. — A szigetvári járásban egyáltalán nem, a sásdi járásban pedig igen kis területen védekeztek csak a futrinka ellen. A cukorrépa szedése lénye­gében befejeződött. A 6041 holdból hétfőn már csak 16 hold volt szedetlen s a mai napig minden bizonnyal ezt is befejezték. Ma már nem jelent gondot a répa elszállí­tása sem, hisz 5563 hold ter­mését már el is szállította a Kaposvári Cukorgyár, a ter­més nyolc százaléka van már csak a megyében. A kívána­tosnál lassúbb ütemben ha­lad a kukoricaszár besilózása, hisz a szükséges silótér még csak 79,5 százalékra van meg­töltve. Ez a munka annál is sürgetőbb, mert az október­ben még oly leveles kukorica­szár most már napról napra veszít tápértékéből. A járások közül az őszi mélyszántási munkában a mo­hácsi járás vezet, ahol a 20 993 holdnak 42 százalékát felszántották. Ennél előbbre csak Mohács város termelő- szövetkezetei vannak, amelyek e nagyon fontos s egyben utolsó őszi munkának 54,1 százalékát már elvégezték. A kukorica betakarításában a legjobb eredményt a siklósi járás termelőszövetkezetei ér­ték el, ahol a háztáji mellett már a közös kukoricának is 62 százalékát betakarították. Ebben a járásban érett be a legkorábban a kukorica s vagontételben Is itt takarítot­ták be eddig a legtöbb ter­mést. Könyvespolcok előtt •Saját erőhői IdőiárásVIentp!» Várható időjárás szerdán estig: párás, ködös, hideg idő, sokfelé ködszitájlás. Gyenge, változó irányú szél. \ hőmér­séklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet mínusz 3 — plusz 2, legmagasabb nappali hő-1 a magtárba mérséklet plusz 3 — plusz 7 fok között. csigarendszert, amely a mag­tárból gépi úton szállítja a gabonát az áztató kádakba. — De a neheze ezután követ­kezett. A kéndioxiddal itatott kukoricát újra csak kézierő­vel kellett továbbítani a szál­lítócsigákbaahonnan felvonó vitte a hengerszék garatjába. A kádak fojtó, köhögtetó gá- ' zai szinte kizsigerelték az embereket. Ma? Erős nyomású vízsu­gár üríti ki a kádakat, és vákuumos szivattyú szállítja tovább az anyagot a hengeres garatba. — Ezen a helyen álltak a deszkákból készült ülepítő csatornák, amelyekből a le­rakodott keményítőt öt em­ber ürítette rendkívül nehéz munkával, de a csatorna ke­zelése is lekötött másik há­rom embert. És mi volt a további sor­rend? Az ülepítőkből kimert keményítő hígítás után cent­rifugákba, majd a szárítógép­re, illetve a kalapácsos da­rálóba került, de közbeeső ürítés, adagolás, zsákokba töl­tés mind-mind fárasztó embe­ri munkát vett igénybe. Ma? Néhány gépkezelőt látni csak a modem vibrá­ciós sziták, a Martensia gép, az önürítős centrifuga, az automata töltő-ürítő mérleg, a keményítő elválasztó sze­parátor, a szalagszárító és egyéb új vagy korszerűsített gépek mellett. Mégis, ha ezeket a szembetűnő válto­zásokat csak számokkal pró­bálnánk illusztrálni, csalóka képet kapnánk. A létszám­alakulással mindenképpen azt, hiszen 1953-ban 81 fizikai dologzót foglalkoztatott a gyár, s ma 58-at. Eszerint csak 23 munkást takarított volna meg a korszerűsítés? A kérdésre Bach János, a gyár igazgatója adott vá­laszt. — Ha csak a létszám alaku­lásával mérnénk le a fejlő­dést, valóban kevés dicseked­ni valónk volna. De ha együtt számoljuk vele a 12 év előtti és a mai teljesítmé­nyünket, mindjárt másként fest a dolog, ötvenháromban mindössze 12 millió 539 ezer foriiit volt az éves terme­j lési értékünk, ma közel hu­szonhat és fél millió. Gyári színvonalra igazában csak a második ötéves tervben 1960- tól 65-ig jutottunk el, de azért addig is tettünk egy és mást az érdekében. Dossziét vesz elő és már sorolja is. — A régi, a tökéletlen konstrukciójú kimosógépek, szivattyúk helyett korszerűb­beket szerkesztettünk sajá1 erőből. Aztán mi alakítottuk át gépi erőre a szárítóberen- j dezés nehéz fizikai munkát igénylő adagolórendszerét it. Péter Lajos, a Pécsi Ag- rária Keményítőgyár főme­chanikusa tulajdonképpen az üzem korszerűsített gyártás­menetét mutatta be, amikor végigvezetett a csarnokon, s közben a múltat idézte egy- egy szembeötlően mai műve­letnél. — Ezen a helyen t’z-tizen- két évvel ezelőtt még mun­kások helyettesítették a gé­pet. Hat lapátoló ember kel­lett ahhoz, hogy a morzsoló­tói a magtárig kerüljön a kukorica. Most az elevátornál, a mor­zsológépnél és a csutaelvá- lasztónál egy-egy lapátos-vil­lás ember ügyködik meglehe­tős kényelemben. Egyikük a szállítószalagot eteti, a másik az ömlő kukoricát tereli a bunkerbe, ahonnan nagy nyo­mású gabonafúvó továbbítja a magtárba. > — Na, ez már könnyítés volt, régen is — mutatja a Száztizenhárom autóbusz Pécs utcáin A közlekedés zavartalan lebonyolítása megköveteli, hogy a 12. AKÖV autó­buszai a lehető legjobb műszaki állapotban fussa­nak ki a garázsokból. A tél közeledtével fokozot­tabban ellenőrzik a kocsi­kat, Az előkészületről Mol­nár István, a személyfor­galom műszaki osztályve­zetője adott tájékoztatást. — Nem mentegetőzés­ként. de sajnálattal kell megállapítani, hogy az al­katrészekkel még mindig baj van. Kevés, nagyon kevés az, amit kapunk, s annak az érkezése is leg­többször bizonytalan. Ál­landó gondot okoz a hen­gerfej. az adagoló, indító­gyertyák. hordrúgók hiá- nya. nem beszélve olyan banális dolgokról, mint a különböző villanyégők hiá­nyáról. Az égők miatt heten­ként 4—5 kocsi áll. A vidéki já ratokhoz és a helyi bu­szokhoz 10 000 égőre volna szükség. — Mivel ellensúlyozzák az alkatrészhiányt? — A kocsiknak olyan ál­talános műszaki állapotban kell lenniök, hogy minél kevesebb eshetősége le­gyen a meghibásodásnak. Ezt sikerült is elérnünk. Az egyesülés óta sikerült meg- szilárdífanunk a munkafe- gvelmet, s kidolgoztuk a leghatásosabb technológiát. Erre példa, hogy míg fu­zionáláskor bár kisebb volt a kocsiállomány és 124 sze­relő a maival egyenértékű gépparkkal dolgozott. 100 kocsiból 45 állt, ma 92 szerelővel 15—16 százalé­kos a kocsiállás. Ezt a százalékot még tovább kí­vánjuk javítani a tél be­álltáig. — A 63—64-es nehéz tél­ben sok zavar volt. Kell-e számítanunk hasonló nehéz­ségekkel? — Olyan mértékben sem­mi esetre sem. A lefagyá­sok ellen megfelelő meny- nyiségben beszerezzük a fagyási gátló petróleumot és a mélydermedésű gáz­olajat. Jó kapcsolatot épí­tettünk ki a Pécsi Köztisz­tasági Vállalat és a Köz­úti Igazgatósággal. Az ál­talunk jelzett lefagyott út­vonalakat azonnal megtisz­títják, illetve homokozzák majd. Kisebb zavar is csak rövid ideig lehet. — Járatszabályozással lesz-e könnyítés? — Az eddiginél jobban besegítenek majd a városi közlekedésbe a beérkező vidéki járatok. Nagyobb kocsikkal látjuk el és az újmecsekaljai végállomásig hosszabbítjuk meg a 27-es vonalát, ezzel tehermente­sítjük az eléggé zsúfolt 10-es, 20-as járatokat. Ezen kívül tovább sűrítjük a 10-es, 20-as járatokat, hi­szen az újonnan átadott többszáz panellakással erő­A Dubovánszky Rudolf főmérnök és Kiss József járműfenntartási osztályvezető által konstruált fogyasztás- és teljesítménymérő is a kocsik jó műszaki állagát segíti. A javított kocsi csak akkor mehet ki. ha százszázalékosan üzembiztos. Kovács Ferenc üzem­mérnök mérést végez a berendezéssel. sen megnőtt az új város­rész lakossága. — Megteszünk minden számbajöhető ésszerű intéz­kedést, de egyben kérjük, hogy az utazóközönség is segítsen törekvésünkben. A jelenlegi buszállományunk számszerűen elegendő a köz­lekedés lebonyolítására és a következőkben még tovább bővül: jövőre például újabb 10 csuklós busz érkezik. — Valamennyi buszba egyszerre hány utas fér? — A városi közlekedésben résztvevő 113 buszba egy­szerre 6600 ember fér el. Télikabátban ennek a há­romnegyede! Biztosíthatjuk azonban, hogy a fennmara­dó egynegyed sem fog le­maradni. Persze az sem lesz baj, ha az idei tél nem lesz olyan zord. Újítások tucatjai következ­nek százezres, milliós érték­ben. Bach János például orszá­gos viszonylatban is elsőként vezette be a keményítőipar­ban a hidro-ciklonok alkal­mazását, ami négy esztendőn át évi háromszázezer forintos népgazdasági eredményt ho­zott. „Csak” azért négy éven át, mert 1961-ben Varjú Ist­ván. a gyár mérnöke tovább módosította a technológiát, ami újabb 100 ezer forinttal gyarapította az újítás gazda­sági értékét. Ugyanabban az évben Péter Lajos főmecha­nikus az áztatókádak üríté­sét gépesítette és ezzel há­rom fizikai dolgozót szaba­dított meg a fáradságos mun­kától. Az újítók sora — Boda Vilmos, Szabó István, Mila- sics Jenő és nagyon sokan mások — járultak hozzá még újításaikkal az üzemfejlesz­téshez. És persze nem szabad ki­hagyni a „központi” segítsé­get, hozzájárulást sem. ame­lyet Bach János így foglalt össze. — A keményHőgyárak ősz- szavonása óta felettesünk, az Országos Szeszipari Vállalat sokat segített. 1963 óta új importgépeket kaptunk Töb­bek között egy svéd gyártmá­nyú modern keményítőelvá­lasztó gépet, egy NDK gyárt­mányú nagy teljesítményű centrifugát. Az előbbivel öt. az utóbbival három dolgozónk szabadult fel a nehéz fizikai munkától. Ezek után ide kívánkoznak a fejlődés számszerű adatai is. — 1960-ban az ötéves terv első évében keményítőterme- lésünk 26 700 mázsa volt, amely ebben az évben már 32 754 mázsára emelkedett. ' 1960-ban összlétszámúnkból az egy főre eső termelési ér­ték egész pontosan 178 790 f o­rint volt, ma pedig 323 066 forint. Dextrin termelésünk az 1960. évi 3901,8 mázsáról 5918 mázsára növekedett az ötéves terv utolsó évére. Sokan, amikor a kémén öl­tőről hallanak, azt hiszik, hogy az Agrária a Pekola*- nak meg a háztartásnak dol­gozik csak. Ez tévedés. A textilipar, az élelmiszer-, az édesipar, de még a gyógy­szeripar sem nélkülözheti a keményítőt. A töltelékáruk, bonbonok, likőrök, szörpök stb. mellett a legfontosabb gyógyszerek, a penicillin tomicin s egy sor más gvógv- szer alapanyagai készülnek keményítőből. Tehát ilyen szempontból sem közömbös a gyári ter­melékenység alakulása S min­dent egybevetve nem l°ki- ’sinvlendő az sem. hogy a tyár munk"«’é*száma . '•«•'. w huszonegy fővel csökkent az elmúlt tizenkét év alatt. — s. gy, —

Next

/
Thumbnails
Contents