Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-09 / 264. szám
im NOVEMBER 9. napló 3 Újabb meglepetéssel szolgált a» építőanyag-ipar nagy öregje Nyereséggel term? cl a bereanendl cementgyár A Beremendi Cement- és Mészmű első - féléves termelési tervét 104 százalékra teljesítette, az önköltség a tervhez viszonyítva 2,2 százalékkal csökkent, ami 769 ezer forint megtakarításnak felel meg. Az öreg gyár tehát újból meglepetéssel szolgált. Tavaly a tervteljesítéssel, idén az üzemi eredmény alakulásával. 1964. első félévében 1 millió 282 ezer forint veszteséggel zártak, az idén ugyan erre az időszakra 804 ezer forint nyereség jutott, s a nyereség a Ifi. negyedévben is javult valamelyest. Mi van a számok mögőlt? Miben rejlik v építőanyag ipar „nagy öregjének" ereje? Besse Sándor, » gyár főmérnöke az Intézkedési tervet mutatja. Esik eső karikára... A nagy fehér lavórban játékosan kergetik egymást a vízgyűrűk. Az egyik lavór már megtelt, a másik is félig van, a mennyezeten hatalmas nedves folt, a parkettán még annál nagyobb, a födémen átszivárgó víz azonban fáradhatatlanul csordogál. A rekamié, a bútorok, egy dunyha, két vánkos már csupa víz, minden összehordva, egymásra rakva a „száraz” sarokban. Olyan a lakás, mintha meneküléshez készülődnének a lakók. Okuk van rá, node hová mehetnének ...? A Garai utca 32-es ház, mely eddig két emeletes volt, s most húzzák rá a harmadikat, a rossz idő beállta óta olyan, mint egy felbolydult méhkas. Az építők leszedték a tetőt, s szétrombolták a kéményeket. A felső szinten lakóknak nem kell kinézniük az ablakon, hogy megtudják: milyen oda kint az idő, elég, ha felnéznek a mennyezetre ... Ha odakint esik, idebent csepeg ... Ha kint hideg van, bent dideregnek. Az építkezés időben megkezdődött ahhoz, hogy az ősz beállta előtt új tető kerüljön az épületre, a műszaki szabályoknak megfelelően a szigetelést is elvégezték: a padlásra betonréteget terítettek, arra szurkos kátrámypapfrt, legfelülre pedig egy sor téglát, egyszóval látszatra minden rend ben van, s most mégis: egy kis eső, s beáznak a meny- nyezetek. A válasz megszokott és már-már magától értetődő: mi is emberek va . gyünk, no meg anyag se \ volt... Az, hogy „emberek vagyunk” ebben az esetben azt jelenti, hogy hanyagul végezték el a szigetelést. Hiába volt a költség, hiába a felhasznált szigetelő, a víz utat talált magának. No és az anyag. „Nem volt vas- '-etongerenda, két hétig vártuk.” így igaz. De akkor miért bontották le a tetőt? A károsult lakókat megnyugtatták: az építőipari vál lalat kijavítja a lakásokat, •neetérfti a kárt, Ez eddig ""»’'■’ben van, node mennyivel egyszerűbb lett volna, ha mindez meg sem történik Az emeletráépítés új lakásokat jelent, örömet. Örömet, mely nagyobb és igazabb lehetne, ha a ha- nvag munka és rossz szerve nem vegyít bele ürömöt .. — A „felülről” kapott tervek mellett évről évre kidolgozzuk saját terveinket is. A kettő között az összefüggés: az egyik azt írja elő, mit kell csinálnunk, a másik a magunké, azt, hogyan. Az 1965. évi intézkedési terv a decemberi határozat szellemében készült. Központi gondolata a takarékosság. — A bázishoz viszonyítva, — mondja Besse Sándor — abszolút összegben fél év alatt 621 ezer forint megtakarítást értünk el... Kis és nagy dolgok együttesen adják ezt az összeget. A gyár állandó gépészeti gondokkal küzd. A berendezések elavultak, gyakori a meghibásodás. A javító-tevékenység éppen ezért sokkal nagyobb súlyt kap, mint más üzemekben. — Az elmúlt éveikben százezreket költöttünk import alkatrészekre. Az idén 620 ezer devizaforintot akarunk megtakarítani azáltal, hogy mindenütt, ahol erre mód van, 'hazai alkatrészeket használunk. — És sikerűi? — Feltétlenül. Figyelmes munkával, hozzáértéssel — Mi okozta az év eddigi legnagyobb problémáját? — Az építőipar a múlt esztendőben súlyos mészhiánnyal küzdött. Ennek enyhítésére az év elején a nagykemencével kezdtünk meszet égetni. Nyolcezer tonna többletmész volt a tervünk. Az árvíz következtében azonban ugrásszerűen megnőtt a cementigény, így vissza kellett állítani a kemencét. Ez jelentős időveszteséggel járt, s még ma is érezteti hatását. A mészégetés megviselte a kemencét, s ennek következtében 1000 tonna klinkerrel adósak maradtunk ... A műszaki jegyzőkönyvekben az áll, hogy a mészégetés megviselte a füstcsappantyúkat s a kemencék mellett dolgozó munkásoknál ez több tonna „megfutott” szén formájában jelentkezik. A tervlemaradást a tervmódosítások kiigazítják, a kéményeken át elszálló szénpor értéke azonban ezreseket tesz ki. Figyelmes munkával, hozzáértéssel csökkenteni lehet a kárt. Javításra nincs lehetőség, ahhoz le kellene állni... Minden az embereken múlik. — Milyen műszaki intézkedések történtek a takarékosság érdekében? — Rendszeresítettük a malomdiagrammot. Lényege: rendszeres időközökben mintát veszünk az őrleményből, s a szemcse-alakulást grafikonon ábrázoljuk. A műszaki előírások azt követelik, hogy az egy négyzetcentiméter nagy ságú, 490 lyukú ellenőrző szitán az őrlemény 90 százaléka átjusson. A malomnak addig kell forognia, míg a köret nem válik ilyen önöm*ágúvá. A malom több kamrából áll. A különböző őrlőkamrákból vett minták adatai alapján készült grafikonról azonnal leolvasható, ha valamelyik kamra „gyengébben” végzi munkáját. A gyors beavatkozás jelentős termelékenységnövekedést és villamosener gia-megtakarítást eredményez, mert a hiba elhárítása után a malom kevesebb fordulattal éri el a megfelelő finomságú őrleményt... Ne csak kampány legyen A takarékossággal kapcsolatos tervek kidolgozásába sok embert bevontak és kivétel nélkül mindenkivel ismertették azt. Schmidt József párttitkár javaslatára társadalmi ellenőrökből álló bizottság is alakult, mely a munkafegyelmet és az anyaggal való gazdálkodást ellenőrzi. — Azt szeretnénk elérni, hogy,az ésszerűség és takarékosság ne csak kampány legyen — mondja, s az eddigi eredmények bizonysága szerint ez sikerült is. A munka dicsérete címmel képzőművészeti kiállítás nyílt vasárnap délben a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai kiállító termében, a Képcsarnok Vállalat rendezésében. Várkonyi Sándor, a vállalat kiállításrendezőjének bevezető szavai után dr. Rugási Endre, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára nyitotta meg a kiállítást. A megnyitó után Bolgár Kálmán műtörténész ismertette a kiállítás anyagát és tárlatvezetésen mutatta be mintegy 40 magyar festőművész kiállított képeit. A képen dr. Rugási Endre elvtárs megnyitja a kiállítást. Ha az ember brill rekedi a galeriken „SZÄJHERFLIS” Pistivel köszönő viszonyban vagyunk ... Ismeretségünk vi szonylag újkeletű, de a kölcsönös bizalom folytán a régi barátságok illúzióját kelti. Igazság szerint a bizalmat Pisti előlegezte... Áprilisi, de az is lehet, hogy májusi este volt. Az tény, hogy Ujmecsekalja összes terein, füves és nem füves térségein üvöltöttek a városrész gyermekei, kergetőztek, fütyültek, táskarádiót bőgettek, és amit csak lehetett. A padokat és a környező miniatűr kis parkokat főleg kamaszok foglalták el, de akadt közöttük néhány hatéves is. Fiúk és lányok, kicsinyek és kamaszok együtt keveregtek. Nekiszabadult, őszinte anarchia látszatát keltette a dolog, de bizonyos rend azért mégis volt. Egy-egy padot és környékét általában különálló gyerekfalka, kis törzs vagy klikk birtokolt, és a kisajátított területet háborúk árán is igyekezett megvédeni. Pisti előttem imbolygóit a járdán, és furcsa, dallammentes hangzásokat csalt elő szájharmonikájából. Egy darabig lépkedett előttem, aztán hirtelen megfordult és szétvetctt lábakkal megállt a járda közepén. Szájherflijét a tenyerébe csapkodta, aztán hozzám fordult; Ötperces interjú Milyen volt a gyü? Beszélgetés limon Bélával, a pécsi gazdaság főkertészével Baranya egyik legnagyobb gyümölcs- termelő gazdaságában, a Pécsi Állami Gazdaságban ma már 850 katasztrális holdon termelnek korszerű nagyüzemi módszerekkel különböző gyümölcsféleségeket. A napokban fejeződött be a téli alma szedése s ezzel újra lezárult egy gyümölcsszezon a gazdaságban. Timon Béla főkertésszel az idei gyümölcstermés mérlegéről beszélgettünk. I — Milyen volt az idei gyümölcstermés? — Gyenge volt. De azt is mondhatnám, hogy a várakozásnak megfelelően alakult. Gyümölcsöseink sorsa még tavasszal megpecsételődött, amikor a virágzás időszakában azok a nagy lehűlések voltak. A hideg, esős időben a rovarok sem tudták elvégezni beporzó funkciójukat. Sajnos, fő termékünkből, az I őszibarackból ért a legérzékenyebb vesz- ________teség bennünket. Az ő szibarack-termésünk igen-igen gyenge volt, még a tavasszal vártnál is kevesebb. A termés zöme lehullott. Már valamivel jobb termést adott az alma, melynek szedése most fejeződött be. Ennél a gyümölcsnél jó közepes termésről beszélhetünk annál is inkább, mert almásunk még fiatal. A József majori almásterületnek még csak egy- harmada fordult teljes termőre. Rekord- terméssel fizetett viszont a szilva, és várakozáson felül sikerült a szőlő is, s ez talán kissé helyre billenti az ágazatot ért bevételi veszteségeket. — Hogy alakul a gazdaság pénzügyi és export-terve gyümölcsfélékből? — Végső számokról még nem számolhatok be. őszibarackból óriási pénz ügyi kiesésünk volt, s exporttervünket sem tudtuk teljesíteni. Nem ez a helyzet az almánál. Igaz, hogy a tervezett 70 vagon helyett csak 50 vagon termést szüreteltünk le, de a gyümölcs, szaknyelven szólva darabosabb volt, minősége pedig kifogástalan. Ez azt is jelzi, hogy almatermésünknek 95 százalékát fogadták el exportra, ennek felét már el is szállították Csehszlovákiába, az NDK- ba és Nyugat-Német- országba. Árbevételünket itt javította a jobb minőségért kapott magasabb ár. Jelentős többletbevételünk volt szilvából, melynek zömét ugyan csak exportáltuk fogyasztási gyümölcsként Csehszlovákiába és Nyugat-Né- metorszásba. A tervezett 350 ezer forinttal szemben kerek 1 millió forint bevételt értünk el a magvaváló szilvából s elmondhatjuk, hogy a Besztercei kék faita nálunk igen jól bevált. Szőlőből ezen a héten feleződik még csak be a szüret. A várt 30 mázsa helyett 35—40 mázsás termést szedünk le holdanként. — Milyen eredményt hozott a gyümölcsosztályozás és -csomagolás automatizálása? — Gazdaságunkban 1964-ben félmillió forintos költséggel épült fel egy új manipuláló üzem, mely- lyel a cél az volt, hogy a lassú és sok kézi munkaerőt igénylő válogatási, osztályozási munkát gépekkel helyettesítsük. Az idén helyeztük üzembe az új manipuláló gépsort, de mivel ez az év csak próbaüzemelési év volt, nyugodtan elmondhatom, hogy sajnos a gépsor nem kíméli az árut, töri a gyümölcsöt és rontja a minőségét. Célunk e hibák kijavítása, a manipuláló üzem tökéletesítése annál is inkább, mert évről évre nagyobb gvümölcsterü- leteink fordulnak termőre s kézi erővel mind kevésbé bírjuk a szedést, válogatást, csomagolást. *—i Rné — __ Uram, nincs véletlenül e gy szövegmentes cigarettája? — Van, uram — válaszol tam a stílusában —, de nem közölné velem előzőleg, hogy mi az a „szövegmentes”? Átvette a cigarettát, megnyomkodta, rágyújtott, kiöblítette a száját a könnyű füsttel, aztán rám emelte a tekintetét. — A felnőttek között elterjedt egy olyan nézet, hogy a tízéves kisfiúknak nem feltétlenül kell dohányozni... Én történetesen tízéves vagyok. — Rendben — mondtam és magára hagytam. Néhány nap múlva újra találkoztunk. A jelenet idege- sítően hasonlított első találkozásunkra. Szétvetett lábakkal állt a járdán, tenyerébe csapkodta az átnedvesedett herflit, s amikor közvetlenül eléje értem, megszólalt: — Kivételesen egy szál gyufát szeretnék kérni. — Parancsoljon ;.. — Kösz ... Maga édesapám ... Bocs ... Uram, ön bizonyára azt hiszi, nagy dohányos vagyok. Ez persze tévedés. Csak nagy ritkán gyúj tok rá, amikor elkenődök. Egyébként csak öblögetek a füsttel, de nem szívom le. — Rendben — mondtam és otthagytam. A találkozások megismétlődtek, és csakhamar meg tudtam, hogy fiatal, szájherf- lis barátomat Pistinek hívják, pár hete költöztek az új városrészbe, anyja, apja dol- gozik, barátai itt még nincsenek, és az életben az a „legrohadtabb” dolog, hogy az ember kívül reked a galeriken, — Ha lenne egy rohadt ud var, másként nézne ki az ügy — sóhajtozott. Nehezen értettem meg a bánatát, de fokozatosan kialakult bennem egy sajátságos kép. Régi lakásukhoz udvar tartozott, ahol kétségbevonhatatlan joga volt a játékhoz, mindenhez. Az új városrész házai között valóságos „prérik” vannak, de a korábban letelepedett legénykék már mindent kisajátítottak. Pisti itt nem tudta bebizonyítani, hogy a „préri” melyik sarka tartozik a lakásukhoz, a padok körül kitört a háború. Verekedés, ordítozás, fenyegetőzés. Pisti így aztán lakásuktól több utcánylra elkóborolt, felfedező utakat tett, szerencsét próbált... Szülei nem sokat törődtek vele, mivel több műszakban dolgoztak, s néha még egymással sem találkoztak, nemhogy Pistivel. A szülők egyébként a többiekkel sem törődtek túlzottan sokat... Már tudniillik azokkal, akiket egyáltalán leengedtek az utcára. — Végül is mit szeretnél — tettem fel a gyanakvó kérdést Pistinek — galerihez tartozni vagy udvaros házban lakni? — A galeri lenne jó, de ha az nem megy, megelégednék egy udvaros házzal is. PISTIVEL KÖZÖLTEM. hogy megvizsgálom az ügyét, s ha lehet, tárgyalok az érdekében. Tárgyaltam. Pisti újra előttem állt a járdán, és idegesen tenyerébe csapkodta a szájherflijét. — A galerikhez sajnos nem sikerült összeköttetést szereznem ... — Sejtettem — mondta rezignáltam — Viszont sikerült beszélnem egy építészmérnökkel, akinek a tervei, alapján itt elég sok házat építettek, és egy városrendező mérnökkel is, aki lényegében meghatározta, hogy hol, mekkora terek lesznek és egyebek. Dénesi Ödön városrendező mérnök azt mondta, hogy megérti a helyzetedet, de világviszonylatban a szabadon álló beépítést alkalmazzák. Ez kitűnő dolog, mert a házak kis parkokban állnak, a falakat, ablakokat körben éri a napfény. Ha kerítéseket emelnének, elcsúfítanák vele az egész városrészt, nem beszélve arról, hogy borzasztó sokba kerülne; A helyzeten játszóterekkel,-jónf közvilágítással, a szülői gondosság, és nevelés fokozásával lehetne javítani. — És az építész? — A keretes beépítés, melynek eredményeként a házakhoz udvarok tartoznak, Tillay Ernő építészmérnök szerint is a múlté. A szabadon álló beépítési rendszer óriási előnye, hogy még a földszinti lakások ablakán Is besüt a nap. Elvileg nem is adódhatnának ilyen problémák, hiszen minden háromezer lakáshoz tartozni kell iskolának, óvodának, napközinek, játszótereknek. A házak között Is bőven adódik térség a gyermekek részére, hiszen elvileg a forgalmi utak, gyűjtőutak után, közvetlenül a házak között, lakóutak vannak, melyeken járművekkel már nem volna szabad közlekedni. Persze a házak közé garázsokat építettek és befellegzett a lakóutak- nak és a jó levegőnek is. Az építészmérnök szerint a galeriket nem feloszlatni kellene, hanem irányítani. Különböző korosztály szerint csoportosítani lehetne egy-egy játszótéren a gyerekeket, és egy idősebb hölgy felügyelete mellett kitűnően elszórakozhatnának. A játszótereket jelképes kerítésekkel, például élősövénnyel körül is lehetne venni, és akkor mindenki tudná, hogy hová tartozik, és a szülők is tudnák, hol keressék a gyermekeiket. Mindezt persze társadalmi munkában kellene megvalósítani, mivel járulékos beruházásokra nincs pénz. És azt is mondta az építész- mérnök, hogy igazi gond csak azokkal a gyermekekkel van, akikkel nem törődnek a szüleik. — Jő... És mikor lesznek ilyen sövényes játszóterek? — Hát, majd ha a Hazafias Népfront, a Nőtanács és más szervek összefognak, megszervezik a társadalmi munkát... — Príma .;. Addigra én már rég pilóta leszek — mondta Pisti és egykedvűen belefújt szájherflijébe. Bertha Bulcsa A munka dicsérete
