Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
T995. NOVEMBER 6. F napló 3 Á Széntröszt teljesíti beruházási programját Háromszázmillió forint építkezésekre és gépek vásárlására Dél-dunántúli festők kiállítása Eszéken Á Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli területi szervezete a jövőben nemcsak idehaza, hanem külföldön is bemutatja tagjainak alkotásait. Egyezséget kötöttek ugyanis az illetékes jugoszláv szervekkel, hogy 1966-ban kiállítást rendeznek Eszéken, A Török-presszó ma nyílik meg a Dózsa György út 42. ala" Mohácson. Ha még láttak meghitt, szép kis kávézót ... Különben tessék csak idefigyelni! A boltívek fehérek. Mellmagasságban stilizált török minták, alatta faburkolat, ízlésesen elhelyezett eredeti török füstölők, tálak, vázak cizellált sárgarézből. A Vendéglátó Vállalat szakemberei heteken át kerestek, kutattak korabeli bútorok után. Szinte lehetetlen ötlet. És sikerült. Intarziás karosszékek, asztalok, székek, gyöngyház-mintákkal, és plüss-huzatú puffok. Tetszik tudni mi az a „dzsezvay”? A felszolgálók most tanulják a helyes kiejtését. Nem más ez, mint egy vörösréz ibrik, kis nyelvecs- kével. A dzsezvay-ben főzik a törökös kávét, — azaz, benne marad a zacc is — és a kedves vendég a dzsezvay-ekből öntögeti magának kis poharakba a kávét. Természetesen ezenkívül van még itt krémkávé is Aztán Ali-fej nevű marcipános sütemény, köntösalma, kávé-parfé, gesztenyekészítmény, Zulejka és Leila- szelet. És rövid ital. És mi van még? A főpincér Nagy Tibor — akit már mohács- szerte „Szulejmán Tibornak” kereszteltek el, már felpróbálta az égővörös soencer-ka- bátot, amelyhez fekete, selyem-csíkkal ellátott nadrád és fehér ing jár. A Mohács városi Tanács biztosította ezt a helyiséget a Vendéglátóipari Vállalatnak. Széo gesztus volt tőlük. A Vállalat aztán helyrehozta a korábban raktárnak használt, vizes, nyirkos, omladozó falú termet és mellékhelyiségeit A megye legszebb presszójává avatták. Költségek: félmillió forint. Megérte. Közbevetőleg: a korabeli — háromszáz éves — bútorok ára felújítási költségekkel egyetemben, csupán 4”’ -zer forint volt. Akik nagyon sokat fáradoztak: Hartay Jenő nyugd'jas építészmérnök, a Vendéglátóvállalat félállásos műA Mecseki Szénbányászati Tröszt 1965-ben 315 millió forintot kapott beruházási és felújítási célokra. 215 milliót építésre, 86 milliót gépek vásárlására, 14 milliót pedig kisebb felújításokra használnak szaki ellenőre, aztán a mohácsi Vadász József, öry József díszítőfestők és a címfestő Lőwinger Jenő, és persze a vállalat üzemeltetési osztályának vezetője, Göttlinger Lajos. A Vendéglátóipari Vállalat üzlethálózatának együk legszebb gyöngyszemét ma nyitják meg Mohács lakossága számára. — Ismerik egymást egyáltalán a brigádtagok? A kérdés szokatlan egy négyszeres szocialista brigádra vonatkoztatva, de Pöppl Gáspár brigádvezető nem lepődik meg: — Kilencven százalékban. A régebbiek. De ha valakit felvesznek például a Szabadság úti építkezésre, az csak a brigédértekezleten találkozik a többiekkel. — Hány munkahelyen dolgozik a brigád? — Általában tíz-tizenket- tőn. A Pöppl-brigád 90 fős létszámával az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat legnagyobb brigádja. Negyvenhét kőműves, negyven- három segédmunkás. Huszonnyolc nő, hatvankét férfi. 1961-ben nyerték el először a szocialista címet. — Nehogy azt higgye, kisebb létszám mellett kevesebb a gond. Néhány évvel ezelőtt 40—50 fős volt a brigád, akkor mindent magam akartam intézni. Ma már minden munkahelyen van egy olyan csoportvezető-féle, aki összetartja az embereket. — Nem lenne célszerűbb, ha a külön munkahelyeken dolgozók külön brigádokat alakítanának? — Először mi is ezt gondoltuk, Azóta többszörösen fél. A pécsújhegyi szénelőkészítőmű bővítése, valamint az István-aknai, Kossuth-aknai és zobáki bővítések illetve felújítások kiemelt beruházásként szerepelnek, és megvalósításukra különös gondot fordítottak. A termelés érdekében A pécsújhegyj beruházás a ciklonmosó szerelésének és az épületgépészeti munkák teljes befejezését célozza. A munkák befejezése után a bevezetésre kerülő korszerűbb technológia azonos szénmcny- nyiségbői nagyobb mennyiség kokszolását teszi lehetővé. A beruházás múlt évről nyúlott át. az idén 13 millió 600 ezer forintot terveztek, s ebből már több mint 12 milliót fel is használtak, ami 90 százalékos teljesítésnek felel meg. A második félévben megkezdődött a szénelőkészítőmű villamos rekonstrukciója is. A beruházás áthúzódik 1966 első félévére, az üzemmenetet azon ban nem gátolja, így a szénmosó tervteljesítése biztosítottnak látszik. A ciklonmosó garanciális teljesítménypróbája sikeres volt. Az előállított kokszolható szén hamutartalma mindössze 12 százalékos volt. Az István-aknai munkálatok közül különös figyelmet érdemel Béke-akna II. és IV. szinti bővítése, valamint Sza- bolcs-légakna befejezése. 150 ezer tonnával több szén évente összegszerűen a legnagyobb a zobáki beruházás. 1965-ben 116 millió 500 ezer forintot fordítanak az üzem fejlesztésére. Az I. és II. szinten folytatódik a feltárás, a III. szinten pedig megkezdték a feltárás előkészítését. A külszínen komplettírozási munkák folynak. A munkálatokat némileg fékezi a légakna helyreállításának nem kielégítő üteme, továbbá a szállítóakna mélyítésének elmaradása. Az idei beruházási tervek teljesítése évente mintegy 150 ezer tonna többlcfszén termelését teszi lehetővé. A Minisztertanács által kiemelt beruházásnak minősíbebizonyosodott, hogy ez az ésszerűbb. Minden szempontból ez. — Jobban megtaláljuk számításunkat — s a vállalat is —, mintha 20—30 fős csoportokban „önállóan” vegetálnánk. Van olyan szemlélet egyes munkavezetőknél: „Igaz, hogy a 20 kőművesemnek nem tudok munkát adni, de nem mondok le egyről sem, mert később, ha több lesz a munka, nem találok másikat helyette.” Ilyesmi nálunk nincs. Ha valamelyik munkahelyen szállítóeszköz-, anyaghiány miatt vagy gépmeghibásodás következtében kevés a munka, rögtön át lehet csoportosítani az Időlegesen feleslegessé vált munkaerőt. így könnyebb a szervezés, jobb a munkaidő-kihasználás. A dolgozók egymást ösztönzik, ha szükséges, tempósabb munkára, hiszen a brigádelszámolás elve alapján közösen elért teljesítményük után kapják a bért — személyi órabérük szerint. A besorolás pedig megváltoztatható: a csoportvezetőkkel együtt a végzett munka alapján döntünk erről. — Az emberek látják, hogy előnyösebb a közös elszámolás — kapcsolódik a beszélgetésbe Fritsch János kőműves csoportvezető —, így kevésbé vannak kitéve az állásidő, rosszabbul fi» tett építkezések, illetve korszerűsítések teljesítése 71 százalékos. ami rendkívül jó eredménynek mondható. Jelentősebb lemaradás tapasztalható a 15 millió forinton aluli, nem közvetlenül a termeléssel kapcsolatos beruházások terén, mely az összteljesítményt kissé lerontja. — Mindezek ellenére év végére a beruházási terv 97—98 százalékos teljesítése várható. Mi lesz 1966-ban? A beruházási osztály az Idei tervek mellett már az 1966-os program előkészítését is el- j kezdte. Előreláthatólag 229 í millió forint értékű beruhá-1 zást kap a tröszt. Gondot > okoz, hogy Zobák kivételével l még egyetlen beruházási prog- < ram sem készült el, ami a ki- { vitelezési tervek, kivitelezési > kapacitások lekötését, gép- ’ megrendőléseket is lehetetlenné teszi. A jövő évi beruhá- ■; zások zömét Zobák mellett S az István-aknai koncentráció, > a Kossuth-bányai koncentrá- > ció, illetve a bányaipari tech-) nikum megépítésére fordít-! ják. Képzőoiövtat? kititís nyl ik Pécsett A Képzőművészeti Alap í Képcsarnokai november 7-én, > vasárnap déli tizenkét órakor S a Janus Pannonius Múzeum ? Káptalan utca 2. szám alatti! kiállítóhelyiségében A munka > dicsérete címmel képzőművé- > szeti kiállítást rendez. Meg-' nyitó beszédet mond dr. Ru-. gási Endre, a városi pártbi-; zottság titkára. A kiállítás anyagát Bolgár Kálmán mű- 5 vészettörténész mutatja be. j Az országos jellegű tárlaton ; mintegy negyven festőművész íélszáz művét mutatják be, ! amelyek a mai életet ábrá- zolják. Kiállítják Áron Nagy Lajos. Bér Rudolf, Czene Bé- \ la, Ék Sándor, Kokas Ignác, Szurcsik János, Tallós Ilona, Tamás Ervin és még számos ! neves művész munkáit. \ A kiállítás november 13-ig tekinthető meg a szokásos múzeumi nyitvatartás idején. tett munka keresetcsökkentő hatásának. — Mennyi a brigád átlagórabére? — 7,30 — válaszol Pöppl i Gáspár. — Ebbon nők. fér- i fiák, szakmunkások, segéd- { munkások benne vannak. > — És hogyan lehet ősz- i szefogni a brigádot munka- < idő után? — Az biztos, hogy nem ? könnyen. A dolgozók túl- > nyomó többsége nem is Pé- > esett lakik. Legtöbbjük i Lánycsókról és Mecsekná- l dasdról jár be a vállalat 1 gépkocsiján. Azért mindig ; megoldjuk valahogy. A ko- > rábbi években a lánycsókiak í községükben hallgathatták a munkásakadémia előadásait, j Nőnap alkalmából a brigád > külön is összejött egy kis ünnepségre, megajándékoz- tűk a brigád nőtagjait. Minden évben vállalunk bizonyos számú frissen szaba- ; dúlt szakmunkást, bevezetjük őket a gyakorlatba. Valamennyi kőművesünk részt- ' vesz szakmai továbbképző tanfolyamokon, hárman technikumba járnak. S itt vannak azok, akik bár nincs szakmunkás képesítésük, kiemelkedő kőműves-teljesít- ményt nyújtanak: Steinba- S eher József, Magyarosi Jó- I zsef és Lorenz János. ök már nálunk tanulták a szak- i mát. > KériiTörök-presszó 300 éves berendezés — „Szulejmán libor** Dzsezvay és Leila Negyvenhét kőműves Nem puszta címszói A kérdés körülbelül így hangzik: vajon a kultúrára, közelebbről a népművelésre fordított súlyos pénzek egyenes arányban állnak-e a népművelés terén tapasztalható eredményekkel, tehát megéri-e, megfelelő és korszerű szisztémákkal dolgozunk-e a nép művelésben, egyáltalán: van-e létjogosultsága a népművelés eddigi rendszerének? Nehéz kérdések. Többféleképpen lehet válaszolni: mindent óvatosan megkerülve, taktikusan, azután bizonyos számok mögé húzódva, megelégedve a jelentések adok-kapok belső, sokszor csodálatosan precíz egyensúlyával, s végül; felmérve mindennek a súlyát és jelentőségét. Népművelésről vitatkozni, ezekben a kérdésekben csalhatatlannak látszó kijelentéseket tenni, ez mostanában divatos. A tétel körülbelül ez. Egyfelől van az ember, belső igényeivel, ösztönös tartózkodásaival, másfelől van a város, vagy a község kulturális élete, elképzelésekkel, típusprogramokkal, s valami alapvetően nemes szándékkal. A nemes szándékhoz természetesen anyagi erők is párosulnak. Példának megnéztem Be- remendet. Népművelési szem pontból azt mondják: nem a maximum, de nem is a minimum. Több mint háromezer lakosa van. s bizonyos kezdeti vonásokból megállapítható, hogy viszonyainkat tekintve körülbelül ilyen a jövő faluja. A művelődési otthon csak egy része a népművelésnek, de kiindulópont. Évi költség- vetése 176 ezer forint. Ez nagyon sóiénak látszik, de új objektumról lévén szó, a berendezést még ki kell egészíteni. A „normális” költségvetés körülbelül 120 ezer forint, ez a kővetkező forrásokból ered: Cementgyár 10 000 forint, helyi termelőszövetkezet 10 000 forint, községi tanács 25 000 forint, rendezvények, tag- és bérleti díjak 15 000 forint, az SZMT pedig, lévén szak- szervezeti művelődési otthon: évi 60 000 forintot ad, illetve a mindenkori helyi költségvetés százszázalékát. * A párbeszéd résztvevői: Sebők István, a községi pártszervezet titkára és Leich Károly, a művelődési otthon gazdasági vezetője. Az első kérdés gazdasági jellegű: — Ha ön adná a pénzt erre a célra és személy szerint felelősséggel tartozna, akkor véleménye szerint mennyi pénzre volna szük- ség? — Körülbelül százezer forintra, de ebből hatvanezer forint a munkabér. A rendelet szerint ugyan a költségvetésnek csak a 21 százalékát lehet munkabér ci- mén felhasználni, de hát akkor bezárhatnánk a művelődési házat. — Elképzelhető, hogy ha egyik vagy másik szakkör, vagy művészeti csoport nem működik megfelelően, akkor megszüntetik, s a pénzt egy jól működő szakkör fejlesztésére fordítják? — Igen. Célunk, hogy ne sok szakkörünk és művészeti csoportunk legyen, hanem jó szakköreink és jó együtteseink. A következő kérdésekre Sebők István válaszol: — Véleménye szerint milyen szerepet tölt be a művelődési otthon a község életében? — Az emberek idejönnek és megtalálják a helyüket. — Lehet azt mondani, hogy egyre többen jönnek? — Ez más. Az emberei nem önmaguktól jönnek, ennek meg kell találni a módját. Egyébként Beremenden nem lehet panasz az emberekre, a tsz-ben jó a fegve- ! lem, nem nyúlnak a köztulajdonhoz, biztonságérzetük van. Általános műveltségük is jó. Nem mondok ; mást: rádió szempontjából a vezetékes rádiókat is be- leszámítva, a községben csa- ! ládonként 1,2 a készülékátlag. Minden nyolcadik la- kosra jut egy tv-készülék. Augusztusban például 26 000 ;! példányban fogyott el a sajtó Beremenden ... — Véleménye szerint a í községben a népművelésre j szánt összegek magasabb { szinten gyümölcsöznek? í — Gyümölcsöznek-e? Igen. > Esetleg céltudatosabban kel- s lene felhasználni a rendez- j vényeket. Mondhatom, hogy a művelődési otthon a köz- ség közéleti központja. ; kezdve attól, hogy itt rendezzük meg a különféle tanácskozásainkat, egészen a tanfolyamokig. Volt a télen egy szabás-varrás tanfolyam, sok olyan asszonnyal is ta- iái koztam akkor a művelő- ; dési házban, akik az utóbbi húsz év alatt úgyszólván ki sem mozdultak otthonról... * L ehetséges, hogy Bere- < mend nem tipikus ? eset, de a fő probléma viszont > mindenütt, vagy a legtöbb 5 helyen azonos: az embereket i egyre nehezebb a népmű- ! velés körébe bevonni, és ez í a körülmény újra és újra S időszerűvé teszi a népműve- j lés korszerűségi problémáit. Egy biztos: a jelenleg köve- ( tett módszerek egyre avul- ' tabbak, és hiba volna rajt j ülni a korrábbi, egyszerű i sikereken. Beremenden azt ! mondják: a művelődési ott- ( hon leglátogatottabb helyi- \ sége a tv-szoba. Könnyű vol- / na, s igazságtalan egy fölé- > nyes gesztussal mindent rá- j kenni a televízióra. Ez így i nagyon könnyű és kissé fe- > lelőtlen is. A televízió tu- i lajdonképpen csak egy moz- S zanat a civilizáció lépcső- ; jén. Az igazság az, hogv j ezek a mozzanatok állan- > dóan szaporodnak. egyre több és több mozzanat von- > ja el az embereket (saját \ könyvek, baráti összeiövete- j lek, tanulmányok, séták, ut? j zások, egyszerűen a szabad- > idő öröme) a hagyományé- > san értelmezett népművelés- } tői. A népet művelni nem ( puszta címszó a költségve- j tésbem. Mind nehezebb és í bonyolultabb feladat: mére- > teiben, apparátusában való- S szinüleg kisebb, lényegét te- , kintve viszont magasabb szintű, mint eddig volt. A" emberek döntő többse''’1 nem a diafilm kezelésére , meg olvasni, meg öltözn’ j kell tanítani, Itt közben el- j múlt húsz kultúrforralami > év, és a népművelés minden > eddigi húsz éves eredményé' ! s értelmét tagadnánk me» ! ha a korábbi szellemi-módszertani körülmények között ( akarjuk a néoművelést foly- í tatni. Az ember egyéni bol- í dogulása, tervei, törekvései, > egyéni műveltsége, rádiója. | könyvei, televíziója; ezek s mind megnehezítik a nép- i művelést. Az ember ezért j vagy azért az év háromszáz- S hatvanöt napjából legalább i kétszázszor szívesebben crtt- > hon marad. Csak akkor moz j dúl ki, ha az otthoninál í vonzóbbat, frissítőbbet, ér- j telmesebben kínálnak neki. > Ez a népművelés kulcsa. A ? nép műveléséről van szó: a j szórakozástól a tudományig. ] a kultúrált mozgástól égé- ! szén az ideológiáig bezáró- ; lag. A népművelés olyan > valami, amihez lépésről lé- \ pésre állandóan hozzá kell í tenni valami pluszt, hogy > értékelhető vagy használtig- j tó legyen. Beremond esek } egy példa erre Nem csupán J pozitív és nem ■'«'•pán , gatív. Egy példa. / Á
