Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-04 / 260. szám
BIS NOVEMBER 4. napló 5 Egy bányász művelődési házban Nyáron lett kész a felújítás, a látvány a következő: egy vadonatúj, ízléses, modem, mondhatni nagyvonalú művelődési ház. A DGT 1938- ban alakította át kultúrház- nak ezt az épületet Vasason, s mo6t, 1965-ben szinte teljesen újjávarázsolták. Két klubszoba, tágasak, szépek, üvegajtósak, modem, kényelmes fotelokkal tele, a falakon sok és jó kép. A presszó szintén tágas klubszoba, csak ott, feketét is főznek. A nagyteremben korszerű színpad, rejtett neonvilágítás. Színes kárpitok, fekete vasak, világos fa mindenütt — Szép a kultúrház — mondom Kistamás Gyulának, az igazgatónak, aki elégedetten bólint. — Az emberekre nagy hatással volt — mondja —. Vagy háromnegyed évig húzódtak a munkák, már aggodalmaskodtak. De mikor a házi átadási ünnepségen bejöttek, nagyon meg voltak elégedve. A komlói tervezők készítették a terveket, s a munkát is maga a tröszt végezte. Két freskó is díszíti az előcsarnokot, Torbó Gyula készítette őket. Biliárd és ifjúsági klub Az új kultúrház — hiszen gyakorlatilag az — szellemében is megújulni készül. „Klubosítás” — ez a szakkifejezés fedi a tervek lényegét. Eddig nemigen volt lehetőség szép, kényelmes, tágas termekben összehozni az embereket, beszélgetésre, vitára, előadásra, rendszeres és baráti alkalmakra. Most a következőket tervezik: a két szakköri szobában működik egyelőre a foto- és a technikai szakkör, de mindkettőt úgy rendezték be, hogy például egy ezermester szakkör i£ remekül otthonra találhat ugyanott. A két klubteremben pedig először is a fiatalok kapnak helyet. Szervezett, tagsági igazolvánnyal ellátott fiatalokból ifjúsági klub alakult, saját vezetőséget választott, tervet készített. Szombati zenés-táncos estek mellett komoly, kötött klubfoglalkozások lesznek, előadásokkal, vitákkal, filmvetítésekkel. Nagyon sokat remélnek ettől a klubtól, a fiatalok viselkedése, gondolkodásmódja, műveltsége, érdeklődési köre szempontjából egyaránt. Az „öregek” pedig biliárdklubot alakítanak. Vasason nagy hagyományai vannak a biliárdnak. Felelevenítik ezt a hagyományt, ismét összejönnek az emberek, s ennek kapcsán számtalan kérdés megj vitatására, közös foglalkozásra lesz majd lehetőség. — Csak az asztalokat kellene megjavítani — mondja aggodalmasan az igazgató — nem tudja véletlenül, hol javítanak a megyében biliárdasztalt? Előadássorozatok, zenekarok Tizenhét előadásból álló, vegyes témájú előadássorozat indult az „új kultúrházban”. A fiatal zenebarátok köre tagjainak pedig egy tízelőadásos sorozat kezdődött, néhány fontosabb zenei kérdéssel a központban. Ez később zenetörténeti áttekintéssé fejlődik majd, és a zenei alapműveltség növelését szolgálva igazi klubbá alakul. Lesz filmklub is, már biztos, mégpedig nagyon komoly filmklub. — A film jegyzék, amit a TIT-től kaptunk, nagyon csábító volt, máris nagy az érdeklődés. Valószínűleg az is jól egybevág, hogy a helyi moziban szerdán van a szünnap. Esztétikai előadásokkal, tagsági igazolvánnyal, egyszóval igazi filmklubként működik majd. A kultúrházban folyik az üzemi dolgozók ideológiai oktatása, a szakszervezeti politikai iskola, a dolgozók általános iskolájának korrepetálása. Felajánlották az utóbbinak, hogy filmeket is vetítenek a jobb szemléltetés érdekében. Működik német nyelv- tanfolyam gyerekeknek, orosz társalgási tanfolyam felsőtagozatos iskolásoknak. A könyvtár nagy hatósugarú és igen jól működik. Kb. 500 rendszeres olvasója, közel 3000 kötet könyve van, rendszeres könyvvásárokat is rendez, és a könyvtáron keresztül mindenki megrendelheti azt a könyvet, amit meg akar vásárolni, bármikor. Egy fiatal fúvószenekar működik a művelődési házban, amely még most van igazán kibontakozóban és egy szalon- zenekar, amely viszont már számos eredménnyel dicsekedhet. Sok helyen szerepel, igényes műveket játszik, és rendezvények, ünnepségek alkalmával a legfőbb támasz, A most alakult gitáros zenekart az ifjúsági klub leendő vezetője, akj különben zeneoktató, segíti majd, mert a művelődési háznak minél hamarabb saját tánczenekarra is szüksége van. Ilyenformán akkor teljesen „önellátó” lesz, legalább is zenei téren. Az egyik legnagyobb terv pedig: össze akarják gyűjteni a helyi munkásmozgalom, munkásélet és bányászmesterség emlékeit, s valami kis há- zimúzeum-félét berendezni ezekből. Már megkérték rá a lakosságot, a vezetőket, s a sok régi tárgyi emlék, írásos dokumentum (mint például régi periratók, igazolványok, számlák, meghívók stb.) bizonyára szépen, harmonikusan, érdekesen illeszkedik majd a bányászok modern művelődési házának képébe. Pedagógusok a művelődési házban A kultúrház mellett ott van az Iskola. Az együttműködés a pedagógusok és a kultúrház között igen jó. — Magam Is magyart—történelmet tanítok az iskolában — mondja Kistamás Gyula — az igazgató játszik a szalon- zenekarban, azonfelül a könyvtáros, a zenekarvezető, a technikai szakkörvezető, a gazdasági vezető és a filmvetítő is mind pedagógus. Az iskola mindenféle célra kap termet, helyet a kultúrháztól. A kultúrház az előadássorozatába beillesztette a pedagógiai, pszichológiai tárgyú előadásokat is, amelyek elsősorban a szülőket érintik. Az Iskola is segít minden szervezési vagy más kérdésben. Persze, nemcsak erről van szó. Együttműködés van például a dolgozók általános iskolája kérdésében is, mint már említettük. A pedagógusok minden feladatot szívesen vállalnak, szakavatottak és lelkiismeretesek és mindig lehet rájuk számítani. A legtöbbjük itt is lakik, ismeri az embereket, a problémákat. A segítség ott a legfontosabb, ahol ilyesmiről van szó: operalátogatásra készülnek a zenekar tagjai, s előtte megbeszéli velük valaki a művet, a szerzőt, egyszóval felkészíti őket, hogy bizonyos ismeretek birtokában más szemmel nézhessék az előadást. Ilyesmire mindig készek a pedagógusok. Ez az együttműködés pedig nagyjelentőségű, sőt, esetenként döntő lehet egy művelődési ház életében. Holnap este bemutató a Nemzeti Színházban Brechtről nyilatkozik az igazgató, a rendező, a díszlettervező Brecht—Gorkij: Az anya Pénteken este bemutató elő. adás lesz a Pécsi Nemzeti Színházban, Brecht—Gorkij: Az anya című kétrészes drámája kerül színre. Ebből az alkalomból beszélgettünk a színház igazgatójával, a darab rendezőjével és díszlettervezőjével. Nógrádi Róbert — Az anya műsorra tűzésével tulajdonképpen a színház egyéniségét alakítjuk ki. Brecht szervesen hozzátartozik elképzeléseinkhez. A színházat az jellemzi, hogy amikor népszerű és széles köröket érdeklő repertoárt valósít meg, ugyanakkor a korszerű színház útját járja. Ennek elemi feltétele a modern dramaturgia. Brecht olyan fejezete a modem drámairodalomnak, aki sohasem hiányozhat egy színházból. Nem titkolt tervünk, hogy az évek folyamán egy értékes Brecht-repertoárt hozzunk létre, ennek természetesein még csak az elején tartunk. A modem színházat a modern drámairodalom alkotásainak bemutatása, megismertetése jellemzi. Azt az elvet valljuk, hogy a színház elsősorban azzal válik modernné, amit játszik. Helyet kell adni olyan gondolatoknak, amelyek a ma művészetét izgatják. Sokan azt is mondják, Brecht kicsit a múlt, ez szerintem nem igaz. Amikor Brecht analizálja azokat az emberi erényeket, tartalmakat, amelyek a tőkés társadalomban létrejönnek — például Az anyában — akkor olyan gondolatokat sugároz, amelyek a mi világunk problémái is, ahol ilyen emben erények és defektusok is vannak. Brecht alakjai szinte új életet élnek, hatása nem lokális, más korokban is kifejeződik. Babarczy László — Két hónapja tartózkodom Pécsett, a főiskola ötödéves rendezőszakos hallgatója vagyok. Az anya színpadraállí- tása az én diplomamunkám. Amikor a lehetőséget felajánlották, örömmel fogadtam, annak ellenére, hogy ma nálunk rendkívül nagy viták zajlanak Brecht körül, műveinek előadási módjairól. Ebben a vitában egészen szélsőséges álláspontok Is megfogalmazódnak, többek között az is, hogy nem érdemes játszani. Én nem ilyen oldalról közelítettem meg, hanem úgy, ahogy a darab rám hatott, figyelembe véve az adott körülményeket. A dráma 1930-ban íródott, s a brechti színházban történő bemutatását szinte egy agita- tív színházi estének szánták. A brechtj színház erőszakosan agitált a társadalmi rend ellen, az új világ eljöveteléért, ami mélyen megbotránkoztat, ta a polgárságot. Előadása akkor nagy sikert aratott. Ezen a koncepción túl számomra az volt a feladat, hogy komplikáltabb drámai értéket keressek és emeljek ki egy mai előadásban, ügy vélem, ez abban fogalmazódik meg: hogyan válik a kiszolgáltatott proletárasszonyból egy olyan ember, aki képes saját sorsát irányítani. Ez korunk nagy drámája és pozitív megvalósulása párosul a kommunista mozgalom diadalra jutásával. Az érzelmi momentumok kiaknázásával megpróbálom szorosabbra vonni a nézőtér és a színpad kapcsolatát úgy. hogy ez ne menjen a darab gondolatiságának rovására. Nagyon értékes színházat, színészeket találtam Pécsett, nyugodt, jó körülmények között dolgozhattam elképzeléseim megvalósításakor. Vota Emil — A díszlettervező számára elsősorban a darab stílusa okozza a legnagyobb gondot. Ez természetesen vonatkozik Brechtre is, az író stílusához kellett alkalmazkodnom. Fokozza a feladatot az, hogy tizennégy alkalommal változik a színpad és végül meg kellett találni azt az anyagot, amelyből a legkifejezőbb, leghatásosabb díszlet készülhet. Nem szakítunk a hagyományos theátrálitással, de a brechti színháznak megfelelően, elsősorban a konkrét jelzésekre szorítkozunk. Azonos elemek alkalmazásával különböző térformákat alakítunk ki. A gyárudvar ugyanazon elemekből áll, mint az utca, az új jelzések csak konkretizálják a színhelyet. A realitáshoz a fa áll a legközelebb, ezért a díszlet fából készült, teljesen leegyszerűsítve íelenik meg, egyúttal jelzi azt is hogy a faépítkezés hazájában vagyunk. B. J. WWVVSAÍVWA/VS WWvW (Az ünnepelt, népszerű Színésznő, akivel négyszemközt szeretnék beszélni, legutóbbi szerepében a színpadon ezeket mondja az önérzetes, büszke primadonnának: „Én is ilyen voltam, még egy pár esztendővel ezelőtt is... Amikor még fiatalabb voltam, __ — akkor minden sike- ~ rillt... Volt pénzem, sikerem ... De aztán jöttek a fiatalabbak, a még nagyobb csodák ...” Erről kellene beszélni a Színésznővel. Hiszen amit a színpadon mond, mi tagadás, ráillik az ő életére is. De vajon egy ünnepelt színésznő tud- e ilyen őszintén szembenézni önmagával? Először szabvány kérdésekkel kezdem.) — Mióta színésznő? — Tizenöt esztendeje, tótom év megszakítással, ebben a városban, ahol születtem. az operett-műfaj szubrett-szerepeinck végtelen sora áll mögöttem. — Nyilván nagyon szeret} ezt a műfajt? — Nemcsak szeretem, de vallom is, hogy csodás hivatás az élet problémáiban elfáradt emberek arcára és szívébe mosolyt, derűt varázsolni, — Gondolja, ez sikerült?' — Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha úgy érzem: ez legtöbb esetben sikerült. Igaz, a kritika néha nem értett egyet szerepfelfogásommal, játékommal, de a közönség tapsa és az utcán, a hentesboltban gratuláló emberek spontán gratulációi kárpótoltak az újságok elmarasztaló „hivatalos” véleményéért. (Nagyon szereti a várost és a benne élő embereket Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az ötvenes éveikben a Fővárosi Operettszínház szerződtetni akarta. De ő itt maradt, mert ' úgy érezte, hogy nemcsak a fővárosiban kellenek jó színészek, hanem vidéken is. Itt maradt, játszotta tovább a szubrett- szerepeket, aztán egyszer csak...) i— Tudom, miről akar kérNégy szemközt: A SZÍNÉSZNŐVEL dezni. Arról, hogy az idő megállhatatlanul megy előre. És minden, ezen a pályán dolgozó színésznőnek a színpadi életében előbb- utóbb elérkezik az úgynevezett „átállási" időszak, amikor is a drámai színésznőből karakterművész, a szubrettből komika vagy ha adottságai olyanok, prózai színésznő legyen. . — ügy érzi, a saját színpadi életében Is beköszöntött ez az időszak? — Ez tagadhatatlan. — Hogyan néz szembe vele? — Gyötrelmesen szép és érlelő ez az időszak is. Persze nagyon sok függ attól, hogy milyen művészi feladatok segítik az átállást? — Saját életében ez miképp jelentkezett? — Én szerencsés helyzetben voltam, hiszen az igazgatóság segítségével és támogatásával olyan feladattal léptem az átállási korszakba, mint tavaly az „Osztrigás Mid” címszerepe, majd a „Csókos asz- szony” rendezői elképzelés szerint is inkább komika- jellegű Rica Macája. — Ezek szerint elégedett? — Hazudnék az igennel is és a nemmel is. Nem tudom. — Mire vágyódik? — Olyan szerepekre, mint Maupassant: Gömböce, Sar- dou: Szókimondó asszonysága. Moliére: Tartuff-jében Dorina. — Van reménye ezekre a szerepekre: — Az idén már nem valószínű, Nincsenek benne a műsortervben. De bízom abban, hogy a jövő évadban és az utána következőkben megkapom ebben a szerepkörben is az előbb említettekhez hasonló rangos szerepeimet, melyekben már érettebben tudom mosolyra, esetleg sírásra, gondolkodásra késztetni az embereket. (Idén az Éjféli randevúban játszott először. Rövid lélegzetű szerepében tőle szokatlan drámai színezetű, elesett embert alakít. Úgy véli, nem ártana ezt a figurát három felvonáson, keresztül. végigvinni. Mind a kollégák, mind a közönség elismeréssel nyilatkozott alakításáról. De azért valami bántja. Nem is rejti véka alá.) — Bezzeg a színházi kritika csak felsorolt a többi szereplő között... Ha jól emlékszem, maga irta. ■— Rosszul esett? — Nem éreztem ezt méltányosnak, mint ahogy azt sem, hogy a sajtó általában nem foglalkozik kellő lelkiismeretességgel az operettben szereplő színészekkel. Pedig nekünk a színjátszáson kívül énekelni és táncolni is kell tudnunk. Lenézett műfaj lenne még mindig? (Apró keserűségek, de még több bizakodás csendül szavaiból. Hisz abban, hogy a pécsi színháznál 15 éve felépített helyét, színésznői rangját a kritikus évek után is sikerül megtartania, sőt erősítenie.) — De hát, tudja, ehhez szerepek is kellenek. Ahogy a sportban vannak rövid és hosszú távfutók, ugyanúgy a színészeknél is vannak kitűnő karakterszínészek, akik képtelenek hosz- szú távon, azaz három felvonáson keresztül végig - vinni egy figurát és fordítva, vannak úgynevezett tó- romfelvonásos színészek. Én az utóbbiakhoz tartozom ... (Bízunk abban, lehetővé válik számára az elköve' ' •'cő időben, hogy még sok ilyen „hosszűtávú” szerepben lépjen a pécsi közönség elé.) —nt— v 3
