Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-27 / 280. szám
Ud NOVEMBER 21. ncipLo 3 Szakmunkásképzésünk lövője Ankét a Dunántúli Napló szerkesztőségiben Szántás a havas mezőn Fekete József, a Kozármisle nyi Gépállomás traktorosa a vasas! tsz 31 holdas tábláján szántja a fagyott talajt. Dél-Dunitninl vízgazdálkodási keretterve Évtizedekre meghatározták a vízgazdálkodás fejlesztésének irányát Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzottak még jobban előtérbe állították a szakmunkás-utánpótlás és a gimnáziumok, valamint a szakmai képzést is nyújtó középiskolák közti egészségtelen arány megváltoztatásának ügyét. Az e tárgyban rendezett szerkesztőségi ankéton Csorba Tivadar, a megyei pártbizottság munkatársa, Batlér Endre és Kabar Fe- ránc, a megyei, illetőleg a városi tanács művelődügyi reztályának munkatársai, " ppffvári István és Sashalmi Cofirffy, a Mü. M. 500. sz. és 506. sz. Iparitanuló Intéz etérek igazgatója, Achátz Imrédé. a Széchenyi Gimnázium, P^bitzky István, az Építőipa- Technikum, dr. Görcs László, a Leöwey Gimnázium, 7. őrmez József, a Gépipari Technikum igazgatója, valamint Laczkó Sándor, a kereskedelmi tanulóiskola igazgatóhelyettese mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Végleges állásfoglalásra természetesen — ebben rögtön az elején megegyezték — csak az ötéves terv beruházásainak, munkaerő-szükségletének ismeretében, a közeljövőben kibocsátandó törvények áttanulmányozása után ikerülhet sor. I szakközépiskola modellje a technikum Kabor Ferenc felszólalásából kiderült, hogy Pécsett még kedvezőtlenebb a gimnáziumok és a szakközépiskolák közti arány az országosnál. Ezt illusztrálta az a tény, hogy a Széchenyi Gimnáziumba először 180 tanuló adta be felvételi kérelmét, de a jelentkezések lezárása idejére ez a szám 430-ra emelkedett. A Leöwey Gimnáziumban az- évek során egyre nő az elhelyezkedni nem tudó tanulók száma. 1963-ban a végzettek közül „mindössze” 12-en, hatvannégyben már több mint ötvenen, idén pedig 60—70-en maradtak állás nélkül. A továbbtanulók és elhelyezkedők száma ebben az időszakban csaknem azonos .;. Ez a tünet is a gimnáziumok „túlnépesedését” igazolja. Mégis tapasztalható bizonyos létszám- eltolódás a szakközépiskolák javára, mely a jövőben, ennek az iskolatípusnak a megszilárdításával fokozódni fog. Máris megmutatkozott a munkára nevelésben játszott jelentős szerepe. Dr. Görcs László tapasztalatai szerint még a mezőgazdasági munkában is jobban helytálltak a (szabó-varró) szakközépiskolai osztályok tanulói. Az újtípusú szakközépiskola modellje a technikum. Az eredményes munka első és alapvető feltétele, hogy a szakközépiskolákat a gimnáziumoktól különválasszák önállóan szervezzék meg. Ez a véleménye Lőrincz Józsefen kívül Dobat Józsefnek, a Nagy Lajos Gimnázium igazgatójának is. KorszerOsi'er he'l a szakmunkásképző iskolákat Az elképzelések szempontjából meghatározó jelleggel bír a középfokú oktatási intézmények befogadóképessége. Csak egy jellemző adat: az össz-befogadóképesség (ipari tanuló-intézetekkel együtt) 4664 tanuló. Idén eszel szemben 6667-en jelentkeztek. Csorba Tivadar és Kabar Ferenc ezzel kapcsolatos felszólalásában a szülőkre háruló felelősségről beszélt gyermekeik képességének, hajlamainak tárgyilagos megítélésében. Döntő feladat a tanulók szakmunkásképző iskolákba minél nagyobb számban történő irányítása. Az egészségtelen arányok csak következményei annak az egészségtelen, a népgazdaság érdekeivel ellentétes szemléletnek, amely továbbtanulás alatt csak a gimnáziumi, technikumi tanulmányok folytatását érti, noha „szakmunkásképzésünk bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző iskola marad”. Ezt az ellentmondást a szakmunkásképző iskolák fejlesztésével, korszerűsítésével lehet feloldani. Mert nem vitás, az egyes iskolafajták vonzereje attól függ, mit nyújt a gyakorlatban. így foglalt állást Debitzky István, kiemelve, hogy ezek az iskolák biztosítják a szőkébb értelemben vett munkásosztály utánpótlását: szükség van ott is jóképességű tanulókra. A kereskedelmi tanulóiskolában második éve felemelt szintű képzés folyik, máris fokozódott a szakma iránti érdeklődés. Laczkó Sándor elmondotta: azt a tanulót, aki kihasználta a rendelkezésére álló három évet, a tanterv képessé tesz; arra, hogy két év alatt szakközép'skolai végzettséget szerezzen. De erre — minden szakmunkásképző iskolában — reális lehetőségeket kell biztosítani. Mit jelent tulajdonképpen a technika fejlődése követelte korszerűsítés a szakmunkás- képzésben? A jelenlevők úgy foglaltak állást, hogy az elméleti tárgyak mellett továbbra is a manuális képzésre kell a fő súlyt helyezni, nemcsak intelligens, elsősorban „intelligens kezű” szakmunkásokra van szükség. Többen felhívták a figyelmet a szakmunkásképzés útjában álló akadályokra. „Idejében közbe kell lépni: a vállalatok alátervezik az 1966-os szakmunkás-beiskolázást — mert nem ismerik a tervszámokat”. „A megye helyzete jelenleg ugyan kedvezőbb, de kevés a bázisüzem, az 5 + 1- et sem nagyon bírták. A szakiskoláknak saját tanműhelyeket kell biztosítani”. És egy objektív körülmény, amivel számolni kell: „Egyes szakmákban — a gépesítés következtében — egyre csökken a szakmunkásigény”. S akiket nem Tettek lel? Sző esett azokról is, akiket sehová nem vettek fel. esetleg nem is jelentkeztek. Számúkra. akik a nyolc általános elvégzése után rögtön bekapcsolódtak a termelő munkába. meg kell szilárdítani a továbbképző iskolák rendszerét Az an keton résztvevő szakemberek egyetértettek abban, hogy az oktatási reform megvalósítása átgondolt a népgazdaság igényeit és a megye jövőjét figyelembe vevő, anyagi lehetőségeinkkel számoló intézkedéseket követel, összehangoltan a város és a megye, a megye és a környező megyék között — Bábelőadás november M-án, vasárnap Pécs város Doktor Sándor Művelődési Házában (Déryné u. 18.) a szokástél eltérően de. fél 10 órakor kezdődik. Műsor: A három kis g!da. (x) Az édesvíz iránt egyre nagyobb az igény világszerte, holott a készletek nagyonis végesek. Hazai vízkészletünk 90 százaléka átfolyó víz, Baranya vízkészlete pedig még az átlagosnál is alacsonyabb. Ezért nagyon fontos, hogy készleteinkkel ésszerűen gazdálkodjunk s feltárjunk további vízszerzési lehetőségeket. Ebben ad részletes és szakszerű útmutatást a Dél-Du- náhtúl vízgazdálkodási keretterve című 500 oldalas most megjelent könyv, mely 1980-ig megszabja a vízgazdálkodás fejlesztésének irányát. A könyvön és a hozzátartozó térképeken a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 30 szakmérnöke és technikusa, 20 rajzolója és gépírója kerek 2 éven át dolgozott. A kerettervet a kormány októberben elfogadta és jóváhagyta. Pár évvel ezelőtt még a mezőgazdaság volt Magyar- országon a legnagyobb vízfogyasztó, ma már a mezőgazdaság 1400 millió köbméteres fogyasztásával szemben az ipar 1500 millió köbméter, a lakosság 600 millió köbméter vizet igényel. E2 Baranyára mint ipari megyére is jellemző az ipari vízigény növekedése, s a városiasodás folytán egyre több lakost kell központi vízművekből ivóvízzel ellátni. Dél-Dunántúl lakossága körülbelül 22,5 százalékkal nő 1980-ra. Több új üzem létesül ez idő alatt. A lakosság és az ipar — az ipar is jórészt ivóvíz minőségű vizet igényel — együttes vízfogyasztása a jelenlegi napi 71 ezer köbméterről 1980-ra napi 190 ezer köbméterre nő. Ezt a vízmennyiséget a következőképpen biztosítják. 1980-ig megépül a 2-es számú Duna-vezeték, mely naponta 50 ezer köbméter vizet szállít majd Pécsnek. (A már meglévő 1-es vezeték napi teljesítménye 40 ezer köbméter.) A megye legnagyobb mesterséges tava, a közeljövőben megépítésre kerülő bor jádi víztároló, naponta 42 ezer köbméter vizet biztosit. A tüskésréti ipari víztároló napi kapacitása 15 ezer köbméter víz lesz, az orfűi tó további 8 ezer köbméter vizet, a hirdi kutak pedig naDi 4 _ ezer köbméter vizet szolgáltatnak. Ez összesen 119 ezer köbméter víz naponként. Az egy főre eső vízfogyasztás Pécsett — napi 200 liter, beleértve a kisebb üzemek, mosodák, garázsok, ven - déglők stb. fogyasztásé* is. Ezt az igényt, valamint Pécs iparának — a belépő mindegy 15—20 új üzemet is bele értve — napi hatvanhétezer- ötszáz köbméter vízigényét a régionális vízmű kielégíti. Idős Vámos Antal hagyatéka Először a „napon” próbálták M a gép tudományát Bányász volt, nagy táborából a föld alattiaknak, akiknek volt erejük, szívósságuk g család szárnyrabocsátására, de gyengék voltak már a megpíhenésre. Nem beszélek most a betegségről, amely kilenc évvel ezelőtt őt is elkaszálta, de szólnom kell másról. Idős Vámos Antal soha meg nem fogalmazott hagyatékáról, amit hat gyermekére testált, akik a betegágya mellett kérdezés nélkül is megértették, elfogadták e hagyatékot. Mihály a legidősebb fiú, vájáriskolán tanítja a veszélytelen bányászkodás fogásait, István az ércbányászat körletvezető patrónusa, és a soronkövetkező János, Sándor, Antal, de az egyetlen lánytestvér Rózsika Is a bányánál tevékenykedik. Mégsem vehetem sorba őket, pedig így lenne méltóbb a család bemutatása, mégis, ha egyikükről, vagy kettőjükről szólok, úgy vélem, benne lesz abban mind a hátuk ismertetője, jellemvonása. A két legfiatalabbal, Antallal és Sándorral beszéltem, István-akna bányalakatosával és esztergályosával. Kettőjük együttes életkora is alig haladja meg az ötven esztendőt, de szaktudásban, ambícióban jóval túlhaladtak rajta. Szerények, kevés szavú- ak, de a kezük, az eszük koruk fürgeségét, elevenségét mutatja, kérdezés, kérés nélkül is, ha ők látják jónak, idejénvalónak. Egyszer azt mondta valaki róluk, hogy önző emberek. Hogy egyikük „kiszimatolja” a hibát, a bajt és utána nem A keretterv megállapítja, hogy Dél-Dunántúl területén a jelzett időpontig 171 ezer hektár területen lehet öntözésre berendezkedni, Baranva területén 118 989 hektár alkalmas öntözésre. Ez a következőképpen oszlik meg: szántóföld 121 300 hektár, kertészet 18 500 hektár, szőlő-gvü- mölcs 26 000 hektár, rét és legelő 5400 hektár. Az öntözési program megvalósítására hozzák létre a dunai és drá- vai öntözőfürtöket. Két dunai és hat drávai öntözőfürt épül állami segítséggel. Jelenleg 2930 hektár tófelületen foglalkoznak halgazdálkodással, s az évi összes halhozam 16 500 mázsa. 1980-ig újabb 2230 hektárral nő a halastavak területe, az összes halhozam pedig 40 163 mázsa lesz. Az egy főre eső halfogyasztás (baranyai) az évi 1,4 kilogrammról évi 4—5 kilóra emelkedik. A keretterv szerint 1980 után további 157,7 hektár normál és 1203 hektár emeletszintű halastavat létesítenek a megyében. A keretterv külön fejezetben foglalkozik az árvízvédelemmel és folyamszabályozással, a Dráva szabályozásával és a drávai erőművek építésének nemzetközi vonatkozásaival. Támpontokat ad az ivó, ipari és mezőgazdasági vízhasznosítás mellett az ásványvíz, gyógyvíz és hévíz hasznosítására, víztározók építésére, vízrendezésre és város csatornázásra stb. Gigászi munkát jelölt meg a keretterv a vízgazdálkodás területén, melynek megvalósítása a következő évtizedek feladata lesst az illetékesekhez fordul vele először, hanem a fivéréhez. Ilyenformán: — Te Antal! Nem hagy békén az a fúrógép. Nehéz, mint a dög, vesződnek csak vele az emberek. Csináljunk valamit. Mi ketten ... Máskor meg így, ilyen „ti- ;okzatosan”: — Ismered a PR huszonnégyest? A víz-tű tömörítőjén kellene valamit agyusz- tálni... Hát ezeket, ilyesmiket kér- ;em számon a Vámos-testvé- •ektől és ők „szabadkoztak” s a maguk módján. — Semmi sem történt suba ilatt. Sándor azért bányalaka- ;os, hogy észrevegye és ki is javítsa a hibát, ha találkozik relé. — Antal azért esztergályos, rogy segítsen, és ez nem megy másként, csak úgy, ha össze- lugjuk a fejünket... Hadd foglaljam hát össze, nire mentek eddig. Sándor a kutatófúrásokon dolgozik, van iát dolga, gondja bőven a lányalakatossággal. Pedig mo- iern gépekkel dolgoznak. Olyannal is, mint a nagyon ól bevált Nüsse—Gräffe fúrógép, aminek csak egy hi- )ája van. Tágas helyen 50— .00 métert is előrehaladhatlak vele, de esetlen szörnye- eggé válik, ha szűkebb he- yen, 10—15 méteres furatokba használják. Megszakajtja tz embereket a ki-, beszere- és, hiszen négy mázsát kell vele ide, oda mozgatni. Azaz, csak kellett, mert Vámos Sándor még a múlt év májusában „kiszimatolta” az ellenszerét. — Mit szólnál hozzá Antal, ha a kis szovjet fúrógéppel kezdenénk valamit? ... És valóban „összedugták” a fejüket, s fel sem emelték addig, amíg ott nem feküdt előttük az újítási tervrajz. Egy fúrógépállvány szerkezeti rajza, amibe persze belesegített az üzem geológus mérnöke, Kiss József is. Az újítás lényege? Forgatható állványra szerelni egy alig 80 kilós UR—24-es mintájú szovjet fúrógépet, ami alkalmas lehet kisebb mélységű próbafúrásokra. Talán mellőzném azt, hogy részletezzem a véleményezésre beadott újítási terv körüli huzavonákat, csak annyit róluk, hogy volt áld elvileg, volt aki gépészetileg is helytelenítette a kivitelezését. De a Vámos-tesvérek „önzése” makacsabbnak bizonyult az ellenállókénál. Elkészítették a gép prototípusát. Elkészítették és ha kisebb- nagyobb utómódosításokkal is, de nagyszerűen bevált. Nyolcadik hónapja működik a gép zavartalanul, mindenki megelégedésére. Próbaképpen bejárta már Zobák-aknát, Szé- chenyi-aknát, s az utóbbi helyen annyira megkedvelték, hogy hozzáfogtak a második fúrógép elkészítéséhez is. vaiami megsem paszol t körülötte. Újításnak mondták, akik megismerkedtek vele, de hivatalosan még nem nyilvánították annak az illetékesek. Azt mondták, akkor kaphat csak hivatalos pecsétet, ha a mainál is nagyobb érdeklődésre tesz szert a bányaüzemeknél. Másfelől meg úgv hírlik, hogy kétéves. gazdasági eredmény alapján dönthetik csak el a sorsát. Addig máradjanak veszteg az újítók... És ők, mármint a Vámostestvérek tényleg vesztegelnek? Szó sincs róla. Mostanában nyújtották be legújabb újítási javaslatukat. A korszerűnek nyilvánított Nüsser— Gráffe-fúrógép öblítőfejének módosítását, ami szintén sok vesződségtől, fáradságtól mentesíti majd a gép kezelőit. Nem csüggednek, nem zúgolódnak, pedig volna okuk rá az említett eset után. Késlekedik az elismerés, várat magára az újítási díj, de ők keresik továbbra is a hibát és lecsapnak rá, mert erre kaptak hagyatékot kilenc évvel ezelőtt idős Vámos Antal betegágyánál. Megfogal- mazatlan volt az a hagyaték, de ők úgy olvastak belőle, mint a nyitott könyvből. Olvastak és cselekedtek, okulnak és cselekszenek ma is. A legbecsesebbet, a legdrágábbat szolgálják, óvják: a munkásember erejét, egészségét.
