Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-18 / 272. szám

1965. NOVEMBER 18. napló 5 Parlagon hagyott kincs Műveltség vagy nemzetiségi kérdés? - Német könyvtár, ami nines A gondolat nem hagy nyug­ton: Goethe nyelve haldoklik Szederkényben? Mióta benyi­tottam a könyvtár vajszínű ajtaján, furcsa bűntudat tá­madt bennem. A régész érez­heti ezt, ha ásatás közben összetörik kezében a római váza és a szépség, amit idő és természet oly bölcsen meg­őrzött, most darabokra hull. Ültünk a könyvtárban Ra­vasz Jánossal, magabiztosan hátradőltünk az előkelő ka­rosszékekben, mégis beszéd közben a mondatok egyre bi­zonytalanabbul születtek meg. Á téma: a szederkényi nem­zetiségi könyvtár, ami tulaj­donképpen nincs. — Mennyi lakója van a falunak? — Körülbelül ezerhétszáz. — Ebből hányán beszélnek németül? — A fele. Szándékosan nem kérdez­tem így: „Mennyi a német nemzetiségű?” Ma már ve­gyesházasságok, új tartalmú anyanyelvi gondok tennék pontatlanná a választ. így pontosabb. — És a könyvtár állományá­ban vajon ugyanilyen a ma­gyar és német nyelvű kötetek aránya? — Nem, a kétezer kötetből csak százhúsz német nyelvű. Kiderül: a szederkényiek nem olvasnak német könyvet. Miért? — Csak a legidősebb nem­zedék beszél állandóan anya­nyelvén. A középkorúak értik és beszélik a németet, de csak ha valaki kezdeményezi. A gyermekek pedig már nem mindenütt értik meg egyfor­mán jól mindkét nyelvet. Az iskolai német nyelvoktatásra — amit szabadon választott tárgyként vezettek be — a németül értő gyermekeknek talán 20 százaléka iratkozott be. A könyvtár olvasói öregek. De nekik egyszerűbb olvas­mányok kellenének vagy me­sék, abból niég kevés van. Az állomány: néhány Goethe, egy-egy Hilshoff. Kleist, Kohl­haus, aztán Bruno Apitz, Heinrich Böll és német fordí­tásban szovjet regények. Is­meretterjesztő mű egy sincs. Néztem a három polcot, ahol a százhúsz német kötet szerénykedik, és eszembe ju­tott a vadászkalapos agronó­mus. Múlt héten láttam egy pécsi könyvesboltban, éppen cifrákat mondott, mert a fon­tos agrokémiai szakkönyv, amit keres, csak németül lé­tezik. így mondta neki a ke­reskedő és hozzátette: „Uram, ha komolyan akar elmélyedni a műszaki vagy kémiai iroda­lomban, akkor tanuljon néme­tül!” Azt hiszem a szederkényi könyvtárban ez az emlék tá­masztotta bennem az első szomorú pillanatot. De nem­csak ez. Ravasz János, a köz­ségi könyvtár vezetője mást is mesélt. — Néhány szederkényi lány a Leöwey Gimnázium német tagozatába járt. Ott nemcsak a nyelvet, hanem egyes' tár­gyakat is németül tanulnak. Ök, szegények, jöttek volna ide német könyvekért, de hát mit adhatok én ebből az állo­mányból? — Hogyan szerzi be a köny­veket? — Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat könyvellátó osztás lyáról rendelem meg. Besze­rezhetném másutt is, de ők katalogizálva, minden könyv­tári kellékkel ellátva küldik, ami hatalmas munkatöbblettől mentesít. Nálunk viszont csak magyar könyvek vannak. így az évi 6000 forintos könyvtárfejlesztési keretből egyetlen német mű sem kerül abba a faluba, ahol a lakos­ság fele németül ts beszél. Persze, Ravasz Jánosnak igaza van: havi 120 forintos tiszte­letdíjjal rengeteg munkája, kuitúrházigazgatói teendője mellett, a katalogizálást nem fizetik meg. — A földművesszövetkezet jóvoltából már harmadik éve rendezünk könyvbált. Ennek mintegy 800 forintos bevételé­ből viszont javarészt német könyvet veszünk majd a pécsi idegen nvelvű és zenemű könyvesboltban. A helyzet azonban nerfi ilyen egyszerű. Hiszen á má­sodik világháború után alap­jaiban változott meg a szeder­kényi németség lélekszáma, élete. És az utóbbi években hazajárnak a kitelepítettek és kijárnak hozzájuk az itthon1 maradtak. Odakintről német könyvek kerülnek be, amit ritka és tiltott gyümölcsként forgatnak Szederkényben, mert ellensúlyozásukra itthon Réfegezni kell a közönséget! Intőn L'eliin a pécsi filmszemléről Anton Liehm, a nemzetközi tekintélyű csehszlovák film- kritikus minden rendezvé­nyen részt vett, ahol csak tu­dott, Pécsett, Komlón, szak­mai és nyilvános előadásokon, vitákon, találkozókon, néme­tül, angolul, franciául vitázott a magyar szakemberekkel vagy tolmács segítségével ■ nézőkkel. Csak utolsó nap si­került nyugodtan leülni vele egy interjú erejéig. — Mi a véleménye a pécsi filmfesztiválok jövőjéről? — Pécs kétségtelenül rend­kívül szép város és alkalmas a fesztiválok megrendezésére. Ezt mutatja a rendezésnek az a törekvése is, hogy sokszínű programot nyújtson. Kétségte- en az is, hogy egy szemle, =>»y fesztivál igen fontos a közvélemény formálásában. A közönség így tudja meg, hogy nil ven komplikált művészet a film. Én azonban eddigi '■pasztalataim alapján nem '^ém, hogv újszerű kapcso­sokat eredményezhet a kö- ■ rség és a filmművészet kö­— Mivel indokolja ezt? — A népi demokratikus or­szágokban forradalmi váltó-' zásokat jelentett a filmgyár­tás államosítása. Sehol a vi­lágon nem teremtettek ilyen e-ős alapot az üzletmentes filmművészetnek, s így töb­bek között a közönséggel va­ló szervezett kapcsolatnak Az államosítás —onhaa csak az első lépés. Utána tel­jes szerkezetében át kell ala­kítani a közönségkapcsolatot. Ehelyett szerintem a népi de­mokratikus országok film­szakmájának vezetői a nyu­gati filmforgalmazási mód­szerek bűvöletében élnek Nyugaton sokkal kisebb le­hetőségekkel és ritkábban je­lentkeznek az újszerű tömeg­kapcsolatok kialakítására irá­nyuló törekvések. Szerintem néha mégis nagyobb ered­ményt érnek' el, mint mi, akiknek ehhez jobb alapunk, államosított filmgyártásunk van. Ennek a szemléletnek az ellensúlvozására pedig nem elegendő a megszokott, a hagyományos filmfesztiválok. — A megoldás? •— A fesztiválokon rétegez- ní kell a közönséget, és min­denkit a számára megfelelő filmhez vinni, de ezt szigorú­an é» jól megszervezve. nincs elég német mű. A könyvtárba még a Neue Zei­tung sem jár. — Milyen a könyvtár kap­csolata az iskolai német nyelvoktatással? — Sajnos, nincs vele kap­csolatunk. De az ötlet jó, ezt is. ki kellene használni. A nyelvkultúra fenntartása, fejlesztése ma már nem nem­zetiségi kérdés. Azt már túl­haladta ' az élet. De ha á nemzetiségi kérdés el is hal, attól még művelni kell a két- ■ nyelvűséget, sőt, fejleszteni a meglelő kétnyelvű falvak kultúráját. S nem szabad el­felejteni, Baranyában sok ilyen falu van, benne mintegy 80 000 ember él, aki németül. beszél! Földessy Dénes Üzemlátogatás A Doktor Sándor Művelődési Ház jótsikerfilt Szemlátogatást szervezett a Pannónia Sörgyár munkájának megismerésére. Képünkön: Sümegi Ferenc művezető mutatja he a látogatók egy csoportjának a hordótöltő pincét. A lány: Bretus Mária T anulmányait 1960-ban fejezte be az Állami Balett­intézetben. Azonnal Pécsre szerződött, öt év alatt az együttes csaknem 30 da rabot mutatott be. Ezek majd­nem mindegyikében tánco lt, gyakran főszerepeket A Ba­lett Sopianae-val fellépett a Német Demokrátikus Köz­társaságban, Lengyelországban, Angliában, Finnország­ban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Romániában, Csehszlovákiában, Luxemburgban, Ausztriában és a kö­zelmúltban a skandináv államokban: Svédországban és Norvégiában. Az együttes legutóbbi bemutatóján, A csodálatos mandarin-ban „A lány” szerepét táncolja. A beszélgetés a balettigaz­gató dolgozószobájában folyik. A falakon az együttes bemu­tatóinak plakátjai, apró zász­lók és két fénykép: az egyik­ről Bartók, a másikról Sztra­vinszkij néz ránk. Az íróasz­talon könyvek, kották, hang­lemezek és nehezéknek egy koponya. Mellette színes rep­rodukció: Raffael önarcképe. A sarokban rezsó; húsz perc, amíg a vizet az alumínium­kannában a feketekávéhoz fel­forralja. Apró neszek szűrőd­nek be a folyosóról: cipők nyi­korgása,' ajtócsapódás és az előadás kezdetét .jelző csengő. — A Mandarin a műsor harmadik száma. Előtte még át kell öltöznöm. Addig be­szélgethetünk. — A Mandarin körülbelül negyven perc. „A lány” az elejétől a végéig színpadon van. Mennyit készült erre a háromnegyed órás szerepre? — A próbákat már június­ban elkezdtük, aztán szeptenu bérben folytattuk. Számítsa ki: összevéve több mint két hónapig gyakoroltam, naponta két-három órát. — Az egyik próbán láttam, amikor a Mandarin haldoklási jeleneténél a koreográfus azt mondta: Most vegye föl a pa­lástot és apró, csoszogó, kínai lépésekkel járja körül. Meny­nyi az, ami egy szerepben előírás”, és mennyit ad hoz­zá a táncos? — Körülbelül fele-fele. A próbák itt is úgynevezett „ól- vasópróbávaf kezdődnek, • koreográfus elmondja, hogy miről szól a darab, fölfogása szerint mit akar megvalósítás ni. Ez még csak beszélgetés. Aztán megmutatja a lépése­ket, a technikát, intsrukciókat ad. De a kidolgozás rám van v'zva. A táncosnak is van egyénisége, amit a szerepfelfo­gáson belül ki kell fejeznie. — Láttam, a próbaterem egyik fala csupa tükör. Hinnék mi a szerepe? — A táncos elsősorban ön­magát nézi, mozdulatait figye­li benne. Am,ig a gesztusok beidegződnek, addig van rá szükség. Az előadáson aztán eltűnik a tükörfal, és a né­zőkkel találom magamat szembe. — El szokta olvasni az elő­adásról megjelent kritikákat? — Persze hogy elolvasom. Vagy örülök, vagy dühöngök miattuk. Mindenképp jó, ha tudom a kritikus véleményét. Néha hasznosat is találok ben­ne. Zárójelbe tett nevemet is elfogadom, ha a kritikus alá tudja rendelni annak, amit mond. De nem gyűjtöm, nem ragasztom albumba a kritiká­kat. Anyukám szokta kivágni és eltenni őket. A külföldi la­pokat meg a fotókat itt őr­zik az archívumban. A szo­bámat nem fényképekkel ta­pétázom körül... — A pályán kitől tanult a legtöbbet? — Pesten Bartos Irénnél vé­geztem. A Balettintézet a technikai felkészültséget adta meg; igazi táncos itt Pécsett lettem. Eck Imrének vagyok a leghálásabb. — Milyen egy átlag-napja? Például a mai. — Kilenc óra körül kezdő­dik és éjfélkor ér véget. Min­den délelőtt másfél óra moz­dulatgyakorlat, afféle tréning. Bs ugyanannyi próba. Két óra körül sovány ebéd a Pannónia pincében. Egy könnyelműen elfogyasztott „sarokhoz’’ már veszélyes lehet. Ebéd után a kollégákkal valami közös program, pihenés. Albérletben lakom, a magánélet nem sok. Este hat órára mindig bejö­vünk a színházba. Vagy próba, vagy előadás, vagy egyszerűen csak beszélgetünk... — A táncon kívül milyen más művészet érdekli? — Az irodalom, A moderne­ket szeretem olvasni, elsősor­ban Hemingway-t. Meg a ze­ne. Ehhez a bemutatóhoz it sokat hallgattam Bartókot, t mindent elolvastam, amit ír­tak róla. Kroó György köny­vét meg Lendvaiét. A legma­gasabb matematikával fölér­nek ezek az elemzések. — Mikor sírt utoljára? — Azt hiszem, a leghatáso­sabban a gyöngék, a legőszin­tébben a nagyon erősek szok­tak sírni. Belőlem a bemuta­tók előtt felgyűlt feszültség robban ki sírásban. A jelme­zes főpróbák a legizgalmasab­bak, a legidegesitöbbek, a leg- kimerítőbbek. A prömierek előtt mindig kisírom hát ma­gam, s az első előadáson már nyugodt vagyok, tudok moso­lyogni. — Mi a véleménye a, hír­névről, a dicsőségről? DUNÁNTÚLI NAPLÓ az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út II. Telefon: 15-32. 15-33, 21-60. 26-22. 60-U. — Belpolitikai rovat: SÍ-«*. Kiadja: a Baranya megyei L&pkiadő Vállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi útit. Telefon: 15-32, 15-33, 21-60, 26-22, 60-11. Pécsi Szikra Nyomda, Pécs, Munkácsy Mihály utca to szám. ^ _______ Felelős vezető: Melles Rezső. T erjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél, naflartét Ott 1 bOnapra XL— WL — ~ ' — Nyilván szeretem, ha minél több néző ül a színház­ban. De arra nem vágyom, hogy a Csemegében is fölis­merjenek. — Gondol-e húsz-huszonöt év múlva önmagára? — Nem gondolok. — Mégis ... Hogyan képzeli el azt az életet? — Nem tudom, milyen lesz. Ha valahol táncoktató, peda­gógus leszek, az csak tizedét elég'ti ki mostani életemnek. — Mégis, milyen lesz, ami­kor már nem táncol a szín­padon? — Borzasztó lesz. — Ha most valaki azt mon­daná, hogy többet nem lép­het színpadra, mi lenne az az egyetlen mondat, amit fontos­nak tartana közölni? — Ne beszéljünk ilyenről... T. T. ZENEI NAPLÓ Az Országos Filharmónia a pécsi hangversenylátogató közönség örömére kedves karácsonyi ajándékot készít elő. Januártól kezdődően új( négyes bérleti sorozatot in­dít. A négyes bérlet első kon­certje a Liszt-teremben ja­nuárban lesz, amikor is két pécsi neves orgonaművész,: Halász Béla és Vönöczky Endre szólaltatja meg a Liszt terem hangversenvorgo­náját. Februárban Maros Rudolf szerzői estjét rende­zik meg. A mai magyar ze­neszerzők között rangos he­lyet elfoglaló Maros Rudolf­ra még bizonyára jól emlé­keznek a pécsiek, hiszen éveken keresztül városunk­ban élt és tanított. Szerzői estje különleges csemegének ígérkezik. Márciusban Pécs­re látogat testvérvárosunk» Lahti zenpigazgatója és kar­mestere, Urpo Pesonen. AZ ő vezénylésével, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Filharmo­nikus Zenekar közreműkö­désével Sibelius-est lesz. a finnek nemzeti zeneszerző­je születésének 100. évfor­dulója alkalmából. Végűi áp­rilisban a neves olasz znp. goraművész, Dino Ciani ön­álló estiét hallgathatja végig a közönség. * Az Országos Filharmónia következő bérleti koncerttéré november 21-én és 22-én ike­rül sor. A Pécsi Filharmo­nikus Zenekart ezúttal Pnu- lusz Elemér vezényli, a kon­cert szólistája Várnagy La­jos hegedűművész. Vendég- szólistánk pécsi születés’!. Már 9 éves korában felvette a Zeneakadémiára Hubav Jenő. Várnagy Lajos tanára Zsolt Nándor és Waldbauer Imre volt. Diplomáját ko­rábban szerezte meg, mint érettségi bizonyítványát. A felszabadulás után Szegeden vállalt hegedűtanár! állást a zeneművészeti szakiskolában. Jelenleg Is ott tanít, emel­lett a szegedi zenekar kon­certmestere. Pécsi koncert­jén Brahms: D-dúr hegedű- versenyét játssza. November 25-én dzessz-est lesz a Liszt-teremben. A dzsessz legmodernebb irány­zatát képviselő Tomsits-triót hallhatja a közönség, mely1 nek vezetője, Tomsits Ru­dolf fiatal, tehetséges trom­bitás. Példaképe Miles Da­vis, a nagy néger művész. Berkes Balázs bőgős, leg­utóbb a prágai dzsesszfeszti- válon szerepelt és a Modern Jazz Quartet világhírű sztár­ja, Percy Hsat után a leg­jobb bőgősnek bizonyult. Kó- ródi Rezső, az együttes do­bosa is muzikális zenész. Eh­hez a trióhoz csatlakozott két olyan neves művész, mint a romániai Kőrössy Já­nos zongorista és Radics Gá­bor vibrafonista. Kőrössy má a legkeresettebb dzsesszzon- gorista Kelet- és N'mgat- Európában. O is részt vett a prágai fesztiválon, ahol remekelt. Radics Gábor zon­gora- és vibrafonmŰvészt in­tellektuális zenei felfogása és az ezt tükröző brilliáns já­téka tette ismertté. A MAGTAB RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. nov. 18-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középbullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Báes megyei mozaikok. Bunyevác dalok és táncok. Szocialista országok életéből. Népszerű komoly zene. 18.00: Német nyelvű műsor: Kívánsághangverseny. Erzsébet- napl különkiadás. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.50: A mikrofon előtt».. A vá­rosrendezési tervpályázatról. 18.55: Duke Ellington zongorázik» Louis Armstrong énekel és trombitál. 19.10: Dél-dunántúli híradó. 19.20: Tessék választani! Telefon- beszélgetés. Erzsébetekkel. 19.58: Műsorismertetés» *#A#í Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Lear király (délután s órakor). Józseí Atilla- bérlet. — Balett-est (este fél 8 órakor). Rátkai-bérlet. MOZI: Park: Amerika éjjel (szv., szi., fél 5, fél 7, fél 9). Petőfi: Amerika éjjel (szv., sri;, 4, 6, 8). Kossuth: Iszony (szv., ío, 5, 7, 9). Csak 16 éven felülieknek! Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Bátrak találkozása. Fotel, Tizek csodája, Peti és a géumá- dár .Színes világ. (Előadások 12 órától folytatőlagotan 4 óráig. Zsolnay Ko.: Fapados szerelem (5, 7). Pécsszabolcs: Nincs irgalom (5. 7). Csak 16 éven felü!i-”kn->k 1 Mecseknlja: Ugrás a sötétbe (7'. Mohács: Patyolat-akeiő (szv , 6 81 Szigetvár: Hairá franciák! (szv., szí.. 7). Siklós: Zöldár (szv.. 7). Harkány: Képek a magyar néma- fűm törtteetéMl M »

Next

/
Thumbnails
Contents