Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

1965. OKTOBER 17. napló 3 A Mecseki Szénbányászati Tröszt párt-végrehajtóbizott­sága ülést tartott Zobák-ak- nán, amelyre meghívták az akna műszaki vezetőgárdáját is. Az ülés célja az volt, hogy a Központi Bizottság 1964. december 10-i határozatának tükrében megvizsgálják Zo- bák-aknán a párt- és gazda­sági vezetés munkáját, külö­nös tekintettel a feltárási és elővájási feladatok végrehaj­tására. A végrehajtó bizottság néhány tagja az ülést meg­előző napokban bánya járáson vett részt és a helyszínen szer­zett tapasztalatok alapján a végrehajtó bizottság elé ter­jesztették jelentésüket. Ha­sonló jellegű jelentést készí­tettek az akna vezetői is. A harmadik negyedév már tervtúiteljesítéssel zárult A jelentések utalnak arra, hogy az akna gazdasági, to­vábbá pártalapszervezeti és tömegszervezeti vezetése súly­ponti kérdésnek tekinti a fel­tárási és elővájási tevékeny­séget. Azért lényeges ez a kérdés, mert a zobáki bánya­üzem ez év elején bekö­vetkezett fejtéstűz miatt há­rom fejtését elveszítette és emiatt az első féléves szén­termelési tervét a korábban meghatározott 221 530 tonná­val szemben csak 185 236 ton­nára teljesítette. Ez 36 294 tonna lemaradást jelentett, s tervteljesítésben 83,6 száza­léknak felelt meg. Az első félévben előállt nehéz hely­zet megoldására elkészített műszaki terv következetes végrehajtásával a harmadik negyedévben már 104,5 száza­lékra teljesítette az üzem a tervét, azaz terven felül 5448 tonna szenet termeltek A harmadik negyedévre tehát feltárási és előkészítési mun­kákkal biztosították a szén- termelés folyamatosságát és felkészültek az utolsó negyed­év termelési feladatainak végrehajtására is. A fejlődés kimutatható abban is, hogy amíg a harmadik negyedév­ben az üzem napi termelési átlaga 1536 tonna volt, ez a szám a negyedik negyedben átlag napi 1690 tonnára emel­kedett. Komply fejlődés tapasztal­ható az üzem feltárási és elő­vájási tevékenységében is. A szénelővájás sebessége augusz­tusban 3,16 folyóméter volt naponta, s ez szemmellátha- tólag több, mint a tröszti át­lag volt az első negyedévben, amely 2,92 folyóméter volt na­ponta. A tröszti átlag a má­sodik negyedben is alatta van a zobáki átlagnak, amely ma­gasabb, mint az első negyed­évi előrehaladási sebesség többek között azért is, mert a zobáki üzem átlaga kedve­zően befolyásolta. A megnö­vekedett átlagos elővájási se­besség tette lehetővé a fej­tések igen gyorsütemű pótlá­sát. Az üzemben nőtt a tech­nológiai, illetve munkafegye­lem is. Gondos műszaki fej­lesztési tevékenységre vall a fémtám-alkalmazás, a cseh- hálós kombinációs megoldá­sok bevezetése, a vegyszeres tűzvédelmi prevenciók kikí- set letezése és alkalmazása. A’ pneumatikus tömedékelési mód kísérleti munkái is foly­nak s rövidesen sor kerül az első próbaüzemeltetésre is. Műszaki intézkedések + a do gozók egyetértése Az egyik jelentés — össze­gezve a tapasztalatokat — utal arra, hogy Zobák-bánya- üzem háromnegyed éves te- kenysége gondos, összehan­golt munkára vall. Megala­pozott, megfontolt műszaki intézkedések kerültek realizá­lásra az elmúlt három ne­gyedév alatt, amely a követ­kezetes számonkéréssel, el­lenőrzéssel a gazdasági és po­litikai irányítás összhangjá­val, a dolgozók egyetértésé­vel találkozik. Az ülésen — amelyet a széntröszt pártbizottságának titkára, Stier József elvtárs S$zetetí. le. —, kérdéseket in­téztek Zobák-akna főmérnöké­hez, Jazbincsek Vilmos­hoz. MARKWART KAROLY: A jelentésből kiderül, hogy 12 nap alatt 83,1 folyóméter lett kihajtva. Hogy tudták ezt az eredményt elérni? Válasz: Ilyen nagyarányú vágathajtás előtt — ahogy ko­rábban is — úgy most is, összehívtuk a dolgozókat és ismertettük velük a feladat jelentőségét. Természetesen biztosítottuk a műszaki felté­teleket is, például rendszere­sen előkészítettük a munká­hoz a fémtámokat. Biztosí­tottunk kiszolgáló személyze­tet is, akiket úgy tettünk ér­dekeltté a munkában, hogy a csapatok bérével együtt szá­moltuk el a kiszolgálók bérét is. Vagyis tevékenységüktől függően alakult keresetük. A másik kérdésre elmondom, hogy üzemünkben 26 szocia­lista brigád, illetve ezért a címért küzdő csapatunk van 668 fővel. Természetesen van­nak olyan részlegeink, ame­lyért nem csatlakoztak még a szocialista brigád-mozgalom­hoz. Itt főleg az újonnan ala­kult csapatokról van szó. Egyébként ők is nagyon szép termelési eredményeket érnek el —, mert miután nem te­szünk különbséget szocialista brigád, illetve a mozgalom­hoz még nem tartozó brigá­dok között —, számukra is minden műszaki feltételt biz­tosítunk a termelés érdeké­ben. Gyakorlati tapasztalat­ból mondom, hogy a kívül­álló csapatok is előbb-utóbb önkéntesen csatlakoznak a mozgalomhoz. Ami megoldásra vár PUSZTAFALVI GÁBOR: Az 1966-os feladatokhoz meg­van-e a szükséges létszám? Válasz: Jelenleg 105 fő hiányzik az idei szakmai terv­hez. Jövőre problémát okoz az, hogy körülbelül 300 fiatal lép abba a korba, amikor be kell vonulniuk katonának. Sajnos, ezek többsége a fej­tésekből megy el. Ezt a hiányt nehezen tudjuk pótol­ni, mindenesetre szép remé­nyekre ad okot az a tény, hogy jól összeszokott, kitűnő törzsgárdánk van, akikre e gondok megoldásában is szá­míthatunk. . KOVÁCS ISTVÁN: A mun­kahelyek és az aknák között egyre nagyobb lesz a távol­ság: hogyan oldják meg a dolgozók szállítását? Válasz: A „népest” sajnos nem tudjuk bevinni a mun­kahelyekre. Ezért arra gon­doltunk, hogy a nagycsillé­ket ellátjuk védőfülkékkel és ülőkékkel. Ehhez engedélyt kértünk a Bányaműszaki Fel­ügyelőségtől, azonban kéré­sünket elutasították, pedig a szállításnak ezt a formáját mi biztonságosnak tartjuk. Később az Országos Bánya­műszaki Felügyelőséghez for­dultunk engedélyért, de vá­lasz még nem érkezett ki­lenc hónap elmúltával sem. A probléma nagyon égető, mert időmegfigyeléseket vé­geztünk és kiderült, hogy a távoli munkahelyekről érkező dolgozók több mint egy órát elveszítenek szabad idejük­ből, addig, míg fürdés után elérik a munkás járatú autó­buszokat. Az ezután következő hozzá­szólásokból és Stier József elvtárs zárószavából az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy Zobák-akna párt- és gazdasági vezetői, illetve az üzem egész kollektívája jó és eredményes munkát végzett, leküzdve azokat a gátló kö­rülményeket, amelyek az év eleji tűzesetből kifolyólag fel­merültek. Ugyanilyen harmo­nikus egységre van szükség a jövőben is ahhoz, hogy a Következő tervévet sikeresen indítsák. Interpelláció ! A pécsváradi cukorrépa ügyében Három helyről is kaptunk panaszt a pécsváradi cukor­répa ügyében. Szólt a járási tanács, a megyei tanács ügye­leti szolgálata és jelezte a járási pártbizottság is. Szinte egybehangzóan mondották el a jelenlegi áldatlan állapoto­kat. Az elmúlt napokban dugó keletkezett a pécsváradi vasút­állomáson, ahová a járás ter­melőszövetkezeteinek zöme szállítja a cukorrépát. A föl­deken már kiszedték az idei termést, csupán az elszállí­tás van vissza. Ugyanakkor a Kaposvári Cukorgyár négy átvevőhelyet megszüntetett, pedig már az elmúlt esztendő is megmutatta, hogy a szállí­tás, az átvétel jelenti ma már a legnagyobb gondot a cukorrépatermesztésnél. A pécsváradi járási tanács vezetőinek tájékoztatása sze­rint naponta négyezer forint kötbért fizet a Kaposvári Cu­korgyár csak a pécsváradi vasútállomáson. Ebből az ösz- szegből nem négy, hanem akár nyolc átvevőt is foglal­koztathatnának és még a gyár is jól járna. A járás termelő- szövetkezetei — elsősorban Szederkény és Berk esd —, amelyeket nagyon nyom a szállítás és az átvétel gondja — már azt is felajánlották, hogy az átvétel idejére haj­landók fizetni a Kaposvári Cu­korgyár által kijelölt sze­mélyt, csak már egyszer „meg szabadulhassanak” az idei ter­méstől. Tehát a közös gazdaságok, a járási vezetők keresik a megoldást, anyagi áldozatokra is hajlandók elsősorban a cu­korgyár érdekében, de ter­mészetesen saját anyagi hasz­nuk biztosítására is. Ugyanis minden nap késés súly- és minőségi veszteséget, forint­ban kiszámítható kárt jelent a szövetkezeteknek, Azt is elmondották a járá­siak, hogy szombatra har­minc vagonos irányvonatot ígértek, de csak 16 vagont kaptak. így előre félnek a va­sárnaptól, amikor megszer­vezték a betakarítást, a szál­lítást, több gépkocsit kértek a termelőszövetkezetek. A gyár — mint azt a me­gyei tanács mezőgazdasági ügyeletétől megtudtuk — a szerződésekre hivatkozik. A szerződés azonban csak pa­pír, ha az élet, a termés, a szövetkezeti gazdaságok és természetesen a gyár érdeke is úgy kívánja, akkor a szer­ződéseket lehet és kell is mó­dosítani. Az már csak utó­lagos „felszólalás”, hogy a szerződéskötéseknél — egyszer már — úgy kellene megfogal­mazni a kötelezettségeket, hogy később azok ne okozza­nak bosszúságot egyik félnek sem. Gáldonyi Emlékezetes találkozás Arkagyij Rajkin és együttesének pécsi vendégjátéka A. Rajkin, mint professzor. Arkagyij Rajkin és együtte­sének pécsi vendégjátékát rendkívül nagy érdeklődés előzte meg. A négy évvel ez­előtti magyarországi vendég- szerepléséről csak morzsákat kaptunk a Televízió közremű. ködéséveil, ám ez is élég volt ahhoz, hogy népszerűségét megalapozza. A péntek esti személyes találkozáson, a szín­pad és a nézőtér meghitt kö­zelségében olyan frenetikus sikernek voltunk részesei és tanúi, amelyhez foghatót alig­ha látott a színház 70 éves épülete. Már sokan és sokszor fel­tették a kérdést: mi a titka Rajkin sikerének és népsze­rűségének? Választ várni és kapni a kérdésre annál is in­kább izgalmas, mert mi ma­gyarok tudvalevőleg szeretjük a humort, a tréfát, s ha a né­zők szerkesztenék a Televízió műsorát, nem múlna el szom­bat este politikai kabaré nél­kül. Szándékosan írtam le a politikai kabarét, hogy mind­járt azt is hozzá tehessem: Rajkinék előadásán nem a ná­lunk megszokottal találkoz­tunk. A magyar kabaréműfaj sajátos vonásait természetesen felfedezhetjük, elsősorban a pellengérre állított fonáksá­gokban, torzságokban. Ki mondhatná, hogy nekünk nem kell megküzdeni a felelőtlen­séggel, az embertelenséggel, a demagógiával, a műveletlen- séggel? Ugyanakkor különbö­zik is tőle: hangulatában, esz­közeiben, jellegében és mély­ségében. A rajkini színház a kabaré és a pódiumműfaj ki­tűnő ötvözete, amelyben az utóbbi kap domináló szerepet. Raj kin, képletesen szólva, sok hangszeren játszó művész. Olyan színházat csinál, amely­nek skálája szinte végtelen, pillanatonként új kezdeménye­zéssel, ötlettel lepi meg a né­zőt Félperces némajátékba sű­ríti a gyári bürokráciát: elöl megy az igazgató, utána a he­lyettesei, őket követik a fő­osztályvezetők. S a sor végén megjelenik simléderes sapká­ban egy ifjú legény: ő a mun­kásosztály. Mennyire találó, mennyire ötletes! Hosszú je­lenetsorban rajzolja meg a gazdasági igazgató életútját. Hangulatos lírával játssza él egy óvatos fiatalember törté­netét, aki egyedül marad és magányos öregségének csak egykori szerelmesének unokái­val való találkozása ad némi örömöt. Villámtréfákkal lö­völdöz az apró emberi hi­bákra, mint például az udva­riatlanságra, a nyerészkedésre. A csodakáder leleplezése a politika és a szatíra emléke­zetes találkozása. A monológ­jai a rajkini sajátos humor és művészet szintézisei. Mert Rajkin színésznek is kiemelkedő. Színésznek ké­szült, elvégezte a főiskolát, előbb pantomim szerepekben mutatkozott be, kisebb szere­peket játszott a leningrádi színházakban. Hosszú évekig nevettette a gyermekeket, fil­met forgatott és csak 1939-ben alapította meg a miniatűr szín házat. Itt is színész maradt, a szó legnemesebb értelmében nagy művész. Egyszerű eszkö­zökkel, nagy megjelenítő erő­vel állítja színpadra annak a professzornak az alakját, aki évtizedeken keresztül gyűjtöt­te össze könyvtárát és öregsé­gére felajánlja az államnak. A féltve őrzött könyvek első oldaláról felolvasott emlékso­rok egy gazdag és szép életet példáznak. Néhány apró moz­dulattal, arcjátékkal, hang­színnel alakít ki egy szituá­ciót, formál meg egy hús-vér embert. Rajkin különleges erénye típusalkotó művészete. Egy in­terjú során mondta el: „A megfigyelőképesség a legfon­tosabb. Minden jelenetben az a jelenség érdekei, amely a szereplőt olyanná teszi, ami­lyen. Bürokraták önmagukban nem léteznek, van nevük, van élettörténetük, s meglehet, hogy a bürokrata magánéleté­ben kedves, aranyos ember. Az egyes szerepek megformá­lásának az a lényege hogy megtaláljuk a fiaira egyéni jellemvonásait”. Az adakozó professzor jelenetében szinte másodpercenként változik át, előbb lírai mélységű. ked­ves öregember szemvillanás múlva pedig a gorombr és buta bürokrata masz'"”''an pöfíeszkedik. A maszk- - a ruhacsere püb nr^uibr’" ón­ban Raikin jellemet ál­toztat. s pontossága, kié :to- zottsága arra vall. hogy vsá­ban alaposan ismeri a fi svát, megfigyeléseit tudatosan for­málja szereppé. Ezt bizor' "’'t;ia a ,,Válámi ván .. ” híres ma­gánszámának kiegészítés :s. A pesszimista kispolgár r ol­daláról mutatkozik be. e*": or elmondja, hogy egyik fivére Londonban él. ahol rengeteg a szép látnivaló, van autó. fri­zsider, pénz és miegymás va­lami azonban hiányzik. ..Válá- mi vám ... igen, van. de nem áz igázi...” — mondja, s elég egy kifejező kézmozdulat, né­hány szó, s megértjük: az ott­honi környezet, a haza vará­zsa hiányzik. Ez az új fordu­lat Rajkin világnézetéről és ebből következő tudatos iél- lemf orrnál ásáról győz meg bennünket: a kispolgár, a. kis­polgári szemlélet sem statikus, változhat, alakulhat, korunk nagy eseményei rá is hatás­sal vannak. A bürokratán, a papucsfér­jen, a huligánon, a hatalmas­kodom, a sablonokat ismétel­gető kultúrmunkáson nagyokat nevet a közönség. Humora azonban nem a mi általunk ismert normákon alapul. Va- lahoormét a mélyből tör fel a nevetés, az elemzett gondolat mozgatta meg rekeszizmain­kat. Az emberi gyengeségek kipellengérezését a jelenség társadalmi és egyéni gyöke­rének feltárása kíséri, olykor ki is mondja az okokat, mint a felesleges éjjeliőrök párbe­szédében, leginkább azonban a körülményeket veszi b^c- kés alá, miért, hogyan jut ^bi­zonyos helyzeti« az ember, ö vallja: „A humorista politikai­lag tevékeny ember. Korának haladó embere, az új erkölcs, a kommunista életforma szen­vedélyes propagandistája. Po­litikai és hivatásbeli helye a társadalomban, jjiogy a káros jelenségek kérlelhetetlen bírá­latával szilárdítsa meg a po­zitívumot”. Rajkin harcol el­lenibe, bátran és következete­sen, szórakoztatva és tanítva, harsányan és érzelmesen, mert a fogyatékosságok, emberi hi­bák megrontják az életet, akadályozzák a társadalom fejlődését. A sajátos szovjet humor legszebb darabjait ismerhettük meg a műsorban, amelynek Rajkin és a miniatűr színház a legkiválóbb képviselője. Fel­szabadultan nevettünk, jól szórakoztunk és nagyon sokat tanultunk, ezért fogunk emlé­kezni sokáig a „mosolygó gon­dolat művészére” és kitűnő társaira. Bocz József Nagy teljesítményű hótolót kap Pécs A jobb munkaszervezés és a jó időjárás is segítette a Köztisztasági és Útkarban­tartó Vállalatot, hogy közel 2 millió forinttal túlteljesítse az első három negyedév ter­vét Jelenleg több helyen dol­gozik a vállalat. Szilárd bur­kolatú úttal szegélyezik a köz­temetőt, bitumenes út lesz a Pécsszabolcsi és a Marx utca, öntött aszfalttal javítják a Szabadság utat, útépítés, ja­vítás folyik a külvárosi pá­lyaudvar előtt, a Móra Ferenc utcában. Ezenkívül kilenc he­lyen — a város különböző te­rületein — végeznek kisebb- nagyobb karbantartást. A vállalat igazi erőpróbája a tél. Uj tervek nem készül­nek minden évben, hiszen rendelkezésre áll az elmúlt évek jól bevált terve. A Me­cseken támadt hóakadályokat eddig nagyon körülményesen és hosszadalmasan tudták csak megszüntetni. Az idén decemberre egy nagy teljesít­ményű hótoló érkezését vár­ják, ami egycsapásra megold­ja a helyzetet. Segítségével négy óra alatt megtisztítják a Mecsek útjait, ezenkívül több bányászjáraton, veszélyes emel kedököB üzemeltetik. Háromezer családlátogatáson kérték ki a választók véleményét A siklósi járás tanácstag­jai háromezer család véle­ményét kérték ki a község­fejlesztési munkák beindulása előtt arról, hogy mire hasz­nálják fel a községfejlesztési célokra előirányzott hatmillió forintot. A beszélgetések al­kalmával felszínre került hasznos javaslatok alapján a községi tanácsok több változ­tatást eszközöltek az eredeti terveken. A lakosság viszont szívesen vette javaslatainak meghallgatását és a hatmillió forinthoz felajánlott társadal­mi munka összege megköze­líti a négymillió forintot. Kovácshidán például, ahol eredetileg kultúrházat akar­tak építeni, a lakosság részé­ről inkább pártfogolt utat épí­tették meg, amiből jelentős értékű társadalmi munkával vették ki részüket a falube­liek. Zalátán a vasútállomáshoz vezető gyalogjáró, Nagyhar- sányban törpevízmű, Nagy­lányban és Ipacsfán út épí­tését kezdték el a javaslatok alapján, míg Magyarbólyban — ahol a szükséges anyagi eszközök még nem állnak ren delkezésre — egészségház és köztisztasági fürdő építését vet­ték be az ötéves községfej­lesztési programba. Jó munkáról tanúskodnak Zobák-akna eredményei

Next

/
Thumbnails
Contents