Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

IMS. OKTOBER 15. napló 3 Befejeződött a pécsi szennyvíz-ankét Két kilométeres tő a Tuskésréten Az új pécsi szennyvíztisztító berendezés 15 000 köbméter vizet ad az iparnak A Magyar Hidrológiai Tár­saság és pécsi csoportja ren­dezésében két napig tanács­koztak Pécsett a szennyvíz­tisztítással foglalkozó szakem­berek. A több mint másfél­száz vegyész, általános mér­nök, orvos és biológus az or­szágos jellegű konferencián a vízvisszaforgatás leghaszno­sabb lehetőségeit és a tisztító­művek létesítésének legalkal­masabb tervezését és kivitele­zését vitatta meg. Majorláki József vegyész- mérnök, a Hidrológiai Társa­ság pécsi csoportjának titkára a kétnapos tanácskozás ta­nulságait az alábbiakban fog­lalta össze. Felesleges a második mohács/ csőrendszer Pécs és a megye szempont­jából rendkívüli jelentőségű volt a tanácskozás — mondot­ta — hiszen tudvalévő, hogy ivóvízben és ipari vízben egy­aránt nagyon szegények va­gyunk. Jelenlegi vízszegény­ségünkön enyhít a 40 kilomé­teres dunai csővezeték, azon­ban a naponta 20—30 ezer köb méter vizet fogyasztó hőerő­mű ellátását, iparunk vízigé­nyét nem lehet teljesen egy csőrendszeren alapuló vízellátó rendszerre bízni, mert meg­hibásodás esetén a vízellátás ideiglenes szünetelése is ha­talmas népgazdasági károkat okozhat. Nem beszélve arról, hogy az amortizáció figyelem­be vételével a napi víznyerés többtízezer forintba kerül. Ugyanakkor Pécsnek naponta 25 ezer köbméter a szennyvíz- termelése, — annyi, mint a csővezeték vízhozama —. Ha ebben az évben üzembe sike­rül helyezni a pécsi új szenny­víztisztító berendezést, már az első ütemben napi 15 ezer köb méter szennyvizet sikerül visszanyerni az ipar vízellásá- ra. A felszabadult Duna víz Pécs és Komló vízigényének kielégítését szolgálhatja, ugyan akkor szükségtelenné válik a második mohácsi csőrendszer lefektetése, ami többszázmil- liós megtakarítást jelent a néogazdaságnak. Olcsó víznyerési lehetőséget biztosít a Tüskésréten létesí­tendő nagy víztározó, amely­nek építésére a harmadik öt­éves tervben kerül sor. Ez a víztározó 5.5 millió köbméter vizet foglalna magába 1.4 mil­lió négyzetméteres víztükre 2330 méter hosszú tavában. Ebben a tározóban gyűlik ösz- sze 60 négyzetkilométeres víz­gyűjtő terület csapadéka, a bányák és a hőerőmű szenny­vize. Ez a hatalmas mennyisé­gű víz teljesen ingyen állna az ipar rendelkezésére, beruhá­zási igénye 35 millió forint. Bár a beruházási összeg ma­gasnak tűnik, de értékhozama felbecsülhetetlen. A tározó megépítésével, a benne tárolt szennyvíz utótisztításával a pécsi és a környéki ipar víz­ellátása teljesen megoldódik. Az ivóvízkutak és a dunai víz pedig kielégíti a teljes közfo­gyasztású vízigényt. A tanács­kozás tapasztalatai, a szakem­berek megnyilvánulásai azt igazolják, hogy a pécsi víz­problémák perspektivikus meg oldására tett törekvések he­lyesek. Tipizálni kel! a tervezést A másik tapasztalata a kon­ferenciának az volt, hogy or­szágos szakigényként kell az illetékeseknek figyelembe ven­niük a tervezés és kivitele­zés tipizálását. Ugyanis jelen­leg az a gyakorlat, hogy min­den igény egyedi kísérletezés alapján nyer kielégítést, ami begyakorlott kivitelezés és megfelelő gépészeti kapacitás hiányában hallatlanul megdrá­gítja a létesítmények üzembe­állítását. Szükséges, hogy az országos főhatóság határozza meg az egyes kategóriák ter­vezési, gépészeti és kivitelezé­si elveit Pontos meghatáro­zásra van szükség, hogy ezer, ötezer vagy tízezer lakos egyenértékeként milyen beren­dezés működtetése a leggazda­ságosabb. Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyedi kísérletezések vagy alulterve­zést vagy túltervezést eredmé­nyeztek. Mindkettő a népgaz­daság szempontjából költséges és káros. Ugyancsak szüksé­ges, hogy szaktervező és szak- kivitelező végezze a munká­kat. Feltétlenül szükséges a gazdaságosság érdekében olyan hazai géptípusok gyár­tása, amelyek sorozatgyártás esetén is biztosítják a feltét­lenül biztos üzemeltetést. Az elhangzott javaslatok és igények megvalósítása követ­keztében a kivitelezési idő meggyorsul, a beruházási ösz- szegék megcsappannak, kép­zett szakember-gárda áll ren­delkezésre és ellenőrizhetővé válik az egyes típusok meg­kívánt tisztítási hatásfoka. A vízszerény v'dákek konferenciái A pécsi országos jellegű ta­nácskozás egy konferencia-so­rozat közbeeső állomása volt, amely rövidesen Gyulán, majd Miskolcon folytatja tovább munkáját. A vízszegény vidé­kek konferenciáin elhangzott javaslatok összegezve kerül­nek a Magyar Hidrológiai Tár­saság határozati javaslataként az illetékes szakminisztériu­mok elé, — fejezte be össze­foglalóját Majorlaki József titkár. Dr. Takács József Pécsre érkezett Arkagyi Rajkin és együttese Tegnap, csütörtökön a ké­ső délutáni órákban Pécsre érkezett Arkagylj Rajkin és a vezetése alatt álló Lenin- grádi Miniatűr Színház együt­tese. A több napos budapesti vendégszereplés után két na­pot töltenek városunkban. Be­mutatkozó előadásukra ma es­te hét órakor kerül sor a Pé­csi Nemzeti Színházban. Szombaton este hét órakor megismétlik műsorukat. Kiárusítás minden mennyiségben! ManMrlekez'eieli havonta Havonta tartanak munka- értekezleteket a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál. Ezek az értekezletek egy fél­éves kísérlet után most vég­leges formát öltöttek. A cél, hogy a dolgozók meg­tudják, milyen eredményeket ért el, milyen tubákat köve­tett el a vállalat, és ami a legfontosabb, tudják, hogyan kell ezeket a hibákat mielőbb kijavítani. A termelési értekezleteket egészen kis egységekben is megtartják. Ez az alapos tá­jékoztatás az eredményekről felkeltette a dolgozók érdek­lődését és pontosabb munkát, nagyobb munkafegyelmet ered ményezett Porártalom, de nem szilikózis? Újszerű egészségügyi vizsgálatok a bányászok között Szeptember végén megren­dezték a már hagyományossá váló bányaegészségügyi napo­kat a Sikondai Éjjeli Szana­tóriumban. A tanácskozáson — amelyen 200 bányaüzemi orvos vett részt — a porárta­lom, az általános bányaegész­ségügy és a rehabilitáció prob lémáját vitatták meg. Nincs elváltozás, de... A három témakör ezernyi bányaegészségügyi kérdésre tagolódik, s ezek egyikéről tá­jékoztatta munkatársunkat dr. Várády Sándor, a Sikondai Éjjeli Szanatórium igazgató főorvosa, dr. Nagy Dezső, az intézmény laboratóriumi fő­orvosa, . valamint dr. Szakács Dezső, a szanatórium osztály- vezető belgyógyász főorvosa. A felszabadulást követő A napokban fejeződött be az ötödik sütőipari konferen­cia, amelyen a sütőipar pé­csi vezetői is részt vettek. A konferencia elsősorban a mű­szaki fejlesztéssel, a munka- szervezéssel és a termékek minőségével foglalkozott. A második ötéves tervben a sütőipar egyik fő feladata Volt a régi üzemek korszei ő- sítése. A sütőipari főosztály a vidéki szakemberek bevo­násával kidolgozott egy egy­séges irányzatot, meghatároz­ták, hogy milyen típusú üze­meket építsenek, figyelembe véve a helyi adottságokat, a kapacitást és a választékossá­got. A rekonstrukció az épü­letek bővítésén kívül magá­ban foglalja a gépesítést is. E téren Pécsett az utóbbi öt év alatt jelentős eredményt értek el. Létrehozták a köz­ponti üzemet, ahol két fél­automata, gáztüzelésű kemen­ce (jelenleg három műszak­ban) dolgozik. Korszerűsítet­ték, gépekkel szerelték fel a ll-es, * IXX-as sütőüzemet, napjainkban pedig a IV-es sütőüzem átépítésén dolgoz­nak, melynek üzembehelyezé­sével két korszerűtlen üzemet tudnak leállítani. A konferencián pozitívan értékelték a rekeszes szállí­tást, amelynek úttörője a Pé­csi Sütőipari Vállalat. Ugyan­csak jó példaként említették a pécsieket a gazdaságos ter­melés terén elért eredmé­nyeikért. Sokat foglalkozott a kon­ferencia a sütőipari termékek minőségével. A hibák forrá­sául a technológiai fegyelem hiányát, az alapanyagok hely­telen tárolását említették. Az előbbiért elsősorban a sütő­ipar dolgozói felelősek, de sok esetben a műszaki hiányossá­gok is okozzák, hiszen nincs mindenütt laboratórium s nem tudják a kellő vizsgálatokat elvégezni. A Pécsi Sütőipari Vállalatnál az új lisztek fel­dolgozása során heteken át tartó próbasütéseket végez­tek, hogy ennek alapján javít­hassanak a minőségen. években különböző megelőző és óvó rendszabályokat dol­goztak ki a szilikózis ellen. Ezek közé tartozott a vizes fúrás is. A küzdelem ered­ményesnek mutatkozott, mert a röntgenfelvételek szerint a szilikózisos betegek száma év­ről évre csökkent. Voltak, akik már arra gondoltak, hogy a szilikózis megszűnt. Ugyanebben az időben, az ország több bányavidékén kü­lönös jelenség ütötte fel a fe­jét. Számos bányász azzal a panasszal fordul az orvoshoz, hogy légszomjérzete van, ha­mar kifárad stb. Ezek a szili­kózis tünetei, ám az orvo­sok a legtüzetesebb röntgen- felvétellel sem lelték meg a szilikózis nyomát. Egy lépéssel kőze'ebb A Sikondai Éjjeli Szanató­rium, a Komlói Városi Ren­delőintézet s a bányászváros üzemorvosai feltételezték, hogy ha munkavégzés közben vizsgálják a bányászokat, egy lépéssel előrébb jutnak a je­lenség megismerésében. Mi­vel a bánya mélye nem al­kalmas a vizsgálatokra, segít­ségül hívták az ún. James- tesztet. A James-teszt kiindulópont­ja egy 50 centiméter magas lépcső. A vizsgálatra kiválasz­tott 878 komlói bányászt fel­szólították, hogy amilyen gyor­san csak tudnak, lépjenek fel a lépcsőre, illetve a padló­zatra vissza, s legalább 0,5—1 percig folytassák ezt a mun­kát. A munkavégzés előtt ha­gyományos diagnosztikával megvizsgálták valamennyi bá­nyász szív, tüdő stb. működé­sét. A kapott adatok azt bizo­nyították, hogy a bányászok egészségesek. A „lépcsőmá­szás” után viszont a megvizs­gált bányászok bizonyos há­nyadánál a szív, tüdő stb. működése nem felelt meg a kívánalmaknak. Légszom?, de mitől? A James-teszttel kiszűrt bá­nyászok vizsgálatát a Sikon­dai Éjjeli Szanatóriumban folytatják tovább. A vizsgá­lat eszköze egy gépezet lesz, amelyet az intézmény orvosai J állítottak össze. A gépezet- < nek kerékpárhoz hasonló < nyerge és pedálja van, mely- ^ re a vizsgálandó személyt fel­ültetik. A személy fejét, egyéb testrészeit meg a gép mérő részeit elektródák, illetve ve­zetékek kötik össze, így a munkavégzés nagysága, az oxigénfogyasztás, széndioxid kilélegzés, légzésszám stb. stb. mind regisztrálható, beleértve az EKG-t is. Több más vizsgálati adat áll még az orvosok rendelke­zésére. Száz személyre kive­títve azt tapasztalták, hogy 30 bányász panaszkodik légszomj ról. Ebből 5-nek röntgennel kimutatható szilikózisos elvál­tozása van, 25-nek pedig nincs. A 25-ből 5 bányász lég­szomja az idegműködés bizo­nyos zavaraira volt vissza­vezethető, ami aránylag köny- nyűszerrel gyógyítható, 20-nál pedig a tüdő, szív stb. mű­ködés elváltozásait kétségte­len bizonyossággal kimutat­ták, bár még nem találták meg az okát. Feltételezhető, hogy a 20 személynél is porártalomról van szó. A hipotézis igazolá­sára kontrollvizsgálatot kel­lene végezni egy olyan válla­latnál, ahol a munka inten­zitása hasonlít a bányabeli­hez, de nem föld alatti mun­kahely. Figyelmeztető számok Az említett gépezet alkal­mas a munkateljesítmény mé­résére is. Az eredmény, amit nyertek, nagyon tanulságos. Eszerint volt olyan komlói labdarúgó is, aki 7—8 ezer méterkilogramm súlynyi mun­kát végzett öt perc alatt. Az egészséges bányásznál 2—3 ezer mkg volt a teljesít­mény, a jelzett 20 embernél pedig csak 800—1500. Az utób bi adat a beteg, illetve a népgazdaság érdeke szempont­jából is valóságos figyelmez­tetésnek számít és messze­menő következtetéseik levoná­sára tart számot. =» Magyar =* C bben az évben megértük “ a következőket: febru­ár — téli vásár, ugyanekkor ballonkabát-vásár. Április — tavaszi vásár. Május — májusi vásár. Augusztus — nyári vásár. Szeptem’-er — üveg-, porcelán-, bútor-, irodaszer- és fotocikk-vásár. Október — őszi és téli vá­sár. Ez volt az utolsó eb­ben az évben. Ha a na­gyokat vesszük, akkor igen, mert kisebbek még vannak. Kiárusít az úttörőbolt és mint hírlik, lesznek olcsóbb kalapok is. Ezért senki nem harag­szik. Szűcs Jánosné mond­ta, aki Mohácsról jött és az Állami Áruház előtt állt sort reggel nyolc órakor: „így kéne ennek menni min­dig”. Egy másik asszony: „Most érdemes vásárolni”. Egy hivatalnok-féle ezt tet­te hozzá: „Bóvlira nem adok pénzt”. Nincsenek készek a ki­mutatások a vásárok for­galmáról. Bizonyos számítá­sok, amelyek nem hivatalo­sak, úgy vélik, hogy körül­belül hárommillárd forint­nyi forgalmat bonyolítottak le a különféle kiárusításo­kon és vásárokon. Ebből ki­derül, hogy több pénz jut a ruházkodásra, tartós ipa­ri cikkekre. Ez nagyon ked­vező, ami mögött az is rej­lik, hogy olcsóbban vásá­rolhattak az emberek, akik egyenként és összességük­ben sok pénzt takaríthattak meg. Az akcióknak ez volt a céljuk: adjuk olcsóbban azt, amit lehet, amiből van elég, vagy sok. Aligha túlzás, hogy sok öröm volt e vá­sárlások nyomán ... A korábbi években idény­végi kiárusítások voltak olyan cikkekből, amelyek az évek során nem találtak vásárlóra, magyarul mond­va olyanok, amik divatju­kat múlták vagy kivitelük, minőségük nem érte meg a kiszabott árat. Ezt így szok­ták kifejezni: a kereskede­lem árukészlete és a vá­sárlók igénye nem egyezik Lényegében a mostani vá­sárokkal is így volt, de már olyan cikkek is belekerül­tek az akcióba, amelyek két-három évvel ezelőtt szó­ba sem jöhettek. Például fényképezőgép, szövet, se­lyem. Akciós eladásra ke­rült a hűtőszekrény, ami nem olyan régen még hiány­cikk volt. M i rejlik e dolgok mö­gött? Árubőség e bi­zonyos cikkekből vagy el­fekvő készlet? Mind a két következtetés jó. Jelenleg olyan a helyzet, hogy bizo­nyos cikkekből árubőséget hozunk létre, olyanokból, amit egy-két évvel ezelőtt protekcióval vagy szakszer­vezeti utalvánnyal lehetett kapni. (Pl. porszívó, hűtő- szekrény, háromajtós ruhás- szekrény.) Mire bekövetke­zik az árubőség, már idejét múlta divatból vagy korsze­rűtlenség miatt. Miért van ez? Az évek során rengeteg nyilatkozat hangzott el a megye keres­kedelmi vezetői részéről: „Az ipar nem tart lépést az élettel, az igényekkel, gyárt­mányait lassan fejleszti, szezoncikkeit akkor szállít­ja, amikor az idény elmú­lott”. Ez igaz. Sokan rájöt­tek az évek során, hogy nyáron kell téli holmit vá­sárolni, télen pedig nyárit, mert akkor lehet kapni és van választék. Legfeljebb furcsán néznek az emberre az üzletben, ha rekkenő hő­ségben meleg alsót, téli ci­pőt, télen pedig fürdőruhát, szandált stb. vásárol. De az ipar illetékesei is nyilat­koztak legalább annyiszor, mint a kereskedelmiek. E szerint a vásárló igénye ké­sőn jut el az iparhoz, nem tud gyorsan cselekedni. Sok az áttétel. Vásárló — éladó. Csoportvezető — üzletveze­tő. Kiskereskedelmi vezető és nagykereskedelem. Vé­gül minisztérium, profiliro- zás, majd az ipar... És mi­re a gyártmány eljut a vá­sárlóig, következik a szezon­vég vagy az árleszállítás. Különös labda ez. Ezt labdarúgónyelven rossz át­adásnak sem lehet nevezni, mert a rossz átadásból leg­alább az ellenfélnek haszna van. De itt senkinek sincs A lakosság nem kap azt, amit szeretne, az ipar pe­dig gyártmányainak jelen­tős részét csak árkedvez­ménnyel tudja eladni. A ke­reskedelem egy ideig üres kezet mutat a pult mögül, majd viszonylag rövid időn belül ajánlani kezd, reklá­moz, — most vegyél! Hó' nem furcsa? A statisztikák már régeb- " ben rögzítették, hogy a lakosság jövedelmének ál­landóan emelkedő részét költi tartós fogyasztási cik­kekre, különféle szolgáltatá­sokra. Az ötvenes években a jövedelem hovafordításá- nak nagyobb részét az élel­miszervásárlás tette la. Amíg az élelmiszervásárlás nagyjából azonos szinten mozog és a finomabb élel­miszerek felé fejlődik, az iparcikkeknél nem ilyen „egyszerűen adott a- hely­zet”. Itt közbelépnek fontos tényezők, mint a korszerű­ség, a divat, a szükséglet és az ár. Ha ezek nem egyez­nek, akkor a vásárló nem vásárol, hanem vár. Pénz­ügyi szaknyelven úgy mond­ják, hogy befagyasztja vá­sárlóerejét. Aligha jó ez így még akkor is, ha a lakosság időn­ként olcsóbban jut külön­féle árucikkekhez. Szó se róla, sokan túlteszik ma­gukat a sűrűr változó di- vatszemléleten abból kiin­dulva, hogy valaminek a használati értékét nem a divatossága szabja meg. A helyzet okait kutatva oda­jut a következtetés, hogy sem a kereskedelem, sem az ipar szakmai hibáit nem lehet különválasztani, ab­szolutizálni. A kereskede­lemben lassú az Igények felmérése, az iparban pedig nehézkes az igényelt cik­kek gyártásának elkezdése. Hol a hiba forrása? Alig­hanem ott, hogy a vásárlók megváltozott igényét ás az ebből adódó feladatokat niég mindig nem tudta sem az ipar, sem a keresked-dem megfelelő következetességgel levonni. Másként ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy nem a vevő az első, amit külön­féle változatban — az ud­variatlanságtól kezdődően egészen az idejét múlt cik­kek gyártásáig — tapasztal­hatunk; A napjainkban zajló köz- ” gazdasági viták egyik sarkalatos pontja éppen a termelés és a fogyasztás kö- zelhozása, kikapcsolása a közbeeső szerveknek, a ke­reskedelem és az ipar ne­hézkes együttműködésének javítása. Tehát változásra, javulásra e téren is kilá­tás van és szükség is van. Nyugodtan mondható, ha megtörténik ez a változás, javulás, olyan lépés lesz ez, aminek mind a vásárló, mind az Ipar és a kereske­delem is előnyét, hasznát látja. Nem téveszthető szem elől, a szocializmus építésé­nek egyik alaptétele, hogy a lakosság fokozatosan, ol­csóbban jusson hozzá a fo­gyasztási cikkekhez. Ennék sokféle módja lehetséges, többek között a kiárusítá­sok, vásárok, árleszállítá­sok. De ugyanakkor azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy a lakosság ne csak olcsó, de korszerű, ha úgy tetszik divatos, igé­nyeknek megfelelő fogyasz­tási cikkeket vásárolhasson. Ebben is benne van a szo­cialista társadalom maga- sabhrendűsége. Kászon József |S ties Országos elismerés a pécsi sütőiparnak

Next

/
Thumbnails
Contents