Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

IMS. OKTÓBER 14. napló 3 A munkásosztály helyzete Pécs peremterületein Elkészült a városi tanács ideiglenes bizottságának jelentése A városi tanács egy ideig­lenes bizottságot bízott meg azzal, hogy vizsgálják meg, ho. gyan alakult a peremvárosok lakosságának helyzete. A bi­zottság több oldalas jelentés­ben rögzítette tapasztalatait. Általános fejlődés a peremterü.eteken A város peremterületei két eltérő jellegű részre különül­nek. Meszes, Ujmecsekalja vagy Rácváros lakótelepei egyre inkább a város szerves részévé válnak, sőt fejlődésük üteme sok tekintetben gyor­sabb a belterületek fejlődésé­nél. A városhoz csatolt közsé­gek azonban, továbbá az egyes bányásztelepülések, még ma is falusias jellegűek. A fejlesztés itt rendkívül nehéz. Közmű­vesítésük a legközelebbi évek­ben nemigen várható, a szo­ciális és kulturális ellátottság is meglehetősen alacsony szin­tű a tanácsi és társadalmi szer vek komoly erőfeszítései elle­nére. Ennek ellenére is ko­moly fejlődés észlelhető álta­lában a peremterületek mind­két kategóriájában. Vasas Il-n nyolctantermes általános isko­la, üzletház, szolgáltató ház épült, Vasas I-en iskolát épí­tettek, Ujmecsekalján szintén óvodák, bölcsődék létesültek. Rácvároson, Kovácstelepen, Daindolban, Orögön, Patacsom, Kertvárosban nagymértékű út­építés, illetve felújítás, víz-, csatorna- és villanyhálózat bővítés történt. Mecsekalján, a Tüzér utcában és a Semmel­weis utcában gyermekorvosi rendelőket hoztak létre, Ujme­csekalján nőgyógyászati ren­delő nyílt. Az említett eredmények mellett sok pótolnivaló van még és ez több évre terjedő feladatot jelent A szolgálta­tási hálózatban a korábbi években jelentkező hiányossá­gokat a magánkisipar letele­pítésével sikerült részben meg szüntetni, azonban szükség [esz arra, hogy szövetkezeti egységeket is létesítsenek. Me­szesen és Ujmecsekalján meg kell gyorsítani a rendezési tervekben már rögzített kom­munális létesítmények építé­sét, mert a fő gondot éppen a tervezett létesítmények üzem­belépésének elhúzódása okoz­za. Ismeretes az újmecsekaljai óvoda, iskola, bölcsőde és üz­letek építésének késése vagy a meszesi iskola felépítésének elmaradása. Új iskolák, erős nevelőtestületek Az első kerületben lévő régi lakótelepek lakásai kicsinyek, meglehetősen korszerűtlenek. Ez is egyik magyarázata an­nak, hogy az itt lakó iskolai tanulók 30 százaléka a hátrá­nyos helyzetű tanulók kategó­riájába került. Ez a tény ösz­tönözte a művelődési osztályt arra, hogy kiemelten kezelje az első kérület oktatásügyét. Az osztálynak az a törekvése, hogy stabilizálja a bányavidé-| ki i-kólák nevelőtestületeit — eredményesnek mondható. Igen sok olyan nevelő került vissza távoli vidékekről, akik I a bányatelepen születtek, ott j nevelkedtek, s ezért igen jól ismerik a terület problémáit. Vasas Il-n például a 24 tagú j neve1 őtestü létből 22 pedagó­gus helyben lakik, hasonló­ké-pen Péc-bányatelepen, Vasas I-en, Pécs S zabolcson j is. Az iskoládat felújí-| tották Vasas Il-n és Vasas I-en. Meszesen és Fehérhe­gyen azonban már nagy a zsúfoltság, aminek az az oka, hogy a gyorsan fejlődő város­rész nem kapta meg a járulé­kos iskolaépületeket. A III. kerületben már lényegesen jobb-k a lakásviszonyok, ezért; a hátrányos helyzetű tanulók száma is sokkal kevesebb. A peremterületek kereske­delmi ellátottsága bar sokat javult, közel sem kielégítő. A keleti bányász-lakótelepek meglévő néhány üzlete és vendéglátó egységeinek nagy része korszerűtlen, felújításuk vontatottan halad. A harma­dik kerület peremterületei­nek ellátottsága — Ujmecsek­alja kivételével — nem meg­felelő. Vasas I-en a Csap ut­cai üzletház építése —amely 1963-ról elmaradt — múlt év­ben végre megvalósult. A Tolbuhin út elejére tervezett 700 négyzetméter alapterüle­tű ABC-áruház építési mun­káira a kijelölt kivitelező vál­lalat az évi kezdésre a szer­ződést megkötötte. Az új ABC- áruház üzemeltetésére 1967 júniusában kerül sor. Soltok és áruházak épülnek A megyei tanács kereske­delmi osztályának a szénbá­nyák területéhez tartozó lakó­telepek ellátása érdekében tervet dolgozott ki. Eszerint Borbála-telepen bisztrót és élelmiszerüzletet építenek 1968-ig, Szabolcsfaluban kor­szerűsítik az italboltot és cukrászda-presszót létesítenek a jövő évben, a Felszabadulás út 75. szám alatti italboltot bisztróvá alakítják át, ugyan­csak a jövő évben. Pécsbá- nyatelepen, Borbála-telepen és a Marx—Engels utca kör­nyékén zöldség- és gyümölcs­boltokat kívánnak nyitni. A kereskedelmi osztály Közép­meszes ellátatlanságának meg­oldására azt javasolja, hogy a Mecsekvidéki Üzemi Ven­déglátó Vállalat a munkás- szállodához csatlakozó étter­meket esetenként nyissa meg a nagyközönség részére. Az ötlet azért is figyelemre mél­tó, mert az említett éttermek nincsenek kellőképp kihasz­nálva, másrészt pedig ezen a területen vendéglátó egységek létesítésére nem kerülhet sor belátható időn belül. Ujmecsekalja kereskedelmi ellátottságával kapcsolatosan a bizottság jelentette, hogy az áruház ügyében végleges dön­tés még nem született meg. Az már biztos, hogy 1966-ban tovább építik, azonban sem profilja, sem üzemeltetője egyelőre nem tisztázott. Az áruházzal szemben a 98/1—II— III. jelű épületek építése 1966- ban indul meg, a tervek sze­rint 1967 végéig átadásra is kerülnek. Az itt helyet kapó különböző jellegű üzletek nyi­tására csak 1968-ban kerül­het sor. A bolgárkertben meg­kezdték már és 1966 negyedik negyedévére befejezik az ABC áruház, önkiszolgáló fűszer­bolt, húsbolt és cukrászda építését. Ennek a kereskedel­mi tömbnek feladata lesz nemcsak az új lakótelep, ha­nem a Szigeti úttól északra elterülő ritkábban lakott ke­rület és Mecsekalja lakossá­gának ellátása is. Több évre szóló feladat Az ideiglenes bizottság meg­állapította, hogy a korábbi ta­nácsi határozatok nyomán je­lentős eredmények születtek a peremvárosokban, számos feladat azonban még megol­dásra vár. „Tisztában kell lennünk azonban azzal is — hangzik a jelentés —> hogy a munkásosztály helyzetének javítása nem kampányfeladat, hanem olyan célkitűzés, amely a szükségletek és igények ál­landó növekedését figyelembe véve a tanácsoknak állandó feladata, következésképpen Pécs város Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának Is állan­dóan napirenden kell tarta­nia ..." Vámigazgatási konferencia Budapesten szerdán megkez­dődött a szocialista országok vámigazgatási vezetőinek VII. konferenciája. A megnyitó- beszédet Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter mondotta. A konferencián a szocialista or­szágok vámeljárásainak továb­bi egységesítésével és egysze­rűsítésével kapcsolatos kérdé­sekről tárgyalnak. Komád Ignác köszönti Szigetvárt Az oroszlánok nem azért születtek, hogy kövessük, ha­nem hogy csodáljuk őket. De egy szőke németújfalusi fiú egyszer régen végigolvas­ta a „szigetvári oroszlán” történetét, a Zrínyiászt. Cso­dálta a hősöket és megpró­bálta követni őket. Sok évtized múltán egy lon­doni könyvkiadónak nemzet­közi szaktekintélyek így aján­lották a szőke zselicségi fiú kéziratát: „Ez a magyar fes­tőművész valóságos zseni és képei kiválóak.” A „szigetvári oroszlán” cso- dálója oroszlán lett! * A szekér már a kapubejá­ratnál megakadt. Apró szob­rok szegték útját és az öreg Kon rád nem tudta, nevessen-e vagy káromkodjék: .— Már megint a szobrok! Ej. te gyerek! Aztán nemsokára beállított a plébános: — Na, fiam, hát Id kéne javítani a kápolna freskóját, tudod, itt Gyöngyösmellé­ken ... Es Konrád Ignác tízéves szőke fiú szépen kijavította. A szigetvári polgári iskolá­ban megtanulta, hogyan kell; megmutatni az oroszlánkör­möket. Hat évtized múltán most így emlékezik az „alma materről”: — Én Muszely Ágoston fes­tőművésznek, volt szigetvári rajztanáromnak és Simay Im­rének köszönhettem a leg­Keszthely várja a baranyai diákokat A keszthelyi főiskolán ta­valy a nappali tagozaton 424, a levelezőn pedig 367 hallgató tanult. Az intézet tizenhét tanszéke sokoldalú képzést ad és általános agrármérnöki dip­lomát szereznek a fiatalok. A négyéves képzés után két­éves gyakorlati munka követ­kezik, ami azonban legtöbb­ször egy évre zsugorodik, mert a nagy szakemberív ány miatt a mezőgazdaságban hamar bíznak felelős beosztást a fia­talokra. Az igény magas, a jelent­kezők száma pedig csökken. Erről beszélgettünk Ambrus Ferenccel, a főiskola tanul­mányi osztályvezetőjével. Ke­restük az okokat, vizsgáltuk a számokat, latolgattuk a le­hetőségeket. — Baranyából 1956 óta 16 levelező hallgató végzett a fő­iskolán. Veszprém megyéből 135, Zala és Somogy megyé­ből egyenként 57. Nem hin­ném — teszi hozzá —, hogy Baranyában kevésbé volna szükség jól képzett agrármér­nökökre. Az idei év sem mutat jobb képet. — Tavaly Baranya megyé­ből htirmincketten jelentkez­tek a nappali tagozatra. Az idén már csak huszonheten. Hasonló jelenség figyelhető meg Tolna megyében is. — Ugyanakkor Somogybán meg­nőtt az érdeklődés az agrár- mérnöki diploma iránt. Keressük hát az okokat! A főiskolán a jelentkező fia­talok mindent megkapnak ah­hoz, hogy megfelelő szintien tanulhassanak a négv év alatt. Korszerű, hétemeletes szálló, modern étterem, elsőosztályu elhelyezés, kiszolgálás s mind­össze kétszáz forintot fizet­nek érte havonta. Általában a tanulók 40—50 százaléka va­lamilyen ösztöndíjjal érkezik a főiskolára. Itt megszokva a kényelmet, kikerül falura. Né­mely helyen még villany sincs, lakást is csak egy szo­ba helyettesít. Gond, nehéz­ség, amerre csak néz és ami­vel nem találkozott a tanu­lás négy esztendeje alatt. — Most, mint diplomás szakem­ber kerül szembe a valódi, a nemcsak mindig szépet nyújtó élettel. Kezdődik az elkeseredés és keresi a városi munkahelyet, még akkor is, ha nem marad­hat a „szakmában”. — Csökkentsük hát a tan­intézetekben nyújtott kényel­met, szolgáltatásokat? — Nem, ezt nem szabad, ez nem is lehet célunk. — Emeljük a falusi lehető­ségeket a termelőszövetkeze­tekben és az állami gazdasá­gokban? — Ez már cél. de nem va­lósulhat meg máról holnapra és a fiataloknak — amikor kikerülnek, a gyakorlatokra, az életbe —, szembe kell még nézniök a jelenlegi helyzet­tel. Mégis, valahol a kettő kö­zött kell keresni a járható utat. Az intézetekben már túlszaladtunk a Pataioknak nyújtott kényelemmel. A fal­vakban. gazdaságokban pedig elmaradtunk egy általánosan elfogadható nívó mögötti A kellő összehangolás jelentené a pillanatnyi megoldást. De nemcsak ilyen gondok vannak. A fiatalok ma már nem szí­vesen kötik le magukat ter­melőszövetkezeti ösztöndíjjal. Egy adatot említ a tanulmá­nyi osztályvezető: — Míg 1963-ban az első évfolyamra 48 tanuló jött ösz­töndíjjal, addig tavaly csak 27 jelentkezett. Csakhogy az ösztöndíj nem­csak jobb anyagi lehetőséget, hanem több évre szóló kötött­séget is jelent. Viszont egye­lőre nem rendelkezünk ele­gendő agrármérnökkel, így a kereslet szabja meg a fia­talok gondolkodásmódját. Ha majd lesz elegendő agrármér­nökünk, akkor az ösztöndíj jelenti a fiatalok számaira a létbiztonságot, a biztos mun­kahelyet. Átmeneti időszak és átme­neti problémák, de az intézet és a Földművelésügyi Minisz­térium foglalkozik vele, kere­si a megoldást — ha csak át­menetit is..; Sok jó agrármérnökre lesz szükség a következő években, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola pedig sok olyan fia­talt vár Baranyából, mint Vass János, aki minden évben jó tanuló volt és az idén vé­gez. Persze ez csak az egyik oldal. A jól képzett agrár­mérnököknek, szakemberek­nek lehetőséget kell biztosí­tani arra, hogy a faluban is feltalálják magukat és tudá­suk legjavát adják a gazda­ságért. Gáldonyi Béla többet fejlődésemben. Muszely irányítása alatt a rajzolásban és a jellemezésben oly fej­lettségre tettem szert, mely felülmúlta akkori akadémiai tanáraim képességeit is, de csak rajzban. Ehhez jött Si­may Imre rajztanítási mód­szere, amellyel 1912-ben a rajztanítási módszer drezdai nemzetközi kiállításán az én munkáimmal az első díjat vitte el. Én akkor 18 éves voltam, konkurrenselm között 28 éves művésznövendékek is szerepeltek, akik több időt szentelhettek az alaprajz ta­nulmányozására. * 1921. — A hazatért hadi­foglyok között sovány szőke fiatalember felel a kérdésre: — Foglalkozása? — Iparművésznövendék. — Majd szomorúan hozzáteszi: — Voltam. S a múltidő végleges ma­rad. Konrád Ignác állami tá­mogatás híján kénytelen ab­bahagyni tanulmányait. Né- irietújfalusi élményei kísértik, odahaza szerette, sokat néze­gette, rajzolta a lovakat. El­határozza: lovakat fest. A ha­zai sportkörök bámulata után hire külföldre is eljut. Mon­sieur Strassburger, a híres versenyistállótulajdonos — a Singer varrógépgyár tulajdo­nosának veje — lesz mecé­nása. A valóságban — gaz­dája. Képei Strassburgeré lesz nek, kihasználják őt, 1936-ban hazajön. A lófestésből megtakarított kevés pénzén irtózatos aka­rattal autodidakta módon ké­pezi magát: fest, szobrászko- dik, rézkarcokat készít. A „Buda halálától” ihletve kezd könyvillusztrációkkal foglal­kozni és az 1930-as években már hozzálát gyermekkori ál­ma, példaképe, a Zrínyiász munkál ásához. — A kompozíciómhoz csiná­lok ugyan természet utáni ta­nulmányokat, de ezeket a mineműségük és a típusok sze­rint átkomponálom. Miután én eddig tökéletes embertes­tet, lovat, oroszlánt nem lát­tam, úgy igyekszem ezeket a tiszta konstruktív-anatómiai formával, mint tökéleteseket ábrázolni. Ugyanígy járok el a kompozícióval is, keresem az elgondolható legjobbat és legszebbet. * 1945. — A front betört Alagra is. Konrád Ignác is­mét elvesztett mindent. A közömbösség, az operációk mellé ellenségként odaszegő­dött a háború is. Ismét ván­dorbothoz nyúlt és újra el kellett adnia művészetét Strassburgemek. 1964. — Konrád Ignác sú­lyos cukor- és szívbeteg. Olyan erős gyógyszereket szed, hogy hetekig nem tud dolgozni tő­lük. Munkája tengernyi, mi­kor gazdája, Strassburger öz­vegye hozzájárul, 3000 dollárt — 90 ezer forintot — fizet­nek egy-egy képéért. Mégis a közelgő 400 éves szigetvári jubileumra felajánlja: betegen elkészíti, eddigi gazdag ta­pasztalatai, előtanulmányai fel használásával a szigeti ve­szedelem illusztrációját. A Művelődésügyi Minisztérium a párizsi magyar kultúrattasé útján kéri be a vázlatokat. A kiadó válasza: „Konrád Ignác grafikai stí­lusa a századforduló részle­tekbe menő naturalista könyv illusztrációs felfogását idézi. A technikai kivitelezés is nehéz­ségekbe ütköznék, mert a dús árnyalatú ábrázolás miatt semmiképpen sem lehetne biztosítani nyomdai reprodu­kálását. A sorozat nem al­kalmas.” A naturalista állatfesté­szet nagy oroszlánja törlesz­teni akar a szigeti oroszlán­nak. Betegen, önfeláldozóan, a szülőföld nagy szeretetévei, élete főművét, „Az emberi tökéletesség” ciklusát félre­téve. Mert számára a Zrí­nyiász volt a nagy erkölcsi tanulság, oroszlán-léte ebből táplálkozott. Nem sikerült. És a fájdalom az oroszlán­nak is emberi fájdalom. Hetvenegy éves keze len­dületével írja Molnár Imré­nek, a Szigetvári Várbarátok Köre elnökének: — Mikor az elutasításról szóló hírt megkaptam, éppen a verekedő oroszlánokhoz. Zrínyi és Szulimán szimbo­likus várharcához csiszoltam a lemezt. Vagy tíz vázlatot, ceruzarajzot, olajfestményt ké­szítettem róluk, s kivitelre a legjobbat választottam ki. Ilyen az én kompozicionális munkamenetem. Azért küldök önnek, valamint dr. Nagy Gyula barátomnak, az iskolá­nak és a várnak néhány réz­karcot és köszöntöm a sziget­váriakat Párizsból.’’ Földessy Dénes Vajszlón javítják a pótkocsikat Baranya egvik legnagyobb gépjavító állomása Vajszlón van. Az erő-i'pakor» kombájnokon és munkagépeken kívül a me­gyében egyedül itt végzik most a tsz-ek, állam gazdaságok pótkocsijainak javítását. I

Next

/
Thumbnails
Contents