Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

1985. OKTOBER 9. napló 3 Vitázó, tanulságos taggyűlések A Mecseki Szénbányászati Trösztnél befejeződtek a párt ideológiai irányelveit megtár­gyaló taggyűlések. Közel egy hónapos munka zárult le ez­zel, tanulságai, tapasztalatai azonban továbbra is foglal­koztatják majd a kommunis­tákat. A pártélet eme fontos eseménye az előzetes várako­zásnak és érdeklődésnek meg­felelően hatékonyabbá, ered­ményesebbé teszi a pártszer­vezetek mindennapos tevé­kenységét. Gondos előkészítés A pártbizottság a taggyű­lések előtt bizonyos értelem­ben borúlátó volt. Az alap- szervezetek a korábbi évek­ben ugyanis nagy ritkán tűz­ték napirendre az időszerű elméleti kérdéseket, kimon­dottan ideológiai témával fog­lalkozó taggyűlések pedig nem is voltak. Noha a pártvezető­ségekben mindenütt Jól fel­készült elvtársak dolgoznak, sok bonyodalom és félreértés származhatott volna, ha a helyzet felismeréséből követ­kezően nem fordítanak nagy gondot az előkészítésre. Az ideológiai irányelvek nagyon sok, ma aktuális elméleti problémát ölelnek fel s ta­nulmányozásukkor óhatatla­nul mindenkiben felötlik: ho­gyan, milyen módon nyúlja­nak hozzá. A pártbizottság abból indult ki, hogy a tag­gyűlések a közvéleményt ér­deklő kérdések vitájának és megválaszolásának fórumai legyenek. Ehhez támpontot adott a múlt évben mintegy négyszáz párttaggal folytatott beszélgetés, valamint a mun­kásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásával kapcsolatos széleskörű vizs­gálat, mindkét alkalommal a gondok és tisztázásra váró kérdések sokaságát összegez­ték. A különböző tanácskozá­sok mellett jelentős szerepet futtattak a pártcsoportoknak, Kössuth-bányán írásban és szóban is eljuttatták a veze­tőséghez, hogy mi érdekli a párttagokat. Ily módon gaz­dag és konkrét anyag gyűlt össze, sokszor ebből is nehéz volt kiválasztani, melyek ke­rüljenek a beszámolóba. Ez a gondos és körültekin­tő előkészítés meghozta a gyümölcsét s nyomában a derűlátást is. A taggyűlése­ken a szokásosnál többen vet­tek részt, a vitában 316 elv­társ fejtette ki álláspontját. Ennél is fontosabbak azonban a „minőségi mutatók”. Rég­óta hangoztatott Igazság, hogy a oezsső vita alapja a jó be­számoló. Nos, ez most ismé­telten beigazolódott,_ a beszá­molók nem az ideológiai irány elveket kivonatolták, „ez ná­lunk is előfordul”, „ezt mi is megszívlelhetjük” megjegyzé­sekkel kiegészítve, s megcsak arra sem törekedtek, hogy minden időben és mindenütt igaz, bölcs megállapításokat teayenek, hanem a sajátossá­gok figyelembe vételével a közvéleményt érintő problé­mákra kerestek választ, az üzem mindennapos munkájá­val összefüggő gondokat ele­mezték — az irányelvek szel­lemében. Olyan fontos témá­kat tárgyaltak meg, mint a cárt és a munkásosztály ve­zető szerepe, a szövetségi po­litika, az ideológia és a gaz­daság kapcsolata, a jobb munka- és üzemszervezés fel­tételei, az üzemi demokrácia érvényesítésének lehetőségei, a párt tagjainak példamuta­tása, stb. Ezekről szólva ter­mészetesen néhány különösen előtérbe került, mégpedig igen nyomós okok indokolták ezt. Minden'«! po’itizáljon! Az ideológia és gazdaság kapcsolata szinte mindenütt vitatéma volt. A beszámolók helyesen fogalmazták meg, hogy ma különösen fontos az összefüggések és kölcsönhatá­sok magyarázása és megérte­tése, mert a gazdasági felada­tok megoldását sok helytelen nézet gátolja. Sokan azt han­goztatják, hogy az új gazda­sági mechanizmus minden bajra orvosság lesz, közben a legelemibb kötelezettsé­geikről megfeledkeznek: ^ a műszaki vezetők egy része nem biztosít megfelelő mun­kafeltételeket. Ebből a szem­szögből bírálták Zobák-aknan a munkafegyelem megterem­tésében kialakult egyoldalú álláspontot A munkaidő tel­jes kihasználásában csak egyik tényező a munkás, gyakran viszont ugyanennyi, ha nem több múlik azon, hogy a mun­kaszervezési hibák és mulasz­tások következtében a csapa­tok nem dolgozhatnak terv­szerűen: sok a gépi hiba, nem szállítanak időben anyagot és üreg csillét Többen szóvátet- ték, hogy a műszakiak kevés szerepet vállalnak a politikai nevelésben, a tudatformálás­ban, természetesen nem hall­gatták el azok érdemeit sem, akik megértették már, hogy nemcsak adminisztratív esz­közök állnak rendelkezésük­re. A gazdaság és az ideoló­gia kölcsönhatásában megkü­lönböztetett szerepe van a műszaki értelmiségnek, ezért olyan légkör kialakításán fá­radoznak, hogy a ma még elenyészően kevés jó példa általánossá váljon, ne csak a tonnákért, a minőségi és mennyiségi mutatókért, ha­nem a gondjaikra bízott em­berek politikai és kulturális neveléséért is felelősséget érezzenek. Tisztességes hangnemet a fegyelmezésnél isi A vita egy másik gyújtó­pontja az üzemi demokrácia helyzete volt. A felszólalók nagyon éles hangon ítélték el a mostanában ismét elburján- zó durva hangnemet. Amikor valamilyen okból nem telje­sítik a terveket, a kapkodás, siránkozás mellett minősíthe­tetlenül beszélnek a dolgo­zókkal, megsértik őket em­beri mivoltukban. Ez történt nemrégiben Kossuth-bányán, ahol a hibát azzal tetézték, hogy a jogosan méltatlanko­dó dolgozót egy másik csa­patba helyezték. Többen el­mondották, hogy az emberek politikai és szakmai képzett­ségének megítélése körül fur­csa kettősség kezd kialakulni. A minősítésekben annyi jót írnak egy-egy emberről, hogy az már gyanús, ilyen maku­látlan ember nincs is, ugyan­akkor ha valakiről szóban érdeklődnek, egészen megvál­tozik a róla alkotott kép. A papíron hibátlan ember egy­szeriben tehetségtelenné, int- rikussá, munkakerülővé ala­kul át, akit tulajdonképpen semmire sem lehet használ­ni. Egyesek félnek attól, hogy szemtől szembe mondják meg a hibákat, ebből esetleg kel­lemetlen huzavona lesz, nem Írják alá a minősítést. Sok­oldalúan vitatták a demok­rácia egy másik feltételét, a javaslatok, vélemények meg­hallgatását és elintézését. Ar­ra hívták fel a figyelmet, hogy semmi sem károsabb, mint amikor a jószándékú, se­gítő észrevétel falra hányt borsó, még csak arra sem méltatják az illetőt, hogy vá­laszoljanak javaslatára. Az ilyen vezető egyre távolabb kerül munkatársaitól, a szem­betűnő hibákat sem fedik fel előtte, közönyösség, nemtörő­dömség uralkodik el, s ez a dolgozóknak a közügyekbe való minél teljesebb bevoná­sa ellen hat. Nemcsak a lopás sérti a társadalom tulajdonát A társadalmi tulajdon vé­delme nem azért kapott a szokásosnál nagyobb teret a taggyűléseken, mintha külö­nösebb bajok volnának. Jó alkalom nyílt arra, hogy több- helyütt is kifejtsenek — ön­maguk, de mások számára is — egy nagyon fontos tanul­ságot. Senki sem próbálta vé­delmezni azokat, akik az üzem tulajdonát meglopják, akár­csak egy tuskót, bányafadara­bot is hazavisznek, bár az utóbbi eset már szinte szokás­sá vált. A társadalmi tulaj­don védelme azonban nem szűkülhet le az eltulajdoní­tásra, hanem magába foglalja a társadalmi tulajdon rendel­tetésszerű felhasználását és tudatos gyarapítását is. En­nek kapcsán nagyon sok pél­dával bizonyították, hogy a gépi berendezések gyakran az udvaron rozsdásodnak, holott a fejtésekben szívesen dolgoz­nának velük; a különböző be­ruházásokat nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használják fel. Tervezési és konstrukciós mulasztások kö­vetkeztében százezreket her­dálunk el a nemzeti vagyon­ból, s bizony olykor szemet hunyunk ezek előtt, nem von­juk felelősségre a vétkeseket. Tatlek kövessék a vitát! A taggyűléseken szabad, valóban kommunista vitaszel­lem uralkodott, mindenki ki­fejthette álláspontját, eszme­cserét folytathatott mások né­zeteivel. Mint minden vita­fórumon, itt is elhangzottak helytelen, a tényeknek ellent­mondó megállapítások. Ez nem is baj, hibává csak ak­kor válna, ha a pártszerve­zetek úgy vélnék, hogy mi­után megtárgyalták az irány­elveket, lezárhatják a vitát. Ezzel szemben a bányász­pártszervezetek — éppen a tanulságok alapján — olyan döntésre jutottak, hogy a vi­tát tovább folytatják, új fó­rumokon, új formákat keres­ve. A pártoktatást arra hasz­nálják fel, hogy a vitatott kérdésekről a szemináriumo­kon beszélgessenek. Az idén több párttagot vonnak be a pártoktatás különböző for­máiba, mintegy 2300 hallgató kezdi meg rövidesen tanul­mányait. Kéthetenként egy- egy előadást rendeznek, a té­mák a taggyűléseken elhang­zottakhoz kapcsolódnak. A pártcsoportok és a rendsze­res taggyűlések szintén fel­dolgoznak egy-egy elméleti témát. A széntröszt párt-alapszer- vezeteinek mostani taggyűlé­seivel nem zárult le egy hó­napok óta tartó folyamat, ha­nem csak most kezdődött va­lami; az időszerű ideológiai problémák tervszerű, rend­szeres feldolgozása a gazda­sági és társadalmi feladatok sikeres megoldása érdekében. Bocz József Repülőgép az iskolaudvaron Repülőgépet ka­pott a pécsi Szé­chenyi Gimná­zium a szolnoki repülőtérről. A „nyugalmazott’ fémmadár a tanu­lókat szolgálja majd, mint szem­léltető eszköz, hisz az aerodina­kai törvények leg hűbb tolmácsoló- ja. A gép csillag­motorját és a mé­rőműszereket fizi­kai órák és az autópolitechnika anyagához szem­léltetésre tudják használni. Jövőre megkezdik a nagy benzinbontó építését Megszűnt a gázkorlátozás — Kétezernél több távfűtéses lakás Meszes ellátására használják majd fel a metánvezetéket Tegnap ülést tartott Pécs város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Körösi Lajos vb- elnök nyitotta meg az ülést, amelyen többek között meg­tárgyalták a Pécsi Gázművek eddigi tevékenységét. A beter­jesztett jelentés utalt arra, hogy a még korábban lezaj­lott vállalati összevonás (koksz művek, távfűtés, gázművek) eredménye legjobban a meg; javult gázellátásban mérhető le. Előtérbe lépett a gázter­melés mennyiségi és minőségi vonathozásban. Azóta teljes mértékben megszűnt a lakos­sági gázkorlátozás. Az egyen­letes lakossági szolgáltatás mellett az ipari fogyasztásnál sem került sor a gázszolgál­tatás csökkentésére. Az 1966- os téli csúcsfogyasztás kielé­gítése érdekében még ez év Levél az eozin városába A postások megszokták már a furcsa címzésű leve­leket, ez a boríték azonban, melyet Wayne Harbour Bed- ford-i lakos ez év augusztus 18-án adott postára, mégis szenzációt keltett. Az Atlantic News1 Tele­graph augusztus 16-i szá­mában „Elhiszi ezt, vagy sem” címmel közli, hogy Magyarország egyik városá­ban különleges porcelánból készült szökőkűt működik. Mr. Wayne Harbour kétke­déssel fogadja a hírt s úgy gondolta, hogy a szökőkűt- tulajdonos város polgármes­teréhez kell fordulnia bő­vebb felvilágosításért. „Nagyon tiszteletreméltó, hogy (az Atlantic News Te- legraph-ban) a figyelmet felhíva rá, publikálják, de most, mintegy baráti ellen­őrzésképpen megkédem, tényleg igaz? Várom világos válaszukat további magya­rázattal és felvilágosítással erről a szökőkútról és szer­kezetéről. Nagyrabecsüléssel...” A borítékra saját címén kívül csak ennyit gépelt: „A polgármesternek vagy a Tartományi Hatóságnak” — hogy a kérdéses polgármes­ter hol működik, azt a borí­tékra ragasztott újságkivá­gásból kellett a postának megállapítania. A levél megérkezett Pécs­re, de mivel itt már csak a rajz alapján keresték a cím­zettet — a Dzsámi és a Zsolnay-kút képe alapján — megkapta a Városi Idegen- forgalmi Hivatal. Az Atlan­tic News Telegraph csak abban tévedett, hogy a dísz­kutat szökőkútnak hitte. „A kút nem szökőkút, hanem díszkőt. A mellékelt fény­képen látható ökörfej szá­jából ömlik a víz a kút medencéjébe, ahonnan csa­tornába folyik” — írja Mr. Wayne Harboumak küldött válaszában az Idegenforgal­mi Hivatal. Városunkról egy angolnyelvű füzetet is mel­lékeltek ennek 9. oldalán látható a levélben említett díszkút. novemberének elején üzembe helyezik az ideiglenes benzin­bontó berendezést és jövő év­ben pedig elkezdődnek a mm» egy &0—90 millió forintos be­ruházást igénylő nagy. korsze­rű benzinbontó mű építési munkálatai. Jelenleg 11 686 városi gázfogyasztót tartanak nyilván az üzemben, s 7422 a propán-bunángáz fogyasztók száma. Tovabä korszerűsítik a hálózatot Figyelemre méltó a távfűté­ses bkások számának növeke­dése is. A múlt évben Pécsett 1158, 1965 végéig pedig 2070 lakásba kapcsolják be a táv­fűtést. Azonos időszakban a t.ömbfűtéses lakások száma is 177-ről 342-re emelkedett. A távfűtési részlegnél megszer­vezik a délutáni és éjszakai , időszakra is a készenléti szol- ’ gálatot, hogy a munkaidőn I túli sürgős hibákat a lehető- ! ség szerint azonnal elhárítsák. A Gázművek műszaki vezető­sége a jövőre vonatkozóan ’S több hatékony intézkedést fo­ganatosít a város még jobb gáz- és hőszolgáltatása érde­kében. A lóét benzinbontó lé­tesítése már ismert. Ezen kí­vül tanulmánytervet készítet­lek, amelynek alapján a város magasabban fekvő területei­nek gázellátását egyenletessé és biztonságossá kívánják ten­ni. Elképzelésük az, hogy a magasabban fekvő területeket körzeti gáznyomó szabályo­zókkal látják el. Javulás várható a P3-gáze'!áiésban A beterjesztett jelentés is­mertetése után a végrehajtó bizottság tagjai kérdéseket in­téztek és válaszokat kaptak Herei zki Istvántól, a Gázmű­vek igazgatójától. Dr. Bernáth János: — Elő­fordulnak-e súlyosabb balese­tek az üzemben? Válasz: Ma már nem. Sú­lyos égési baleset az elavult P—28-as kemenceblokknál for­dult elő, de ezt a berendezést leszereltük. Dr. Sebők Imre; — Mi a szerepe az üzemnek a propán­butángáz ellátásban? Válasz: A palackokat az ÁFOR tölti, de a berendezést mi ellenőrizzük a fogyasztók­nál, illetve az új rendelőknél elvégezzük a bekapcsolást. A PB-gáz-ellátás jelen pillanat­ban nem kielégítő, de Hajdú­szoboszló környékén új gáz­feltárások voltak, s az ellátás a jövő év elejétől kezdve már javul megyénkben Is. Szoyka Pál: — El kellene dönteni végre, melyik gazda­ságosabb: a távfűtés vagy a gázfűtés? Válasz: Sok évi tapasztala­tunk bizonyítja, hogy a gáz­fűtés gazdaságosabb, mint a távfűtés. Ez a tény is sürgeti a nagy benzinbontó berendezés megépítését, s akkor szó le­het arról, hogy a lakások egy bizonyos hányadát Pécsett át­állíthassuk gázfűtésre. Dr. Bánki Nándor: — Tisz­tázódott-e a szénbányászati tröszttel a metán gáz fogadásai illetve elszámolása? Válasz: A tröszt körülbelül három évvel ezelőtt közölte velünk, hogy mivel új műve­lési eljárásra tértek át, többé nem kaphatunk tőlük metán­gázt. Ennek ellenére megépí­tettük a metángázvezetéket Meszes környékén, és a tröszt ígérete ellenére — ez egyéb­ként kedvező számunkra — még a mai napig is kapunk metánt. Természetesen, ha a metángázellátás egyszer meg­szűnik a tröszt részéről, a ve­zetékeket felhasználjuk a ter­vezett meszesi, gyárvárosi gáz­hálózat kiépítésénél. A másik kérdésre közlöm a végrehattó bizottsággal, hogy a közeljö­vőben átvesszük a komlói táv­fűtést is. Körösi Lajos: — a Pécsi Gázművek tavalyi mérlegében szerepe] 36 millió forintos le­írás a különben nagyon drá­ga külföldi szén felhasználása miatt. Mit tesz a Gázművek vezetősége, hogy ez a magas összeg a lehető legnagyobb mértékben csökkenjen ebben az évben? Válasz: Való Igaz. hogy ta­valy nagymennyiségű külföl­di szenet használtunk, de kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani, miután a _ drága külföldi szén egyéb­ként magas gáztartalmú, kö­vetkezésképpen ezzel is iavi- tottuk a város gázellátását. Természetesen azóta több mű­szaki intézkedést vezettünk be azért, hogy az importszén mennységét lecsökkentsük és hazaival helyettesítsük. En­nek van eredménye, mert a tavalyi hazai szén felhaszná­lásunk 9000 tonna volt, az idén már 14 ezer tonnát hasz­náltunk fel hazai szénből, te­hát ennek arányában csökkent az importszén-felhasználás is, Átfogó tanulmány Ezután került sor a vitára, amelynek központjában az állt, hogy milyen előnyök és hátrányok származnak a gáz­fűtésből, illetve a táv-gőzfű­tésből. Erre vonatkozólag több javaslat hangzott el, többek között az is, hogy a Gázmű­vek műszaki vezetői készítse- nek egy átfogó tanulmányt a város fűtőenergia-ellátásának megoldására. Erre már csak azért is égetően szükség van, mert Ujmecsekalja eddig táv­fűtéssel ellátott lakásain kí­vül még körülbelül hétszáz — a jövőben építendő — la­kás távfűtése biztosítható. A távfűtés további bővítése már nehézségbe ütközik, többek között a Pécsi Hőerőmű ilyen irányú kapacitashiánya miatt t

Next

/
Thumbnails
Contents