Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

1865. OKTOBER 5. napló 3 Menetrendváltozás Pécs—Budapest közölt Október 4-én lépett életbe a MALÉV új menetrendje, mely a Pécs—Budapest, Bu­dapest—Pécs között közleke­dő légijáratokat Is érinti. A reggeli járatok indulási ide­jénél nem történt változás. Az első gép 7.05 érakor in­dul Budapestről és 7,55 óra­kor érkezik a pagányi repü­lőtérre. Pécsről 8,10 órakor indul el a reggeli gép, buda­pesti érkezési ideje 8,55 óra. A nappalok rövidsége miatt a délutáni repülőjáratok in­dulási ideiét változtatta meg a MALÉV. Ezek a járatok az eddiginél másfél órával előbb indulnak. A délutáni budapest—pécsi járat 14,35 órakor indul Ferihegyről és 15,30 órakor érkezik Pécsre. Pécsről 15,40-kor indul Visz- sza a gép és 16,30 órakor száll le a ferihegyi repülőté­ren. A menetrendváltozás első napján a Pécset és környé­két borító sűrű köd miatt a reggeli járatokat nem indí­tották. II Robinson telt el leghamarabb Egy hete kezdődött meg a könyvesboltokban az időleges árleszállítás, ötven százalé­kos árengedménnyel lehet megvásárolni egy egész sereg könyvet, köztük néhány na­gyon keresett példányt is. Az eddig eltelt héten leg­nagyobb érdeklődés a képző- művészeti és az orvosi köny­vek iránt nyilvánult meg. Az első napon elkelt a Drezdai képtár albuma, de a szépiro­dalmi művek közül is a Zola-kötetek, Szabó Lőrirc: Örök barátaink, Steinbeck: Volt egyszer egy háború című könyvei. Ráth—Vég: Hatalom és pénz című köte­te is szinte órák alatt elfo­gyott. Ugyanígy szétkapkod­tak néhány ifjúsági könyvet, köztük elsősorban a Robin­sont. Még mindig bő a választék, és azokból a könyvekből, amelyek elfogytak, utána rendeltek, s már a hét kö­zepén ismét kapni lehet a Robinsont és a többieket. Az árleszállítás még két hétig tart. Maga alá temette a traktor Vasárnap délután Pomozsl Béla 32 éves mozsgói tsz- traktoros az erdőből fát szállí­tott, a jármű megcsúszott, fel­borult és maga alá temette ve­zetőjét. Pomozsi Béla a hely­színen meghalt. A megye teljesítette felvásárlási tervét Még egy évben sem vásároltak fel ilyen nagy mennyiségű kenyérgabonát Baranyában A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat jelentette, hogy szeptember 30-ig telje­sítette a megye felvásárlási tervét. Kereken 5900 vagon búzát vett át a vállalat a me­zőgazdasági üzemektől, s ez meghaladja az 1962. évi — rendkívüli jó évjárat volt — 5630 vagonos rekordot, de meghaladja az 1956 előtti re­kordot is, mely még a régi begyűjtési rendszerben szüle­tett 1955-ben, ez a mennyiség 4736 vagon kenyérgabona volt. A felszabadulás óta Baranya mezőgazdasága ebben az év­ben produkálta a legtöbb ke­nyérgabonát közellátási cé­lokra s tegyük hozzá, nem is a legjobb körülmények között. A jég- és árvízkárok ellenére Az elmúlt év őszén a ter­melőszövetkezetek a kenyér- gabona vetését a kedvezőtlen időjárás miatt csak igen mos­toha körülmények között tud­ták .elvégezni. Súlyosbította a helyzetet, hogy az idén nyá­ron a betakarítást megelőzően a siklósi és szigetvári járást komoly jég- és belvízkár érte, nem is beszélve az árvízká­rokról. Felemelt tervét csak úgy tudta teljesíteni a megye, hogy megyénk másik négy járása kitett magáért és be­pótolta a két károsult járás terméskiesését. A sásdi járás 600 vagonos tervvel szemben 741 vagon gabonát értékesített 23.5 szá­zalékkal többet a tervezett­nél. A pécsi járás 1180 vagon helyett 1354 vagon búzát adott közellátásra, tervteljesí­tése 114.7 százalékos volt. A mohácsi járás az árvízkárok ellenére 1443 vagon kenyér- gabonát adott, 143 vagonnal többet a tervezettnél, végül a pécsváradi járás az 560 va­gon helyett 610 vagonra tel­jesítette gabonafelvásárlási tervét. Zökkenőmentes átvétel Ez a rekord nagyüzemeink fejlődése mellett egyben az új felvásárlási rendszer sike­reként könyvelhető el. A Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat már az elmúlt év augusztusában megkezdte a kenyérgabona értékesítési szer ződéskötéseket a termelőszö­vetkezetekkel s most az ara­tás előtt újabb pótszerződése­ket kötött a vállalat a terme­lőszövetkezetekkel. A sombe­rek! Béke Őre Termelőszö­vetkezet eredeti szerződése 8000 mázsa kenyérgabonára szólt, pótszerződést újabb 2000 mázsára kötött. A kisnyárádl Uj Hajnal Tsz 500 mázsára kötött pótszerződést. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben is várakozáson felül fizetett a gabona, 400 mázsá­val értékesítettek többet a ter­vezettnél; Az ilyen nagy mennyiségű gabona átvétele az eddiginél magasabb technikai felkészült­séget igényelt a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat­tól annál is inkább, mert gyakorlatilag egy hónap alatt kellett átvenni a kenyérgabo­na zömét. Júliusban volt olyan hét, amikor 2000 vagon búzát vettek át a vállalat te­leped. A vállalat egy év lefor­gása alatt 3000 vagonnal nö­velte raktárkapacitását s fo­kozta az átvétel gépesítését. A nagyobb forgalmú raktára­kat ebben az évben már ki­vétel nélkül hídmérlegekkel, tartályos gyorsátvevő mérle­gekkel és árumozgató gépek­kel szerelték fel. így tudtak csak lépést tartani az idei gabonabetakarítás gyors tem­Kspy mennyiségű szőlőt értékesítenek közösen megyénk gyümölcstermelő társulásai Ez év tavaszán gyümölcs- termelő társulás alakult Szajkón, Dunaszekcsőn, Szi­getváron és Máriagyűdön. Ez­zel az ilyen jellegű szövet­kezések száma hatra növede- dett megyénkben. A Pécsi Gyümölcstermelő Társulás szakszövetkezetté alakult és a barack, kajszi, szamócza mel­lett ez év őszén elsőízben ér­tékesítenek közösen nagy- mennyiségű szőlőt. A cseme­geszőlőt Daindol, Bálics, Aranyhegy legszebb szőlőiből szállítják. Az 550 mázsa szőlő mel­lett 550 hektó must és 580 hektó bor átadására is szer- ződést kötöttek. A gyümölcs­ös szőlőtermelő társulások kö­zül csupán a dunaszekcsőiek értékesítenek szőlőt. A villá­nyi szőlőtermelő társulás 550 hektó tájjellegű bort, főként keresett villányi Oportót és Burgundit szállít jövő év ta­vaszáig az Állami Pincegaz­daságnak. pójával. Mohácson és Siklóson például egy vontatóról 40 má­zsa gabona betárolása mind­össze négy percet vett igény­be. A vállalat további erőfe­szítéseket tesz a felvásárló hálózat korszerűsítése érdeké­ben. 1966-ban újabb hídmér­legeket, gyorsátvevő mérlege­ket és nagykapacitású áru­mozgató gépeket szerelnek fel. Kiválá minőség Tsz-eink megyei átlagban 11 mázsán jóval felüli búza­termést értek el, állami gaz­daságaink pedig 15 mázsán felüli búza átlagterméssel büszkélkedhetnek. De ami a malom- és sütőipart s ezáltal a fogyasztókat még jobban érdekli, az idén a búza minő­sége is jobb a tavalyinál. A búza legfontosabb minőségi mutatója a hektólitersúly, ez tavaly megyei átlagban 74 ki­logramm volt, most 78 kilo­gramm, de igen sok nagy­üzem 80 kilogrammos vagy még ezt is meghaladó hektó- litersúlyú búzát szállított; A „sárga angyal' Harkány—Siklós—Pécs—Balatonlelle útvonalon közlekedik szombat és vasárnaponként a „sárga angyal” — az autósok nevezték el annak, mert az országúton bajbajutott motorosok­nak és autósoknak nyújt segítséget. A Magyar Autóklub tulaj­donát képező Steyr-Puch sárga színű kocsijai az ország nagy­forgalmú útjait járják, legszükségesebb motorkerékpár- és autóalkatrésszel, benzinnel és olajjal felszerelve. A múlt héten Pécs is kapott egy „sárga angyalt”, mellyel Aradi Tibor köz­lekedik a Magyar Autóklub által kijelölt útvonalon. Kallódó mesterségek KEVÉS olyan hangulatkeltő műemHékházunk van Pécsett, mint a Malom utcai Derűi. Boltozatos folyosói, fakorlátos, hajópallós erkélyei még ma is letelepedésre csábítják a régi céhmesterek késed köve­tőit, akik úgy látszik ebben a miliőben tudnak leginkább testet, lelket adni féltéke­nyen őrzött mesterségüknek. Ezt hirdeti a ház Béri Ba­logh Ádám utcai falán az a virágokkal, ősi motívumok­kal körülpinigált cégtábla is, amely valójában csak az ava­tottak számára készült fel­kiáltó jelentőséggel: „Jakab Sándorné és Heinrich Ferenc- né kendőfestő kisiparosok.” Városi ember alig-alig mél­tatja pillantásra is. Akik meg állnak, többnyire piacozó fa­lusi asszonyok és azok is a hajlottabb, az idősebb korosz­tályból. Azok felnéznek rá, s elolvassák kétszer is. Aztán, ha jól sikerül a piacozás, visz szajövet már nem egyenként, hanem hármasával, négyesé­vel tapossák meg a falépcső­ket és autóbusz-, vonatindu­lásig alkudoznak a négyüknél hamarabb fáradó, hamarabb engedő mesterekkel. azért dolgoztak, bár nem min­dig jó, vagy elfogadható kö­rülmények között. Az egyik faluban egy nagy tsz-istálló mellé, a trágyahegy közvetlen szomszédságában alakították ki az orvosi rendelőt. Egy má­sik körzeti orvos tíz falut lá­tott el — egyetlen ápolónővel. Ide került dr. Kabát Mária 1965 januárjában. Most, ki­lenc hónap után megkérdez­tem tőle, hogy meddig akar­nak itt maradni. így vála­szolt: — A nyugdíjazásig. * Az első hetek ismerkedéssel teltek el. Végiglátogatta kör­zeti orvosokat, ápolónőket, s mindazokat, akik a felügyelete alá tartoztak. Elődjei ritkán jártak a kör­zeti orvosoknál, a körzeti or­vosok tudták róluk, hogy nem akarnak a nyugdíjazásig Sás- don maradni. Mint mondottam, a körzeti orvosok azért dolgoztak. Ami­kor dr. Kabát Mária Abali- getre ért, a doktor már visz- szatért tíz faluja valamelyiké­ből. Valószínű sokat gyalo­golt, mert a tíz falu közül csak kevésnek van útja és «utóbuszjárata. Az ötvenkilenc éves ember azért nem panaszkodott. így szólt dr. Kabát Máriához: — Megszoktam már, ellá­tom a tíz falut is. Csak egy körzeti ápolónő kellene még! Olyan régen kértem már ... A főorvosnő elment, s rövi­desen megérkezett Abaligetre az új ápolónő. * Egyszer telefonáltak hozzá egy másik faluból. A körzeti orvos elmondotta, hogy rende­lőjük, várójuk rég megérett a meszelésre, rozzant padlózatát is' cserélni kellene. A tanács azonban hajlíthatatlan. A ta­nácselnök arra hivatkozik, hogy elfogyott a község pénze. Dr. Kabát is felhívta a ta­nácselnököt. A férfi azt vála­szolta, hogy minden krajcárju­kat elköltötték már, s január elsejéig olyan szegények lesz­nek, mint a templom egere. A főorvosnő autóba ült. s elment abba a községbe. Be­nyitott a tanácselnök irodá­jába. — Mondtam már, hogy sze­gények vagyunk! — türelmet­lenkedett az őszhajú, szem­üveges férfi, maid az órájára pillantott. — Különben is fél tizenkettő van. Ne haragud­jon elvtársnő, ebédelni kelle­ne. — Várjunk csak azzal az ebéddel! — válaszolta dr. Ka­bát Mária —. Szabadna bepil­lantani a költségvetésbe? A tanácselnök meglepett ar­cot vágott, , de nem volt mit tennie, a főorvosnak joga van belenézni a költségvetésbe. Azóta a tanácselnök már messziről köszön, ha találko­zik vele. Elújságolja neki, hogy kimeszelték az orvosi rendelőt, s a padlózat mű­anyagborítása is elkészült ta­lán. A főorvosnő hatezer forint szabad pénzt talált a költség- vetésben, * Dr. Kabát Mária örökké úton van. Minden héten be­utazik Pécsre, végigjárja a hi­vatalokat, s harcol a járá­sáért. Nagyon eredményesen, mert amióta itt van, a járás egészségügyi hálózata a kö­vetkező személyekkel gyarapo­dott: három körzeti ápolónő, egy gyermekgyógyász, asz- szisztensővel és orvosimokkal, egy fogorvos asszisztenssel. Mindez nyol és fél hónap alatt, a hozzá szükséges há­zakkal, hiszen nem elég any- nyi, hogy főorvos jön, annak rendelnie és laknia is kell I valahol. Az egyik orvosiakéi­hoz tizennégy papírt kellett összeszednie. A gyermekgyó­gyászt Berettyóújfaluból he­lyezik át Sásdra. Tegnap az Egészségügyi Minisztériumban járt, s há­romszázezer forinttal gyarapí­totta a járás egészségügyi kasszáját. Már a mentőállo­más terve is eszébe jutott. Sásdon szeretné felépíttetni. * Gyümölesérés idején befőt­teket készít, mint a többi asz- szony. Ha társaságba mennek, römizik, kanasztázik is. Fér­fias módon tárgyal az ügyfe­lekkel, s ellágyul, amikor két kisfia fényképét mutatja. A járásban dr. Kabát Má­ria. odahaza Wagner Tibomé. Néha eltéveszti a két nevet. Wagnemét mond a telefonba, s dr. Kabát Máriát odahaza. Chopint hallgat és filozófiát tanul. Válaszai póztalanok. Nincs bennük sem dicsekvés, sem pedig álszerénység. Orvoso­kat, százezer forintokat sze­rez a járásnak, s nosztalgia nélkül beszél Budapestről. Rendkívüli ember? Azt hiszem, igen. Nem szü­letett annak, a körülmények alakították. S akarta is. Magyar László Hát ezért nem akart hinni a sízemének Jakab Sándorné, amikor pantallóé ember nyi­totta rá az ajtót. Sokáig cso­dálkozott is, hogy nem ken­dőt, hanem hírt akarok tőle vinni, de amikor rájött, hogy javára szolgáikat a híradás, feladott a szófukarsággal. Any- nyira fel, hogy ma már szó­belileg talán én is levizsgáz­hatnék a kendőfestő mester­ségből. De ahogy mondtam, csak szóbelileg, mert tíz év múlva sem merném vállalni, hogy Jakab néni kezembe ad­ja a pingáló tűt, a fuvató pisztolyt, pláne a ternózó gép kezelését. Mert nem is mes­terség az már, hanem valósá­gos művészet, ahogy ő bánik velük. Azaz, már nemcsak ő, mert nem szabad kihagynom, bogy a íérje, a lánya, de a ve je és a menye is bele segít a kendőfestésbe. Kicsit furcsál- lottam is, hogy az utcai cég­táblát nem osztotta meg az egész családdal. — Tudja, úgy van ez, ma­gyarázta, hogy ma-holnap én és az öregem is kikopunk az erőből, nem árt hát, ha a fia­talokra mentjük a folytatást. Még' a kisunokám is inasko- dik, ha sürget á munka. BESZÉL, magyaráz, de a keze pillanatra sem áll meg. A konyhaasztalt nagy fürge­séggel alakítja át munkapad­nak és már tűzi, feszíti is rá a bemutatónak, szánt nylon hasítékot. — Ebből sál lesz. Virágmin tás női sál, mert azért nem­csak a hagyománnyal, hanem a divattal is lépést kell tar­tani. Közben a férjét a ternózó gép mellé dirigálja, mert azon meg a koszorús temókendő készítését szeretné bemutatni. Azt sem tudom, hova kapjam a fejeim. Az asszony is szó- longat, az embere is. Sándor bácsi kezdi. — Na, nézze csak! Az első kendőnél még meg kell vár­ni, hogy vasalómelegre hevül- jön a mintázóstancni, aztán a többi már úgy megy, mint a pogácsaszaggatás. Nézném, tapintanám a prés alól kikerülő kendőt, de ad­digra már Jakab néni paran­csol maga mellé. — Ezt nézze meg! Szíveseb­ben keverném a festéket susz tercementtel, méhviasszal, de ahhoz benzin Is kellene. Aztán elmagyarázza, hogy a háziiparban nem szabad benzinnel dolgozni. Igyhát... — Kénytelen vagyok titón- oxiddal, glicerinnel vegyész- kedni, de azért mindjárt meg­látja majd, hogy így is megy a kontúrozás. De miiyen szépen ment! A kifeszített anyagon boszorká­nyos fürgeséggel cikkázott az injekciós tűből fabrikált raj­zolószerszám és a nyomában különösvonalú szirmok, bi­bék, levelek nyíltak. — Ha most abbahagynám, akkor egy divatsálat fejeznék I be, mert a városiak nem sze- ? rétik a többszínű mintát. De hát ilyet, a gyárak is produ­kálnak, miért erőltessem. Már keveri is az új. az élén kebb színeket, és a tűt ecset­tel cseréli fel. De milyen ecsettel? Egy pálcika végére vattát sodor és az előbb még előkelőén absztrakt kontúrok virulóan húsos virágokká vál­toznak. Aztán ahány szín, annyi vattacsere, szemmel is alig lehet követni. — Ezt a mintát az udvar- diak, a szalántaiak, a köké- nyiek szeretik. A németeknek, a magyaroknak megint más a gusztusuk, — mondja, amikor megkérdezem, hogyan álmod­ja, rajzolja meg kinek-kinek szokása, viselete, ízlése sze rint a mintákat. De amikor ar ra is kiváncsi voltam, hogyan fizetődik ki mindez, hogyan találja meg a számítását, bi­zony megszáradt a festék az ecsetjén. — Hatvanöt éves vagyok már és a férjem is hatvanki- lenc. Aztán cukorbaj, magas vérnyomás, miegyéb, szóval nagyon fárasztó már a vásá­rozás. Mert ha mondtam is, hogy az egész család segít, azt mégsem várhatom tőlük, hogy a vásáron is felváltsa­nak. őket is köti a maguk munkája. Hogy meddig bírja a Jakab házaspár? — A halálom órájáig —, mondja Jakab néni és az em­bere is rámondja az áment. ÉS AZUTÄN? Azután mi lesz az udvardi, szálántai, a kökényi és a többi asszonyok­kal? Ezt nem kérdeztem meg. mert a cégtáblán rajta van a lányuknak. Heinrich Ferenc- nének a neve is-de úgy hal­lottam, ő is csak az öregek megsegítéséért váltotta ki ipar engedélyét. Azt is mondta, hogy végig kilincselték mára pécsi textilboltokat, semmi eredménnyel. Csak egy helyre nem kopogtattak még be, a Pécsi Vegyesipari Vállalathoz. Pedig úgy néz ki, az lenne a legilletékesebb arra. hogy ne hagyja veszendőbe menni ezt a ma még nagyon aktuális szakmát. Pálinkás György i

Next

/
Thumbnails
Contents