Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
H allo Mrs. Willkie! Halló! Álljon már meg, hát nem érti a nevét!? Csak nem képzeli, hogy ki akarom rabolni, vagy mit tudom én... A r;'.itól hoztam üzenetet. A maga fia Ezra Willkie hadnagy, nem? Nahát, akkor mit ámuldozik? Miért akar elrohanni? Annyira pocsékul azért nem nézek ki. Ha a saját anyám látna, az más. Elbőghetné magát, ő ismert engem azelőtt, de maga most lát először, és próbálná az én helyemben eldönteni, szerencse vagy nem szerencse, hogy már jó régen nincsen anyám. Na, csakhogy lestoppolt! Kerestem a la- 1 :án, ott mondták, hogy az imaházban van. Hét persze — vasárnap délelőtt. Jöttem maga után, egy óra múlva megy visszafelé a vonatom. Be is mentem volna, de hallom az ajtóban a papot, hogy adjunk hálát a te- rem tőnek a békéért, amely reánk teríti áldott szárnyait. Azokat az áldott szárnyakat. Olyan hányinger jött rám. Inkább várok itt, kívül. És most ne kezdjen sópítozni, mit gondol, miért vagyok én hozzákötve ehhez a koszos vonathoz? Nem eljöhettem volna kocsin? Hatvankét mérföld. Na igen. De ha maga az életben egyszer kivágódik nyolcezer méteren a kabinból, akkor majd nem mereszti a szemét. Ahogy először kocsiba ültem, mindjárt keresni kezdtan a katapultáló karját. Az is én voltam, aki ordított, hogy el vagyunk veszve, nem működik a katapult. Na, ez nekem nem megy, lehajtok három dupla whyskit, beülök a vonatba és számolom a telegfáfpóznákat. Ez se tartozik ide. Locsogok össze-vissza, pedig a fiáról hoztam hírt. Üljünk le erre a nadra. Erre. Nem, ne menjünk az árnyékba. Forrálja föl az agyvelőmet a nap, de a fák nla nem megyek. Na, így Ti gye le az ima- könyvét, mit fél, nem lopja el senki. És figyeljen, gyorsan akarok végezni. És főleg ne jajgasson, hát persze, a fiáról a’—rok beszélni. Látja, ő is tisztában volt a legfontosabbak Hogy mihelyt az ember főlek! ér, rögtön tegye föl a kezét... Ja, iger,, ezt nem érti, na majd mindjárt. .. Szóval ? maga fiát én azelőtt nem ismertem. Kint jöttünk össze, a támaszponton, Saigon mellett. A szárazföldieknél voltunk. Ketten kaptunk egy jó kis sugaras vadászgépet. A hadnagy, a maga fia volt a parancsnok. Elhiszi, hogy azelőtt nem ismertem? Ott ösz- s/.c jöttünk. Ma se tudom, milyen ember a b- d ncv, de ott kellett összejönni. ■ Idehallgasson, Mrs. Willke: volt már maga úgy, hogy éjjel a szívére feküdt és lidércnyomást kapott? Akkor tudja, mi az. És most képzelje el: éjjel, nappal... Pedig nekünk : , t mondták, jobb dolgunk lesz mint az anyahajósoknak. Azok állandóan ott vannak a hajón, csak félig repülök, félig fedélzetír alók, hahaj, a szárazföld, az igen, szolgálat után otthagyod a repteret, mehetsz a városba, séta, esti fények, egy kis bár. Na jó, elmehettünk, csak épp azt nem garan- 'alta se ki, ne r, ga aulába a magas sten se, hogy aki elmegy, az haza is ér. Ha csak azt vágták a pofánkba, hogy Yankee go home, meg voltunk tisztelve. Jó, hogy a többség hazaért, minden este hazamentek a k. tonák, égj edül az volt a kérdéses, hogy' ki lesz az a néhány, aki rém. Úgy ültünk a bárban, mint a csirkék a műkotlósban. Ha nyílik az ajtó, lehet, hogy a Sam jön, de lenti, hogy beesik valami, egy kis csomag, kis bambuszkosárka, egy ananász, és mire odanéztél, szétrepült az egész bár. ' ltünk, összebújtunk, még a négereket se vertük ki. Az öregem foroghatott a sírjában, de nem volt kedvünk kiverni a négereket sem. Csak a bőrtarkójúak, azok igen! Azok kiverték a négereket, kihajigálták a filippinokat, azok meg-megmutatták az ausztráloknak is, hogy merre az ajtó. Na igen, ők olyanok. Ha rájuk jött a dühöngés, nekünk se volt maradásunk. Valami őrmes- l -r, valami tizedes se szó, se beszéd oda- 1 jpött az asztalunk közepére, akkor a hadnagy, a maga fia pénzt dobott az asztalra és kiürítettük neki a helyiséget. Hja, nem r bárkik, tengerészgyalogosok, a hadsereg k émje! Állandóan ordítanak, a nyomukban mégis olyan a esönd, akár a temetőben, és laga, Mrs. Willkie, tíz átkozott vadnyugati 'mben nem lát olyat, amit ők képesek csi- nulni, ha valahová beteszik a lábukat. De ha a pkboér odalép a hátuk mögé, kapnak az övükhöz, mert nem lehet tudni, senkiről nem lehet tudni! Ezt képzelje el, Mrs. Willkie! Ülni egy időzített bombán. És szeretne beiratkozni minden létező felekezetbe, hogy minden letező istenhez fohászkodhasson ... Na jó, a fiáról, persze, arról van szó, és ne kérdezzen folyton közbe! Nem tudtam róla semmit, nem is érdekelt. Ö a boss, ha megjön a parancs, felszállunk, az irány adva van. a feladat adva van, a kötelékfőnök közben is adja rádión a részparancsokat. Ha a köteléket nem kell védeni, .akkor gépágyútűz és géppuskatűz a megadott célpontokra. Ennyi az egész. De nagyon téved, Mrs. Willke, ha azt hiszi, hogy nekem a megadott célponthoz van valami közöm. Ott a térkép, a koordináták négyzetméterre jelölik a célt, a maga fia megfelelő helyzetbe hozza a gépet, én pedig nyomom az elsütő billentyűt. Ide gépágyúval egy sorozatot, oda géppuskával egy hosszabbat, a kötelék túlsó széléről rakétáznak — hát mi közöm nekem ehhez?! Ha tökéletesen meg lehetne bízni a robotpilótában, az is éppen így csinálná, hát mondja meg, mi közöm hozzá!? Aztán parancs: a feladat teljesítése után, irány visz- sza, és amelyik gépnek nem nőtt meg a farka; az vissza is tér. K ész, nekem nincs közöm hozzá, nekem csak ahhoz van közöm, hogy a katapult működjön, mert ha a gépnek megnő a farka, akkor kifelé, akkor csak az ernyő segít, és ha leér a földre, rögtön föl a kezet! És közben is folyton kell imádkozni az összes létező felekezet összes létező istenéhez, mert úgy is járhatunk, mint Bob Harper. Az is mászott lefelé az esernyőjével, a levegőben elkapta a vezérgép, és deréktól lefelé megfasirozta a propellerével. Mi azt láttuk, hogy egy fej, egy váll meg két kéz lóg a zsinórokon, és az ernyő nem akart vele leszállni, és akkor a hadnagy, a maga fia rárókázott a kormányra, a műszerfalra és azt mondta, adjak neki idegcsillapítót. Óriási ötlet, adjak idegcsillapítót!... Na most mit óbégat megint, mi az, hogy miért tapogatom, tapogassa magát az ördög! Azt akarom megmutatni, hogy innentől, érti, innentől megfasirozta a propeller Bob Harpert, maradt a fej, a váll, a két keze és az ernyő nem akart vele lejjebb szállni... És idehallgasson, Mrs. Willkie: ha azt olvassa a lapokban, és hallja a rádióban, hogy az amerikai gépek hidakat, laktanyákat, katonai táborokat és közlekedési csomópontokat bombáztak, akkor az egy rohadt hazugság, óriási hazúgság. Majd mindjárt megtudja, hogy mi mindent jelentenek a szavak. Holnap lesz négy hónapja, jön a parancs: felszállás! A hadnagy, a maga fia, megfelelő helyzetbe hozta a gépet, én nyomom az elsütő billentyűt, ide gépágyúval egy sorozatot, oda géppuskával egy hosszabbat, a kötelék túlsó szétterül rakétéznak... De úgy érzem, mintha gumiba lőnék. Jönnek vissza a lövedékek. Jönnek, ott robbanak a szemünk előtt. Egyszercsak fölfénylik -a bal szárny. Csak a helye, mert a hadnagy ordít, Az elmúlt évben Jelent meg a moszkvai „SzovetszkiJ Plszátyel” kiadóvállalatnál a Jeles szovjet költő új verseinek gyűjteménye „Tenyér” címmel. A kötet az 1962—64. években íródott verseket tartalmazza. A több ciklusból álló könyv jelentős hányadát az amerikai útján szerzett eredményekből fakadó költemények teszik ki. De meUettük tekintélyes azoknak a verseknek a száma is, melyek a magánélet apró örömeit vagy szomorúságait villantják fel egy-egy remek ötletben. Gyakran helyet kap a költö témaválasztásában az öregség nyugodt, bölcs derűje, mely- lyel a környező életet szemléli vagy hajdani ifjúságát Ítéli meg. A versek pontosak, zártak, a tőle megszokott formai változatosság és fegyelem jellemzi őket. Uj kötetéből három költeményt mutatunk be. — ks — Könnyek Baj, betegség szakad ránk, — körülöttem az emberek nem szégyellik a könnyeket, sírnak! Ám azok a könnyek, melyek belülről folynak, sokkal keserűbbek, mint a nyíltak! (Kovács Sándor fordításai) tv nincs szárnyunk, na. irost kell megrántani a katapult karját! És akkor van szerencsénk, ha se a vezérgéppel, se valami lövedékkel nem találkozunk... Szerencsénk volt. Fák közé estünk, erdőbe, lecsúsztunk szépen egymás mellé, célba- ugxási versenyen se csinálhattuk volna jobban. örültünk, hogy az ernyő nem akadt fönn az ágakon. Én mindjárt égnek emeltem a kezemet, mind a kettőt, jó magasra. Az a fontos, hogy mihelyt az ember földet ér, rögtön tegye föl a kezét. Álltam az árnyékban. a kezeim fönt. mintha a csillagokat akarnám vakarászni. Valami átkozott hüllő átmászott a1 bakancsomon, nem mertem odébb rúgni, mert nem mozdulni, semmit gém csinálna, és a kezek legyenek fönt! Az a legfontosabb. Mondani akartam a maga fiának is, hogy hadnagy, semmi nem olyan fontos, mint az, hogy a kezek főnt legyenek. Amikor aztán odalestem, ahá, ő is tudja, fönt van a keze, mind a kettő! Maga, Mrs. Willkie, nem tudja, mi az, így állni egy erdőben. Lejönni nyolcezerről, bele abba a rohadt árnyékba és állni. Legalább féi órát. Próbálja meg! Na! Föl a kezét! Magasabbra! Egészen föl és tartsa, tartsa, eszébe ne jusson lejjebb ereszteni! Ugye! Tartsa csak! És ne nyögjön! Idegen ország, nem ismeri a nyelvét, mit tudja, hogy a nyögés nem jelent-e valamit, amitől megdühödmek. Legalább egy félóra így. Akkor találtak ránk a sárgák. És tudja, mit kiáltottak? Azt kiáltották; Hands up! Ha nem vagyunk hullák a félelemtől, óriási röhej lett volna. Mert először is már fönt volt a kezünk, másodszor pedig: honnan tudják, hogy ezt kell mondani? Ki van nak tanítva? Comicsban olvasták? És ahogy néztek! És tartották ránk a puskáikat. Sima ismétlő puskáik. Négyen. Mind egyforma. Kerüljön össze velük, majd meglátja, hogy mind egyforma! És amíg levagdosták rólunk a hevedereket, megint imádkozni kellett. Ott motoszkáltak rajtunk azokkal a pokolian éles machetékkel. Aztán elszedték az automata fegyvereinket. Tetszett nekik. Akkor kezdtünk megnyugodni. Fegyvertelenek vagyunk! Irány a tábor. Nem oda vittek. Először nem. Megmutatták a koordinátáimat. A célpontot. Kis Város, s három utcájából kettő ég. Odébb a mi gépünk, ahová leesett, ömlik belőle a füst, a sárgák rohangálnak. Hullát, sebesültet cipeltek, locsolgatják a házaikat, bennünket meg kísérnek, be egy parkiba. A parkban olyan volt az árnyék, mint az erdőben, néMúltak, röpültek... Múltak, röpültek a napok. Álmodoztunk, szerettünk,. vártunk... Majd visszanéztünk, mit hagyott emlékül ránk az ifjúságunk; Hosszúra nőtt az évek sora, elfárasztott minket az élet. Mint hunyó csillagok fény-pora, maradtak már csak az emlékek. A hang Néha gyanakszom már, hogy csendes nagyon e robajló korban az én dalom. De vajon ha hangosabb lenne, erősebb, — túlharsogná zaját az építőknek? Mindenki kedvét nem keresheted, valljad tovább eddigi hited; kiabálni felesleges, bár az egész világgal perlekedj! zem a hadnagyot. Iá tóm. 5 is föl akarja lökni a kezét, félig az enyém is fönt van, már, az árnyék miatt. Ránkszóltak. Hands no up, ezt mondták, jó nagyot lehetett volna röhögni ezen is. Az a park egy kórháznak a kertje volt, bevittek bennünket a kórházba, nézzük meg. mit csináltunk. Hogy mi a nyugati civilizáció Az a kórház egészen szét volt lőve, hosszú gépágyűsoroza- tokkal, géppuskasorozatokkal, ha úgy veszem, rondábban nézett ki. mint az utcákban a lebombázott házak. Én se tudtam, a hadnagy se tudta, hogy mit akarnak tulajdonképpen, de aztán be kellett menni egy szobába. S zülőszoba volt. és aki bent tartózkodott a támadás alatt, annak mind nek vége lett. Végzett velük a hosz- szú géppuskasorozat. Nem tudom, én lőttem-e éppen oda. nem volt nálam a térkép, honnan tudtam volna. Azt láM m, hogy egy asszony éppen szülés közben volt. a hasát szétmasszírozta a sorozat, a lába közül lógott tó a gyerek, kint a feje a keze, mintha menekülni akarna, annak a fejében egy lövedék. Rájuk borulva az orvos, se szeme, se arca. És az ápolónő’ \z egy öreg ápolónő volt, az asztal alatt feküdt, úgy halt meg, és nyújtott fölfelé egy csipeszt vagy érszorítót, vagy mát tudom én, mit. Ezt az egészet lefényképezték, velünk együtt. Közben odajött valami tiszt, amikor a maga fia, a hadnagy éppen elkezdett okádni. Megváltozott, hadnagy úr, m.ndja a sárga tiszt, úgy beszélt angolul, mint itthon akárki. Nem volt magának mindig ilyen érzékeny a gyomra, azt mondja, és ráolvasta a fejére, hogy a támaszpont körül, valami faluban megerőszakolt egy leányt, az anyját pedig ledurrantotta, mert ott kóválygott és nem engedte. Pontosan tudta, látja, ezek gyorsan dolgoznak, pedig az az eset délen történt. Ezért nem engedték el a maga fiát, jMrs. Willkie. Engem kicseréltek valamiért, nem tudom, mit tudtak kapna értem, őt ott tartották, bíróság elé akarják állítani. Mit kezd szipogni, nem vagyok köteles elviselni a könnyeit, én csak arra tettem esküt a hadnagynak, hogy ha hazakerülök, eljövök magához. Elmondom, mi volt. De arra nem tettem esküt, hogy elviseljem a könnyeit! Hogy nagyon rosszul lett-e a hadnagy, amikor nekiállt okádni? Na igen, maga az anyja, köteles megérdeklődni, de ha magának is néznie kellett volna azt a látványt, nem kérdezne ilyen hülyeséget, és Szívja vissza azokat a könnyeit, hát nem érti!? Nem érti, hogy milyen volit az ápolónő? Feküdt a szülőasztal alatt. Az az asztal olyan hosszú volt, mint ez a pad, amin ülünk, nem sokkal szélesebb. Alatta! N? ellenkezzék, ■ bújjon alá, így, próbálja elképzelni, hanyatt feküdjön, hanyatt, és ne ordítson, az ápolónő se ordított! A száját nem láthattam, el volt takarva gézálarccal. Mondjuk ez az imakönyv az álarc, hagyja a száján és ne ordítson! Érti? Ne mozduljon' Ne akarjon mozdulni! Jó. Most már nem mozdul;.. Nahát, ilyenek voltak a szeme;, a kezét pedig fölnyújtotta, nyújtotta a csipeszt vagy érszorítót, vagy mit tudom én, mit... H é, maga kicsoda? Maguk kicsodák? Hogy kerül ide egy serif, egy csomó tetves civil? Hogy halott ez az asszony? Halott. Fojtottam? Maga meg van örülve, nem fojtottam, a hosszú géppuskasorozat végzett vele, és azóta így fekszik, és nyújtja a csipesz vagy érszorítót vagy mit tudom én. mit... (Szlovák György rajza) cSztijepáu (Seüpae&oo áj verseit) ól
