Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

IMS. OKTÓBER 30. napló 3 Lengyel történészedet várnak Pécsre Ez évi ülésszakának egy nászért Pécsett tartja a Ma­gyar—Lengyel Történeti Ve­gyesbizottság. A lengyel kül­döttség egy része dr. Székely György, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára — a vegyesbizottság elnöke — és Vas Henrik, a Magyar Párt- történeti Intézet igazgatója vezetésével november 1-én Pécsre látogat. Délelőtt meg­beszélést tartanak a Dunán­túli Tudományos Intézetben. Megismerkednek az intézet munkájával, valamint megbe­szélik a magyar—lengyel tör­téneti kapcsolatok feldolgo­zásának további programját. öt év eredményei Az új Patyolat A. :alter a mon'iahe'yen Az Országos Fordító Iroda figyelő szolgálata november 7. közeledtével „Az ember a munkahelyen” címmel külön- kiadványt jelentetett meg. — „A korszerű személyzeti mun ka elméleti alapja és techni­kája” — tartalommal. A kü- lönkiadvány „Az ember és a munka”, „Az ember és a munkahely”, „A személyzeti munka vezetési, szervezési és szervezeti problémái”, „A dől gozók kiválasztása és minő­sítése”, „Az új dolgozók munkábaállítása”, „A dolgo­zók munkahelyi nevelése, képzése és továbbképzése” problémákról külföldi kiad­ványokból kínál magyar nyelven hozzáférhető anya­gokat. Tizennégy évvel ezelőtt ala­kult a Baranya megyei Patyo. lat Vállalat. A Rákóczi út 38. szám alatti szűk üzemben és néhány szegényesen felszerelt más üzemrészben 37-en dol­goztak többnyire fél-évszáza­dos gépekkel. Az üzem mére­teit kifejezi az akkori évi 211 OOO forintos forgalom is. Háromféle szolgáltatással kezd ték az indulást: mosással, fes­téssel és vegytisztítással, s leg­nagyobb megrendelőjük a honvédség volt. Ma az új Tüzér utcai üzem_ ben a teljesen felújított gép­parkban a legkorszerűbb lyuk­kártyás, programvezérlésű au­tomata gépek is megtalálha­tók. Nőtt a létszám is, s ma már 9 millió forint az évi forgalom. A harmincféle szol­gáltatás jelentősen megköny- nyíti a háziasszonyok mun­káját nemcsak a városban, hanem a megye úgyszólván minden részén. Pécsen kívül ugyanis 31 üzlet, illetve átve­vőhely működik a járásokban. Újabban pedig a járási szék­helyeken rendszeresen szolgál­tatási napokat rendeznek, a helyszínre kiszállított gépek­kel szőnyeg-, bútor- és autó- kárpit-tisztításokat végeznek. A legnagyobb „sláger” most a bőrkabát-festés. Az ország minden részéből, még Debre­cenből is naponta érkeznek a bőrkabátok. Ezt kifogástalan munkájának köszönheti a vál­lalat, hiszen más nagyváro­sokban is működnek festő- és tisztítóüzemek. A Pécsi Pa­tyolat vezette be elsőnek az országban a háztól—házig szol Utcai mozi Már csak a kisebb darabokat vasalják kézzel az ilj üzemben, a nagyobb tételek erre a nagyteljesítményű gépre kerülnek. gáltatást, ami rövid idő alatt igen népszerűvé vált. A sokoldalú szolgáltatás, a velejáró minőségi munka, meg hozta eredményét is. Míg a kezdeti években úgyszólván csak a közületekből tartotta fenn magát, ma már 60 szá­zalékban a lakosság veszi igénybe a Patyolat munkáját. Ezt bizonyítja az is, hogy 1963 első három negyedévében 64 269 tételt vegytisztítottak és 7239 mázsa ruhát mostak, idén az első kilenc hónapban már 92 435 tétel vegytisztitás volt és 9081 mázsa ruha került a mosógépekbe. (Erb) Mi kell egy újításhoz? — Szakértelem, hosszú gyakor­lat, némi töprengés és — néha egv reuma. A furcsa követelmény Szászvárott szü­letett. mégpedig Takács Fe­renc újításakor. A történet a következő: Takács Ferenc, a Mecseki Szénbányászati Tröszt észak bányaüzemének újítási fele­lőse — a községi kultúrott­hon igazgatója — megbete gedett. Súlyos reumája két hétig teljesen ágyhoz kötöt­te, s utána is alig-alig bír’ menni. — Akkor is jóformán csak az ablakig, kapuig mentem — meséli. — Hát egyszer lá­tom, hogy minden ház kü­szöbén ül valaki, beszélget­nek. unatkoznak a szászvár Újtelep lakói. Azon a nyári estén fogan* meg az ötlet. — Betelefonáltam Pécsre és kértem, küldjék ki a bal­esetvédelemről szóló ismeret terjesztő filmet. Aztán kölcsönvette a vetí­tőgépet. háza falára ráhúzta a vetítővásznat. A szomszéd falánál pedig nemsokára ott állt a gép. A kémény mellé meg a hangszóró került. — Előtte néhány órával rendszeresen bemondtam, hogy ma este a Takácsék háza előtt filmvetítés lesz. Aztán izgultam, eljönnek-e: Eljöttek. Első este kétszázötvenen* majd háromszázan, a harma­dik este pedig négyszáz em­ber hozta a zsámolyt, mee a gallyat szúnyogot füstölni. Végül nem fértek el az utca '■m1-ességében Az utcai mozi bevált egy népművelési érdekességgel gazdagabb lett Baranva. Közben kiderült: Takács Ferenc nemcsak reumásan tud érdekesen, újszerűén dolgozni. Kombinált bérlet- sorozatot szervezett. Huszon­öt forintért hat rendezvényt látogathatnak meg. Ebben ilyen előadások szerepelnek: A szépség iskolája. Háztartá­si gépek. Érdekes bírói ítéle­tek. S a tanulságokat szem­léletes kiállítások is elősegí­tik Filozófiai, mezőgazdasági és bányászakadémiát szerve­zett 35. 54. illetőleg 77 állan­dó hallgatóval. Számukra előre tematikát dolgozott ki. amit mindenki megkap. Jövő nyáron Takács Ferenc már tervszerűen vetíti az s- meretteriesztő filmeket Új­telepen De ezúttal remélhe­tőleg reuma nélkül Hyughatat’an emberek Ezermes’erek öröme A televízió-tulajdonosok, a rádióamatőrök, az ezermes­terek, a barkácsolók örömére, a pécsi Ezermester és Úttörő Boltba számos árucikk új­donság érkezett. Ezek között szerepel a gombakkumulátor, valamint a televízióhoz szük­séges PL—500-as csőfoglalat és angol sorkimenő. Említésre méltó még a sze- rénoszlop, a tv-asztalláb 35 és 45 centiméteres méretben, a vasmagos tekercs, valamint különböző hálózati trafó is. Az áruújdonságok között van a 12 voltos kismotor, a víztiszta cellon 0.5, másfeles és kettes méretben, a plexi táblában, a színes lemezhul- ladék s a kulcskarika lámpa. Ezen kívül nagy mennyiség­ben érkezett dekorit, farost­lemez, enyvezett lemez és modellező lécáru is. A régi üzemben ez az „őskazán” szolgáltatta az energiát. EGYELŐRE nem túl magas a számuk, de találkozni velük gyárakban, hivatalokban, gaz­dasági életünk minden terü­letén. Jelentkezésük sohasem alkalomszerű, nem a máról holnapra halasztott problé­mák toldozása, foltozása állít ja őket előtérbe, hanem vala mi más, olyan plusz, amivel csak ők rendelkeznek, de amihez hónapok, évek tapasz­talatai. fáradságos kísérletezé­sek adják a vizsgabizonyítvá­nyokat. Közéjük tartozik Borbás Antal, a Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat szakipari rész­legének művezetője és két újítótársa is, akik immár a harmadik vizsgabizonyítvány tulajdonosai. De miután a sorrend úgy követeli, hogy az első „bizonyítvánnyal” kezd­jem, Borbás Antal nevét ír­tam le először. 1949-ben tizennyolc éves ko­rában került a vállalathoz, anrkor az építőipar még ép­pen csaik éledezni kezdett Nem volt hát túl nehéz dol­ga az olyan fiatalnak, aki a segédmunkát szak bizonyít­Kísérőként tartottam Far­kas Kálmánnal, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatő­rével egy szüreti körúton. Érdekelt, hogyan készül a riport a filmhíradó számára. Siklóson túl — mintha egy őriás ittfelejtette volna ka­lapját — emelkedik ki a Síkságból egy szőlőborította kerek domb: Göntér. A szőlő a Siklós—Villányi Állami Gazdaság tulajdona. A film- riporter vállára emeli az Ariflex-et, a kellékeket a gépkocsivezető hozza utá­nunk. Kauder József üzemegység­vezető — amíg leérünk a szüret színhelyére — elmond­ja, hogy a 210 holdas termő- területen tavaly 31,5 mázsa volt a holdanként! átlag, az idei szüret 30 mázsát ígér, tehát a jég és a peronosz- póra itt nem nagyon pusz­tított. — Múlt héten leálltunk a szürettel, mert a távprognó­zis jó időt ígért es jó is volt, hogy vártunk néhány napot, mert a tizenöt-tizenhat cu­korfok feljavult húsz-huszon­egyre. A szőlő színpompás képet tár elénk. A barnuló-sárguló levelek között piros, kék, zöld, fehér kendők, blúzok, pulóverek élénkítik a verőfé­nyes szép őszi tájat. Kétszáz­negyvenen — zömében lány és asszony, közöttük a siklósi Egy perc a híradóban gimnázium fiú-lány diákjai — szüretelnek. — Szedés, puttonyozás, ra­kodás kell nekem. És per­sze háttérben a siklósi vár — mondja Farkas Kálmán az üzemegység vezetőjének. A diákok összeszaladnak, körülfognak bennünket, ter­mészetesen „mindenki” szere­pelni akar a filmen ... A puttonyosok most fordultak a hatalmas parcella végében lévő vontatóktól. Bevárjuk őket, sőt szüretelünk addig, hogy minél hamarabb meg­teljenek a vödrök és putto­nyok. Üres vödröket nyújto­gatnak elénk, meglepő a nagy készség, de kiderül, hogy miért. A puttonyt le­mérik — tartalmával együtt persze — és a diákok ezután kapják a pénzt. (Napi 25—35 forint.) A hirtelen jött segít­ség tehát elkel. Farkas Kálmán leguggol a szőlősorok közé és „telével” hozza be a puttonyosokat, akik nem is sejtik, hogy a felvétel már elkezdődött. — Így legalább nem állít­ják be magukat és nem néz­nek a kamerára. Muszáj ra- vaszkodnunk, s így hiteles a kép — mondja. — Ezzel filmezzen le en­gem, kérem! — áll elénk Krén Mária, kis gimnazista­lány, s a többiek nagy de­rültségére kinyitja a mar­kát: parányi kis zöld leveli­béka pislog a tenyerében. A filmriporter fölkapasz­kodik a vontatóra, — gumi­csizmás emberek tapossák a szép szőlőt egy csilleszerű tartályba — és ahogy a put­tonyokból öntik a szőlőt, az Ariflex lencséje minden moz dulatot hűen követ. Elhagyjuk az állami gaz­daságot és átmegyünk a szemközti szőlőhegyre, egy neves siklósi magántermelő­höz, Kovács Pista bácsihoz. Itt az egész rokonság, a jó­kedv leírhatatlan. Nem cso­da. Volt már előszüret, sőt első fejtésen áteső bor is. Szívesen invitálnak az asz­talhoz, de milyen asztalhoz?! Gulyás. S ez hagyján, ha­nem a nyárson sült ma­lac ... — Ne nyúljanak hozzá! — kiált fel Farkas Kálmán, s rohan ki a kocsihoz a gé­pért. Elrendezi a tálakat, a pecsenyét, poharakat és mi addig szánalomraméltó ábrá- zattal figyelünk, míg húsz­perces — de végtelennek tűnő — rendezgetés után a kamera végigpásztázza a szü­reti ebédet és végre mi is asztalhoz ülhetünk. A kamerával végigkísérjük még a préselést, aztán elbú­csúzunk. Az idő azért szépen eljárt, pedig a riportfilm — ame­lyet majd a mozikban, a hír­adó keretében vetítenek — nem lesz több egy vagy más­fél percesnél. És erre a ri­portra mennyi pénz, idő és fáradság megy rá1 A nyers­anyagot Budapesten, a vál­lalat laboratóriumában elő­hívják. Aztán másolják. Ez a „musterkópia”. Következik a vágás, utána a szerkesztői vélemény, rá kell vágni a zenét, elkészíteni a szöveget, a „szpíkerek” rámondják a kísérőszöveget... stb. Egy percnyi riportfilm (hossza kb. 27 méter) ötven-hatvan méter hosszú felvételből ké­szül. A laboratóriumi, mű­szaki munka két-három na­pot vesz igénybe. (Aktuális eseményeknél nyilván né­hány órát csak.) — Mikor kerül vetítésre a mozikban? — Ez esetben még vár­nunk kell, mert megyek to­vább Tokajba és a két bor­vidékről készült hosszabb ri­portot csak november elején tudjuk átadni a MOKÉP- nek. De hát addig még sok munka vár ránk. Az országot járó filmripor­ter még ezen az estén visz- szaindul, Pesten csak éppen „beköszön” a családnak és megy tovább az északi bor­vidékre. R. F. vánnyal szerette volna felcse­rélni, s ő nemcsak szerette volna, hanem akarta is. any- nyira akarta, hogy három év múltával megkapta a segédle­velet és vele együtt a bizal­mat is a melegburkoló szak­munkások brigádvezetői tiszt­ségére. amit hat év után újabb előrelépés követett. Ehhez az előrelépéshez kel­lett az a plusz. Borbás Antal­nak sehogysem tetszett, hogy más iparágakban, más szak­mákban szinte futólépésben halad a gépesítés, a korszerű­sítés, náluk meg sok minden maradt a régiben. Elismerte ugyan, hogy az anyagszállí­tás, a munkahelyek gépesített anyagellátása, az új technoló­giák s egy sor más munkafo­lyamat bevezetése nagy lépés a korszerűbb építkezéshez, de..: — Itt volt ellenpéldának a mi szakmánk. A parkettáso­ké, a melegburkolóké. Kap­kodás. vesződség volt a mun­kánk éveken át, ha nem akar­tuk, hogy miattunk késsen a lakásátadás. 1959-ben azután a vállalat megbízásából a műanyag- padlóburkolás új technológiá­ját, új módszereit kellett el­sajátítania, hogy a vállalat végre túladhasson az idegen alvállalkozókon. Amikor a tanfolyam után egyik kollégájával végre sa­ját kézbe vették az új mun kát, akkor derült ki, hogy „rossz boltot” csináltak. Mert milyen korszerű módszer az amikor a magnezit padló kö­tőanyagának előállítását ósdi keverőládában lapáttal, kapá­val tudták csak elvégezni. BOUBÄS ANTAL veszítette el először a türelmét, de zú­golódás, elégedetlenkedés he­lyett kutatni, gondolkodni kezdett és szabad idejében járta a munkahelyeket, néz­te, tanulmányozta a gépeket és egy napon bekopogott Ba­logh Rezső főépítésvezetőhöz: — Gépesíteni kellene a mű­anyagpadló-burkolást. Elképzelései kézenfekvőek voltak. Annyira azok, hog> Balogh Rezső mellett hama­rosan pártjára állott Eszenyi Ervin, a vállalat gépészmér­nöke is. s elkezdődtek a kí­sérletek. Nem kellett hozzá más, mint egy régi habarcs­keverőgép átalakítása és az első próbák hibáinak korri­gálása. Az eredmény? A próbaüze­melés első hetében kiderült, hogy a gép 10 emberrel 30 ember munkáját végzi el. Borbásék helyében más talán félre is tette volna ezzel a gondot, de nem így az újító­társak. — A gépet automatizálni kell — osztották szét a felada­A parkettagyalu tot egymás között és azóta ez a terv is megvalósult Az automata keverőgép a hagyo­mányos munkákhoz viszonyít­va 800 százalékos termelé­kenységgel állt be az új szak­ipari-gépek sorába. A gépesítés láza ezután =em hagyta nyugton Borbásékat A parkettázó munka génesí- tését tűzték napirendre. Ége­tően szükség volt erre. A par­ketta lefektetése, illesztése né­hány művelet kivételével ugyanis nehézkes és időigé­nyes kézimunka. Megszerkesztették hát a kombinált fűrészel ögépet. amellyel a darabod?, hornvo- lás. csapolás egyidejű végzé­sével nemcsak a munks;dőt rövidítették le, hanem a leg- lénvegesebbet, a minőségi munkát és a balesetmentessé­get is megoldották. De hátra volt még a gon­dok gondja, ami anny: !dős. m'nt maga a parkettázás Tsaz ugyan, hogy a lefektetett oarketta gyalulását már bosz- «zű évek óta géni úton végez­ték. de bogvan? A -oee-”-p_ zésre áttó gyalugépek a *alak mentén 30 centiméterei ---ot hagytak, amit csak kéz’ c-ő- ”el lehetett utánuk gyalulni. AMIKOR Borbás Antal ar­ról is beszámolt, hogy leg­újabb kísérleteikkel a hul'a- dék PVC feihac-málását sze­retnék megoldani, megkockáz­tattam a kérdést: — Mi az insn’rálóbb az úif- tó számára: az erkölcsi «tker vagy az anyagi elismerés? — Éz is. az is. és egyik sem — adta rá a reitelmes választ, de azért kiegészí+é«bZr>-y<m hozzátette még: szó CO '»’Ól ft. rr,ípd a Vpf-tó ÖSZ*ÖV.£1V»n* rnir,dpj?ví Vriél hanfTocr'Ki-a'aT*j Tv>1p-c7vM p ség, amitől nem tud és -mm is akar szabadulni az -—’mr. P. Gx. l

Next

/
Thumbnails
Contents