Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-23 / 250. szám
IW5* OKTÓBER 23« napló 3 Petßfi-attna nyerte a tröszt rnndnrznszlafdt 6385 tonna szén terven felöl A Mecsek! Szénbányászati Tröszt bányaüzeme! között a III. negyedévi munkaversenyben a vasasi Petőfi-akna lett az első. A tervezett Ili 910 tonna szén helyett 121 295 tonna szenet küldtek felszínre. Jó eredményeket értek el az önköltségcsökkentésben, a minőségjavításban és kedvezően alakult az üzem baleseti statisztikája is. Ezzel az eredménnyel Vasas elhódította a vándorzászlót a szabolcsiaktól, a velejáró 3000 forint pénzjutalommal együtt. A zászló átadására a jövő héten kerül sor, amikor a szabolcsi üzem küldöttsége üdvözli a harmadik negyedév győztes bányaüzem dolgozóit. Zobák-akna bányászai a második helyet szerezték meg, 125 248 tonna széntermelésükkel, s 3500 forint jutalomban részesülnek. Harmadik helyen az északi bányaüzemek dolgozói 46 488 tonna szénnel zárták a harmadik negyedévet. A szénelőkészítő üzemek versenyében elsők lettek a komlóiak, másodikak a pécsi szénosztályozó dolgozói. Az országúti óriás Tíz tonnás óriás kocsi gördül id naponta, az AKÖV telepéről, hogy azután vassal, borral, üveggel megrakodva rója a kilométerek százait. Talpig sofőrnek kéül lennie annak, aki ezt az országúti óriást baj' nélkül élkormányozza, amikor tíz tonnával útnak indul. — Nem nehéz az, csak szokás dolga — mondja Rideg József, de mosolyog hozzá, mert később bevallja, azért nemcsak szokás dolga baj nélkül autózni havonta 4—5 ezer kilométert ekkora kocsival — Figyelni, figyelni, figyelni — ez a három legfontosabb, a többi meg hozzá tartozik. Az, hogy a gépkocsivezetőiknek szinte eggyé kell válnia a kocsival. Ismernie kell minden rezdülését, úgy kell vele bánni, mintha élne. Fontos, hogy a kocsi üzembiztos legyen. Hogy ne hagyja cserben a gazdáját. — Én eredetileg kötélgyártó voltam. Az iskolába menet minden nap a kötélgyártó előtt vitt el az utam. Néztem, hogyan forog a kerék, miként sodródik vékony szálakból a kötél. Addig néztem a kereket, míg egyszer beálltam inasnak. Évekig sodortam a kötelet, de rájöttem, nem sok jövője van ennek a szakmának. A katonaságnál kitanultam a soför- séget, leszereltem, hivatásos vizsgát is tettem, és elszegődtem, azt hiszen örökké a volán mellé. „A legbiztosabb kocsi’* — mondják a kollégái. Az igaz, mert Rideg József még egyszer sem állt be úgy a műhelybe, hogy a szerelők gondjára bízta a kocsiját. Legfeljebb segítséget kért. Egy tanulót vagy fiatal segédet, s ha nagy volt a hiba, két szabadnapot is rászánt a munkára. Ha leszáll a vezetőfülkéből, bármilyen fáradt, soha nem megy addig haza, amíg át nem nézi a kocsiját, s ha akad hiba. azonnal kijavítja. Hogyan telnék a szabadnapjai? — Van egy szép kis házam a Szigeti út 70. alatt. Nekem legalább is a legszebb. Már maAdnem kész, csak egy-két apróság van hátra, az idén befejezzem egészen. Elégedett ember vagyok. A munkahelyemen megbecsülnek. Többféle kitüntetést kaptam a tizenöt év alatt, mióta az AKÖV-nél dolgozom. Most az utolsót az árvízvédelemnél végzett munkámért. Pátria- lemezeket szállítottam két és fél hónapig a műszaki alakulat számára. Egyszet majdnem belecsúszott a kocsi a Dunába a felázott talajom Meleg helyzet volt. — Van egy szenvedélyem, a televízió. Megnézek mindent. Kedvelem a sportműsorokat, meg a filmeket. Tudja, aki naponta tíz—tizenkét órát vezet, nem kíván elmenni otthonról. Hacsak... Ezen a „hacsakan” kicsit eltűnődik. — Hacsak nem veszek egy kocsit, mert még ez hiányzik. Ha így dolgozhatunk továbbra, akkor jövőre meg is lesz a kocsi. Elbúcsúzik, mert felrakták az egyvagonnyi árut a kocsira. A vezetőfülkéből még egyszer int, aztán a kormányra simul tenyere és nem lát senkit, csak az utat, ahol olyan biztonságosaa halad az országúti óriás. ▼. K. Verseny november 7. tiszteletére Soha nem volt olyan népszerű a faliújság a Pécsi Ruhaipari Vállalatnál, mint ezekben a napokban. A tábla a verseny napi eredményeit hirdeti, mely izgalom- bőn tartja most az üzem minden dolgozóját. Ez eredmények alapján dől majd el, melyik szalag utazik kétnapos látogatásra és tapasztalatéserért valamelyik ruhagyárba. A Pécsi Ruhaipari Vállalat november hetedike tiszteletére munkaversenyt indított, majd a hetedikéi értékelés után ugyanezen pontok alapján az üzem hat brigádja tovább dolgozik a szocialista brigád cím elnyeréséért. A verseny több mint kéthónapos alapos előkészítő munka után szeptember elsején kezdődött, az eredmény mőe us első hónapban nem maradt el A teljesítmények a legtöbb brigádnál meghaladták s száz százalékot. Az egy főre eső teljesítményt naponta értékelik és erről a faliújságon tájékoztatják a dolgozókat. Ottjártunkkor a fehérnemű» szalag volt az élen 109,2 százalékos eredménnyel, de aznap 102 százalékot ért el a „legrosszabb” szalag is. A vállalat vezetői nemcsak a termelési eredményeket tartják fontosnak, komoly követelményeket állítottak fel a minőséget és az anyagtakarékosságot illetően is. A tapasztalatcserén kívül a legjobb eredményt elért brigád ötezer forint jutalmat kap, a négy első között ősz- szesen 14 ezer forintot osztanak szét November 15-re elkészíti a Majláth utca újjáépített útburkolata a Bajcsy Zsilinszky út és Szabadság út között. Az Aszfaltútépítő Vállalat a korábbi, tervezett határidőt egy hónappal megrövidíti, így december 15. helyett november közepén megindulhat a közúti és gyalogos forgalom az új Majláth utcában. A DF.DÁSZ dolgozói vállalták, hogy soron kívül ideiglenes világítást biztosítanak az útszakasznak. Tipizálják a mezőgazdasági gépek elemeit Nagyobb sorozatgyártás az iparban, jobb alkatrész-ellátás a mezőgazdaságban A magyar Ipar több száz féle munkagépet gyárt a mezőgazdaság részére. A különböző gépekben természetszerűen igen sok az azonos rendeltetésű részegység, gépelem, de ezek anyaga, mérete, és néhány más tulajdonsága rendszerint géptípusonként különbözik. Az elemek egységesítése, tipizálása a mező- gazdasági gépesítés fejlesztésének egyik nagy tartaléka, mert ax Iparban lehetővé tend a nagyobb sorozatok gyártását, a mezőgazdaságban pedig megkönnyíti a pótalkatrészek ellátását. A Kohó- és Gépipari Minisztérium mezőgéoipari szabványosítási központja eredményesen kezdte meg ennek a tartaléknak a feltárását. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem abból Indultak ki, hogy a már meglévő, bevált — tehát nem a legújabb — terméket kell szabványosítani, hanem éppen az egységesítés érdekében alakítanak ki korszerű szerkezeteket, s a tipizálással együtt új gyártmányokat vezetnek be. Ilyen módon tervezik meg például az új kardáncsaládot A hazai gyárak jelenleg 6 télé kardántengelyt készítenek • mezőgazdaság részére, de a mezőgazdaság a külföldiekkel és a helyileg módosítottakkal együtt ennél sokkal több félét használ, tulajdonképpen annyit, mint ahány féle kar dánmeghajtású munkagépe van. A kardáncsalád most kiözoperáció Pécsváradon Nemrég egy eltévedt özet vett magához Völgyes Árpád, pécsváradi vadász. A fáradt, beteg állat megszelídült, és annyira megszerette Völgyes Árpád feleségét, hogy mástól nem hajlandó elfogadni az ennivalót. Ugyannyira, hogy az asszonynak meg kellett szakítani rokoni látogatását és hazautazni Pécsváradra, mert az erdei vendég éhségsztrájkba kezdett. De nem sokkal utána újabb bonyodalmat okozott az őz. A csukott ablak üvegén keresztül akart kiugrani az udvarba és súlyosan megsebesült a nyakán. Csak a gyors orvosi beavatkozás tudta megmenteni egy hatalmat varrás segítségével. Az ablak-kalandot rövidesen kiheverte. A Hazafias Népfront megyei bizottsága néhány nappal ezelőtt tanácskozásra hívta meg megyénk hat tsz-elnökét, de jelen voltak Pécs kerületi tanácsainak vb-elnökei, illetve elnökhelyettesei is. A tanácskozás célul tűzte ki, hogy a lánycsókiak példájára újabb mezőgazdasági társulást alakítanak, amelynek feladata a következő: A MÉK mellett létrehozni olyan mezőgazdasági, illetve tsz-közi társulást is, amely felesleges mezőgazdasági árukészletével szervezetten bekapcsolódik a város ellátásába. A tanácskozás ígéretesen indult. A tsz-ek és a kerületi tanácsok jelenlevő képviselői megállapodtak abban, hogy haladék nélkül segíteni kell a város közellátási problémáin. Olyanokon, mint a lakosság friss termékekkel való ellátása, amelyre részben vagy inkább töredékesen képes csak a MÉK vállalat. Azzal is számoltak, hogy a leendő társulás bizonyos konkurrenciát jelent majd a MÉK-kel, ami azonban nem zárja ki, hanem csak elősegíti azt, hogy a MÉK vállalat is hasonló eredményeket érjen el. Szóval elvi síkon mindenben megegyeztek a vélemények, sőt gyakorlati megvalósításukra is akadtak ajánlatok, javaslatok mindkét részről. A kerületi tanácsok képviselői standokat, árusító pavilonokat, a tsz-elnökök pedig friss árucikkeket ajánlottak fel a közös cél érdekében. Zökkenő csak akkoe jelentkezett, amikor • Egyelőre elvi síkon kerületi tanácsok részéről történt ajánlatok túl szerénynek bizonyultak ahhoz, hogy a leendő tsz-közi társulásnak biztos alapot adjanak a nagyüzemi árusításhoz. A város, illetve a kerületek különböző pontjain szétszórt árusító helyek, pavilonok legfeljebb egy- egy tsz számára jelentettek volna lehetőséget, nagyobb társulás számára bajosan. E kételyekre először Szabó Mátyás, a bólyi tsz elnöke reagált Szerinte elhangzott ugyan, hogy itt Is, ott is akadna számukra árusító hely, de ez csak amolyan „nyári” megoldás, amiből nem kémeik, ök pontosan ilyen okok miatt szállítják Pestre az áruikat, mert a Vásárcsarnok télen is, nyáron Is szívesen átveszi tőlük az árut. Pedig a pécsi piacokon magasabb áron értékesíthetnék, mégis csábítóbb számukra a főváros, hiszen eladatlan áruiknak raktározási lehetőséget is biztosítanak. Öbert Béla. a Szabadszentkirályi tsz elnöke először a MÉK-ről vonta le a konzekvenciát. Huzavonás átvételi módszereiről, melyek nem egy esetben oda vezetnek, hogy az áru a tsz nyakán marad. De sérelmezte azt a túlzottan magas árrést is, amivel a MÉK dolgozik, s amelvnek eredménye végül is fonnyadt áruban jelentkezik a boltokban. — Pia ml vállaljuk azt, hogy társulás útján friss és választékos áruval látjuk el a lakosságot, ehhez a városi tanácsoknak nemcsak bódét, standot, hanem ezek mellett raktározási lehetőséget, mintaboltokat és szállítási lehetőséget is biztosítaniuk kell. Nem ajándékgépkocsira pályázunk — mondotta —, hanem a tanács olyan irányú segítségére, amellyel elkerülhetjük a tehergépkocsi-vásárlással járó bürokráciát. Elhangzottak persze olyan vélemények is. melyek a társulás és a MÉK közötti kapcsolat összehangoltságát abban látnák, ha a MÉK a tsz-ek árufeleslegeiről Is gondoskodna. Olyanféleképpen, hogy ezt az árufeleslecet egyenesen a boltokba szállítaná, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogv a MÉK és a társulás részéről egyaránt garantált lenne a lakosság friss áruval való ellátása. Summázva az egyértelmű, de a „bonyolult” javaslatokat, ajánlatokat, ezen az értekezleten mégis csak kiderült, hogy a tsz-eknek szimpatikus a társulás gondolata. Azonban azt is itt kell megjegyeznünk, hogy csuoán szimpátiából nemigen született még komoly elhatározás. Mert jogos ugyan a kívánalom, how a szezonávs jellegű megoldások helyett egész évre. illetve évekre s7ó- ló árusító lehetőséget kapjanak, de ennek előfeltételei is vannak. Egyik ilyen előfeltétel a Vásárcsarnok létesítése, amelyben elsősorban a tszközi társulások kapnának helyet. De ez nem megy, s nem is mehet máról holnapra, hiszen minden beruházásnak megvan a maga helye, ideje. És addig? Nos, addig a tsz- eknek illetve a tsz-társulások- nak is alkalmazkodni kellene a jelenlegi lehetőségekhez. Hogy egyelőre szerények ezek a lehetőségek? Tagadhatatlanul azok, mégis azt kell mondanunk, hogy kettőn áll a vásár. Ha a társulások a gyakorlatban is bebizonyítják, hogy nemcsak rajtuk múlik a lakosság ellátása, bizonyosak lehetnek afelől, hogy a tanácsi szervek sem állnak meg a félmegoldásoknál. Találnak módot arra, hogy elraktározzák az eladatlan árut, és arra is, hogy megoldják a szállítással járó problémákat, addig Is, amíg felépül a régen áhított Vásárcsarnok. Az aztán más lapra tartozik, hogy ezen a tanácskozáson nem rukkolhattak fel kész ajánlótokkal. A kerületek elnökei, e1 nökhelvettesei nem tehettek olyan ajánlatokat, amelyekkel konkrét indítékot adhattak volna a társulás közeli megvalósulásához. A kerületi tanácsoknak .ugyanis nem áll módjukban az, hogv helyet adjanak olyan igényeknek, amelyeknek valóra váltása meghaladja hatáskörüket. Ehhez az kellett volna, hogy az értekezleten képviseltesse magát a városi tanács, de sajnos, a számukra fenntartod hely üresen maradt. S. G. alakított, a KGST-szabvá- nyoknak megfelelő méretű alapja ezzel szemben egyformán alkalmazható valameny- nyi munkagéphez. Ennél fogva nem Is kell a munkagéppel egybeépíteni, s csupán annyi darab kell majd belőle, mint ahány traktor van. Ezen az új típuson védőburkolat küszöböli ki a baleset- veszélyt, s élettartama is sokkal hosszabb, mint a mostaniaké. Elkészült a arankagépek járókerekeinek áj, szabványosításra alkalmas típusa is. Ezt a Jelenleg gyártott sokféle típus legjobb elemeinek kiválasztásával és „M5rklln”-rendszerű kombinálásával oldották meg. Az eddigi 14 féle kerékagy és tárcsa helyett például ezentúl majd csak 3, illetve 8 félét kell gyártani, de ezekből több kerékváltozat állítható összár mint amennyi most készül, Az előzetes kalkuláció szerint a tipizálás és a technológia korszerűsítése 15—20 százalékkal csökkenti a szóban- forgó kerekek önköltségét, ami a jelenlegi gyártási volumen alapján évi 700 000 forint megtakarítást jelent. A mezőgépipari szabványosítási központ koordinálásával most a mezőgazdasági gépgyárak sorra felülvizsgálják, hogy milyen részegységek, alkatrészek tipizálása lehetséges műszakilag és indokou a gazdaságosság szempontjából A tipizálás előnyei főként as új konstrukcióknál érvén ve- sülnek majd, de ahol megoldható és kifizetődő, ott a jelenlegi gyártmányoknál is fokozatosan bevezetik az egységesítést. Itfe^en'orgaimi fizetövendég-szal párat 10 baranyai fainban Rövidesen ismét új tevékenységgel bővül a baranyai földművesszövetkezetek feladatköre. A vidéki IBUSZ- társasutazások szervezése mellett az idegenforgalmi szempontból legnépszerűbb 10 baranyai községben a földművesszövetkezetek fizetővendég-szolgálatot vezetnek be. Az arra vetődő ideö,’r>”»fe meghatározott térítés oVené- ben azonban nemcsak szállást, hanem megfelelő ellátást is biztosítanak. Szobát lehet rendelni többek között a vadászok által kedvelt Óbányán, a termálm- zű strandjáról híres Magyar- hertelenden, Magyaregregyen, amely megyénk egyik lcofes- tőibb környéke. Bekc.r>cs''i'’á'c a fizetővendég-szoln^ntbi a híres villányi borvidéket, valamint a botanikus kertjéből és a környék nagyszerű vadá- ■’ Ehetőségeiről hires Sely- lyjt is.
