Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

»SS. SZEPTEMBER 12. napló 3 Gazdaságpolitikai eszközökkel, kereskedelmi módszerekkel! Több mint három hete meg­jelent a Földművelésügyi és Élelmezésügyi Minisztérium közös utasítása, amely a ter­melőszövetkezetek 1966-os tervkészítéséről szól. Ez fel­keltette az érdeklődést nem­csak a termelőszövetkezetek, termeltető és felvásárló válla­latok, és a termelőszövetke­zetek közvetlen irányításában dolgozók körében, hanem szé­les körben foglalkoztatja a közvéleményt is. Igen sok szélsőséges véleményt és ag­gódást lehet hallani ezzel kapcsolatban. Egyik ilyen vélemény, hogy ;,kár volt megbolygatni a régit, nagy anarchia lesz ebből”, másutt „még gyengébb lesz az állami irányítás befolyása a termelő- szövetkezetek gazdálkodásá­ra”, „veszélyeztetve lesz a mezőgazdasági termelésben és árutermelésben a népgazda­ság érdeke”j j,nem lesz-e rosszabb ezzel a lakosság el­látása” stb. Van olyan szélsőséges vé­lemény is, amely tagadni igyekszik a tervszerűség, a szerződéses termeltetés és felvásárlás szükségességét a termelőszövetkezeti gazdálko­dásban, lebecsülni igyekszik a párt- és állami szervek ez­zel kapcsolatos, szükséges po­litikai és szervezeti intézikedé- seit. Gyaíkran hallani: „ne szóljanak bele a járásiak, hogy mi miből mennyit és hogyan termelünk, ez a mi dolgunk” vagy „majd most már mi dirigálunk és diktá­lunk a vállalatoknak”; Szükséges tehát e rendelke­zésről beszélni, mindenekelőtt arról, hogy miért vált szük­ségessé a korábbi eljárások és módszerek továbbfejlesztése, módosítása. Éj módszerekkel Az elmúlt években a ter­melőszövetkezetek tervkészí­tése — mivel előtervet is ké­szítettek 1—, a kezdettől a végleges jóváhagyásig, gya­korlatilag több mint fél évig elhúzódott (augusztustól ápri­lisig). Mivel a járási tanács tervkötelezett volt, az előterv és tervtárgyaló tanácskozások, a tervek lebontása termelő- szövetkezetekre és annak egyeztetései nemcsak hosz- szan elhúzódtak, de sok bü­rokratikus, adminisztratív vo­nással is terhesek voltak. — Mind a járási tanácsot, mind pedig a termelőszövetkezeti vezetést és szakapparátust le­kötötte — jórészt éppen a leg­nagyobb őszi munkacsúcs ide­jén —, ezzel elvonta az erőt és figyelmet a termelés szer­vezésétől és ellenőrzésétől, ezen túlmenően csorbította, csökkentette a termelőszövet­kezet vezetősége és a tagság szerepét saját tervük kiala­kításában, A termeltető és felvásárló vállalatok kapcso­lata — az utóbbi időkben tapasztalható javulás ellené­re is —, meglehetősen egyol­dalú volt, nem érvényesültek kellően a gazdasági befolyá­solás eszközei és a kereske­delmi módszerek; Amíg a termelőszövetkeze­tek vezetése járatlan, tapasz­talatlan volt mind a szocia­lista nagyüzem vezetésében, mind pedig a tervezésben, addig indokolt és szükséges volt, hogy minden részletkér­désben és közvetlenebbül is részt vegyen a járási tanács. Ma már a termelőszövetkeze­tek túlnyomó többségében stabilizálódott a vezetés, nagy ' apasztalatra, jártasságra tet- 'ék szert. Eljött az ideje, hogy - régi, túlzott bábáskodás he- 'vett, az eljárások és módsze­rek finomításra kerüljenek. A változás lényege: jobban érvényt szerezni pártunk ag­rárpolitikájában és a kor­mányhatározatban kimondott elvnek, mely szerint a mező­gazdasági termelés fejleszté­sét. a népgazdasági és a he­lyi érdekek összhangjának biztosítását mindenekelőtt gazdaságpolitikai eszközökkel kell érvényre juttatni. Jobban érvényesíteni kell azt az el­vet, hogy a termelőszövetke­zet és a termeltető, illetve fel­vásárló szervek közötti kap­csolat fejlesztésében, jobban érvényesüljenek a kereskedel­mi módszerek, amelyek a szocialista szektorok esetében az egyenrangú két fél közötti kapcsolat lényegéből fakad­nak. A rendelkezés másik fő cél­kitűzése, hogy jelentősen egy­szerűsítse a termelőszövetke­zetek tervkészítésének me­chanizmusát Eszerint a ter­melőszövetkezetek előtervet nem készítenek. Zárszámadás után elkészítik a termelési, árutermelési és pénzügyi ter­vüket a járás felülvizsgálata után — amely legkésőbb már­cius 20-ig meg kell hogy tör­ténjen —, a közgyűlés előtt véglegesítik. A termelőszövetkezeteik éves tervük elkészítésével egyidő- ben — fontosabb vonatkozá­saiban — a következő év főbb termelési és beruházási vonat­kozású terveiket is elkészítik, mely összhangban van a ter­melőszövetkezet távlati célki­tűzéseivel és alapot ad arra is, hogy a népgazdaság anya­gi eszközeinek elosztásakor és tervei kialakításakor ezt fi­gyelembe vehesse. A járási tanács szerepe Célja a rendelkezésnek azon elv érvényesítése is, hogy a szövetkezet vezetősége és tag­sága jobban magáénak érez­ze saját tervét, s hogy a köz­gyűlés jóváhagyása után azt senki ne módosíthassa. önkéntelenül is felvetődik a kérdés —, amelynek több járási vezető hangot is dott —, hogy ezzel nem csökken-e a járási tanács szerepe és az egész szövetkezeti élet állami irányítása. A járási tanács szerepe nem csökken. A ter­melés megalapozását szolgáló anyagi javak elosztása tovább­ra is a járási tanács kezében marad, amely egyik fő gazda­ságpolitikai eszköz mind a termelés szerkezete, mind a termelés fejlesztése szempont­jából. Az elkészült terveket a járási tanács mezőgazdasági osztálya felvásárlási csoportja (gyenge termelőszövetkezet esetén pénzügyi osztály) a Magyar Nemzeti Bank járási fiókja felülvizsgálja. Ezen túl az egyre inkább jelentkezett adminisztratív módszerek he­lyett a politikai meggyőző és gazdasági szervező segítség- nyújtás kerül előtérbe, amely mindenekelőtt a még gyen­gébben gazdálkodó termelő- szövetkezetek felé kell hogy érvényesüljön távlati terveik helyes kialakításához. A járá­si tanács hatósági feladatai­nak érvényesítése viszont job­ban előtérbe kell hogy kerül­jön. Ilyenek például: állat­egészségügyi, növényvédelmi és egyéb kormányhatározatok és rendeletek érvényeítése ér­dekében. A rendelet következtében növekszik a vállalatok szere­pe és felelőssége, hogy a nép­gazdaság; tervek — amelyek a vállalat tervében jutnak ki­fejezésre — realizálódjanak a termelőszövetkezettel való ter­meltetési és felvásárlási szer­ződéskötések útján. Ez több figyelmességet, meggyőző munkát igényel részükről. A tervezés új módszere nem jelenti azt, hogy ezek után az ösztönösségre bízzuk az éves és távlati tervekben realizálódó mezőgazdasági ter­melés szerkezet, termelés és árutermelés kialakításának fe­lelősségteljes munkáját. A vállalatok embereinek hasznos tanácsain túl szükséges mind a járási tanácsnak, mind pe­dig a pártszervezeteknek meg­felelő tanácsokat adni, meg­győző politikai munkát végez­ni, hogy a népgazdasági és a helyi érdekek összhangjának kialakításában szűklátókörűsécr a „csak magunkkal törődünk” felfogás kiküszöbölődjék. Az alapszervezeteknek tehát az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniok a termelőszö­vetkezet éves és távlati fej­lesztési tervének kialakítására. Az ezzel kapcsolatos politikai felvilágosító munkát mind a vezetőség, mind pedig a tag­ság körében fokozni kell. Az ország kenyere mindenek előtt A termelőszövetkezeteknek is érdekük, hogy termelésüket fejlesszék és olyan mezőgaz­dasági termékeket állítsanak elő, amire szüksége van — mind a tagságnak, mindpedig a népgazdaságnak. Szinte lehe­tetlen minden termelőszövet­kezetnek tanácsot adni járási vagy megyei szinten arra vo­natkozóan, hogy üzemükben milyen fontossági sorrendet alakítsanak ki árutermelésük­ben. A sokirányú és profilú termelőszövetkezetekben — fontossági sorrendjét tekintve — egyben mégis megegyez­nek, ez pedig az ország ke­nyérgabona szükségletének biztosítása. Az ez évi őszi kenyérgabo­na vetéstervet a termelőszö­vetkezeteik elmúlt évi tervei tartalmazzák. Most is, de a jövőben is mindent meg ten­ni, hogy az elmúlt évi nagy­ságú területen, megfelelő mi­nőségben és időben földbe kerüljön a kenyérgabona. Ez­zel egyidőben indokolt - az is, hogy a termelőszövetkezetek vezetői latolgassák: milyen növényi é^ állati termékek szerződéses termeltetéséből tudják biztosítani a termelő- szövetkezetük folyamatos üze­meléséhez és a tagság rend­szeres előlegkifizetéséhez szük­séges pénzügyi fedezetet. A vállalatoknak nem kell most már várniuk — mint koráb­ban, hogy megállapodjon a já­rási tanács a termelőszövet­kezetekkel a tervek elosztásá­ban, hanem már most meg­kezdhetik az egy vagy több évre szóló szerződések megkö­tését — egyenlő rangú társuk­kal — a termelőszövetkeze­tekkel. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Me­zőgazdasági Osztályának vezetője Tengerjáró hajó Csehszlovákiának A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében el­készült a csehszlovák megren­delésre gyártott 1300 tonnás folyam-tenger járó hajó. Az új hajót szeptember 9-én dél­után bocsátották vízre. A gyár részéről Horváth István, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének termelési főnöke adta át a hajót. Az átvételnél jelen volt Frantisek Pisek, a Csehszlo­vák Köztársaság magyaror­szági nagykövete. A legkor­szerűbb navigációs berende­zésekkel ellátott hajó 81,5 mé­ter hosszú, maximlis sebessé­ge 18.5 kilométer óránként. Ű! cementgyár épül Beremenden? Nyolcszor annyit termel, minta jelenlegi, ezer embernek ad munkát A századfordulón létesült a Beremendi Cementgyár. 50— 60 esztendeje? Éppenséggel „nem nagy kor” egy üzem életében. — De az utóbbi másfél évtizedben olyan hir­telen fejlődésnek indult az ipar, hogy a cementgyár szinte egycsapásra elöregedett. Ez a kapacitás, ez a termelési mód­szer egyszerűen nem elegendő. Hogy a technika milyen gyors fejlődési ütemet diktál, arra itt egy példa: azt mondtuk, a DCM a legmodernebb cement gyár az országban. Nemrég épült, s még nem is termel teljes kapacitással. De a DCM jelenlegi berendezésével már — akármilyen kis mértékben is — „elavult” . a jövendő Be­remendi Cementművekhez vi­szonyítva. Beremend, Kisfapolca, Püspökbóly között Rekonstrukció előtt áll az üzem. Milyen lesz? Mennyit termel? Milyen berendezés­sel? Létszámmal? Erről beszél getűnik a Beremendi Cement­gyár igazgatójával, Sándor Józseffel, Besse Sándor főmér nőkkel és Tornai Gusztáv üb- elnökkel. — A számokat, adatokat feltételesen kell vennie, mert bizonyos eltérések még lehet­Epííik az árvízkárosultak lakásait Mohácson ötszáz árvízkárosult otthonának felépítésére vállaltak meg­bízást a baranyai kisipari szövetkezetek. A lakások egyrésze egyedülálló családi ház, de Mohácson egy 36 lakásos háztöm­böt emelnek, 47 lakást pedig földszintes sorház formájában építenek fel. Az épülő házak, — amelyeket november 7-re adnak át — új utcát képeznek az árvízkor oly sokat szenve­dett városban. nek egy ilyen nagy ipartelepí­tési program végrehajtásánál. Tehát a rekonstrukció költsé­ge előreláthatóan egymilliárd- háromszázmillió forintba ke­rül. Egy teljesen új gyárról van szó, amelyet Berememd—Kista- polca—Püspökbóly háromszögé ben építenek fel, a községtől körülbelül két kilométerre. A programot most fogadják el októben elején OT és minisz­tériumi szinten. Az építkezés megkezdésére körülbelül jövő év végén vagy az utána kö­vetkező (1967) esztendő elején kerül sor. Az üzem jelenlegi kapacitása: évi 130 ezer tonna cement. Az új gyár: egymillió tonna cementet ad a népgaz­daságnak, ezenkívül 130—150 ezer tonna meszet. Jelenleg 400 fős 1'‘számmal dolgozik az üzem, ez a szám ezerre emel­kedik a rekonstrukció után. Az új üzem — a Beremendi Cementművek — 1970-ben már 50 százalékos kapacitás­sal belép az ország cementellá­tásába. A legkorszerűbb technológia — Humboldt-rendszerű be­rendezés. Mit értsünk ez alatt? — Egyelőre ez a legkorsze­rűbb berendezés. Ciklon rend­szerben történik a termelés, elektromos veaénylésű auto­mata megoldással. — Mégis, gyakorlatilag mit jelent ez? Elmondanak néhány példát. Egy kilogramm klinker előál­lításához — jelenleg! — 2800 kalória szükséges. A Humboldt rendszerű üzemben elegendő lesz 1400—1500 kalória, tehát körülbelül ötven százalékos energiamegtakarítással számol­hatnak. Vagy pedig: 1 tonna őrölt cementre 4.03 munkaórát használnak fel, ez a szám kö­rülbelül a felére csökken a rekonstrukció után. Mésznél 4.75 és 2 munkaóra az arány. — Említették, hogy nő a a gyár létszáma. — Igen. Ezerre növekszik a gyár létszáma, vagyis nem egész kétharmaddal, viszont a termelés majdnem megtízsze­reződik. Ez az arány jó. — Ezt a plusz létszámot honnét toborozzák? — A környező falvakból, de innét Beremendről is. Ismer­vén a község termelőszövet­kezetének fejlődését, a gépe­sítés olyan magas fokot ér el mondjuk 1970-re, hogy körül­belül száz főnyi munkaerő- feleslegük lesz. Az üzem át­veszi. — Lakás, szállítás, kommu­nális létesítmények, utak, mind-mind feltételei az ipar- telepítésnek ... — Három-négyszáz lakás épül majd, ezenkívül autóbusz járatot indítunk az új telepre. A programban természetesen szerepel az iskolák, bölcsődék, bolthálózat létesítése is. ’'észüljenek fel a dolgozók! — A dolgozók jelenlegi szakmai felkészültsége való­színű nem lesz elegendő ah­hoz, hogy részt vegyenek a majdani korszerű termelésben. — Biztos, hogy nem. Az üzem fizikai dolgozóinak tele körülbelül semmiféle képzett­séggel nem rendelkezik. Mi már most felhívtuk a dolgo­zók figyelmét arra, hogy ta- nulniok kell, különben mun­kájukra aligha tarthatunk Igényt. Amit most egy beta­nított munkás a kemencénél elvégezhet, azt a munkakört csak technikus töltheti be az automatizálás után, mert sok­kal magasabb elméleti tudás szükséges a korszerű berende­zések kezeléséhez. Egyébként a szakmunkásképzés folyik: tavaly 20 ipari tanulónk volt. az idén ismét tizenhatot isko­lázunk be. Négy ösztöndíja­sunk van, közülük egy mér­nök lesz, három pedig felső­fokú építőanyagipari techniku­mot végez el. Nyolc dolgozónk építőanyagipari technikumban! tanul, most már másodévesek^ levelezői tagozaton. — Elég ez? — Problémáink vannak. Az építőanyagipari technikumnak kihelyezett osztálya tavaly in­dult nálunk. Volt harminc je­lentkező, év végére maradt nyolc. De a kihelyezett osz­tály megszűnt, nyolc fő miatt nem tudtuk fenntartani, ők most így levelezőre járnak. — Miért hagyták el az isko­lát? — Az általános ok: inkább „maszekolnak”, mint hogy ta­nulnának esténként. Pedig azt sem mondhatjuk, hogy magas az átlagéletkor. Nem több 35— 36 évnél, tehát tudnának ta­nulni és érdemes is lenne. Az ország legjobb mészkövét dolgozza fel — Tulajdonképpen miért van szükség a Beremendi Ce­mentművek korszerűsítésére és fejlesztésére? — Cementre, mészre most is égetően szükség van. Az elkö­vetkezendő 10—15 esztendőben még több lakás, üzem, út épül az országban, tehát gyártmá­nyaink iránti kereslet is ará­nyosan nő. Aztán Dél-Dunán- túlon nincs cementgyár a je­lenlegi kívül. A DCM sokat termel — jelenleg, tudomá­sunk szerint körülbelül 600 ezer tonnát, nem teljes kapa­citással persze, — de nem mindegy, hogy a déli me­gyékben Vácról vagy Bere- mendről szállítják a cemen­tet és a meszet. Le kell rövi­díteni a szállítási útvonalakat, így gazdaságos. Esetleg Jugo­szláviába is exportálunk. Itt van a határ, néhány kilométer­re. Itt is nyerünk valamit. Ami szintén lényeges: itt a mi vidékünkön országos viszony­latban is a legjobb minősége van a cement alapanyagának. 99—99.5 a mészkő kalcium- karbonát tartalma! Az alap­anyag eléggé tiszta, mentes más szennyezett anyagtól, te­hát gazdaságosabb a felhasz­nálása. Ezek a tényezők indo­kolják a Beremendi Cement­művek felépítését. Reméljük. - néhány héten belül kedvezően születik meg a döntés és ak­kor hozzákezdhetünk ennek a szép, nagy tervnek a végre­hajtásához. Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents