Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

1965. SZEPTEMBER 29. napló 3 Hány ipari szakmunkásra van szükség Baranyában? Nincs nyilvántartás a szükségletekről — Több iparágban nem kielégítő a tanulóképzés Talán könnyebb lenne ki­számítani, hogy a lapok, rá­dióadások mennyi nyilatko­zatot közöltek a szakmunkás­hiányról és az ipari beisko­lázások körüli problémákról, mint kikutatni azt, hogy Ba­ranya megyében most milyen inarágban van szakmunkás­hiány, mennyi a kívánt lét­szám, majd párhuzamban ho­gyan állunk az utánpótlás biztosítósának lehetőségeivel — oontosan, adatszerűén, a jövőre vetítve. Mert ez nincs meg. Senki sem ismeri a szükségletei Felkészülünk a következő Ötéves tervre, de nincs a megyében egyetlen olyan szerv, amely pontosan tud­ná a munkaerőigényt vala­mennyi iparágban. Lehet, hogy egyes vállalatok tisztá­ban vannak / saját helyzetük­kel, de vagy ülnek az adatai­kon, vagy csak éppen a folyó félév, esetleg egy év vi szonylafában ismerik a mun­kaerőigényüket, Pedig a 8/1964 MŰM sz. rendelet 5. §-a elő­írja a vállalatok részére a munkaerőigény negyedéven­kénti bejelentését, de kevés üzem és vállalat akad, ame­lyik ezt megcsinálná. A Pécsi Városi Tanács munkaügyi osztályának nagyon jól dol­gozó fiatal kollektívája most próbálja felmérni a város munkaerőhelyzetét, de ehhez a minisztériumi vállalatoktól például alig kapnak segítsé­get. És ez a számítás is hoz­závetőleges. Különböző tárcá­kon belül néhány vállalat munkaerőszükségletét megnéz­ték s párhuzamosan azt is, hogv ugyanakkor hány tanu­lót foglalkoztatnak. Az építő­ipar szükséglete 208 szak­munkát, képeznek 180-at, a nehézipari vállalatoknál ez az aránv a következő: 93 illetve 81. könnyűiparban 59 és 32, a belkereskedelemben 66 és 32, a tanácsi vállalatoknál 68 és 273. (!) Tehát a tanács irá­nyítása alá tartozó vállalatok képeznek sokkal több szak­munkást, mint a szükségletük. De ez nem oldja meg problé­májukat, mert éppen a ta­nácsi üzemeket hagyják el a felszabaduló fiatal szakmun­kások és munkát vállalnak a minisztériumi üzemekben, ahol magasabb a kereset. A bérek aránytalanok persze a szövetkezeti ioarban is. 1964- ben a RM Villamos és Gén­javító Ktsz-től 36 ember lé­pett ki. azok közül 32 szak­munkás volt. Mi 'ehetne a mego'dás? Alacsony a bér a szolgál­tatóiparban. A községi taná­csok számtalan esetben for­dulnak a megyei tanács il­letékes szerveihez azzal a ké­relemmel. hogy a község la­kosságának cinőjavítóra, gép­javítóra, fodrászra, szabóra, kőművesre van szüksége. Nem mai keletű, óhaj ez. A Megvei Tanács Végrehajtó Bizottsága most, ezekben a hetekben mé­reti fel a szakmunkásigényt és ehhez mérten tervezik a tanulóképzést. De egy felté­telt már szabtak — nagyon helyesen — a községi taná- ésoknak: a megyétől csak ak­kor várhatnak támogatást a szolgáltatóipari helyiségek lé- létesítésére, ha a községek gondoskodnak olyan fiatalok­ról, akik hajlandók szakmát tanulni és a faluban gyako­rolják az ipart E feltétel rea­lizálása persze nem lesz könnyű. Mert általában — tehát a városok nagyobb ipari üze­meiben is — tapasztalható, hogy a fiatal szakmunkások vándorolnak és kutatják a magasabb kereseti lehetősége­ket Ez emberileg érthető, de ez a vándorlási láz egyre ko- mol,,aVlb gondot okoz az ipari vezetőknek. Ezért merült fel az az ötlet, hogy az üzemi ösztöndíjjal rendelkező jöven­dő diplomásokhoz hasonlóan — a felszabadult ipari tanulót is szerződéssel kössék az üzemhez néhány esztendőre. Sötétben való tapogatózás Ezzel nemcsak a vándorlást szüntetik meg, hanem a nagy­üzemek is arra ösztönözhe­tők, hogy a mellékszakágakra is szerződtessenek tanulókat, a saját igényeiknek megfele­lően. Mert több vállalat — mint a Bányászati Aknamé­lyítő, aztán a Bányaépítő Vál­lalat, a Villanyszerelő Válla­lat, az Állami Pincegazdaság, Tejipar, Dohánygyár, Sörgyár — annak ellenére, hogy ma­gas létszámú munkásgárdát foglalkoztatnak mellékszak- ágákban — lakatos, esztergá­lyos, szerszámlakatos, kazán­kovács, kőműves, asztalos stb. ipari tanulót alig vagy egyál­talán nem képeznek. Az után pótlást más üzemekből bizto­sítják maguknak azzal, hogy viszonylag magasabb bért he­lyeznek kilátásba. A tanácsi vállalatoktól az utóbbi né­hány évben több mint két­száz szakmunkás ment át más üzemekbe, s ezeknek zöme „saját nevelés” volt. Érvelhetnénk azzal, hogy népgazdasági szinten mindegy melyik vállalatnál alkalmaz­zák a felszabadult tanulót. Csak hogy ... ilyen bizony­talan munkaerőgazdálkodásra nem lehet felépíteni az öt­éves terveket és az ipartele­pítési politikát. A szakmun­kás „kereslet-kínálat” arányát statisztikai pontossággal kell ismernünk esetleg ötéves vagy még hosszabb távra vetítve. Minden üzemnek tudnia kell jövőbeni fejlődését, ahhoz mérten a szükséges szakmun­kás létszámot. S ha volna egy intézmény a megyében, amely ezt az igényt tudja és figyelemmel kíséri, akkor meg kell találni a módot arra, hogy a tanulóképzést is ehhez fejlesszék. Két-három év a tanuló idő, ehhez még hármat kell számítani arra, hogy az ifjú szakmunkás va­lóban megbízható módon dol­gozhassák. Az ilyen előrelá­tás elengedhetetlen feltétele annak, hogy a megye ipara fejlődjék és korszerűen ter­meljen. De egyelőre az idevonatko­zó adatokat összesítve — tulajdonképpen senki sem is­meri. Márpedig addig a mun­kaerőgazdálkodás aligha lesz több sötétben való tapogató­zásnál. Rab Ferene Zobák-akna változatlanul az élen Zobák-akna nehéz körül­mények között kezdte az évet. Januárban három fejtésben tűz pusztított s emiatt az első negyedév során 25 000 tonna szenet vesztett. A második negyedévben azt a feladatot kapták, hogy a tűz lokalizá­lásával egyidőben a vesztesé­get igyekezzenek 10 000 ton­na alá szorítani. Ezt sikerült elérni, és a veszteségük 8000 tonna alatt maradt. A har­madik negyedév „új fejezet” a bányaüzem életében. Két fejtés normális munkája a termelés zömét biztosítja már, s nemcsak a napi 1530 tonnás tervnek tudtak eleget tenni, hanem igyekeztek ezen felül is termelni. így július elsejétől 6964 tonnával töb­bet termeltek, mint amennyit a tervek előírtak. A bányaüzemben a napi termelés mellett naponta 20— 40 fő kemény küzdelmet foly­tat a bányatűz lokalizálásán. Különböző vegyszerekkel, fé­kező módszerekkel arra töre­kednek, hogy az eddigi elért eredményeket tartani tudják. S ez annál is inkább szük­séges, mert a jövő negyedévi tervük már napi 160 tonnával magasabb lesz, mint az eddi­gi volt. Gond a kukorica tárolása, szárítása Elérjük a tervezett átlagtermést — Háromhetes késés a kukorica érésében Az utóbbi években igen je­lentősen megnövekedett a ku­korica átlagtermése Baranyá­ban. Ennek oka a nagyüzem adta lehetőségek jó kihaszná­lásában, a szakszerű talajmű­velésben, a megfelelő, nagy­hozamú hibrid vetőmagban és a vegyszerezésben rejlik. — Egy, a megyei tanács által összeállított táblázat szemlél­tetően bizonyítja ennek ered­ményét. 1931-ben 9,1 mázsa, 1941-ben 7,4 mázsa, 1951-ben 15,2 mázsa, 1959-ben 15,9 má­zsa vottit a kukorica termés­átlaga Baranyában májusi morzsoltra átszámítva. 1961 után pedig szinte ugrásszerű­en megemelkedett a kukorica. Ismét a példák: 1962-ben 18,7, 1963-ban 17,1 mázsa volt az átlag. Akkor is szép eredmé­nyeket mutathatunk ki, ha tíz év átlagát nézzük. így 1931 és 40 között 12 mázsa 1952 és 63 között 14 mázsa volt az átlagtermés, beleszá­mítva olyan aszályos eszten­dőt is, mint 1952, amikor 5,3 mázsa vagy 1956, amikor 10,1 mázsa kukorica termett átla­gosan holdanként ELSŐ A DRÁVÁI HOMOKHÁT Ma már elmondhatjuk, hogy biztonságosain megter­meljük a jó közepes kukori­cát megyénkben. Egyedül az időjárással hadakozunk, mint az idei évben is, amikor — a kenyérgabonához hasonlóan — két-három héttel megkésik a kukorica érése. Ennek oka: a tavaszi nagy esőzések ide­jén a legtöbb gazdaságban nem tudták időben elvetni a magot. Baranyában a legjobb a kukoricát április utolsó har­madában elvetni. De az idén még júniusban is vetettek ku­koricát egyes gazdaságok. Ez okozza a késést és ennek le­szűkítése érdekében ma már folynak nagyüzemi kísérletek, hogy jóhozamú, szép csöveket adó, gyorsan és korán érő kukoricafajtákat tenyésszenek ki és adjanak nagytömegű termesztésre. A legkorábban érik a kuko­rica a Drávától északra lévő homokháton, amelyik mint­egy 10 kilométerre van a fo­lyótól és Drávafoktól Kásá­dig húzódik, mintegy 5—6 ki­lométeres szélességben. Ugyan csak korán érik a kukorica a Villány—siklósi hegyvidék déli részéin és Mohács környé­kén. Viszont rosszul érik Szi­getvártól délre lévő területen a hideg talajvizes részeken, a közvetlen Dráva menti ta­lajon. valamint a hegyháton. NEHEZEN ÉRIK A KUKORICA Mindennek ellenére az elő­zetes becslések szerint — a jégkár és a víz pusztítása nyomán is — a tervezett ku­koricamennyiséget betakarít­juk. Mivel későn érik a kukori­ca, szárítására és szakszerű tárolására már most gondol­ni kell. Szániel Imre, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője vélemé­nye szerint.., •— Elég nehezen érik ebben az évben a kukorica megye- szerte. Ugyanakkor igen ko­moly problémát jelent, hogy valamivel több mint 20 szá­zalékban kukorica után vet­jük az őszi kenyérgabonát. Ezért a betakarítás is sürget, de még nagyobb gond a las­san érő kukorica szakszerű tárolása és szárítása. Ez or­szágos gond, ugyanis még mindig kevés a szárító- és tárolótér. Bár Baranya orszá­gosan is a legjobban áll. hi­deglevegős szénaszárítóikban és ma már a szakemberek is elismerik, jónak tartják, or­szágosan is propagálják ezek­nek a berendezéseknek a fel- használását kukorica tárolá­sára és szárítására. — Milyen átalakítással és milyen mennyiséget lehet szá­rítani és tárolná egy-egy hi- deglievegős szénaiszárító be­rendezésen? KIS KÖLTSÉGGEL ben építsenek új szárítót, — ugyanis a ventillátort köny- nyűszerrel át lehet helyezni és a szárító berendezéséhez nem sok tégla, anyag szüksé­ges. így kis költséggel jó tá­roló és szárító helyet biztosít­hatnak az idei kukoricatermés nek. Végezetül csak annyit, hogy a kukoricát minden mó­don szárítani kell, hogy jó minőségben tudjuk azt fel­használni az állatállomány ta­karmányozására. , Gáldonyi Béla Rónai Sándor (1892—1965 Rónai Sándor elvtárs 1892. október 6-án született Miskol­con. Szegényparaszt családból származik. Építőipari munkás volt. Már kőművestanonc ko­rában Miskolcon bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba. Különböző tisztségeket töltött be az SZDP-ben és a Magyar Építőmunkások Országos Szö­vetségében. A Tanácsköztársa­ság idején tagja volt a mis­kolci munkástanácsnak. 1922-től 1941 áprilisáig a miskolci, majd a Borsod me­gyei SZDP és a szakszerveze­tek titkára, a MÉMOSZ köz­ponti vezetőségének tagja volt. A KATONAORVOS egyezik a mi civil betegsé­geinkkel, hiszen a reuma, hörghurut vagy éppen fog­szuvasodás akkor is meg­lepheti az embert, ha tör­ténetesen katona. Dr. Nagy Lajos százados is olyan barátságos a bete­gekhez, mint a többi orvos általában, mert az orvosok — legyenek bárhol —. hoz­zászoknak ehhez a bizal­mat keltő, a betegek szo­rongásait, idegenkedéseit le­győző hangnemhez. Mégis, dr. Nagy százados más, mint akkor volt, amikor a polgári életben dolgozott. Munka végeztével, ha ha­zamegy, honvédorvosi fo­lyóiratot olvasgat, hiszen a katonaorvosnak értenie kell ahhoz, hogy egy esetleges atom-, vegyi vagy bakte­riológiai háború idején mi­lyen veszélyek fenyegetik, sérülések érhetik a katoná­kat, s hogyan lehet az ilyen sebeket és fertőzéseket ke­zelni, meggyógyítani. A ré­gebbi háborúk első számú szakfőorvosa a sebész volt, ma pedig szükség van még pszichiáterre is­Ha aZ egységet riadóztat- ják. a katonaorvos is fel- ölti sisakját, oldalára teszi gázálarcát, s magához ve­szi fegyverét. A katona or­vosnak is parancsolnak, és ő is parancsol — mint a fegyeres testületeknél szo­kás. Fey frlusi hKmetl orvos a hozzá'artozó községeket JÖ TÁROLÓ — A tárolótér ezekben a szénaszárító berendezésekben igen nagy, egy-egy létesít­mény 30 vagon kukorica be­fogadására is alkalmas. Ott, ahol nem kerül széna a szá­rító berendezésre, kis átala­kítással felhasználhatják ku­korica tárolására. Ahol vi­szont már megtöltötték szé­nával és a villanyt odavezet­ték: a berendezéshez, javasol- juk. hogy közvetlen közelé­A legtöbben úgy szólít­ják, hogy százados elvtárs, de a nővérek néha egyszerű „doktor úr”-ral nyitnak be hozzá. Mind a két megszó­lítás helyes, hiszen dr. Nagy Lajos orvos is, meg katona is. Fehér köpenye zsebéből golyóstoll kandikál ki. A zseben piros cérnával varrt felirat látható: „polikl. fő­orv.” A poliklinika a Megyei Honvédkórház rendelőinté­zete, szakorvosokkal, akik­nek dr. Nagy Lajos a fe­lettese. Ebben a részlegben, az ajtók előtt épp olyan kép fogadja az embert, mint a Városi Rendelőintézetben: emberek ülnek a székeken, türelmesen várva arra, hogy bemehessenek. Csupán any- nyi az eltérés, hogy a be­tegek többsége katona, bár vannak civilek is. ők a hi­vatásos katonák hozzátarto­zói, vagy nem is hozzátarto­zók, hanem egyszerűen csak betegek. A Megyei Hon­védkórháznak ugyanis jó a híre, s mindig több a pol­gári ruhás jelentkező, mint amennyi bekerülhetne. Felületesen nézve dr. Nagy Lajos százados munkája nem sokban különbözik egy polgári rendelőintézet veze­tő főorvosának feladatkö­rétől. A poliklinika itt is olyan, mint egy hatalmas szűrő, amely befogadja, osz­tályozza a betegeket. A be­tegségek többsége is meg­látogatja, dr. Nagy száza­dos pedig katonai alakula­tait. Megszemléli a körle­teket, hogy egészségesek, tisztóík-e. figyelmezteti a csapatorvost, ha a fogbete­geket nem küldte be idejé­ben rendelésre. Ezenkívül egészségügyi, természettu­dományos előadásokat tart, mert dr Nagy százados na­gyon aktív, mozgékony em­ber. Nyolc éve katona s úgy­szólván minden évben di­cséretekben részesül, me­lyek között van miniszteri dicséret is. Nem nagy, rend­kívüli cselekedetekért kap­ta. hanem nehezen számol­ható, apró tettekért. A lel­kiismeretes munkáért, hi­szen dr. Nagy százados min­dig többet tesz, mint ameny- nyit a szolgálat elvár tőle. A kórházból távozó kato­náknál például — mielőtt visszakerülnek a csapathoz, a poliklinika mind megvizs­gálja —. még azt is meg­nézi, hogy ellátták-e őket elegendő hideg élelemmel, megfelelő-e gépkocsijuk me­netlevele. — Annyi jó tulajdonsása van — mondta róla a párt­titkára —, hogy ha csokorba gyűjtenénk, s leírnánk az olvasó előtt, egy valószínűt- lenül pozitív hős alakja bon­takozna ki. Pedig akármi­lyen valószínűtlen —, dr. Nagy százados ilyen ember, remek ember, s örülünk, hogy vele dolgozhatunk. L n—»«.■I..» ...i— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának Elnöksége mély megrendüléssel tudatja, hogy Rónai Sándor elvtárs, a párt- és a munkásmoz­galom régi, kimagasló harcosa, az MSZMP Po'itikai Bizottsá­gának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, or­szággyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnö­ke, szeptember 28-ára virradó éjjel, életének 73. évében várat­lanul elhunyt. Rónai Sándor elvtársat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége saját halottjának tekinti. Rónai Sándor elvtárs temetésének megrendezésére bizott­ság alakult. Tagjai: Buszku Béla, dr. Bodnár Ferenc, Gáspár Sándor. Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kristóf István, Nyers Rezső, Reszegi Ferenc, Szerényi Sándor és Vass Istvánné elv­társak. Rónai Sándor hamvasztás előtti búcsúztatása szeptember 30-án, csütörtökön du. fél 4 órakor lesz a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottal emlékének megörökítésére emelt panteonban. A barátok, elvtársak és harcostársak délután 2 órától ró­hatják le kegyeletüket a ravatalnál. zadba került, majd internál­ták 1944 október 16-án meg­szökött a nyilasok elől. de­cemberben tért vissza Mis­kolcra. A felszabadulás után közellátási, az 1945-ös válasz­tások után kereskedelmi és szövetkezető gyi. majd külke­reskedelmi miniszter volt. 1950. májusában az Elnöki Ta­nács elnöke lett. Ezt a tiszt­séget 1952-ben, felmentéséig . töltötte be. Ezt követően az országgyűlés elnöke lett. Ezt j a tisztséget 1963-ig töltötte be. Rónai elvtárs 1956 óta a Nép- í köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagja. A felszabadulás után Rónai elvtárs, mint az SZDP vezető­ségének tagja, következetesen I harcolt a jobboldali szociál- í demokraták ellen, az egységes : munkáspárt megteremtéséért. 1948—56-ban tagla volt az ‘ MDP központi vezetőségének és két évi megszakítással a Politikai Bizottságnak. Az el­lenforradalom után a Magvar Szocialista Munkáspárt ogvjk . szervezőié és a Forradalmid Munkás-Paraszt Kormány tag­ja volt. 70. születésnapján. 1962. ok­tóberében, a munkásmozga­lomban kifejtett több évtize­des tevékenysége és a szocia­lista társadalmi rend építésé­ben végzett áldozatos munká­ja elismeréséül a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Ma­gyar Népköztársaság Érdem­rendje kitüntetést adományoz­ta Rónai elvtársnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents