Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

LEAR KIRÁLY Az évadot Shakespeare- rel kezdeni kicsit ünnepélyes, és van ebben a műsortervi gesz­tusban valami kötelező igé­nyesség is, még inkább, ha ez a bemutató a Lear király. Két okból is: egyrészt a mű különös mélységű, bölcs filo­zófiája miatt, másrészt lezser cselekmény-logikájával, kissé halmozott romantikus elemei­vel s dramaturgiailag merész indításával kevés Shakespeare- mű okoz rendezőnek s szí­nésznek annyi problémát, mint éppen a Lear király. Az ősi kelta Lear király története részben a hatalmá­ban teljesen elbizakodott Lear súlyos, megtisztító katarzisa, másfelől pedig a szétzüllő család s a gyermeki hálátlan­ság drámája. Shakespeare tra­gédiájának indítása szinte népmeseszerű: Lear úgy oszt­ja el birodalmát három lánya között, hogy megkérdezi: me­lyikük mennyire szereti őt, s minden vagyonát a két hí­zelgő, de gonoszlelkű lányá­nak adja, Cordeliát pedig, aki ..tiszte szerint szereti apját, se jobban, sem kevésbé” — az ősz király elűzi. Lear tehát nem tragikus hősként jelent­kezik a drámában, inkább egy kibírhatatlan öregember, aki sohase tűrte meg környezeté­ben az ellentmondást vagy az akadályokat, most jogainak s vagyonának szétosztása után, száz főnyi kíséretének élén is ugyanaz a hajthatatlan, sze­szélyes, a hatalom s a fölény biztos tudatában levő kényúr akar maradni, azután kiderül, hogy ez a száz főnyi zsoldos kíséret nem az egész ország. Elmúlt a féktelen tivornyák meg az abszolút hatalom ide; je. Az öreg királynak már nincs hatalma, a talpnyalásra berendezett társadalom már nem az ő érdekeit szolgálja, azután következik egy kis mozzanat: az egyik udvari ember nem köszön neki visz- sza, tulajdonképpen itt kezdő­dik Lear körül s a lelkében a morális bomlás folyamata, amely a tragédiák sorozatával folytatódik. Shakespeare különösen az első felvonásban nem sokat törődik a közönség valóság­igényével, zseniális dramatur­giai merészséggel tárja a va- gyonosztás gyermekmeséjét a néző elé, megteremtve ezzel viszont egy reális gondolati- érzelmi alaphelyzetet, a naív külsőségek s a belső folya­matok realizmusa között! kü­lönös. mondhatni utánozhatat­lan egységet. Következik eb­ből, hogy a Lear királyt nem könnyű rendezni s nem köny- nyű eljátszani. Dobat Vilmos az utóbbi három év alatt há­rom Shakespeare-művet ren­dezett a Pécsi Nemzeti Szín­házban, sorrend szerint: Ham­let. III. Richárd s most a Lear király. Három produkció után nagyjából kirajzolódtak Dobai Vilmos Shakespeare-rendezé- seinek alapvető vonásai, ezek közül is elsősorban az elő­adással szemben támasztott korszerű intellektuális igény. Fev rendező szempontjából a dráma háromféle idővel ren­delkezik: amikor a mű ját­szódik. amikor az író írta. s amikor a művet játszák. Do­bai Vilmos rendezése ezeket az időket váltakozó hangsúly- Tvsl kezeli, s ez leghatározot­tabban n mostani bemutatón veho+ő észre: számára a kor­szerűség a drámának az adott korban való elhelyezkedésével - kezdődik. Ez a gondolati tö­rekvés nagyjából egységesen vonul végig az egész előadá­son. Az utóbbi időben többször előfordul, hogv hazai színpa­don „angolos” Shakespeare- eiőadásokat láthatunk. Dobai igyekszik kivonni magát e di­vat hatása alól, de az angol színpad felfogását nem tagad­ja mes. miért, is kellene: ren­dezése. problémáival együtt is, eeúttal látszik a legtudalo» sabbnak. Az előadás szem­pontjából rendkívül fontos: a rendező a drámát miképpen helyezi el a színpadon, s mi­képpen gazdálkodik a környe­zettel. Dobai a színpadtérben kijelöl egy középpontot, ide koncentrálja az egész elő­adást, erre építi fel a gondo­lati és cselekmény anyag egyensúlyát. A hatalom min­den esetben itt jelenik meg, legyen az Lear vagy Goneril s Regan, vagy Edmund, vagy A.lban s Edgar. Ugyanakkor ezt a pontot s az egész szín­padot fokozatosan, szisztema­tikusan fosztja meg a hideg ezüstöktől, a jelzésektől, fi­gyelmeztetve a morális útra, amit a hősök a lélek mély­sége felé időközben megtesz­nek. Ez a szimbolikus pont nagyban hozzásegíti a nézőt a mű teljes megértéséhez oly fontos koncentráláshoz. Ami a néző számára a leg­több problémát okozza az elő­adás folyamán: az egyenletes­ség hiánya. Ez különösen az első felvonásra vonatkozik, de később is előfordul, hogy nem érvényesül a rendezői alap­elv, a játék s a környezet kö­zötti teljes egység. Zavarnak a művészi kidolgozatlanságok s az időnként fellépő teatralis megoldások, a látványra való fölösleges törekvés, s ez nem csak néhány színész modoros, színpadias gesztusaiban, de je­lenet-kompozíciókban is elő­fordul, mint például az ötö­dik felvonás befejező jelene­tében s az egész előadásbán a fölösleges üvöltözések, vagy a halott Edmund s más ha­lottak ki vonszol ása „angol módra”, de lehetne ennél több példát is említeni. „— Ne zajongiatok sokat a vihar-je­lenetekben. a zivatar Shakes­peare szavaiban tombol, nem a tenci-csöngetésben ” — kö­rülbelül ilven tanácsot ad a rendezőknek Granville-Rarker angol Sbakesoeare-kutató, ez vonatkozik az egész drámára, s valószínű igaza is van. Az előadás alapvető komno- zíeiója. néhány egész kitű­nően sikerült jelenet, mint néldául a második felvonás­ban Lear összecsaoása a lá­rváival, vaov Lear, a vak Gloster s Edgar megrendítő szépségű közös jelenete s más részletek is bizonyítják, hogy Dobai Vilmos Shakespeare sa­játos kompozícióié, művészi­leg igényes tolmácsolására tö­rekszik. Ami a látottak alán­ján problémát okoz: az időn­ként felbukkanó fölösleges lát­ványosságokkal és naturaliz­musokkal elvonja a néző fi­gyelmét, illetve színészeit nem korlátozza kellően az oly sok- . Kor csábító színpadiasságban. Bánffy György egy éven be­lül a második Shakespeare- főszerepet játsza a Pécsi Nem­zeti Színházban. A mostani: művészileg talán nehezebb. Játéka hűségesen követi a mű s a szerep gondolati pályá­ját, alkatának előnyeit jól használja fel Lear ábrázolá­sában : eléggé energikus, elég­gé bölcs tud lenni, a filozo­fikus jelenetekben kitűnően érvényesül szép szövegmondá­sa, s különösen jó a lelki ka­tarzis döntő mozzanataiban, amikor kilép a szimpla pasz- szív hős művészileg hátrányos helyzetéből, s színészileg na­gyon szép perceket nyújt az elborult Lear ábrázolásában. Játéka átgondolt, érettebb mint volt s egységes: a hata­lomtól teljesen elvakult Lear Bánffy alakításában fokról fokra jut el a saját leikéhez, s az újrakezdés emberileg megtisztult pillnataihoz. Iványi József, mint Kent gróf kiegyensúlyozott, művé­szileg átgondoltan játszik, fi­nom iróniával, bölcs egysze­rűséggel. Indulataival mér­téktartóan gazdálkodik, éppen ezért jó s természetes. Bá­lint András pécsi bemutatko­zása jól sikerült, ö játsza Gloster törvényes fiát. Edgárt. Tiszta, gyanútlan, később erős, lélekben is férfias. Játéka rendkívül kultúrált, fegyelme­zett, kitűnő tehetségű fiatal művészt ismertünk meg ben­ne. Paál László a megrendítő sorsú Gloster gróf alakjában az önmagát félrevezető s a hatalmat gondolkodás nélkül kiszolgáló gyanútlan jellem tragédiáját ábrázolja, játéká­nak különösen a második ré­sze megrendítő. Lear három lánya: Koós Olga, Labancz Borbála s Farkas Gabi. Labancz Bor­bála kidolgozott, szenvedélyes és átélt játékában nem érez­tük a hiányt, Koós Olga ala­kításában viszont igen, hogv az árnyalatok nem kapnak elég hangsúlyt, különösen az első felvonásban, amikor a vad s veszélyes Lear megfé­kezésében nemcsak drámai, de morális szempontból is oozi- tív szerepet töltenek be. Koós egyforma szenvedélyességgel gonoszkodik, s ezáltal egysí- kúbb a játéka. Farkas Gabi mint Cordelia tetszett, de az ő alakját Shakespeare elég mostohán, csak néhánv dacos tisztaságú vonás erejéig ábrá­zolta. Nem ilyen egyértelmű Kari­kás Péter a Bolond szerepé­ben. annak ellenére, hogy já­tékában akad néhány szép részlet. A Bolond, funkcióját tekintve a görög tragédiák kórusára emlékeztet, „okos bolond”, mintegy tükM Lear lelkiállapotának. Karikás csak részleteiben tudott megbirkóz­ni ezzel a feladattal, játéka kissé még nyers, ha egyálta­lán _ neki való ez a szerep. Győry Emil játéka több prob­lémát vet fel: nem is egy konkrét szerep, hanem egy általános színészi felfogás kér­dése ez: modorosság, egyfor­ma gesztusok ismételgetése teatralis megoldások, fölösle­ges hangoskodások. Nem kis elismerést érdemel az, ha egy színész karakterenként karak­ter tud lenni. Említésre méltó még Koppány Miklós, Várady Szabolcs és Bősze György já­téka, Vata Emil díszleteinek egy­szerűsége. tömörsége s fekete­ezüst színei szoros egységei mutatnak a rendezői alapgon­dolatokkal, nem mondható ez el viszont teljes egészében Gombár Judit jelmezeire amelyek korhűek ugyan, de időnként valami oknál fogva nem egyszerűek, hanem sze­gényesek. Thiery Árpád Pákolitz István: Örvényt kavart a macskanadrágós lány, ahogy belecsobbant a iúliusi utca-forgatagba. Még ez a botos öregúr is megfordult egv hosszú pillán'' és varázsnálcás lózsue-ként ámult a transzparens alatt de eltűnt a lány — És nem állt meg a Nap Eszéki Frigves: Szefttaab^ 23, (varióciók) I. Világra hozta gyermekét s meghalt a nyál Ősz született: tevélkopasztó. új balál. Esik — az érkezőnek senki sem örül — a gyász könnyeket old a fellegck közül II. Esővel érkezett az ősz, miként könnyekkel a halál; megalvadt vér a barna sár, s a nyár csendes, mint holt szülők. m. A gyermek mégis él, hiába sír az ég: mosoly érleli a bort a duzzadt szőlő-dombokon ajkából dalokat, szeméből lángokat, szivéből lányokat ölünkbe csalogat, mutat szamárfület s visong a vig szüret. rv. Karácsonykor — körülbelül —. mikor majd ősz őszt temetünk, rádöbbenünk csendben megint, hogy míg szivünk hátratekint, az évek elrepülnek így; ősz; tél, tavasz és nyár kering körülöttünk kegyetlenül, amíg az élet elmerül, miként a délutáni Nan — tajtékzó láthatár alatt. Nemzeti kincseink című kiállítással nyílik a Múzeumi Hónap Pár nap múlva, 30-án dél­után 5 órakor nyitja meg Papp Imre, a városi tanács r. b. elnökhelyettese, a Ja­nus Pannonius Múzeum Régé­szeti Osztályán (Széchenyi tér 12.) a Nemzeti kincseink című időszaki kiállítást. Ez lesz az idei Múzeumi Hónapot beve­zető első rendezvény, tehát egyben a Múzeumi Hónap megnyitója is. A kiállítást méltán előzi meg nagy érdeklődés. Hiszen ilyenfajta kiállítás eddig Pé­csett nem volt látható. A kiállításon látni fogjuk többek között az Országos Széchenyi Könyvtár' két, ben­nünket közelebbről is érdeklő, kincsét, Janus Pannonius ver­seinek egy 1490. táján Itáliá­ban másolt gyűiteménvét. va­lamint a Báthori-család könyvtárából származó Maovi Sebestyén-téle Javus Panno­nius kiadványt. Ez utóbbi 1513-ban jelent meg Bolog­nában. A debreceni Déri Múzeum gvűjteménvéből köl­csönöztük ki a kiállításra a Báthori-kincsek közé tartozó, közel 100 rubintlal kirakott koronafedeles. sodron ^díszíté­sű. aranyozott ezüst poharat. amit II. Rákóczy Ferenc is használt. Ez a pohár a ma­gyar ötvösművészet legkima­gaslóbb remekel közé tartozik. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből kaptuk meg a kiállításra Kemény János erdélyi fejedelem mennyegzői poharát. Az igen szép, úgy­nevezett gyapjas poharat 1648- ban készítették ezüstből, kí- vül-belül dús aranyozással. Látható lesz a kiállításon egy közel félezer éves arany ke­hely is. Erdélyi ötvös mun­kája és az Iparművészeti Mú­zeum féltve őrzött darabja. E mellé az öreg kehely mellé tesszük majd a baranyai Csar- nóta remekbekészült, úgvneve- zett Szentgyörgyi-kelyhét. Bi­zonyára sokak érdekdődését felkelti majd a különböző XV századból származó ezüst pén­zekből készült, az 1660-as évek derekáról származó fe­deles ezüst kupa is Ennek felépítése, technikai megoldá­sa igazán csodálatra méltó Ez a műkincs is az Iparmű­vészeti Múzeum tulaidona TTovanrsnk az Tnar”- "vászon láth-5tunk 5 darab KVTi — XVIII. századi úri hímzése« térítőt is. Mindegyik darab mestermű. A gyulai múzeumból Erkel Ferenc aranykoszorúját hoz­zuk el a kiállításra. A fél ki­lónál nehezebb, brilllánsokkal díszített aranykoszorút a nem­zet ajándékozta Erkelnek 50 éves jubileumakor. Bemutatjuk azután még — hangsúlvozzuk. hogv több más műkincs mellett — Kos­suth Lajos és Czuczor Gergely ékkövekkel díszített diszkaré- ját, valamint néhánv Széche­nyi ereklyét. De látható nez Perczel Mór Mbomok ötsz- ruháiának aranvozot* filisrán- műves gomb- és kötőfelszere­lése is. A pár felsorolt műkincs csak ízelítő, csak csalogató Sok más kincs, kultúránk ki­magasló értéke, lesz mén ható ezen a Múzeumi Hóna- not nvitó bemutatón. A bemutatót a már most mefmvilvánuló nagv érdeklő­désre való tekintettel október 4-én — amikor különben minden más múzeumi kíáuí- tást zárva tartunk — hétfőn is nyitva tartjuk, Dankó Imre I

Next

/
Thumbnails
Contents